Nógrádi Népújság. 1957. október (2. évfolyam. 78-86. szám)

1957-10-09 / 80. szám

1957. októb NÓGRÁDI Népújság i 1958-at mutat a aapíÁt, teljes rend lesz a balassagyarmati kultúrházban ÍREK A z október—novemberi ese- mények hatása min­denki előtt köztudott. A sok- milliárdos kár következmé­nye bizony még egy év után is érződik. Itt-ott jól meg kell szorítani a költségvetést. Egyelőre csak a legfontosabb­ra szabad költenünk. Az ál­lam pénze mindannyiunk sze- mefénye. Mi gazdálkodunk vele és tőlünk függ, a jövő­ben mire telik és mire nem. Igényeink közül elég fontos az emberek kultúrszomj a, mű­velődési vágya. Minden kul- túrház kap valamennyi állami támogatást, ami a legszüksé­gesebb kiadások fedezésére (fizetések, villanyszámla, téli tüzelő stb.) úgy ahogy elég. Hogy minden szükségesre, fontosra teljen, a kultúrveze- tőknek kell okosan tervez­niük, gazdálkodniok. Balassagyarmaton a város lakóinak jóformán egyetlen komolyabb szórakozóhelye a járási kultúrház. A múlt év októbere óta azonban egyre inkább züllött egyének, er­kölcstelen személyek tanyája lett. Szinte mindennapos volt a részegeskedés, sok baj volt • egyes nőszemélyek erkölcsé­vel. És a kultúrház akkori igazgatója elnézte mindezt. Tűrte, hogy csak fogyjon a pénz, tétlenül várta, hogy összecsapj ahak a kultúrotthon feje felett az eladósodás hul­lámai. Tétlen volt és meggon­dolatlan, feledékeny és sok­szor oktalanul cselekvő. Nem szerette a takarékoskodást könnyen szórta a pénzt, az állam pénzét. Hovatovább 1E •ezer forintos adósság terhelte a kultúrházat. Kiutat, meg oldást nem talált. Hiszen itt már nem is volt más kiút, mint az, sürgősen váltsák le a felelőtlen, nemtörődöm igaz­gatót. TTj galéria került a járási ^ kultúrotthon élére. Be- csü’etes, kommunista igaz­gatót kaptak. Szirtes Tibor szinte hatéves korától hiva­tásérzet köti az emberek szó­rakoztatásához. Jól ismeri a? embereket, az igényeket és mértéktartó ízléssel tervez egy kis könnyebb és egy kis ne hezebb. komolyabb szórakoz tatási programot. Űj ember lett a kultúrház gazdasági elő­adója is. Bokor István hozzá értéssel, becsületes akarással próbálja rendbehozni a szét­züllesztett adminisztrációt, a hiányos könyvelést. Cifra Jó­zsef művészeti előadó meg­maradt régi helyén. Köztiszteletben álló, orszá­goshírű karnagyot kapott a kultúrház a szimfonikus szak­kör é^ére. Pongrácz Géza kar­nagy zenei ihletettséggel át­itatott műsort tanít zenekará­val. Megbízható, népszerű ember a zenetanár is, tánc­tanár is, az összes szakkör­vezető. A kultúrház vezetői tehát a bizalmat csakhamar megszerezték maguknak. Mindannyian átérzik ennek az embereket nevelő munká­nak a felelősségét. Szív kell a kultúrmunkához és ők egy szívvel, egy lélekkel fáradoz­nak a sikerért. Az elsőn, a legnehezebb teendőn már túl vannak, visszaszerezték a kö­zönséget. Legalább ilyen fon­tos sürgősen törleszteni az adósságot. Működésük első két hónapjában ötezer forin­tot adtak vissza a legsürgő­sebb tartozásból. De maradt még tízezer. És a beköszönő ősz alig zárható ajtókat, tönkretett cserépkályhákat ta­lált az épületben És üresen tátongott a szenespince is. Égetően fontosnak tartották mindenekelőtt a fűtést. Tár­sadalmi munkások dolgoznak, az emberek , szórakoztatásáért. Fűti őket a hivatásérzet, a munka iránti szeretet. Nem kérnek a szorgalmas szereplé­sekért pénzt. De azt már még sem lehet kívánni az önfel­áldozó emberektől, hogy ki­tegyék magukat egy tüdő- gyulladás veszélyének. Órák hosszat próbálnak, be kell fűteni a próbatermeket, ösz- szekapamak minden felesle­ges. eltüzelhető holmit és másnap kellemes meleg fo­gadja a szereplőket. Egy nap­ra futotta a széthullaitott tartalékból. De holnap és hol­napután is hideg lesz, egé­szen áprilisig. A kasszában pedig alig 1200 forint van. Annak is ezernyi helye volna az adósság törlesztésében. De mindért szenet, fát vesznek. Még nagyobb szívvel, még több lelkesedéssel folynak így a próbák C zombat esténként táncra ^ hívják a fiatalokat. A KISZ is érzi felelősségét a nagy munkában. Magára vál­lalja olykor-olykor a rende­zőséget — ezzel is kevesebb a kiadás. De ugyanakkor őr­ködhet a szórakozás tiszta­sága, a megengedett modor és a szigorúan erkölcsi ma­gatartás kialakításán. Eleinte gyakori még a jampec-pár, sokan jönnek még illetlen öl­tözetben, jampec nadrágban, hasított szoknyában. Embe­rien, meggyőzően beszélnek az ilyen fiatalokkal. Ha a szónak van foganatja, marad­hatnak, ha nincs, kitiltják a részegeskedőkkel együtt őket. Emiatt is egyre csak nő a kultúrház vonzereje. A ma­mák már nagyobb nyugalom­mal engedik el féltve őrzött lánygyermekeiket. És ez is nagy eredmény. Az előd politikájával ellen­tétben Szirtes Tiborék visz- szavonják a cigányok kitiltá­sáról szóló határozatot. Azt akarják, a kultúrház legyen otthona minden becsületesen, a jóízléshez méltóan viselkedő embernek. És ezt oly nagyon szeretnék elérni, hogy nem is érzik otthon jól magukat, ha valamiféle rendezvény van a kultúrházban. Persze en­nek nem örülnek a feleségek. De most többről van szó, mint asszonyi szeszély kielégítésé­ről. Lassan ők is beadják a derekukat, Szirtesné például már szerepelni jelentkezett. A tartozás törlesztése mel­lett egyre születnek, egyre alakulnak a jövőt illető ter- vezgetések. A KISZ javasolta palóc művészeti együttes, tár­sas táncok tanítása, ha lehet, balettiskola is szerepel a programban. És mihelyt a költségből futja, a járás köz­ségei kultúrmunkájának a se­gítése. Hiszen nemcsak a vá­ros szórakoztatása a feladata egv iárási kultúrotthonnak. TV/f ire 1958-at mutat a nap- tár, tán eltűnik min­den adósság. Csak rossz em­lékként él az emberek tuda­tában a hajdani, erkölcsében megromlott kultúrotthon. És egész heti munka után pi­henni, szórakozni szívesen jár­nak majd ide a balassagyar­mati dolgozók. V..M. Újra próbál a híres kisterenyei népi együttes Az ügyes mozgású fiúk és lányok frissen, tüzesen ropják a táncot Szüreti bált rendezett a Salgó­tarjáni Üveggyár! kultúrház októ­ber 5-én. A bálnak rendkívül nagy sikere volt. — O — A Nőtanács rendezett táncestét Kisterenyén. A bevételből sütő­főző tanfolyamot szerveznek a lá­nyok, asszonyok részére. — O — ! Szüreti mulatságot tartottak Mát- raverebélyen. A vasárnapi vidám mulatságot érdekes, hagyományos szüreti felvonulás előzte meg. — O — Még lehet jelentkezni a Balassa­gyarmati Mezőgazdasági Szakisko­lára. Az érdeklődő fiatalok októ­ber 15-ig benyújthatják felvételi kérelmüket az iskola balassagyar­mati címére. ❖ Készítik a november 7-i ün­nepség részletes programját a pásztói járásban. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulójára emlékezetes mű­sort állítanak össze. * Állat- és kirakodó vásárt tartottak október 7-én Salgó­tarjánban. Az őstermelők és kiskereskedők a hagyományos kirakodó vásárhoz híven sok­féle érdekes áruval kedves­kedtek a vásárlóknak. * Megsérült Benj amino Gigli, a híres olasz énekes. A kisebb sérülést közlekedési balesetnél elszenvedett tenorista rövide­sen felgyógyul. * Az Ipafai lakodalmat mutat­ták be a Salgótarjáni Bányász Kulturotthonbcn. A felújított darab a jelek szerint nagy nép­szerűségnek örvend. Szécsényben a Három sze­gény szabólegényt mutatta be az Állami Faluszínház. A vi­dám darabot nagy tapssal ju­talmazta a hálás, szécsényi közönség. Újfajta orvosi műszer minta- példányát készítik a Magyar Tudományos Akadémián\ Az újfajta orvosi műszer az elme­baj gyógyításában szolgál nagy segítségül. Az ezerszemű ellenőr Figyelemre méltó jelenség­nek lehettünk tanúi az utóbbi hetekben. Lapunk legutóbbi számában többeközött arról adtunk hírt, hogy az Acéláru­gyár hideghengerművének dol­gozói — párttagok és párton- kívüliek — egységesen köve­telték Farsangnak, az ellen- forradalom leghangosabb üze­mi vezetőjének —, aki a na­pokban ismét megjelent — a gyár területéről történő azon­nali eltávolítását. A gyűlésen, ahol a követelésüknek hangot adtak, felszólaltak olyanok is, akiket Farsang megtévesztett, félrevezetett, — s most már látják, hogy milyen céljuk volt az ilyenfajta embereknek —, s ők sem hajlandók többé együtt dolgozni vele. Rónai bányászok — szintén párttagok és pártonkívüliek együttesen — felháborodva ítélték el. hogy Pál István (pécse), aki jól élt a demokrá­ciában, útszéli hangon gyaláz- ta a rendszert, a kommunistá­kat. Követelték, hogy az üzem­vezetés távolítsa el őt a bá­nyából, mert a becsületes dol­gozók nyugodtan, megfelelt légkörben akarnak dolgozni semmi szükségük olyanokra akik lázítanak, s az imperia­listák szekerét tolják. Figyelemre méltók ezek as események, mert mindenek­előtt mutatják azt az érettsé­get, amelyet a munkások ta­núsítanak az eH 'uforrada! ma­rokkal és szekértolóikkal szem­ben. Keserű tapasztalataink vannak arról, mit jelent, ha ai ellenség elleni harc pusztán és kizárólag adminisztratív esz­közökből áll, ha az éberség a vezetők, a bűnüldöző szervek ügyévé válik csupán. De forró­vá válik a talaj minden ellen­séges próbálkozás alatt, ha a2 ezerszemű ellenőr, a dolgozók tömege szegezi rá figyelmét, és keményen lesd it a legkisebb próbálkozás esetén is! Fejlesszük és figyeljük a munkások hangját, tápláljuk a tömegek fokozódó forradal­mi éberségét! Nem élhetünk meg nélküle... Egy jégszekrény panaszai Keserves élete van egy jég­szekrénynek manapság Kiste­renyén. Mert akárhogy szem­léljük a dolgot, a hajnali hi­deg, deres időket ő sem nagyon szívleli, s bizony szeretne fe­dél alatt lenni, ha fúj a szél, esik az eső. — Nézzék kérem, már két éve itt heverek a tornácon szétszedve. Megérek vagy tíz­ezer forintot, s mégis, a ku­tya sem néz rám... Rohamosan romlik az egészségem, esz a rozsda, bánt a tétlenség... Na­gyon meghálálnám, ha valaki segítene rajtam. Szószerint így hallottuk ezt a panaszt a kisterenyei 39-es számú italboltban. Továbbítjuk az illetékeseknek, sürgős intéz­kedés végett! CSAPTA Gyönyörű őszibarack és sző­lő csalogatja a vevőket a Sal­gótarjáni Csemegebolt gyü­mölcs osztályán. Megáll egy férfi vevő — s mutat a ládára. Az elárusítónő kereken kijelenti, hogy abból nem adhat. Miért? Mert a pult mögötti ládák­ban is ugyan olyan áru van. így már érthető lenne, de a férfi mégsem vásárol, inkább gyümölcs nélkül tér haza. Rövid szóváltás után én is kértem egy fél kiló olyan sző­lőt, mint ami a kirakott ládák­ban volt. Fürgén meg is mérte az el­árusítónő. Fizettem és távoz­tam. Amikor otthon megakartam mosni a gyümölcsöt, megdöb­benve vettem észre, hogy be­csaptak. A hét forintos szép szőlőből csak egy piciny fürt volt mutatóban, az is a zacskó tetején. A többi aprószemű ke­verék szőlő volt. Még ez nem is lenne baj! — mondom. De az íze! Mint az ecet. A piacon még két forintért sem tudták volna ezt a szőlőt eladni. Itt meg hétért eladták. Ki tudja hány embert csap­tak ugyan úgy be, mint engem. ügy látszik az ismeretlen férfinek volt igaza — pedig akkor el is ítéltem. Jó lenne, ha a Csemege bolt gyümölcs osztályán a pult mö­gül is olyan árukat adnának, amilyen a kirakott ládákban van. (— a — s —) ■ 91 (Nőtincs, október 1.) UTIJEGYZET TISZTA, hűvös elnöki szobában élénk beszélgetés fo­lyik, Miről? A gazdák lelemé­nyességéről, újmódi gondolko­dásáról. Ezt mondja az elnök: — Az itteni gazdák többre tartják magukat a szomszéd községbelieknél. Viszont ama­cHhtyáLi&an . . ♦ ♦♦♦♦♦ ♦»♦♦♦♦»♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦ re. (No, most biztosan elkoty- tyantpttak valamit.) Mi van mezsgyén túl? A titkár izeg-mozog a szé- ok előbbre látnak, mint az it- hen. ^ Fanyar^ vtosoly, alig ész­ternek. Emiatt most nagy a restelkedés. revehető vállrándítás, végül el­szánja magát: Mi történt? Erre már a titkár felel: — Keszegen, Ösogárdon sok málnát telepítettek a gazdák itt meg egy tő sincs... Az elnök közbeszól: TITKÁRT meglepi a kérdés. Látom nem szívesen árul el többet a társulás mű­helyéből. Kelletlenül, de azért rákezd: — A juhokat Kollár József őrzi. Szakember, ötvennél több a saját juha. Az apjának is van annyi. Ott legelnek azok is a többivel. Sdjátjuk. A többi E M SOK SZÓT érdemel, van itt egy társulás, tagjai juhokat tenyésztenek. (Az elnökre néz, mintha azt tagnak ahhoz semmi köze... (A kérdezné, mondjcm-e még töb- titkár izeg-mozog a széken. Az bet. Kínos csend... Az elnök elnökre néz, majd a cipőorr a — Az itteniek'sem hagyják mosolyog, a titkár tovább fűzi hegyét veszi szemügyre.) Ré- mrgukat. A tanácsülésen már a fon, lat.) Volt itt egy tsz. Fel- szesul a közös tiszta jovede- kezdték pengetni a dolgot. Az oszlott Azjllenforradalom fuj- l^°l-^enJfJ^lj^^0Jo- egyik gazda azt javasolta, fog­A földművesszövetkezet nem adott kölcsönt? Ijedt tekintet, piruló arc, (ugyan mi van még a suba alatt?) A titkár kifakad: — Nem tartozunk a szövet­kezethez. Senkihez. Volt erről szó, de aztán jobbnak láttuk így... junk össze öten, hatan, így többrevihetjük. Másokat meg a feketeribizke-termelés jöve­delmezősége hódított meg. Itt is felvetődött a társulás gon­dolata. Jó hallani, hogy a nőtincsi gazdák átlátnak már a mezs­gyén túlra is ... Az elnök a titkárra néz, s némi büszkeséggel megjegyzi: — Ott pedig ven mit nézni­ük. Érdeklődve nézem az elnö­köt, várom, hogy mondjon még vál' mit, de nem m,ond, mint­ha! megnémult volna. Csak a titkárra néz, az meg az elnök­ta szét. Ott maradt a nyáj gaz­dátlanul. összeállt egy pár ember és az állományt bérbe vették a gyapjútermelőktől. 150 darab, összsúly 65 mázsa, öt év alatt kell visszatéríteni. A használati díj fél kiló gyap­jú minden darab után... Kifújja megát, csend követ­kezik. A titkárra nézek, ő meg az elnökre. Erőltetett mosoly... hajsimogatás... Hány tagú a társulás? Elhadarja: — Takács, István, Hébel Jó­zsef, s én — a volt tsz tagjai, majd Szakács István és Kollár József. Ök ketten új tagok. Mi a munkarend? rintot kap. Minden anya után 2,50 kg gomolyát kell átadnia, s amit ezen felül termel, az őt illeti. (Ez már nem tiszta munka! Erős a tulajdonosi tendencia!) A titkár lesüti a szemét, s tovább beszél: A többiek közösen végzik a munkát. 250 mázsa szénát és sarjút, 25 mázsa vörösherét kö­zösen takarítottunk be. Nem rég 15 hold földet törettünk fel a községi tartalékból. Bíbort vetettünk bele. Ezt felváltja fehérhere, később legelő lesz. Ebből kevés van. Az erdőben legeltetünk. A kiadás a tagok zsebét terhelte. LLEGÁLISAN működnek, mikor legálisan is működhetnének, törvényes ke­retek között. S most semlege­sen működnek, alapszabály nincs, még csak házilagos sem. így aztán szabadjára burjánoz- hi.t az egyéni érdek anélkül, hogy a közös érdek határait is súrolná... Igénylik-e az állami kedvez­ményeket? Tűz gyúl ki a titkár szemé­ben. Hangja kedvesebb lett: — Igen. Tizenöt darab jerke bárányt nevelünk továbbte- nyésztésre, 38 juhot pedig hiz- l< lünk levágásra. Mindezt szer­ződésesen... Mennyi ez évi jövedelem? A titkár savanyú arcot vág: — Nincs jövedelem. Lett volna 20 000 forint a gyapjúból, de a tartozás felemésztette. Takarmányt vettünk még a ta­vasszal. Elment a gyapjú érté­ke. Eddig a »juhokba raktuk« a pénzt. A következő évekbe már megfordítva lesz. így le: a jó, különben minek társu tunk volna? Látják-e ezt az eredményt gazdák? Szinte csattan a titkár ha ni ja: — Ajaj, bizony látják! Mi most közénk jönnének. Tavas: szál biz’ nem így tettek. Ne: fogadunk magunk közé senki Miért nem jöttek akkor, am kor hívtuk... Nem fogadnak maguk köz senkit... Nehogy több felé kel jen osztani a »koncot«. Atti tartanak, ha többen leszne) meg kell szüntetni az illegal tást, s ezután már törvényt keretek között kell a juhokt tenyészteni. Attól tartana) hogy ezek után be kell tartat a társulás szocialista alcpelvei s így magasabb jövedelembe kell jutniok, mert ugye nag bej az, ha a társuláson beli nem lehet megengedni a k: zsákmányolást, ha a társulái előnyben részesítik a szerződi sek kötésénél, ha felárat kaj. nak az egy tételben átadói minőségi áruért, ha célhite kepnak megfelelő árualap U kötése alkalmával, s ha a gél állomás olcsón végzi a szár tást... T, UDJA EZT a titkár Ezért kellett «harapófogó társulás történetének meg méréséhez. Meddig tart még az illega tár? (lantos)

Next

/
Thumbnails
Contents