Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)

1957-08-17 / 65. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1957. augusztus 17. Sohasem felejtjük el a vendéglátást Egy nógrádi nevelő levele a Német Demokratikus Köztársaságból Mintegy 1600 ma­gyar úttörő indult nem régen a Né­met Demokratikus Köztársaságba, ahol boldog, vidám hat hetet töltött. Ezek az úttörők 1—1 üzem vendégei és az üzem dolgozóinak gyerme­keivel együtt üdül­tek a különböző út­törőtáborokban. A. német gyermekek 60 százaléka táboro­zik minden nyáron. Ez évben igen sok úttörő lemondott er­ről az örömről, hogy átadják helyüket magyar pajtásaik­nak. így került a mi kis csoportunk is (14 fő) Rosslebenbe, az itteni kálisalét- ^omgyár vendége­ként. Kezdve a fo­gadtatástól, ahol ze­nekar, vidám német pajtások ölelése, stb. ittlétünk minden percében azon van­nak, hogy mivel szerezhetnek örö­met nekünk. Persze mi is igyekszünk né­mileg viszonozni ezt a sok kedvességet. Megtanultunk már egy pár kedves dalt, elsőnek a ►»■Freund­schaftlied« volt a műsoron. Bemutat­juk nekik a magyar népdalokat, úttörő­dalokat, nem be­szélve arról az örömről, amikor a mozgalmi dalokat egy szívvel, de két nyelven^ egy dal­lamra énekeljük együtt. «Egy a jel­szónk a béke»- hang­zik minden német­tábor látogatásának utolsó percében. Mert barátságunkat rtem csak egy tábor­ral fűztük szorosra, hanem a környék 5 úttörőtáborának minden tagja ismer már bennünket. Gyakran mérjük ösz- sze erőnket a sport­pályán, ping-pong asztalon, céllövészet­ben, röplabdában és a többi sportágban is. Legutóbb a futás­ban nyertünk első dí­jat, 75 m 10,1 alatt Szeip pajtás szép teljesítménye volt. A pajtások barátsá­gát mélyítette a nyakkendők elcseré- iése, KicseréltüK már úttörő jelvé­nyeinket, bélyegein­ket stb., sőt német őrsizászlót is kap­tunk, ezalatt fogunk menetelni hazafelé. Hogy mennyire jól érzik magukat a paj­tások, talán legjob­ban az mutatja, hogy már nem egy meg­kérdezte, lehetne-e tovább maradni. Éle­tünket az is hangula­tossá, élményeseb- ben gazdaggá teszi, hogy hetenként 1—2 esetben távoli kirán­dulásokat teszünk autóval. Legutóbb Halléban jártunk, ahol egész nap gyö­nyörködhettünk a város szépségeiben, nem utolsósorban a nagy állatkertben. A sok utazás mellett igen sok ajándékot is kapnak a magyar úttörők, még emellé zsebpénzben sincs hiány. Az étkezés bő­séges és finom, na­ponta ötször esznek a pajtások. Nem aka­rok jósolni, de a 3— 4 kilogramos átlagos súlygyarapodás nem megy csoda­számba. Persze a pajtások odahaza fogják el­mesélni élményei­ket részletesen. Most csak annyit üzen­nek, hogy ezt a ba­ráti fogadtatást, ked­ves vendéglátást soha nem felejtik el és mindig hálával, szeretettel gondol­nak vissza a német pajtásokra, a német népre és annak veze­tőjére, a Német Szoc. Egységpártra. Deák Ferenc, nevelő Üvegező és képkeretező szakmunkást felveszünk azonnali belépésre. Jelent­kezni lehet a Kiskereske­delmi Vállalat központjá­ban. Salgótarján, Petőfi tér 2. reggel 7—3 óráig. A Kiskereskedelmi Vállalat Salgótarjáni 57. sz. boltjában (szovjet emlékművel szemben) ausztrál gyapjú kardi­gánok érkeztek. Bő vá­laszték. Lelkiismeretesebb gabona cséplési munkát! — a molnárok írják — Országszerte megindult az új gabonák cséplése. A mal­mok dolgozói a gabonák mi­nőségvizsgálatainál örömmel állapítják meg: jó az új búza, sikérre jobb a múlt évinél, az eső sem tett túl nagy kárt benne. Egy dolog azonban évek óta keseríti a molnáro­kat, ez pedig a cséplőgépészek hanyag munkája. A közsé­gekből vámcserére beérkező dolgozók gabonájából a ma­lom dolgozói előre megmond­ják, melyik községből jött, s melyik gép csépelte a gabo­nát. Az egyik cséplő gabonája tiszta, a másik cséplőtől 20—25 százalék hulladék­kal hozzák őrlésre, adóbe­adásra. A magas szemveszteségű gabona nagy anyagi kárt je­lent a dolgozóknak, hiszen búzájuk negyedében szalmát, toklászt, ocsút visznek haza, amit természetesen az őrlés­nél levonnak. A malom dolgozóinak az ^kereskedelmi ellenőrzés szigorúan fellép minden esetben, ha azt tapasztalja, hogy a dolgozók kárára húz valaki előnytelen hasznot. Ha a bolt tisztasága, az alkalma­zottak magatartása nem felel meg a szocialista kereskede­lem követelményeinek. Ha kell szigorú bírságokat ró ki, vagy súlyosabb esetekben gondosko­dik a bűnösök bírósági úton való felelősségrevonásáról. Örvendetes, azonban, hogy az ellenőrzés nem mindig jár ilyen következményekkel. A Nógrád megyei Állami Keres­kedelmi Felügyelőségnek gyak­ran van oka dicsérni is. Leg­utóbb több népbolt és földmű­erősen hulladékos gabonát kétszer kell tisztítani, ez­által csökken a malom tel­jesítménye, s emelkedik az energia fogyasztása. Sok-sok kilowatt áram vész el, ami más, fontos termelési posztokon hiányzik, vagy hiá­nyozni fog. Kérjük az illetékeseket, hogy cséplőgép ellenőrzéseik során a minőségi munkával többet foglalkozzanak. Ez sa­ját érdekük, hiszen ebből a búzából kerül ke­nyér az asztalukra, s azt nekik is tudniok kell, hogy a jobb kenyér egyik elő­feltétele a gondosabban csépelt búza. Mi, molnárok mindent meg­teszünk annak érdekében, hogy az .új kenyér jobb le­gyen a tavalyinál. Az illeté­kesek pedig hassanak oda, hogy az új búza gondosabban legyen csépelve... Forgács László, Malomipari Vállalat. Balassagyarmat. vesszövetkezet dolgozói kaptak tőlük dicsérő oklevelet. A Nyugat-Nógrád megyei Nép­bolt 33-as, 41-es, 7-es és 27-es számú boltjának dolgozói, a 24-es számú boltnak pedig a vezetője Schwarz Nándor. A pásztói földművesszövetkezet 17, 3 és 2-es számú boltjának dolgozói kaptak dicséretet a ió árukezelésért, tiszta rendes boltért, udvarias kiszolgálá­sért. örülnek az oklevélnek. — hiszen jó munkájuk elismeré­sét jelenti — a szécsényi föld­művesszövetkezet 2-es számú boltjának dolgozói, a rétsági földművesszövetkezet, kisáru- ház dolgozói és több község földműveszövetkezeti boltjá­nak vezetői is. — Kommunista mártírok emlékművét leplezték le Nagyorosziban augusztus he­tedikén. Az 1919-es Tanács- köztársaság bukása után már­tírhalált halt kommunisták emlékünnepélyén tíztagú ro­mán küldöttség is részt vett. — Évente hatvanezren kere­sik fel az Aggteleki Cseppkő­barlangot. A nagy forgalom miatt tekintélyes beruházás­sal kisvasút építését tervezik a világhírű barlang belsejébe. — Gép- és gyorsíróiskola in­dul az új tanévben is Salgó­tarjánban. A tanfolyamra je­lentkezni lehet e hó 31-ig a Közgazdasági Gimnáziumban. — Tanulmányt írt a gólyák életéről Gáspár Miklós ma­gyar orvos. Tanulmányához éveken keresztül gyűjtötte az adatokat és megfigyeléseit. Általános iskolások és középiskolások az előírt is­kolaszereket, füzeteket már most megvásárolhatják az ÁLLAMI ÁRÚHÁZ-BAN (Az előre csomagolt füze­teket gondosan nézzék át, mert több csomagban ajándéktárgyra utalványt találnak.) Huszonnégy most végzett 14 éves fiatalt alkalmazott az idén a Salgótarjáni Üveggyár. A fiatalok valamennyien döntöt­tek pályaválasztásukat ille­tően. Iskolaigazgatók részére tar­tottak egyhetes tanfolyamot a Salgótarjáni Városi Kultúr- házban. A tanfolyamon az új tanév feladatait, s egyéb problémákat tárgyalták meg résztvevők. Csehszlovákiai vendégsze­replésre készül a tűzhelygyári kultúrotthon együttese. A fia­talok már tanulják a cseh­szlovákiai kőrútjukon bemuta­tandó műsort. Az új tanév feladatait, a bá­nyásznapi előkészületeket tár­gyalják a KISZ-gyűlések. Mát- ranovákon például hétfőn ke­rül sor a feladatok megbeszé­lésére. Felhívjuk a termelőket, hogy a cséplés után a gabona még nem teljesen száraz, így nem tárolóképes A hazaszállított terményeket nagyon tiszta zsizsiktelení- tett helyen gondo­san szárítsuk meg, ellenkező esetben ki van téve dohosodás- nak. Legbiztosabb ha feleslegét eladásra felkínálja a Termény forgalmi helyi megbízottjának — áfáién mm ■— WWWWWWJgWCBBwt WWW-----------4^^^»----------­a fű- muftkdht Kinek a lelkén szárad Németország kettészakítása? — Megjelent a romániai Előré-ben — A választások során a polgári pártok nem kímélik egymást. Amíg e poli­tikusok mandátuma érvényben van, min­denkor megtalálják az összeműködés nyílt .vagy titkos lehetőségeit. Koalícióra lépnek, meghatározott időre szóló nyilvános békét kötnek, vagy a kulisszák mögött hozzák létre kis üzleteiket. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. A mandátum azonban le­jár és elkö vetkőzik a választások ideje. Ilyenkor nincs kímélet. Minden párt kor- mányra akar jutni, mert más a helyzet, ha az ember a trónusról diktálja a megegyezés feltételeit, vagy ha előszobázni kell, míg a többségi erő hajlandó valamennyi morzsát juttatni. Nyugat-Németországban Adenauer partja nyolc esztendeje van kormányon. Uralmát megelégelték azok, akiket kormányoz és megelégelték azok is, akik vele koalícióban vagy langy-meleg ellenzékieskedés formájá­ban összeműködtek. Minden áron meg akar­ják buktatni. Az ellenzéki pártok választási propagandája most nap, mint nap leleplezi Adenauer pártját, vagy magát Adenauert. Ezek a leleplezések, amint a választások napja felé közeledünk (szeptember 15), egyre élesebbek és kíméletlenebbek. A legsúlyo­sabb leleplezés, amit Adenauer fejéhez vág­nak, hogy Németország kettészakadásának bűne ez ő lelkén szárad, ö volt ennek a né­met nép ellen elkövetett, szinte jóvátehetet­len bűnnek a kezdeményezője és irányítója. E leleplezés során közlik Adenauer nyilatkozatát, amelyet még kölni polgármester korában, 1945 október 5-én az Associated Press tudósítójának adott. Ezt mondotta: „Az volna a leghelyesebb, ha a három nyugati zónából most azon nyomban szövetséges államot létesítenénk és azt gaz­dasági tekintetben olyan szorosan, ameny- nyire csak lehetséges, Franciaországgal és Belgiummal összefonnák.“ A nyilatkozat kelte — ismételjük — 1945 október 5. Mi volt Németország helyzete ebben az időpontban? 1945 április 12-én halt meg Roosevelt. 1945 április 15-én (három nappal később) az amerikai külügyminisztériumban már összeültek az Egyesült Államok bankvezérei a megfelelő kormányférfiakkal és e titkos ülésen elhatározták, hogy Rooseveltnek a Szovjetunióval való együttműködési politi­káját fel kell bontani. Az ülésen John Fos­ter Dulles is jelen volt és elhatározták, hogy Németországot újra kell építeni, újra fel kell fegyverezni, mert csak ebben az esetben le­het faltörő kos a Szovjetunió ellen. 1945 április végén nyilatkoztatja ki Chur­chill — és hivatalos parancsba is adja —, hogy a németektől zsákmányolt fegyvereket nem szabad megsemmisíteni, azokat bizton­ságba kell helyezni, hogy a „német hadfel­szerelés rendelkezésére állhassanak, ha sor kerülne egy, az oroszokkal való konflik­tusra“. I lyen előzmények után ült össze 1945 nyarán a potsdami értekezlet. A négy hatalom potsdami tanácskozása termé­szetesen hivatalosan nem vehette tudomásul sem Churchill „elszólását“, sem a. washing­toni politikusok „titkos“ megállapodását. Nem lehetett mindezekre tekintettel első­sorban azért, mert a négyhatalmi tanácsko­zás egyik tagja a Szovjetunió volt, amely igazságos és tartós békét akart. De a másik három nagyhatalom sem térhetett le a de­mokratikus politikai szemlélet vonaláról, mert az egész világ közvéleményének akkori hangulata fergetegszerűen elseperte volna azokat, akik Potsdamban mást írnak alá, mint amit az annak idején egyhangúan el­fogadott jaltai egyezmény szelleme követelt. A borzalmak hat esztendeje még hatott. Alá­írták tehát a történelmi alapokmánnyá lett potsdami egyezményt, amely kimondja, hogy: 1. a négy hatalom biztosítjg Németor­szág gazdasági és politikai egységét és ezzel elvetette azt az előzetes angol-amerikai ter­vet, amely Németországot részeire akarta felbontani; 2. átmeneti időtartamra — az ország gazdasági egységének fenntartásával — négy katonai megszállási övezetet létesített Né­metország területéből azzal a céllal, hogy a megszállás alatt teremtődjenek meg a vég­leges béke megkötéséhez szükséges előfelté­telek; 3. annak biztosítására, hogy Németország többé támadó háborúba ne kezdhessen és hogy a barbár fasizmus többé életre ne kel­hessen, ki kell irtani a militarizmus csíráit és meg kell fosztani a monopolkapitalizmust minden hatalmától. 1945 október 5-én, pontosan két hónap­pal a potsdami négyhatalmi határozat után tette meg Adenauer idézett nyilatkozatát. A nyugatnémetorsági ellenzéki sajtó és a választási népgyűlések ellenzéki szónokai most nagyon kíméletlen kérdéseket tesznek fel Adenauernek. Mint például: Milyen jogon nyilatkozott Adenauer kölni polgármester korában külpolitikai jellegű kérdésekben, külföldi sajtó számára. Politikai súlya nem volt, Németország­ban 1945 októberében még politikai pártok nem voltak. Kinek a nevében beszélt? Kinek a nevében mert szólani? Ki bízta meg azzal, hogy a nagypoliti­kába beleszóljon: a német monopol-, vagy az amerikai finánckapitalistá'k? Köztudomású, hogy a sógora a newyorki Morgan bankház igazgatója, a fia a német nagyipar trösztjei­ben vezető szerepet játszik. Ezek közvetítet­ték számára a „beleszólási megbízatást"? Közvetítő volt? Előretolt csáp? Azért kellett megszólalnia, hogy a nyilatkozat ha­tása kitapintható legyen mind Moszkvában, mind New-Yorkban, Londonban és Párizs­ban? N em követjük a választási harc felaj- zottságában és idegfeszültségében túlfűtött német sajtó vádaskodásait, de álla­pítsuk meg mi, hogy a nyugat-németországi övezetben a potsdami határozatoknak egyet­len pontja sem valósult meg és ebben nem­csak az amerikai és angol kapitalisták a vét­kesek, hanem az a politikai erő is, amely ezt a területet 1945-től 1957-ig vezette és ez az erő Adenauer és pártja volt. A nyugatnémet monopolok tőkéje csak úgy menekülhetett meg a tőkekoncentráció kötelező szétbontá­sától és a latifundiumok, a nagy birtoktes­tek kisajátításától, ha elszakad és elzárja magát a demokratikus szellemű és a pots­dami határozatokat az utolsó betűjéig vég­rehajtó Kelet-Németországtól. Ez az elgon­dolás tökéletesen megfelelt a nyugati impe­rialista hatalmak célkitűzéseinek is. A nyu­gat-német területek közigazgatási, majd ké­sőbb politikai vezetésének olyan helyzetet kellett kialakítania, hogy a nyugati kapita­lista hatalmak ezt a területet gazdasági és katonai szövetségesként felhasználhassák. Ök Európa területén a Szovjetunió ellen — ahogy ők nevezték — „cordon sanitaire“-t akarták kialakítani és erre ez a terület való­ban megfelelt. E területnek van vasa, szene, ipari potenciálja, másrészt ez az országrész, gyülekező helye a mindenfajta hitlerista­fasiszta elemeknek, kitűnő talaj a militarista, revans-szellem kialakítására. N éhány hónap alatt egyesült a három, a nyugati hatalmak fegyverei által megszállva tartott nyügat-német zóna gaz­dasági tekintetben és 1947 március 12-vel, a Truman-doktrina kibocsátásával elzárult a potsdami szellem valóságba ültethetésé- nek minden lehetősége. A Truman-doktrina indította el a szocialista tábor országainak katonai támaszpontokkal való körülölelését, a belőle folyó Marshall-féle „megsegítési“ terv szerelte fel újra Nyugat-Európát és ebből sarjadt ki a NATO agresszív katonai szövetsége. Ez a politikai vonal, jogtalanul bár, de hatályosan félreszorította a tartós békét biztosító potsdami szellemet és a nyu­gat-német megszállási övezetekből Nyugat- Német Szövetséges Köztársaságot csinált. Németország egységes területéből leszakadt a három nyugati zóna és lényegében az Ame­rikai Egyesült Államok hadiraktára és elő­védje lett. Nyugat-Németország közelmúlt történel­mének további fejezetei csak „természetes“ következmények: 1947 áprilisában a moszkvai négyhatalmi konferenciának Németország végleges béké­jére vonatkozó majdnem kész megállapodá­sait felborította a Truman-elv. 1948 januárjában a nyugat-német terü­letek részországainak miniszterelnökei a megszálló hatóságok parancsára kötelesek voltak egy, az ország felett álló, tényleges kormányt „kinevezni“. 1948 június 18-án külön pénznemet kap a nyugat-német terület és így valutás tekin­tetben véglegesen elszakad a keleti terüle­tektől. 1948 szeptember elsején összeül a dele­gált parlamenti tanács, hogy választási fel­hatalmazás nélkül az új köztársaság alkot­mányát megszerkessze. 1949 szeptember 29-én az első válasz­tott Bundesrat deklarálja a Szövetségi Köz­társaságot és kancellárjává egyetlen szava­zattöbbséggel Konrad Adenauert választja meg. Ezt az egyetlen döntő szavazatot, kép­viselői jogán, Adenauer önmagára adta le. E rre a szavazatra céloz a mostani vá­lasztások sajtótámadása, amikor az­zal gúnyolja Adenauert, hogy „árulásért“ a Júdás-pénzt nem kapta, hanem maga sza­vazta meg önmagának.

Next

/
Thumbnails
Contents