Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)

1957-06-12 / 46. szám

NÓGRÁD MEGYE IFJÚSÁGA FORRADALMI HAGYOMÁNYAIHOZ MÉLTÓAN ÜNNEPELTE AZ IFJÚSÁG NAPJÁT Csodálatosan ragyogó nap­sütésre ébredtünk június 9-én; A Nógrád megyei ifjúság nap­ja volt ez. Igazi seregszemle, ahol a megye minden fiatalja megmozdult, hogy a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség zász­laja alatt ünnepeljen, Reggel 6 órakor zeneszó éb­resztette Salgótarján város dol­gozó népét, hogy hívja erre a valóban igazi 'seregszemlére. Szép volt az ünnepség, mert fiatalos lendület, erő sugárzott belőle. Zászlódíszbe öltözött a város is. hogy köszöntse a me­gye minden részéből összese- reglett fiatalokat, A ragyogó pirosnyakkendős úttörőket, a kékinges kommunista fiatalo­kat, a népviseletbe öltözött parasztfiatalokat és minden if­jút, aki erre a napra a város­ba érkezett; Kedves vendégeket köszön­töttek a fiatalok ezen a napon városunkban. A baráti Cseh­szlovákia fiataljai küldték el küldötteiket, llbgv szemtanúi lehessenek ennek a seregszem­lének, amely minden félreér­tést igazolva bizonyította, hogy igenis a magyar ifjúságot az ellenforradalom nem tudta el­téríteni arról az útról, ame­lyen haladva a szocializmus felé menetel. Nehéz leírni azokat a moz­galmas perceket, amelyek jel­lemezték ezen a napon az egész várost. Üzemekben, hi­vatalokban sorakoztak a fiata­lok, hogy felvonuljanak. A vá­ros mellékutcái már a reggeli órákban csoportosuló fiatalok­tól volt hangos. Vidáman pat­togtak az indulók, nótaszó zen­gett a fiatalok ajkán, Pont 10 órakor a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei intéző bizottsága tagjainak kí­séretében a Petőfi térre érke­zett dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány Minisztertanácsának elnökhelyettese és elfoglalták a helyeiket a díszemelvényen, hogy köszöntsék a lelkes él­jenzés és taps közepette felvo­nuló Nógrád megyei ifjúságot Nagyon szép volt a felvonu­lás, színpompás és tarka, jó kedvtől ragyogó. A felvonulást a munkásőrség fegyelmezett sora nyitotta meg. Ekkorra már megtelt a Petőfi tér a nagy eseményre összesereglett érdeklődőkkel. S ezután következtek a meg­lepetések. Az ifjúság minden egyes csoportja tartogatott va­lami kedveset, valami szépet, megkapót, amely bizonyítás volt: június 9 az ifjúság napja. A munkásőrség után moto­rosok szakasza verte fel a csendet, majd a repülőmodel­lezők legújabb modelleikkel vonultak el a díszemeivény előtt. Mögöttük a Rákóczi úti, majd az acélgyári iskolások. Elől kéknyakkendős pajtások, majd nyomukban, pirosnyak­kendős úttörők hosszú-hosszú sorokban jöttek. S meleg taps­sal köszöntötte őket a várako­zó közönség. Nagyon kedves jelenet volt, amikor a fegyel­mezett sorokból fürgén nagy csokor virággal kezükben út­törő lányok pattantak ki és elárasztották a díszemelvényt virággal. Máris újabb csoport közeledett keményen lépked­ve a két zenekar váltott in­dulóira. Nagy zászlóerdő bon­takozott ki a téren, a nemzet­közi összefogást, a munkás­testvériséget jelképezve. A sok nemzet zászlaját játékosan lo­bogtatta a pajkos szél. Ezután az üzemi fiatalok egy csoport­ja következett. Kék ingben, sö­tétkék nadrágban, fegyelme­zetten, katonásan. S mintha egymással versenyeznének, fegyelemben, feltűntek a vá­jártanuló iskola növendékei; Majd a középiskolák, a Köz­gazdaság} Technikum, a Ma­dách Gimnázium és más isko­lák növendékei, akik az emel­vény elé érve nagyszerű torna­gyakorlatot mutattak toe. S jöt­tek a fiatalok, jöttek, sereglet­tek, egy igazi nagy seregszem­Dr. Münnich Ferenc ünnepi beszédét mondja fiatalok egy csoportja, népize­nekaruktól kísérve, másik cso­portjuk énekelve, jöttek-jöttek és megtöltötték Salgótarján főterét, ahol pontban fél II órakor dr. Münnich Ferenc elv­társ ünnepi beszéde köszön­tötte Nógrád megye nagyszerű léhez méltóan. Mert az egyen- ifjúságát június 9-e alkalmá­ruhás diákok után népviselet­be öltözött tarkaruhás falusi bői, a megyei nagy ifjúsági se­regszemle napján, Az ifjúság szilárdan áll a párt és kormány mellett Dr. Münnich Ferenc elvtárs beszéde Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Barátaim! Kedves bányász ifjúság! Engedjék meg, hogy a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány és a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetősége nevé­ben üdvözöljem a nagygyűlést, mint egy élő bizonyítékát an­nak, hogy azok a rágalmak, amelyeket az ifjúsággal szem­ben terjesztettek és amelyeket általánosítva így mondottak: magyar ifjúság szembefordult a népi demokráciával“ — az csak kitalált valami, rágalom, mert az ifjúság szilárdan áll a nép, a dolgozök kormánya és a dolgozóik vezető pártja mel­lett. Kedves elvtársak, ifjú bará­taim. Hét hónappal ezelőtt megkezdődött ellenforradalom­ban nagy szerepet játszottak a hazug jelszavak. Úgy egyedül, önmagukban véve tetszetősök is voltak, de ezzel az ellenfor­radalom félrevezetni kívánta az ország lalcosságának tájéko­zatlanabb részét. Ezen a terüle­ten számos okokból átmeneti sikert is aratták. Néhány ilyen jelszót emlékezetbe akaróik idézni azért, hogy megnézhes­sük, mennyire hazugok, meny­nyire általánosak és mennyi­re nem iránytmutatók voltak azok, de mégis abban a feliz­gatott hangulatban hatással voltak egyes emberekre. Azt mondották annakide­jén, hogy a szabadságért har­colnak, mert szerintük ebben az országban nem volt sza­badság. Hát ne vitatkozzunk velük, tegyük fel, illetve úgy vegyük általában azt a jelszót, hogy nálunk valóban nem volt sza­badság. De nézzük csak meg ezt a kérdést jobban: ebben az országban nem volt betilt­va a tanulás, sőt az a jelenség volt itt. — amit egy angol író meg is jegyzett —, hogy a ta­nulni vágyó fiataloknak ösz­töndíjat biztosított a népi de­mokrácia. Nálunk a szabadság nem üres frázis, volt, hanem va­lóság, amit a népi demok­rácia anyagi eszközökkel is lehetővé tett. Ezek az ellenforradalmárok. amikor forgalomba hozták ezt a jelszót, akkor külföldi szö­vetségesékkel egy ilyen nyak­lónélküli propagandát folytat­tak a szabad világról és sokan elhitték, hogy az a szabadság, ami nyugaton van. Elhitték azt, hogy ott több lehetőség van és nagyobb előrehaladás, főleg a fiatalság részére. Pedig ami ott van. az nem más, mint a polgári szabadság, amiről egy francia író, Anatőle France. azt mondta: „a polgári szabadság azt jelenti, hogy úgy a millio­mosnak. mint a munkanélküli­nek egyformán joga van a híd alatt aludni”. Ez abban különbözik a mi szabadságunktól, hogy ott is joga van ugyan tanulni az if­júságnak, de nincs meg rá a lehetősége, nincs pénz a to­vábbtanulásra, akkor, amikor nálunk az ifjúságot fizetik azért, hogy tanuljon. Én azt hiszem, hogy a kapitalista or­szágban nem akadt egyetlen olyan kapitalista sem, akik él­tek volna azzal az egyforma lehetőséggel, hogy a híd alá ménjenek aludni. Ezután a kapitalista orszá­gokban levő helyzetről be­szélt. maid így folytatta: Nyomorúság, könyöradomány az eltávozottak osztályrésze Itt a polgári szabadság­gal embereket bolondították, aminek scikan be is dőltek. Több mint 150 ezer ember ment el külföldre és keresték az ígéret földjét, .ahál jobb a helyzet és több a lehetőség számukra. Természetes a disz- szidáltak túlnyomó része fiatal volt. Ha most azonban elolvas­suk azokat a leveleket, amelyek a disszidáltaktól érkeznek, akkor abból lát­hatjuk, hogy mit is talál­tak odakint. Baraklakást, nyomorúságos könyörado- mányból szedett ellátást, kilátástalanságot. Az ifjú­ság számára verbuválást azt idegen légióba, ahol sorra pusztulnak. A fiatal lányok, fiatal nők számára azt. hogy az uraság­nál háztartási alkalmazott le­gyen. S a fiatalok túlnyomó többségét a legteljesebb elzül- lés fenyegeti. így néznek ki a valóságban azok a jelszavak, amivel az ellenforradalmista írók, színé­szek, földbirtokosok bolondí­tották az embereket. Rávettek tudatlan, kiskorú fiatalokat, hogy géppisztolyokkal Iövöl­dözzenek. Ez volt az ellenfor­radalom gyümölcse. Erre ne­velte, vitte az ifjúságot és ne­künk idősebbeknek, a pártnak és a KISZ-szervezetnek az a feladata, hogy az ellenforrada­lomnak ezt a romboló marad­ványait kiirtsa és erre igen jó eszközök vannak. Én most itt vagyok a bányá­szok között, az ország egyik fellegvárában, ahol az ellen- forradalom a legkevesebb kárt tudott tenni. De azért akad a ház körül is példa. Itt beszélt azokról a fiata­lokról. akik a megyéből eltá­voztak. Majd kérte: ezek ha- záküldött leveleit hozzák nyil­vánosságra. Majd a párt ellen indított támadásról beszélt: Ma már a párt erős, 350 ezer a tagok száma és erő­sebb mint volt, mert ez a párt harcok tüzében ala­kult és megerősödött, Most jobban meg fogjuk néz­ni, hogy ki kerül hozzánk a pártba, mert nekünk nem párt­tagok. hanem harcos kommu­nisták kellenek, akik készek dolgozni és .harcolni a mun­kásosztály, a dolgozó paraszt­ság, a haladó értelmiség ügyé­ért, a szocializmus építéséért, és akik nem azért jönnek, hogy a pártot ugródeszkának hasz­nálja az egyéni céljaik eléré­sére. Nem szabad mégegyszer megtörténni az ellenforradal­mi eseményeknek, a véres harcoknak, a vörös zászlók el­égetésének. a vörös csillagok ledöntésének. A réginek nem szabad visszatérni, hiszen a Nagy Imre opportunista mű­ködése a öárf széthullásához, a párttekintély vesztéséhez és az ellenforradalom fellángolá­sához vezetett. Hogy ez nem járt nagyobb sikerrel és ered­ménnyel, ez nagyban a Szov­jetuniónak, a szocialista tábort vezető országnak köszönhetjük és a testvéri, baráti népeknek, akik a legnehezebb órában ön­zetlenül segítettek és bebizonyították, hogy a szociálist» tábor nem föld­rajzi és politikai fogalom, hanem erős vár és a nem­zetközi imperializmus be­letöri fogát, ha támadni merészel, A népi demokrácia alapvető kérdése a párt kérdése. Van­nak olyanOk, akik eddig nem voltak a pártban, de az ese­mények következtében rájöt­tek. hogy hozzánk tartoznak. Sikerült megoldanunk azt, hogy az imperialista támadás­tól a dolgozókat némileg meg­védhessek. Ezután elmondta a karhata­lom érdemeit. Majd beszélt a hadseregről, a rendőrségről és ismertette az itt elvégzésre váró feladatokat, majd megcá­folta azt a nyugati hírverést, hogy nálunk a munkásoknak nem lehet fegyvert adni, mert a kormány ellen fordulnak. Példának hozta fel a munkás­őrséget, amely szilárdan áll a népi hatalom, a párt, a kor­mány mellett. Majd a gazda­sági helyzetünkre térve azt mondta: Az életszínvonal emelkedésének alapja a munka A párt nélkül nem lehet osztálypolitikát folytatni Nagyon nehéz volt a hely­zet. mert a párt szétesett. Mi azonban első feladatunknak tekintettük, hogy megteremt­sük a népi demokrácia talpra- áUításának a gerincét, a mun­kásosztályunk Vezető pártját, amely nélkül nem lehet osz- tálypolitikát folytatni, amely a munkásosztályunk oéliát szol­gálja és ha ezt nem csináljuk, akkor nem lehet az összes dol­gozókat összehozni a szocialis­ta építés céljainak megvalósí­tására. Ezeket a feladatokat eleinte nehezen és lassan, de egyre jobban tudtuk megvalósítani, Ezek mellett a kérdések mellett vannak nehezebb prob­lémák is és ez az ország gaz­dasági életének, talpraállítása és a folyamatos fejlődés előre­haladásának biztosítása. Em­lékeznek az elvtársak, hogy az ellenforradalom viszonylag né­mi sikert aratott, mert meg­tudta tenni, hogy a volt csend- őrség tagjai az urakból lett tisztek segítségével két hóna­pig sztrájkoltatta a dolgozó­kat. Amikor is járt a fizetés, liba stb. Sokan azt hitték, hogy benne vagyunk a kom­munizmusban. Azt hitték, hogy nem lesz egyéb dolgunk, mint a pénzt felvenni és enni a li­bát. Ez nem sokáig tartott, mert rájöttek, hogy az élet- színvonal felemelkedésének alapja a munka. A liba evése csak a jó munka eredménye lehetett. (Taps.) Megszűnt a sztrájk. Bányászaink voltak azok, akik legelőször felvették a munkát és ezért megillető tisztelettel mondjuk, hogy a bányász munkásság volt a magyar munkásosztály első harcos csapata, amely felismerte a helyzetet és a legnagyobb határozott­sággal fogott a munkához. Bányászaink odaadásukkal nagy eredményeket értek el. Serkenteni tudták a többi dol­gozókat is a termelés beindítá­sára. (Taps.) Most még drágán dolgozunk és nehéz helyzetben van az ország. Barátaink, a Szovjetunió és a többi népi demokratikus országok segít­ségével kidolgoztuk ennek aa évnek a költségvetését és si­került egyensúlyba hozni az áruellátást, a felvásárlást. Sikerült a piacot feltölteni áru* val és a vásárló erőket az áru* alappal összhangba hozni. Az egész világot ámulatba ejtette, hogy az októberi események után a magyar nép ilyen ha­mar talpra állt. De régen túl vagyunk azon, hogy csodák vannak. Most a csodát a Szov- jetuniónák és a többi baráti országoknak köszönhetjük. De ugyancsak neki kell gyűrkőz* nünk, hogy talpra álljunk a sa­ját erőnkből és becsülettel tud* junk megállni helyünkön, és ha esetleg szükség esetén se* gitséget kémek tőlünk, mi is tudjunk adni. Elvtársak! Mi a segítséggel egyensúlyba hoztuk a gazda- sági helyzetet és megakadá­lyoztuk az inflációt. A pártnak megvan az ereje ahhoz, hogy a lakosságot a több és jobb tér* melésre ösztökélje és ezzel el­kerülhetjük a továbbiakban is az inflációt. Olcsón kell termelni, so­kat és jót. Ha ezt elérjük; akkor nem lesz irfláció és egy-két év múlva újból beruházhatunk, de nem úgy, mint az utóbbi idő­ben volt. hogy oda adtak, sok költséget beruházást, ahová nem kellett. Mi oda fogunk sokat költeni, ahol arra a legnagyobb szük­ség van. Mi a helyes belső arányt fi­gyelembe véve nyereségkész­letünk értékesítésre, a népi de­mokratikus államokkal áru­csere megegyezést hozunk lét­re. Megcsináljuk, hogy bizton­ságot nyújtunk az árualap ter­melésre és az életszínvonal emelésére. Ezután az életszínvonal állandó emelésének feladatait vázolta, s elmondta, milyen fölénye van a szocialista gaz­daságnak. Majd így folytatta: A mi sorsunk szorosan (Folytatás a 3. oldalon) Az ifjúság ünnepén felvonuló munkásőrség VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 0 0 NÓGRÁDI Népujsá AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM. Ára 60 fillér 1957. JÜNIUS 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents