Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)

1957-08-07 / 62. szám

1957. auguszus 7. NÓGRÁDI Népújság 7 ^ÜÖOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXlOOCXXXXXXDCXXOCXy Ellenőrzés? A zagyvái üzemegy­ség vezetője harcol a társadalmi tulajdon vé­delméért. Nem ritka az esti műszakváltásnál az ellenőrzés. Nem egyszer sikerült már így több köbméter bányafa ello­pását . megakadályozni. Július 31-én Gy. E. lett megbízva az ellenőrzés­sel, aki Margittáróra ittas állapotban érkezett meg. Vajon lehet-e ellenőr­zést ittas állapotban vé­gezni? Ezt kérdezte több becsületes dolgozó. Mert ez nem ellenőrzés, de a vezetés lejáratását eredményezi. Vajon le- het-e így harcolni mun­kafegyelem megszegői, a nép vagyonának her- dálói ellen? Semmieset­re sem. Mert még ha az a dolgozó 5 szál deszkát visz is el az üzemből, utána azzal védekezik — ittas volt, nem jól látta. Az eset megtörtént, de hogy a jövőben ne forduljon elő többé, azért az üzemvezetőség felelős. Az ellenőrzés legyen józan, mindentől független. Csak így tud a vezetés tekintélyre szert tenni. A zagyvái üzemegység pedig gon­doskodjon Gy E. felelős- ségrevonásáról. Az életmentő fenyőfa A ayugatnémetországi Ba- den-Bádenből jelentik, hogy a 17 esztendős Hans Günter No­wak lezuhant egy 65 méter magas, meredek sziklafalról — de csak könnyű sérüléseket szenvedett. A fiú szerencsés véletlen folytán egy nagy fe­nyőfa ruganyos ágaira esett, amelyek lelassították a zuha­nás sebességét és megmentet­ték életét. Mit szól ehhez az SZTK? Még március 16-án szívbe­tegséggel kórházba szállították a mamámat. Az orvos helyi­leg segíteni nem tudott, ezért küldte a balassagyarmati ideg­osztályra. Orvosunk egy mentőt hiva­tott ki, s mamámat én kisér­tem be Gyarmatra. Este ki­lenc óra elmúlt, amikor be­értünk, a női idegosztály or­vosát már nem találtuk bent és így a férfiosztály orvosá­hoz fordultunk, ő a beteg ál­lapotát nem tartotta súlyos­nak, éppen ezért olyan utal­ványt állított ki, mely sze­rint a mentőt saját pénzünk­ből kellett kifizetni. Az a hely­zet azonban, hogy beteg édesa­nyám nem egynapot töltött a kórházban, hanem több mint két hetet. Ebből én azt következtetem, hogy a mentő kihívása mégiscsak jogos volt. Azóta már többször követel­tem a pénz visszatérítését, sajnos azonban hiába. Apám is, anyám is, sőt mi ketten a húgommal szintén SZTK-ta- gok vagyunk. Négyen va­gyunk egy háztartásban és ----------------­m indannyian fizetjük az SZTK-t. Éppen ezért fáj ne­künk, hogy ha egyszer segít­ségre szorulunk, akkor is sa­ját pénzünkön kell kifizetni a mentőt. Hiszem, hogy sikerül elin­tézni igazságosan jogos kéré­sünket és megkapjuk azt a 180 forintot, ami megillet ben­nünket. A nép állama kell, hogy támogassa dolgozóit. Agócs Ferenc Szanda Az esettel kapcsolat­ban Hlabacska Gyulá- nétól, az SZTK megyei alközpont szolgálati cso­port vezetőjétől érdek­lődtünk. Ö, különféle rendeletekre hivatkoz­va, a menetdíj vissza­térítését jogosnak tart­ja. Javasolja, hogy az igényjogot biztosító, munkáltató igazolvány mellékletével a helyi orvos sürgősséget bi­zonyító igazolványát is mutassák fel. így a mentő köteles a 180 fo­rintot kifizetni. JOGOS FELHÁBORODÁS! .Az utóbbi időben egyre több panasz hangzott el a sziráki 2-es számú sütőüzemre. A ke­nyér minősége néha egysze­rűen minősíthetetlen. A múlt hónap közepén a szarvasgedei tanácsról telefonáltak be a já­rási tanács kereskedelmi fel­ügyelőjének, hogy most már intézkedjenek azonnal, mert a kenyér teljesen nyers, ehetet­len, a dolgozók fel vannak hábo­rodva. Ebből a kenyérből min­tát is küldtek be és az való­ban nagyon rossz volt, jogo­san háborodtak fel a bányá­szok. A járási tanács utasította a Pásztói Sütőipari Vállalat igazgatóját, hogy vonja fele­lősségre a sütőüzem vezetőjét. Körösi Lajost, annál is inkább, mert ez már nem az első eset, hogy jogos panasz merült fel ellene. Vizsgálat indult az üzem­ben és megállapították, hogy őt terheli a felelősség azért, hogy a kenyér minősége eny- nyire rossz. Azzal védekezett ugyanis, hogy szállítási, rak­tározási nehézségei vannak, nagy a fogyasztás, nincsen ele­gendő liszt-készlet, a földmű­vesszövetkezetek későn adják fel a rendelést stb. Mindez valóban fennáll és részben in­dokolja is. ha a kenyér nem kifogástalan. De azt semmi színalatt sem indokolja, ha az ehetetlenségig rossz. Ezt mi sem bizonyítja jobban mind az, hogy a járási párttitkár, Andó elvtárs ottjárta után rögtön megjavult a kenyér. Tehát a különböző nehézségek ellenére is van lehetőség a kenyér mi­nőségének a javítására. A vizsgálat minden kétséget kizáróan megállapította azt is. hogy valóban a 2-es számú üzemből került ki az ehetetlen kenyér, — Körösi Lajos ugyanis váltig azt erősítgette, hogy azt az egyesszámú üzem­ben sütötték — tehát ő felelős azért, hogy nem lehetett el­adni. A sütőüzemben nem tar­tották be a vállalat által ki­adott rendelkezéseket. Péksü­temény tésztából sütnek néha kenyeret is, stb. A vállalattól írásbeli figyelmeztetést kapott és 15 százalék kártérítésre büntették. Ha hasonló eset még előfordul, fegyelmileg el­bocsátják. Lezárult a gyermek­szépségverseny első szakasza A július 6-án megindított gyermekszépségverseny hatal­mas népszerűséget vívott ki a gyermekek és a gyermekeket szerető szülők között. Már ed­dig közel 200 fénykép érkezett szerkesztőségünkbe. A szerkesztőbizottság úgy döntött a nagy érdeklődésre való tekintettel: a versenyt sza­kaszokra bontja. Az első sza­kaszt augusztus 14-i számunk­ban lezárjuk. Az eddig megje­lent gyermekfényképek közül, a legszebbet, öt gyermek fény­képét augusztus 20-i számunk­ban újra közöljük. Ezenkívül a legszebb gyermekeket díjaz­zuk is. A tervek szerint a verseny második szakasza karácsony­kor, a harmadik szakasz far­sangkor ér véget. A fényké­pek számától függően, esetleg még újabb szakaszok is követ­hetik az előzőeket. HIRDESSEN A „Népújság-BAN. NÖVÉNYVÉDELM TANÁCSADÓ Védekezzünk a burgonyabetegségek ellen Burgonyavész-A betegség június közepén lép fel, amikor a burgonya virágzik. A leveleken kezdet­ben kicsi, apró, sárgás, meg­bámuló foltok keletkeznek, melyek a levél fonákján fehé­res, csillogó szegéllyel vannak körülvéve. A megtámadott levél eleinte lágy, később meg­szárad, megfeketedik. A fertő­zés gyorsan terjed, egy-három hét alatt minden növény a be­tegség áldozatául esik. A bur- gonyavész-fertőzést már mesz- sziről elárulja a rothadástól származó dohos szag. A gomba a gumót is megtá­madja. A fertőzést a lombo­zatról a talajba került szapo­rítószerv (konidium) okozza. A burgonya rokonnövényeit is megtámadja. Védekezés: csak teljesen egészséges, ép vetőgumót hasz­náljunk ültetésre. Barnarothadás Egyike a legveszedelmesebb betegségeknek. A betegség rendesen a szár felől halad a gyökerek, gumók felé. A nö­vény lombozata korán sárgul ------------------V*' é s lassan, vagy hirtelenül szá­rad. A felmetszett tövön jól látható a megbámult edény- nyalábokból kilépő nyálka. Ezért nyálkás rothadásnak is nevezzük. A betegség a száron lefelé haladva, a gumót fer­tőzi. Az erősen fertőzött tő. gumót nem fejleszt. Ez a kár­tevő okozza a burgonyagumó gyűrűs rothadását. Anélkül, hogy a pararétegen elváltozást észlelnénk, a gumó kettéhasít­va, szürkés-fehér nedvet bo­csát ki a ‘gyűrűből. A fertőzés tovább terjesztésében nagy szerepe van a rovaroknak, fő­leg a burgonyabogárnak. Védekezés: Egészséges vető­gumó felhasználása ültetésre, s legalább háromszor végezzük el a szántóföldi szemlét. Virág­zás előtt két héttel, teljes vi­rágzáskor és elvirágzás után. A szemle alkalmával talált beteg, vagy betegségre gyanús töveket távolítsuk el a táblá­ról. Fáradhatatlanul irtsuk a burgonyabogarat, amely nem­csak lombkártevő, hanem a legtöbb burgonyabetegség to­vább terjesztője. Uhlár László, agronómus —----------------------------­V essük el idejében a — tegyük még híresebbé a nógrádi bíbor here magtermelést tűrő, mely a betegségekkel csak „Nógrádi tájfajta” bíbor' szemben kevésbbé érzékeny, heremagot fogunk vetni, s ez Az eddigi megfigyelések sze­rint a megyében más fajtánál többet terem, csíraképessége, csírázási és kelési erélye igen jó. Szára finomabb, levélzete dús, s miután a levél-bimbó és a virág aránya a szárhoz vi­szonyítva jobbnak ígérkezik az országban termelt rpás fajták­nál, mint takarmánynövény is igen értékes. A nógrádi tájfajta harmadik évben szerepel országos fajta­kísérletben, s ez évben is az Országos Növényfajtakísérleti Intézetnek az ország különböző részén lévő 8 fajtakísérleti ál­lomásán van elvetve. Módjá­ban áll ilyenképpen verse­nyezni a több évtizede híres Lovászpatonai fajtával, vagy a Nógrád megyében a bibor- heremag termelés immár több évtizedes múltra tekinthet vissza. Több mint tíz éve an­nak, hogy a megyében szerző­déses termelés keretében 500 kh-n a bíborheremag termelés megkezdődött. Az utóbbi évek­ben ez a terület fokozatosan emelkedett, s ez évben már közel 2000 kh kerül bíborhe- remaggal bevetésre. A megyében termelt „nóg­rádi tájfajta” bíborheremag lassan nemcsak az ország, más vidékein, hanem több európai országban, sőt a tengeren túl is ismertté válik, hisz az el­múlt évben mintegy 20 vagon ment abból exportra. A nógrádi tájfajta dús gyö- kérzetű, magas növésű, sűrű levélzetű, rendkívül szárazság­Dunántúlon ugyancsak jól be' XW000000000000006X^^ ixxxiooooocockxxxxjcxxxxxxxxxxiococxxjcoocoooocxxxxxxx^ Pápóci és Táplánszent^ kereszti tájfajtákkal. Ezeken a fajtakísérleti állomásokon a „Nógrádi tájfajta” igen sok szemszögből megbírálásra ke­rül: feljegyzik a vetés, kelés idejét, kelési erejét, a kelés utáni hiányt, megállapítják kezdeti fejlődését, a sarjadzás, szárba indulás, valamint a vi­rágzás kezdeti időpontját, az állomány sűrűségét ősszel és tavasszal, a hajtások számát, a növény magasságát, vala­mint a szár és levél arányát A kísérleti parcellák fele ta­vasszal zöld állapotban leka­szálásra kerül, ebből lesz meg­állapítva a zöld termés 1 kh-ra átszámítva, ugyancsak ebből a részből kerül 10 kilogrammnyi átlagminta megszárításra, melyből beltartalmi vizsgála­tok révén a biborhere takar­a ’Magas-Tátrában. A tükre 21 hektár és mélysége eléri a 40 métert. Körül fenyőerdő övezi s igen szép kilátás nyí­lik. Sajnos, az esős időben eb­ben nem igen gyönyörködhet­tünk. A tó vize átlátszó. Ha az idegenvezető nem tart vissza, kedvük lett volna egy-két halat megfogni a nagybátonyi bányászoknak. Második nap kirándultunk Tátralomnicra. A csúcsra füg­gőkötélpálya viszi fel az uta­zókat. A nagy magasság láttán nem egy bányásznak elveszett a bátorsága. — Mi lesz, ha le­szakad. — Szédülök e magas­ban — ilyen és ehhez hasonló megjegyzések voltak hallha­tók. Tóth Barna fel sem mert szállni, de mikor a csoport vis-zajött, maga is megbánta, z út 35—40 méter maga­son vezetett a fenvőer- dők felett. Valóságos felhő­ben mentünk, mely nem enge­dett kilátást. Az encián szálló­nál újabb kötélpálya szállított fel bennünket a lomnici csúcs legmagasabb pontjára, a 2634 méter magasságú csúcsra. Míg az 1750 méter magasságú Encián szállói csúcson csak eső szemerkélt, de ahogy ha­ladt felfelé a kötélpálya, az esőt jégeső, majd nagy pely- hekben hulló hó váltotta fel. A csúcson a szürke sziklák mór mind fehér hótakaróba öltöztek. Nem csoda, ha a Ko­vács KISZ-brigádnak hógolvó- zásra támadt kedve. A felhők alattunk voltak s elénk tárült teljes panorámájában a kis tarnatak völgve. a Sztálin- csúcs. az egymáshoz kapcsoló­dó Kriván hegyvonulat. A tá­volból Lengyelországot látni, ahol a napsütés sötétsárgás, zöldes színben csillog. Közben a hóesés elállt. — Mi­lyen tiszta itt a levegő — mondja mellettem Gazdag Sándor szorosi KISZ-fiatal. Bizony ide nem hatol a gyár­kémények, a meddőhányók gázos levegője. — Sosem felejtem el, hogy itt voltam, — mondja megha­tódva Fenyvesi elvtárs. S iga­za van, ezt a szép látványt soha nem felejti el, aki egyszer látja. No és július 28-án nem mindennap látni havazást. Az ebéd az Encián szállóban volt. Előételnek hússalátát szolgáltak fel. A kis tányér láttán Világosi elvtárs meg is jegyzi: — Ezt most hogy egyem, kanállal, vagy villá­val? — de végül elfogyott. A jó tartalmas ebéd után a szik­latető mellett a kistarpataki völgyben indultunk el gyalogo­san. Már messziről halljuk a dübörgő vízesés hangos moraj­lását. Rövid idő múlva már előttünk zuhog a kristálytiszta víz a sziklapárkánvról 5—10 méterre alá. Előkerülnek a fényképezőgépek. Sarló elv­társ arról panaszkodik, hoe kár, hogy ezt nem látja vala­mennyi bányász. Bizony igaza van. Innen a nagy tarpataki völgybe indulunk. A délelőtti felhők már eltünedeztek s szabad kilátás nyílik a cseh­szlovákok büszkeségére, a Ma- gas-Tátrára. Rövid idő múlva érkezünk el Tátrafüredre. hatalmas szállóban so­kan üdülnek, van köz­tük olyan is, aki magyarul be­szél. Csoportunkat körül fog­ják valósággal, s megindulnak a kérdések. Itt van Trocha János burgobányai bányász is. Egy kis csoport közepén mondja: — Amikor nálatok ellenforradalom volt, mi egy műszakot dolgoztunk, hogy se­gítsünk rajtatok. — Ismerik a magyar népet, ismerik nehéz­ségeinket. Most valamennyien meggyőződhettünk arról, hogy a baráti Csehszlovákiára bár­mikor számíthatunk. A csúcsra az autóbusz nem tudott feljönni, így siklón utaztunk le. Véges kötél moz­gatja a bordóra festett villa­mos kocsit. Egész úton azon vitatkoztunk, véges, vagy vég­telen kötél húzza s végülis Mákos János kányási körlet­vezetőnek lett igaza. Innen vacsorázni mentünk a Csorba­tóhoz, majd Poprádon éjsza­kai pihenésre. A pihenés azon­ban nem volt zavartalan. Eczet elvtárs mizserfai és Lantos elvtárs nagybátonyi bánvász hiányzott közülünk. A Lomnici csúcsnál maradtak le. Hiába indult el Tóth Barna, Makos János gyalog a keresésükre, s 18 sziklamászó mentőexpedi- ció, a két bányászt nem talál­ták meg. Reggel aztán a leg­nagyobb meglepetésünkre ott volt a busznál az elveszett há­rom báryasz, mert este a har­mad: kn i senki sem tudott. Mint elmondták, Lomnictól villamossal utaztak Poprádra s már este 8-kor ott voltak. Csak elfelejtettek szólni, s ezért húsz ember kereste s má­sik nyolcvan nem tudott alud­ni nyugodtan. ^ kirándulás utolsó nap­ján a dobsinai jégbar­langot tekintettük meg. Kicsit meredek út vezetett fel, s bi­zony kissé megizzadtak a kö­vérebbek, m>g felértek. A bar­langban hűvös levegő fogadott Ide nem hatol be a nap éltető melege. Hatalmas jégtavak, jégoszlopoí csillognak a ráve­tődő villanyfénytől. A hatal­mas sziklatermek gondosan őrzik a fehéres színű jégtöm- bőket. Innen Krasznahorka- vára alatt vezetett útunk a Betlei kastélyba. A kastély az Andrási grófok tulajdona volt, ma nemzeti va­gyon. Itt még ma is látható a régmúlt idő, ide nem hatolt be az újkor. Cipőnkre szalma­papucs kerül s elindulunk a kastély termeiben. Láthattunk; itt gazdag vadgyűjteményt. skalpot, eszkimó ruhát, kínai oorc-f s régi gazdag főúri l'ak< A nagy gazdagság ■ ' ■ tt egy bányász elv­társ meg is jegyzi: — Mit csi­nálhatott itt az a gróf. Elég volt neki naponta egyszer kö- ljárni ezt a temérdek szobát. Egy fiatal bányász ezt meg- § mány értékét határozzák meg. toldja: — Hány lakás, hán v! család ellakhatna itt. ,S mind-j ez a népnyúzó urak birtoka i volt. akik csak esetleg nyáron; 1—2 hetet töltöttek itt. Ezek; után tudják újból érzékelni,! mit ielentett volna az ellenfor-l radalom győzelme. végül elérkezett az utolsó óra is. Rozsnyót, Rima- j szombatot, Losoncot elhagyva j újra itthon, újra Magyarorszá-j gon vagyunk. A sok élmény, a látottak gazdagsága gondolko-i dásra készteti a derék bányá­szokat. Most csendesen hall-í gat.nak. de holnap annál bőbe-j szédűbben mondják el társaik­nak. — Ejnve komám, sajnál-! hatod, hogy nem voltál ott.! Neked is látni kellett volna. í amit én láttam. — De meg van i a lehetőség a jövőben ilyen j értékes kirándulásra minden j egyes bányász elvtársnak, csu-i pán csak egy kell: jó munka! és sok szén. Hortobágyi András parcellák második fele mag­nak van meghagyva, mivel a magtermés ugyancsak döntően befolyásolja 3z illető fajta ér­tékét. Az első ? tatóak, termes ' év szívós fa.' javító munkára ’ mén vei bíz- még sok ártó és van Szükség ahhoz, hogy ez a tájfajta olyan állandó tulajdonságokkal ren­delkezzen, melyek folytán or­szágos elismerést vívhat majd ki magának. Megyénkben ez év őszén is az év lesz a harmadik, amikor a korábbi évek több fajtájával szemben csak a mi tájfajtánk áll majd letermelés alatt a megye valamennyi állami gaz­daságában, termelőszövetkeze­tében és egyéni termelőinél. A „Nógrád megyei tájfajta” eddigi sikerei fokozott köteles­ségeket rónak ránk. Elsősor­ban itt a megyében kell beiga­zolnunk azt, hogy ez a tájfajta többre képes, mint az eddig termelt egyéb fajták, hisz a fajtakísérleti állomásokon fo­lyó megfigyeléseken túl a me­gyében letermelés alatt álló te­rületeket úgy az Országos Nö­vényfajtakísérleti . Intézet szakemberei, mint a külkeres­kedelmi szervek (AGRIMPEX) kiküldöttei is megfigyelés alatt tartják, s amikor a fajta el­ismerése vagy visszautasítása tekintetében döntenek majd, a megyében szerzett tapasztala­taik komoly súllyal fognak latba esni. Arra kell tehát törekednünk, hogy a megyében elvetett te­rületek olyan képet mutassa­nak, mely a tájfajta jó tulaj­donságait hűen tükrözik visz- sza, ennek érdekében az első lépéseket tehát már most meg kell tennünk. Mielőbb azonban az idei év teendőiről beszél­nénk, vessünk vissza egy pil­lantást a tájfajta eddigi útjára, nézzük meg a megyén belül elért eredményeinket. 1955 őszén került először a megye egész területén mintegy 1300 holdon a tájfajta elve­tésre. Az első termést ilyen nagyobb területről az elmúlt év nyarán takarítottuk be. Bár tudvalevő, hogy az 1956-os esz­tendő a jó heremagtermő évek közé tartozik, az alábbiakban közölt néhány adat igazolja, hogy az elmúlt évi eredmé­nyek még ilyen jó heremag­termő évben is kimagasló eredményeknek számítanak. A megye termelőszövetkeze­teinél 270 kh maghozó bibor­here területünk volt, melyről 844 mázsa termést takarítot­tunk be. mely 3,23 mázsa/kh átlagtermésnek felel meg. Ezen belül áZ alábbi kiemelkedő eredményein^ voltak: Termelőszövetkezet Maghozó Betakarít! .’tt At lasr-! neve terület kh. termés q. termés Q/kh Kossuth, Mohora 4.— 25.35 6.33 Petőfi Kisbágyon 5 — 31.37 6.27 Lenin Horpács 5.— 27.48 5.50 II. Rákóczi Szécsény 5.— 24.51 4.90 Vörös Csillag Bércéi 5.— 24.41 4.88 Szabadság Tolmács 5.5 24.75 4.50 József Attila Dejtár 10.— 43.63 4.36 Május 1 Palotás 20.— 86.54 4.32 Dózsa Bércéi 5.— 21.30 4.26 (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents