Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)

1957-06-08 / 45. szám

1957. június 8. NÓGRÁDI Népújság 7 tr Állandóan javítsuk a dolgozók munkaf eltéteSeSt A z ellenforradalom után a helyzet konszolidálódásá­val együtt megindult megyénk gyáraiban, üzemeiben a lük­tető élet — a munka. Jelenleg megyénk üzemei, különösen Salgótarján és környékének üzemei és bányái általában el­érték az ellenforradalom előtti termelési szintet. Mindannyian tudjuk, hogy az ellenforrada­lom okozta súlyos vesztesé­geinket saját magunknak kell pótolni — a növekvő és gaz­daságosabb termeléssel. Nap­jainkban — igen helyesen — sok. szó esik a termelésről, azonban bizonyos mértékig háttérbe szorult annak egyik fontos feltételével, a dolgozók testi épségének megóvásával, biztonságosabb, egészségesebb munkakörülményei megte­remtésével való törődés. Holott a kettő egyet jelent, nem lehet elválasztani egymástól. Abban az üzemben és munkahelyen, ahol biztosítják az egészséges, biztonságos munkafeltételeket a dolgozóknak, jobb a közér­zete, munkakedve, több figyel' met tud fordítani munkájára, Ezt a fejlődést megtorpan tóttá ellenforradalom, sőt ki így a munka intenzitása is növekszik. A munkavédelem jó megszervezése egyrészt a dolgozót megkíméli a baleset­tel, a betegséggel járó fájda­lomtól, a dolgozót és családját az anyagi veszteségtől. Más­felől pedig a termelésből kieső munkaórák és napok csökke­nése az üzem termelékenysé­gét, életszínvonalunk megtar­tását s további művelését se­gíti elő. . . A dolgozók testi épségének, egészségének hatásos védelme a munkafeltételek szakadatlan javulása csak a szocialista tár­sadalomban valósulhat meg. A szocializmusban a dolgozók­ról való ilyenarányú gondos­kodás, a munkavédelem fej­lesztése szoros tartozéka a tár­sadalom anyagi szükségletei kielégítésének. A munkavédel­mi intézkedések hatékonysága és a dolgozók életszínvonala között igen szoros az összefüg­gés. Az egyén és a társadalom számára egyaránt fontos, hogy a dolgozó milyen életkort ér él, meddig munkaképes és hogy testi épségét, egészségét késő öregkorban is megőrizze. A szocialista társadalom tanú­jelét adja a dolgozók megbe­csülésének, amikor minden eszközzel biztosítja az egész­séges és veszélytelen munka- feltételeket. A munkavédelem fejleszté­sének döntő eleme, hogy a szocialista termelés bővítése a legfejlettebb technika alapján történjen. A technika vívmá­nyainak széleskörű alkalma­zása emeli a termelékenységet, ugyanakkor a munkásokat fel­szabadítja a nehéz és fárasztó munkafolyamatok végzése alól. A technika fejlődése tehát munka olyan feltételeit terem-! ti meg. amelyek között már! a gépek végzik a veszélyes és» egészségre káros műveleteket.! így a termelőmunka veszélyei! mind szőkébb területre szorul-: nak. Másfelől a technika fej-; lődése a biztonsági technika; vívmányait is fejleszti, lehe-* tővé teszi a legkorszerűbb ha-; tásös védőberendezések alkal-S mazását. ! : A modern kapitalizmus gaz-! dasági alaptörvénye a! maximális profit biztosítása.! Világos, hogy a tőkés termelés» ilyen irányvonala mellett! munkavédelemről általában! nem beszélhetünk. A bizton-! sági és egészségvédelmi intéz-: kedések jelentős befektetése-1 két igényelnek és a maximális! profit elérését akadályozzák.! így a munkafeltételek javítá-: sara költött összeg a tőkés szá-: mára értelmetlen pazarlás! volna. Közismert statisztikai! adatok bizonyítják, hogy a tő.-? kések kapzsisága évről évre» több áldozatot szed a munká ; sok soraiból. Azt hiszem, vala-j mennyien emlékszünk a: Horthy-rendszer „munkavédel-• mére”, amikor igen keveset fordítottak a dolgozók testi épségének megóvására, mun­kakörülményeik egészségeseb­bé és biztonságosabbá tételére. Amíg a Horthy-rendszer hu­szonöt éve alatt mindössze egyetlenegy biztonságtechnikai szabály látott napvilágot, ad­dig ma már elmondhatjuk, hogy valamennyi iparágban a követelményeknek megfelelő óvórendszabályokkal rendelke­zünk — s ezeknek a gyakor­lati megvalósítása révén mind szűkebb körre korlátozódnak a baleseti veszélyforrások és a balesetek száma nagymérték­ben csökken. Csak megyénk­ben 1955 első félévéhez hason­lítva 1956 első félévében 8 szá­zalékos csökkenést értünk el a baleseteknél. A népgazdaság által mun­kavédelemre fordított be­ruházások révén megyénk üze­mei is korszerűbbek, egészsé­gesebbek és biztonságosabbak. Bizonyítják ezt a Tűzhelygyár, Üveggyár és más üzemeink. az akarták ütni a szakszerveze­tek kezéből a munkavédelem ügyét — s valamiféle volt iparíelügyeletlhez hasonló álla­mi szervre akarták bízni azt. Pártunk erősödése és a Szov­jetunió segítségével az ellen­forradalom fegyveres erejét szétzúztuk és az ellenforrada­lom ezen elképzelései is meg­semmisültek. Tehát adva van­nak a lehetőségek, hogy a munkavédelemben is induljon meg az élet sokkal jobban, mint ez idáig. Üzemeinkben állítsák vissza üzemrészenként a társadalmi munkavédelmi felügyelőket, a szakmák terü­leti bizottságainál pedig hoz­zák létre a munkavédelmi tár­sadalmi bizottságokat. Az igaz, hogy ez évben nehézségeink vannak a beruházásokkal is, de munkavédelmi aktivistáink ne torpanjanak meg. A múlt gazdasági hibái és az ellenfor­radalom rendkívül nehéz gaz­dasági helyzetet eredményez­tek. Most tehát a népgazdaság konszolidálását kell szem előtt tartani, ami azonban nem je­lenti azt, hogy az állami és műszaki vezetők részéről most már minden hivatkozást az össztársadalmi érdekre húzza­nak rá és elhanyagolják a dol­gozók testi épségének és egész­ségének biztosítását. Ezek a hivatkozások csak a hibák ta- kargatására jók. A nagybáto- nyi bányászváros építkezésé­nél például a dolgozók földre rakott matracokon, pokróc nógrádi Ntpnnfo Szerkeszti a szerkeszti bízottéig rplelis Wadi- tTs-T Ovula. Szerkesztőség. Salgótarján, Baiesy-Zsillnsifcj o. U. Szikra Lapnyomda F. v.i Kulcsár Mihály nélkül kényszerültek „pihen­ni” és olyan veszélyes bejárat­tal rendelkező szállásra voltak helyezve, a főépítésvezetőség jóvoltából, hogy akrobatának kellejt lenni, aki a szállásra fe] akart menni. A konyhájuk piszkos, rendetlen, a csatorna­szemek fedetlenek voltak. De így sorolhatnánk tovább. Miért? A felelet majdnem a fenti hivatkozással megegye­zik. Holott csak egy kis jóin­dulat, a dolgozók helyzetének megértése kellene. Mert az erélyesebb fellépésre itt is elő­kerültek az ágyak, pokróc is. minden beruházás nélkül. Minden üzem a saját jogköré­nél és a rendelkezésre álló eszközzel minden külön bizto­sított keret nélkül rengeteg hiányosságot képes megszün­tetni, ha a vezetőkben meg­van az akarat. Ilyen nagybá- tonyi esetet nem fogunk meg­tűrni egy üzemben sem. A munkavédelemre és bal­esetelhárításra hozott ha­tározatok és kormányrendele­tek nem vesztették hatályukat, ezek mind a mai napig ér­vényben vannak. Ennek elle­nére a bekövetkezett balesetet nem vizsgálják ki és bejelen­tési kötelezettségüknek nem tesznek eleget. Ez idáig me­gyénk üzemei közül a Zagyva- pálfalvi Üveggyár februártól, a Zagyvapálfalvi Bányagép­gyár márciustól, az Autóközle­kedési Vállalat márciustól, és a Balassagyarmati Fatömegcikk Vállalat márciustól eszközli a baleseti bejelentést, de nem rendszeresen. A többi üzemek pedig egyáltalán nem jelente­nek. De ugyanígy elhanyagol­ják az új dolgozók baleseti oktatását és a havi biztonsági szemlék megtartását is. Éppen ideje, hogy meginduljon a munkavédelenj terén is a lük­tető élet. Kérjük ki a dolgozók véleményét saját biztonságuk növelésére, alkalmazzuk a jól bevált módszereket a havi szemlék megtartásánál, a kü­lönböző szakemberekből álló brigád-vizsgálatokba bevonva a dolgozókat. De nem lehet eléggé kihangsúlyozni a veze­tők és műszakiak jobb hozzá­állásának és az aktivisták példamutatásának fontosságát sem. A szocializmust úgy akarjuk építeni, hogy közben a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály jóléte állan­dóan fokozódjék, s ennek az elvnek kell érvényesülnie a munkafeltételek szakadatlan javulásában is. Paál Lajos SZMT munkavédelmi felügyelő. Néhány megjegyzés a vasárnapi énekkari hangversenyről „Űj dalt zeng ma a mező és a rét“ — Liszt Ferenc „Ünnepi dal" című kórusművének ez a parányi, de annál tömörebb mondata volt a vasárnapi énekkari hangverseny mottója. A rövid ünnepi bevezetőt Mozart: „Titus” című operájá­nak nyitánya követte az Acél­árugyár szimfónikus zenekara színvonalas megszólaltatásá­ban. Stílusosan és tipikusan mozarti hangvétellel tették él­vezetessé ezt az örökbecsű al­kotást. Örömmel tapasztaljuk, hogy ez az öntevékeny zene­kar Krajcsi Lajos karnagy lel­kes és szakavatott vezetésével szinte napról napra fejlődik. Következőnek a salgótarjáni Állami Zeneiskola gyermek­kara lépett színpadra. Virág László ig. helyettes vezetésé­vel. A fejlődésben lévő gyer­meki hangerőnek megfelelően összeválogatott kedves műso­rukat hasonlóképp megtap­solta a közönség. Műsorukat az énekoktatás jól bevált esz­közével kánonénekléssel kezd­ték. Felnőtt-kórusaink, akik szeretik lekicsinyíteni a ká­nonéneklést. okulhattak, hall­gatták. hogy színvonalas elő­adásban. a kánon éneklése is felér akármilyen nagyobb kó- rusmű előadásával. A zeneiskolának ezenkívül egy női kara is fellépett ezen az esten. Ügylátszik, a tanintézet­ben intenzív énekoktatás kezd kifejlődni. E beható kórus­A forgácsi fiatalok „Nagymamájáról' Csíki Gergely „Nagymama" című háromfelvonásos zenés víg játékát a forgácsi KISZ- szervezet szombaton este adta elő a Salgótarjáni Városi Kul- túrházban. A címszerepet Rétsági Já- nosné alakította. Megjelenésé­ben. játékában igen finom ár­nyalatokkal adta vissza a da­rab írója által elképzelt nagy­mamát. kár, hogy a hangja nem érvényesüli eléggé. Ha­sonló a megállapítás az untika alakításánál. Rétsági Mártával kapcsolatban. Kedves játéka, megjelenése mosolyt csalt az arcokra, csupán a hangja lehe­tett volna erősebb. A grófot alakító Háger Imre olykor túljátszottá szerepét, pózolt. Párosi László viszont, mondhatnánk, hogy nem ját­szott, azaz nem élte bele ma­gát szerepébe. Kiemelkedő alakítást nyűj- tott (Bné) Varga Teréz Sera- fina vénkisasszony játszásá­ban. Mozgása, hanglejtése minden elismerést megérde­mel. Meg kell említenünüc még a diákokat játszó leányokat. Üde jelenségük és ügyes játékuk — főleg az első jelenetükre gondolunk — megragadta a nézőt. Az említett hiányosságok mellett is dicséretet érdemel a forgácsi KISZ-szervezet, hogy eay nagyobb szabású színdarab eljátszására vállal­kozott. Reméljük, hogy a tovább iáik­ban még sikeresebb játékot nyújtanak az érdeklődőknek. E hónapban kulturális seregszemle lesz a rétsági járásban Június hónapban a rétsági járásban ismét megremdiezik a szokásos járási kulturális se­regszemlét. A jái'ás községei­ben a kultúrcsoportok már lá­zasan készülnek a seregszem­lére, amelyen mintegy 18 cso­port vesz részt. A seregszem­táncokat, különböző jeleneteket le keretében népi hangszerszólókat, színdarabokból mutatnak be. Minden bizonnyal az idei seregszemlén is kitűnő telje­sítményt fogunk látni a rét­sági járás kulturosaitól. Könyvhét — könyvbál - könyvsorsjáték Salgótarjánban A Salgótarjáni Könyvter­jesztő Vállalat június nyolc és 17-e között nagyszabású könyvhetet rendez Salgótar­jánban. A könyvhét alkalmából olcsó és szép kivitelű, valamint régen keresett könyveket is árusítanak. Kapható lesz töb­bek között Maupassant Éksze­rek, Solovjov Csendhabcuüó; Dumas Három testőr című j gyermekotthon társai, zl gojában ünnepi zsi- bongás. A kicsik nagyban készülődnek. Sokan haza­mennek. A mamához, akit olyan ritkán látnak, akinek sok a dolga, de az ünnepiét nekik szánja. Az édes jó mama. Ismét mások, vára­kozásteljesen csüngnek ki az ablakon. Tágranyílt sze­mekkel figyelik az utat. Mikor tűnik fel a mama jól ismert alakja. Mert ma látogató nap van. Minden­ki vár valakit. AZ ELSŐ CSŐK ilyen jóságoshangú né­Csak Jancsika nem. Még csak nyolcéves, de már fo­gékony lelke rádöbbent arra, hogy az élet furcsa és nehéz. Hogy vannak bol­dog, szerencsés gyerekek, meg szerencsétlenek, szomo­rúak. Ilyen kis boldogtalan ő maga is. Magábazárlcó- zottan gubbaszt a sarok­ban. Szemében csodálkozás, meg nem értés, kis lelké­ben tengernyi vívódás. Miért nen az, hogy őhozzá nem, jön senki. Miért nem várhat ő is valakit? Neki miiért nincsen édesanyja és apja is miért nincs. Karcsi­nak sincs apja meg anyja, de egy öreg, jóságos arcú, fehérhajú nénike mégis el­jön hozzá. Azt mondja ne­ki: hogy vagy kisunokám? Hát öt miért nem keresi fel ni? Fájdalmas szemecskéivel ránéz a türelmetlen gyere­keket fegyelmező Magda nénire. Neki még csak Magda néni mondta azt: édes kisfiam... De Magda néni mindenkinek azt mondja, Karcsinak is, a Petinek is. Mindnek, ö meg egy olyan ember után vágyódik, aki csak neki mondja és senki másnak. Jancsika sír. Úgy fordul, hogy senki se vegye észre a legördülő cseppecské­ket. Az orráról az arcára, arcáról a szájához hulla­nak a fájdalmas cseppek. S zegény Jancsika. Pe­dig még olyan keve­set tud és máris sír. Tán szerétéiért sóvfírgó kis szí­ve meg is szakadna, ha is­merné a teljes igazságot. Azt, hogy neki s van ma­mája, széparcú, szépalakú asszony, de ő tilos szerelem szülötte. Érkezését senki sem várta, sőt, az anyai szív rettentő gyűlölettel fogadta. És hogy mégis a világra hozta fiacskáját, annak furcsa oka van. Az apa azt ígérte, ha lánya lesz elveszi feleségül. De Jancsika, szerencsétlensé­gére fiú lett Nem kellett senkinék... *Ide hozták őt, ebbe a nagy házba, sok kis gyerek mellé, ügy hozta őt ide a gyűlölködő lány-anya, mintha temetőbe vinné. Be­letette a Magda néni ölébe és becsukta mögötte a ka­put. Ezzel meg is feledke­zett a kis árváról. Nem ér­dekelte többé. Newt is itt adtak neki... De Jancsika ezt még nem tudja, talán nem is értené. jy' is lelke csak azt neki senkije érzi, sincs Magda nénin meg a kis pajtásolcon kívül. De azok­nak ezenkívül még egy má­sik otthonuk is van. Neki csak ez az otthona. Nyílik meg zárul az ajtó. Mindig felújiong valame­lyik gyerek és röpül egy néni vagy egy bácsi kar­jába. Azután mennek sé­tálni a zöldlombos, jósza- gú parkba. Vagy még messzebb. És azt is jól tud­ja, mi lesz holnap. Majd mindenki mesél, csak me­sél mesél, az 5 szívecskéje meg vérzik. Most is egy ■ néni, meg egy bácsi jött. De érdekes, hogy most nem szalad oda senki. A néninek olyan szép arca van és a szeme műve, Jófcat-kisregények, űj verses köteteik és egyéb kere­sett népszerű alkotások. A könyvhét idejére a város há­rom pontján ünnepi könyv­sátrat állítanak feL A könyvhéten árusításra kerülő sorsjegyeket a június 22 én megrendezendő hagyo­mányét kön'’vbalon sorsolják ki A sorsjegyekre értékes szép könyveket lehet nyerni; szelíden, kutatva néz körül. A bácsi meg fogja a karját és simogatja. Magda néni odamegy hozzájuk. Most meg egyszer csak őt nézik. A nagy zsibongásban alig hallatszik ide halkan ej­tett szavuk. Egyes hang­foszlányokat hall, ismeret­len szavakat. , — Etes... bányász ... feleségem... egy-két évest ... kár... Jancsika, szeretné érteni is, amit mondanak, de csak a nénit látja, az meg őt. A néni lassan jön feléje, meg­simogatja a könnytől ma- szatos arcocskát. Milyen puha, meleg a keze. Most meg a haját simogatja és mond is valamit, valamit, amit nehéz elhinni. — Jancsika, akarsz az és kisfiam lenni? j kisfiú csak bólint a zí fejével, úgy tele van, szive, mégsem tud felelni semmit. A néni lehajol és megcsókolja, a homlokát. Ez már sok a kisfiúnak. Vala­mi furcsa, nagy érzés fog­ja el, szeretne köszönetét mondani, hálás szívvel va­lami szépet, kedveset sut­togni. De csak annyit mond halk, csodálkozó hangon: — Engem még nem csó­kolt meg senki... UJLAKY MARIA munka arra fogja ösztökélni a többi énekkarok vezetőit, hagy hasonló mederben és ha­sonló intenzitással kövessék a zeneiskola énekszakosait. Bár az események félbeszakították a kórusok munkáját, mégis azt tapasztalhattuk, hogy akár zeneiskolai, akár üzemi vona­lon eredményes munkát vé­geztek. Az Állami Zeneiskola a ha­ladó csoportokból hangszeres szólistákat is felléptetett. Nagy Péter III. továbbképzős nö­vendék Beethoven: „Zongora- variációk1’ előadása meglepően ió volt. szinte túlhaladta az ilyen korú növendéki produk­ció színvonalát. Második Hor­váth Ernő hegedűszakos Hubai „Hullámzó Balaton" c. közis­mert művével. Horváth Ernő kétségtelenül tehetséges hege­dűs. Fellelhetők benne a hege- dülés művészetéhez szükséges adottságok, virtuóz azonban c«a’- űev válik belőle, ha na­gyobb gondot fordít a jobb kéz technikáiéra. Az Acélárugyár nem régen átalakított férfikara egyálta­lán nem tűnt fel új énekkar-» nak. Frissen, lendületesen éne­keltek. Műsoruk kifogástala­nul van összeállítva. Bartók és Kodály kórusművek műsorra tűzése azt bizonyítja, hogy igé­nyesebb művek előadására is alkalmasak. A zenekaron és énekkaron kívül még két éne­kest is felléptettek. Mindkét énekes gazdag hanganyaggal rendelkezik. Alkalmasak arra, hogy lekűzdiék a vokális zene minden nehézségét, és komoly produkciókkal lépjenek a kö­zönség elé. A vendéglátó bányász-ének­kar Maróti Gyula vezényleté­vel és Kurutz Imréné zongora­kíséretével igen színvonalas volt. Megérdemelték a nagy tapsot. Műsorukon Bartók: Ne menj el. Vecchi: Rajta hát. cimborák és Pödör: Tavaszi dal kórusművek szerepeltek. Ez a nagylétszámú, ió hang­anyaggal rendelkező együttes nagyobb feladatokat is meg J”dna oldani. Zárószámként a bányász és az acélárugyári énekkar együtte­sen adták elő Liszt: „Ünnepi dal"-át Végül a közönségről! Az Ál­lami Hirdető Vállalat lelkiis­meretes munkája ellenére sem hajlandó városunk népe tudo­mást szerezni hangverseny- életünkről. Sajnos, nem tud ér­deklődést kelteni egy hangver­seny. Ez bizony felette bosz- szantó. Vajon mi ennek az oka? Nem. egy • pillanatra sem gondoljuk, hogy el vagyunk maradva rri ás vidéki városok művelt közönségétől. Csupán az érdektelenség, amely a múltbeli hiányosságok egyik maradványa, a hangverseny- élet teljes e’hanvagolása hozta magával azt, hogy elszokott ■v közönségünk a hangverseny- termektől. Mi tehát a teendő? Levet­kőzve múltbeli hibáinkat, szí­vós. kitartó nevelőmunkával óira felkelteni a közönség ér­deklődését a koncertzene és s®vben a muzsika szépségei iránt. Ilyen próbálkozás volt ez a hangverseny is « ha mérsékelt 'mit az eredmény mé®k meg­érte, nem volt hiábavaló. M. Gy. Klnbhelyiséget nyit a városi kultúrház A salgótarjáni városi kul- túrház június 8-án este 8 óra­kor nyitja meg a kultúrház új klubhelyiségét. A klubhe­lyiség menyitásának célja, hogy azoknak a dolgozóknak, akiknek saját üzemeikben nincsen klubhelyiség, itt ta- láliák meg szórakozásukat. A városi kultúnház klubhe­lyiségének rendszeres p. tram- ja lesz, amelyek között sze­repel keskenyfilm-vetftés. kü­lönböző művészeti előadások, földrajz- és műszaki ismere­tekről megbeszélés stb. Ezen­kívül a klubbheilyi.ségekben rendelkezésre áll a klubot lá­togatóknak sakk, biliárd és egyéb szórakoztató eszköz. Az ifjúság részére hetenként zártkörű táncot rendeznek. A klub tagságba jelentkezni le­shet a városi kultúrotthon iro­dájában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents