Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)
1957-08-17 / 65. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. augusztus 17. Sohasem felejtjük el a vendéglátást Egy nógrádi nevelő levele a Német Demokratikus Köztársaságból Mintegy 1600 magyar úttörő indult nem régen a Német Demokratikus Köztársaságba, ahol boldog, vidám hat hetet töltött. Ezek az úttörők 1—1 üzem vendégei és az üzem dolgozóinak gyermekeivel együtt üdültek a különböző úttörőtáborokban. A. német gyermekek 60 százaléka táborozik minden nyáron. Ez évben igen sok úttörő lemondott erről az örömről, hogy átadják helyüket magyar pajtásaiknak. így került a mi kis csoportunk is (14 fő) Rosslebenbe, az itteni kálisalét- ^omgyár vendégeként. Kezdve a fogadtatástól, ahol zenekar, vidám német pajtások ölelése, stb. ittlétünk minden percében azon vannak, hogy mivel szerezhetnek örömet nekünk. Persze mi is igyekszünk némileg viszonozni ezt a sok kedvességet. Megtanultunk már egy pár kedves dalt, elsőnek a ►»■Freundschaftlied« volt a műsoron. Bemutatjuk nekik a magyar népdalokat, úttörődalokat, nem beszélve arról az örömről, amikor a mozgalmi dalokat egy szívvel, de két nyelven^ egy dallamra énekeljük együtt. «Egy a jelszónk a béke»- hangzik minden némettábor látogatásának utolsó percében. Mert barátságunkat rtem csak egy táborral fűztük szorosra, hanem a környék 5 úttörőtáborának minden tagja ismer már bennünket. Gyakran mérjük ösz- sze erőnket a sportpályán, ping-pong asztalon, céllövészetben, röplabdában és a többi sportágban is. Legutóbb a futásban nyertünk első díjat, 75 m 10,1 alatt Szeip pajtás szép teljesítménye volt. A pajtások barátságát mélyítette a nyakkendők elcseré- iése, KicseréltüK már úttörő jelvényeinket, bélyegeinket stb., sőt német őrsizászlót is kaptunk, ezalatt fogunk menetelni hazafelé. Hogy mennyire jól érzik magukat a pajtások, talán legjobban az mutatja, hogy már nem egy megkérdezte, lehetne-e tovább maradni. Életünket az is hangulatossá, élményeseb- ben gazdaggá teszi, hogy hetenként 1—2 esetben távoli kirándulásokat teszünk autóval. Legutóbb Halléban jártunk, ahol egész nap gyönyörködhettünk a város szépségeiben, nem utolsósorban a nagy állatkertben. A sok utazás mellett igen sok ajándékot is kapnak a magyar úttörők, még emellé zsebpénzben sincs hiány. Az étkezés bőséges és finom, naponta ötször esznek a pajtások. Nem akarok jósolni, de a 3— 4 kilogramos átlagos súlygyarapodás nem megy csodaszámba. Persze a pajtások odahaza fogják elmesélni élményeiket részletesen. Most csak annyit üzennek, hogy ezt a baráti fogadtatást, kedves vendéglátást soha nem felejtik el és mindig hálával, szeretettel gondolnak vissza a német pajtásokra, a német népre és annak vezetőjére, a Német Szoc. Egységpártra. Deák Ferenc, nevelő Üvegező és képkeretező szakmunkást felveszünk azonnali belépésre. Jelentkezni lehet a Kiskereskedelmi Vállalat központjában. Salgótarján, Petőfi tér 2. reggel 7—3 óráig. A Kiskereskedelmi Vállalat Salgótarjáni 57. sz. boltjában (szovjet emlékművel szemben) ausztrál gyapjú kardigánok érkeztek. Bő választék. Lelkiismeretesebb gabona cséplési munkát! — a molnárok írják — Országszerte megindult az új gabonák cséplése. A malmok dolgozói a gabonák minőségvizsgálatainál örömmel állapítják meg: jó az új búza, sikérre jobb a múlt évinél, az eső sem tett túl nagy kárt benne. Egy dolog azonban évek óta keseríti a molnárokat, ez pedig a cséplőgépészek hanyag munkája. A községekből vámcserére beérkező dolgozók gabonájából a malom dolgozói előre megmondják, melyik községből jött, s melyik gép csépelte a gabonát. Az egyik cséplő gabonája tiszta, a másik cséplőtől 20—25 százalék hulladékkal hozzák őrlésre, adóbeadásra. A magas szemveszteségű gabona nagy anyagi kárt jelent a dolgozóknak, hiszen búzájuk negyedében szalmát, toklászt, ocsút visznek haza, amit természetesen az őrlésnél levonnak. A malom dolgozóinak az ^kereskedelmi ellenőrzés szigorúan fellép minden esetben, ha azt tapasztalja, hogy a dolgozók kárára húz valaki előnytelen hasznot. Ha a bolt tisztasága, az alkalmazottak magatartása nem felel meg a szocialista kereskedelem követelményeinek. Ha kell szigorú bírságokat ró ki, vagy súlyosabb esetekben gondoskodik a bűnösök bírósági úton való felelősségrevonásáról. Örvendetes, azonban, hogy az ellenőrzés nem mindig jár ilyen következményekkel. A Nógrád megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőségnek gyakran van oka dicsérni is. Legutóbb több népbolt és földműerősen hulladékos gabonát kétszer kell tisztítani, ezáltal csökken a malom teljesítménye, s emelkedik az energia fogyasztása. Sok-sok kilowatt áram vész el, ami más, fontos termelési posztokon hiányzik, vagy hiányozni fog. Kérjük az illetékeseket, hogy cséplőgép ellenőrzéseik során a minőségi munkával többet foglalkozzanak. Ez saját érdekük, hiszen ebből a búzából kerül kenyér az asztalukra, s azt nekik is tudniok kell, hogy a jobb kenyér egyik előfeltétele a gondosabban csépelt búza. Mi, molnárok mindent megteszünk annak érdekében, hogy az .új kenyér jobb legyen a tavalyinál. Az illetékesek pedig hassanak oda, hogy az új búza gondosabban legyen csépelve... Forgács László, Malomipari Vállalat. Balassagyarmat. vesszövetkezet dolgozói kaptak tőlük dicsérő oklevelet. A Nyugat-Nógrád megyei Népbolt 33-as, 41-es, 7-es és 27-es számú boltjának dolgozói, a 24-es számú boltnak pedig a vezetője Schwarz Nándor. A pásztói földművesszövetkezet 17, 3 és 2-es számú boltjának dolgozói kaptak dicséretet a ió árukezelésért, tiszta rendes boltért, udvarias kiszolgálásért. örülnek az oklevélnek. — hiszen jó munkájuk elismerését jelenti — a szécsényi földművesszövetkezet 2-es számú boltjának dolgozói, a rétsági földművesszövetkezet, kisáru- ház dolgozói és több község földműveszövetkezeti boltjának vezetői is. — Kommunista mártírok emlékművét leplezték le Nagyorosziban augusztus hetedikén. Az 1919-es Tanács- köztársaság bukása után mártírhalált halt kommunisták emlékünnepélyén tíztagú román küldöttség is részt vett. — Évente hatvanezren keresik fel az Aggteleki Cseppkőbarlangot. A nagy forgalom miatt tekintélyes beruházással kisvasút építését tervezik a világhírű barlang belsejébe. — Gép- és gyorsíróiskola indul az új tanévben is Salgótarjánban. A tanfolyamra jelentkezni lehet e hó 31-ig a Közgazdasági Gimnáziumban. — Tanulmányt írt a gólyák életéről Gáspár Miklós magyar orvos. Tanulmányához éveken keresztül gyűjtötte az adatokat és megfigyeléseit. Általános iskolások és középiskolások az előírt iskolaszereket, füzeteket már most megvásárolhatják az ÁLLAMI ÁRÚHÁZ-BAN (Az előre csomagolt füzeteket gondosan nézzék át, mert több csomagban ajándéktárgyra utalványt találnak.) Huszonnégy most végzett 14 éves fiatalt alkalmazott az idén a Salgótarjáni Üveggyár. A fiatalok valamennyien döntöttek pályaválasztásukat illetően. Iskolaigazgatók részére tartottak egyhetes tanfolyamot a Salgótarjáni Városi Kultúr- házban. A tanfolyamon az új tanév feladatait, s egyéb problémákat tárgyalták meg résztvevők. Csehszlovákiai vendégszereplésre készül a tűzhelygyári kultúrotthon együttese. A fiatalok már tanulják a csehszlovákiai kőrútjukon bemutatandó műsort. Az új tanév feladatait, a bányásznapi előkészületeket tárgyalják a KISZ-gyűlések. Mát- ranovákon például hétfőn kerül sor a feladatok megbeszélésére. Felhívjuk a termelőket, hogy a cséplés után a gabona még nem teljesen száraz, így nem tárolóképes A hazaszállított terményeket nagyon tiszta zsizsiktelení- tett helyen gondosan szárítsuk meg, ellenkező esetben ki van téve dohosodás- nak. Legbiztosabb ha feleslegét eladásra felkínálja a Termény forgalmi helyi megbízottjának — áfáién mm ■— WWWWWWJgWCBBwt WWW-----------4^^^»----------a fű- muftkdht Kinek a lelkén szárad Németország kettészakítása? — Megjelent a romániai Előré-ben — A választások során a polgári pártok nem kímélik egymást. Amíg e politikusok mandátuma érvényben van, mindenkor megtalálják az összeműködés nyílt .vagy titkos lehetőségeit. Koalícióra lépnek, meghatározott időre szóló nyilvános békét kötnek, vagy a kulisszák mögött hozzák létre kis üzleteiket. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. A mandátum azonban lejár és elkö vetkőzik a választások ideje. Ilyenkor nincs kímélet. Minden párt kor- mányra akar jutni, mert más a helyzet, ha az ember a trónusról diktálja a megegyezés feltételeit, vagy ha előszobázni kell, míg a többségi erő hajlandó valamennyi morzsát juttatni. Nyugat-Németországban Adenauer partja nyolc esztendeje van kormányon. Uralmát megelégelték azok, akiket kormányoz és megelégelték azok is, akik vele koalícióban vagy langy-meleg ellenzékieskedés formájában összeműködtek. Minden áron meg akarják buktatni. Az ellenzéki pártok választási propagandája most nap, mint nap leleplezi Adenauer pártját, vagy magát Adenauert. Ezek a leleplezések, amint a választások napja felé közeledünk (szeptember 15), egyre élesebbek és kíméletlenebbek. A legsúlyosabb leleplezés, amit Adenauer fejéhez vágnak, hogy Németország kettészakadásának bűne ez ő lelkén szárad, ö volt ennek a német nép ellen elkövetett, szinte jóvátehetetlen bűnnek a kezdeményezője és irányítója. E leleplezés során közlik Adenauer nyilatkozatát, amelyet még kölni polgármester korában, 1945 október 5-én az Associated Press tudósítójának adott. Ezt mondotta: „Az volna a leghelyesebb, ha a három nyugati zónából most azon nyomban szövetséges államot létesítenénk és azt gazdasági tekintetben olyan szorosan, ameny- nyire csak lehetséges, Franciaországgal és Belgiummal összefonnák.“ A nyilatkozat kelte — ismételjük — 1945 október 5. Mi volt Németország helyzete ebben az időpontban? 1945 április 12-én halt meg Roosevelt. 1945 április 15-én (három nappal később) az amerikai külügyminisztériumban már összeültek az Egyesült Államok bankvezérei a megfelelő kormányférfiakkal és e titkos ülésen elhatározták, hogy Rooseveltnek a Szovjetunióval való együttműködési politikáját fel kell bontani. Az ülésen John Foster Dulles is jelen volt és elhatározták, hogy Németországot újra kell építeni, újra fel kell fegyverezni, mert csak ebben az esetben lehet faltörő kos a Szovjetunió ellen. 1945 április végén nyilatkoztatja ki Churchill — és hivatalos parancsba is adja —, hogy a németektől zsákmányolt fegyvereket nem szabad megsemmisíteni, azokat biztonságba kell helyezni, hogy a „német hadfelszerelés rendelkezésére állhassanak, ha sor kerülne egy, az oroszokkal való konfliktusra“. I lyen előzmények után ült össze 1945 nyarán a potsdami értekezlet. A négy hatalom potsdami tanácskozása természetesen hivatalosan nem vehette tudomásul sem Churchill „elszólását“, sem a. washingtoni politikusok „titkos“ megállapodását. Nem lehetett mindezekre tekintettel elsősorban azért, mert a négyhatalmi tanácskozás egyik tagja a Szovjetunió volt, amely igazságos és tartós békét akart. De a másik három nagyhatalom sem térhetett le a demokratikus politikai szemlélet vonaláról, mert az egész világ közvéleményének akkori hangulata fergetegszerűen elseperte volna azokat, akik Potsdamban mást írnak alá, mint amit az annak idején egyhangúan elfogadott jaltai egyezmény szelleme követelt. A borzalmak hat esztendeje még hatott. Aláírták tehát a történelmi alapokmánnyá lett potsdami egyezményt, amely kimondja, hogy: 1. a négy hatalom biztosítjg Németország gazdasági és politikai egységét és ezzel elvetette azt az előzetes angol-amerikai tervet, amely Németországot részeire akarta felbontani; 2. átmeneti időtartamra — az ország gazdasági egységének fenntartásával — négy katonai megszállási övezetet létesített Németország területéből azzal a céllal, hogy a megszállás alatt teremtődjenek meg a végleges béke megkötéséhez szükséges előfeltételek; 3. annak biztosítására, hogy Németország többé támadó háborúba ne kezdhessen és hogy a barbár fasizmus többé életre ne kelhessen, ki kell irtani a militarizmus csíráit és meg kell fosztani a monopolkapitalizmust minden hatalmától. 1945 október 5-én, pontosan két hónappal a potsdami négyhatalmi határozat után tette meg Adenauer idézett nyilatkozatát. A nyugatnémetorsági ellenzéki sajtó és a választási népgyűlések ellenzéki szónokai most nagyon kíméletlen kérdéseket tesznek fel Adenauernek. Mint például: Milyen jogon nyilatkozott Adenauer kölni polgármester korában külpolitikai jellegű kérdésekben, külföldi sajtó számára. Politikai súlya nem volt, Németországban 1945 októberében még politikai pártok nem voltak. Kinek a nevében beszélt? Kinek a nevében mert szólani? Ki bízta meg azzal, hogy a nagypolitikába beleszóljon: a német monopol-, vagy az amerikai finánckapitalistá'k? Köztudomású, hogy a sógora a newyorki Morgan bankház igazgatója, a fia a német nagyipar trösztjeiben vezető szerepet játszik. Ezek közvetítették számára a „beleszólási megbízatást"? Közvetítő volt? Előretolt csáp? Azért kellett megszólalnia, hogy a nyilatkozat hatása kitapintható legyen mind Moszkvában, mind New-Yorkban, Londonban és Párizsban? N em követjük a választási harc felaj- zottságában és idegfeszültségében túlfűtött német sajtó vádaskodásait, de állapítsuk meg mi, hogy a nyugat-németországi övezetben a potsdami határozatoknak egyetlen pontja sem valósult meg és ebben nemcsak az amerikai és angol kapitalisták a vétkesek, hanem az a politikai erő is, amely ezt a területet 1945-től 1957-ig vezette és ez az erő Adenauer és pártja volt. A nyugatnémet monopolok tőkéje csak úgy menekülhetett meg a tőkekoncentráció kötelező szétbontásától és a latifundiumok, a nagy birtoktestek kisajátításától, ha elszakad és elzárja magát a demokratikus szellemű és a potsdami határozatokat az utolsó betűjéig végrehajtó Kelet-Németországtól. Ez az elgondolás tökéletesen megfelelt a nyugati imperialista hatalmak célkitűzéseinek is. A nyugat-német területek közigazgatási, majd később politikai vezetésének olyan helyzetet kellett kialakítania, hogy a nyugati kapitalista hatalmak ezt a területet gazdasági és katonai szövetségesként felhasználhassák. Ök Európa területén a Szovjetunió ellen — ahogy ők nevezték — „cordon sanitaire“-t akarták kialakítani és erre ez a terület valóban megfelelt. E területnek van vasa, szene, ipari potenciálja, másrészt ez az országrész, gyülekező helye a mindenfajta hitleristafasiszta elemeknek, kitűnő talaj a militarista, revans-szellem kialakítására. N éhány hónap alatt egyesült a három, a nyugati hatalmak fegyverei által megszállva tartott nyügat-német zóna gazdasági tekintetben és 1947 március 12-vel, a Truman-doktrina kibocsátásával elzárult a potsdami szellem valóságba ültethetésé- nek minden lehetősége. A Truman-doktrina indította el a szocialista tábor országainak katonai támaszpontokkal való körülölelését, a belőle folyó Marshall-féle „megsegítési“ terv szerelte fel újra Nyugat-Európát és ebből sarjadt ki a NATO agresszív katonai szövetsége. Ez a politikai vonal, jogtalanul bár, de hatályosan félreszorította a tartós békét biztosító potsdami szellemet és a nyugat-német megszállási övezetekből Nyugat- Német Szövetséges Köztársaságot csinált. Németország egységes területéből leszakadt a három nyugati zóna és lényegében az Amerikai Egyesült Államok hadiraktára és elővédje lett. Nyugat-Németország közelmúlt történelmének további fejezetei csak „természetes“ következmények: 1947 áprilisában a moszkvai négyhatalmi konferenciának Németország végleges békéjére vonatkozó majdnem kész megállapodásait felborította a Truman-elv. 1948 januárjában a nyugat-német területek részországainak miniszterelnökei a megszálló hatóságok parancsára kötelesek voltak egy, az ország felett álló, tényleges kormányt „kinevezni“. 1948 június 18-án külön pénznemet kap a nyugat-német terület és így valutás tekintetben véglegesen elszakad a keleti területektől. 1948 szeptember elsején összeül a delegált parlamenti tanács, hogy választási felhatalmazás nélkül az új köztársaság alkotmányát megszerkessze. 1949 szeptember 29-én az első választott Bundesrat deklarálja a Szövetségi Köztársaságot és kancellárjává egyetlen szavazattöbbséggel Konrad Adenauert választja meg. Ezt az egyetlen döntő szavazatot, képviselői jogán, Adenauer önmagára adta le. E rre a szavazatra céloz a mostani választások sajtótámadása, amikor azzal gúnyolja Adenauert, hogy „árulásért“ a Júdás-pénzt nem kapta, hanem maga szavazta meg önmagának.
