Nógrádi Népújság. 1957. szeptember (2. évfolyam. 70-77. szám)

1957-09-21 / 75. szám

19ST. szeptember 21. NÓGRÁDI Népújság 5 A termelés alsóbb parancsnokai Sok szó esett már arról, ho­gyan dolgoznak, milyen ha­táskörrel rendelkeznek a ter­melés alsóbb parancsnokai: a művezetők, aknászok, a műszaki középkáderek. A ko­rábbi években a Miniszterta­nács határozatot is hozott, hogy ily módon is tisztázzon egy sor kérdést, s határozott irányt szabjon munkájuknak. A műszaki középkáderek többsége az elmúlt évek so­rán meg is állta a helyét, s az ellenforradalom idején is hűek maradtak a népi rend­szerhez. A régi, már nagy gyakorlattal rendelkező gárda mellett felnőtt a munkásfia­talokból lett művezetők, ak­nászok tábora is. Növekvő felelősségérzetről, beosztásuk jelentőségének is­meretéről tanúskodnak azok a gazdasági eredmények, amelyeket akár az ellenforra­dalom előtt, akár azután el­értünk. Az ő fáradságos mun­kájuk gyümölcse is az a 29 ezer tonna terven felüli szén, amit már ez évben bányá­szaink adtak. Vagy a gyárak rohamosan felfelé ívelő termelése a művezetőket is di­cséri. A mozgalmi és gazdasági vezetők is egyre jobban fel­ismerik, hogy a művezetők, az aknászok azok közé a ve­zetők közé tartoznak, akik nap mint nap a dolgozók között vannak, s így köz­vetlenül. hogy úgy mond­juk ..földközelből” isme­rik a dolgozók örömét, pa­naszát. minden gondját. E felismerésből fakad, hogy igyekeznek minél jobban tá­maszkodni rájuk, tanácskoz­nak velők, fontosabb dönté­sek előtt kikérik véleményü­ket. Gazdasági életünk egy sor fogyatékossága azonban azt mutatja, hogy a műszaki kö­zépkáderek, a termelés al­sóbb parancsnokai munkájá­ban még igen sok a tenni­való. Munkájuk, s a velük való törődés nem szolgálja maradéktalanul a gazdasá­gos termelés érdekeit. Sokan jól emlékeznek még arra, hogy a tőkés gyárigazgató, vagy bányatulajdonos milyen naw gonddal választotta ki a művezetőket, aknászokat, fel­vigyázókat. A tőkés állan­dóan rajtuk tartotta a sze­mét, mert tudta, hogy válla­latának jövedelmezősége, az ő profitja, jórészt rajtuk mú­lik. S tudjuk, hogy az akná­szok, művezetők lelkiismere­tesen védték a tőkés vagyo­nát, szigorú fegyelmet tartot­tak, tndtak mindenről, ami a műhelyben, az aknában tör­ténik. Nem arról van szó, hogy a mi középkádereink a régi módszert alkalmazzák, hanem arról, hogy határozott intézkedések­kel. nagyobb lelkiismere­tességgel, s nem utolsó sorban jó szóval, érvekkel vigyék sikerre a párt és a kormány célkitűzéseit. Ezt joggal elvárják tőlük, hi­szen alapja, elemi követelmé­nye annak, hogy a népi de­Október 1-től minden liter szabad tejért 2.30 Ft-ot és 20 dkg korpát ad a Tejipari Vállalat korpa 150.— Ft-os má- zsánkénti árban. Vállalatok, szövetkezetek anyag- beszerzését, ügyintézését szakérte­lemmel vállalom teleíonnal. -20 éves gyakorlattal« jeligére Kiadóba. Gyönyörű dió hálószoba és kom­binált szekrény íizetési kedvez­ménnyel eladó. Szőke asztalosnál, Újpest, Ősz utca 41. sz. Eladó egy 3 éves szuka farkas­kutya. Cím: Salgótarján, Rákóczi- út 35. Szabó Béla. mokrácia vezető beosztást bí­zott rájuk. Véleményünk szerint ennek megvalósításához két felté­telt kell sürgősen megterem­teni. Az egyik, hogy munká­juk jelentőségének megfelelő módon bánjanak velük a mozgalmi és gazdasági veze­tők. Nem szabad eltűrni, hogy céltáblái legyenek min­denféle támadásnak, jogtalan bírálatnak. Az általánosítás legkisebb megnyilvánulása nélkül, mindig egyénileg és a körülményeket figyelembe- véve kell munkájukat elbí­rálni. Államunk anyagilag megbecsüli a műszaki közép­kádereket, s ehhez járuljon egyre fokozottabb mértékben támogatásuk, elismerésük, amikor rendet, fegyelmet kö­vetelne* és tartanak. Sajnos, ma még hatáskörük sem olyan, hogy mindenben meg­felelhetnének a követelmé­nyeknek, s ezen is sürgősen változtatni kellene! A másik feltétel — s ez a műszaki középkádereken mú­lik —, hogy egyre jobban áll­janak hivatásuk magaslatán. Szakmai, politikai művelt­ségüknél. emberi magatar­tásuknál fogva legvenek elismert vezetői a műhely­nek. aknának. Ha a becsületes dolgozók lát­ják, hogy szervezetlen a munka, szemethúnynak a ló­gás, az igazolatlan mulasztás, a gyártási utasítások felrú­gása, a nép vagyonának el­herdálása felett — akkor jog­gal mondják: a mi műveze­tőnk, vagy a mi aknászunk sem érdemli meg a bizalmat. „Nem akarok haragosokat szerezni“ — mondják egyes vezetők, amikor elnézik a la­zaságokat, s közben nem ve­szik észre, hogy éppen ezzel váltják ki az öntudatos több­ség kedvezőtlen véleményét. Nem dicsérő a termelés al­sóbb parancsnokai számára egyes bányáknál a dolgozók­nak az a megjegyzése, hogy náluk „a legnagyobb lopás ceruzával megy“. Sok aknász, bányamester el nem végzett munkák tömegeit veszi át, s ezzel havonta több tízezer forinttal károsodik a népgaz­daság. Nem használ a műve­zető tekintélyének, ha sza­vakban szépen kiáll a dolgo­zók véleményének meghallga­tása mellett, ugyanakkor a gyakorlatban nem azt teszi. ' Ez történt a Tűzhelygyárban is a legutóbbi termelési érte­kezleten. Az első bíráló fel­szólaló után felállt az érin­tett művezető és beléíojtotta a munkásba a szót. A dolgozók joggal várják el a gyárrészlegvezetőtől, a művezetőtől, aknásztól, bá­nyamestertől, hogy necsak irányítójuk, felet­tesük, hanem megértő, ha­tározott tanítójuk, munka­társuk is lewen. Védje érdekeiket, utasítsa vissza a jogtalan követelése­ket, a szó szoros értelmében lélegezzék együtt a munká­sokkal. Az ilyen vezetőt tisz­telik, becsülik a dolgozók, s bizalommal is fordulnak hoz­zá minden problémájukkal. A megfelelő műszaki irányí­táson túl, politikai síkon, em­beri vonatkozásban is legyen vezető a művezető, az aknász. Álljon ki teljes mellel a párt és a kormány politikájáért, s az átmenetileg „népszerűtlen“ feladatok megvalósításában is érezze saját igazát, védje a közösség, a társadalom ér­dekeit. Így például a béralap­túllépésnél, az aránytalanul felszökött bérek rendezésénél ne ússzon együtt az árral, hanem bátran, határozottan ragaszkodjon ahhoz, hogy csak a törvényes keretek kö­zött, a tényleges teljesítmé­nyen alapuló bért fizessék ki. De el kell várni a műszaki közénkáderektől azt is, hogy hathatósabban támogassák például a szocialista munka­versenyt. Ők tudják legjobban, me­lyek azok a legfontosabb feladatok a műhelyben, az aknában, amelyre irá­nyítani kell a versenyt. Sokat tehetnek azért, hogy a dolgozók állandóan ismerjék a verseny eredményeit, hogy az elmaradók felzárkózzanak az élenjárók mögé. Egy cikk keretében nem állíthattuk feladatul, hogy a műszaki középkáderek mun­kájával kapcsolatban vala­mennyi kérdést felvessünk. Éppen ezért csak a legsürgő­sebb feladatok boncolgatásá­ra szorítkoztunk, azokra, ame­lyek megoldása szükséges ah­hoz, hogy gyorsabb léptekkel haladjunk az olcsóbb, a gaz­daságosabb termelés megvaló­sításához. A fejlődésnek most olyan szakaszához érkeztünk, amikor egyre sürgetőbb, hogy a termelés alsóbb parancsno­kai biztonsággal, felelősségük tudatában teljesítsék köteles­ségüket. Minden bizonnyal eleget is tesznek e követel­ménynek! Miért megy vontatottan az építkezés Nemtiben? Jó lenne, ha ezen a kérdé­sen elgondolkoznának az ille­tékesek és valamit tennének annak érdekében, hogy dol­gozóink munkáját megköny- nyítő gépek ténylegesen az ember szolgálatában álljanak. Az üzemi bizottság meg­vizsgálta szeptember 9-én a kislakásépítkezésen dolgozó munkások munkakörülmé­nyeit, ugyanis 10 drb házon dolgozik a nagybátonyi szol­gáltató építésrészlege, még­pedig egész komoly nehézsé­gek között. Április hóban kértük az áramszolgáltató vállalatot, hogy az ipari ára­mot vezessék be, ezzel tegyék lehetővé, hogy a betonkeverő­gép és a transzportőr az épít­kezést elősegítse. A tröszt­höz, az áramszolgáltató válla­lathoz a kérések és levelek sokasága ment, azonban a mai napig sem történt meg a bekapcsolás és így a gépek kihasználatlanul hevernek, a munka megnehezítését idézik elő, ugyanakkor az idő előtti befejezést is gátolja. Csíki Lajos ü. b. elnök. —a«*-­júsági est tarnócon Ifji Ipolytí Nagysikerű ifjúsági estet rendezett Ipolytarnócon a helyi határőrség KlSz-szer- vezete. 250—300 fiatal- jött' ÜT a tartalmasnak ígérkező ren­dezvényre. A műsor során Szomszéd Imre, a Moszkvai Világifjúsági Találkozón részt vett magyar delegáció tagja tartott élvezetes beszámolót a Szovjetúnióban, Moszkvá­ban szerzett felejthetetlen él­ményeiről. A fiatalok nagy érdeklődéssel hallgatták a be­számolót. Az ifjúsági est a résztvevők éjfélig tartó tánc- mulatságával ért véget. Felélénkült a kulturális élet Litkén Litke községben, amióta felépült a kultúrotthon, fel­élénkült a kulturális élet. Legutóbb a KISz-hez tartozó helyi színjátszók igen nagy hozzáértéssel mutatták be a Nászutazás című zenés víg­játékot. Az előadáson részt vett közönség meleg tapssal jutalmazta a színjátszókat. Az előfldá'ból s^ón bevé+AI volt. nmeivel a KTSz használ fel kulturális célokra. A társadalmi haladás szolgálatában Az újjászervezett Magyar Nők Országos Tanácsának első ülésén az ország minden részéből a legkülönbözőbb foglalkozású nők tárgyalták meg a családdal, a gyere­kekkel kapcsolatos problémákat. Itt ismertették az asszo­nyokkal a nőtanács irányelveit. A demokratikus nőmozgalom olyan célokat tűz ki, amelyek egyesítik a munkás, a paraszt és az értelmiségi asszonyokat. A magyar demokratikus nőmozgalom a nők nemzetközi mozgalmának szerves része. Családjukat, gyer­mekeiket féltő asszonyok összefogásával, egységben a világ haladó nőszervezeteivel, síkra száll a béke mellett, minden erejével segíti a nemzetközi békeharc erősödését. Milyen feladatokat tűzött maga elé a magyar demok­ratikus nőmozgalom? Talán idézzünk a Magyar Nők Országos Tanácsának irányelveiből. .. A Magyar Nők Országos tanácsa feladatának te­kinti, hogy fejlessze az asszonyok politikai öntudatát, szé­lesítse látókörüket, növelje igényüket a művelődés és a kulturáltabb élet után. Nemcsak a közéletben, hanem a családon belül is szükség van arra, hogy az asszony, az anya művelt, igényes, öntudatos ember legyen. Jobban neveli gyermekeit az az anya, jobb társa férjének az az asszony, aki látja a társadalmi összefüggéseket, a fejlő­dés útját, ismeri a nevelés, az egészségügy, az élelmezés, a háztartás-szervezés legújabb eredményeit, szereti a mű­vészetet és az irodalmat.“ Nemes feladatot tűzött maga elé az Országos Nőta­nács a,zzal is, hogy szembeszáll azokkal a maradi néze­tekkel, amelyekben a nők lebecsülése jut kifejezésre. Elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy a nők élni tudjanak alkotmánybiztosította jogaikkal. Küzd az egyenjogúság megvalósításáért. Annak érdekében, hogy a gyakorlatban valóban így legyen, már létre is hozták a megyei nőtanácsok mellett a jogi tanácsadót, hiszen az egyenjogúság gyakorlati megvalósulásának feltétele, hogy a nők ismerjék a ráiuk vo natkozó, jogaikat védő törvé­nyeket és rendelkezéseket.. A jogi tanácsadó tagjai szí­vesen adnak fölvilágosítást egyénenként is a hozzáiuk forduló asszonyoknak. Ezenkívül a nőtanácsok feladata, hogv különböző előadásokon ismertessék a nők iogait védő törvényeket és rendelkezéseket. Ilyen előadások megtartására is fölkérhetik a megyei jogi tanácsadó tagjait. A nőmozgalom úgy akarja segíteni az általános mű­velődés-politika célkitűzéseit, hogy az asszonyokat külön­böző népszerű ismeretterjesztő előadások meghallgatására buzdítja, megbeszéléseket rendez fontos egészségügyi, nevelési és egyéb problémákról, ankétokat erkölcsi és társadalmi kérdésekről. Az MNDSz munkája során is nagy népszerűségnek örvendtek a gazdasszony-körök, ahol a főzés, háztartásvezetés, varrás hímzés, házi beteg­ápolás alapismereteit sajátíthatják el az asszonyok. A nő­mozgalom ezentúl is nagyon fontos feladatának tekinti, hogy az eddiginél még jobban segítse ilyen körök alakí­tását. Nézzünk még egy fontos tételt az Országos Nőtanács irányelveiből, amely szerint a tanács .. egyik legfonto­sabb feladatának tekinti, hogy a társadalmi átalakulás elkerülhetetlen konfliktusai között segítse a gyermek har­monikus fejlődését, a családi élet nyugalmát és a család összhangját, új életünk szokásainak és erkölcsének ki­alakítását ...“ Bizony ez egyik legfontosabb feladat is, hiszen van-e egyetlen anya is, akinek ne okozna gondot gyermeke nevelése, ne lenne néha okos tanácsra, segítségre szük­ség. A nőtanács irányítsa úgy az asszonyok tevékenysé­gét, hogy minél többször legyen alkalmuk ilyen problé­mák megvitatására. Ha az újonnan szerveződött önálló nőmozgalom lel­kes tevékenységet fejt ki ezeknek a feladatoknak gya­korlati megvalósításért, az eredménynek az egész társa­dalom nagy hasznát látja majd. H é í i k ö z n a j pok — EGY FASOR HALÁLA — IX egyes-dombos vidéken nőttem fel és ha nem is vagyok kimondottan ter­mészetrajongó. ha nem is ve­szem szombatonként hátamra a természetjárók hátizsákját, mégis igénylem, szeretem a szépet a természetben. Min­dennapi életem helyhez köt, ezért a napi munka után a természetet, a kirándulást, a kikapcsolódást jelenti a Béke­sétány. Szeretem ezt a he­lyet, mint egyik legszebb ré­szét városunknak. Ha vendé­gem jön valahonnan, soha el nem mulasztom vele itt a sé­tát. Szeretem a patakot, ha betonágyban csobog is, sze­retem a vörös salakos sétányt, ha néhol hiányzik is a desz­ka a padokról. Jólesik lát­nom a patak partján meg a vasút mellett magasba szök­kenő fákat az év minden sza­kában. Tavasszal olyan ne­hezen várom, hogy kizöldül- jenek, nyáron jó el-elhall- gatni a lombok csendes su- sogását. Ősszel meg egyene­sen gyönyörűek hervadásuk­ban. telet váró remegésükben. A városunkba szakadt alföldi embert szülőfalujára emlé­keztetik, a helybeliek pedig szinte együtt nőttek fel ve- Iük. Alattuk kergettek gyer­mekkorukban lepkéket, alat­tuk vallották először szerel­met, árnyékukban ringatták tikkasztó, nyári délutánokon gyermekeiket. Gyermekkorom óta isme­rem én is ezeket a fákat. Lát­tam őket 1940-oen, amikor német katonavonatok dübör- gették alattuk a földet, lát­tam az eldobált üres konzerv­dobozokat a töltés két olda­lán. Láttam 44-ben ezeket a iákat horpadt acélsisakokkal tövükben. Láttam őket azóta minden évben tavasszal, nyá­ron, ősszel, télen. Mindennapi sétákon, vidám vásárokon, vagy meccsre sietve. Láttam... Egy részüket most már soha­sem fogom látni többé. Kivág­ták. 17 gy idő óta furcsa, bántó ■*-i üresség tátong a vasút két oldalán. A fák eltűntek. Már csak lekopasztott gallyak vannak meg, kis kupacokba rakva, mint megannyi kis síremlék. Azt mondják, azért kellett kivágni a fákat, mert egy bi­zottság megállapította, hogy élettartamuk amúgyis igen rövid. Egyik-másik meg ki is száradt már. A pályaudvar drótkerítését javítgató kis munkásgyerek szerint desz­kának vitték volna el... Ezt nem tudom elhinni. Annyira nem vagyunk, nem lehetünk szegények! Cajnálom, sajnáljuk na- gyón ezeket a fákat. A városkép szegényebb lett, ki­csit foghíjas, sivárabb, olyan, mint amikor valakinek nul­lásgéppel vágnak bele egy csíkot a hajába. A haj még csak kinő vala­hogy. Fákat azonban ültetni kell... Habonyi Zoltán Küzdelem a piacon B ARÁT AIM, ismerőseim több esetben említették már előttem, hogy nincs érdeke­sebb látvány Salgótarjánban, mint az a helyfoglalási hajsza, ami a piacon napirenden tör­ténik. Az eladók valósággal kö­zelharcot vívnak egymással a jobb helyekért, hogy áruikat jól szemelőtt helyezhessék el. Őszintén szólva hittem is, meg nem is. Alig telt el néhány nap, utaznom kellett. A reggeli gyorsvonatot választottam. Azonban az órám hibájából a vonat indulása után 3 perccel később értem csak az állomás­ra, így hát volt időm a követ­kező vonat indulásáig. Meg­néztem a piacot. Nem azért, mintha barátaim állításairól akartam volna meggyőződni, az akkor már eszemben sem volt. Inkább azért mentem, hogy a reggelimhez vegyek paradicso­mot, paprikát. Balkezemben elég súlyos cso­magot cipeltem, amely pirpír- spárgával volt összekötve és a nem számított sétálás követ­keztében eléggé megrongáló­dott. Ekkor pillantottam meg a betonszegélyen egy jó erős spárgát. Lehetett olyan két és fél méter. Soha ilyen örömmel nem hajoltam le egyetlen ta­lált tárgyért sem, mint ekkor, azért a semmitérő spárgáért. Mindjárt ott helyben gondosan átkötöztem a csomagomat. 4 MINT INDULNI AKAROK, egy bácsi jött, egy kiskocsit húzott, melyen két hatalmas kosár volt. Kérdésére segítet­tem neki leszedni a kosarakat, sőt addig csőszködtem is, míg a kiskocsit valakinek vissza nem vitte. Mintegy 5 percig álltam ott, de ez az 5 perc sokáig emlékezetes lesz. Már a második percben két durcás kövér asszonnyal ta­láltam szembe magam. Az első szavuk ez volt: — Maga mit keres itt?... — Már a hang is ijesztő volt, hir­telen nem is tudtam mit mond­jak, nem találtam szavakat, de nem is lett volna időm vá­laszolni, úgy pergett a nyelvük. — Ez a mi helyünk!...Miért szemtelenkedett ide, hordja el magát innen azonnal! — köz­ben már az orrom előtt ha­donásztak és pofont is ígér­gettek.. Többször válaszra szántam el magam, de csak eddig jutottam: — De kérem... — Ettől egyetlen alkalommal sem en­gedtek továbbjutni. Közben megérkezett a két kosár gaz­dája, ő erélyesebb volt nálam és közbeszólt: \ — Mit akarnak maguk attól az embertől? — a felelet egyál­talán nem nyugtatott meg. — Semmi köze hozzá!... Az a mi bajunk! Hagyja ránk! De, ha mégis nagyon akarja tudni, megmondjuk — mondta a kö­vérebbik, s így folytatta: El­foglalta a helyünket. Egy ne­gyedórája jegyeztük meg spár­gával, mert itt így szokás és az illető ennek ellenére ide­pakolta áruit. Most ijedtem meg igazán, s amint a tulajdonos kijelentet­te, hogy az áru az övé, kike­rültem az összetűzésből és to- vábbálltam, nehogy még a spárgát meglássák nálam. Út­közben csattanást hallottam. Visszanéztem kíváncsian. Ek­kor a kövérebbik nő ütött. A csattanásról következtetve az első is pofon lehetett. Ekkor örültem csak igazán, hogy le­telt a csőszködési idő. 4 "'^Z UTAZÁS helyett ijed­ten hazamentem lefeküdni. De azt a pénteki napot el nem fe­lejtem, s talán a piacra sem megyek többé. Kökényesi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents