Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)

1957-06-22 / 49. szám

1957. június 22. NÓGRÁDI Népújság Van még tennivaló Margittárón Május 8-i Nógrádi Népújság­ban egy cikk jelent meg, amely­ben talán nem elég élesen bí­rálták meg a zagyvái üzemet. A bírálat elsősorban a margit- tárói üzemegységet illeti. Egy­részt azért, mert túlzott az im­produktív munkaerő, másrészt pedig hiányosságok vannak az önköltség betartása, valamint a munka megszervezése terén. Meg kell mondani, hogy az a cikk sok nemtetszéssel ta­lálkozott a vezetők, elsősorban Medvesi bányamester részéről, ugyanakkor a dolgozók helye­selték a cikk hangját, vala­mint a felvetett kérdéseket. A zagyvái üzemvezetőségen is meg lett vitatva az írás és végső fokon megállapodtunk abban, hogy helyes és idősze­rű. Valóban sok hiba van ná­lunk és nem tettünk meg min­dent a hibák kijavítása érde­kében. Az önköltség terén kü­lönös fontossággal bír az im­produktív munkaerő csök­kentése. Ezzel a kérdéssel na­gyon sokat foglalkoztunk, azon­ban úgy néz ki, hogy még min­dig nem találtuk meg a helyes utat. Próbáltuk bevezetni a kétharmados termelést, ezzel gitt árón elsősorban Medvesi elvtárs részéről nagy ellenál­lással találkozunk. Minden­áron azt akarja bebizonyítani, hogy helytelen a kétharmados termelés, mert így nem tudja a tervet teljesíteni, mert nincs elegendő üres csille. Az ellen­őrzések folyamán megállapít­ható volt, hogy valóban van, amikor ümhiány mutatko­zik. Azonban ez az üreshiány olyan minimális és semmi eset­re sem befolyásolhatja a ter­melést. abban az esetben, ha a munkát helyesen szervezik meg. Véleményem szerint ez inkább a múlthoz, a régihez való ragaszkodás. A másik kérdés a dolgozók kezdeményezésének a kérdé­se. Úgy gondolom,' hogy na­gyon üdvös, ha a dolgozók, akik túlnyomó többségükben a termelést akarják elősegíteni, javaslatokkal élnek a munka megszervezése, vagy a műsza­ki feltételek megjavítása érde­kében, Nem szabad lebecsül­nünk a dolgozók javaslatait, úgy mint Margittárón. ahol az üzemvezetőség lebecsülte Sír­kő elvtárs javaslatát. Még ab­ban az esetben is, ha a javas­lat egy-egy esetben nem egé­el tudnánk érni a szállítóknál a I szén megvalósítható, elsősor- létszám kétharmadra való ban a célt és a jószándékot csökkentését. Ugyanakkor Mar­Ifajon meddig? A kieső létszám az el­múlt időben különösen megnövekedett. Június 17-ig a kieső létszám 27 355 fő volt. Ezzel egy­idejűleg bányászaink 25 878 tonna szénnel ter­meltek kevesebbet. Hétfőn 2309 volt a ki­esők száma. Ez a lét­szám elegendő lenne Mátranovák és Mizserfa munkáslétszámának és 305 vagon szén kiterme­lését eredményezné. Legfőbb ideje, hogy ezen a területen rendet teremtsenek az üzem­vezetők. Magyarázzák meg a dolgozóknak, mit jelent a kieső létszám az üzemnek és mennyi­vel keres kevesebbet a dolgozó. Ezen a terüle­ten sürgős és gyors in­tézkedésre van szük­ség, keli figyelembe venni. Meg kell vizsgálnunk, hogy lehetsé­ges-e az adott javaslatot meg­valósítani. ha nem, be kell hív­ni az elvtársat, és meg keil magyarázni neki. Abban az esetben, ha mi elzárkózunk a dolgozók javaslatai elől. akkor el fogunk szakadni a tömegek­től, az emberek véleményétől, minek következtében dol­gozóink bizalmatlanok lesznek velünk szemben. Érezni kell (és a gyakorlatban is meg kell valósítani), hogy úgy a dolgo­zóknak, mint a műszaki értel­miségieknek egy a céljuk. Mi vezetők a munkáshatalom meg­bízásából vagyunk itt, a párt megbízik bennünk és köteles­ségünk támaszkodni a dolgo­zókra, tanítani és tanulni a dolgozóktól. Sok hiba van ná­lunk, de biztos vagyok abban, hogy a pártszervezetekkel, va­lamint a szakszervezettel együtt megtaláljuk a hibák ki­javításának az útját és a jö­vőben a Nógrádi Népújságban sokkal jobb eredményről ír­hatunk a zagyvái üzemről; Madarász Ferenc zagyvái bányavezető Lapunk június 15-i számá­ban megjelent „A bányák mostohagyereke“ és „A ver­senynyilvánosság nyomában“ című írásunkra érkezett válasz Mátranovákról és Szorospa­takról, amely így szól: Elöljáróban is köszö­nettel vettük a kritikát, mert úgy gondoljuk, az építő kriti­ka nyomán munkánkat javí­tani fogjuk és tudjuk, hogy ezzel a dolgozó nép jobb jövő­jének építését biztosítjuk. A Szorospatak-Mátranovák pá­rosversenyben mi kihívott ver- vagyunk, tehát a csatlakozáshoz a Szorospatak tudják, hogy ez a politika az egész nép érdekeit fejezi ki. Tudják ezt a kapitalisták is, s ebbe nem nyugszanak bele Megpróbálják a különböző ideológiákkal zavarni ezt a gyors fejlődést. Ideológiai la­kájaik sokat papolnak mosta­nában a nemzeti komimundz­Meiögaídasági gépeket exportálunk Jugoszláviába Jugoszláviában rohamos ütemben gépesítik a mezőgaz­daságot és a legmodernebb felszereléseket vásárolják kül­földről. Jelentős megrendelé­seket kapott a magyar mező- gazdasági gépipar is. EMAG- kombájnokat, a Szállítóberen­dezések Gyárában készült cséplőgépeket, boronákat vesz­nek a jugoszláv cégek a TECH- NOIMPEX Vállalattól. Az idei betakarítási munkák­nál a jugoszláv földeken több mint kétszáz EMAG-kombájn dolgozik majd, s jövőre újabb kétszázat szállítunk. Rendeltek ötven cséplőgépet, ekéket, ta­lajmegmunkáló eszközöket, bo­ronákat, Ezek jó részét már el­szállította a TECHNOIMPEX. Gépek beszerzése céljából a közeljövőben két jugoszláv me­zőgazdasági küldöttség járja be a szomszédos országokat. Az egyik delegáció ellátogat ha­zánkba is, hogy megtekintse mezőgazdasági gépgyártó üze­meinket, a Gépkísérleti Intéze­tet és megnézze, hogyan mű­ködnek gépeink, hogyan dol­goznak velük a földeken. A TECHNOIMPEX önálló gépbemutatóval vesz részt augusztusban a szokásos novi- szadi őszi mezőgazdasági vásá­ron. Külön pavilont építenek majd, amelyben mintegy har­minc gépet helyeznek el. 3 lagzi — 157 hiányzó műszak A munkafegyelem lazaságai Ménkesen A munkafegyelemről ma igen sok szó esik, hiszen nem mindegy az, hogy az üzem mennyit termel és az sem, hogy a dolgozó mennyit keres. Sajnos ezen a téren nincs min­den rendben a ménkesi bánya­üzemnél. Talán kezdjük mindjárt a 480 pei’c kihasználásánál. Na­gyon ritka az a csapat, amely 7 órát dolgozik. A telepítés a külszínen van. Hivatalosan 3 óra előtt 5 perccel lenne a be­szállás. A délelőttös szak 3 óra 5 perckor jön ki és a nappa­lost megvárja a felváltó szak, ahol közösen megbeszélik a tennivalókat. Ezután már V« is elmúlik, míg a csapatok tény­legesen beszállnak. Vagy egy másik krónikus eset. A szállí­tóknál nem ritka eset az, hogy 2 órakor már otthagyják a munkahelyüket. Például a IV. segédereszke gépkezelője, Da- nyi Sándor negyed 3-kor már a VI-os tetőn hevert. így tehát a csapat nem tud dolgoz­ni, mert nincs számára a szál­lítás biztosítva. S ha netalán szállítási akadály van 2 óra­kor. akkor azt már nem csi­nálják meg. így tehát műszak végén 1 óra kiesés van. Ha eh­hez hozzászámoljuk, hogy fél, vagy háromnegyed órával ké­sőbb kezdi a munkát a csapat, akkor a munkaidő 8 óráról legjobb esetben is csak 6,5—7 órára csökken. Mit jelent ez szénben és forintban egy 9 fős fejtési csapatnál? E gy fő átlagosan 6 csillét rak meg 1 műszak alatt. 1.5 óra alatt 1 fő 2 csillét tud­na még megrakni, ami 3 főnél 6 csille szén lenne. 24 óra alatt tehát a csapat 18 csillével rak­na többet. Ez 1 hónap alatt 468 csille szen lenne és a csa­pat 4268 forinttal keresne töb­bet. Az üzemi viszonylatban 31 csapatnál 1 hónap alatt 14 508 csille szén lenne és a csapatok keresete 133 312 forinttal len­ne több. És hogy még sincs így, ennek oka a munkaidő nem teljes kihasználása. Pedig alig hiszem, hogy volna olyan bá­nyász, aki ne szeretne több fo­rintot hazavinni. Befolyásolják ezt a szállítók is, hogy ez csak egy szép el­gondolás. Például Hajas Fe­renc b. és Bakos József m. fél 10-kor kijöttek a bányából, munkahelyük, a VI. sikló, szál­lító nélkül maradt. S hogy miért jöttek ki félműszakon? Hát igen, azért, mert összeve­rekedtek. És a másik krónikus­sá váló eset. Radics István és társa már fél 2-kor a bánya kijáratánál mosták a csizmá­jukat és lehetne sorolni tovább. A munkafegyelem másik fontos tényezője az indokolat­lanul magas kieső létszám. Ez a betegség különösen szomba­ton jelentkezik. Dorogházán 3 lagzi és a 7-én levő 38 szabad­ság 97-re emelkedik, a betegek száma 37-ről 53-ra nő. Bizony ez furcsa betegség lehet. így 8-án, szombaton, 157 főre emel­kedett a kieső létszám. De ha már betegség, gyógyszer is van hozzá. Elvégre miért vannak dorogházi aknászok? Bizony ők minden távolmaradót sza­badság bejelöléssel gyógyíta­VÁLASZOLNAK AZ ILLETÉKESEK musban annál könnyebben si­kerül a burzsoáziának és ideo­lógusaiknak elaltatni a dolgo­zók osztályönitudatát, annál szilárdabb a kapitalizmus. Hi­szen a kapitalizmust nemcsak az erőszak és a kizsákmányo­lás tartja fenn, hanem a töme­gek öntudatlansága, elmara­dottsága. saját erejükben való musról, amely lényegéből nemj más, mint fából vaskarika és < a kommunista világmozgaloim] szétverésének az ideológiája. A nemzetközi kommunistái munkásmozgalom visszautasít-, ja ezt és szilárdan a marxiz-< mus—leninizmusra támaszkod-* va a proletár internacionaliz-j mus elvét figyelembe véve; végzi történelmi hivatását. A magyar kommunisták kér-1 lelhetetlenül harcolnak min-7 den ellenséges nézet ellen, bár-1 milyen mezben üsse is fel azj a fejét. így harcolnak a nem-< zeti kommunizmus elméletei ellen is. Marx és Engels 1848-ban ai Kommunista Kiáltványban ír-- ták, hogy kísértet járja bei Európát, a kommunizmus ki-í sértete. Ez ellen a kísértet el-' len összefogott Metternich. a< cár, a pápa stb. Ma is van-i nak metitemichek, cárok, páJ pák. A kommunizmus eszmé-j jenek jája nemzeti és nemzet-* bizalmuk hiánya is. Ezzel ellentétben a szocialis­ta társadalom hatalma, növe­kedésének szükséges előfelté­tele a nép legszélesebb politi­kai és társadalmi aktivitása. Ez az alktivitás „ tömegek szo­cialista öntudatának növeke­désétől, a kommunista párt eszméinek és jelszavainak a tö­megek közötti elterjedésétől függ, attól, hogy „ marxizmus —leninizmuson alapuló politi­káját a dolgozók megértsék és hogy ez a politika megfeleljen az egész dolgozó nép érdekei­nek. A marxizmus—leninizmus ideológiája ilyen világnézet, megfelel a dolgozó nép érde­keinek és tételei egybeesnek a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeivel. Az októberi események mu­tatták, hogy a dolgozók kö­zül milyen sokan nem emel­kedtek fel a szocialista öntu­dat fóliára. Ebből vonja le a mi tisztelendő urunk azt a kö­vetkeztetést. hogy a kommu­nista ideológia csődbe került, mert a dolgozók nem támogat­ták. Az imperialista „átkok" ellenére dolgozó népünk támogatja a Kádár-kormányt. Ma már a napnál is fénye­sebb az, hogy a széles dolgozó tömegek támogatják a Kádár- kormányt, a kommunisták po­litikáját, amely mentes a múlt szektás hibáitól és a jobbol­dali opportunizmustól is és egyre többen sorakoznak fel a párt és a kormány mögé, mert hozzájárulása után mi öröm­mel vesszük a most „mostoha­üzemnek“ nevezett Mizserfa üzemmel való versenyre lépést. A mi válaszunk késése annál is indokoltabb — mivel június 11-én kaptuk meg a szorospa­taki üzemtől a kiértékelés tár­gyában történt levelezésünkre a végleges megállapodást. A mátranováki bányaüzem dol­gozói a múltban is és jelenleg is örömmel fogadták a szocia­lista munkaversenykihíváso­kat és a verseny célját is­merve öntudatosan dolgoztak, nem félve attól, hogy a ver­senytárs fog győzni, mert tud­ták, hogy a nemes vetélkedés­ben az igazi győzelmet a dol­gozók millióinak jobb, boldo­gabb jövője jelenti. A mizser- fai üzem levele sem került az íróasztalfiókba, ezzel foglal­kozott az üzemvezetés. Most, mikor a végleges meg­állapodás megtörtént a szoros­pataki üzemegységgel és úgy gondoljuk, hogy Szorospatak is hozzájárult a mizserfaiak csatlakozásához, üzemünk ré­széről elfogadtuk csatlakozá­sukat, amit közöltünk a mi- zserfai dolgozókkal. A másik anyag, amely a Gáti II. felolvasó termével kapcsolatban megjelent, teljes közi osztályharcokban erősödik —értelmében elfogadjuk és a cikk és terebélyesedik, nő egyre l hatalmasabbá. Még 1848-ban aj kommunizmus kísértet volt,i ma elmondhatjuk, hogy testet j öltött valóság és a kommuniz-3 mus eszméje egyre szélesebb^ dolgozó tömegeket hódít meg^ úgy a szocialista, mint a kapi-| talista országok dolgozói kö-? zött is. Nem kétséges, hogy igaz az) a molotovi megállapítás, hogy c „Minden út a .kommunizmus-1 hoz vezet” és ezt nem tudják] megakadályozni a mai metter- < nichek, a mai cárok és pápák] és az imperialisták úgyneve-] zett ideológusai sem. Godó László jó tanulságot adott az üzem­vezetésnek, hogy nem elég az utasítást kiadni, hanem annak végrehajtását ellenőrizni kell, mert az újságcikk megjelenése előtt már jóval a bányamester­nek a felolvasó rendbehozá­sára kiadtuk a rendeletet. A jelen helyzetben, mivel ^versenyei üzemegységünk­nél nincs beállítva, a munka­ügyi vezető a verseny nyilvá­nosságát jobban szívügyének fogja tekinteni és a jövőben az üzemvezetőség javaslata alapján minden bányarésznél dekádonként és havonként a párosverseny eredménye is­mertetve lesz, s természetesen az üzemvezetés a végrehajtást ellenőrizni fogja és a mulasz­tókkal szemben felelősségre vonást fog alkalmazni. Az újságcikk nyomán a bá­nya vezetője folyó hó 17-én a pártelnök, UB-elnök, a fő­mérnök, munkaügyi vezető és a bányanieslerek jelenlétében az újságcikket ismertette és újból felhívta a jelenlévők fi­gyelmét a bányavezető koráb­ban kiadott intézkedéseire, s a versenynyilvánossággal kap­csolatban mindent el kell kö­vetni, hogy ezen a téren egyál­talán hiány az üzemegysé­günknél ne legyen. Erre a je­lenlévők és megfelelő bizta­tást és segítséget kinyilatkoz­tatták és minden reményünk megvan ahhoz, hogy a jövő­ben a Nógrádi Népújság szer­kesztősége is jobb eredménye­ket fog adni.“ SÁRAI LAJOS Mátranovák bányavezető ♦ Eddig a mátranovákiak vá­lasza, és mit írnak Szorospa­takról a „Bányák mostohagye­reke“ című írásunkra. „. i. A Nógrádi Népújság június 15-i számában a ver­senymozgalommal kapcsolat­ban megjelent cikkükkel egyetérteni nem tudunk. A cikk, a „Bányák mostohagye­reke“ cím alatt jelent meg, mely foglalkozik azzal, hogy a mizserfai üzemegység csatla­kozni kívánt a szorospataki és a mátranováki üzemegységek párosversenyéhez. Mi a mi­zserfai üzemegység átiratát megkaptuk és június 8-án vá­laszunkat és a versenyszem­pontokat meg is küldtük az üzemegységnek, amit igazol átiratunk másolata.“ S levelük végén kérik:„... Szeretnénk, ha a szerkesztő­ség a legközelebbi számukban közölné, hogy a mizserfai üzemegységhez küldött ver­senyfelhívásunk és átiratunk melyik fiókban heverhetett el“. PINTÉR LÁSZLÓ Szorospatak, bányavezető 4* Örömmel vettük a két bá­nyaüzem válaszlevelét. Ez is azt igazolja, hogy van még tennivaló. A szorospatakiak jo­gos kérésének pedig lapunk legközelebbi számában eleget teszünk, ahol arra a kérdésre fogunk majd válaszolni, miért nem tudott válaszlevelükről a mizserfai ÜB 10-én, amikor 8-án elküldték. A versenyszerzödés után (Tudósítónktól) Hagyományos versenyt ele­venített fel a zagyvái és a nagybátonyi bányaüzem június 7-én. A két üzem dolgozói ver­senyeztek egymással már az el- műit év folyamán is. A ver­senyszerződés megkötésekor a csapatok küldöttei 6 pontban állapodtak meg, amely felöleli az üzemek legdöntőbb problé­máit, — önköltség, termelé­kenység, munkavédelem terü­letén. A fizikai és a műszaki dol­gozók a versenykihívás alkal­mával örömmel vállalták, hogy egymással versenyeznek és nem egyszer hangoztatták bá- nyászosan „komám, kössétek fel jól a fehérneműt”, ha ve­lünk versenyezni akartok. De nemcsak a versenypantokban állapodtak meg, hanem abban is, hogy megnézik egymás munkahelyét, az üzem problé­máit és a helyszínen ismerked­nek meg a versenytársakkal­A nagybátonyi elvtárcak Ígé­retükhöz híven június 14-én eljöttek a margittárói, illetve forgácsi körlethez, bementek a bányába, hogy megnézzék ver­senytársaik munkaviszonyait, munkalendületét, a bányaüze­met. A margittárói és a forgácsi dolgozók 21-én mennek Nagy- bátonyba, hogy visszaadják a látogatást és ők is megismer­kedjenek a csapatok tagjaival. E látogatásokat úgy oldották meg, a két üzem dolgozói, hogy ebből ne legyenek műszakki­esések, vagyis aki nappalra jár műszakra, az ott marad a munkahelyén, a délutánosok, vagy éjjelesek pedig bemennek nappalra, hogy műszakkieséy ne legyen. A két üzem dolgozói között egyre jobban kezd kidombo­rodni a versenyen kívül az egymás iránti szeretet, megbe­csülés és megértés. Jelenleg a zagyvái bányaüzem lema­radt, aminek oka elsősorban a műszaki vezetés hiányában keresendő, de az üzem műsza­ki vezetői, párt- és tömegszer­vezetek vezetői megbeszélték azokat az intézkedéseket, ame­lyen keresztül a hiányosságo­kat fel lehet és fel kell szá­molni a legrövidebb időn be­lül. Bíznak a zagyvái bányaüzem dolgozói abban, hogy július hó­napban és az elkövetkezendő félévben komoly problémákat fognak okozni a versenyt ille­tőleg a nagybátonyi elvtársak­nak; nak. Illetve mégsem, mert 8-án l hiányzó volt, de ez cigány s ennek beírták a hiányzót, mert nem kellett félni a ro­konság, a falubeliek éles nyel­vétől az aknásznak. Ezek után érthetővé váJik, hogy májusban összesen 608 volt a kieső létszám. Ez pedig az üzem létszámának felel meg és 75 vagon szén kitermelése vált volna lehetővé, ha nincs ez a magas kiesés. De nehogy ar­ra gondoljon valaki, hogy jú­niusban, vagy júliusban jobb lesz a helyzet, mert mint Ka­tona Barna, a munkaügyi osz­tály vezetője mondja: — Ez így lesz egész aratásig. De mi lesz addig? Hiszen az ország­nak szénre most is és még az aratáskor is szüksége lesz. Vi­szont a bánya már most úgy néz ki éjjel, mint egy szanató­rium, ahová a bányászok éjjel a karbidlámpával szunyókálni mennek, S ha számot néznénk az is igazolná ezt. Hiszen az éj­jeli műszak termelése a nappalinak mintegy 40—50 százaléka csak. S az aknászok ezt is tétlenül nézik, hiszen együttérez a dolgozóval, mert egész nap ő is kaszált, vagy kapált és bizony éjjel még az is nehezére esik, hogy felkölt- se az alvó bányászt. Mint jó atya gyönyörködik a horkolás­ban. De hát mit is lehet várni a rokontól, a falubelitől, ha nem ezt. S így ezekután azt is meg lehet érteni, ha Szabó Sándor szállító kijelenti, hogy neki a szállítási felvigyázó nem parancsol. Ezekután a rossz munkaát­vételen sem lehet csodálkozni, hogy a dolgozók meg nem dol­gozott munkáért veszik fel a bért s az aknász még ezt elő­segíti. Ez történt az I. dekád­ban, Bakos Simon f. csapatá­nak 170 forint műszakonkénti keresetet mutattak ki. Az sem titok hogyan: 30 métert vett át Mihalik István aknász 8 méter helyett. Milyen jó lett volna, ha ez sikerül a csapat­nak. Ám később a csapat is elismerte, hogy nem igaz az átvett 30 méter, mert valójá­ban 10 nap alatt csak 8 mé­tert haladtak előre. És jogosan merül fel a kérdés. Vajon hány alkalommal került kifi­zetésre bér el nem végzett munkákra? Feltételezhető, nem ez volt az első eset. S az aknászok ismerik a csapatot. Mihalik is tudta, hogy a Ba­kos csapat 4 napot fenntartás­nál dolgozott és mégis átvette a munkát. A bányában régi idő óta csil­lerendelés alakult ki. Ugyanis az aknász ismeri csapatát és tudja, hol mennyire lesz szük­ség. Vagyis így volna, ha lel­kiismeretesen végeznék mun­kájukat. De nem így történik. Például 12-én a hátsó rész tele volt csillével, még elől üres hiány volt. És még lehetne hosszú oldalakat irni a lazasá­gokról, a munkafegyelem hiá­nyosságairól. A ménkesi esetek többsége nemcsak ménkesi jelen­ség, hanem más bányaüzemek­ben is fellelhető. Legfőbb ide­je, hogy ezen a területen ren­det teremtsenek. Éljenek a műszakiak törvényadta lehe­tőségeikkel, ne tűrjék el a fe­gyelmezetlenséget. Ha ezt megteszik, jól jár a népgazda­ság, mert több szenet kap, jól jár a bányász, mert több forin­tot vihet haza. — Hortobágyi —

Next

/
Thumbnails
Contents