Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)
1957-06-19 / 48. szám
NÓGRÁDI Nepujsäg 1557. június 15. „Mi mindig mélységes érdeklődéssel kísértük a testvéri magyar köztársaság fejlődését" — Részletek Dimitrov elvtársnak a Bulgária és Magyarország közötti barátsági szerződés aláírása alkalmából 1948-ban Szófiában tartott nagygyűlési beszédéből —• Egyre bővül a lengyel külkereskedelem. A gdyniai kikötőbe befutott egy kanadai óceánjáró. Napkemence hajlított tükrökből A barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés, amelyet a magyar kormányküldöttséggel aláírtunk, nem véletlen, nem váratlan esemény. Óriási jelentősége van a két nép és nép- köztársaság egymás közötti viszonyában. Ezt az eseményt népünknek és a magyar népnek a fasizmus és a német le- igázók, hódítók elleni hosszú harca készítette elő. Különösképpen előkészítette ezt az eseményt a nagy Szovjetunió felszabadító szerepe és dicsőséges, hős hadserege, amely felszabadította országunkat a fasiszta, hitleri iga alól. Ezt a szerződést továbbá előkészítette a nagy szövetségesünknek és védelmezőnknek, a Szovjetuniónak erkölcsi, politikai és anyagi támogatásával létrehozott népi demokratikus rendszer mind Bulgáriában, mind pedig Magyar- országon, az a tény, hogy népeink saját, acélos kezükbe vették sorsuk irányítását. E szövetségi szerződést már régen óhajtották és várták népeink. Megfelel a két nép legfőbb létérdekeinek, amelyek parancsolóan előírják a kölcsönös segítést, a szoros együttműködést, azt, hogy együtt védelmezzék demokratikus vívmányaikat és vállvetve a többi népi demokráciával, a szocializmus hatalmas országának vezetésével haladjanak előre, a népek boldogságának megteremtése, a szocializmus felépítésének útján. E szerződést népeink kiontott vére pecsételte meg. E szerződésben a kölcsönös megértés, a kölcsönös testvéri szeretet és a fasizmus, az imperializmus és az új háborús uszítok ellen mélységes gyűlölet, s a bolgár és magyar népnek a Szovjetunió iránti hűsége és szeretete nyilvánul meg. Olyan szerződés ez, amelyet maga a nép, a bolgár és a magyar nép kötött. Fontos ez a szerződés különösen most, amikor az imperialisták azon fáradoznak, hogy feltámasszák a német militarizmust és a német ipari potenciált, mint az imperialista agresszió eszközét, ami merénylet a világ békéje és a népek biztonsága ellen. Ez merénylet népeink ellen, amelyek oly sokat szenvedtek a német imperializmustól, amelyeknek oly sok súlyos áldozatába került a német bárók, hercegek, íőldesurak elnyomó és rabló rendszere. Egyhangúlag megállapítottuk, hogy országaink nemzetközti helyzetének értékelését illetően a két kormány között teljes egyetértés van. Egyetértünk abban, hogy nem létezhet olyan népi demokrácia, amely fejlődhetne, építhetne és egyengethetné a szocializmus felé vezető utat, ha nem venne részt minden erejével a béke, demokrácia és szocializmus egységes világfrontjában, amelyet a Szovjetunió vezet és ne támaszkodna e növekvő egységfrontra. Egyöntetűen úgy véljük, országainknak, amelyek ma szerződést kötnek, amelyek kiszélesítik és megerősítik a testvéri kapcsolataikat, egyre jobban és jobban tömöríteniök kell erőiket a demokratikus egységfrontban. Mi, akiktől távol áll minden szűkkeblű nacionalizmus, és akiket a dolgozók nemzetközi szolidaritása, valamint a demokratikus népek közötti egységes együttműködés lelkesít, egyöntetűen úgy véljük, hogy minden eltávolodás, az imperializmus elleni demokratikus egységfronttól, minden kísérlet ennek az egységfrontnak a aláásásá- ra, és minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy lebecsülje ebben az egységfrontban a mi nagy szövetségesünknek, a Szovjetuniónak vezető szerepét — árulás, a népi demokrácia ügyének elárulása, népünk legfőbb létérdekeinek elárulása. Mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy minden efféle kísérletet, bárhol is jelentkezzék, vagy akár ott, ahol ma jelentkezik, a nepek meg fognak- .akadályozni, mert a népi demokráciák a munkás- osztály és annak kipróbált kommunista élcsapata vezetésével nemcsak hogy nem akarják a front gyengülését, hanem érdekük, hogy mindent megtegyenek erősítéséért. E front nélkül nem haladhatnak előre és ezért népeink, a népi demokrácia népei és az egész világ demokratikus erői nem akarnak visszatérni ahhoz a helyzethez, amely a második világháború előtt volt — a népek el fogják hárítani egy új, imperialista háború borzalmait, A népek eltökéltek arra, hogy megerősítsék a békét, mert a béke nélkülözhetetlen a népek jólétének megteremtéséhez, a béke nélkülözhetetlen az előrehaladáshoz és ahhoz. hogy a népek megvalósíthassák országaikban a dolgozók szocialista társadalmának igazságos, boldog rendjét. Mi mindig mélységes érdeklődéssel kísértük a testvéri magyar köztársaság fejlődését. Éppen ezért, az, .amit ma erről az emelvényről hallottunk, a magyar népi demokrácia haladását és sikereit illetően, rendkívül nagy örömmel és morális elégedettséggel tölti el egész dolgozó népünk szívét, minden bolgár hazafi és honleány szívét. Éljen és viruljon szövetségesünk. új szövetségesünk,' a mi hű testvéri szövetségesünk — a Magyar Népköztársaság! Éljen a bolgár—magyar barátság! Napról napra erősödjék a béke, demokrácia, haladás és a szocializmus egységfrontja, melyet a Szovjetunió vezet! (75 évvel ezelőtt született Dimitrov elvtárs. Ebből az alkalomból közöljük beszédét.) Az acélgyári ének- és zenekar heti két próbával készülődik a július 13—14-i miskolci dal- és zeneünnepség rendezvényére. Az énekkar előadja Eartók: Bolyongok, Kodály: Felszállott a páva, Liszt: Ünnepi dal és Gaál Jenő: Nyári egek alatt... című népdalfeldolgozását. A gyár fúvószenekara Lillafüreden Dvorák: PiInjekció tű nélkül Az orvosi műszerek sorában a legérdekesebb az a pisztoly alakú készülék, amelynek segítségével tű nélkül bőr alá juttathatjuk az oltóanyagot. Az ember testéhez szorított készülék 17,5 atmoszféra nyomással egy másodperc alatt átnyomja az oltóanyagot a pólusok mentén a bőr alá. Ez az új műszer sokféle előnnyel rendelkezik. Meggyorsítja a tömeges oltást — és használata nem követel semmiféle szaktudást vagy gyakorlatot, az injekciózás fájdalommentes és tökéletesen kizárja a fertőzés veszélyét. ros, fehér, zöld... c. indulóját, Kodály: Háry Jánosából az In- termezzót. Vallace: Maritána dalkettősét és Farkas Ferenc feldolgozásában szovjet dalegyveleget mutat be. A gyár kórusa igen sok fiatal énekessel bővült. Például megemlítjük, hogy a tizennégy tenor hatvan százaléka új belépőkből áll. A francia nemzeti tudományos kutató központ a Pireneusokban Felix Trombeaux konstrukciója alapján megépítette a legnagyobb napkemencét. A nyolcvannyolc négyzetméteres parabalatü- 'kör többszáz apró tükörből áll. A naptükröket eddig rendszerint síktükörből állították ösz- sze, mert ezeket egyenként a szükséges parabola formára csiszolni rendkívül nehéz dolog. A sík tükrök azonban nem Garibaldi, a nagy olasz szabadsághős születésének 150. évfordulója alkalmából június vegén és július elején a Magyar Rádió több emlékműsort sugároz. Népek reménysége címmel a kortársak irodalmi művei alapján rajzolja meg Garibaldi portréját. Történelmi eseményjátékot is közvetít a rádió az olasz nép nagy tudják elég kis helyen összpontosítani a napfényt A pireneusi napkemence kis tükreit ezért acéikapcsok hajlítják meg. A tükörben helyet foglaló kis tükrök nem nagyon változtatják alakjukat a szél, a hőmérsékletingadozás és a rezgés hatására. Az új tü- körrendszemek az is előnye, hogy az egész konstrukció rendkívüli könnyű, mert a tükörrészecskék nagyon vékony üvegből készülnek. fiának életéről. Az ezrek útja címmel. Az ifjúsági rádió Ragyogó csillagok című hangjátékában mutatja be annak a szicíliai éjszakának a történetét, amelyen Garibaldi, a magyar származású Türr Istvánnal és többi társával elhatározta. hogy seregeivel átkel az olasz félszigetre és megindítja a szabadságharcot. Országos versenyre készül az acélgyári ének- és zenekar Garibaldi emlékműsorok a rádióban T)ihi emléke .................. M i ly nagy bűn a gyermek lelkét megnyomorítani. Keserű emlékkel megtölteni, riadttá tenni. Nagy bűn ez! Súlyos bűn.:, Már oly sok keserű gondolatot felidéztem az őszi hónapok gyászba ült napjaiból, melyekre az emlékeket tanulságként elevenítettem! De egyetlen . sem hatott oly mélyen rám, mint ennek a gyereknek története. Szomorú történet, elgondolkoztató. Még a tavasz előtt Nagy- bátonyban találkoztam egy gyerekkel. Sovány, keszeg gyerek volt. Fakó haja ápolatlanul tüskédzett. Arca is keskeny, sápadt volt Apja mellett állt és riadtan, bizalmatlanul nézte az embereket. Jobb kezét furcsán feltartotta. Vele is kezet fogtam, hiszen már tizennégy éves lehet, de csak érzéketlenül tette kezét kezembe. Amikor kissé megráztam, fájdalomba torzult arca és felszisszent Akkor mesélt apja egy történetet, egy nagyon megrázó történetet, amelyet őrizgettem, megértettem, mert megvallom, kételkedtem, és hitelesíteni akartam. Most az ifjúsági napon ismét láttam a fiút. Az úttörőkkel vonult fel szép fehér ingben, piros nyakkendővel. Jó nyúlánk gyerek és az első sorban lépkedett. Most szépen meg volt nyíratkozva, de a haja csak az égnek állt. A nézők közül szóltam rá: ,.Tibi!” Hirtelen odakapta fejét. Először idegen volt tekintete, de aztán halvány mosolyba szaladt. Megismert; Mentek tovább, s néztem, milyen szépek. Mellettem egy öregasszony szemét törölgette. Sírt. Felvillant bennem a gondolat, vajon ő is tudja, hogy ezeknek a gyerekeknek milyen veszélyben volt az életük? Ismét végig éltem a történetet. Tibi apja a népes a történetet Tibi apja a népes Baráth-család legidősebb gyermeke. Bányászok voltak ősidőktől. Apáról fiúra szállt foglalkozásuk. A munkások közül sarjadtak, így fűződött életük a kommunistákhoz. Kemény, nyers emberek maradtak. Nem tudtak megváltozni, finomkodni, a szó és tett között angolna-módra siklani. Sokat is érte ezért őket csalódás, meg nem értés. Voltak már ők vezetők is. Az idősebb Baráth is. Nem tetszését a maga módján mondta meg: nyíltan, kendőzetlenül. Fajtájától idegen embereket pedig egyszerűen nem szívlelt maga körül. Nem volt valami népszerű ember; Sokan meg sem értették. Pedig ha a szívébe láthattak volna!... Mennyi, mennyi húség. melegség van benne. Azon az emlékezetes októberi hónapon már csak egyszerű munkás volt. Mégis, amikor felágaskodtak ezek a fegyveresek, úgy csaptak Baráthékra, mint akitől a legtöbb félteni valójuk van. Az idősebb Baráth még fel sem eszmélt, már beszorították lakásába. Ki sem léphetett, ott vigyázta őt éjjel-nappal hat fegyveres. Csak járt-kelt a szobában. Nőtt, tüzesedett benne az indulat. Feleségét a riadalom szorongatta. Feszült, idegtépő volt minden, csak a két kisebb gyerek, Jutka és Tóni körül maradt valami a régi családi melegbő] A játék hevében felkacagtak, majd összemarakodtak, hol sírásra görbülve panaszra fakadtak. T ibiben már megnőtt az értelem, megérezte a veszélyt Fojtogatta a harag, de a szégyen is. hogy házukat fegyveresek vigyázzák. Leste apja minden mozdulatát. Keserítette, hogy az ő erős apja nem csap vissza, nem zavarja el az idegeneket a ház tájáról. Ez érthetetlen volt előtte. Egyik este aztán megértett mindent. Mái' lefeküdtek, de nem jött álom szemére.. Hallotta, hogy az ablak alatt lépkednek, fojtottan beszélgetnek. Elfogta a félelem Apja, anyja a konyhában volt, ki akart hozzájuk menni, de csak a nyitott ajtóig ért, amikor meghallotta apja suttogását: „Csak ki tudnék innen menni!” Aztán papírzörgést hallott, majd megint az apja hangja: ,.Azt írják, minél előbb szökjek, mert Miskolcra akarnak vinni! Mi a szándékuk ezeknek?” Anyja fojtottan felzokogott: „Meg akarnak ölni! Mi lesz a gyerekekkel?” Tibit a fagyos félelem fogta el. Remegni kezdett. Aztán megint apja indulatos hangja dörömbölt fojtottan: ,,De akkor ők is velem pusztulnak!” Ideges lépteket hallott a konyha felől és visszaugrott az ágyba, ügy tett, mintha aludna. Felkattant a villany, apja jött a szobába, s takargatta az alvó gyerekeket. Tibi számára idegennek tűnt a sápadt apai arc. /-isak dobálta magát az ágy- ban, nem jött álom a szemére. Nem tudta, mennyi idő telhetett, amikor megzörgették az ajtót. Rögtön felugrott és kiment a konyhába. Apja az ajtó mellett állt, kezében kisbaJta s ádámcsutkája idegesen mozgott Anyja a szekrény mellé húzódott riadtan. Egész testében remegett. Újból zörögtek és beszóltak: „Kinyitni!” A gyerek az apjához ugrott. — Apu, ne nyisd ki! De az apja a prices mögé tette a balták eltolta a gyereket, az ajtóhoz ment, kinyitotta és hirtelen visszalépett. Árokszálásy, Palotay és még egy fegyveres álltak az ajtóban, kezükben pisztollyal. Farkasszemet néztek Baráth- tal. Tibi meredten nézte őket, de amikor beléptek, a kétség- beesés apja elé lökte és felkiáltott: — Ne bántsátok apukámat! Árokszálásyék arcára torz mosoly ült. Kutatni kezdtek a lakásban. Fegyvert kerestek. Aztán faggatni kezdték Baráthot, de ebből a gyerek már keveset értett. Már hajnalba hajlott az idő, amikor elmentek. Nehéz, nyomasztó napok nehezedtek a családra. Csak november 4-én engedett fel és ekkor Baráth legkisebb fiával, Tónival elindult Barna községbe, ahonnét a karhatalomba lépett Valamelyest Tibi is megnyugodott. Nem sejtette, hogy milyen veszély leselkedik még rá Kerülte az embereket, arca riadttá, komorrá lett. De már kimozdult a házból. Olykorolykor forgatta az iskolás könyvét is, de 'hát az iskola zárva volt, a tanulás nem kényszerítette. Hogy mégis tegyen valamit, négy disznójukkal foglalatoskodott. A ház körüli legelőre terelgette az állatokat, oly sokáig voltak a szűk ólba szűkítve. Nem volt idő törődni velük. E gy napon elvette figyelmét a játék, s mire észbekapott, a disznókat már nem látta sehol. Keresésükre indult. A bányaváros egyik szemét- doanbján talált rájuk, ahogy ropogtattak. Már indult feléjük, hogy hazaterelje, amikor egy jókora kő huppant le előtte, felverve a sarat Hirtelen megfordult és egy tucat, nálánál korosabb gyerek tódult feléje fenyegetőzve. Hirtelen nem tudta, mire vélni. Azok közrekapták és már ütötték is, ahol csak érték. Zúgott, zsibongott az egész boly. Védekezni próbált, de a túlerővel nem bírt, megadta magát. A fájdalmas ütésekre fel-fel szisszent, aztán megeredtek könnyei, sírt hangtalanul, keserű fájdalommal. Azok meg nem kímélték. Az egyik nekiugrott, elkapta kezét és a nógráditól idegen kiejtéssel ráordított: „Te büdös kommunista!..: Hol az apád... „És megcsavarta. Egy nagyot roppant csuklója. Fájdalmában felordított. A roppanástól a többiek megrettentek és elfutottak. Ott hagyták őt. Hasította egész testét a fájdalom, nem sírt már, csak remegett egész teste. Fátyolos szemmel kereste disznóit, s megindult feléjük. Lopva visszapillantott ér látta, hogy négy fiú jön utána. Futásnak eredt az egyik épület felé, s beugrott a lépcsőházba. Hallotta, hogy üldözői futnak mögötte. Leszaladt az alagsorba és egy nyitott fáskam- rában a ládák mögé bújt. Üldözői már a lépcsőházba értek s megindultak az alagsor felé. Riadtan húzta meg magát egy ládacsomó mögött. Üldözői ott jártak előtte, mikor az egyikük elkiáltotta magát: — Nincs itt! Gyerünk! T ibi megkönnyebbült, de a ládáik mögött maradt. Jó öt perc is múlhatott, amikor kiabálás, zuhogás szűrődött be hozzá. A kíváncsiság kihúzta őt rejtekhelyéről. Karja már vastagra dagadt. A fájdalom egész testét égette, Felment a lépcsőházba és kikémlelt a bejárattól. Egy csapat gyereket látott verekedni! Ütötték, vágták egymást, miközben szitkozódtak. Megismerte őket. Az egyik csoport az volt, amelyik őt is megverte. az idegenek. így nevezték őket, mert valahonnan idegenből kerültek Nagybátonyba. Nem tartoztak a törzs bányász- családokhoz. A másik csoport az ő barátai voltak, akik nagyobb számmal bírtak és már-már győztek az idegenek fölött. amikor valahonnét lélekszakadva rohant feléjük az iskolaigazgató és szétválasztotta a verekedő csoportot. Tibi bántalmazói menekültek, barátai pedig felháborodva magyaráztak az igazgatónak .;: Tibi előmerészkedett. Első dolga volt a disznókat keresnie A szeme előtt fájdalomtól vörös karikák táncoltak. Már csak ténfergett, amikor a gyerekek közrefogták és vitték hazafelé. A B-épület előtt haladtak el és szembejött velük Bodzay, az egyik tanító. Zavartan kapta el tekintetét. Tibi vastagra dagadt karját fogva megállt és sirástól gyenge hangon panaszkodott: — Nagyon fáj. A többiek Bodzayra mutattak: — ö volt, aki tüzelte az idegeneiket. Valamennyien gyűlölködve néztek a tanító után. majd elindultak szótlanul, közrefogva* gyengéden támogatva fájdalmától vánszorgó barátjukat. Tvryolc hónap múlt azóta. A 1’l történetet nem lehet meg nem történtté tenni. Van, ahol a feledés már mossa az emlékezést, de ezek a gyerekek, ha mi feledünk, örökké vádolni fognak. Ezért örökítettem meg. Bobál Gyula
