Nógrádi Népújság. 1957. szeptember (2. évfolyam. 70-77. szám)
1957-09-07 / 71. szám
1957. szeptember 7. NÓGRÁDI Népújság 5 Kiperdülnek az utolsó gabonaszemek A traktor pöfögése és a cséplőgép szezonvégi zenéje, már távolról hírt ad a jövevénynek a karancskeszi határban is. Ezt a nyárvégi zenét sokan őszi nyitánynak is nevezik. Akik így mondják, abból indulnak ki, amikor a cséplés végéhez közeledik, a mező egyre inkább kopárodik és sárgul, közeleg az ősz. Nem egyszer hozzámondják még: „Mintha a nyarat siratná el a cséplőgép, fel-feljajdul bánatában.” A régi népi mondásokat idézgetve, fontolgatva, bosz- szankodva gondoltam arra, hogy még alig volt nyár és a természet máris ásítozik, ál- mosodik és lassan itt lesz az ősz, utána az unva unt tél. Amint így gondolkodtam észre vettem, hogy már a cséplőgéphez értem. Az emberek szinte táncra perdültek a munkával, a gépt zenéjének ütemére. Nem bosszúság, hanem az élet öröme csillogott szemükben, melyet még a cséplőgépből kiáramló porfelhő sem birt eltakarni. Magam FÖLDJEINK KÖVETETIK A MESZEZÉST Az aratás-cséplés befejezése után továbbra is serényen folyik a mezei munka. Sok helyen láthatunk mésziszap-, lápimészkirakodást és hordást a földekre. Vagonok -sora szállítja a föld javító anyagot: a lápimészt. Különösen a szécsényi állomáson folyik serény munka. A szécsényi tangazdaság jelentős területen végeztet talajjavítást. Nap, mint nap érkeznek be vagonok és a Talajjavító Vállalat budapesti kirendeltségének emberei és járművei hordják a lápimészt a földekre. Megkerestük a tangazdaság főagronómusát, Faragó Gusztávot és megkérdeztük, hogy mi a véleménye a soronlévő talajjavításról. ' — Köztudomású — mondja Faragó főagronómus —, hogy egész Nógrád megye talajai mészszegények. Különösen a mélyebb fekvésű földeken. Ahhoz tehát, hogy a savanyú erdei talajt megszelídítsük, szükséges egy bizonyos meny- nyiségű mészadagolás. Ezáltal a föld, az itteni kötött talaj szerkezetileg művelésre alkalmasabbá válik; fellazul. Másrészt az adott mész- anyüg pótolja a talaj rnész- hiányát. A kultúrnövényeknek feltétlenül szükséges mész így a földre szórva, mind a fejlődés, mind pedig a többtermés tekintetében jelentős javulást idéz elő. Természetesen a meszezés nem pótolja a trágyát. A földek jó erőben tartásához trágyára van szükség, azonban a föld szerkezeti megjavítása, a növényvilág mész- szükségletének kielégítése feltétlenül megköveteli a mész- hiányos talajok meszezését. Nagy előny ez most, hogy a kormányzat ilyen komoly segítséget nyújt a földek feljavításához. Ezzel a segítséggel tud a mi tangazdaságunk is többszáz hold földön javítást végeztetni. Faragó Gusztáv főagronómus, aki már nyolc éve fő- agronómusa a tangazdaságnak, ismeri gazdaságának földjét és tudja, hogy a legjobb trágyázás mellett is szükséges a föld hiányzó anyagának a pótlása. Éppen legjobbkor lépett be Gál Sándor, a Talajjavítási V. budapesti kirendeltségének vezetője, aki az itteni munkák ellenőrzésére érkezett ide. — A hivatalos vizsgálatok — válaszolja kérdésünkre — megállapították, hogy Nógrád megye földjei erősen mészszegények. Pártunk és kormányunk nagy áldozatok árán is segíteni kíván ezen a bajon. Azért az állami gazdaságoknak hosszúlejáratú kölcsönnel siet segítségére, hogy a talajjavítást elvégeztethessék. A tsz-ek és különösen az egyénileg dolgozó parasztok még nagyobb kedvezményben részesülnek. Nógrád megyében egy állami gazdaság kivételével minden gazdaság végeztet talajjavítást. Ezenkívül sok tsz és ami a legörvendete- sebb, nagyon sok egyénileg dolgozó kisparaszt kérte földjére a meszezést. Különös--^ képpen Borsosberény, Dré- g gelypalánk falvakban igenis nj' • 7 • 1 nagy az érdeklődés a magá-f MoriCZ Zsigmond: nosok részéről. Már meg is §| indult földjeik vizsgálata és jg utána ingyen kapják az anya- g got. Gyenes Károly §| is felengedtem. Néztem őket egy ideig, ismerősök voltak. A szérű végén Barta József fütyürészve, gondosan igazgatta a szalmakazlat és mint a rigó füttyel válaszolt a nótára Tarjáni András (b), aki nem messze onnan a törekkazlat rakta. Közben hangos szavakkal meg is viccelték egymást. Barta András, Pál András, Pe- tóczi András és Kiss József is vígan voltak, ők a szalmát hordták a kazal tetejére. Jó- kedvűek mind a nehéz munka ellenére is. pedig már nem mai gyerekek, — mint ahogy mondani szokás a korosabbakra. Fiatalos lendülettel küzdenek ők a mindennapi kenyérért folyó harc utolsó rohamában, nem törődve rokkantságukkal, előrehaladott korukkal. A cséplőgép közeléből vi- dám fiatalos kacagást hallottam. Közelebb léptem kíváncsian és a hang irányába tekintettem. Igen ott fiatalok voltak, ők jókedv mellett, a munkaközben még játszottak is, ha egy kis idejük volt rá. De, amikor Tarjáni Erzsébet és Bartha Erzsébet a törek- hordó hálót telehúzták egyetlen egyszer nem kellett nekik szólni. Tupa Erzsébet, Sugár Irén és a többiek futva vitték a töreket a kazal tetejére, anélkül is. 17z a brigád megérti egy■^mást. Soha sem veszekednek, dolgoznak, mint a „parancsolat”. Pedig jórészt nyugdíjasokból állnak. Lőrincz András az etető, Szőlős Vilmos a zsákos, a szérű rendezők is majdnem mind nyugdíjasok. A szalmagaratnál Romhányi Erzsébet mellett az a néni, Verbói Mária már hatvan éves. Azért nem vállalják el, hogy öregek mert, aki még úgy dolgozik mint ők, ha hatvan éves is, nerh lehet öreg. Majd a cséplőgép tetejére, kévevágókra nézek. — Vannak itt fiatalok is. Holló András — a kévevágó, még igazi gyerek. Szorgalmas. De nem végzi rosszabbul munkáját Űjj András és Verbói József sem, akik a kazalról a gépre hányják a kévét. Kökényesi Béla n salgótarjáni járásban szabályozták a kényszerintézkedések végrehajtását Sok törvénysértésre adott okot, hogy az elmúlt években egyes pénzügyi szervek a tanácsok végrehajtó bizottságainak tudta nélkül az adófizetéssel hátralékban lévő adózóknál kényszerintézkedéseket hajtottak végre. Ezzel nem csupán törvénysértések következhettek be, de éppen a törvénysértésekből kifolyólag súlyos politikai károk is. A Salgótarjáni Járási Tanács, hogy ennek véget vessen, elrendelte: a pénzügyi szervek ha kényszerintézkedést akarnak végrehajtani, jelentsék a végrehajtó bizottságnak, amely az ügyet megtárgyalja. Erre a tárgyalásra meghívják az illetékes tanács néhány tagját, hogy jobban tájékozódhassanak a kényszer- intézkedésre kerülő adófizetőről. A kényszerintézkedést csak ilyen előzetes körültekintés után lehet végrehajtani. Természetes, ez nem azt jelenti, hogy akik elzárkóznak a kötelező adófizetés elől, mentesítést kapjanak. Mindenesetre jogtalanul nem fog senki kényszerintézkedés alá kerülni. Á MŰEMLÉKEK VÉDELMÉBEN Megyénkben igen sok műemlék van. Nagyobbrészt régi épületekből tevődnek. Ezek azonban elhanyagoltak és az idő vasfoga nagyon meglátszik rajtuk. Az illetékes tanácsi szervek a műemlékek védelme érdekében úgy határoztak, hogy a műemlékeket mindenütt táblákkal látják el, amelyekkel megjelölik műemlék jellegüket. Ott, ahol műemlék van, nem engednek középületeket építeni, hanem ezeket a műemlék-épületeket hozzák rendbe eredeti formájukban és azokat adják át közhasználat céljára. Ezzel nem csupán megvédik az épületeket, de egyben hasznosítják is. Gyümölcs feldől gosó ipartelep épül Magyarnándorban A somogyi termelőszövetkezet úgy alakult meg egy nap alatt, egy gondolat megszületésével, hogy semmi nemzeti érték nem ment kárba abból, ami már megvolt, ellenben rejtett erőknek milliónyi forrása buggyant ki. Nem tudom más természeti képpel összehasonlítani, csak épp a virágfakadással. A tél kemény kis rügye vastag és zsarnoki védőlevelekkel van borítva, gyantás, ■enyves, kemény burokkal, amelyek megvédik a téli fagy és időjárás minden viszontagsága, sőt a kártevő bogarak ellen is a leendő szirmok, porzók és bibe csíráit. A tavaszban duzzadni, fakadni kezdenek a belső életek. A szigorú és vaskemény fedőlevelek egy darabig velükI nőnek, dagadnak és elszántan védik magukat és életüket s azt • állítják, hogy őreájuk szüksége van a bent rejlő kis életek tömegének, ők, védik, tehát jogosan préselik kicsi térbe őket. Egyszer aztán a szirmok a tavaszi napsugártól egy hajnalban szétrepesztik a burkot, kitárulnak a napfényre, gyűrötten, lucskosan, de szépen s boldogan, s övék a jövő. A fekete kopáncsokkal többet senki sem törődik, elbomlanak, lehullanak. így őrizték meg korunkig g grófok, a feudális nagybirtokosok, a magántulajdon szörnyóriásai, egytestben a földeket és rajta a népeket. A vörös forradalom tavaszi lázától a már érett és megduzzadt népiélek egyszerre szétrepesztette a nagybirtokosok külső kopáncsát. Az lehullt, leesett s a belülről kivirító milliónyi népiélek egyforma erővel, örömmel, szépséggel és boldogsággal tárja ki magát az új élet új lehetőségeinek. Ennek a kifakadásnak a titka izgatott engem. Minden agitátortól, aki résztvett ebben a munkádban, azt kérdeztem, hogy mit mondott, amivel meggyőzte a népet a szövetkezés fontosságáról. A köztudatban ugyanis az van, hogy agitátorok; elcsapott gazdatisztek járták az országot, s önző érdekből lázítot- ták fel a népet és romlásba vitték. 10—15 béres kommu- nizált egy 15.000 holdas uradalmat, s más efféle rémhírek járták és járják az országot. Most utólag meg lehet állapítani, mint minden nagy forradalom után, hogy a köveknek is nyelve támad és a dadogó és gyengeelméjű is az angyalok nyelvén beszól, mint mindenkor, ha itt az idők teljessége. — A kerítésen belül állítottak fel valami ferslógot — mondta az egyik főagitátor —, (Vu^gju^'ilds EZEKBEN A NAPOKBAN EMLÉKEZIK AZ ORSZÄG NÉPE MÓRICZ ZSIGMOND HALÁLÁNAK 15. ÉVFORDULÓJÁRA. A Magyarnápdori Állami Gazdaság fő profilja a gyümölcstermelés. Jelenleg több mint 800 katasztrális hold gyümölcsöse van. Szépen díszük itt a téli alma, körte, meggy, szilva, kajszi, dió, mandula, mogyoró, szőlő, cseresznye és újabban a fekete ribizke is. E különböző gyümölcsnemek fái kis költségbefektetéssel, szakszerű munkával, jó minőségű és mennyiségű termést adnak, mert a természeti adottságok a fák éghajlati és talajigényének a legteljesebb mértékben megfelelnek. A jövő — Nógrád megyében — a gyümölcstermelésé. A gazdaság gyümölcstermelése már fontos helyet foglal el a kül- és belföldi igények kielégítésében. Például az idén 4Ö0 mázsánál több téli almát exportálnak a külföldi államokba. A termés nagyobb része belföldi fogyasztásra kerül. A gazdaság vezetői még jövedelmezőbbé akarják tenni a gyümölcstermelést. Ezért javaslatukra az „Agroterv“ gyümölcsfeldolgozó ipartelepet létesít a vasútvonal mentén. Épül többek között egy 25 vagonos hűtőház, amely osztályozó gépekkel is fel lesz szerelve. Ebben az épületben téli almát, körtét és más gyümölcs- féléket tárolnak a téli időszakra, hogy egyenletesebb legyen a lakosság vitámindús gyümölcsökkel való ellátása. A hullott és a szedett gyümölcsök, kiváltképp a szilva nagyrészét lepárlással értékesítik. Építenek egy nagyteljesítményű pálinkafőzdét. Lesz benne három darab hat hektoliteres főzőüst és egy darab hat hektoliteres finomítóüst. Lesz még hozzá 50 vagon befogadóképességű cefretároló és cefréző. (Jó lenne, ha az itt készített pálinkát itt is palackoznák és a gazdaság saját névjegyével hozná forgalomba.) Építenek nagyteljesítményű gyümölcsaszalót is, aszal- ványcsomagolóval együtt. A hulló gyümölcs feldolgozására pektinüzemet építenek, (pektin: szerves anyag, amely cukorral és gyümölcslével vegyítve kocsonyás anyagot ad). Előfordul almában és még arra állottam és két óráig beszéltem a cselédeknek. Megmagyaráztam .nekik, hogy mi a szövetkezeti gazdálkodás előnye: a feldarabolásnál a nagybirtokok nagyértékű felszerelései kihaszv álal lanul maradnak és így ugyanaz a föld alig lesz képes a saját birtokosait eltartani, de képtelen lesz a termelés fokozására, pedig a szövetkezeti naavüzem nemcsak a megművelő munkásságot látja el jobban, hanem a városi lakosságot is, az ipari proletár- testvéreket is, sőt külföldi kivitelre valót is képes termelni, amiért cserébe külföldi cikkeket kaphatunk. Azután megmagyaráztam, hogy ezzel szemben lehetetlenség a kis- és törpebirtokosok százezreit felszerelni a legelemibb mezőgazdasági eszközökkel is. Még tovább - kimutattam, hogy lehetetlen volna azt a sokszázezer új kisgazdát kioktatni máról- holnapra a földek olyan megművelésére, hogy csak valamennyire is pótolni tudják a mai eredményt. Ki lehet számítani, hogy napokon belül beáll a termelés anarchiája ... Roppant egyszerű volt ez az agitáció, csak tudni kell az igazságokat és nem kell ahhoz egyetlen erőszakos szó sem, a magyar nép annyira intelligens és bölcs, hogy egy perc afatt kapacitálható. Nem is volt baj sehol a cselédséggel, sem a szegényzsellérekkel, csak a kisgazdákkal. Ezekkel sem volt baj, csak ki kellett kapcsolni őket az eszmeáramlat köréből. Egyelőre nincs szükség arra, hogy a kisgazdák szövetkezetbe tömörüljenek. Csak hadd maradjanak ők a maguk egyszerű, becsületes munkájuk mellett, dolgozzanak, termeljenek, az ország központjáról nagy felelősséget vesznek le azzal, hogy annyi családról nem kell gondoskodni, amellett a kisgazdák is termelnek valamit a közönség számára is. El fog azonban jönni az idő hamarosan, hogy a kisgazdák megfúlnak a saját zsírjukban és maguk fogják kérni, hogy birtokukkal bocsátkozhassanak a szövetkezetbe. Majd látni fogják, hogy a szövetkezeti tagok, akik koldusok voltak, jobban élnek, mint ők, szebb és egészségesebb lesz a lakásuk, lesz fürdőszobájuk és villanyvilágításuk, lesz ruhájuk, ellátásuk, kaszinójuk, újságjuk, könyvük, iskolájuk ... Nem utolsó érv az volt, hogy „a széttöbb gyümölcsfélében. A cukrászatban és a konzervgyárakban használják. Pektin- anyagból jelenleg behozatalra szorul az ország. A gazdaság ez évben is több vagon hullott almát küld Csehszlovákiába, hogy ott kivonják belőle a pektint. A pektin- üzem felépítésével lehetőség lesz a pektin-import csökkentésére. Az ipartelep, iparvágányt is kap, hiszen szüret után itt történik az osztályozás, a válogatás és a vagonberakodás. Az üzem építése 1960-ban fejeződik be. Előreláthatólag 15—20 milliós beruházással. Addigra az új telepítésű fák 80 százaléka termőre fordul, íme, a párt és a kormány így kívánja megvalósítani „Arccal a belterjesség felé“ jelszót. A gazdaság vezetői nagy gondot fordítanak a gyümöl- csészeti munkáskollektíva életkörülményeinek megjavítására. Hiszen a munkásokon múlik, növekszik-e, vagy csökken a gyümölcstermelés és rajtuk múlik a jövedelmező gazdálkodás megvalósítása is. Ezért a lazanyai telepen 30 modern lakóház épül. Építenek még 2 60 ágyas munkásszállót, korszerű üzemi konyhával, munkáspihenővel, mosdóval, zuhanyozóval felszerelve. Létesítenek még két gyümölcsutóérlelő színt is. E szín 20 vagon gyümölcs befogadására lesz képes. Építenek még több kisebb, de fontos üzemi épületet is. A de- bertsényi telepen ugyancsak 30 munkás részére építenek modern lakóházat, munkás- szállót, üzemi konyhával és munkáspihenővel ellátva. Itt: is épül gyümölcsutóérlelő szín, műtrágyaraktár, istálló és gépszín. Mind a két nagyüzemi gyümölcsös vízhálózattal lesz ellátva. Az építkezéseket 1960-ban fejezik be. A magyarnándori gyümölcstermelő állami gazdaság 1960-ra korszerű, szocialista mintagazdaság lesz és így a magas gyümölcstermelési eredményeivel, kulturált gazdálkodásával példát mutat az egyénileg dolgozó parasztságnak és a termelőszövetkezeteknek. (lantos) darabolt földeken alig tud tengődni a nép, ellenben a nagybirtokokból már az eddigi üzemek mellett is milliókat kérésiek a régi tulajdonosok. Nem lesz jó ezeket a milliókat népjóléti intézményekre fordítani“!“ Hát a grófok“! A grófok három álláspontot foglalnak el. Az első típus emigrál, minél gyorsabban menekül Svájcba s viszi, amit tud, és ellenforradalmon töri a fejét. A második típus »megérti az időt«, „behódol“ és „munkát kér“ a szövetkezeteknél. A harmadik itthon van, a kastélyába zárkózik és ámul-bámul, egyszerűen nem hisz a szemének. Ezzel a harmadik típussal volt egy pár kedves esetünk. Egyiktől semmiképpen sem bírtunk fakitermelést kapni Kaposvár számára, csak mikor azt mondtuk neki: „Hát főméltóságod előtt (még akkor külön megtanultuk ezeket a furcsa címeket) csak két választás van. Vagy odaajándékozza az erdőt s akkor a nagylelkű adakozó örömeit élvezheti, vagy elvesz- szük. Slussz. „Hát ő inkább az első formát választotta s levelet írt, hogy ajándék. Egy másik gróffal még szebb esetünk volt. Mikor oda mentünk, a cselédség fel volt uszítva, fejszével és lármával fogadott. Azután órákig gyúrtuk a grófot, míg megengedte, hogy az ő jelenlétében beszélhessünk a néphez s aztán órákig beszéltünk a népnek. Persze megszerettek, megértettek, s a mieink lettek. Gyalog jöttünk oda, de amikor el akartunk menni, előáll a parádés-kocsis, aki a legnagyobb fejszével fogadott bennünket. A gróf elámul s azt mondja neki: — Hát János!... Te is cserben hagysz“! Hiszen benned volt a legnagyobb bizodalmám! Az ember nem szól. Azt mondja neki heccelve valaki: — Hát most feleljen, János bácsi! A kocsis szépen szól nekünk: — Üljék be, elvtárs úr! Aztán odapillant a heccelőre is: — Mindenféle grófokkal nem állunk szóba. Evvel megrántja a gyeplőszárat, kiereszti az ostort s ahelyett, hogy gyű! azt mondja hetykén, foghegyről, hogy: — Köztársaság!... A lovak kirúgtak s a hintó repül a ragyogó tavaszi napon, a szép színes, gazdag tavaszban a boldog jövő felé. Köröskörül virítnak a fák és a lelkek. (Pesti Hírlap 1919 április 16.)
