Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)

1957-08-10 / 63. szám

1957. augusztus 10. NÓGRÁDI Népújság MEGÉRDEMELT A napokban fü­lünkbe jutott, hogy a Kisterenytei Szol­gáltató Vállalat KlSZ-brigádja ara­tást vállalt a hely­beli állami gazda­ságnál. A múlt hét szombatján látoga­tást tettünk náluk, megnéztük, hogyan folyik a munka a búzaföldeken. Szász Gyula KISZ-titkár és helyettese Rákó­czi Erzsébet ezen a napon huszonegy főt toborzott össze, köz­tük idősebb, a ka­száláshoz értő embe­reket is. Faragona József, az üzem tisz­teletbeli KISZ-tagja elmondotta, hogy a fiatalok pár héttel ezelőtt pénzért for­dultak a párthoz, de nem állt módjukban kívánságukat telje­síteniük. Ezért el­intézték hát, hogy munkát kapjanak az állami gazdaságnál. A megállapodás sze­rint ahány hold föl­dön learatnak, any- nyiszor 300 forintot fizet a gazdaság. Mondanunk sem kell, milyen öröm­mel láttak munká­hoz a kiszesek, s lelkesedésük mind­végig meg is ma­radt. — ügy számí­tottunk — mondja Rákóczi Erzsi, — hogy a rendelkezé­sükre álló hét alatt körülbelül 10 holdon végezik el az ara­tást. Ez három ezer forint. Ebből csak ebédre költünk, s a megmaradt össze­gen egy-két kirán­dulást teszünk e hó végére. Az aratás frontján — mely szombaton ért véget, — jó munkát végez­tek a fiatalok közül: Szász Gyula, Szőke Gizi, Rákóczi Erzsé­bet, Monori Edit, Juhász István, Tar- bály József és Zen- tal Klári. Az idősebb korosztályból valók közül pedig özv. Szálkái Ferencné, Polónyi Dániel, Do­hai György és Misák Ferenc. Több nevet is említhetnénk még azok közül, akik sem a KISZ-nek, sem a pártnak nem tagjai, mégis résztvettek és lelkesen dolgoztak az aratásnál. Ilyen pld. Dobai György. — Hová szeretné­nek kirándulni, ha majd megkapják a pénzt? — kérdezzük Rákóczi Erzsit. — Ezt még nem döntöttük el. Tizen­ötödikén lesz a tag­gyűlésünk, melyen majd megbeszéljük. Mindenesetre úgy kívánjuk elintézni a kirándulást, hogy akik a legtöbbet dol­goztak, mind eljö­hessenek, ha már ki is öregedtek a ki­szesek táborából. Szombaton este, az aratás befejeztével a gazdaság majorjá­ban gyűltek össze az emberek, ahol a gazdaság részéről köszönetét mondtak jó munkájukért, ők viszont viszonzásul egy szép búzakoszo­rúval ajándékozták meg a gazdaság dol­gozóit. J. M. Hl AZ IGAZSÁG? „Aki mindenkit kinyír” cím­mel lapunkban cikk jelent meg. A vasútállomás dolgozói­ról írtunk. Az anyag egyoldalú és főleg helytelen információ alapján született meg." Az állo­más kommunistái helyesen jártak el, midőn szerkesztősé­günket felkeresték, s a való­ságos helyzettel ismertettek meg bennünket. Mi is az igaz­ság Solcz Dezső ügyével kap­csolatban? Az tény, hogy vannak hibái, mint minden embernek, aki dolgozik. Hibái mellett azon­ban túlsúlyban jó munkája van. Különösén az ellenforra­dalom idején, majd azt követő pártszervezés idején tanúsí­tott magatartásáért érdemel dicséretet. Rosszindulatból ere­dő megjegyzés volt csupán, hogy szolgálata alatt több al­kalommal ittas állapotban volt. S most nézzük az idézett Kük­kel esetét. Kükkel, a mozinál lévő so­rompónál teljesít szolgálatot. Ittas, sőt részeg állapotban volt szolgálat ideje alatt, ami­kor Solcz elvtárs telefonon ke­reste. Nem jelentkezett és így Solcz elvtgrs felkereste. Majd elvtársi módon figyelmeztette, miért iszik. Erre Kükkel zseb- retett kézzel köpködni kezdett, mire Solcz elvtárs figyelmez­tette, hogy szolgálati elöljáró­ja. Nyilván így érthető Kük­kel haragja Solcz ellen. Egy másik példa is Kükkel bűnös­ségét mutatja: Kükkel VII. hó 13-án elhagyta szolgálati he­lyét és saját beismerése alap­ján 4 deci bort ivott meg. Egy másik példa az említett fizetés. Tény. hogy Solczné 20 forinttal többet kap, de főnö­kei szerint is az egyik legjobb munkaerő. Solcz elvtárs vi­szont nem kapja a legmaga­sabb fizetést, mert az V. fize­tési kategóriában van. Koch Andrással kapcsolat­ban csak annyit, hogy szemé­lyes ellentét van közte és Solczné között, melynek ere­dete egy illemhelyen lévő feli­Pályázati felhívás Salgótarján Város Tanácsá­nak Végrehajtó Bizottsága, a Városi Tanács VB. igazgatási osztályán megüresedett lakás­ügyi előadói állásra pályázatot hirdet. Kérjük a pályázókat, hogy kérelmüket és rövid élet­leírásukat 1957. augusztus 15- ig a városi tanács VB. titkár­ságán nyújtsák be. A lakás­ügyi előadó fizetése: havi 1460 forint. rat, mely szerint Solczné spicli. Mint megállapították az írás a rádiós szobából, Koch mun­kahelyéről ered. Az tény, hogy Solcz elvtárs is követ el hibát, de a pártve­zetőség helyesen, idejében fel­figyelt erre, s hibáira figyel­meztették Solcz elvtársat. Az viszont vitán felül áll, hogy jelenleg is harcol nemcsak Solcz elvtárs, de valamennyi kommunista a néphatalom el­lenségei ellen. Komoly tanulság volt ez az eset számunkra is, amiből csak tanulnunk lehet. H. A. sí llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllli­MELLÉFOGOTT i — A SZERENCSE, I avagy 3.30 forintért = egy kétszoba hallos 1 öröklakás É Egész Tarjánt tűzbe ü hozta Lusztigék szeren­= cséje. Évek óta lakásban n reménykedők százai ke­= resték fel a Lottó-irodát. H Hátha nekik is kedvez = a szerencse, hátha ők = nyernek legközelebb ü egy öröklakást. Lusztigék jómódú csa­Iád. Van egy szép, tágas többszobás, kertes csa­ládi házuk. Dolgozik az asszonyka is, meg az ember is. Szépen keres­nek. Egyetlen szemefé­nyűkért dolgoznak, a nyolc éves kislányért. A lakás szépen bérén­= dezett, a ruhásszekré­=§ nyék tömöttek, a kis­=§ lány jövője máris meg­EE alapozott. Persze azért ee még sok minden elkel­É= ne. Pénzből sehol sem ü sok, a sok. A szorgalmas Ü munkában eltelt éveket = most megkoronázta a = szerencse. Egyetlen szel­— vényen játszik a család, = azon is legfeljebb egy = = találat, ha besikerül. = = Ilyén egytalálatos. szel­M = vényt húzott ki a lotto­ü =É kerékből legutóbb egy — = tétova kéz. = n A család öröme nagy, = = de nem rendkívüli. Tér­= = vük: a kislány kapja = E= meg a lakást, ha felnő. ü == És addig mi lesz? Még = = nem döntöttek. Minden­= EE esetre jobban örültek == = volna akár egy 20 000 n =§ forintos nyereménynek is. Hát igen, dolgozók ez­= ü i ÉÉ rei újjonganának, ha EE s kedvezne nekik a sze­= Ü rencse és potyán jut­= = nának kétszoba hallos EE EE lakáshoz. De legtöbben = n évekig gyártják a kér­= — vényt, míg sikerül fe­ü = délhez jutni. = Itt bizony melléfogott n == a szerencse. = sillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Jó hír Ceredből Mag Tamás Sándor ceredi 15 holdas középparasztot a példamu­tató gazdák közé sorolják a köz­ségben. Most is, miután befejezte a gabonacséplést, teljesítette búza­adóját s 8,22 mázsa gabonát adott el az államnak. Ceredben még sok gazda követi majd Mag Ta­más Sándor középparaszt példáját. Vessük el idejében a biborherét1 — tegyük még híresebbé a nógrádi biborhere magtermelést — (II. Folytatás.) Egyéni termelők 1004 kh-n termeltek bíborheremagot, s erről a területről 2505 mázsa termést takarítottak be, mely Község neve: Magyarnándor Herencsény Cserhátsurány Ha tovább elemezzük az el­ért eredményeket, úgy a fenti táblázatban közölt községeken Egyénileg termelő neve és lakhelye Bagyal Miklós Magyarnándor Hering János, Herencsény Tóth Mátyás, Cserhátsurány Hajdúk János, Legénd A teljesség kedvéért meg kell még említeni, hogy az is­mertetett eredményekkel Nóg- rád megye az elmúlt évben az ország legjobb bíborheremag termelő megyéje volt, ugyanis az országos 2 mázsás holdan- kénti tervátlaggal szemben 2.65 mázsás átlagtermést ért el, messze maga mögött hagyva ezzel az ország legna­gyobb bíborheremag termelő megyéit, így Vas, Veszprém és Somogy megyéket. A fentiekben közölt igen eredményes 1956-os esztendő után a „Nógrádi tájfajta” bí­borheremag termelés ez évben 2.5 q/kh átlagtermésnek felel meg. Fenti eredményen belül az alábbi községek, egyéni ter­melők értek el kimagasló ered­ményeket. Maghozó Betakarí- Átlag­terület tott termés termés kh q. q/kh 19.— 91.68 4.78 139.— 509.— 3.66 37.— 135.— 3.64 belül az alábbi termelőknek volt a községi átlagokat meg­haladó jó termésük: Maghozó Átadott Átlag­területe termése termése kh. q q/kh 5 — 3.29 6.58 1 — 7.10 7.10 1.— 5.96 5.96 1.— 6.16 6.16 úgyszólván teljesen mélypont­ra jutott. Az elmúlt év őszén elvetett 1336 kh területből ez évre mindössze 102 kh maradt meg maghozó területként. Amióta a megye bíborhere­mag termelésére vonatkozóan feljegyzéseink vannak, nem fordult elő hasonló év. A te­rületek ilyen nagymérvű meg­semmisülésének okát keresve, a meteorológiai adatokból csakhamar választ kapunk kérdéseinkre. 1.956 július 1-től október’ 5-ig a megyében mindössze 33 mm csapadék hullott, ez is az aláb­bi megoszlásban: Július 2-án 2.4 mm 15-én 1.— mm nunk kell. Július 17-én —.7 „ 20-án 3.5 „ Ezek után lássuk, melyek a Augusztus 12-én 8.— 15-én 3.4 „ soronkövetkező feladatok: El­Augusztus 20-án 6.8 M 23-án 4.1 „ sősorban is a szerződéskötések Augusztus 26-án —.8 • * 29-én —.2 „ maradéktalan befejezése. Amíg Szeptember 12-én 1.5 „ 27-én 1.5 „ ugyanis egyes községekben, Október hónap során is szel meg sem erősödött, illetve mint például Herencsény, mindössze 22 mm csapadék hullott, 5-én 10, 6-án 2.5, 25-én 2.5, 28-án 4 és 29-én 3 mm-es megoszlásban. November 3-án már hó esett. Az augusztusban, szeptem­berben elvetett bíborherék te­hát csak október második fe­lében tudtak kikelni, s alig voltak 2—4 levélben, amikor október 26, 27 és 28-án éjjeli mínusz 6, mínusz 8 fokos fa­gyok beköszöntöttek. Az ősz­a tél folyamán még jobban legyengült növényzetre a ta­vaszi időjárás sem volt ked­vező. Február 27-től március 15-ig ugyanis olyan nagymér­vű volt a napi hőingadozás, hogy gyakran éjjel —.8 fokig süllyedt le, napközben Viszont +1 fokig is felemelkedett a hőmérséklet. A napi minimu­mot és maximumot tekintve a hőmérséklet ezen idő alatt az alábbiak szerint alakult: mini­maxi­mini­maxi­az átvételi árat keveslik, töb­mum mum mum mum ben a cséplések miatt panasz­február 27-én —5 +8 március 7-én —2 +10 kodnak. ' február 28-án —6 +8 március 8-án —4 +10 A bíborheremag árával kap­március 1-én —4 +6 március 9-én —1 +10 csolatban felhozott kifogások március 2-án —8 +5 március 10-én —7 +11 már csak azért sem helytálló­március 3-án —7 +8 március 11-én —7 +14 ak, mivel a bíborheremag 500 március 4-én —4 +7 március 12-én —6 +12 forintos mázsánkénti ára ép­március 5-én —3 +6 március 13-án —2 +14 pen ez évben került 900 fo­március 6-án —4 +8 március 14-én —1 +16 rintos felemelésre, mely ár IE QMY TERVEKET S ZABÓNÉ már tizenegy éve asszony. Még fiatal, bár az arcán már itt-ott meg­jelentek a korjós szarkalábak. Van benne még azért valami az egészen fiatal lányok bájos­ságából. Mindig vidám és egy kicsit könnyedén veszi az éle­tet. Az is igaz, nem igen ér rá töpregeni, búsulni. Ez a jó természete valóságos kincs volt házassága első éve­iben. Férje könyvtáros, már ti­zedik éve. Még az első évben beköszöntött a fiatalok házas­ságába a gond, egy síró-rívó lánybaba képében. Az asszony­ka sokszor állt képtelen fela­datok előtt. Nem volt lakás­gondjuk, de akadt mellette sok más egyéb. Gyengécske fizi­kumú volt, nehéz testi mun­kára nem igen mehetett. Vi­szont iskolája kevés van, az íróasztal mellé sem ülhet le. Meg a féVj is tiltakozott az el­len, hogy dolgozzon. így hát maradt a kis család mellett. De egy fizetésből élni kezdő házasoknak igen nehéz. Külö­nösen akkor, ha a férj havi 958 forintot keres. Ezt beosztani, ebből öltözködni, lakást csino­sítani, s táplálkozni! Csinálja utána valaki. A kis, molett Szabóné birkózott a gondokkal. Mindenük volt a kisgyerek. Hi­szen melyik cnya nem büszke arra, ha a kislányát megcso­dálják. Mert, hát valljuk be úgy van, külsőleg ruha teszi az embert, a szép öltözködés. Az asszonyka, magának leány­kori ruháit alakítgatta, mert csak három-négy hónaponként tellett a család egy-egy tagjá­nak ruhafélére. Ez annyit je­lentett, hogy igazság szerint egy évben egyszer jutott vala­melyiküknek új ruhára, új ci­pőre. Még az volt a szerencse, hogy 16 éves korától egészen a kislány születéséig dolgo­zott. így az első évben meg lett a szobabútor. Okosan is teszik a fiatalok, ha először a legnagyobb kiadásra gyűjtenek. A bútorra. Mert később, ha jön a gyerek, egyre nehezebb. Még akkor is, ha ketten keres­nek. Szabóné is úgy járt, hogy a kislány érkezésével súlyos be­teg lett. Nyomát még ma is érzi, ha felcipel a lépcsőn egy vödör vizet, vagy telikosárral jön haza a piacról. Viszont a havi 958 forint mellett is olyan asszony, mint a többi. Szeret gyűjtögetni, ku- porgatni, szép lakásra költeni. Ez az, amire nem tellett. Tíz évig nem tudtak képet, fest­ményt tenni a falra. Mert hi­ába állt a szekrényben a szép esküvői kép, meg a gyerek fej­lődését megörökítő sok-sok em­lék, a rámára már nem tellett. Az élet iróniája, hogy többe kerül a keret, mint a fénykép. Ha meg már így van, ők in­kább a fényképre áldoztak, ha már olykor-olykor sikerült le­csípni valamit a fizetésből. Vagy. ha beköszöntött egy kis prémium. \E SZŐNYEGET is csak a minap vettek. Ugyanis tavasz elején emelték a férj fi­zetését. Először 1200 forintra. Majd figyelembe véve a tíz évi szolgálati időt, 1400-ra nőtt a fizetés. Milyen bohók is néha az asz- szonyok. Egy-egy régi, titok­ban szövögetett ábrándért min­denre képesek. Az első többlet­pénz nem a ruházkodásra ment el, hanem a vágyva várt kép­keretre. A múlt hónapban pe­dig szőnyeg került a szép, csi­nos szobácskába. Ma újra fizetési nap van. Az asszonyka már izgatottan vár­ja a férjét. Szeme hol az ab­lakra, hol a tűzhelyre vándo­rol. Hol az utat kémleli, hol meg az ételt kavargatja, kós­tolgatja. Mert a Jóska kényes arra, hogy frisset tegyenek elé­je. Az asszony kelletlen csó­válja fejét. Üj vödör is kellene — nézi már a megkopott, ré­gi horganyzott vödröt. Szép, zománcozott illene a tiszta konyhába. Na és a függöny! Mennyire felvinné a hálószo­bát, egy csupacsipke, kemény­re vasalt függöny. De ez a jö­vő hónap programja lesz. Bár az ágyneműre is ráférne már a pótlás. Eléggé megkopott. Aztán a konyhabútort is fes­tetni kellene... OST ÜGY TERVEZTÉK, egyszerre kap új ruhát az egész család. Gizikének rég­óta fáj a foga egy rakottszok­nyára. Olyan a gyerek, hogy mindig azt kíván, amit másnál lát. Az osztályban már min­denki rakottszoknyába jár. Mennyit fájt ez a gyereknek — s talán még jobban az anyá­nak, — hogy neki nincs. Szabó­né meg egy kis szaténkarton ruhát nézett ki magának. Fér­jének praktikus nyári szandált vesznek. Már annyit panasz­kodott, hogy melege van a zárt félcipőjében. Meg hát eddig csak az az egypár cipője volt. — Az életben azért az a szép, hogy sok ilyen apró tervre, vágyra épül fel — mormolja félhangosan maga elé — Ügy szeretem, ha esténként kis cetliket firkálunk tele terve­inkkel. Nem sikerül mindent valóra váltani. Egy-egy kima­radt ábránd átkerül egy másik hónapra. »Egyszer majd meg­valósul. Például, mióta készü­lünk együtt szórakozni valaho­vá. Egyre marad, egyre halo­gatódik ... Talán, majd, ha Gi­ziké nagylány lesz... Majd ve- le_elmegyünk. . ONDOLATAIBÓL a jól ismert, sok év alatt meg­szokott mozdulat riasztja fel. Jóska szokás szerint két kezé­be fogja a fejét és úgy leheli a viszontlátás csókját homlokára. Szeme ragyog, az asszony már tapasztalatból tudja, hogy va­lami jó következik. — Kedvesem, tudod mit gon­doltam. Csináljunk egy kis ki­ruccanást ma este. A Sportba, vagy tudom is én, ahová te akarod... Mit szólsz hozzá? Az asszony csak csendes mo­sollyal válaszol. A házasságban külön szép, ha az egyik kitalál­ja a másik gondolatát. U. M. Mint fenti táblázatból kitű­nik, március 11-én például a napi hőingadozás 21 fok volt. A szokatlan hosszú ideig tartó kedvezőtlen időjárás alatt a télből amúgyis legyengülve kikerült növényzet teljesen megsemmisült, s március vége felé az elvetett területeken bíborhere úgyszólván már alig volt látható. Az elmúlt évi jó termés mellett tehát ez évben a megmaradt jelentéktelen te­rületen mennyiségileg is szá­mot nem tevő termés került betakarításra, s kezdetben úgy nézett ki, hogy a tájfajta to­vább szaporítása is komoly nehézségekbe fog ütközni. Sze­rencsére sikerült mégis tavalyi termésű, s tartalékként kezelt letisztított, fémzárolt „Nóg­rádi fajta” vetőmagot felkutat­nunk, mely a megye részére kiutalásra került, s amely az ez évi vetőmag szükségletet éppen fedezi. Az előbbiekben ismertetett, egy eredményekben igen gaz­dag s egy rá következő úgy­szólván teljesen eredményte­len év után igen komoly fel­adatok hárulnák ránk, annál is inkább, mivel „Nógrádi táj­fajta” vetőmagkészlettel vagy tartalékkal az ország nem ren­delkezik, s éppen ezért nem­csak a jövő évi vetőmag szük­ségletet kell megtermelnünk, de tartalék képzésre is gondol­Cserhátsurány, Bércéi, Erdő- tarcsán a községre előirány­zott területet teljes egészében leszerződték a község egyéni termelői. — Varsány, Nógrád- sipek, Terény, Szanda, Egy- házasdengeleg. Erdőkürt köz­ségekben úgyszólván be sem indult a szerződéskötés. Vannak termelők, akik azt mondják, azért nem szerződ­nek, mivel az idei évben nem sikerült a bíborhere, mások mellett a termelés már köze­pes termés esetén is igen ki­fizetődő. De különben is ezekkel a panaszokkal például a heren- csényi termelők is előállhatná­nak, hisz az elmúlt év őszén 140 kh-t vetetlek el, mely az utolsó négyszögölig kipusztult. Mégis ez évi őszi vetésre ismét 160 kh-ra kötöttek szerződést, hisz igen élénkep emlékeznek még arra, hogy az elmúlt év­ben közel félmillió forintot kaptak a községben termelt bíborhepe magért. A termelők közül sokan úgy vélekednek, hogy ráérnek még a szerződést megkötni, hisz még nincs itt a bíborheremag vetésének ideje. Ez az indokolás sem elfogad­ható már csak azért sem, mi­vel az elmúlt hetekben bősé­ges csapadék hullott az egész megye területén, ennek követ­keztében a szÜKséges talajned­vesség mindenhol biztosítva van, melyet a vetésekhez fel­tétlenül ki kell használni. A sok eső miatt a ga­bonaféleségek aratási, hordási és cséplési munkálatainál is torlódás mutatkozik, mégis minden termelőnek saját ér­dekében meg kell találni a módját, hogy a betakarítási munkák elhanyagolása nélkül időt szakítson a bíborhere ta­laj előkészítési munkálatainak jó minőségben, s ezt követően a vetésnek időben való elvég­zésére. Csak így rakhatja le minden termelő már most a jövő évi jó termés alapjait. K—y.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents