Nógrádi Népújság. 1957. október (2. évfolyam. 78-86. szám)

1957-10-23 / 84. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1957. október 23. FORRDDRLMI HETET TARTANAK Ifjúsági feladataink és a KISZ I. országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) ben hallgat, egyrészt azért, mert hónapokig javítják, más­részt, ahol nem is szorul javí­tásra, nincs gazdája. | Az üzemek vezetőinek, az üzemi bizottságoknak ezen a helyzeten nagyon sürgősen változtatniok kell. Erre figyel­meztetnek bennünket a már lefolyt termelési tanácskozá­sok tapasztalatai is. A tanács­kozások ugyan szervezettség­ben, tartalomban jobbak vol­tak az előző termelési értekez­letnél. Az értéküket sok he­lyen azonban az rontotta le, hogy a szocialista versennyel érdemben nem foglalkoztak. Csak üdvözölni tudtuk a bá­nyász szakszervezet kezdemé­nyezését, hogy a különböző bányász területeken kívánság hangversenyt szervezett a ter­melésben élenjáró dolgozók és hozzátartozói tiszteletére. Kár, hogy éppen most, amikor igen jó alkalom és nagy szükség lenne erre, éppen most hagyta abba ezt a jó kezdeményezést a bányász területi bizottsá­gunk. Úgy gondolom, fontos segítő­je az üzemen belüli verseny­nek, ha a dolgozók tájékozot­tak a versenytárs üzem ered­ményeiről. Éppen ezért szük­séges, hogy legalább dekádon­ként küldjék meg egymásnak a termelési eredményeket. Nem lehet helyeselni azt, ahogy a zagyvái üzemnél elv­társaink ezt csinálják: közel 3 hónapon keresztül nem küld­ték meg versenytársuknak a nagybátonyi üzemnek, terme­lési eredményeiket. Hogyan jut kifejezésre a munkaversenyben a dolgo­zók anyagi érdekeltsége, milyen intézkedések történ­tek a legjobbak jutalmazó sara? Fontos szerepe van a mun­kaverseny fellendítésében a nyereségrészesedési rend­szer bevezetésének. A nyere­ségrészesedés lehetővé teszi, hogy a szocialista mutnkaver- seny az eddiginél jobban se­gítse a gazdaságos termelés megvalósítását. Éppen ezért haladéktalanul tegyenek meg üzemi bizottságaink mindent azért, hogy valamennyi dolgo­zó megismerje részletében is a nyereségrészesedési rend­szert. A Szénbányászati Tröszt Igazgatósága, de a többi gyár­üzemek vezetői is jelentős ösz- szeget tűztek ki a 40. évfordu­lóra indított versenymozgalom legjobbjai számára. Szükséges már most a figyelmet felhív­ni, üzemi bizottságaink arra törekedjenek, hogy a verseny legjobbjainak kiválasztásáról és a jutalmak odaítéléséről a legilletékesebbek az üzemek, műhelyek kollektívái döntse­nek. Végül megemlítem, hogy több üzem kollektívája az el­múlt napok folyamán azt az óhaját fejezte ki, hogy novem­ber 1-től 7-ig forradalmi hetet szándékoznak tartani. Ez alatt az idő alatt még kiválóbban akarnak dolgozni és kimagas­ló termelési eredményekkel akarják köszönteni a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. évfordulóját. Nagyszerű programmal készülnek november 7-re a rét-sági járásban A rétsági járásban egy több­tagú szervező bizottság kanta meg a megtisztelő feladatot: november hét méltó előkészí­tését. A bizottságban kultúrotthon igazgatók, nedagógusok. nép­művelési felügyelők vesznek részt, képviselve így a kulturá­lis élet minden ágazatát. Az elkészített program szerint minden község külön is meg­rendezi az emlékünnepélyt no­vember hetedikén. A gazdag, sokoldalú programban szere­pelnek dísztanácsülések, ün­nepi nagygyűlések, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom anyagát felölelő kiállítá­sok stb. A program kiemelkedő ese­ménye a nagy forradalomban résztvevő harcosok és tizen- kilences kommunisták találko­zója. 2000 kh földterületet víztelenítettek Tizenegy községben 2000 kh területen történt beh’z rende­zés ebben az évben. Ez főleg az Inoly-menti községeket. Lu- dányhalászit. Szécsényt. Ba­lassagyarmatot. valamint a Zagyva mentén Jobbágyi köz­séget és a hegyek között Mát- raszelét érinti. E területeken megjavult a széna minősége s 3000 mázsá­Jelentős szakaszt hivatott le­zárni a KISZ életében az If­júsági Szövetség október 25- én kezdődő I országos értekez­lete. Ha párhuzammal élhet­nénk ezen szakasz, illetve az értekezlet szerepét, jelentősé­gét illetően az ifjúsági mozga­lomban, akkor talán azzal ha­sonlíthatnánk össze, amikor egy ifjú hadsereg az első csa­ták után levonva azok tapasz­talatait rendezi sorait, hogy felkészülhessen az új csaták­ra. r Ma már világos, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség megalakítása szükséges és helyes volt. Nem arról van szó, hogy a KISZ-nek vala­milyen egetverő, óriási ered­ményei vannak, hisz fél év egy szövetség életében nem sok. De a KISZ-szervezetek gyors alakulása, a tagság nö­vekedése, az alapszervezetek eddigi munkája, egyes brigád­mozgalmak felújítása, a VIT- re való felkészülés és a KISZ szereplése a VIT-en, politikai tekintélyt biztosítottak a KISZ- nek. Mindez természetesen csak az első lépés. Sokat és türelmesen kell csiszolni a KISZ munká­ját, hogy a KISZ az egész magyar dolgozó és tanuló ifjúság szövetsége lehessen. Mi a KISZ I. országos érte­kezletétől azt várjuk, hogy miután értékelte a magyar ifjúság és a magyar ifjúsági mozgalom helyzetét, előre­mutasson. segítséget adjon az ifjúság nevelése frontján mu­tatkozó problémák megoldásá­ban. Megyénkben az eddigi ta­pasztalatok, a megyei ifjúsági értekezletek is egyöntetűen azt mutatják, hogy a legfontosabb tennivaló a KISZ alapszerve­zetek megerősítése, az olyan alapszervi élet kialakítása, amely mint a kiszesek. mint a KISZ-en kívüliek szá­mára vonzó otthont biztosít. A KISZ célkitűzéseinek elérése lehetetlen az alapszervezetek mindennapos, szorgalmas mun­kája nélkül. Sajnos megyénk­ben az alapszervezetek jelen­tős részében még nincs kiala­kult, rendszeres élet. Ennek legfőbb oka. hogy az alapszervezetek nem elég önállóak, nem kezdemé- nyezőek, munkájuk nem elég változatos és nem ve­szik figyelembe a fiatalok igényeit, érdeklődését. A tények azt bizonyítják, hogy ott ahol az alapszervezet mer és tud kezdeményezni, újat kezdeni, mint például a pász­tói területi KISZ-szervezet, az Etes—Amáliái és a szécsényi területi KISZ-szervezetek, ott eredményesebb a szövetség ne­velő munkája. Ahhoz, hogy ezen a területen előre tudjunk lépni szükséges a megyei és járási KISZ-bizottságok állan­dó támogatása. öncélú és helytelen azonban minden olyan nézet, mely sze­rint az alapszervezeteket úgy kell erősíteni, hogy elzárjuk a KISZ-en kívüliektől és csak az azt „különösen kiérdemlő­ket” vesszük fel a KISZ-be. A KISZ-nek nem lesz és nem is lehet minden fiatal a tagja, de a KISZ az egész üzem, falu, iskola ifjúságáé kell, hogy le­gyen, képviselnie kell az egész ifjúság érdekeit, segíteni kell tanulását, egyszóval: együtt kell élnie, lélegeznie az egész dolgozó és tanuló ifjúsággal. Sokat hangoztatott probléma az ifjúság társadalmi nevelése. Reméljük, hogy a kommunista Ifjúsági Szövetség I. országos értekezlete konstruktív javas­latokkal és határozatokkal se­gíti e probléma megoldását. Még mindig sokan úgy képzelik el, hogy az ifjú­sági szövetség egymaga ké­nes lesz a fiatalok neve­lésének roppant sokoldalú, bonyolult feladatát meg­oldani. Mosf nem is a mindenekelőtti anyagi segítségről van szó, vagy arról, hogy miért nem tudnak az illetékes szervek sok helyen, például Kállón, vagy a Salgótarjáni Üveggyárban KISZ helyiséget biztosítani a fiataloknak, vagy miért hasz­nálják még mindig termény­raktárnak a KISZ-helyiséget Nógrádmegyerben. Nem is de­A napokban megkezdték a salgótarjáni November 7. Filmszínház tatarozását, rend- behozatalát. A szovjet film ünnepére meg is kapja új, csinos ruhá­ját a városi filmszínház. Be­magóg, „adjon isten, de mind­járt” követelésekre gondolunk, hanem a felnőttek, az üzem­igazgatók, tanácselnökök, mes­terek stb, vagyis az egész tár­sadalom állandó, mindennapos törődésére a fiatalok iránt. Ar­ra, hogy nem elég legyinteni azokra a „mai fiatalokra”, ha többet isznak a kelleténél, ká­romkodnak, hanyagul dolgoz­nak, tiszteletlenek az öregek­kel, hanem meg kell őket szó­lítani és a megfelelő módon rendreutasítani. Arra is gon­dolunk, hogy nem elég ellen­forradalmároknak rágalmazni a fiatalokat, ha pökhendiek és követelődzőek. hanem, ami nehezebb, időt kell szentelni nekik, le kell ülni velük és barát­ságosan el kell mondani, hogy is nézett ki régebben az élet és segíteni kell ne­kik abban, hogy megértsék a ma és a tegnap kö­zötti különbséget. Mindenkinek érezni kell a jö­vő nemzedék iránti felelőssé­get. Foglalkozzunk a fiatalok­kal, segítsük megtalálni élet­útjukat, támogassuk egészsé­ges törekvéseiket és ha kell fogjuk meg kezeiket, vezessük őket és ami a legfontosabb, bizzunk bennük. Megyénkben a KlSZ-alap- szervezetek, aktivisták meg­értették az I. országos érte­kezlet jelentőségét és ez tük­röződik tevékenységükben. A szeptemberi és októberi tag­gyűléseken a kiszisták megvi­tatták a KISZ Szervezeti Sza­bályzata, illetve működési irányelveinek tervezetét és megbeszélték az alapszerveze­tek téli tennivalóit. Egészen bizonyos, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség értekezlete sok, az ifjúsá­got érdeklő kérdésre ad vá­laszt, fellendíti majd me­gyénk KISZ-szervezeteinek munkáját is. Havas Péter járatánál 750 égő szória a fényt az arra járóra, kilenc­szer háromméteres reklám­objektum hirdeti majd a szov­jet film és egyben november hét ünnepét. val több. jobb széna termett. A tankönyvesére nem tagrevízió ! Pártszervezeteinknek a közel jövőben nagy feladatot kell megoldani: a párttagság össze­írását kell elvégezni, hogy mindenki megkap­hassa a tíz évre szóló új párttagsági könyvét a december 15. és január 15. közötti időben. Alapezervezeteink zöme már közvetlen a já­rási aktíva után megkezdte az ezzel kapcsola­tos munkát. Az igyekezetben azonban imitt- amott vaskos hibák is becsúsztak. A salgótar­jáni járásban a Zagyvapálfalvai Gépgyár üze­mi, a margittárói bányai és a nagybátonyi szolgáltató üzemi pártszervezetnél nagy félre­értés, de inkább a szektás hibák miatt olyan bizottságot alakítottak, amelyek a tagság felül­vizsgálását vannak hivatva ellátni. Magyarán mondva tagrevizióra készülnek. Miben rejlik ennek a roppant veszélye? Elsősorban abban, hogy pártszervezeteinket a mindennapos politikai, meggyőző munka végzésénél, a párttagokkal való rendszeres foglalkozástól eltolják az adminisztratív in­tézkedések felé — a könnyebbik ellenállás fe­lé, afelé a gondolkodás felé: aki nem tevé­kenykedik önmagától, nem való a pártba. Ugyanakkor az ilyen tagreviziós kampány dezorganizálólag hat az egész pártszerve­zetre is, nagyfokú bizonytalanságot okoz, amit „jóakaróink” nagyon kihasználnak. Mindezek mellett azonban pártszervezete­inknek módot kell találni arra, hogy a pártba befurakodott ellenséges elemeknek a tíz évre szóló tagsági könyvet ne adjuk ki. (Erre a célra az októberi taggyűléseket használják fel.) Nagy feladat áll előttünk, de felelősséggel végezzük el ezt. M. P. Új ruhát kap névnapjára a salgótarjáni November 7 filmszínház ▼VTTVWVTTTTVTTVTTTVYVVVTTVVVVVTVVTTVTVTTVVTTVTTTTVTTTVVVTVVTTVTVVVVVTTVIVTVVVVTTTVTVVVTTVTVVVVTTVTVVVVVVVVTTTTTVTVTV'VVVTTTVVVVTVVVVVVTVVVTVVVTTTTVVVVTVTTVVTVTVVVVTTTTVVVVVVVVVV'rTWTVVVVTVV \z a tíz nap. amit a Szovjet­unióban töltöttem rövid idő volt ahhoz, hogy részleteiben meg lehessen ismerni az ottani tnép életét, munkásságát. Ahhoz azonban ele­gendő volt, hogy sok élménnyel gazdagodva, azokból tanulva térjek vissza Magyarországra. A Szovjetunióban látottakat leírni, elmondani úgy, ahogy ott volt, nem lehet. Azt látni, érezni kellett a háromszáz küldött minden tagjának. Azt is nehéz eldönteni, hogy az ott látottáKból mi volt az, ami a legjobban meg­ragadta a figyelmemet, ami a legszebb volt, ami a legmélyebben él emlékezetemben. Mégis, amikor hazajöttem és leültem, hogy feljegyzést készítsek a sok téma közül, azt választottam, aminek megnézését már az in­dulás előtt tervbe vettem és kint a Szovjet­unióban ez lehetővé is vált számomra. Arról az épületről van szó, ami ma már múzeum, ahol az az ember töltötte élete utolsó éveit, aki életét, munkásságát a világ dolgozóinak felemelkedéséért, a népek békéjéért, az em­beri haladásért adta. Az épület Moszkvától mintegy 30 kilomé­terre fekszik Gorki falutól párszáz méterre, nem messze a vasútállomástól egy erdő alján. Ez az épület a cárizmus idején Moszkva ka­tonai parancsnokáé volt. Lenin 1921-ben költözött ki Moszkvából ebbe az épületbe, amikor sérülése után az egészségi állapota súlyossá vált, betegsége többször ágyba kényszerítette. Az akkori Központi Bizottság azért döntött így, mert ebben az épületben központi fűtés, telefon volt és közel volt Moszkvához. Ezek a tények az akkori körülmények között nagyjelentősé- gűek voltak. Innen irányította Lenin betegen a proletárhatalmat. Lenin egyszerűségét mutatja az is, hogy Moszkvából nem hagyta kihozatni a bútorait, hanem az épületben lévő, régi bútorokat használta, ami jelenleg is ott látható az épü­letben. Pedig az egyik szobájában íróasztal sem volt, hanem a toalet szekrényen írta az akkori munkáit. Ahogy végig néztem az épü­let berendezését az egyszerűség, szerénység tükröződött vissza akár a szekrényeket, asz­talt, vagy az ágyakat nézte az ember. Ebben az épületben ilyen körülmények között al­élmíiujem . . . kotta meg Lenin betegen az olyan nagy mű­veit, mint a „Proletárforradalom”, amit kéz­zel írt meg. Itt fektette papírra és tervezte meg a már azóta megvalósult GOELRO-tervet, itt készült fel a X. pártkongresszusra, amely fontos állomása volt az SZKP történetének. Itt látott napvilágot „Forradalmi szocialisták, a renegát Kautzky” című műve is, amely ma is útmutatásként szolgál a haladó emberek számára. |lenin ezekben az években már olyan egészségi állapotban volt, hogy nem tudott vidékre járni, találkozni a dolgo­zókkal, de mégis álláhdó, szerteágazó kapcso­lata volt a tömegekkel. A különböző köztár­saságokból az egyszerű dolgozók levelek szá­zait küldték el hozzá, melyek ott láthatók megsárgulva. Ezekben a levelekben tanácsot, segítséget kértek Lenintől, kérték, hogy men­jen ki hozzájuk, segítsen a feladatok megol­dásában. Lenin, ha beteg volt is, de minden levélre válaszolt, tanácsot adott, javasolt a dolgozóknak. Jellemző példája Lenin tömeg­kapcsolatának az egyik levél, amit a tolmács lefordított számunkra. Az egyik faluban a villany bekapcsolását ünnepélyes keretek kö­zött akarták megvalósítani, ahová levélben Lenint is meghívták. Mivel Lenin ekkor ágy- banfekvő beteg volt nem tudott elmenni. Le­vélben írta meg a község dolgozóinak, hogy a villanyt kapcsolják nélküle be, ő velük együtt fog örülni. Pár nap elteltével Lenin újabb levelet ka­pott, amelyben a község dolgozói azt írták, hogy az ünnepélyes villanykapcsolást el­halasztották és majd csak akkor tartják meg, ha Lenin meggyógyul, hogy ott lehessen ve­lük. |ahogy a szobákban megálltam és néztem a bútordarabokat, az íróasztalát, ebédlőszobájának berendezését, könyvszekrényét, úgy éreztem, mintha abban az időszakban lennék ott, amikor Lenin itt volt. Ezt az érzést fokozta, amikor lemezről megszólalt Lenin. Egy beszédét mondotta a Vörös Hadsereg napján, majd egy másik al­kalommal, amikor az összövetségi mezőgazda- sági értekezleten beszélt. Ki tudtam venni a beszédéből komolyságát, határozottságát, ami­kor egy-egy beszédével önbizalmat tudott adni az embereknek. Ekkor el tudtam képzel­ni az íróasztal mellett, a kerti sétányon, az ebédlőben és azon az ágyon, ahol utolsó órái­ban feküdt. Ugyanúgy a szekrényben függő ruhája, csizmája, cipője és az egész környe­zet mind rá emlékeztetett. Lenint ismerték és szerették nemcsak a szovjet emberek, hanem más országok munkásai is, mint ahogy ma is a lenini tanítások alapján tanulnak és vég­zik munkásmozgalmi .tevékenységüket. A Gorki Lenin múzeumban egy tárgyon keresz­tül erre is választ kaptam. Amikor Lenint, a betegsége hosszú időre ágyba kényszerítette nehezen birt járni, ezt megtudták más orszá­gok dolgozói. Az angol munkások, hogy Lenin felé kiterjesszék szolidaritásukat, egy toló­kocsit csináltattak számára ,amit elküldték, hogy Lenin ekkori helyzetén ezzel is segít­senek. Lenin a kocsit nem használta, de ma is ott látható az épület egyik termében. Lenin dolgozni akarására jellemző, hogy betegen is részt vett értekezleteken. Amikor már támasznélkül nem birt lemenni a lép­csőkön, külön korlátot csináltatott és ebbe kapaszkodva ment le az emeletről és jött fel egy-egy értekezlet után. Ebben az időszakban felesége: Krupszkája volt mellette, segítette őt munkájában, könnyített betegségén, utolsó napjaiban is amikor már nem tudott felkelni egy-két óra hosszára sem betegágyából. Fény­képek mutatják, amikor még együtt ülnek a kerti pádon feleségével és a két rokon gyer­mekkel, akik ott tartózkodtak nála. íróasztala mellett ott függ a falon a fali­naptára, amit ottléte alatt használt. Azt mondta a tolmács, hogy mindig saját maga szakította le a már elmúlt napokat a naptár kartonjáról. Ahogy néztem a kartonról már nincs leszakítva 1924 január 21-ét jelző la­pocska. Leninnek ezen a napon már nem volt annyi ereje, hogy leszakítsa, mert 21-én este 6 óra 6 perckor örökre lehunyta szemét. Meg­halt az az ember, aki eddig legtöbbet adott a világ proletárjainak tanításával, példamutató munkájával ahhoz az úthoz, amely a szocia­lizmushoz vezet. Holttestét innen vitték ki munkatársai, hoz­zátartozói a közeli vasútállomásra, onnan pedig Moszkvába. Ezt a vasútállomást azóta Lenin állomásnak hívják. Amikor mindezt láttam és lefordította a tolmács arra gondol­tam, mennyit tudott volna adni még ez az ember a nemzetközi munkásmozgalomnak, ha a betegség el nem ragadja, milyen akarat­erő, dolgozni akarás jellemezte egész életét. A következő nap többezer emberrel együtt ott álltam én is kettes sorban a Lenin—Sztá­lin mauzóleum előtt. Ez a végelláthatatlan sor naponta megismétlődik, látni ott munkást, parasztot, értelmiségit, fiatalt, öreget egy­aránt. Ezt látva még jobban megerősödött bennem, hogy nemcsak én értékelem így és ilyennek Lenint, hanem még sok százmillió ember a világ különböző táján, velem együtt érez. Akkor úgy éreztem, nem is halt meg Lenin, hanem él, ahogy bennem, úgy még sok százmillió ember szívében, emlékezetében. Erre gondoltam akkor is, amikor az üveg­búra alatt lévő holtteste előtt elmentem és néztem élettelen testét a sokezer emberrel együtt. EZEN AZ ÉLMÉNYEN KÍVÜL a Szovjetunióban töltött tíz nap alatt még sok szép felejthetetlen élményben volt részem, ami emlékezetes marad számomra. De amit itt most egy pár mondattal leírtam, számom­ra legszebb élmény volt és az is marad örök­re. Szoó Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents