Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)
1957-07-24 / 58. szám
1957 július 24. NÓGRÁDI Népújság 5 Aratás idején a bányáknál hiányzik 45 fő a szénmunkahelyről: — nincs tervteljesítés népszerű az üzemvezetőség Az utóbbi időkben egyre gyakoribb jelenség, hogy az eddig jól dolgozó üzemek nem tudják tervüket teljesíteni. Ilyen a tiribesi bányaüzem is. Jól lehet az üzem művelési viszonyai igen nehezek, de a főhiba mégsem itt keresendő. Aratás van. Ez a lemaradás oka. A szenelő vájárok száma műszakonként 15-el kevesebb a szokottnál. Ez viszont csak egyet jelent, kevesebb széntermelést. Nehéz a munkája az üzemvezetőségnek, de nem sajnálatra méltó. Telepítéskor nagy gondot okoz az emberek szétosztása és az üzemvezetőség mégsem harcol a kieső létszám ellen. Az kétségenkívül igaz, hogy van betegség, szabadság, de az is igaz, hogy most .van a legtöbb. Lehetne csökkenteni, de lehet, hogy akkor az üzemvezetőség elvesztené „népszerűségét” Ezért van sok eseben az igazolatlan hiányzás szabadságra kijavítva. így aztán nem csoda, ha kevés a bányász. A távolmaradók ellen nem folytat harcot az üzemvezetőség. Lehetséges, hogy a közeli napokban a kieső létszám még magasabb lesz, s a lemaradás pedig tovább fog növekedni. Ezekután érdemes elgondolkodni. Vajon kitől vár az üzemvezetőség segítséget a tervteljesítéshez, a kieső létszám csökkentésére? Pedig vár, hiszen nem harcol ellene. Viszont az is igaz, hogy ehhez segítséget sehonnan nem várhat. A kivezető út világos. Még ha a „népszerűség“ rovására is megy, vegyék fel a harcot a távolmaradók ellen. meg van a dolgozó létszám: 102,3 százalékos tervteljesítés jól dolgozik az üzemvezetőség A nagybátonyi bányaüzem kötélszakadás miatt a hó elején 74 százalékra teljesítette tervét. Ma már azonban a kiesést behozva tervszerű munkával az üzemegység naponta túlteljesíti esedékes napi tervét. Pedig a létszám terén itt sincs minden rendben. Az üzemnél is van beteg, van szabadság. de nem több az átlagosnál. Ez a siker egyik titka. A másik ok a jó telepítés. Számítva az aratási munkák alatti esetleges kiesésekre az üzemvezetőség 2 fejtési munkahelyet hozott létre. Emellett természetesen a meglévő munkahelyek is üzemeltetve vannak, sőt ami külön dicséretére válik az üzemvezetőségnek, még az elővájási terv is teljesítve van. Az üzemvezetőségnek nincs problémája a telepítéssel, így jut ideje foglalkozni az önköltség csökkentésének és a termelékenység emelkedésének kérdésével is. Az elmúlt hónapban a tervezett önköltségnél 4 százalékkal lett jobb az üzemegység, s most ezt a számot tovább szeretnék emelni, ami sikerülni is fog. Nem véletlen, hogy az önköltség területén a bányaüzemek között a nagybátonyiak szerezték meg a vezetőhelyet. A termelékenység területén jó eredménnyel dicsekedhetnek. 1956 szeptember havi 35 mázsás fejteljesít- ményüket ma már 41 mázsára növelték. Az üzemben nem volt minden rendben a munkafegyelem terén. Lehet, hogy vesztett az üzemvezetőség népszerűségéből, amikor elbocsátotta Kecskés Józsefet és több társát, akik a bányában aludtak, de megérte. Azóta a munkafegyelem megjavult és naponta teljesíti tervét az üzem. Tanácsaink, amelyek a nép széles rétegeibe eresztették gyökereiket az elmúlt évek során derekasan megállták helyüket. Százezrek kapcsolódtak be az ország vezetésébe, milliók érdekében. Ezek az új államhatalmi szervek, ahol jól szervezik munkájukat, derekasan kiveszik részüket a lakosság életszínvonalának emeléséből. Hogy mennyire váltak be a tanácsok Magyarországon, azt az ellenforradalom alatt tapasztalhattuk a legjobban. Amikor az ellenforradalom bomlasztotta a pártot, a szakszervezetek jórészét, a tömegszervezeteket, a tanácsok akkor is éltek és dolgoztak. A dolgozó nép magáénak érezte a tanácsokat, mert azok a legsúlyosabb helyzetben is a lakosság érdekében helyükön maradtak. Süttették a kenyeret, szervezték az ellátást és intézték a nép ügyes-bajos dolgait. A helyi tanácsokban a vb. mellett az állandóbizottságok azok, amelyek a maguk területén hivatottak tervszerű munkával hozzájárulni a lakosság életszínvonalának emeléséhez. Ismeretes, a tanácsokon belül különböző állandóbizottságok működnek. Mindegyik a saját területén felelős az elvégzendő munkáért. Hogyan dolgozzanak az állandóbizottságok? H tanácsok éltető erői az állandébizottságok nyezték az Ipoly-menti rétek vadvizeinek lecsapolását, amelyhez 30 ezer forintot a lakosság, 30 ezer forintot az állam adott. E munkák eredményeként megjavult a réti széna minősége. Most már a hajdani rossz csáté helyén édesízű, jóminőségű széna terem. A község dolgozói azt mondják: ehhez hasonló munkát már harminc éve nem végeztek a határban. De ezzel még nem merül ki a bizottság munkája. A soronlévő feladatok megoldására állandó intézkedéseket tesznek. Felhívják a dolgozók figyelmét a növényi kártevők elleni harcra. Jelenleg az egerek, ürgék irtása, a burgonyabogár, valamint az amerikai szövőlepke elleni harc a legfontosabb feladat. A burgonyabogár elleni védekezésre felhívják a dolgozók figyelmét, megadják a segítséget, s ahol szép szóval nem megy, ott a törvény szigorával megkövetelik, a népgazdaságnak oly sok kárt okozó burgonyabogár pusztítását. Ezenkívül a gazdakörben aktív, propagandamunkát végeznek. E bizottság szervezi meg a határban a düllő-fele- lős szolgálatokat is. Ezen keresztül állandóan tudomásuk van a határban történtekről. Ez az Á. B. kéthetente ülésezik. Hogy jó munkát végez, az elsősorban Velenczei Jánosnak, Juhász Ferencnek és Rektorik János tanácstagoknak köszönhető, akik a szívükön viselik a község ügyesbajos dolgait. Eredményesen dolgozik az egészségügyi A. B. is. Az elmúlt években az elesettek, aggok, keresőképtelenek és az iskolai szegénysorsú tanulók megsegítésére tea-éstet rendeztek. Az itt befolyó hat ezer forintból a bizottság megszabta, hogy milyen arányban részesedjenek a fent említettek. Az ellenforradalom után bekapcsolódtak a Vöröskereszt munkájába is. Tisztasági mozgalmat szerveztek és szerveznek. Létre hozták a virágos ablak mozgalmat. Nem kis érdemük van a parkok megőrzésében sem. Rendszeresen ellenőrzik a szocialista szektorok munkásszállásait, hogy ott a dolgozók helyei rendben legyenek, nehogy fertőző betegség üsse fel a fejét ezeken a helyeken. Munkájuk nyomán tavaly a község minden lakosa részt vett a tüdőszűrő vizsgálaton. A pénzügyi Á. B. is tervszerűen dolgozik. Hogy ez miben mutatkozik meg? A községfejlesztési, a községpolitikai tervek helyes összeállításában. Betekintést szerezhettünk egy község néhány állandó bizottságának munkájába. Ahol még nem dolgoznak az állandóbizottságok, ne féljenek áttanulmányozni, hogyan dolgoznak a szécsényiek. Nem mintha ez lenne a minta, mert ez csak arra példa, hogy igenis lehet és kell dolgozni e bizottságoknak, mert ezek munkája nélkül a tanács elszakad a tömegektől, s lelketlen, bürokrata szervvé válik. — Kata János — Tűzvédelem Diósjenőn — jól felkészültek, nem érheti őket meglepetés Mindenekelőtt tervszerűen, folyamatosan, a helyben jelentkező feladatok nagyságához mérten, a dolgozók érdekében. Helyes, ha egy községen belül nézzük meg, hogyan dolgoznak az állandó bizottságok. Szécsény községben az állandó bizottságok 1950 óta folyamatosan dolgoznak, amelynek meg is van az eredménye. A községben ismeretesek azok az eredmények, amelyeket az utóbbi időben értek el. Nem közömbös a dolgozók előtt e bizottságok munkája. Terveiket, elgondolásaikat széles körben ismertetik, s azokat a dolgozók javaslatai alapján kiegészítik, vagy esetleg megváltoztatják. Ez az a népi kapocs, amely a tanácsokat létrehozójához, szülőanyjához: a tömegekhez köti. Mezőgazdasági jellegű, községről lévén szó a legjelentősebb feladat a mezőgazdasági Á.B.-ra hárul. Ez a bizottság volt az egyik legjobban működő bizottság —t és ma is az. Ök kezdeméAz utóbbi években elég gyakran ütött ki tűz a diós- jenői szérűskertekben, vagy takarmánypajtában. A pusztító tüzek rendszerint gondatlanságból, de legtöbb esetben személyi bosszúból keletkeztek. Amikor a falu dolgozói kivonultak a helyszínre a tüzet oltani, akkor már egész szérűrészek tűzben álltak. így történt ez az októberi ellenforradalom napjaiban is. A félrevezetett emberek, akiknek dühe főként a tsz-ek ellen irányult, pusztító szenvedélyüket a határban található tsz- szérűk elpusztításával akarták kielégíteni. Ez sikerült is. Üszkös szalmapernye maradt csupán a tízezreket érő szalmából. Azt gondolták ezek a lelkiismeretlen gyújtogatok, hogy az ő ellenforradalmi terveik megvalósulnak. Azt hitték, ezzel a tsz-eket elpusztíthatják. Az ellenség tévedett, mert a termelőszövetkezeti mozgalom kisebb-nagyobb nehézségek ellenére él és dolgozik. Most, amikor elérkezik a cséplés ideje, tanulva a múlt szomorú eseményeiből, a pártszervezet, a tanács nagyobb gondot fordít a tűzvédelem megszervezésére. A tűzoltószertárban állandóan két ember tart ügyeletet. A fecskendők, a tömlők, a motor teljesen felkészülten várnak az esetleges tűzveszély elhárítására. De még más intézkedést is bevezet a tanács. Telefont szereltek a Kápolna hegyre, ahonnan az egész határ áttekinthető. A telefont a tanácselnökhöz és a titkárhoz is elvezetik. A Kápolna hegyről állandóan két- ---------------A közelgő gyermekparalizis elleni védőoltások akadályozására rosszindulatú eleinek azt a hírt terjesztették, hogy a védőoltás sokesetben halálos. A rágalommal kapcsolatban Ádám doktortól, a megyei járványügyi állomás igazgatójától érdeklődtünk. A következő választ kaptuk: — Sajnos, én is hallottam erről a rosszindulatú rágalomtagú őrség figyeli a diósjenői határt, s így gyorsan jelenteni tudják esetleges észrevételeiket. A munkásőrség is felkészült az ellenség esetleges támadásainak kivédésére. Amíg a cséplés tart, éjjel-nappal szolgálatban lesznek. A diósjenőiek megakarják védeni egész évi munkájuk gyümölcsét, mindent megtesznek, nehogy a tűz martalékává váljék a gabonaföldek termése. <■»»----------------r ól. Ezt csak rosszindulattal tudom magyarázni. Mi a gyermekek érdekében a legnagyobb határozottsággal elítélünk minden ilyen munkánkat gátoló rágalmat. Ilyen nincs semmilyen körülmények között. Ha mégis előfordult volna, amiről én nem tudok, az feltétlenül független az oltástól. fiz egészségügyi szervek cáfolata a paralizis oltás kihatásairól A táppénzes vályogverő (H. A.) Nem mindennapi helyezkedőről szól írásom. Neve: Nagy A. Lajos, Doroghá- zán lakik, munkahelye Kos- suth-lejtős. Foglalkozása bányász, de nem akármilyen. Mondhatnám úgyis, hogy minden hájjal megkent. Nem méltatlanul viselte 1945 előtt a ka- kastollat. Tanult sokat, amit hasznosítani szeretne. Ménke- sen kezdte bányászkodását, s innen került Kossuth-lejtősre. Hamar felfigyeltek rá új munkahelyén. Nem múlt el nap, hogy reklamációval ne kereste volna fel az üzemvezetőséget, eközben fenyegetőzött. Saját szavaival élve „vigyázzanak tőlem, mert túl ideges vagyok, nem felelek maga- mért.“ Mindez még az ellen- forradalom előtt történt. A kommunisták elleni harc egyik kimagasló alakja lett. Tevékenyen részt vett a szovjet nép rágalmazásában, az uszításokban. De hát mit is várhattunk volna egy kipróbált csendőrtől. A forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása nagy igyekezetét kissé lehűtötte, de nem teljesen. Hangosan nyilvánította ki véleményét „Én a Kádár-kormánynak egy csille szenet sem rakok.“ Ügy látszik, azért mégis megváltoztatta véleményét, mert végül- is munkába állt. Gondolni lehet, nem a legnagyobb örömmel. Január 17-én munkahelyén baleset érte. A fúrógép megcsavarta jobbkezét, így január 12-től február 1-ig táppénzes beteg lett. Mindenki arra gondolna, hogy balesete ezzel véget ért, hiszen újból munkába lépett. Nem hiába mondta körletvezetője, Szűcs Lajos, hogy Nagy A. Lajos túlságosan okos, mert rászolgált erre. Hogy-hogy nem, eszébe jutott régi izületi betegsége. Nehogy tévedés essék, nem azért, mert fájt, hanem egy jó indok. Megvan a lőmes- ter vizsgája, megvan a betegsége. Miért ne sikerülne a kettőt összehozni, rokkantsági nyugdíjat kapni, s könnyű munkát végezni. így lett március 16-tól július 13-ig napi 61.48 forintért táppénzes beteg. Igen ám, de a balesetnek semmi köze előző betegségéhez. Még Mihók doktor szava sem győzte meg őt erről. Ment az üzemhez új baleseti jegyzőkönyvért, az SZTK-ba, Mihók doktorhoz, a bányarendészethez, de hiába. Végülis megismerték mindenütt és kiírták munkaképesnek. Nem is lenne Nagy A. Lajos a neve, ha ki nem jelenti úton-útfé- len, hogy — „majd én megmutatom az üzemvezetőségnek — én tudom mi bajom, nem az orvos — majd én elintézem őket.“ Erre azonban már aligha lesz ideje. Négy hónap „betegség“ után július 15-én lépett újra munkába. Szegény üzemvezetőség, becsületes munkatársai alig győzték hallgatni panaszát. „Ügy fáj a derekam, hogy még hajolni sem bírok“. Nem csoda ha megúnták, hisz nyolc órán keresztül sokszor hallották. És milyen érdekes. A derékfájás ember táppénzes betegsége alatt fütyörészve verte a vályogot, pedig a vályogverés tudvalevő, nem derékfájás embereknek való. Eddig a történet. Nagy terve nem sikerült. Nem kapott rokkantsági nyugdíjat, nem lett lőmester, nem tud lógni. S hogy miért nem, az sem titok. Ismerik az ilyen minden hájjal megkent embereket Kos- suth-lejtősön is, de saját falujában is. Az ideje lejárt nálunk, a kakastoll nem támad fel mégegyszer, hiába sírja vissza Nagy A. Lajos. A BUSÁI EGYÜTTES SZÉCSÉNYBEN Nagy élményben lesz részük a jövő hónapban Szécsényben a szórakozást kedvelőknek. Egy csehszlovák együttes a busái kultúrcsoport látogat el Szécsénybe augusztus közepén. A csehszlovákiai viszonylatban híres együttes a Mágnás Miskával mutatkozik be a vendéglátóknál. A közeli esemény előkészületei már folynak. + Az emberekről is . . . Pusztamárkhá- zán a tanácsválasztáskor az ott- lakók, mintegy 70 választójogú polgár örömmel választotta meg Kelemen Dezső tanítót, hogy képviselje őket a kis- terenyei községi tanácsnál. Azóta több év telt el és a megválasztott tanácstag tect is lépéseket a Pusz- tamárkházán lakók érdekében. Vannak ám olyan feladatok is, amelyeket meg kellene oldani, mert az választóinak jogos kérése, de mindeddig hiába fordult bárhová nem sikerült eredményt elérni. Ez csökkenti munkakedvét, dolgozni- akarását, úgy érzi az eredménytelenség láttán nem bíznak benne a választók. Pusztamárkhá- za nem nagy település és talán ez az oka, hogy kérésük három év óta nem intéződött el. Akikre tartozik a kérés elintézése, bizonyára azt gondolják, hogy van attól még fontosabb hely is, ahol nincs villany. Ugyanis ez egyik sérelme az ottlakóbnak. Ha a puszta tényt nézzük, így is van, de ha megvizsgáljuk a körülményeket, azt látjuk, hogy köny- nyen lehetne a bajon segíteni. Az Állami Gazdaság egyik üzemegysége ott van a lakóházaktól pár méterre. Az ottlé- vő istállóban, tejgyűjtőben, irodákban mindenhol ég a villany, csak éppen a dolgozók otthonában nem. Az igaz, hogy fontos az állattenyésztés, de az is igaz, hogy még fontosabb az ember, aki nélkül nincs termelés, nincs állattenyésztés sem. Ezt látni kellene a kistere- nyei Állami Gazdaság vezetőinek is, sőt érdekük is lenne, hogy ne csak a munkahelyen, hanem a lakóházakban is égjen a villany, hiszen az ő dolgozói laknak ott. Ilyen mostoha, és ugyancsak az emberség kérdését veti fel ennek a településnek a vízellátása is. Ez a probléma is három év óta intézetlen. Amíg az állatok számára, az istállóban csővezetéken folyik a víz szivattyú segítségével, addig lakásokba ivásra alkalmatlan, egészségtelen kút- ból hozzák a vizet. A kúton nincs vödör, az arra elhaladó kocsik ott állnak meg itatni és mindenki a saját vödrével itat, amit akkor old le a kocsi oldaláról piszkosan, porosán. A kút és környéke egészségtelen. A kút mellett folyik a trágyalé, ami már maga is fertőző. Megnézték ezt már innen is onnan is, maga a tisztiorvos is volt kint. Megsárgult akta is van már róla nem is egy fiókban, csak éppen intézkedni nem volt képes vagy nem akart senki. Kelemen Dezső tanácstag már sok tanácsülésen elmondta ezt, az illetékes gazdasági szervek felé is fordult kéréssel, de eddig eredménytelenül. Most a sajtón keresztül 100 lakos nevében kérjük az illetékeseket, hogy a termelés mögött vegyék észre az embereket is. Ha akarnak, minden nagyobb beruházás nélkül tudnak segíteni a puszta- márkháziak problémáján. Szoó Béla
