Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)
1957-07-17 / 56. szám
I 1957. július 1.7. NÓGRÁDI Népújság ^Qaqáli/ os beteqséq .. . ?\ YYYYYYYYYYYYYYYYYYYY7YYYYYYYY Lezáródott az esztendő viharos tanéve is. Az ember azt hinné, hogy a pedagógusok még egy utolsó erőt merítve rendezik a még rendezendő- ket, aztán nekiindulnak, ki-ki a maga módján a mindent feledtető, idegeket nyugtató szabadságnak. Mondom, azt hinné az ember, valójában pedig egészen más történik. Intrika-hadjárat dúl a pedagógus körökben. És sajnos egynéhány kivételtől eltekintve mindenütt. Idegeket romboló az intrika: a munka fékezője, az egység rombolója, az ellenség támogatója. • Tehát tűzzel-vassal harcolni kell ellene. ^Egyetlen példa elegendő, hogy megvilágosodjék, mennyire elvtelen dolgokról van itt szó. Egyik községünkben az igazgató és helyettes között már évekkel ezelőtt éledező ellentét kapott lángra. A helyettes szerint az igazgató az ellenforradalom idején azt a kijelentést tette: „Menjenek az oroszok az országból”. Ha így volt, valóban súlyos. De az igazgató tiltakozik a vád ellen és eléggé gerincesen vizsgálatot kért, amely megállapította: alaptalan a vád. Igen ám, de erre a helyettes mit tett? Egyszerűen megtagadta az igazgató minden utasítását. S mi több, hogy tekintélyét aláássa, mindenféle fajankónak nevezte. Az érződik, hogy a helyettes az igaz- gaztói szék felé tör. S ezt minden áron el kívánja érni. Kevés eltéréssel, más-más célok eléréséért hasonló támadások folynak sokhelyütt. Oda kéne fényt bocsájta- nunk, ahol ismét kiindul ez az egymást ócsárolás. Meg kéne világítani, mi az oka, hogy •ez évben minden esztendőt felülmúlva a pedagógusok egymásra ellenséges szemmel, féltékenyen tekintenek. Nem titkolható: az ellenforradalom okozta fertőző betegség ez. Annak megnyilatkozása, hogy a pedagógusoktól nem volt távolálló az ellenforradalom. Nem szabad egy általánosításra gondolni, mert voltak, akik súlyosan vétettek, kik megbotlottak, vagy csak szimpatizáltak, de voltak, akik egyszerűen elfordultak az ellenforradalomtól. Most azok, akik vétettek, a maguk tisztázására táplálják az intrikát Igaz, és ezt a dolgozók széles helytelenül itéitünk meg peda-: kosnak. Most még bát- gógusokat és helyeztünk ki- rabban vádolnak és az egyez- váltságos helyzetbe? Adtunk tető bizottság papírjával iga- nekik kitüntetést, jutalmat, zolják ártatlanságukat. Hát Voltak helyes megítélések is, j hogyan szűnik így meg az int- no, de ahol ez nem így történt, rika? Ilyen tevékenység múlott melegágyat készítettünk! tán hangolja a döntőbizottsági az ellentétnek. Ezzel olyan! tagok ellen a becsületes, nyu- könnyű helyzetet teremtettünk j godt légkörben dolgozni akaró Hadd tudja meg a világ... az ellenforradalomnak, hogy csak a két kezét kellett kinyújtani. És ez a veszély ma sem szűnt meg. Ma is vannak, akik többet mutatnak, mint akik, és ha csupán látszatra bíráljuk el, ki kapjon elismerő kegyet a népi demokráciától, a meggyőző ellentétet nem megszüntetjük, hanem fokozzuk. S ezt a vezetői szervek feladata volna rendbehozni. De ezt a felelősséget nem lehet ellátni úgy, ahogyan ma is tapasztalható sok községben, hogy affelé billentik a mérleget, ki a másikra sokat tud mondani, ki a bólogatok köntösében tud járni, ki az osztályzáson, vagy bármin képes előnyöket biztosítani valakik pedagógusokat. Ugye kiderült, hogy az ilyen olcsó népszerűség olyan, mint a pitypang. Végül említést kell tenni, hogy a pedagógusok zömének és a szülők sokaságának rosz- szallását váltja ki az a liberális intézkedés, amely egyszerűen elnéz azok felett a pedagógusok felett, akiknek hozzátartozói legfőbb résztvevői voltak az ellenforradalomnak. Súlyos büntetést kaptak, vagy a büntetés elől külföldre szöktek, ők pedig itthon, mintha mi sem történt volna, tanítanak. Legrosszabb esetben egy másik iskolába helyezik őket. Joggal kérdezheti bármelyik pedagógus és a szülők(!): Hát ez mi? Milyen biztosíték van MILY NAGY felelősségünk! Ötven kislány az acélgyárból lékeznek erre. Akkor először üdülni volt a Balatonon, te- történelmünkben munkásgyeSSTÄSS SSS Mély benyomást tett rajuk az szabadu|tan, vidáman. De elüt és az ott tartózkodás kész- fojtották a gyerekkacajt, leszámára. Ezt a párt súlyosan J arra, hogy Mlinarik Istvánná elitéli. Olyan pedagógusokat kell felemelni, akik politikai területen, és szakmai területen a legtöbbet tudják nyújtani, akikben meg van a szándék politikai látásuk szélesítésére, társadalmi szerepük maradéktalan betöltésére. Persze egy pillanatig sem jelenti ez, hogyha valakinek valóban kiderül bűnössége, affölött azzal,' hogy megakarjuk szüntetni az intrikát, eltekintünk. Sokoldalúnak, körültekintőnek kell lenni. Itt van egy másik táp, amely élesztgeti az intrikát. Már említettük, hogy a bűnösök felé — helyesen — különböző intézkedéseket tettek. Az még nem fordult elő, hogy ezek bűneiket elismerve munkához láttak volna. Ehelyett megtesznek mindent, hogy tisztára mossák magukat. És támaszpontokra találnak. Futnak az egyeztető bizottsághoz, ott elsírják magukat és ártatlan színre festik dolgaikat. Mire az egyeztető bizottságok részvétüket fejezik ki, s anélkül, hogy a fegyelmit hozó szervekkel egyeztetnék véleményüket, vagy tüzetesebben utána néznének a dolgoknak majd mindenkit rehabilitálnak. Nem mondom ez népszerű dolog, de vajon hasznos-e? Nem azzal érnének-e célt, ha tömegei is támogatják, azokat j a bűnösökre büntetést mérnek a pedagógusokat, akik az el- olyan céllal, hogy az nevelő lenforradalom alatt bármilyen hatással lesz? Feltétlen ez formában is segítették a népi lenne a helyes. Mert figyeljük hatalom ellen irányuló tárna- csak meg az előzékenységük dást, felelősségre vonták, j reakcióját. Embereik vérsze- ■amelynék különböző fokai j met kapnak. Jobbra-balra fut- voltak: egynéhányat örökre el-._ tiltottak a nevelő pályától. Lénárd Andorné, akik még november, decemberben is tűzzel-vassal védték férjeik ellenforradalmi álláspontjait, ma megfelelő szellemben nevelik a gyermekeket? Vagy Palaticz- né, kinek férje Braziliába disszidált, majd a népi demokrácia szeretetére, építésére, tanítja növendékeit? Egyáltalán van ezeknek erkölcsi alapjuk a katedrára állni? Gyermekeket becsületes emberekké nevelni? Ezt a művelődésügyi osztálynak jobban meg kéne gondolni. Nem ellágyulni, kicsi ügynek tekinteni. Hallgassák meg a szülők véleményét is, s legyenek következetesebbek. Az intrika megszüntetésének egyetlen módja van: a következetesség, a határozott, emberhez méltó gerinces kiállás. Csak elismeréssel lehet beszélni a baglyasi pedagógusokról, akik szemtől-szembe tisztázták az egymással szemben fennálló tisztáznivalókat, s azóta is zavartalanul dolgoznak. Mondjuk meg befejezésül: bármilyen is legyen az áská- lódás, a bűnösöknek engedményeket nem tesznek, a becsületes pedagógusokat pedig minden támadással szemben megvédik. Ezen a területen sem engedhető meg, hogy az ellenség jól táplákozzék és kövérre hízzon. Ebben a pedagógusok is fontos szerepet tölthetnek be, ha nem feledik, hogy a nép, a párt nagyon felelősségteljes munkát bízott rájuk. Bobál Közhírré tétetik, hogy a híres varsányi Dózsa tsz-nek versenytárs nem találtatik Tetik-tatik, hisszük: hogy amelyik tsz-ben merészség van, az menten jelentkezik! tethette őket, hogy levelet janak, amelyben köszönet; fejezik ki azoknak, akik hozzásegítették őket a kellemes két héthez. A szép, zsinórírással kerekített betűk a nyílegyenes sorok kinek is szólnak? A pártnak... „Köszönjük a pártnak, hogy megsemmisítette az ellenforradalmat, hogy nem engedte tönkretenni, amit kemény munkával felépítettek ...” A gyerekek szívében bim- bódzik a gondolat. Megértik, mily veszélyben volt itt minden, ami nekik örömet, boldogságot, biztonságot nyújt? Leírták, biztosan megértik. Igen, gyerekek, ez így van. Szörnyű pusztítás küszöbén álltunk. Elakarták tőlünk ragadni, ami a miénk, aminek csak egyedül mi munkások lehetünk jogos tulajdonosai. Azt akarták, hogy a Balaton partja ne a munkásgyerekektől legyen hangos. Valamikor régen már megtették ezt. Nagyapáitok jól emgyilkolták legjobbjainkat. Szörnyű nehéz súlyt raktak a nép vállára. Októberben ugyanerre készültek. Azt mondjátok, 56 őszén nem is álmodtátok, hogy ilyen nyarat tölthettek. Sokan nem gondolták, de íme nem úgy történt, ahogy gondoltátok. A Balaton a tiétek maradt. Sok drága vér hullott ezért. Kérdezzétek csak meg tanítóitokat, elmondják: sok szovjet katona adta életét ismét értetek. Sok magyar hazafi halt meg, miközben védett titeket. Ezt soha, soha ne feledjétek. S ha boldogság, vagy bármi ér benneteket, gondoljatok — mint most a Balatonról — a pártra, amely őrködik felettetek és az egész ország felett. Mi pedig felnőttek nem feledjük: mily nagy felelősségünk. (I—a) ÓRIÁSI léptekkel fejlődik a technika — Látogatás szovjet hideghengermű üzemekben — Az elmúlt év nyarán hazánkból háromtagú műszaki küldöttség utazott a Szovjetunióba, hogy tapasztalatot szerezzenek az ottani hideghen- gerlő gépek munkájáról. A küldöttség egyik tagja, Szőcs Gyula, a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozója volt. A napokban felkerestük, hogy mondja el ottani tapasztalatait s beszédében elmondotta: A szovjet mérnökök új, modern, hideghengerlő gépek terveivel foglalkoznak, melyekkel a szovjet ipart kívánják korszerűsíteni. Leningrádban és az Ural iparvidékein már vannak ilyen modern gépek. Egy ilyen hengerlő a mi acélgyárunkéhoz arányos profil esetén húzszorta nagyobb termelékenységgel bír s ugyanakkor a fizikai dolgozók munkája nagy könnyítés mellett a gyártmányok is olcsóbbakká válnak. Magnyitogorszkban egy új, hatalmas hideghengermű építését látogattuk meg. Éppen akkor állítottak fel egy ötállványos széles hengersort. melynek termelékenysége százszorta felülmúlja a mi gépeink teljesítő képességét. Mi is szeretnénk e korszerű gépekkel ellátni gyárunkat, de a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet miatt nem tudunk egy új hideghengerműt megépíteni. Meglévő gépeink erős fizikai munkát igényelnek, alacsony a termelés s a minőség — főleg export cikkeknél nem felel meg teljes mértékben a követelményeknek. Egyéb üzemekben is voltunk (tobbeközött a moszkvai Kisautógyárban). Utunkon azt tapasztaltuk, hogy mindenütt a modern technika vívmányait alkalmazzák. A kovácsoláshoz például a darabokat villamos árammal hevítik, az anyagmozgatást gépesítik (daruk, villamostargoncák) sok helyütt a régi épületekben vannak a gyárak, de a benne lévő gépek már modernek, így lehetővé vált a gyártási költség nagymérvű csökkenése. A szovjet műszaki vezetők jól ismerik a külföldi technikát. Az egyik elektro-mérnök elmondotta például, hogy az amerikaiak az izotópos vastagság mérőkkel a fejlettség fokán milyen magasan állnak. Nálunk, a Szovjetunióban — mondotta — a szalag vastagságát sok gyárban tel ipsén automatikusan (izotóposán) mérik, szemben a magyar kézi mik- roméréssel. Előttünk is ismertette a legújabb szovjet izotópos vastagságmérőt, amit a CLa kutatóintézet dolgozott ki. A Szovjetunióban tapasztaltak alapján az acélárugyár részére átdolgoztuk fejlesztési tervünket és egynegyed összegért lényegében ugyan azt megvalósíthatjuk, mint előbb .négyszer annyiért. Régi meglévő épületeinkben szeretnénk mi is modern, nagyteljesítményű gépeket alkalmazni. A tervet vállalatunk elkészítette, s reméljük, hogy három éves tervünk folyamán meg is fogjuk valósítani. Ez a látogatás nagy segítséget jelentett az Acélárugyár műszaki fejlesztésének tervében. többet kisebb beosztásba tettek, egyeseket áthelyeztek, sokat fegyelmi úton vontak felelősségre. Jó volt az intéz- "kedés, mert ezzel mintegy különválasztották azokat, akik vétettek, azoktól, akiknek a párt, a kormány bizalmat szavazott és mindenben támogatta munkájukat. Ezt az intézkedést csak köszönteni lehet, szükség volt rá, nagy szükség. Igen ám, de nem úgy történt, ahogy gondolták. A fe- •nyítettek kézzel-lábbal tiltakoznak. És hogy táboruk legyen, magukkal akarnak rántani másokat is. Felélesztenek régen lappangó ellentéteket, büntetlenekből bűnösöket csinálnak, bővíteni akarják csoportjukat, kiviszik ügyeiket a lakosság közé, hogy közügyet csináljanak belőle. Megdöbbentő,-— ha meggondoljuk — mennyire veszedelmes ez az egész marakodás. Aláássa a pedagógusokba vetett erkölcsi bizalmat, támaszpontot ad az ugrásra készen álló ellenségnek. Meg kell szüntetnünk ezt. s ezért a dolgok mélyére kell tekinteni. Nem titkolhatjuk: a régi vezetés sokban elősegítette a pedagógusok közötti ellentétet. Vajon helyes volt az. hogy csupán szimpátiára alapoztunk, vagy a tehetségesebb dörgölődző győzelmeként Az alábbi történet sajnos igaz, megtörtént eseményt mond el. Szereplői élnek, találkozhatunk velük Salgótarján utcáin, amint szomorúan, vagy vidáman, mosollyal vagy gyűlölködő tekintettel járnak ügyesbajos dolgaik után. A történet bizony nem egyedülálló. H ÁROM IZGATOTT ember kereste egy alkalommal a városi tanács gyámügyi előadóját. Áradt belőlük a túlfűtött izgalom. A férfi nyugtalan léptekkel rótta a kis hivatali szobát, szeméből gyűlölködő tekintetei vetett az asz- szonyra. Az asszony csúnya, arca valaha szép lehetett, de most a piszkos rongy, ami testét borítja, ellenszenvessé teszi. A ruha anyaga finom selyem, de gyűrött, pecsétes. Az egész asszony tisztátalan benyomást keltett. Közöttük egy kislány állott. Szép hamvas a bőre, ijedt őzike a tekintete. Mindössze tizenhárom éves. Ebben a gyűlölködő levegőben ellopott karcsúságával megtörtnek hat ez a szép leányasszony. Mellette szavak sziszegnek, keserű és gyűlölködő kifakadások telítik a levegőt. Idegenül érzi itt ma- ' gát. Még itt sem szabadulhat az otthon poklában megszokott hangulattól. Gyerekasszony Megpróbált kitörni a gyűlölet levegőjéből, gondolatai a múltba kalandoznak. Gyermekkorában őt nem szerető szülők vették körül, akkor is örökké veszekedtek. Apja és anyja nem szerették egymást. Kelemen Erzsiké igen keveset ismer az élet napsugaras oldalából. Mindig szeretetlenséget, ridegséget tapasztalt otthon. El sem ült az előző veszekedés nyoma, máris kezdődött minden elölről. Apjának szeretői voltak, egyik asszonytól a másikhoz vándorolt. Szerinte csak a feleség az oka az elhidegü- lésnek. Mindig piszkos, rendetlen volt, a pénzt sem tudta jól beosztani, sosem érezte jól masát otthonában. [EGY TIZENHÁROMÉ VÉS “= kislány nem illetékes dönteni az ilyen életreszóló nagy vitában. De tán nem is tudná megmondani az igazságot. Ennek a házasságnak ő volt a mindenkori szenvedőalanya. Minden veszekedés után őt támadták az igazságtalan pofonok az ő hátán csattantak a megszégyenítő verések. Pedig Erzsiké sóvárgott bármilyen kicsike szeretet után. hogy csak néha hallana legalább gyengéd anyai szavakat, segítő atyai tanácsokat. A tizenharmadik tavasz az ő életébe is belopta a szerelmet. Olyan jó lett volna valakivel megbeszélni a bontakozó érzést. Megkérdezni valakit, vajon ez e az igazi? Egy-egy márciusi séta után százszor nyitotta szóra az ajkát, de anyja letorkolta. — Erzsi ne idegesíts. Erzsiké elhallgatott, de belül rettentő volt a vívódás, és egyre kétségbeesettebb a vágy a szeretet után. Erzsiké jó szót, simogatást csak a fiútól kapott Az mindig kedves volt hozzá, felragyogott az arca, ha meglátta, örökké csak arra unszolta. hogy beszéljen. Azt mondta, hogy szereti a hangját, a lépteit, a tekintetét. Bármit tett, az úgy volt jó, bármit mondott, az úgy volt igaz. A mosoly, ha együtt voltak, le sem tűnt az ajkáról. Igazán gondtalan és boldog csak akkor volt, ha együtt lehettek. Talán két hónapja ismerték egymást, amikor az egyik szép estén Erzsiké kitárta szerelme előtt szomorú szívét. Aznap éppen újra csak összeveszett otthon a két szülő, apja újra otthagyta édesanyját. Erzsiké félt az estétől, tudta elkeseredett édesanyja újra csak őt veri meg, rajta tölti a mérgét. És ez már nemcsak testi bántalom lenne. Ez ellen már a lélek is tiltakozik, p RZSIKÉBÖL végeláthaméghozzá hivatalos helyen Ér- szike férjhezadását. De nem tudnak szabadulni kicsinyes ügyeiktől. Elrontott, tönkre------------------ „ ment családi életük nem ErE tatlan folyamként ömlött zsike sorsán akar javítani. a panasz. Szeretett volna iskolába is járni, de anyja dolgozni küldte. Nem vették fel, hiszen még iskolaköteles. Emiatt is állandó szemrehányás érte. A fiú megértőén vigasztalta. Ekkor szőtték az első jövőről szóló tervet. A megkönnyebbült boldogság órái száguldva közeledtek az éjfél felé. Erzsiké szívét összeszorította a rémület, nem mert hazamenni. Hiszen hányszor kapott már ki ártatlanul. Most pedig hibásnak érezte magát. Karcsi sokat sejtető bátorítással fogta karon és hazavitte — saját lakására. így kezdődött a boldogság — bűnbeeséssel. Tépelődő visszaemlékezésből csattanó szavak riasztják fel: — Vedd tudomásul, csak úgy adok a gyerek stafirungjára, ha a pénzt a lány kapja meg. A te kezedbe nem adok többet . . . — Mert piszok, szemtelen vagy . . . Hát ezt érdemiem húsz évi hűségem után? . . . — áradnak a szavak az asz- szonyból. Minden második szava trágár becsmérlés, aljas szitkozódás. Azért jött össze a család, hogy megtárgyalja, szívükben a kislány nagyonis mellékes szereplő. Az önző én a döntő, csak magukkal törődnek, csak a maguk csökönyös elveit hajtogatják, saját szeny- nyeseiket teregetik ki a segítő szándék helyett. FIÜ MEGKÉRTE a kislányt feleségül, miután hiába próbálkoztak az anyakönyvvezetőnél. Erzsiké még csak szeptemberben lesz 14 éves és addig szó sem lehet az esküvőről. Most hát együtt élnek, várva a törvényességet biztosító 14. születésnapra. Addig gyűjtenének. hogy mégis valamivel kezdjék az életet, hiszen karácsonyra már hárman lesznek. De ez a megbeszélés minduntalan félre siklik. Itt a fiatalok csak ürügyül szolgálnak. A téma, a veszekedés a szülők ügyéről, összekü- lönbözéséről szól. Erzsiké szorítja a markába gyűrt zsebkendőt, körmei már a tenyerét vájják, a szép rózsaszín tenyérből kiserken a vér. És a veszekedés még mindig tart. A kislány egyszercsak sírva kiszalad az épületből. És nem szólította vissza senki . . . Ujlaky Mária
