Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)

1957-07-27 / 59. szám

11957. július 27. NÓGRÁDI Népújság 5 FALUSI GONDOK. ............................................................................................. — Híradás Szurdokpüspökiből — MÉGSE NYÍLJÉK Az utóbbi időben borongás, 'hideg az időjárás, ami nem a legkedvezőbb a mezőgazdaság­inak. Mit csinálnak most .a dolgozó parasztok, tsz-ek? Gondterhelt arccal lesik az eget, s várják az első napsu- gárt, hogy újra a gabonatáb­lákon lehessenek. Egyesek tü­relmetlenek, már zsákban sze­retnék látni gabonájukat. Mi­helyt az eső elállt, kocsira ül­nek, s mennek a gabonáért. Nem törődnek azzal, hogy a keresztek teteje és alja ned­ves. Akárhogy elmaradtunk is A behordással, csépléssel, nem engedhetjük a nedves ga­bonát behordani, asztagba rak­ni, mert az asztagban megdo- hosodik, megpenészedik. Na­gyon helyesen lépett fel ez el­len a túlbuzgóság ellen a szur­dokpüspöki tanács. A hang­szórón keresztül kellett a dol­gozó parasztokat felszólítani, hagyják abba a hordást, mert az esztelen dolog a jelen pilla­natban. Ebben az adott hely­zetben józan, megfontolt cse­lekedetekre van szükség. A helyi termelési bizottságok, a községi mezőgazdászok foko­zott gonddal foglalkozzanak a dolgozó parasztokkal! A atmrdokpüspöki tanács­házán, mint egy főhadiszálláson, meg­található a párttitkár, a köz­ségi mezőgazdász, tanácselnök. Mindnyájan egyvéleményen vannak. A legfontosabb fela­dat — mondja Buda Miklós községi mezőgazdász — meg­várni a jó időt, mihelyt lehet­séges, mozgósítani a falu ap- raját-nagyját a gabonaszárítás­ra. Jó, napos, szeles idő esetén egy nap alatt megszáradnak a szétrakott kévék, annális inkább, mivel még komolyabb veszély nem fenyegeti a fél­keresztbe rakott gabonát. Ahol gondosan rakták össze a ke­reszteket, ott csak a felső kéve nedves, valamint az alsó, föl­dön fekvő kéve. A párttitkár: Kiss András elmondja, hogy szurdokpüspö­ki dolgozó parasztok tudják mit kell tenni az elkövetke­zendő napokban. Erről beszél­tek a pártgyűlésen, ez volt a tanácsülés tárgya is, errcjl be­szél nap, mint nap a hangos­híradó is. Szurdokpüspökiben sajnos nem lehet más mezőgazdasági munkát végezni, mint a soron- következőt, a hordást. Azt, mig nem lehet, tanácstalanul várakoznak. De nem minde­nütt ilyen a talaj. Azokban a községekben, ahol homokos a talaj, ott legalább az eső szü­netében végezhetik a tarló­hántást, a másodvetést, amire különben kedvező a nedves ta­laj. A szurdokpüspöki dolgo­zó parasztok még alig tudnak nekifogni a tarlóhántásnak, mert alig végeztek az aratás­sal, máris beköszöntött a rossz idő. Persze azért lehetne eb­ben a községben is mit csinál­ni. Misem bizonyítja jobban, mint a Béke tsz munkája. A tsz-tagok, mivel mást nem tudnak csinálni, nekifogtak a trágyakihordásnak. Juhász Jó­zsef tsz-elnök nem borúlátó, még akkor sem, ha csupa fel­hős az ég. Már most előkészí­tik a jövőévi- répaföldet, nem akarják a szerencsére bízni sor­sukat. Ha az időjárás egy munkát nem enged, végzik a másikat, de munka nélkül nem lehetnek. Jó munkájukat mi sem bizonyítja jobban, mint a 18,4 mázsás átlagú őszi- árpa-termés. A hat hold őszi­árpa helyére elvetették másod­vetésnek a csalamádét. Ha az idő engedi, még muhart és kö­lest is vetnek. A földműves­szövetkezet biztosította a má­sodvetésekhez szükséges vető­magot. A takarmányhiányt nagyszerűen le lehetne küzdeni a sikeres másodvetéssel. Per­sze most minden erőt a behor- dásra kell mozgósítani, össze­fognak a rokonok, szomszé­dok, jóbarátok és közösen fog­nak neki a hordásnak. Sokan már el is kezdték, csak az időjárás zavarta meg őket eb­ben. így néhány szérűskertbe be is hordták még szárazon a gabonát. Ott a nedves időjá­rás ellenére folyik is a cséplés. A baj abban van, hogy a ga­bona 80 százaléka még keresz­tekben áll, behordásra várva. Valahogy nem népszerű a közösszérű gondolata sem Szurdokpüspökiben. Az egyé­nileg gazdálkodók 20 százaléka hordta közös szérűre gaboná­ját. Azzal érvelnek, hogy jobb, ha otthon lesz a szalmájuk. A gabonaadót és a cséplőgéprészt úgy tervezik, azonnal beszál­lítják a terményforgalmi vál­lalatnak. Mint máshol is, itt is kevés a cséplőgép. Régen 6—8 cséplőgép dolgozott, ma mindössze három. így lassan fog menni a cséplés. A szerző­déskötés a szabad, felesleges gabonára egyre több. Veres János, a termelési bizottság elnöke azt mondja: elfogja ad­ni minden dolgozó paraszt a felesleges gabonáját az állam­nak. Például a helyi Béke tsz eddig már 150 mázsa kenyér- gabonára és 80 mázsa árpára kötött szállítási szerződést. Az állam jól megfizet a gaboná­ért, de akik spekulálni akar­nak a gabonával, azok ráfizet­nek. Államunk az iparcikkek mellett biztosítani fogja a ke­nyeret is változatlan áron. Szélesedik a takarékszövetkezeti mozgalom A mozgalom elősegítése ér­dekében még a múlt év szep­temberében határozatot hozott a Minisztertanács és a Szövosz Igazgatósága. A két szerv ha­tározata lehetővé teszi a fa­lusi takarékszövetkezetek lé­tesítését, hogy ezáltal a falusi lakosság, elsősorban a paraszt­ság megtakarításait a saját szövetkezeti szervezete útján összegyűjthesse Ahhoz, hogy egy községben megalakuljon a ta­karékszövetkezet, legalább 200 alapítótagra van szükség, akik 100 forintos részjegyet fi­zetnek be a takarékszövetke­zet közös vagyonába. Mintahogy a határozat ki­mondja: a takarékszövetkezet feladata az is, hogy a falusi lakosság megtakarított pénzét összegyűjtse, így a takarékszö­vetkezet betéteket is elfogad. Ezek a betétek titkosak és a betétekre bárki beteheti a megtakarított pénzét, ami után évi 3—5 százalék kamatot kap. Ha valaki házat akar építeni, vagy lovat akar vásárolni, ak­kor több évvel előbb kezd ta­karékoskodni. Igen sok ember falun, a megtakarított pén­zét otthon tartja és otthon a pénze nincs biztonságban. Ha a megtakarított pénzét beteszi a takarékpénztárba, kétszere­sen jár jól, egyszer: kamatot kap utána, tehát a pénze „megfiadzik”, másodszor: biz­tonságban van és a rászorult egyéneken segíteni tud, mivel a betétek 50 százalékát a ta­karékszövetkezet hitelként fo­lyósíthatja. A takarékszövetkezet szer­vezésében, megalakulásában és működésében igen nagy segít­séget nyújt idősebb testvére, a földművesszövetkezet. A mi megyénkben jelenleg Ecsegen működik már takarékszövet­kezet, alakuló félben van Ér- sekvadkerten és Karancskeszi- ben, de már több községből jelezték az ilyenirányú szer­vezési munkálatokat. Az ellenség októberi általá­nos támadása után rájöttünk: nem voltunk eléggé éberek, nem voltunk jó harcosai szoci­alizmust építő hazánknak. Azó­ta ezen változtattunk is és az élet minden területén a leg­égetőbb problémákból harci­kérdést csináltunk. Ma már ott tartunk, hogy hivatalaink egyrésze azért harcol, hogy harcolhasson. Egyik szerv har­col a másikkal, s az a bizonyos ügy pedig, amely a harcnak tárgya, marad elintézetlenül úgy, ahogy elintézésre jelent­kezett. A felelősséget egyik szerv a másikra hárítja, az a harmadikra, s ígymegy to­vább. így gyakran előfordul, hogy egyesek csak felelősség áthárítással foglalkoznak, az egyes szervekben. Ezt a kérdést természetesen meg lehetne szüntetni. Van egy javaslatom: harcolni nem fo­gok az elfogadtatásáért, azért mégis megemlítem. Fel kelle­ne állítani megfelelő appará­tussal egy felelősségáthárító hi­vatalt, amely a mostani hivata­lok nyakáról levenné ezt a ne­héz munkát. így elérhető lenne az, hogy a többi hivatal lega­lább csinálna valami mást is. Mindez miért jutott eszembe? Talán csak azért, mert Salgó­tarjánban és környékén szük­ség lenne erre. A rohamléptekkel fejlődő város szükségleteit csigalassúságú léptekkel haladva nem lehet kielégíteni. Vagy rohamléptek­kel halad a szükségletek kielé­gítése is, vagy ...? Többi vágy­ra nincs is szükség. Salgótarjánnak külön prob­lémája a zöldövezet megte­remtése, amely a felelősség át­hárító szervek jóvoltából ed­dig még nem született meg és ha így halad, megvan rá min­den remény, hogy nem is lesz belőle semmi. Beszélni, beszél­nek róla, az igaz. De az is igaz, hogy a szavak elrepülnek, csak az írás az, ami megmarad. írás MINDEN van is a zöldövezetről. Csak a baj abban van, hogy az írás nem fog kizöldülni, nem lesz belőle zöldövezet. Továbbra is a szomszédos megyékből hoz­zák a zöldséget Salgótarjánba. Ez előnyös is, mert legalább mire idekerül megfonnyad, nem törik bele a foga senki­nek, a friss, »-rossz, kemény« •paprikába, vagy hagymába, íme a bürokrácia nagylelkű gondoskodása a dolgozókról. Hát még az üzlethálózat zöldség- és gyümölcs terén, az még csak a vicces! A salgótar­jáni állami bolttal szemben, — az üvegnyárnál engedélyezi a tanács egy magánkereskedő zöldség-, gyümölcsboltjának működését is. Meg is indokolja miért. Indokai részben érthe­tők is, mégsem értek vele egyet. Azt mondják: aki ott árul jó elvtárs, politikailag megbízható. Még csak az hi­ány zana, hogy ellenségnek ad­janak iparengedélyt! Ilyen in­dok alapján humánusabban is el lehetett volna járni ebben az ügyben. Javaslom, hátha meg­oldható. Az üveggyár környékén van két állami bolt, amely zöldségárulással foglalkozik. Az egyiket csukják be és abba a helyiségbe tegyék át a ma­gánkereskedőt, nehogy meg­fázzon az utcán abban a kis bódéban, mert igazán nem vál­lalom érte a felelősséget. Meg is érdemelné, hiszen jó elvtárs. Gondolkozzanak az illetékesek ezen! Még az a szerencse, hogy nem elszigetelt jelenség ez a salgótarjáni eset. Az állami zöldség-, gyümölcsboltok tő- szomszédságában máshol is megtalálhatók a magánkeres­kedők kis bódéjai, asztalai. Iga­zán lelketlenség Nagybátony- ban is, hogy a magánkereske­dők az utcán árulnak. Oda kel­lene adni, — ha már az állami boltok mellett árulhatnak, — az állami bolt épületét. Majd ők aztán gondoskodnának áru­ról. de az árakról is ... Persze Lajgut Jenő VIRÁG á~hLYAN ITT a forgalom mint eoy kisebbszerű városban. A kép azonban mé­gis sokban különbözik a vá­rosi élet forgatagától. A járó­kelők öltözéke nem a város megszokott szabályaihoz iga­zodik. Mert hát városon hol látna az ember mezítlábas, fürdőnadrágos férfiakat, nő­ket, kezükben felfújt nagy gu­mifigurákkal? De itt nappal nemigen látni ezenkívül mást, mint melegítős, shortos, pon- gyolás járó-kelőket. Járásuk is inkábbt, kényelmes séta, mint rohanás. Ennek a városi forgalomra emlékeztető, de mégis külön­leges képet nyújtó helynek a neve: Siófok. A Balaton ez a maga partjával, partjának vonásaival. A Balaton ez, amely e júliusvégi napon is gyönyörű szinekben pompá­zik. A Balaton, ahová az or­szág, de mondhatjuk a nagyvi­lág különböző helyeiről is el­jönnek, csakhogy belemárt­hassák testüket, ringathassák rajta magukat sokszínű csó­nakon. A Balaton, amely most is egy egész sereg szétszórt fehér vitorlást lenget a hátán, melynek szelíd vizét szágul­dó motorcsónakok és fehérre festett hajók acélorrai szel- desik. Szemet, lelket gyönyörköd­tető látvány ez: gyönyörű lát­vány! /§ TOLL most mégis meg- áll a jegyzetfüzeten. Egy fiatalember felállt a bá­nyászstrand betonszegélyén napozó tömegből. Ezt az isme­rős arcot nemrégen a Zagyva- pálfalvai Bányagépgyár udva­rán láttam végighaladni olajos munkaruhában. Igen. Egészen biztos ő az: Havasi Tibi! Még látom, hogy gondosan végigsimítja oldalra fésült barna haját, megigazítja tes­tére simuló fehér-vászon für­dőnadrágját, aztán kényel­mes lépés után elvegyül a Ba­laton fodros vizében, az önfe­ledten lubickolok népes táborá­ban. — Halló! . . . Tibi! . . . — próbáltam visszaszólítani egy­Balaton! Balaton! Balaton! két üdvözlő szóra. De már ké­ső volt. A Bányagépgyár fi­atal esztergályosa — mintha előlem szökne — lábával fe­hér habot verve rohan, csak rohan befelé a vitorlás csóna­kok irányában, a kékeszölden csillogó tengeri víztömegben. KT I TUDJA hányadszor ke- rültük el egymást a sé­tányon, a parkban, a stran­don? Végül mégis megtörtént a meleg kézszorítás. A kérdé­sek egymást érték, de felelet helyett Tibi a bányászüdülő felé mutatott: — Nézzük meg közelebbről. S amikor már a szőnyegtől zajtalan folyosókon járunk, akkor szólal meg határozott hangon. — Hát itt élek én!... Ez itt az ebédlőnk ... itt balra a büffé, ezek erre végig a lak­osztályok — lendíti magasba karjait. Van itt társalgó, könyvtárszoba, ha kedve tart­ja, bárki ping-pongozhat, sak­kozhat, röplabdázhat. Széttár­ta a kezét a hatalmas épület­ben és mosolyra húzott száj­jal csak ezt mondta: szóval?! — No nézzük csak meg itt a lengyeleket. Nem szóltam, csak kérdőn néztem rá, aztán megismétel­te. — Igen, itt a lengyeleket az első emeleten. Egy perccel később egy fe­hérre festett, ajtón kopogtak az újjak. Egy 25 év körüli fér­fi tessékelt befelé a szobába. Valami olyasmit magyarázott hogy tessék, csak tessék, ke­rüljenek beljebb. A szőke fi­atalember egy nagyot nyúj­tózkodott s úgy magyarázta: Szpátty . . . szpátty . . . Noha nem is értettük egy­más nyelvét, hamarosan meg­tudtam, hogy a vendéglátónk: Tomczyk Stanislav (Tomcsik Laci) aki Lengyelországban a „Jankovice“ bányában dolgo­zik és 49 bányásztársával ide jött üdülni. Ide a magyar ten­gerre. Búcsúzni szeretnénk, de le kellett ülni melléjük az ágyra, s addig nem en­gedtek, amíg megnem kóstoltuk a lengyel kolbászt és egy speciális lengyel italt a 95 fokos spirituszt. Rövid per­cek alatt jó barátságba kerül­tünk és távozás előtt arra kér­tek, adjuk át üdvözletünket a salgótarjáni bányászoknak. — Nagyon rendes emberek — jegyezte meg Tibi amikor a folyosón kifelé szaporáztuk lépteinket. fífAR A BALATONI Fo- gas vendéglő asztalánál ültünk az árnyékos fák alatt, amikor megtudtam, hogy Kis- terenyéről is vannak itt öten, ezenkívül az építőktől, az Acélgyárból, a vendéglátóipar­tól is itt töltenek néhányan két hetet. Itt van Monori dok­tor is, a pálfalvai orvos és ki­tudja még hányán Nógrád megyéből, akikkel még nem találkoztunk e városnak be­illő emberi forgatagban. Miközben össze-össze koc­cintottuk a jó hideg sörrel telt poharainkat, Havasi Tibi így szőtte a szavakat: — Amikor eljöttem, három barátom: Halmosi, Jásfalvai, meg Tavaszi, arra kértek, • hogy meg ne feledkezzek az] „egyen“ szipkáról. Hát legyen < meg a kívánságuk. Első dől-; gom volt, hogy körülnézzek.; Sikerült is megvenni részük- 3 re a három egyforma hal-J csont-szipkát . . . Hátha egy- J formából akarják szívni a ci-; garettát, hadd szívják . . . ; nemigaz? Aztán ha Bada-J csonyba megyek hajókirándu- J lásra, akkor valami jó „kék- 3 nyelűt“ is beszerzek. A tér- 3 vem az, hogy elmegyek még3 Tihanyba, és Keszthelyre is 3 kirándulni. Szeretem ezeket 3 a hajókirándulásokat. Persze '■ a badacsonyi ígérkezik a leg-1 biztatóbbnak. •• MLIK a szó a fiatalem- bérből. Szívesen hallga­tom, örülök neki, hogy ilyen őszinte lelkesedéssel beszél. — De most idehaza (már­mint Siófokon) is nagy nap­ra készülünk. Szabó Laci egy kisterenyei szobatársam itt- tölli a huszadik születésnap­ját. Rendes gyerek a Laci és ha már egyszer átlépi a má­sodik X-et, hát érezze ré­szünkről is a tiszteletet. Ezen­kívül úgy terveztem, hogy megnézem a Csárdás-király­nőt és az itt szerepelő Luden Boyer francia sanzonénekes­nőt is szeretném meghallgat­ni. — No és mi lesz a Balaton­nal? — E szavak után mind­ketten önkénytelenül a jám­bor hullámokra tekintettünk. — A Balaton? ... A Bala­ton az itt van mellettünk, itt történik minden ami a Tibi programjában szerepel: a Ba­laton partján, a Balaton hul­lámain. ■Z OCCINTUNK, aztán -**■ mindketten a söröspo­harakat nézzük. Igen: Bala­ton az más, vize és partja Qyógyít. Balaton és a hajóki­rándulás, Balaton és a nagy­hírű Csárdáskirálynő, Bala­ton és a lengyel barátság, Ba­laton a felüdülés, a természeti és emberi szépségek feledhe­tetlen emlékeinek igaz kisvá­rosa. Orosz Béla Mátranovák sem marad el Salgótarján mellett. Ott is majdhogy nem egy épületbe te­szik az állami zöldségboltot és a magánkereskedőt. Mit csinál­nak e jelenségek leküzdése ér­dekében a tanácsok? Harcol­nak, s növesztik a bürokrácia hétfejű sárkányát, s nem he­lyezik a boltokat olyan helyre, ahol szükség lenne rájuk. Ha, mégis véletlenül, akaratlanul egy fejet levágnának belőle, tíz nő helyébe. így ezek felelős­séghárító szervekké válnak, ál­landó harcot vívnak a külön­böző szervekkel, közben pedig virágzik »minden« virág, az is, ami nem termesztésre nyílott, s ha így megy tovább elnyom­ja a vadvirág a nemes, ter­mesztésre érdemes virágokat. (—ta—s—) [MOST JELENT MEG Az MSZMP 1957. júniusi orszá­gos értekezletének anyaga, amely tartalmazza az értekezleten el­hangzott beszámolókat és az érte­kezlet határozatát. Ara: 5 forint. Mao Ce Tung 1957. február 27-én a Kínai Népköztársaság legfelsőbb ♦ államtanácsának 11. kibővített ülé­♦ sén mondott beszéde -A népen J belüli ellentmondások helyes meg­♦ oldásáról» címmel. Ara: 1.60 forint. A «Fehér könyv «III. része és az új népköztársasági címer. A fenti kiadványok és a címer, valamint a Fehér könyv I. és II. része megszerezhetők a járási pártbizottságokon és az alapszér- vezeteknél. Villany, vagy rádiószerelő képesítéssel rendelkező egyént felveszünk. Jelentkezés írásban, a szakmában eltöltött idő és helyek megjelölésével, vagy személyesen. Cím: Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat Sal­gótarján, Megyei Tanács.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents