Nógrádi Népújság. 1957. október (2. évfolyam. 78-86. szám)

1957-10-12 / 81. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957. október 12. A progresszív tagdíjfizetés fontos pártkötelesség Az MSZMP Szervezeti Sza­bályzata a párttagok köteles­ségeinél előírja, hogy csak az lehet a párt tagja — és itt fel­sorolja a politikai követelmé­nyeket — ... és az. aki rend­szeresen fizeti a tagsági járu­lékot. A tagsági díj fizetése nem gazdasági kérdés. Kifejezi, ki- nek-kinek a párthoz való vi­szonyát. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy annak a vi­szonya a legjobb a párthoz, aki a legtöbb tagdíjat fizeti. A tagdíj megállapításánál — helyesen — figyelembe veszik a tagok jövedelmét és attól függően állapítják meg prog­resszív módon a havi járulé­kot. hogy az senkinek ne je­lentsen anyagi megterhelést. A tagdíj pontos rendezése azt gondolhatnánk nem is okoz problémát az alapszervezetek- nél' A tények azonban azt iga­zolják. hogy ahol nem tulajdo­nítanak jelentőséget ennek az igenis nagyon fontos kérdés­nek. ott e területen is súlyos mulasztásokkal találkozunk. Ha a járások tagdíjfizetését nézzük, azt látjuk, hogy a szé- csényi járásban a legjobb a helyzet (bár itt is .lehet még javítani). Itt augusztusban 99.3 szá­zalékos volt a fizető tagok száma, szeptemberben még ezen is javítottak vala­micskét. Meglepő, hogy a mo~ve forradalmi hagyo­mányokkal rendelkező já­rása a salgótarjáni járás utolsó helyen kullog ebben a tekintetben. Ez a tény azzal magyarázható hogv maga a járási bizottság sem kezeli politikai kérdés­ként a progresszív tagdíjfize­tés üevét. Ezzel magyarázható hogy a járás összesített ered­ménye 93—95 százalék között ingadozik. Még súlyosabb* a helvzet eeves bánvnüzemi alapszervezeteknél. Különösen akkor elítélendő az itteni hely­zet, ha a szeptemberi eredmé­nyeket az augusztusival ha­sonlítjuk ősszé. Ka^ár bánya­üzemnél augusztusban 94.5 százalékos volt a fizetési arány, szeptemberre ez 88 százalékra csökkent. Margittárón ezidő alatt 13 százalékos a csökke­nés. Nagybátonyban szeptem­berben 83 százalékos tagdíj- fizetési eredményt „értek el“. A helyzetet bonyolítja az a körülmény, hogy nem egy bányaüzemnél (és sajnos, nem­csak bányáknál találkozunk ilyen jelenségekkel) a párttagok nem olyan ér­tékű bélyeget vásárolnak, amilyen a fizetésük pr"g- resszivításának megfelel. Sürgősen változtatni kell ezen a helyzeten. A salgó­tarjáni járás nem lehet hátulkullogó ebben a te­kintetben sem. Míg a balassagyarmati já­rásban a termelőszövetkezeti párttagok jövedelmük megfe­lelő arányában rendezik köte­lességüket, más járásokban indokolatlanul alacsony tag­díjat fizetnek a paraszti párt­tagok is. Hasonló a helyzet nem egy területi és több vas­utas pártszervezetnél is. Fontos feladatunk, hogy a Szervezeti Szabályzatnak meg­felelően minden párttag pon­tosan, késedelem nélkül, hó- napról-hónapra fizetésének, jö­vedelmének arányában telje­sítse tagdíjfizetési kötelezett­ségét. Ha a járási pártbizottságok és az alapszervezetek kellő gonddal és felelősséggel fog­lalkoznak e nagyfontosságú kérdéssel, akkor október— november hónapban elérhet­jük a 100 százalékos tagdíj- fizetését. Annál is fontosabb ez. mert az új tagkönyvek kiosztásánál csak a tag­díjat rendesen fizető párt­tagok kaphatnak tagsági könyvet. Nem engedhetjük meg, hogy egyes pártszervezetek mulasz­tása következményeként ne kapjanak párttagsági könyvet becsületes kommunisták. Ügyelniük kell a pártvezető­ségnek arra is. hogy min­den párttag pontosan tudja, milyen összegű tagsági járulé­kot kell fizetnie és ne enged­jenek meg semilyen kibúvót. Helyes lenne, hogy ahol a helyzet különösen rossz, ott taggyűlésen is foglalkoznának e fontos kérdéssel. A progresszív tagdíjfizetés fontos pártkötelességünk. A FEGYELEM SZILÁRDÍTÁSA ÁLLANDÓ FELADATUNK Levél az ACÉLÁRUGYÁRBÓL Állandóan javuló fegyelem és szervezettség nél­kül egyetlen vállalat sem érhet él említésre méltó eredményt. így van ez nálunk a Salgótarjáni Acéláru­gyárban is. Állandó, mindennapos feladatunk, hogy a dolgozók támogatásával Itfizdjünk a fegyelemsértők, a pazarlók, a lógósok ellen. A fegyelmezetlenség osztálybázisa mindenekelőtt a volt tőkés rendszer maradványai, az ellenforradalmi elemek. Tisztában voltunk vele, hogy elsősorban ve­lük szemben kell fellépni, ha rendet akarunk e téren. Éppen ezért az elmúlt hónapok során tizenegy olyan személyt bocsátottunk el azonnali hatállyal, akik az ellenforradalom idején a népi demokrácia megdönté­sére irányuló cselekményt követtek el. így például Kólinkás Kálmán, Ponyi András, Dr. Magos Béla, Trezsnyik Ferenc számára világos volt, hogy mi tör­tént októberben. Az ellenforradalom leverése után azonban igyekeztek a becsületes munkásemberek bi­zalmát megnyerni, kommunistának álcázták magukat abból a célból, hogy egyes dolgozókat megtévesszenek és saját céljaik érdekében használják fel. Persze ez nem sikerült nekik, mert a dolgozók nagy többsége éber volt és szándékukat hamar leleplezték. Ezzel azonban munkánk nem ért véget, mert még szervezeti intézkedéseket és politikai munkát kell vé­geznünk azért, hogy a dolgozók körében is megfelelő eredményt érjünk el. Különösen súlyos azoknak az esete, akik vezető beosztásukkal élnek vissza. Fleischer Sándor például ez év során .ács művezetői beosztásba került. Sajnos azonban hanyag, felelőtlen munkát vég­zett, visszaélt a beléje helyezett bizalommal. Lehető­séget adott beosztottjainak a lopásra, sőt ő maga is részt vett abban. Társaival együtt mintegy 800 forint­tal károsította meg a vállalatot. Fleischer ezért alacso­nyabb munkakörbe került. Laki Ferenc, fiatalkorú dolgozónk sorozatosan követett el lopásokat. A bíró­ság ezért 7 hónapi börtönre ítélte, de annak letöltését három évre felfüggesztette. Ebben az esetben fi­gyelembe vettük Laki Ferenc fiatal korát, valamint azt, hogy cselekedetét megbánta és munkásszülők gyerme­ke. Úgy gondoljuk, hogy a bíróság ítélete és a fegyel­mi bizottság írásbeli megrovásos büntetése okuláskép­pen szolgál majd Lakinak és másoknak is. Hisszük, hogy jóvá teszi bűnét és ismét kiérdemli a gyár dol­gozóinak bizalmát. Eléggé elterjedt a fegyelemsértéseknek az a for­mája is, amikor egyes dolgozók hanyagul végzik mun­kájukat, s ezzel nagyobb kárt okoznak. Ennek meg­szüntetéséhez feltétlenül szükséges, hogy a műveze­tők eredményesebben, határozottabban lépjenek fel. Az elmúlt negyedévben például 12 dolgozó sértette meg a munkafegyelmet olyan formában, hogy igazolat­lanul távol maradtak, több dolgozó pedig ittas állt.pót­ban jelent meg munkahelyén. Ezek közül is legsúlyo­sabb Elek Ferenc esete, aki nemcsak lopott, de felü­letes munkájával közel 2 ezer forintos kárt okozott. Munkahelyét több vsetben engedély nélkül elhtgyta, eltávozott a gyárból. Sorozatosan megtagadta felettese utasításainak végrehajtását. Ezért Elek Ferencet azon­nali hatállyal elbocsátottuk. Ezek a példák azonban csak a legszembetűnőbb esetei a fegyelemsértésnek. A gyár valamennyi becsü­letes dolgozójának támogatása szükséges ahhoz, hogy hatékonyan felléphessünk a fegyelmezetlenség kisebb, de összességében komoly károkat okozó esetei ellen is. Terebessy Géza fegyelmi biztos. Á szövetkezetből kilépett tagok megnyeréséért Ma már elmondhatjuk: ter­melőszövetkezeti gazdaságaink mindinkább a belterjesség irányában fejlesztik mezőgaz­dálkodásukat. Többségükben alkalmazzák a fejlett agro- és zootechnikai eljárásokat s az önállóság kibontakoztatta a szövetkezeti parasztság mun­kaaktivitását, rendszeresebbé vált az előlegosztás, s általá­ban a tagok anyagi jóléte túl­haladja a múlt évi színvona­lat. 1956 első felében 727 forint volt az egy tagra eső munka­egység előleg Ez év első fe­lében pedig 1228 forint. Ko­moly előrehaladás mutatko­zik a kenyérgabonatermelés és a pillangós takarmányok termelésében. A tsz-ek 10 (előző évben 9), míg az egyé­nileg dolgozó parasztok 9.1 (múlt évben 7.2) mázsás ke­nyérgabona átlagtermést ta­karítottak be. Ez évben a tsz-ek 10, míg a dolgozó pa­rasztok 5 százalékkal több őszi kalászost vetnek pillan­gós virágú elővetemény után, mint a múlt év őszén. Szá­mos tsz-ben az egy munka­egység értéke el fogja érni a 40—50 forintot. A gazdálko­dás majd minden ágában fel­lelhető a közös gazdálkodás előnye a kisüzemmel szem­ben. A szerzett előnyre büszkék a szövetkezeti tagok. Az ered­ményt látják a dolgozó pa­rasztok, különösképpen a ter­melőszövetkezetekből koráb­ban kilépett gazdák, akiknek többsége már belátta, vagy kezdi belátni, kilépésének hely­telenségét. Közülük többen visszaléptek már a meglévő termelőszövetkezetekbe. má­sok újra megalakították a ré­gi termelőszövetkezetet, mint a mohorai volt tsz-tagok. Cserhátszentiványban a volt tagok újra megalakították a volt termelőcsoportot. A volt tsz tagjai pedig szakcsoportot alakítottak, épp úgy. mint a nógrádsipeki volt tsz-tagok. Általában a volt tsz-tagok kö­rében nagy az érdeklődés a szövetkezetek eredményei iránt. S ez a zárszámadás közeled­tével még inkább fokozódik. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a kilépett tagok többsége meg­szerette a közös gazdálkodást, magáénak vallja azt, mert ez az út jelenti számára a bol­dogulást, az anyagi s kultu­rális felemelkedést. S mi a tapasztalat a ter­melőszövetkezeti tagok köré­ben? Sajnos, több tsz tagsága elzárkózik a kilépettektől. Egyes helyeken a szektánsság a következő mondásokban ölt testet: cserbenhagytak a leg­nagyobb baj idején. Vagy: ha nem voltak velünk a rossz­ban, a bajban, ne legyenek velünk a jóban se. E szavak mögött ellenszenv és harag rejtőzik. Ez rossz kihatással van a volt tsz-tagokra Érzik, hogy nem megfelelő a velük való bánásmód. Nem egy hélyen ellenség­nek tekintik őket. Igaz, volt több olyan szövetkezeti tag, aki a legnehezebb időben ki­érdemelte ezt a jelzőt. Ezeket továbbra is el kell szigetelni. Viszont a kilépettek zöme be­csületes, szorgalmas gazda. Ne taszítsuk el őket magunktól, s ne dobjuk az ellenség kar­jaiba. Bánjunk velük úgy, mint leendő szövetkezeti ta­gokkal. Ezt kell megérteniök a pilinyi tsz tagjainak is. Ők az újraalakuláskor sok becsü­letes ' tagot kihagytak. Most sem veszik őket vissza a szö­vetkezetbe, pedig belépnének. Másutt, mint például Ludány- halásziban. kérdőre vonják a belépni akarókat a kései el­határozásukért. Egyes helye­ken, ahol korábban tsz műkö­dött, a volt tagok a helyi pártszervezetektől és tanácsok­tól várnák segítséget az új tsz megalakításához. Ezek a példák önmagukban is károsak, veszélyesek is, mert már most is — s ha nem szüntetjük meg •—, a jö­vőben is fékezni fogják a szö­vetkezeti mozgalom egészsé­ges fejlődését. Ezeket a káros nézeteket meg kell szüntetni. Ehhez nagy segítséget nyújthatnak a .tszTpártszervezetek, .a járási pártbizottságok Nem lesz könnyű megértetni a tagok­kal, hogy a volt tsz-tagok megnyerésére nagy szükség van. Belépésükkel — mivel nem ismeretlen előttük az út — nagyban hozzá tudnak já­rulni a szövetkezeti gazdasá­gok munkaerőproblémáinak megszüntetéséhez, a gazdasá­gok megerősítéséhez. ’rTTTTTTTyyTTTTTTT»TVTT7yVTTTT'rT'rTTVT7WVTTTTTTTTTTTTT»TTTTTVTTYTTTTTTfT*TVTTyyVTVVT¥VT'TTT’rTT'ryYTyyVTTTVTTVYTTTTTVTTTTTTTTyVTTTTTTYVyTTTTyyTyTVYTTTYTVyTTTTT'rT*' MAGYAROK AZ OKTÓBERI FORRADALOMBAN A végtelen Oroszországban — a Fehér-tengertől a Fekete-tengerig, a Dnyesztertől a Csendes-Óceánig hadifoglyok milliói várják a szabadulást. A rjazanyi, voznyeszenszki, szamarai, omszki, petropavlovszki, krasznojarszki, irkutszki táborok drótsövényei mögött, s túl a Bajkálon: Csitában és a távoli Amur partján: Habarovszkban és a Japán-tengerre sarkaló Vlagyi­vosztok barakjaiban és sok más kisebb-nagyobb rab­telepen az első ragadozó világháború ötszázezer magyar katonája sínylődik. erősen megfogyatkozott rös gárdáját az ellenség juk záruló gyűrűjéből és To- boldok felé vonulnak, hogy az ott harcoló forradalmi csa­patokhoz csatlakozzanak. Me­netközben, Kartasev alatt, az árulás egv tiszti banda ke­zébe juttatja őket. Hajón vi­szik őket felfelé az Irtisen, de egy vörös alakulat útjukat lista csoporttal együtt, Szi- gánka-téren pihenőt tartó vö- állja és Ligeti Károlyt a fe- lágyi Imrét is kiemeli a tá­rösgárdisták csapatára talál- hérek ronccsá lőtt lábbal borból és a városban helyezi ágyúdörgés ^ moraját hozza nak. A fegyverek gúlában, s visszaviszik Omszkba. A bör­Moszkva felől a szél. A mély, a tér közepén irdatlan nagy tönben elképzelhetetlen éhezés üstökből jóféle ételszag gőzö- ás kínszenvedés vár a forra­'4 Nagy erőfeszítéseket kell ! tennünk a spontanitás szem­fedezésére - harcolva vonul- leküzdéséhez E szemlé­-inn „íccva *let karos. Terjesztői azt tart­] ’ 4 ják, hogy a volt tsz-tagok hí­A forróvérű alföldi magyar! vás és felvilágosítás nélkül ezt a feladatot nem tudta pa- jis visszalépnek a szövetkeze- rancs szerint teljesíteni. Kép- étekbe, ha jónak tartják. Az télén volt belenyugodni abba, ^igazság az, hogy a volt tsz- nyafegyetmet és" szembefordul hohy a forradalmi csapatok <tagok várják a baráti, hívó a gondosan ébren tar tott hábo- e&y s/íík frontszakaszon < szót, a szövetkezetek eredmé­rús szellemmel ls meghatraljanak. Mikor árnyéit ismertető tagokat, kom­töltésen túl feltűntek a fehé- jmunistákat, gépállomási dol- A tomszki bolsevik szerve- rek, a minden áldozatra elszánt • gozókat, s a mezőgazdasági zet még az Októberi Forrada- forradalmár kardot rántott és ^szakembereket. E téren is je­receni parasztfiúból lett tar­talékos tiszt. Elsők között vágja le parolijáról a kivált­ságokat biztosító tiszti csilla- VÖV got, lerázza magáról a hadi- rá- fogságban is szigorúan őrzött „császári és királyi“ kaszár­lom győzelme előtt, a szocia­Egy októbervégi reggelen a voznyeszenszki táborba távoli öblös morajlás naphosszat nem hallgat el — de senki sem tudja: mit jelent. Végre, késő este — így beszéli a kortársi krónika — megérkezik a for­radalom híre. És ekkor egy öreg vasasból lett magyar honvédbaka összeszedi hu­szonkét legkeményebb fo­golytársát és éjnek évadján, dermesztő fagyban megindul­nak Puskino nincs messze huszonnégy kilométer. De a huszonkét magyar lábán szal- mabocskor van. széllel-bélelt köpenyükön átfütyül a jeges vihar, arcukat hegyes tűként döfködik a nekiverődött hó­kristályok. A nyírfák tar ágai vijjogva nyögnek, a zöld fe­nyőkről hópámák zuhannak a nyakukba, de ők csak men­nek, mennek arrafelé, amer- ről a forradalom ágyúszava a fülükbe zeng. A puskinói állomáson egy zsúfolt vonat pöfög. Vajon merre indul? A huszonkét magyar felcsil­lanó szemmel hallja: Moszkva felé...! Ütközőre, kocsitetőre, hágcsóra kapaszkodva jutnak el a nagy, idegen városba, órákig kódorognak a havas utcákon, míg végre a Ta­lög. A magyar hadifoglyok nézik nézik a forradalom har­cosait, de mielőtt még meg­értethetnék magukat, az egyik eléjük lép és tört német nyel­ven a kondérhoz hívja őket: tartsanak velük. — Köszönjük! — bólinta­nak rá s közelebb mozdulnak. — De puskát is adjatok, felé. Puskino mert mi nemcsak a főztötök- — mindössze bői. de a harcaitokból is részt kérünk ... Azért jöttünk hoz­zátok ...! * 1918 március elején az omszki hadifogolycsoport lapot indít. A címe: „Forradalom“. A szerkesztője, leglángolóbb cikkeinek írója: Ligeti Károly. Május végefelé Kolcsak ge­nerális kitűnően fészereit fe­hér hadserege közeledik a város felé Ligeti Károly, aki­nek tanítására és lelkesíté­sére a hadifoglyok ezrei lép­tek be a vörös gárdába most maga áll a frontra készülő magyar csapat élére. A sok­szoros számbeli és anyagi túl­erő felőrli Oms7k védőit és a város június 6-án elesik. Li­geti az utolsó pillanatokban kimenti makacsul harcoló, de dalmárokra. Ligeti Károlyt a város legmocskosabb töm’ö- cében őrzik Már hallja a fel­mentésre közeledő vörös sere­gek dübörgését, alig vonszolja magát, de a szfve boldog vá­rakozással dobban. Kolcsak uralmának utotsó éjszakáján, mielőtt a vörös csapatok a városba hatoltak volna, a fe­hér banditák másfélszáz for­radalmárt kihajtottak az omsz­ki tömlöcből a váro's szélére. Ligeti Károly akkor is csak a vörösök fegyvereinek tá­volból felvillanó torkolattüzeit leste, amikor a vereségük miatt őrjöngő vadállatok rá­vetették magukat a védtelen foglyokra és felkoncolták őket. Omszkban, a város köze­pén. tes*véri sírban nihennek a kivégzett forradalmárok, emlékművükön és a szabad népek eml ét-ecetében arany betűkkel csillog Ligeti Ká­roly Sándor neve... A magas fakerítéssel és drótsövénnyel körülzárt, ha­talmas kiterjedésű tomszki fogolytábor „rebellisei“ közül hamarosan kiválik egy deb­el. A debreceni parasztfiúból szervező lesz, gyűléseket ké­szít elő, egyik alapítója a nemzetközi vörös gárdának. A toll nehezen fordul kezében, de amikor 1918 elejétől a tomszki hadifoglyok magyar, német és cseh nyelven meg­jelenő forradalmi hetilapot adnak ki, Szilágyi Imre tech­nikai előkészítésben, lebonyo­lításban, terjesztésben száz­féleképpen hasznosítja magát. A hadifogolyszervezeteknek Moszkvában 1918 áprilisban összehívott konferneiáján ő képviseli a tomszki magyaro­kat. A szebb jobb jövőért, a szabadságért örök tűzben égő Szilágyi Imre Moszkvából visz- szatérve fogcsikorgató dühvei hallja, hogy az ántánt zsold- jába állott ellenforradalmi csa­a kis csapatát rohamra indí- Jlentős előrehaladásra van szük- totta. A túlerő felőrölte a vö-<ség. Sok helyen arra várnak, rös gárdistákat, de az a né-^ hogy éppen úgy, mint az el­hány magyar, aki életben ma- J múlt években, most is a me- radt közülük, megőrizte az <gye, a járások vezetői és az utókor számára Szilágyi Imre * ipari munkásokból alakult és harcostársai hősiességét. regébe illő 3 agitációs csoportok végzik el ^e munkát helyettük. Ez a vá- * ^rakozás hiábavaló A felvilá­A lengyel háború után a Jgosító munkában elsősorban Krim felszabadítása megold-^ a meglépő szövetkezetek tag­hatatlan feladatnak látszott. J í-inok van döntő szerepük Perokooot erős tüzérség védte ^Ők tudják igazán megmagva- a tengerről a fehér hajóhad ^ rázni türelmes szóval a szö- ágyúi ásítottak a part felé. ^vetkezetek életét, munkarend- A forradalmi hadvezetőség ^ jét, s ők tudnak a legigazab- úgy döntött, hogy midőn íban. reálisabban beszélni a apálykor sekélyebbé válik a 4szövetkezetek növekedésből tenger vize, a part felől hátba íadódó nehézségeiről is. Ezen­kell támadni az erődöt és ro-1 hammal kell elfoglalni. A vak- ! sötét éjszakában, fegyverüket: fejük felett tartva, négy óra! hosszat gázoltak a hol térdig.! hol derékig érő hullámokban! a vörös vitézek. A három pa-! kívül a gépállomások dolgo­zói, a községi mezőgazdasági szakemberek, s általában a falusi kommunisták legyenek a termelőszövetkezeti mozga­lom propagandistái. A felvilágosító munka jelen­rancsnokló ezredes egyike a 4 tősége a következő napokban, lengvel frontról Vrangel ellenietekben még inkább növek- vezenvelt * ZIVTrite volt. ^szik mórt itt s zárszámadás patok elfoglaltak a nagyszibe- Hősies viadal után, najnaltaj- ^i^észitésének ideje, amikor ban, sarlós-kalapácsos lobo-4 reális számokkal lehet Hzo- RÓt lenget Perekop betonja 4 nvitani a, nagyüzem fölényé­től ött a szél Zalka Máté ek-4nek szükségszerűségét a kis­kor öss7eszedette az ellenség- < üzemmel szemben, tői zsákmányolt lovakat, vízi! TT ... , , . ... katonái egv szóra huszárrá ™ e? to,fn . , ... .. . .. . 4foglalkozunk a volt tsz-tagok­vahoztak. lohaton szaauW- 4, úirasok becsületes na- fóV kprP97’tiil n TCrim fpleyi- *Kdi’ uJra SOK- DecSUieTeS pa . , ' , Y J 3raszt emberrel erősödnek a getet, s meg ideteben érkéz-4 ö .. . gazda,asainl, tek. hogy résztvebessenek 4SZ0VeíKezeTl gazr!asagaink­riai vasútvonalat, s az elága­záson fekvő Tomszk helyzete tarthatatlanná vált. A hadi­foglyok forradalmi szervezete Szilágyi Imrét egy vörös gár­dista szakasszal a tajgára küldi ki, hogy a tomszki szárnyvonal elágazásánál fi­gyelje az ellenforradalmárok hadmozdulatait és támadásuk esetén — Tomszk kiürítésének Szevasztopol megvívásában. Lantos László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents