Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)

1957-06-26 / 50. szám

A NÓGRÁDI Népújság 1957. június SS. Milyennek kellett lennie egy embernek, hogy kiérdemelje az októberi nagylegények haragját Nehéz, nagyon nehéz idők jártak az elmúlt év utolsó hónapjai­ban Magyarorszá­gon azon pedagó­gusainkra, akik a felszabadulás óta azt a szellemet igyekeztek olto- gatni gyermek keink leikébe, amelyet kommu­nista nagyjaink után marxizmus- leninizmus el­vének nevezünk. Ezekben a na­púkban nem volt iskola az ország­ban, ahol ne tör­tek volna elő a visszahúzó és ha­ladó erőik közöt­ti ellentétek, s szomorú, hogy kezdetben több­nyire azok kere­kedték felül, aSkik teleszívták. ma­glókat holmi nagy- magyar jelsza­vakkal,■ Kerényi Dániel etesi tanítót is ezek, a ha kell vörös, ha kell zöld ,,forradal­márók" távolí­tottak el igazgat tói állásából, s tervbe vették fa­lujából való ki­űzését is. Nézzük csak meg, milyennek kellett lennie egy embernék, hogy kiérdemelje az októberi nagyle­gények haragját. Kerényi tanár 11 gyermékes bá­nyászszülőik fia. Pályaválasztása abban az időben történik, amikor a dolgozók gyer­mekei a legne­hezebb körülmé­nyek között me­hettek, avagy nem mehettek közép, vagy felsőbb is­kolába, s ha me- hették is, legtöbb esetben anyagi körülményeik diktálták, mely iskolatípust vá­laszthatják. Szülei megen­gedik legifjabb gyermekük to­vábbtanulását ' az­zal a kikötéssel, hogy ha anyagi­lag nem bírják, abba kell hagy­nia, de a fiú na­gyon kedveli a tudományt, s ma­ga is arra töre­kedik, hogy ma­gántanulókkal való foglalilcozá- sok útján hozzá­járuljon tanítta­tása költségeihez. Tanítása az anya- gialcon kívül, er­kölcsi sikerekkel is jár, mely azt az elhatározást ér­leli meg benne, hogy tanítói pá­lyára lépjen. 1921—1922-ben, a sárospataki ál­lami tanítókép­zőben oklevelet nyer. Pályafutá­sa közepeit látja azt az ideológiai elmaradást, kö­zönyt, amely a materialista ne­velés alapisme­reteinek hiányár ban mutatkozik, s elhatározza, hogy ezen változ­tatni fog. Az 1943- as esztendőkben a szegénység sok munkáscsaládnál tetőfókára hág. Kerényi írásbeli- leg kérvényezi a bányaigazgató­ság sürgős anya­gi segítségét az illetékes csalá­dók részére. Még ebben az időben iskolájában tan­szermúzeumot lé­tesít a gyerme­keik kellő oktatá­sának érdékében, A II, világhá­ború zivatara Finnkaréliába sodorja, s 1948- ban, 44 hónapi távoliét után, éle­te legnagyobb ki­tüntetését, a bá­nyatelep lakói­nak meleg fogad­tatását kapja, amely arra ser­kenti, hogy a dol­gozó nép fejlődé­sét, haladását, felemelkedését szolgálja nevelő­munkájában, 1955-ben fel­kutatja Etes köz­ség történetét, fejlődését, össze­hasonlítást tesz népi demókrá- ciánlk 12 éves eredményeivel, melynek alap­ján, haladó ha­gyományaink fi­gyelembe vételé­vel, néprajzi ki­állítást rendez. Szívügye a köz­ség kulturális fej­lesztése az isko­lán kívüli mun­kában is. Kerényi Dániel három évtizedes tanári pályáján keresztül, a ma­terialista eszmé­hez híven, tanít­ja növendékeit. A Szovjetunióból hazatérve, belép az egyesült mun­káspártba, állan­dóan képezi ma­gát, munkásdal­kört, színjátszó csoportot alapít, újjászervezi a Rauakna iskolá­jának a háború alatt tönkrement tanszermúzeu­mát, munkatársa lesz a Budapesti Néprajzi Mú­zeumnak, (innen 1955—1956-ban pályadíjat nyer). Feljegyezhetnék még sók-sok ada­tot Kerényi igaz­gatótanító mun­kájáról, amelyet a népért tett. Mégis, azaz. hogy éppen ezért, ók- tóber ,,hősei” el­távolították mun­kahelyéről, mert nekik nem lett volna szükségük olyan embereik­re, akik szivvel- lélekikel a szocia­lizmusért harcol­ták, dkiknek tu­datában a -marxi- lenini elmélet igazsága cseng, s aki nem hajlandó elvét feladni, megváltoztatni az álforradalmá­rok kedvéért. Kormányunk a pedagógusnap al- kalmából, éve­ken át jól dolgom zó, a munkásha­talomhoz hű ta- nárókat tüntetett ki. Kerényi Dá­niel megérde­melten, kéthetes külföldi üdüléshez kapott beutalót. Kellemes pihe­nést, szép időt kivonunk neki a német vagy a lengyel tenger­parti üdüléshez. Rende zzük a munkanélküli-segélyeket Álruhában az ellenség között 1943 őszén egy észak-kínai demokratikus támpont ellen japán csapatok heves tüzet nyitnak. A kínai fegyveres egység a kommunista párt ve­zetésével ellenállásba megy. Li Shiang-yang, az egyik partizáncsoport vezetője álru­hában az ellenség közé fura­Az Állami Áruháznál igen komoly helyet foglal el a ve-r gyes iparcikk-osztály. Ez az osztály az, amely kimondot­tan a dolgozók kényelmét és kultúrigényét van hivatva ki­elégíteni. Ezen az osztályon ál­landó a sürgés-forgás, a vásár­lók hol az egyik, hol a másik eladónál csoportosulnak, mert minden napnak megvan a ma­ga újdonsága, ami vonz. A szocialista kereskedelem­nek ilyennek is kell lennie. Igyekeznie kell, hogy a vásár­lók kultúrigényeit állandóan fejlessze, a szép utáni érdek­lődést felkeltse. A napokban a legnagyobb érdeklődés a bőrdíszmű­áruk osztályán van, mert megérkeztek a régen várt szebbnél szebb retikülök, és bizony nem kell dicsér­ni az árut, mert minden egyes darab a magyar dol­gozók ízlését és munkáját dicséri. Az árak Sem magasak, a sze­rényebb jövedelműek is meg tudják vásárolni. Igen jó ízlés­re vall divattervezőink munká­ja, mert a színek megváloga- tása és a retikülök formája, vonala a legkényesebb ízlést is kielégíti. Az egyik új mo­dell olyan, mint egy kis kof­fer: igen sok holmi elfér ben­ne. A fiatalabb nők kedvelik a kék és zöid színű retikülöket, de vásárlóink túlnyomó rész­kodik, megsemmisíti azok ga­bonakészleteit. Az ellenséges csapat aknamezőre kerül, s az egész katonai egység meg­semmisül. Ez a kínai játékfilm mind­végig izgalmas fordulatokban bővelkedik. ben a piros, illetve fehér di- vatretikül iránt érdeklődik. Nagy keletje van az idén a háziiparművészek által elő­állított kukoricaháncsból és szalmából készült női tás­káknak, .melyet a külföl­diek is szívesen vásárol­nak. Az üdülésre beutaltaknak sincs már gondjuk, mert ren­geteg bőrönd, útitáska áll ren­delkezésükre, ami eddig ná­lunk igen ritkán volt kapható. A divatövekben sok az új­donság. Egy-egy jól megválasz­tott őv nyáron különösen jól fest a könnyű női ruhákon. A sportcikkeknél teniszütő és labda-készletek közül az öregek és fiatalok egyaránt válogathatnak^ Az ifjúság, illetve a jövő fo­tóamatőrjei 160 forintos áron vásárolhatják a „Pajtás” fény­képezőgépet. Nagy az érdeklő­dés a külföldi fényképezőgépek iránt, melyből szintén van vá­laszték. Az üdülésre utazó horgá­szok pedig a horgok, csalik és halászbotok közül válo­gathatnak. A halászsport különösen az újabb időben igen kedvelt. A háziasszonyok pár napja még panaszkodtak, hogy nem tudják beszerezni a befőzéshez szükséges kötözőanyagot, de ma már pergamentpapír és befőző celofán korlátlan meny- nyiségben áll rendelkezésükre. Az ellenforradalom bizony súlyos gazdasági helyzetbe so­dorta az országot. 20 milliárd forint kárt nem lehet egy­könnyen kiheverni. Ezért kel­lett még annak idején a kor­mánynak intézkedéseket tenni. Ilyen volt többek között: üze­mekből, hivatalokból a fölös­legessé vált munkaerők elbo­csátása is. Nehéz, kétségbeejtő helyzet volt, de nem volnánk eléggé tárgyilagosak, ha elhallgat­nánk, hogy az elbocsátások nyomasztó érzését mégis eny­hítette, hogy nem szélnek eresztették az embereket, ha­nem a kormány a súlyos gaz­dasági nehézségek ellenére is megszavazta: kapjanak az el­bocsátottak munkanélküli-se­gélyt. Es ezek nem is kis ősz- szegek voltak, hanem jelentő­sek: havi 400—500, de több he­lyen elérte a 600 forintot is. Eléggé jellemző lehet, hogy többek között Pásztón havi 13 ezer forintot fizettek ki mun­kanélküli-segély címén. Ha a kifizetett összegeket járáson­ként, falvanként, vagy váro­sonként egy összegben számol­juk, nagy összeget tesz ki. £s itt a párhuzamvonás kedvéért nagyon hasznos ösz- szchasonlítást tenni a Horthy- rendszer munkanélküli-segély osztásával, ahol — mellesleg megjegyezve — ilyen egyálta­lán nem is volt. Hanem a munkanélkülieknek, amelyek milliószámra emelkedtek, nap­számmunkát, hótakarítást és ehhez hasonló elfoglaltságot dobtak napi — de jól számol­junk! — 1 pengős bérért. Ilyen különbség volt a mostani ne­héz helyzetünkben adott mun­kanélküli-segély és az akkori között. Persze, ez érthető. Hiszen a népi demokráciában az ember akkor is ember, ha esetleg va­lamilyen oknál fogva nem tud tevékenységet kifejteni. Míg a kapitalista rendszerben a dolgozó ember csak egyszerű eszköz a kapitalista kezében. De éppen azért, mert ná­lunk minden becsületes em­ber egyenjogú tagja az ország­nak, egyenjogúan élvezi az or­szág gyümölcsét, elvégzett munkája arányának megfele­lően. szóvá kell tenni a mun- kanélküi-segély néhány prob­lémáját. Szem előtt tartva az ország gazdasági helyzetét és hogy egyáltalán jogos-e a munkanélküli-segély kifizetése. Az ellenforradalom óta közel 9 hónap múlott. Rohamosan helyreállítjuk a keletkezett károkat. A helyrebillenés felé 411 az ország gazdasági helyze­te és mi több, nem munkanél­küliségről, hanem egyes üzem­ágakban munkaerőhiányról be­szélünk. Ha valaki munkát keres» kap. Ennek ellenére még mindig vannak, akiknek munkanélkü­li-segélyt folyósítunk. És több esetben jogtalanul. Szécsény községben többek között 17 nő és 12 férfi kap munkanélküli­segélyt. De folyósítanak mun­kanélküli-segélyt Jobbágyi­ban, Szurdokpüspökiben is és más községekben is. Ha ezt a törvényes igazság­nak megfelelően juttatnák, nem is volna baj. Azonban mint kiderült, jogtalanok a ki­fizetések. Kap olyan — most magát munkanélkülinek ne­vező — is munkanélküli-se­gélyt, akinek 4 hold szántója, 2 hold rétje van. összesen te­hát 6 hold földterület. Nem beszélve arról, hogy a 2 hold rét olyan jövedelmet biztosít, mint a szántó. De van egy fur­csább eset Szécsény községben. Az egyik háromtagú család, ahonnét a feleség is dolgozott, most a feleséget elbocsátották azzal az indokkal, hogy a fér­jének 1600 forint fizetése van. Ennek a családnak van még 2 hold földje is. Ennek ellenére az asszony mind a mai napig munkanélküli-segélyt élvez. Az ilyen esetek semmi szín alatt nem megengedhetők. Hiszen az amúgyis megcsappant állam­kasszából kell ezt a pénzt ki­fizetni. Aztán van olyan csoportja is a munkanélküli-segély élve­zőinek, akiknek már adtak munkát, de mivel a munkanél­küli-segélyt kapják, nem fo­gadták el a felajánlott munka­kört. Nem, ez így nem mehet! Ezt senki az államtól nem kíván­hatja. Ezt az állapotot meg kell szüntetni, mégpedig minél előbb. Fizetést csak azok vegye­nek fel, akik arra jogosultak. Az állam nem lehet senki szá­mára fejőstehén. Csak üdvözölni lehet azt az intézkedést, amelyet egy új kormányrendelet alapján hoz­tak, hogy felül kell vizsgálni a munkanélküli segélyek kifize­tését. A felülvizsgálat a taná­csokra tartozik. A munka nem kis felelősséggel jár. Egyeztet­ni kell a dolgozó érdekeit az állam érdekeivel. Elvégre mind. kettő egy érdek. Tisztát kell teremteni a zavaros helyére, mert semmiféle pazarlást, fö­lösleges kiadást nem engedhe­tünk meg. Ezt mindenki meg fogja ér-' teni. B. Gy. Rövid látogatás az Marni Áruházban — Nagy választék van retikülök, táskák s egyéb kultúrcikkekben — KÉT HÉT A SZOVJETUNIÓBAN Havrán István feljegyzése Reggeli után megtekin­tettük Vorosilovgrádban a Technika Házát, ahol komoly bányászati gépi berendezése­ket, leírásokat, a technika fej­lesztésével kapcsolatos előadá­sok különféle makettjeit, raj­zait néztük meg. Ajándékul kaptunk egy hatalmas albu­mot, mely a Technika Házá­nak legjellegzetesebb eszkö­zeit mutatja be képekben. Ez­után sétát tettünk a városban, ahol a vorosilovgrádi második fesztiválra készülődő fiatalok­kal találkoztunk, akik nemze­ti viseletben, jókedvvel éne­kelve vonultak fel az ifjúsági találkozó vorosilovgrádi elő- ünnepségén. Majd fél 12 óra­kor a vorosilovgrádi kerület­hez tartozó Katyajevka bánya­telepre utaztunk, ahol a helyi szakszervezeti vezetők vártak. Megtekintettük az Iljics-aknát, ahol egy 200 méteres front­fejtésen 1,2 méter vastag tele­pi) frontfejtést néztünk meg. A bánya modern vasbiztosí­tással van kiépítve, jellegze­tessége, hogy a talp nincs vas­Fogadás a pionírok palotájában II. sál biztosítva, mivel nincs talpduzzadás, vaspapucsokban áll a vasbiztosítás. Május 5-én reggeli után autókkal Sztálinéba indul­tunk, mely úton elkísértek bennünket Sztalino és Vorosi- lovgrád határáig a Katyajev­ka bányatelep vezetői is. A szovjet, magyar bányászok ba­rátságának megpecsételésére pezsgős búcsút vettünk. Szta­lino város határában szintén fogadtak bennünket a város bányász-szakszervezetének a tagjai. Sztálinéba érkezésünkkor a pionírok palotáját látogattuk meg, ahol a pionírok lelkesen fogadtak, ajándékokat adtak, megmutatták, mivel foglalkoz­nak, hogyan nevelik a fiatalo­kat Lenin szellemében a mun­ka megbecsülésére, a hazasze­retetre. Mintegy két órát töl­töttünk itt. Ebéd, utána meg­néztük a sztalinói Technika Házát, ahol a bányagépek ki­csinyített típusait működési állapotban mutatták be, továb­bá bemutatták, hogyan fejlesz­tik a szovjet bányászok tech­nikai tudását. Majd ugyancsak a Technika Házában részt vet­tünk egy mozielőadáson. M r asnap a sztalinói kerü­lethez tartozó abakimai bá­nyatelepre utaztunk. Ezen C. , . . , bányatelepnek bányája jelen- Cbed után a kultűrpalo- leg napi 2900 tonna szenet tér- iában számunkra rendezett mel. 1937-ben kezdték építeni, a második világháború alatt a német fasiszták tönkretették. 1960 végére lesz teljes kapaci­tással újjáépítve, amikor is 5000 tonnát fog naponta ter­melni. A bányát a küldöttség minden tagja megtekintette, megnéztünk egy 220 méter hosszú frontot és 2 darab elő- vájást. A biztosító eszköz a vá­gatokhoz a TH-gyűrűs köríves biztosítás 12—15 négyzetméter szelvényű, a szállítás akkumu­látoros mozdonyszállítás. A csillék 2 tonnásak. A frontfej­tésben 2 darab gép végzi a szén jövesztését és felrakását tDombaszkombájn). Meg kell jegyeznem, hogy a ünnepi ülésen négy felszólaló — közöttük Zsiharjev elvtárs — üdvözölte a delegációt, raj­ta keresztül a magyar bányá­szokat, a magyar népet. Az üdvözlő beszédekre a delegá­ció vezetője adott választ. Rö­viden ismertette az ellenforra­dalmi eseményeket, annak ki­hatását a pártra, az egész nép­gazdaságra és a szakszervezeti mozgalomra, majd a kibonta­kozás eddig elért eredményeit. A válaszbeszédnél különösen ki lett hangsúlyozva a Szovjet­unió, a szovjet emberek segít­ségnyújtása, és az, hogy a szovjet emberek már kétszer áldozták életüket Magyaror­szág függetlenségéért és a ma­gyarországi munkáshatalom biztosításáért. Ezután a környező bánya­telepek kultúrcsoportjainak bemutató műsorát tekintettük meg, mely magas kultúrszín- vonalat mutatott, szórakozta­tó volt. Különösen kidomboro­dott a műsorban a népi sajá­tosság. A szovjet emberek sze- retetét dokumentálja az, hogy Kovács László elvtársat az előadás után valósággal elvit­ték, hogy vele még elbeszél­gessenek és csak hosszú kere­sés után a kultúrpalota egyik termében találtunk rájuk, amikor ők maguk kértek elné­zést, hogy ennyi ideig vissza­tartottak bennünket. (Folytatjuk.) szovjet bányákban, bármelyik­ben is jártunk, önmentő ké­szülék nélkül egyetlen alka­lommal sem lehetett leszállni. A munkaidő kivétel nélkül a donyeci bányákban a feltárási, elővájási és fejtési munkát végzőknél 6 óra. fenntartási, szállítási és egyéb munkát végzőknél 7 óra. A munkaidő viszont folyamatos, tehát nincs vasárnapi szünnap. A dolgozók egy része a hétközbe eső mun­kanapokon kapja ki szabad­idejét, melyet azonban úgy kell beütemezniök, hogy ha­vonta legalább 2 szabadnap vasárnapra essen. A bányászok részére bizto­sítva van a belgyógyászat, operációs és egyéb kezelési lehetőség. Bányalátogatáson

Next

/
Thumbnails
Contents