Nógrádi Népújság. 1957. október (2. évfolyam. 78-86. szám)

1957-10-16 / 82. szám

1917. Oktober 16. NÓGRÁDI Népújság 3 Beszámoló a II egyel pártaktíva A nacionalizmusról (Folytatás a 2. oldalról.) Sokkal nagyobb gondot kell fordítani a nacionalizmusra, bár sok helyen ezt fel sem is­merik. Például igen emlegetik, hogy ha Magyarország nagy lenne, milyen gazdagok len­nénk. Tudomásul kell ven­nünk, hogy a tavaly lezajlott októberi ellenforradalom ép­pen a nacionalizmussal érte el a legnagyobb sikert. Voltak komoly beosztásban lévő ve­zetők, országos, megyei, járási, alapszervezeti vezetők, akik együtt fújták az ellenforradal­márok által bedobott jelszót. Sikerült elhitetniök, hogy minket a Szovjetunió kizsák­mányol. de ezentúl a leg­vadabb dolgokat hitették el az emberekkel. Nos, mi a helyzet? Hazánk 400 éves története, a 400 éves függetlenségi harc, amely folyt először a törökök ellen, utána a habsburgok ellen, sok naci­onalista salakot termelt ki. Ez úgy hat, hogy nem nézik meg, hogyan változott meg a hely­zet, mi a különbség a mai idő és Hitler uralkodása között. Nem nézik meg, hogy a hit­leri Németország megszállt bennünket, gyarmat voltunk a szó legszorosabb értelmében. Most a Szovjetunió szét­verte a hitleri fasizmust. Segítséget ad, amit tények­kel. számokkal, vagonok­kal lehet bizonyítani. Se­gít politikai, gazdasági, kulturális vonalon. Össze kell hasonlítani a kettőt. Nekünk meg kell magyarázni történelmi példákon keresztül be kell bizonyítani, hogy más volt a hitleri megszállás és más a Szovjetunió segítsége. Dolgozhatna-e a kommunista párt, ha a szovjet hadsereg nincs 1945-ben? Be kell bizonyítani történelmi példákon keresztül, hogy egy nép boldogsága, felemelkedése nem attól függ, mekkora terü­letet vallhat magáénak. 1938-tól rövid időn belül háromszor nőtt az ország termete, még sem lett jobb a dolgozóknak. 1915 után lényegében a trianoni ha­tárok között is egy évtized alatt olyan fejlődésnek le­hettünk tanúi, amiről a Horthy időben álmodni sem mertünk. Ennek okát a megváltozott társadalmi rendben kell ke­resnünk. Kézzelfogható dolgok ezek, amit meg kell értetni a vitatkozás során. Ehhez vi­szont bátorság és felkészült­ség kell. Annál is inkább szük­séges ez, mert a nacionalizmus a 400 éves küzdelem során na­gyon elterjedt, hiszen a Hort- hy-íasizmusban az iskola, szó­szék, tanító, leventeség mind a nacionalizmus, sovinizmus mérgét ontotta. „Csonka Ma­gyarország, nem ország, egész Magyarország mennyország”. „Nem, nem, soha”. Annyira tele itatódott az emberekben, hogy ezt figyelmenkívül hagy­ni bűn lenne. Ebben a mun­kában fel kell használni a munkásmozgalom, a tanács- köztársaság tapasztalatait is, Beszélni kell a demagógiá­ról is, ami szintén megtalál­ható még ma is. Október óta nagy eredményeket értünk el, jól fejlődtünk. Nézzük meg a fejlődést, a bérek felemelésé­nél, a termelés vonalán ,a ke­reskedelmi területen. Több ru­házatot, zsiradékfélét kaptunk, mint egy évvel ezelőtt. Ellen­séges elemek azt mondották, hogy ez csak az ellenforrada­lom óta van. Mi ezt megcáfol­juk, mert az ellenforradalom előtti időkben is foglalkoztunk a bérek felemelésével, az élet- színvonal emelkedésével. Ha nem lett volna ellen- forradalom. most jobban állnánk. Beszélnem kell arról, hogy megyénk területén kultúrház- építkezési láz van. És ha mi ennek nem állunk elébe, el­sodor az ár. Például szétbon­tanak egy épületet, társadalmi munkával lerakják az alap­ját, majd utána jönnek a pártbizottsághoz, hogy a töb­bi költséget fedezzük. Például egy alapnak a megépítése 30 ezer forintba kerül, majd a kultúrház további felépítésé­hez még 300 ezer forint szük­séges. Ezek helytelen dolgok és itt bírálni kell a községek­ben a tanácselnököket, párt­titkárokat, pártvezetőségi ta­gokat, akik nem számolnak azzal, hogy így tovább nem me­het. Példának kell itt említe­nem. hogy 7 km hálózatra kaptunk villanyvezetéket. Az igény 90 kilométer. Megyénk­ben alig 10—15 község az, ahol még nincsen villany, amely lényegesen jobb igen sok megyénkhez viszonyítva. Az ilyen tények figyelmen kívül hagyása szüli a dema­góg hangot, — a jogtalan kö­veteléseket. Vissza kell tekintenünk az 1945 előtti időkre. Akkor egy munkás nagyon nehezen tu­dott lakást építeni magának. Ezzel szemben ma össz­komfortos lakást épít. sok esetben kölcsön nélkül. A gyermekét iskoláztatja, jól öltözködnek. A koszt szempontjából is el­sőrendűen élnek és még sin­csenek megelégedve. A múlt­ban ezt nem tudták volna megcsinálni. Csak ilyen ösz- szehasonlítással tudják a reá­lis helyzetet igazán értékelni. Minden párttagnak, párt­funkcionáriusnak tudnia kell, hogy az ellenség nem alszik. Az eredményeket igyekeznek elhallgatni, fejlődésünket le­kicsinyelni. A mi feladatunk velük szemben az igazat meg­mondani. Minket nagyon aggasztanak az olyan dolgok. — amivel elég gyakran lehet találkozni — hogy egyesek különböző dol­gokat követelnek, mert októ­berben helytálltak. Ha valaki októberben tud­ta. hogy hol az esze és hol a helye, azért most neki nem lehet minden óhaját teljesíteni. Aki tudta, hogy hol a helye októberben és mit kell tennie, akkor most háromszorosan is tudnia kellene, hogy mit szabad és mit nem. Nyilvánvaló, akik október­ben megtették a magukét, azo­kat megfelelő érdemben kell részesítenünk. De harcolni kell az ellen a nézet ellen, hogy most már mindent szabad, még akkor is., ha ez bizonyos mér­tékig népszerűtlen. A másik dolog, amely hi­bákat idézhet elő. hogy sokan a tömeg támogatását egységes­nek. mindent átfogónak nézik. Ismét október előtti példára kell hivatkozni. Megtévesztett bennünket október előtt az. hogy aktívákon vastapsokat kaptunk, nagygyűléseken több- ezren megjelentek és mi azt gondoltuk, ez a dolgozók össz- véleményét fejezik ki. De ez csak a látszat volt és veszélye ma is fennáll. Azt mi lát­juk. hogv a tömeg minket tá­mogat. de az biztos, hogy nem az egész és nem feltétel nél­kül. Egy példát szeretnék meg­említeni Itt volt az ENSZ. ötösbizottságának jelentése, ami szeptember x0-én került napirendre. Meg lehetett figyelni, hogv voltak elvtársak, akik féltek, hogy nem-e lesz valami. Vol­tak. akik élénkültek és voltak, akik nem fizettek adót. többen hallgatták a Szabad Európa rádió adásait. Amikor lezárult az ENSZ ülésszaka ismét fizettek adót. másoknak megjött a bátorságuk, ismét mások­nak elment a kedvük. A tömeg támogatását nekünk úgy kell értékelnünk, ahogyan van. Ha ezt megtesszük, ta­pasztaljuk. hogv egyes kérdé­sekben a tömegnek nagy több­sége jön velünk, de látjuk azt is. csak az ilyen munkamód­szer teszi lehetővé, hogy reális alapokra helyezzük tevékeny­ségünket. Javítsuk meg politikai tömegmunkánkat Hozzá kell tennem, hogy na-1 módszerekkel nem tudunk rancsolgatással, adminisztratív I eredményeket elérni. Éppen ezért szakítani kell a régi gya­korlattal. amikor csak szer­veztünk. Növelni kell az el­méleti politikai munkát. S mindezen túl. ha mi elOre akarunk haladni, ehhez az kell. hogy együttesen harcoljunk a megmutatkozó szektásság és revizionizmus ellen. Egyet meg kell azonban jegyezni, hogy amikor egyszerre harcolunk a szektánság és revizionizmus ellen, a párton belül az önelé­gültség és az adminisztratív szemlélet, a szektásság a fő ve­szély. Miben mutatkozik meg ez? Az adminisztratív szemlé­let a politikai munkát szerve­zéssel sokszor karhatalmi eszközökkel próbálja helyette­síteni. Adminisztratív intézkedés politikai munka nélkül bűn. Az ilyen cselekedetek nem erő­síthetik a proletárdiktatúrát. Azért, mert ha elvisznek olyan egyént, aki ugyan annak ide­ién nem követelte a kommu­nisták akasztását, hanem csak csendesen tagja volt az ellen- forradalomnak anélkül, hogy a kommunisták meg ne ma­gyarázzák tevékenységét., szánalmat kelt és sajnálni fog­A gazdasági Néhány szót szeretnék szól­ni a gazdasági kérdésekről, elsősorban arról, hogy a gazdasági kérdésekkel való törődés ugyan olyan politikai tömegmunka. mint a nacionalizmus, dog- matizmus elleni harc. Tud­nivaló. hogy az embereket az érdekli, hogy miből élünk. Nekünk látni kell azt. hogy a pártmunka nem önmagáért van. hanem azért, hogy a nép * f Varga b. József, (Mátrano- vák.) Hozzászólásában a nyugdíja­soknak járó szén járandóságá­val foglalkozott. Matúzka Mihály (Szécsény- felfalu.) A pártba befurakodott ellen­forradalmárokkal foglalkozott. Kifogásolta, hogy olyan embe­reket vesznek fel a pártba, akik a községben ellenforra­dalmi tevékenységet fejtettek ki, de az üzembe ezt nem tud­ják. Hozzászólásának második részében az emberekei való foglalkozás kérdéséről beszélt, majd a társadalmi tulajdon megvédésére szólította fel a jelenlévőket. Kifogásolta, hogy nem írják ki azok neveit, akik lopásokat követnek el. Vajó István (Balassagyar­mat.) Hozzászólásában a párttag­ság kommunista módon való viselkedésére hívta fel a fi­gyelmet. Különösen azért fon­tos ez, mert az ellenforrada­lom elleni harc mindig napi­renden kell, hogy legyen, más­részt minden párttagnak kö­telessége a párt politikája mellett kiállni. Ezután a fel- világosító munka fontosságá­val foglalkozott. S itt is a pél­damutatást helyezte előtérbe. E mellett azonban rendkívül fontos az emberek problémái­val való foglalkozás is, — mon­dotta. Ezután az elmúlt tizenkét év eredményei megmutatásá­nak fontosságával foglalkozott, azzal, hogyan éltek a dolgozók az elmúlt rendszerben. Itt a sajtónak külön feladatokat ja­vasolt. Főleg a munkásosztály és a parasztság életszínvona­lának kérdésével foglalkozzon és mutassa meg a pártunkban meglévő karrieristák tevé­kenységét. Dániel József (Nemzeti Bank Salgótarján.) Az év elején tartott párt- aktíva-értekezletünkön arról beszéltünk, hogy pártszerve­zeteinkben pezsgő, harcos élet folyik, amely hasonlít az 1945- ös évekhez. Most meg olyan megállapításokat hallottunk, hogy a korábbi fellendüléshez képest visszaesés van. A párt iák. Azt fogják látni, hogy el­vitték őt. mert megmondta az igazat. A legfontosabb feladat, hogy politikailag szigeteljük el az ilyen jelenségeket és tegyük lehetetlenné a demagógok helyzetét. Jó példának hozhatnám fel. hogy amikor a Salgótarjáni Acélárugyárban biztonsági őrizetbevételről hazajött Far­sang János és jelentkezett az üzemben az egyszerű, pártonkívüli emberek — nyilván az alapszervezet munkáia nyomán — gazem­bernek nevezték és kiküld­ték az üzem területéről olyannyira, hogy ez az ember többet nem mehet be az üzem­be. Vagy itt volt Salgótarján­ban az ellenforradalmi kiállí­tás. Elmondhatjuk, hogy en­nek a kiállításnak olyan sikere volt. amilyen még kiállításnak nem volt Salgótarjánban. Ezen a kiállításon naponta 5—6-szor vetítették le az így történt . . . című filmet és a kiállítás idő­tartama alatt körülbelül 20 ezren tekintették meg a kiállí­tott dokumentumokat. Ezek a példák is azt mutat­ják. hogy ahol politikai mun­kát végzünk, ott nem lesz baj. kérdésekről felemelkedéséért folyó harcot vezesse.. Gazdasági téren az a hely­zet. hogy vasárnap nélkül is szénbányáinkban a régi terme­lés 96 százalékát adják a bá­nyászok. De ugyanakkor más üzemek is túlhaladják az októ­ber előtti szintet. A termelé­kenység is tovább nő. Nincs különösebb diferencia a ter­melékenység és a béremelke­dés aránya között. Ez rendkí­vül fontos dolog, de még arra elszóld egységének, a párt és a töme­gek kapcsolatának fejlődését bizonyos tényezők gátolják, többek között az intrika, a szektánsság, a revizionizmus. Pártszervezeteink bizonyos mértékig passzivitásba vonul­tak, bizalmatlanság ütötte fel a fejét a párttagság körében. Ez többek között abban is je­lentkezik, hogy vannak olyan elvtársak, akik elmondják, hogy az alapszervezet titkárá­nak és vezetőség tagjainak nem merik elmondani véle­ményüket, azt tartják: ne szólj szám, nem fáj fejem, de hoz­záteszik, hogy Kádár elvtárs­nak minden problémájukat el­mernék mondani, mert meg vannak róla győződve, hogy ő helyesen ítélné meg a kér­dést, de ezt nem mondhatják el az alapszervezeten belül, mert nincsenek meggyőződve arról hogy problémáikat meg­felelően intéznék-e el. Ezen a helyzeten változtatni kell és el kell gondolkodni, hogy mi a magyarázata az ilyen légkör kialakulásának. A továbbiakban az életszín­vonal alakulásának egynéhány tényezőjével, majd a nyugdíj- kérdésével foglalkozott. Szabó István, (Salgótarjáni Járási Pártbizottság.) Felszólalása elején a párt­egységgel, s ezen belül a cse­lekvési egység problémájával foglalkozott a salgótarjáni já­rás területén. Különösen prob­lémák vannak pártrendezvé­nyeken, propagandista tanács­kozásokon a megjelenéssel. Nem helyes gyakorlat alakult ki a határozatok végrehajtása területén sem. Ugyanakkor hiba van azon a téren is, hogy a politikai, felvilágosító mun­kában nem támaszkodhatunk képzett elvtársakra. Ennek egyik oka az, hogy nem jár elég sajtó a salgótarjáni járás területére. Népszabadságból 7 ezer, Nógrádi Népújságból 3 ezer, Pártéletből 800—900 jár mindössze. De hiba az is, hogy az elvtársak, ha meg is veszik a sajtót, nem forgatják meg­felelően. Szabó elvtárs ezután a párton belül meglévő szektáns és opportunista irányzat elleni küzdelemre hívta fel a figyel­met. is szeretném felhívni a figyel­met. hogy nekünk az a véle­ményünk és tapasztalatunk, hogy ezek az eredmények még növelhetők és nem felejtetik azokat a hibákat, amelyek meg vannak még a gazdasági veze~ tés terén. A műszakiak, de a fizikai munkások véleménye is az. hogy nem dolgozunk még tel- ies odaadással, ahogy kellene. Még eey dolgot: n^rn akarom részletezni, de szólni kell róla: nem hiszem, hogy ne tudnánk eredményt elérni, ha minden kommunista és becsületes pár­tonkívüli összefogna annak ér­dekében. hogy a társadalmi tulajdont ne lopják, ahogy most történik. Akár hogy is vesszük, nekünk fái. de nem engedhetjük meg. akár párt­tag. akár pártonkívüli meg­károsítsa a közösséget, eltulaj­donítsa a közös vagyont. A munkaverseny nyilvános­ságnál nem sokat tudtunk előbbre menni. A rejtett tar­talékok feltárásában komoly lehetőségeink vannak azzal, hogy minél több embert von­junk be az üzemek vezetésébe. Ezt a célt szolgálják a terme­lési értekezletek. Ha a terme" lési értekezleteket úgy készít­jük elő. ahogy eddig történt, hogy ezeket megelőzik a mű­szaki értekezletek, csapatveze­tői értekezletek, vagy a cso­portvezetői megbeszélések és utána jó beszámolót terjesz­tünk a dolgozók elé. az mozgó sító hatással lesz a termelésre. Véleményünk az. hogy a termelési értekezleteket a negyedév után úgy és akkor rendezzük meg. ami­kor megvannak az összes gazdasági mutatók. Az l á s o k b Cs. Nagy László, (Ujmajori Kísérleti Gazdaság.) Felszólalásában a kísérleti gazdaság problémáival foglal­kozott. Hangsúlyozta, hogy nem segíti megfelelően őket a személyi kérdések megoldá­sában a minisztérium, s annak pártszervezete. Majd rátért az ifjúság nevelésének néhány kérdésére. Különösen az ifjú­ság politikai nevelésében lévő hiányosságok miatt bírálta a KISZ-szervezetet. Hiányolta, hogy a beszámo­ló nem foglalkozott megfelelő­en az agrártézisek végrehajtá­sának állásával. Sándor Béla, (Mizserfai üzem.) Felszólalásában arról beszélt, hogyan szabadult meg szektáns nézeteitől. Megmondom őszin­tén, — folytatta — hogy igen nehezen alakultam át, annak ellenére, hogy igen komoly funkcióm van. Azt el kell mondanom, hogy elitélem azt az embert, aki egyik nap itt, holnap másütt tapsol. Elméleti nézeteim tisztázódása után úgy érzem teljes erővel tudom vinni a harcot a munkás- osztály érdekében. Ezután né­hány külpolitikai kérdéssel foglalkozott. Vonsik Gyula, (Megyei MSZMP.) A tömegek közötti politikai munka kérdésével foglalkozva kijelentette, hogy az ellenfor­radalom leverése után nagy lépésekkel haladtunk előre, eltekintve az utolsó két, három hónaptól. Most viszont az ütem lecsökkent, majdnem megálltunk ebben a munká­ban. Mi ennek az oka? Okát kereshetnénk sok mindenben. De egy-két dolgot el kell mon­dani. Amikor a tömegeket olyan feladatokra kellett moz­gósítani, ami abban az időben harci feladat volt, mint pél­dául az ellenforradalom elleni harc, sikerült az embereket magunkkal vinni. Ma más fel­adatokról van szó, mert sok­rétű a munkánk. Az ellenfor­radalom elleni harc folyamán úgy dolgoztunk, hogy szinte egybeforrtunk a tömegekkel, együtt végeztük a munkát. Ma sajnos azt kell látnunk, hogy kezd a munka alább igazgató nem beszélhet egy negyedév munkájáról úgy. hogy nem ismeri mit csináltak, mennyiért csi­nálták. mennyit értékesí­tettek és mennyiért. Sajnos, az történt, hogy még be sem fejeződött jóformán a negyedév, s megvoltak a ter­melési értekezletek A terme­lési értekezletek a jövőben igazodjanak a gazdasági egy­ségekhez vagy időszerű fel­adatokhoz. Jakab elvtárs ezután foglal­kozott a nemzetközi esemé­nyekkel és többek között eze­ket mondotta: Dolgozóink nagy lelkese­déssel és megilletődéssel ké­szülnek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfor­dulójának megünneplésére. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulói mindig em­lékezetesek. de a mostani túlnő azokon a kereteken, ahogy eddig ünnepeltük a forradalom évfordulóját. A Szovjetunióban a XX. kongresszus óta a szov­jet emberek növelték azokat a sikereket, amelyeket az el­múlt évtizedekben elértek. A Szovjetunió ipara több mint húzszorosára emelkedett a cá­rizmus óta. Kulturális, mű­szaki téren olyan eredménye­ket ért el. mint a már ismert interkontinentális rakéta és olyan tudományos eredménye­ket tudnak felmutatni, mint a mesterséges hold. Ez megnyug­tatta az embereket, bebizonyí­totta a szocialista rendszer életképességét, amit még ma is kétségbevontak. Ezután Jakab elvtárs ismer­tette a párt előtt álló feladato­kat. majd a beszámolót vita követte. ól: hagyni. Megint kezd lábra- kapni az a mondás, hogy a kommunista egy fejjel maga­sabb a tömegeknél. A kommu­nisták nem magasabbak a tö­megeknél, hanem részei, s ab­ban különböznek a tömegek­től, hogy képességüknél fogva irányítják a tömeget. Minden­ki tudja, főleg a párttagok, hogy harcolni kell a tömegek megnyeréséért. De a helyes módszereket nem találják meg. (A rétsági járásban az egyik tanácselnök elment te­metésre gyertyát vinni azzal, hogy meg kell nyerni a töme­geket.) Mások úgy gondolkoz­nak, — elég helytelenül — hogy minden becsületes ember a pártban van és aki nincs a pártban. az becstelen. Olyan is van, hogy aki nem vallja nézetünket, az talán el­lenség lenne? Tudomásul kell venni, hogy az embereknek lehetnek vé­leményük, ami nekünk nem tetszik. De azért nem ellensé­günk. Meg kell neki mondani, hogy nincs igaza. Ugyanakkor jelentkezik a pártmunkában olyan hiba is, amely a régi módszerekre emlékeztet, a pa­rancsolgatás szelleme. A következőkben a párt­tagok jogairól és kötelességei­ről beszélt. Befejezésül az el­méleti munka fontosságával foglalkozott. Krenács Rezső, (Acéláru­gyár.) Hozzászólásában a pártegy­ség és a tömegkapcsolat prob­lémáival foglalkozott. Majd az elitéit személyekkel kapcsolat­ban kijelentette, hogy ezek úgy állítják be a dolgokat a munkások között, hogy nem bűnösek hanem ártatlanok. Azon kell lenni, hogy politi­kailag is rámutassunk az el­követett bűneikre, az ilyen személyek esetében. A vitában felszólalt még Michna elvtárs, a salgótarjá­ni járási rendőrkapitányság, Miklós István, a szécsényi gép­állomás és Csanádi András, a salgótarjáni tűzhelygyár ré­széről. A megyei nagy aktíva, Jakab elvtárs zárszavával ért véget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents