Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)
1957-08-14 / 64. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. augusztus 14. Az életünk árán is megvédjük a néphatalom. a párt zászlaját — Zászlóavatási ünnepségek Karancslapujtőn és Kisterenyén — A Karancs völgye egész héten a munka lázában égett. Folyt a betakarítás, cséplés, egész év dolgos munkájának eredménye. Emellett azonban másra is volt gondjuk: a bányák és a gyárak dolgozói, dolgozó paraszttársaikkal együtt a közelgő zászlóavatási ünnepségre készülnek. Az ellenforradalom ideje alatt a ka- rancsvölgyiek, s benne a karancslapujtőiek a néphatalom erős bástyáját, hátországát képezték. Ma is ezt akarják megmutatni, hogy méltók hírnevükhöz, s megérdemlik azt a tiszteletet, amellyel az ország népe illeti őket. Amikor az ünnepség napja elérkezett, már kora reggel nagy volt a sürgés-forgás. Az utcát söpörték, takarították, mások a kastélykertben tevékenykedtek, s a színpadon intézték el az utolsó simításokat. Nyolc óra után robogtak be az első egységek Karancsaljáról, Karancskesziből. Később érkezett Salgó, Róna, Kazár, Mizserfa, Zagyvapálfalva stb. Kilenc órára már benépesült a kultúrotthon környéke. A munkás írok és a vendégek jókedvétől volt hangos a park. Fáradtságnak nyoma sem látszott a harcosokon, pedig a héten már előre gyakoroltak, s nem egy éjszakai munkából egyenesen idejött. Fáradhatatlanok, mert a haza, a néphatalom, a párt iránti ragaszkodás fűti őket. Ezért jelentkeztek munkásőröknek a párt öreg harcosai, a veteránok, Kozik Ferenc, Kozik Rajmond, Soproni Elemér stb., s a veteránok veteránja: Kristóf József 65 éves karancsalji illegális kommunista is. Amikor megkérdeztük, hogy miért lett munkásőr, csak ennyit mondott: «•Egész életem a mozgalomnak szenteltem. Ezért kellett 1919-ben is emigrálnom, de amikor haza jöttem sem kaptam munkát. Ismét vándorbotot kellett fogni«. Parancsnoka is sokszor évődik vele: »Józsi bácsi tisztára úgy megy a sor végén, mintha lopni menne«. Erre mindig azt feleli: »Bizony fiam, a múlt rendszerben mindig bujkálnom kellett. Nem volt nekem egy nyugodt percem sem«. De azért a puskát keményen szorítja. A jövőt féltik azok a fiatalok is, akik fegyvert fogtak a népi demokráciáért. A fiatalok közölt is talán a legfiatalabb Macsuda János salgói fiú — aki apjával együtt jött — s, aki most töltötte be 18. életévét. De a munkásparaszt hatalmat védi Nyerges Lctjos tsz-pa- raszt és Mákos József középparaszt fia is. Az ünnepség előtt megkoszorúzták Albert Pál elvtárs sírját, aki az ellenforradalom elleni harc áldozata lett. Az elesett harcos emlékére három díszlövést adtak le. Tizenegyóra ötven perckor kezdődött meg az ünnepség. Dénes Ferenc a megyei munkásőrség parancsnoka napiparancsával. Utána a nógrádi szénbányászok nevében Tanyai Ferenc adta át az egységnek a zászlót. A zászlót Rozgonyi főhadnagy, zászlóaljparancsnok vette át az egység nevében. A zászlóra a környék üzemeinek, testületéinek küldöttsége kötötte fel a szalagot. Jakab Sándor elvtárs ünnepi beszéde: Ezután emelkedett szólásra Jakab Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, hogy ünnepi beszédét megtartsa. Kedves Elvtársak! Zászlóavatásra sorakozott föl a megyei munkásőrség II. zászlóalja. Átveszi a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt dolgozói által adományozott zászlót, hogy ezután ezzel a zászlóval vonuljanak fel díszelgésre, s ha kell harcra. A jelenlévők közül bizonyára már sokan vettek részt zászlóavatáson. Gondolom, az egész életben emlékezetesek lesznek a zászlóavató ünnepségek, azok a zászlóavató ünnepségek, amikor az MKP alapszervezeteinek zászlót avattunk. Azután, hogy 1945-ben a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat. Kommunista párttagok gyűjtéssel, szorgalmas munkával zászlót szereztek az alapszervezeteknek. Zászlót szereztek, hogy azt magasra tartva tömörítsék alája mindazokat a becsületes, haladó demokratákat és szocialistákat, akik a néphatalomért folyó harcban velünk jöttek. A kommunisták vörös zászlaja, a kommunisták mögé fel- sorakozottak, azóta is sok sikert megértek. Ünnepelték a földosztást, az államosítást, az iparosítást, a mezőgazdaság, a kultúra sikereit. Megéltek azonban olyan ellenforradalmi eseményeket is, amikor a vörös zászlót megsemmisítették, elégették, vagy sárba taposták, amikor a vörös zászló nem lebeghetett a párt- szervezetek homlokzatán, s amikor a magyar nemzetiszínű zászlóval a megbukott tőkés, földesúri osztály levitézlett tagjai, a nácibarát nyilasok, lumpen proletárok és prostituáltak indultak támadásra a magyar néphatalom, a magyar kommunisták ellen. Azt csinálták, amit 1919-ben, amikor a nemzetiszínű zászló alatt botoztak meg, s öltek meg kommunistákat, állították vissza a tőkés, feudális rendet, s vezették be elsőnek Európában a fasizmust. Kezükben még a nemzetiszínű zászlót lengették, de az ellen- forradalmi banda legbuzgóbb tagjai már bontogatták azt a zászlót, amelyen a feudalizmust jelképező apostoli kettőskereszt volt. Mind- szenty bíboros, ezer holdas báró Buthlerek, gróf Majláthyk, herceg Eszterházyk, őrgróf Palavichiniek megjelenése, a szolgálatukba szegődött fa-1 tak a fasiszta, feudális ellen- siszták, horthysta katonatisz- I forradalmi rendszer megteremtek nagy szorgalommal dolgoz-1 tésén. Á Karancslapujtőiek megvédték a párt zászlaját Ezután Jakab elvtárs, a belső és külső reakció támadásával, majd a szovjet hadse reg támogatásának szükségességével foglalkozott. Majd így folytatta: — A magyarországi ellenforradalmi lázadás október—novemberi napjaiban Karancslapujtőn mindig a pártszervezet homlokzatán lengett a vörös zászló. Megvédték a zászlót, az acélos egységbe forrott idős és fiatal kommunisták, akiket e nagyszerű feladat teljesítésével kötelezett a múlt, a szocialista építés jelene és a jövőbe vetett törhetetlen hit. A Karancsvölgyiek régi munkásmozgalmi múltra tekintenek vissza. Az 1919-es harcosok nem tették le a fegyvert, csak a harci módszereket változtatták meg. A párt szervezése, a sztrájkok, tüntetések, a kizsákmányolás, a nyomor ellen mind a tőkés, földesúri rendszert gyengítették vele, a német fasizmussal szembeszegültek Karancslejtős-akna bányászai, majd a felszabadulás után az új népi rendszer megteremtésének voltak igazi harcosai. A Karancsvölgyiek nagyszerű harcát segítették a medence más részében lakó munkások, a salgóiak, baglya- siak, kazáriak stb. Amint régen, úgy most is segítették egymást novemberbe. A salgóbányaiak egy szakasszal jelentkeztek, Baglyasaljáról és a megve más részéről ide jöttek Karancslapujtőre, mondhatnánk hátországukba, hogy erőnket rendezve a szovjet hadsereg segítségével támadásra induljanak az ellenforradalmi bandák ellen. Itt a II. zászlóalj munkásőrei között nagyon sok olyan bátor elvtárs van, akik októberben is fegyverben álltak. Azóta többen már a termelő- munkában vesznek részt, s ott védik és tartják magasra a párt, a munkásosztály vörös zászlaját. Azokból, akik októberben, novemberben itt voltak és fegyvert fogtak, hiányzik egy elvtárs: Albert Pál elvtárs nem élhette meg ezt a szép, felemelő ünnepséget. Akkor máshelyeken herdálták nehéz munkánkkal megszerzett nép- vagyont, ő védte és nyilvántartotta, hogy kinek mit ad, s hogy becsüli a rábízott tárgyat. Az ellenforradalmárok orvul, gáládul gyilkolták meg, feladata teljesítése közben. Munkás szülők gyermeke volt, halála ,harcos proletár halála. A pártot, a népi demokráciát védte, segítette, a nekünk oly nagy segítséget nyújtó testvéri Csehszlovákiát. Albert elvtárs az első napon a párt hívó szavára jött a munkásmiliciába, a jelenlegi munkásőrség elődjébe. Honvéd tizedes volt, fiatal, szerény elvtárs, jó barát. Az ő személye is egyik példája annak, hogy a magyar néphadsereget nem a Maiéter Pálok, Király Bélák, Bárdosi századosok, a Kelemen főhadnagyok után kell ítélni hanem az olyan, a néphez, a párthoz hű elvtársak, harcosok után, amilyen volt Albert Pál elvtárs. Albert Pál elvtársat hősi helytállásáért alhadnaggyá léptették elő Albert Pál elvtárs mindig hű maradt pártjához. Utolsó szava is a harcról, a győzelemről szólt. Mindvégig egyszerű és megbízható volt. Emlékszem, hogy az októberi-novemberi hideg éjszakában fáradtan várt és kérte az utasítá sunkat. Ö fáradt volt, de gondoskodott a többi harcosnak meleg ruháról, jó csizmáról Szerették őt a karancslapujtőiek és más községbeliek egyaránt. Ezért volt tőle nehéz megválni, ezért volt helyes, hogy harcos- és munkatársai róla nevezték el a zászlóaljukat. Kimagasló tevékenységéért a Honvédelmi Minisztérium augusztus 10-i parancsában alhadnaggyá léptette elő. Jakab elvtárs ezután az ellenforradalom elleni harcról, a bűnösök szigorú megbüntetéséről, a népi demokrácia védelméről beszélt, majd rátért az országos pártértekezlet néhány fontos megyei vonatkozású problémáinak ismertetésére. A továbbiakban pedig arról beszélt, hogy a gyors konszolidáció elsősorban a szocialista tábor nagy segítségének, a munkásosztály önfeláldozó, áldozatkész munkájának köszönhető. Ezután az ötösbizottság munkájáról beszélt, s elmondotta, hogy mi a célja a külföldi reakciónak az ötösbizottság munkájával kapcsolatban. Elmondotta, hogy nem fog sikerülni az imperialisták provokációja, amely a harmadik világháború kirobbantására irányul. Erre biztosíték a szocialista tábor egysége, s hazánkban az, hogy erős pártunk van, amely egységes és a munkásosztály, a dolgozó parasztsággal együtt megvédi a níp államát. Társadalmi életünkben új jelenség, hogy a munkásosztálynak felfegyverzett hadserege van, a munkásőrség. Majd így fejezte be beszédét Jakab elvtárs: —- A munkásőrség tagjának lenni nagy felelősség. A legfontosabb jellemvonásuk mellett: a párthoz, a néphez va'.ó hűség mellett a szerénységnek, a bátorságnak, az éberségnek kell jellemezni. Vigyázni kell egymásra, hogy szeressék tiszteljék egymást a munkásőrök. A zászlót a bányászok adták, azok, akik hűek voltak a párthoz, a népi rendszerhez. S a bányászok az ellenforradalom után is a legnagyobb eredményeket érték el. Legyen hű tehát ezekhez az eredményekhez a munkásőrség, s őrizzék a párt zászlaját, s védjék a nemzeti zászlóval együtt, mert ez hoz biztos sikert, s teljes népi győzelmet. Ezután a munkásőrség zászlóalja elvonult a díszelnökség előtt, a jelenlévők hatalmas tapsvihara közepette. Délután sport és kultúrműsor szórakoztatta a munkásőröket és a megjelent vendégeket. Méltók lessünk Kakuk Jóssef elvtárs emlékékes A romantikus környezetű kisterenyei népkertben tartotta zászlóávató ünnepségét a munkásőrség harmadik zászló- alja. Az ünnepségen megjelent Kovács Imre vezérőrnagy és Halasi Lajos a munkásőrség országos parancsnoka. A Kakuk József nevét felvevő zászlóaljnak Lévárdi Gyula elvtárs adta át a nógrádi bányászok csapatzászlaját. Szegedi Márton zászlóaljparancsnok a zászló átvételekor a következőket mondotta. — A mai nappal zászlóaljunk a Kakuk József nevét veszi fel, akit a Horthy-fasisz- ta rendszer kommunista meggyőződése miatt halálra kínzott. Úgy fogadjuk ezt a vöröszászlót. mint a munkásosztály fegyveres hatalmának jelképét és örökké vigyázunk becsületére. Az ünnepi beszédet Kovács Imre vezérőrnagy elvtárs tartotta. Beszélt az ötös bizottság jelentéséről, Király és Kéthly Anna, valamint Nagy Imre szerepéről. Felszólalt még Halasi Lajos elvtárs is, aki méltatta a munkásőrség szerepét és feladatát. Kifejtette, milyen fontos támasza az országunknak a munkásőrség. Azonban ehhez az kell, hogy jól kiképzett, szervezett és fegyelmezett elvtársakból tevődjön össze. Az ünnepség után a 350 főből álló csapat elvonult a csapatzászló előtt. Bátor és elszánt elvtársakat találunk itt a sorokban. Itt vonul Lengyel tusi István, aki együtt volt internálva Kakuk József elvtárssal. Munkásmozgalmi életét már 1919-ben kezdte és azóta ki is tart a párt eszméje mellett. De nemcsak őt, hanem még sok-sok ilyen elvtársat találunk a csapatban. Ez is egyik biztosítéka annak, hogy az esetleges provokáció esetén számíthatunk hősi helytállásukra. Az ünnepség után ebéddel és itallal vendégelte meg a parancsnokság a résztvevőket. z ellenforradalom leverése után az érdeklődőknek ezt mondták az ÉMÁSZ salgótarjáni üzlet- igazgatóságának vezetői: „Nálunk semmi sem történt, az emberek megőrizték nyugalAhol semmi sem történt a szovjet csapatok, még akkor • • is hangzottak el pártellenes kijelentések, főleg Domokos tével, melyen ő maga is sok mélyzeti kartonokat, káder- részvényeit követelte. Később István szájából. Az ellenforszavazatot kapott. A munkás- anyagokat, leszedjék és össze- vita volt afelett is, hogy al- radalmi láznak, a szovjetelletanács elnöke: Id. Huszár Já- törjék a pártvezetők fényké- kalmazzák-e tovább a volt nességnek, a sovinizmusnak ______ _ = nos lett, aki eddig talán min- pét és szobrait. Egy-egy ilyen párttitkárt, Molnár Bélát, vagy hatása érvényesült december mukat.. .” Nekem a párttit- den uralkodó pártnak — még képszedegető-brigád tagja volt sem. Kormos Ferencet, az 8-án is, amikor Domokos Istkár, az igazgató és egy-két a nyilas pártnak is — tagja Gáspár Antal, aki összetörte Üzemi Bizottság elnökét szem- ván, Várkonyi László (aki jeosztályvezető mondotta ezeket, volt. A kazáriak bejelentése a Magyar Népköztársaság rebbenés nélkül leváltották, a lenleg pártvezetőségi tag) és Csodálkozva hallgattam, mert szerint még a munkástanács gipszből készült címerét és szakszervezeti tagság megkér- még néhány társaik követelétudtam, hogy ennek az igaz- választásának napján, a kora Melihercsik János, aki a kul- dezése nélkül. S amikor a sére Huszar Janos utasitasara gatóságnak sok „polgár” és esti órákban az ÉMÁSZ dől- túrházról levette a vörös csil- szakszervezeti iratokat elszed- az utcara vittek a dolgozókat, „elpolgárosodott” jellemű al- gozói ottjártak, lázítottak és laS°t és a műhelybe a selejt ték tőle (Domokos István és Ennek a felelőtlen utasitaskalmazottja van, akiknek a meggyalázták a község szovjet közé dobta úgy, hogy az azon- Balazs István) főképpen az nak, követelésnek két halott múlt nagyobb kényelmet biz- hősi emlékművét. nal darabokra tört. utóbbi bírósággal fenyegették, es két sebesült aldozata lett tosított, sok, más becsületes A munkástanács rendszeres A m'kor az igazgatóság te- A párt és a szakszervezeti ve- az uzletigazgatosag dolgozol dolgozónál. S ezek még véle- összeköttetést tartott a salgó- lephelyét „megtisztítot- zetőket, a párt aktíváit csibé- közül es ezert meg ott sen i ményt sem nyilvánítottak?... tarjáni Acélárugyárral. Do- tak” a vörös csillagoktól, a széknek nézték. Megfigyelés sem vontak kerdore. Éne Kételkedtem, de el kellett leg- mokos István, Várkonyi Partvezetők képeitől, már alatt tartották és a munkásta- azért nem került sor, mert alább látszatra fogadni, mert László: Miskolccal, Egerrel és hangoztatták a kommunisták nacs tagjai nem is álltak szó- ° felelős emberek — még a párt- Budapesttel pedig Füzesi lg- titkár is azt állította. Ők pe- nácz révén. A tájékozódás te- dig végig itt voltak -— „helyt- hát teljes volt. Az .eredmény” álltak”, amit egy újságcikkben az ülősztrájkban, egyes embe- olvastam, — ha mindig végig- rek pártellenes kijelentéseiben kártyázták is a munkaidőt. mutatkozott meg. Volt idő a ____________ __ .semmi” sem töre ltávolítását is. Bár ekkor már ka velük. Huszár János példá- tént. Ez az ÉMÁSZ-nál semmi, nagyon kevés kommunista ul nem egyszer szidalmazta, s talán az sem jelentett többet, volt az ÉMÁSZ-nál, A koráb- anyagilag hátrányos helyzetbe amikor a proletárdiktatúra ve- bi „kommunisták” közül Ipacs hozta, bírósággal fenyegette szélvben forgott. Gyula és Füzesi Ignácz szét- Kalocsai Évát, mert korábban [[/, ivételes érdekesség az az tépték párttagsági könyveiket a személyzeti vezetőnek több •^■ eljárás, is, ahogyan az Nem történt semmi? — ve- „munkanap”-nak elnevezett es aktívan _ bekapcsolódtak a esetben gépírt. Ezen a példán ° csinálok* ?é^eré Jbnn ’ tődik fel bennem a gondolat alkalmakon megtárgyalni az munkástanács munkajaba. T n„ták viprriAr ,ár-k, „f . , , „. , minduntalan és érdeklődni egyes politikai kérdéseket és *pacs Gyulát ekkorra annyira . . ’ , ,, A 02 a ' asPar kezdtem az egyszerű dolgozók- ez alatt az idő alatt kitudja megvadította már az ellenfor- amikor a szovjet csapatok ko- Antal egyhónapos tanfolyamtói. Először nehézkesen ment hány tucat kártya fogyott el. ra^a^m^ ^az> hogy az igazgatói zeledtek Salgótarjánhoz, Ka- p0rtVezetőt Alkalmaznák Do az értesülés, később azonban n// őzben azért más is tör- iroda asztaláról is leakarta ve- locsai Évához így szólt: mokos Istvánnak — az admifeloldódott az emberek nyelve. Il\ tént. Az igazgatóság te- tetni az egyébként Ízléses pi- _ Menjen már az oroszok nisztratív fizetésrendezés soaf ÉMÁSZ-^áí milyen’ S Valosagos -.Teleki-térré” ros, aranyozott rojtú asztal- elé virágcsokorral - ezt még rán - 250 forintos béremelést tékegységgel mérik az esemé- Va De a munkaidobe ez térítőt. Ezeket az embereket megtoldotta egy-két kanyarin- adtak, még a többi becsületes nyékét. S mit neveznek ők ls belefért. Nagyon „el voltak mint párttagokat — nem tással, melyet már a nyomda- dolgozónak mindössze csak 50 semminek. foglalva az igazgatóság dől- is érte támadás. De Németh festék el sem bir. Igen, ők a .—100 forintra telt. Ez az Október 29-én választották gozói. Az aktívabbaknak még Istvánnét, Kimpián Gyula, az nagy hazafiak nem örültek a ÉMÁSZ-nál persze mind csak meg a munkástanácsot, Mól- arra is volt idejük, hogy meg- egykori bányarészvényes ki szovjetek közeledtének. „semmi” ... ! nar Béla, a párttitkár elnökle- nézegessék és elégessék a sze- akarta rúgni és folyton bánya- S amikor már bent voltak _r_|_
