Nógrádi Népújság. 1957. november (2. évfolyam. 87-95. szám)

1957-11-09 / 89. szám

ntife proletárjai EGYESÜLJETEK! NÓGRÁDI Népújság AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1957. NOVEMBER 9. II. ÉVFOLYAM 89. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR (oooooocxxxxx3ooooQooocxxxxxx»oocooocoooc5 TA RTALOM BÓL : Terveink a művelődési otthonok munkája megjavítására Diadalmas negyven év A „pásztor“ elverte nyáját íxjoocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxjcocxxxxX A megye egyik legszebb kuilúrháza ÖRÖKKÉ EG YÜTT A nagy évfordulóhoz méltóan ünnepelte megyénk lakossága november 7-ét Igazán, szívből, örömmel ükkor tud ünnepelni a 1 dolgozó nép, hu érzi, hogy van mit ünnepelni, hu érzi, ' hogy amit ünnepel, az életével, sorsával vun összekötve, ; az amiről megemlékezik, adott neki valamit. Az idei 1 november 7, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ! dicső születésének 40. évfordulója ilyen ünnepe volt a j dolgozó népnek. És hu azt mondjuk, hogy eddig még ; nem tapasztalt ünnepélyességgel emlékezett meg erről j a napról, nem túlozunk. Ugyanis eltérőleg az előző évek- ; tői senkit nem kényszerítettek az ünnepségen való 2 résztvételre, nem adtak ki utasításokat felvonulásra. 2 Az ment, aki akart. Mégis a jelentések Kállótól Ceredig, ; Szendehelytől Salgótarjánig, szerte a megyében arról 2 számoltak be, a megemlékezés különböző aktusain töme- 2 gek vettek részt, lelkes, igazán ünneplő nagy tömegek. Már az ünnepséget megelőző napok sejtették: Nógrádban is méltóképpen adózik a dolgozó nép a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom 40. évfordu­lójának. Talán legméltóbb ki­fejezője az volt, hogy az üze­mekben erre a naora vállalt munkateljesítményeket végre­hajtották. De nem csupán az üzemekben, hanem a falvak­ban is. A föld népe elvetette a jövő évi kenyeret. Ez volt az ünnepre való készülődés lcgméltóbb kifejezője. Szovjet vendégek Salgótarjánban Miután Salgótarján megyénk székhelye, itt összpontosultak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepségei. Az ünnepet megelőző napon zász­lódíszbe öltözött a város, Le­nin képei díszítették az utcá­kat. A délutáni órákban egy kedves meglepetés érte a vá­ros dolgozóit. Külön vonattal Salgótarjánba érkezett a Ma­gyarországban tartózkodó szov­jet kormányküldöttség két tag­ja A. V. Aszov, a rosztovi területi szovjet VB. elnöke. G. J. Chrink, kievi esztergá­lyos. Meglépetésszerű volt a látogatásuk. A vonat megér­kezése után a kedves vendé­gek végig sétáltak a városon, megtekintették az üzleteket, aztán gyalogosan elsétáltak a Salgótarjáni Üveggyárba. Út­közben a legnagyobb meglepe­tésre meglátogatták a 36-os bérházban lakó Sulyok elvtárs özvegyét. Melegen elbeszél­gettek az elhunyt, öreg harcos özvegyével és családjával. Nem egy megrendezett látogatás volt. A szovjet vendégek is­merték az elhunyt Sulyok elv­társat és a tisztelet leghívebb megnyilvánulása volt, hogy betérjenek az elhunyt özve­gyéhez. Ezután a Salgótarjáni Üveg­gyár dolgozóival való találko­zás következett. A szovjet elvtársak elisme­réssel nyilatkoztak a gyár új építkezéseiről és arról az üzemegységről, amellyel a sok hírnevet biztosító üvegárut készítik. Megtekintették az üzem káp­rázatos szépségű mintatermét, ahol az üveggyáriak két-két gyönyörű kivitelű vázával lepték meg a vendégeket. Eb­ből az alkalomból A. V. Aszov elvtárs néhány szóban tol­mácsolta a szovjet emberek üdvözletét: „...a szovjet embe­rek és a magyar emberek kap­csolata már a forradalom évei­ben megpecsételődött. Azóta is mindig veletek voltunk és leszünk. Segítsük egymást ön­zetlen módon, s védjük meg szocialista vívmányainkat...” Közben az idő már előre ha­ladt. A város különböző ré­széből ünneplőbe öltözött em­berek hatalmas koszorúkkal a szovjet emlékmű felé haladta«, hogy elsőnek lerójják háláju­kat a szovjet katonáknak, s ezzel kezdetét vegye a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulójának meg­ünneplése. A koszorúzási ünnepséget a két szovjet vendég koszorújá­nak elhelyezésével nyitották meg. Ezután a párt-, tanács-, tö­megszervezetek-. üzemek-, vál­lalatok-, hivatalok képviselői helyezték el koszorúikat. Áz ifjúság felvonulása Már alkonyodott, amikor hosszú lampionos sorokkal tel­tek meg az utcák. Jelszavak harsogtak. Felvonult az ifjú­ság lelkesen, ünnepi fényben. Jött a KISZ és birtokába vet­te a várost. Felejthetetlen, szép volt fegyelmezett felvo­nulásuk. Először őket is el­fogta a meghatódottság, de mindinkább felengedtek és mire ragyogó fényükkel körül­fogták a szovjet emlékművet, már harsogott ajkukon: „Szov­jet—magyar barátság! KISZ, KISZ hurrá! és ezek a jelsza­vak a magyar ifjúság népi de­mokráciához való hűségét fe­jezték ki. Vajon el lehet téríteni erről az útról azokat a munkás- fiatalokat, akik 1957. november 6-án este oda vonultak a szov­jet emlékmű elé és az esküt mondták: szovjet—magyar oa- rátság! El lehet téríteni azokat a fegyelmezett sorokban vonuló diákfiatalokat, akik forradal­mi dalokat zengve követték a munkásfiatalokat és kéz a kézben helyezték el a kegye­let koszorúját? Nem. Erre ott mindjárt választ is adtak. Szólt a fiatalokhoz ott a szov­jet emlékmű előtt A. G. Aszov elvtárs is, a szovjet fiatalok üdvözletét tolmácsolta .A hol­napért való fiatalos tettet kért... S a fiatalok válaszoltak. Harsány hurrá-val köszöntöt­ték a vendéget. S ekkor kö­vetkezett ennek az ünnepségi epizódnak legkedvesebb pil­lanata. Valahol, az ifjúság so­raiban megszólalt egy har­monika, s az egész ifjúság együtt az ünneplőkkel énekel­te az Internacionálét. A szov­jet vendégek és a megyét ve­zető elvtársak a fiatalok közé mentek. Ha csak percekig tar­tott is ez a pillanat, de meleg barátság szövődött itt. Ennek a kapcsolatnak a kifejezése volt, hogy a szovjet vendégek és megyei vezetők együtt az ifjúsággal végig vonultak a városon, a dolgozók sokaságá­tól övezett utcán. Salgótarjánban a Városi Kul- túrház nagytermében került sor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának díszünnepségére. A díszünnep­ség elnökségében helyet fog­laltak a megyei párt végrehaj­tóbizottságának tagjai, a ta­nács. a Hazafias Népfront, szakszervezetek képviselői, va­lamint kiváló dolgozók. Az ünnepi ülés szónoka Andó Ist­ván. Salgótarján város MSZMP titkára volt. Andó István elvtárs ünnepi beszéde Bevezetőjében a történelem legnagyobb hatású forradal­mának korszakalkotó jelentő­ségét méltatta, majd arról a roppant fejlődésről beszélt, amelyet a soknemzetiségű Szovjet állam negyven éves fennállása óta hősies harcok közepette elért. Ezután népeink baráti kap­csolatáról beszélt. „A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom hazánk fejlő­désére is óriási hatást gya­korolt. Sokan úgy gondolták, hogy az orosz forradalom ha­tása Magyarország népére és az ország fejlődésére csak a második világháború utolsó szakaszában kezdődött, amikor a szovjet hadsereg csapatai megkezdték hazánk felszaba­dítását a német imperialisták és magyar bérenceik uralma alól. Ez azonban nagy tévedés, mert a magyar nép felszaba­dítása akkor kezdődött, ami­kor az Októberi Forradalom eszméi, Lenin tanításai a bol­sevik párt példája hatni kezd­tek a magyar munkásmozga­lomra. A magyar nép számára is az Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyi­totta meg az utat a nemze­ti függetlenség és a társa­dalmi haladás, a szocializ­mus felé. Korán és nem egyszer mutat­kozott meg a magyar és az orosz nép sorsközössége. Ami­kor 1917-ben a Lenin vezette bolsevik párt kibontotta a szocialista forradalom zászla­ját és súlyos harcban meg­védte és megszilárdította a fiatal szovjet hatalmat, az akkor Oroszországban lévő magyar hadifoglyok közül mintegy 90 ezren sorakoztak a lenini zászló alá. Azok a magyarok, akik az Uraiban, Ukrajnában, Szibériában és a polgárháború számtalan más frontján küzdöttek a fehér­gárdisták és az imperialisták intervenciós csapatai ellen, amikor a szovjet hatalomért harcoltak, ugyanakkor harcol­tak a magyar nép nemzeti füg­getlenségéért és szocialista jö­vőjéért is! 1918 őszén alakult meg a magyar munkásosztály forra­dalmi pártja a Magyar Kom­munista Párt. Ezt a pártot a Szovjetunióból Kun Béla ve­zetésével hazatért volt magyar hadifoglyok és az itthon lévő Landler Jenő, Corvin Ottó és mások alakították meg. Valamennyiüket Lenin eszméi lelkesítették és az általuk alakított pártnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja volt mindenkor a példaképe és legjobb se­gítő barátja. Nekünk, magyar dolgozóknak nagy nemzeti büszkeségünk lesz mindenkor, hogy a szov­jet nép példáját elsőként kö­vetve elődeink 1919 március 21-én győzelemre vitték az első magyar munkás-paraszt álla­mot: a Magyar Tanácsköztár­saságot. Ez a Magyar Tanácsköztár­saság azonnal szövetséges és fegyvertársi viszonyt létesített a Szovjetunióval. Az öntudatos magyar dolgozók a Szovjet­unióval való baráti szövetség és fegyvertársi viszonyt éppen ezért nem valami új keletű dolognak, hanem 40 esztendős, mindkét oldalról vérrel meg­szentelt, népünk, szocialista jö­vőnk életfontosságú nagy ügyének tekintik. A magyar demokrácia és a szocializmus erői huszonöt éven át meg voltak béklyózva, föld alá voltak kényszerítve, de éltek, harcoltak és ápolták a forradalmi tüzet. Ez a tűz a 25 éves Horthy- fasizmus alatt sem aludt ki, a munkásosztály java megőrizte harcos szelle­mét, százak és ezrek már- tírsága nem tudta megtörni a földalatti kommunista mozgalom gerincét és a kommunisták üldözött vadkent is tudták maguk­hoz vonzani és szervezni az öntudatos munkásokat. Mindehhez a Szovjetunió léte es a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példája adott hi- tet es erőt a magyar kommu­nistáknak, magyar dolgozók­tol es a szocialista orszái kaptunk a hazánkra : ellenforradalmi áradat li séhez és az élet meginc hoz. Ezután a gazdasági építő­munka sikereiről szólott. Han­goztatta, hogy eredményein­ket a Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetésével, csak a párt és a néptömegek szoros kapcsolatának eredményeként érhettük el. Az ünnepi előadás után a résztvevők forró lelkesedésétől kísérve A. V. Aszov elvtárs, a szovjet kormányküldöttség városunkba érkezett csoport­jának vezetője szólalt fel. Be­szédében a szovjet népnek a mi népünkkel szemben meg­nyilvánuló rokonszenvéről szó­lott. Emlékeztetett arra, hogy a szovjet nép nemcsak együtt- érzett a magyar néppel a pusz­tító ellenforradalom idején, de fiai életét sem sajnálva sietett segítségünkre, csakhogy meg­mentsék a proletárhatalmat. Végezetül arról biztosította a résztvevőket, hogy a magyar nép mindig, minden körülmé­nyek között számíthat a szov­jet nép önzetlen, testvéri se­gítségére. Az ünnepség után művészi műsor következett. Közre­működött a bányai énekkar, Acélárugyár szimfonikus zene­kara és színjátszó gárdája. A kedves vendégek külön- vonata este 10 órakor gördült ki a Fő-téri állomásról. Na­gyon sokan búcsúztunk tőlük, így csak barátok búcsúzhat­nak... Mátranovák községben a kultúr- házat a megye egyik legszebb kultúrházává akarják fejleszteni. Fokozatosan dolgoznak a kultúr- ház szépítésén. 1953-tól mintegy 60 000 forintot fordítottak rá. Ebből csinálták meg többek között a kul- túrház előtti teret, vontak köré kerítést, legutóbb 20 000 forint ér­tékben elvégezték a belső tataro­zást. Újonnan festettek, függönyö­ket szereztek be, stb. További ter­vük a kultúrház körüli park léte­sítése. A költségeket a községfej­lesztési alapból biztosítják. Megtörténtek az első lépések a tervezett kultúrpalota építésére Salgótarjánban már régi terv egy kultúrpalota létesí­tése. Eddig csak szavakban sikerült határozni róla, az első gyakorlati lépéseket csak a napokban tudták megtenni a nagyszabású kulturális intéz­mény építésével kapcsolatban. A városi tanács nagy prob­lémájának megoldásához ha­tékonyan járul hozzá a SZOT. Már az első tárgyaláskor 6 millió forintot ajánlott fel a létesítmény költségeinek fede­zésére. A napokban a tervezés költségeit is magára vállalta a SZOT. Az elképzelések sze­rint ez a hatalmas épület ma­gába foglalná Salgótarján va­lamennyi városi és állami kul­turális intézményét, tehát a könyvtárat, zeneiskolát, balett­iskolát, egy színház- és mozi- termet, amelynek a tervek szerint mintegy 800 fő lenne a befogadóképessége. Lenne itt szép kivitelezésű táncte­rem, itt működnének a kü­lönféle szakosztályok stb. A tervezési munkálatokkal előreláthatólag még az idén elkészülnek, és a jövő évben megkezdődik már az építke­zés is. A tervek szerint 1961— 1962-re adnák át rendelteté­sének az impozáns létesít­ményt. Egyetlen vitás pont van még, nem tudtak meg­egyezni a kultúrpalota helyé­ben. A jelenlegi, de még nem végleges álláspont szerint az SZTK előtti térséget jelölnék ki erre a célra. Felhívás megyénk bányászaihoz : Segítsük a hősök hozzátartozóit! Kedves Elvtársak. Munka­társak! Róna üzem vecseklői, szil­váskői körletének dolgozói 1957 október 14-én munkás­gyűlésen határozatot hoztunk, hogy dolgozóink javaslata alapján, a teljes önkéntesség betartása mellett évi szénjá­randóságunkból felajánlunk tehetségünk szerint, ki meny­nyit tud, azon árván maradt családok részére, amelyeknek férjük, édesapjuk az ellenfor­radalom elleni harcban a leg­drágábbat, életét áldozta a magyar dolgozó népért, a munkáshatalomért. Ügy érezzük, a proletárha­talomért hősiesen harcoló bá­nyászszívünk diktálta segíte- niakarásunkkal is bizonyítjuk, hogy hazánkban 1956 október 23, november 4-e között ellen- forradalom volt, és az ennek leverésében elesett hősök mi­értünk haltak meg. Felaján­lott szenünk melegével szí­vünket, együttérzésünket is adjuk, s ez biztosíték legyen a hősök hozzátartozóinak, hogy nem maradtak árván, mert a párt. a munkásosztály és ezen bélül a bányászok gondoskod­nak róluk. Üzemünk 336 dolgozója, 1463 mázsa szenet ajánl fel önként a hősök hozzátartozóinak, amelyet felsőbb szerveink segítségével rövid időn belül ej is juttatunk hozzájuk. Nógrádi bányászok! Csatla­kozzatok felhívásunkhoz, kez­deményezésünkhöz, váljon ez országos mozgalommá. Karol­játok fel a dolgozók segíteni akarását és adjatok minél több szenet járandóságotok­ból. hadd jusson el az el­lenforradalom elleni harcban elesett hősök hozzátartozóinak. A rónai bányaüzem pártszervezete, szakszervezete, üzemvezetősége. Megnyitották a Nagy Októberi Szocialista Forradalom anyagából álió kiállítást Hétfőn este került sor ün­nepélyes külsőségek között a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 40. évfordu­lójára készült kiállítás meg. nyitására a Salgótarjáni Városi Kultúrházban. A forradalom anyagát tartal­mazó kiállítást már az első este számosán megtekintet­ték. A nagyon szép, impo­záns, sokoldalú színes ki­állítás nemcsak a forrada­lom anyagát mutatja be, hanem hazánk fejlődését Is a legutóbbi évtizedben.

Next

/
Thumbnails
Contents