Nógrádi Népújság. 1957. október (2. évfolyam. 78-86. szám)

1957-10-30 / 86. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957. október 30. 11 tanévkezdés tapasztalatai Romhányban /§ nevelők nyári pihenő- | kapni gyermekeitől, aki a le­^ -iiil— ufó« onrfnci'7fiip nie« Urtf« lrtrcrírtvi/lrtonl-ilo to/Mml/tr. jük után augusztus első felében látnak általában mun­kához. így történt ez idén is, s így speciálisan a romhányi II. Rákóczi Ferenc általános iskolában. Augusztus 12-én az iskola aktív dolgozói meg­kezdték a bukott tanulók elő­készítését a javító vizsgára. A tanulók látókörének, is­mereteinek bővítésére a tan­év kezdetén határjárást, sőt távolabbi vidékekre (Buda­pest, Balassagyarmat) kirán­dulást szerveztünk. Már az év elején megkezdtük egyik utunkkal kapcsolatban a to­vábbtanulás előkészítését: VIII. osztályos tanulóinknak megmutatva két középiskola és diákotthon életét, igyekez­tünk kedvüket felkelteni a magasabb fokú iskolázás iránt. Tradicionális őszi ba­lassagyarmati kirándulásunk egyben azt a célt is szolgálta, hogy őrizzük és ápoljuk a régi diákok és mostani növen­dékeink jó kapcsolatát. Más iskolákba járó tanítványaink­kal nehezebb ilyen közvetlen látogatás útján az érintkezést fenntartani, de a posta tőlük is hoz, nekik is visz nem egy levelet. így tartjuk kezünk­ben a szárnyukra eresztett fiókák sorsát, s nem egy eset­ben tudunk segíteni nekik és új nevelőiknek az adódó ne­hézségek megoldásában, kö­rülményeik, életviszonyaik ala­posabb ismeretével. Ezek a kifelé irányuló szá­lak sok tekintetben hatnak az iskolán belül folyó mun­kára. A nevelők és tanulók, a szülők és nevelők jó viszo­nyának ápolása, az iskolai hagyományok őrzése, a to­vábbtanulás iránt való inten­zívebb érdeklődés felkeltése, ennek érdekében a tanulási kedv, a munkafegyelem foko­zása és még sok egyéb kö­rülmény jól hasznosítható mindennapi oktató-nevelő munkánkban. A tanulókkal szemben támasztott nagyobb követelmények magukkal hoz­zák a nevelői munka folyto­nos fejlődést, az igényesség szellemének kiterjesztését, éle­tünk apróbb-nagyobb mozza­nataira. Ennek az elmélyülő nevelői munkának érdekében állandó és következetes har­cot indítottunk minden laza­ság ellen. Tudott dolog, hogy a nevelő legkisebb következetlensége is megbosszulja magát az is­kolai rend, fegyelem, a tanu­lók szorgalma terén. Ezért vigyázunk éberen az órák pontos megtartására. A ne­velők gondos előkészületével, a tanítást megkönnyítő esz­közök felhasználásával segítjük a tanulókat tudásuk, ismere­teik gyarapításában. Szülői értekezleten és egyéni beszél­getések útján igyekszünk har­colni az igazolatlan mulasz­tások ellen, melyek elharapó- zása komoly gondot okoz nem " egy osztályfőnöknek. £ zerencsére nem sok a ^ tanulók összlétszámá- hoz viszonyítva az iskolát még kevésre becsülő szülők és felfogásukban osztozó gyerme­kek száma. A tanévnyitó ün­nepségen és a szülői munka- közösség aktíváinak megvá­lasztására összehívott érte­kezleten szép számmal gyűl­tek össze nemcsak édesanyák, de örvendetes tényként mond­hatom, édesapák is. Érdek­lődve hallgatták meg a gyer­mekeik nevelésére vonatkozó legfontosabb kérdések fejte­getését. Ha kevés volt is a hozzászólás, a gyermekeik problémái iránt való érdeklő­dés mellett tanúskodik, hogy 42 példányban rendelték meg — szülők és pedagógusok — a Család és iskola c. szakla­pot. Remény van arra, hogy a nevelők és a szülők gyako­ribb találkozása sokat fog ja­vítani a tanulmányi eredmé­nyek és a gyermekek ma­gatartásán is. A kölcsönös se­gítségadás, a bizalom jegyé­ben igyekszünk összefogni ta­nítványaink jobb nevelése, biztosabb ismeretei, értékes erkölcsi alapvonásai kialakí­tása érdekében. Minden szülő tudja, hogy gyermeke jövőjét csak az is­kolával karöltve építheti szeb­bé és boldogabbá, s csak az a szülő fog öregségére tisztele­tet, szeretetet, megbecsülést hető leggondosabb nevelés­ben részesíti őket, aki úgy védi a nevelői tekintélyt, amint saját érdeke megkíván­ja. Mert aki arra tanítja gyermekét, hogy ne tisztelje tanítóját, az akarata ellenére — egyben önmaga iránti szó- fogadatlanságra és tisztelet­lenségre is nevel. Ej1 gondolatok tudatosításá­^ ban egységes a romhá­nyi pedagógusok kis kara. S egyre több ilyen közös vonás jellemzi munkánkat. Talán a bírálatok iránt való érzékenység az, ami ellen na­ponta új és új harcot kell vívnunk, de itt is vannak eredmények, ha még csak csírázóban is. Egyik fiatal kartárs például elégedetten jelentette ki, milyen jó érzés számára, hogy pontosan elké­szült minden éveleji munká­jával. Más kartársak kéretle­nül mutatják már be az órára való felkészülésüket bizonyító vázlataikat. S nagy öröm, ha az ellenőrzések során látjuk, hogy ezek egyre elmélyültebb munkát tükröznek. A szemlél­tető eszközök időben való elő­készítése, kipróbálása, egy- egy jól sikerült kísérlet örö­me, a gyenge tanulók, vagy épp osztályok munkába len­dítése, közös gondok és közös örömök forrása. Aki dolgo­zik, az hibázik is — tartják. S ez így is van. De ha a hiba nem rosszindulatból eredő, akkor annak vitatása, okos emberek között, egyben a ja­vítás útját is megjelöli. Erre törekszünk — hiszem hogy lassan mindnyájan. Az érzé­kenykedés és a jogos érzékeny­ség különválasztása mindany- nyiunk közös érdeke. Az előb­bi hiba, az utóbbi a becsüle­tes ember önérzetének sajá­tossága. Pedagógiai szempont­ból ezt az utóbbit a legkisebb iskolás gyermekben is ápolni, fejleszteni kell. Hogyne kel­lene tisztelnünk a kicsinyek hivatott példaképeiben, a pe­dagógusokban! Az önérzetes ember kényes becsületére, fe­gyelmezett munkájában, őszin­te munkatársaihoz, — s a pe­dagógus: tanítványaihoz is! — minden törekvése a maga kis közösségében tisztelni a bé­kés együttélés szabályait. JU^ost — az új tanév első heteinek — úgy érzem, célkitűzésünk a kálihoz, hogy a lezárásakor az a legfőbb további mun- kezdet tanul­ságai nyomán ezt az emberi önérzetet fejlesszük és tisztel­jük magunkban, de tanítvá­nyainkban is. Ha nem lanka­MŐfBADI Népújság A TE LAPOD, slvssd, terjeszd! dunk el egyetlen napra, egyet­len órára sem, akkor a tanév végén nyugodt lelkiismerettel idézhetjük évi munkánk jel­lemzésére Vörösmarty sza­vait: „ez jó mulatság, férfi­munka volt!“ ÁGOSTON JOLÁN ált. isk. igazgató Szovjet filmküldöttség jön Salgótarjánba Salgótarjánban, a Novem­ber 7. filmszínházban a szov­jet filmünnep megnyitóján szovjet vendégek is részt vesz­nek. A szovjet követség né­hány tagjának kíséretében el­látogat hozzánk a szovjet filmküldöttség egyik kedves tagja, Borisz Csirkov. Smlíkeim húzott . . . (Elmondja: P. Afonyicsev, öreg bolsevik.) Me^j egy zések egy párttaggyülésről Péntek este. azután, hogy el­halkult a városépítő munka zaja. hat óra után emberek igyekeztek egy kivilágított épület felé. Taggyűlésre gyü­lekeztek a nagybátonyi bánya­városi kommunisták. Körülbe­lül 40—50-en lehettek. Több mint kétharmadrészük nő. Fia­talok és idősebbek. Van köztük háztartásbeli és pedagógus — és ami nagyon fontos: jól meg­férnek egymás mellett. Nem lehet erről szenvtelenül írni. A résztvevők élettel teli levegővel töltik meg a nagy­termet és szinte megkövetelik a titkártól hogy ..iól” beszél- ien. úev hogy nekik is tessék, mindenről és gondos részletes" réggel akarnak tudni. /\ tao-crvülés résztvevőinek nagy része asszony, elvtársnő. Az egyiknek öt gyereke van, a másiknak, a harmadiknak is van, mindnek sok az otthoni munkája, de a családi gondok r->°llett mégis részt kérnek, részt vállalnak a közösség munkájából. Oláh elvtárs. a lakótelepi szervezet titkára igyekszik mindenről kimerítő képet adni. Figyelem az arcokat. Élénk ér­deklődéssel hallgatlak a kül­politikai összefoglalót, tetszik a népfront tanácskozáson el­hangzott sok okos beszéd — tetszik az erről szóló ismer­tetés. A thgkönyvcseréről is sok szó esett. De hiba. hogy csak szervezeti kérdések kerültek szóba: arról, hogy e feladatot hogyan kell megvalósítani, hogy az a pártélet megjavítá­sát is jelentse — erről bizony már nem beszélt a beszámoló. Részletesen szólott, azonban a KISZ-ről, arról, hogy a lányok is er,vre jobban érdeklődnek a szervezet iránt. A beszámoló beszélt a nőtanács munkájá­ról, ezen belül a gyermekneve­lés problémáiról, emellett szó volt a bányaváros fejlesztési tervéről, (a jövő évben újabb 250 lakást és egy gyönyörű kultúrotthont építenek!) a la­kótelepi klub tevékenységének megjavításáról. Nem volt ez minta taggyű­lés — lassan indultak a hozzá­szólások, itt is biztatgatni kel­lett a résztvevőket, de amikor elkezdődött, kitűnt, hogy a párttagság igen tevékeny. A legfontosabb, a legidősze­rűbb kérdésekről beszéltek Egyikük a KISZ helyzetéről beszélt, arról, hogy az időseb­bek elhanyagolják a fiatalok­kal való foglalkozást, egy má­sik szóvá tette, hogy a klubnak szórakoztató feladata mellett nevelő rendeltetése is van. de azt nagyon elhanyagolja. Volt aki a mesterséges holdról be­szélt. hangoztatta, igen nagy jelentőségű, hogy ezt a nagy technikai és tudományos telje­sítményt a Szovjetunió alkotta meg Igen sokan beszéltek a gyereknevelés kérdéséről is. Amikor véget ért a. taggyű­lés. észre sem vettük, hogy két óra múlt el felettünk. Tanulságos sok gondolatú taggyűlés volt. Annyira sok kérdéssel foglalkozott, hogy nem is kellett volna ennyivel. A. pártszervezetnek ez a túlzott igyekezete azzal fenyeget, hogy elvesztik a tömegszervezetek önállóságukat elvégzi azok feladatát anélkül, hogy azokat ösztönözné, támogatná. Úgy gondoljuk helyesebb lenne, ha a pártszervezet több önálló fel­adattal bízná meg a KISZ-t és a nőtanácsot is. Igv mentesülne a pártszervezet a tömegszerve­zetekre háruló feladatok alól és fgv eredményesebb politikai nevelő munkát tudna végezni a pártszervezeten belül is. A pártszervezet nagyot mar­kolását érezte az egyik felszó­laló is. amikor azt javasolta, ho-v az ellenforradalom előtt eredményes munkát végző nénfrontbizoítságot ismét élet­re kellene hívni, Ez ezt ered­ményezné, hogy újabb embe­reket vonnának a társadalmi aktivisták közé. A pártszerve­zet vezetősége elfogadta a ja­vaslatot. Érdemes volt résztvenni a Nawbátonv bányavárosi tag­gyűlésen Hiányosságai ellené, re is tanulságos, jó taggyűlés volt. Nehéz esztendő­ket éltem át ifjú koromban — így kezdte mondóké- ját Profoküi Ato- nyicsev, őszes fe­jét kissé lehajtva. — Büszke va­gyok arra, hogy láttam Lenint és nem egyszer be­szélgettem is vele. Attól a naptól szá­mítom részvétele­met a politikai harcban, amikor először találkoz­tam vele. S megelevened­nek az emlékek... 1905. október, Moszkva. A jelen­legi »Bauman* műszaki főiskolá egyik helyiségében összegyűlt néhány szociáldemokrata és a moszkvai munkások küldött­sége. A moszkvai fegyveres felkelés előkészítéséről vi­tatkoztak. A bol­sevikok, Vasziljev Juzsin, Zemljacs- ka és a többiek Lenin érkezését várták. Én a fiatal öntő, csak hallgat­tam és figyeltem. Egyszerre mind­annyian az ajtó felé fordultak. Be­lépett Lenin. Meg­kezdődött a ta­nácskozás. Vlagyi­mir lljics egysze­rűen, világosan és szenvedélyesen be­szélt. Szavai a szívemig hatoltak. Amikor végétért a tanácskozás, az utcán már a mun­kásosztály győzel­méről álmodoztam és hamarosan be­léptem a bolsevik pártba. Az első orosz forradalom ku­darcba fulladt, de a barrikádokon kiontott munkás­vér nem folyt hi­ába. Az orosz pro- letáriátus megér­tette, ha összefog a parasztsággal, megdöntheti a cá­ri önkényuralmat. Feladatokat kap­tam a párttól. Az »Okopnaja Prav­da« című újság terjesztéséért a katonák között, szibériai száműze­tésre ítéltek. Eb­ben az újságban a bolsevikok síkra- szálltak az első imperialista hábo­rú azonnali be­szüntetése mellett. A Nagy Októbe­ri Szocialista For­radalom előesté­jén, két forr idal- már társammal, Ivanovval és Ri- csenkovval meg­szöktünk a szám­űzetésből. A moszkvai pártbi­zottság engem a zolotorozsi villa­moskocsiszín mun­kásai körében vég­zendő agitációs munkával bízott meg. Nagyon jól emlékszem az 1917 tavaszán lezajlott tüntetésre, amely­ben a kocsiszín munkásaival együtt vettem részt. Sűrű sorok­ban mentünk és forradalmi dalokat énekeltünk. Egy­szerre csak rend­őrök állták utun­kat. Néhány pilla­nat múlva lövés hallatszott. A rendőrfőnök lelőt­te Asztahov mun­kást. A tüntetők a rendőrökre rohan­tak és a rendőrfő­nököd a Moszkva- folyó egyik kis mellékágába lök­ték. Oroszországban hamarosan felröp­pent a hír: a cárt -----------------------------­m egfosztották trónjától. A bolse­vikok akkor az ideiglenes kor­mány politikájával szálltak szembe. A gyárakban Vörös Gárdákat szervez­tek. A katonák a munkások oldalára álltak Moszkva készült a Szód- alista Forradalomé ra. Emlékeim között kutatva el kell mondanom egy másik találkozáso­mat Leninnel. A polgárháború szű­kös évei idején az ukrán front pa­rancsnokainak egy csoportjával Moszkvába utaz­tam és ajándékot vittem Leninnek. A csomag élelmi­szert tartalmazott. Hosszabb beszél­getést folytattunk Leninnel, majd a végén félénken át­adtuk az ajándé­kot. Vlagyimir II- }ics határozottan elutasította azt és azonnal telefonhoz hívatta Dzer- zsinszkijt. »Biztos letartóztatnak« — gondoltam ma­gamban. Hamaro­san megérkezett Dzerzsinszkij. Le­nin átadta neki a csomagot, hogy szállíttassa el va­lamelyik gyermek- otthonba. Ő pedig meghívott ben­nünket vacsorára. Az egész estét Le­ninnel töltöttem és héjában fölt burgonyát, sós ke­nyeret ettünk. Az öreg mynkäs elnallgatoU. Mint­ha gondolataiban kutatna, majd így fejezte be a be­szélgetést: »-Amíg élek, nem felejtem el őt.-x Iriis és fiatat kaamuistik • találkozója (Tudósítónktól.) Mintegy 40 ifjú és idős kommunista találkozott a KISZ Országos Kongresszu­sának napján a Salgótarjáni Üveggyár kultúrotthonában. Az összegyűlt elvtársakat, fiú­-Í*-Z ELLENFORRADALOM nemcsak Budapesten szemelte ki áldozatait. Az október— novemberi napok Nógrád me­gye kommunistáit is halállal fenyegették. December 8-án este egy kazári kommunista bányász ellen is követtek el merényletet. Álljon itt emlékeztetőül Ko­vács dóra László esete. Az ő életét is önzetlen barátaink mentették meg. Kovács dóra László már le­fekvéshez készülődött. Kislá­nya azonban kérlelően marasz­talta: — Ne feküdjön már le édes­apám. ügy szeretném még meghallgatni a 10—es híre­ket... — Jól van kislányom — fe­lelte fáradtan az apa. Kissé elcsudálkozott ugyan kis­lányán, hiszen a gyerek még tíz éves sincs. Azelőtt nem ér­dekelték a politikai esemé­nyek .sőt a beszédet — a min­dennapi mese kivételével — nem is hallgatta meg a rádió­ban. De ezekben a nehéz idők­ben úgy látszik, ő is megvál­tozott. Az apa már fáradt és kimerült, de ezt a 20 percet kislánya kedvéért kibirja még. Aztán úgyis lefekhet. A rádió éppen 10 órát jelzett. Ébben a pillanatban fülsike­títő robbanás reszkette meg a levegőt. Valósággal megrázkó­Merénylet dott belé az egész ház. És a hálóból felesége iszonyú si­koltása hallatszott, majd fáj­dalmas, szűnni nem akaró jaj­gatás. A férfi pár másodpercig megkövültén meredt halálra- ijedt kislányára, majd beron­tott a szobába. A helyiséget pillanatok alatt átjárta a grá­nát fojtó füstje, a szoba tele lett malterral, törmelékkel. És felesége ott feküdt több sebből vérbe borítva. Kovács dóra tehetetlenül nézte vérző asszonyát. Álmá­ban egy kissé kijebb csúszott, így az ő helyén találta a me­rénylő fegyvere. Tehát semmi kétség, a gránátot neki szán­ták, őt akarták elpusztítani. Az asszonyt gyorsan kórházba szállították. Embere pedig nem lelte a helyét. Soha életében nem félt még, hiszen becsület­tel élt. De most...? Most sem az életéért aggódott. Mert, ha a házáról lenne szó, egy pil­lanatig sem tétovázna feláldoz­ná. De mégis csak más az ilyen hátulról, orvul jövő ha­lál. Azt sem tudja, ki az, aki életére tört. De leküzdötte a kétségeket. M UNKÁJÁBAN továbbra is a tőle megszokott energiá­val, lelkiismeretességgel dol­gozott. Ha december 8-ig si­került megfékezni az ellenfor­radalmat, akkor ezek után már nem is győzhet. Bízott a dolgozókban. Azok szerették őt, a Gyula-tárói bányászok becsületes, népszerű vezetőnek tartották. Hallgattak rá és tisz­telték. Kovács dóra a merény­let óta még keményebben dol­gozott. Azért történhetett, hogy a Gyula-tárói bánya nagyon ha­mar utói érte október előtti teljesítményét. Már az év első hónapjaiban túljutottak a 100 százalékon, 105—110 százalék között váltakozott szénterme­lésük. Októberig 112 százalék­ra felugrott teljesítményük és ebben az eredményben Kovács dóra László munkája is ben­ne volt. Pedig nagyon nehéz körül­mények között dolgozott. Még mindig sok volt a harc a mun­kahelyen és még több otthon viaskodó gondolataival. Min­denekelőtt a kislányáért aggó­dott. Az ő bátor, félelmet nem ismerő kislánya újabban min­dentől megrettent. Felriad ál­mában, ha a ház előtt autó, vagy motorkerékpár húz el. Megijed, ha a tűzhelyben ro­pog a tűz. Sötétedés után már nem mer kimenni az utcára, nem lehet lefektetni, csak, ha más is vele megy. Az alig tíz kát és lányokat Csábi Imre elvtárs, az üveggyár párttit- kára. valamint Papp Gyula elvtárs. az üveggyár vállalat­vezetőié üdvözölte. Ezután az öreg veteránok mondták el élményeiket, ho­gyan éltek az ő ifjúságukban. ♦♦»««♦«»«»»»»♦♦»♦»♦♦♦»♦»♦»♦♦♦♦•♦; Müller Jakab bácsi, aki már ♦ 70 évben halad: elmondotta, éves gyermek riadtan figyel ♦ fiatalkorában került a mindenre, ami körülötte tör-» frontra. Amikor a magyar ténik. Idegeit tönkre tette,! hadifoglyok az orosz kommu- megmérgezte az a december! nisták segítségére siettek, el- 8-i merénylet. Még az iskolá-!sők között volt. aki ielentke- ban is panasz van rá. Eddig |zétt és munkafelügyelőnek szín ötös volt a bizonyítványa,?léptették őt elő a lenini had- most négyesek tarkállanak azj seregben. Súlyos csapásokat ötösök helyén. Kislányát ideg-; mértek Kolosa hadseregére ronccsá tették. Xés megszilárdították a Szov­Az apát kínozza kislánya és íietunió helyzetét a Baikál felesége szenvedése. Ha őráXmögötti vidéken. Részt vett támadtak, arra bizonyára volt*Tomszk városában az utcai is okuk a merénylőknek. Mert | harcokban ahol dicsőséges a munkahelyen a mai napig ?r»vőzelemre vitték a vörös lo­ts szigorúan védelmezi az ál-|boeót Könnyes szemmel em- lam ügyét es a ,munkassag»|gkezett kgs baitársaira akik érdekeit. A munkások becsű-Wllette e5tek j harcokban. lik is ot ezert. Dehat vannak,^ akiknek a rend és a fegyelem! Kruppa Károly elvtárs ar­nem tetszik. És az sem, hogyjrói emlékezett meg hogy az ő szenvedélyesen, bármikor ki-? embertelen kapitalista körül- áll elvei mellett. De, hogy az|mények megbüntetésére 1919- ő ártatlan kislányát és felesé-* hen az Üveggyár dolgozói is gét tették tönkre, ez minden-X katonai századot alakítottak, nél nagyobb csapás számára.*amelynek 208 tagia volt és Hiszen azok nem vétettek sen-ielső perctől az utolsóig részt kinek sem. ügy látszik bűn-tvettek a harcokban, nek számított akkor kommu-t Hozzászóltak még Koschlé- nista feleségének, gyerekének!Jer János Földi József. Id. lenni. jDu”4k Lajos. id. Koschléder ? Albert és Verbóvszki György GY TELTEK hetek es »,,] y j úrsn k hónapok, kínzó gondolatokkal? Az ifiúsás részéről Horváth terhesen. Kovács dóra László» Zoltán, Galambosi Sándor és még ma sem nyerte vissza tel-»zsíros Gyula KISZ-tagok igé- jesen régi énjét. De látva a|retet tettek arra. hogy igyekez- sok sebet kapottország gyó-*nj fognak íobb munkafegve- gyulását, talpraállását, ő maga|lemmel kivpnni részüket a is gyógyuloban van. | termelésből. mert méltóak Ujlaky Mária takarnak lenni elődeikhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents