Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)
1957-06-01 / 43. szám
% NÓGRÁDI Népújság 1957. június 1* A PARTÉRTEKEZLET ETÁN... A jó munkamódszer kialakításához elengedhetetlenül szükséges a centralizmus helyes megvalósítása Mindaz a pártvezető, párttag, aki részt kíván venni a pártépítő munkában, komoly figyelmet fordít minden olyan kommunista összejövetelre, ahol a pártépítő munkát, a párt vezetését és a párt előtt áldó feladatokat tárgyalják. Az ellenforradalom előtti időben is több kommunista összejövetelen, illetve pártértekezíeten vettem részt, s véleményem 6zerit ezek » pártértekezletek hibáik ellenére segítettek a pártvezetés jó módszereinek kialakításában. Az ellenforradalom előtti, vagy az ellenforradalom utáni kommunista összejövetelek között azonban lényeges különbséget teszek. E különbséget természetesen nem az elvi célkitűzésekben, 'hanem e célkitűzések megvalósításának módszereiben látom. Felejthetetlenek számomra 1956. októberi ellenforradalom után megtartott kommunista összejövetelek, amikor az értekezlet vörös zászlót bontott, vagy amikor a pártszervezetet alakította és meghatározta „ legfontosabb tennivalókat■ Az 1957. május 25-én megtartott megyei pártértekezletre való készülődés és az értekezlet lefolyását is komoly figyelemmel kísértem, mert sokat vártam tőle. különösen a pártépítés, a pártvezetés módszereinek kialakításának segítésében. Véleményem szerint az egyszerű párttagok véleményét is kifejezésre juttatta a pártbizottság beszámolója, amikor azt mondotta: „A pártmunka fontos kérdés, kell keresni az újat, a jobbat.’’ Egyáltalán bines szándékomban az ellenforradalmat tárgyalni a fenti Idézet magyarázásánál. Véleményem szerint azonban, mint történelmi tényt e kérdésnél sem mellőzhetjük. Ném mellőzhetjük, mert voltak a pártvezetésnek olyam hibái és gyengeségei, amelyet jól fel tudott használni az ellenforra- dalom a pártszervezetek szét- rombolására. a pártvezetők elszigetelésére. Hiba volt. hogy a pártszervezet megtestesítőit, a pártszervezet egészét, sok esetben a titkárban látták, még a felsőbb pártszervek dolgozói is. Az ilyen és ehhez hasonló nézetekből következhet az olyan nézet, de sok esetben a gyakorlat is, hogy ha nem végez aktív munkát a pártszervezet titkára, akkor nem dolgozik, vagy csak névlegesen van meg a pártszervezet. Amikor a fenti kérdéssel foglalkozok, akaratlanul a párt- szervezet önállósága jut az eszembe. Ugyanakkor hiányolom a pártéríékezlettől, hogy é bonyolult s fontos kérdésre nem adott megfelelő, konkrét választ. Arra utalt a pártbizottság beszámolója, „nem helyeselhető az, ami a közelmúltban néhány helyen tapasztalható volt, hogy mindenki kereste az új módszert, s a régi, bevált gyakorlatot teljesen mellőzték” Egyáltalán nem vagyok ellene a régi jó módszerek alkalmazásának, sőt tőlem telhetőén azon vagyok, hogy ezt fejlesszük tovább. Amikor azonban e kérdésről tárgyalunk, vagy vitázunk, én elsősorban azt tartom szem előtt, hogy nem 1945—46-ban, a fasiszta háború után, hanem egy véres ellenforradalom után vagyunk. Bár sok kérdésben tisztult a párttagság, s következésében a párt- szervezet tisztánlátása az alapvető fontosságú kérdésekben. Ez azonban véleményem szerint önmagában véve a helyes munkastílus megvalósítására nem elegendő. Ehhez szükséges. hogy a pártszerű vita alapján — a személyes intrikáikat mellőzve — alakuljon ki minden fontos kérdésben az önálló vélemény, s e vélemények összessége alapján vezessünk és hozzunk határozatot különböző kérdésekben. E munkastílus kialakításához adott segítséget a pártértekezlet, de nem elegendőt, pedig igen nagy szükség van erre, annál is inkább, mert a párt- bizottság beszámolója is megállapította: „Az eltelt fél évben pártszervezeteink erejét teljesen lekötötték az átigazolásokból adódó szervezési feladatok” E megállapítás, szerintem, a mi pártszervezetünkre is vonatkozik, de ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy keveset törődtek a párt vezető, ellenőrző szerepének megvalósításáért. Ha gondoltam is rá, akkor is azt vitattuk, hogy hogyan, milyen formában és mi-' lyen módszerekkel. Azt hiszem, e kérdés nemcsak engem, hanem sok alapszervezeti funkcionáriust foglalkoztat. Ezért helyesnek tartanám, ha felhasználnánk a sajtó adta lehetőségeket és vita formájában cserélnénk ki véleményeinket és módszereinket, magyarázatokat kérnénk olyan kérdésekre, amelyeket nem értünk. Én például bővebb magyarázat nélkül nem értek egyet Nyers Rez-ő elvtárs (Központi Bizottság tagja) azon megállapításával, hogy csak olyan egyéneket vegyünk fel a pártba, akiknek kommunista világnézetük van. Az ilyöi kategorikus kijelentések zavarják a pártépítő munkát; kütónösképpen a pártszervezésnél. Á jó munka- iúödszer; 'kiaiákitásáhöz elengedhetetlenül szükséges a centralizmus helyes megvalósítása. E fontos kérdés foglalkoztatja a pártszervezeteket annál is inkább, mert segítséget várunk a felsőbb pártszervektől. A pártbizottság beszámolójából örömmel hallgattam, hogy „megszűnt a káros, egyszemélyi vezetés, a túlzott centralizmus”. Ezt a javuló munkastílust kedvezően érezzük az alapszervezeteknél is. Véleményem szerint azonban a centralizmus következetes végrehajtását a pártszervezetek önállóságának biztosításával kell végrehajtani. E feladat megvalósításához a pártszervezetek vezetőinek elméleti és gyakorlati ismeretekre van szükségük. Ezért a pártbizottságnak. szerintem, alaposabban meg kellene vizsgálni azt a megállapítását, amikor azt mondja: „Kevés az alsóbb párt- szervezeteknél töltött idő, s éppen ebből kifolyólag hiányzik az elvi, módszerbeli segítség.” E megállapítás alaposabb vizsgálatát szükségessé teszi az a tény. hogy a túlzott, centralizmus felszámolása nem járhat együtt az alsóbb pártszervek segítésének, ellenőrző munkájának gyengülésével. A centralizmus következetes megvalósításánál természetesen nem arra gondolok, hogy a felsőbb pártszervek, vagy inkább egyes személyek önkényesen diktáljanak az alsóbb pártszervezeteknek. Szerintem a centralizmus következetes végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges az alsóbb pártszervezetek életének tárgyilagos és alapos ismerete, mert csak így lehet vezetni és alaposan ellenőrizni. Toronyi László acélgyári szegverő alapszervezet Egyre inkább erősödik a pedagógusok bizalma a pari- és a kormányrezeíés iránt A megyei pártértekezlet behatóan foglalkozott a nevelők munkájával és rendkívül szigorúan elítélte az ellenforra- dalmi eseményekben szerepet vállaló pedagógusok magatartását. Örvendetes, hogy a pedagógus aktívaértekezleten is bátran és határozott hangon elítélték a szinte felmérhetetlenül nagy anyagi és erkölcsi károkat okozó ellenforradalmárokat. Alig lehet leírni a lelkes hangulatban megfogalmazott különböző követeléseket, „Nem vállalunk közösséget az ellenforradalmi pedagógusokkal, el a nevelés területéről a reakciósakkal!“ ,,Pártunk vizsgáltassa meg a 'kádermunkát a legfelsőbb színtől a legalsóbbig és távolítsák el az oda nem való, az ellenforradalommal paktáló opportunista elemeket!” És még tovább sorolhatnánk a pedagógusok reális állásfoglalását hűen tükröző követeléseket. Néhány gondolattal szeretnék hozzájárulni a pedogógus- helyzet felméréséhez és az előttünk álló feladatok megoldásához. Állam vezetésünk a túlnyomórészt helyes intézkedések mellett, mint amilyen az iskolák államosítása, az általános iskola megteremtése, a fakultatív vallásoktatás bevezetése stb. komoly hibákat is elkövetett az oktatás területén. Ilyennek minősíthetjük túlzott egységesítési követelését, a tananyagban a múlt hagyományainak elhanyagolását. Nyomasztóan hatott ifjúságunkra a zsúfolt tananyag, a maximalizmus, a tankönyvek Pártközi tárgyalásokra Budapestre érkezett a Francia Kommunista Párt küldöttsége Csütörtökön este háromnegyed nyolckor, a menetrend szerinti párizsi repülőgéppel, az MSZMP Központi Bizottságának meghívására Buda- pesre érkezett nagy testvérpártunknak, a Francia Kommunista Pártnak küldöttsége. A küldöttséget Raymund Guyot, a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának tagja. Párizs egyik képviselője vezeti. Tagjai: Gustav Ansart, a politikai bizottság póttagja, Nord megye képviselője, Juliette Dubois, Fernand Gre- mier, Szajna megye képviselője, George Marchais és Luden Lanternier, valamennyien a központi bizottság tagjai. A Francia Kommunista Párt küldöttsége tárgyalásokat folytat az MSZMP Központi Bizottságának megbízottaival a nemzetközi helyzetről és a nemzetközi munkásmozgalom feladatairól. A tárgyalások péntek dé’telőtt kezdődtek. száraz volta és igen gyakori változtatása. A tanulóknak nagy mennyiségű és nem eléggé rendszerezett tananyag miatt alig maradt szabad idejük, s ha mégis maradt volna valamennyi, akkor különböző szervek (úttörő, sport, szakkörök stb.) tapadtak rájuk és túlterhelték őket. Túllicitálva saját feladataik jelentőségéi, az oktató-nevelőmunkát is gátolták ezzel. Tankönyveink legtöbbje maximalista és rossz összeállítású volt. Az egyes tan- könyvíró-csoportok túlzott szakimádatról, helytelen vetélkedésből és okoskodásból nem az egyszerű, érthetőnél, hanem a bonyolult, alig érthetőnél kötöttek ki. A tankönyvek szinte éves változtatásával a tanulóknak és a nevelőknek is megingott a valóságérzetük, hitük a tankönyvekben, azok írói és kiadói iránt. S ez végső fokon rossz jellemnevelő hatásban jelentkezett és hitetlenségben, közönyben, cinizmusban nyilvánult meg a fiataloknál. Mi tehát a teendő? A már meglevő, főleg alsó tagozati jő tankönyvek mellett, a leglényegesebb anyagot tartalmazó fogalmakat tisztázó, lerögzítő, világos rendszerű és állandó Jelleggel bíró tankönyveket kérünk iskoláinkba. A különböző, most már a megújhodás alatt álló szervezetek pedig vegyék komolyan alapul a tanulók iskolai munkáját és ehhez igazodva végezzék segítőjellegű munkájukat. Sajnos, a személyi kultusz erénnyé avatta a kétszínűséget, amely a képtelenségig fokozta a szavak és a tettek közötti ellentéfet. A talpnyalók siserehadának szorgalmas közreműködésével erkölcsi válság keletkezett, amely az eszmékben való hitet is megingatta. Az emberek, az ifjúság tömegeit a személyi kultusz és ikertestvérei, a dogmatizmus, sematizmus és a formalizmus kényszerzubbonyába szorította. Mindezeket a hibákat a szervezett és hosszú időn át előkészített ellenforradalmi szervezkedések mellett nekünk világo" san látnunk kell épp a jövőben végzendő jó munka érdéA hétköznapi tettek embere 4 napokban Napybátony-fl ban jártamban arra kértem az ottani vezetőket: segítsenek hozzá, hogy egy derék, szorgalmas, kommunista bányásszal találkozhassam, olyannal, aki taggyűléseken nem „szerepel”, a versenytáblán is ritkán olvasni a nevét, de egyszerű, hétköznapi tetteivel igazolja a szocializmus iránti hűségét. Olyannal, aki a nehéz napokban is, ha nem is fegyveresen, különleges hőstettekkel, de szerényen, becsülettel kiállt, embersége mellett, aki nem hagyta cserben a pártot. — Hát jó, keresd meg Sulyok (alsó) Lászlót Kossuth- tárón. Most éppen délelőttös. Megtalálod a bányában — adták meg az útbaigazítást. Nekivágtam az útnak, hogy megtaláljam emberemet. Van idő, amikor a rideg számok olvasása izgalmasabb, mint bármilyen rémtörténet, vagy detektívregény. Emlékezzünk csak decemberre, meg januárra, amikor a szénbányászat eredményei, számai az ország legizgalmasabb „olvasmánya’’ volt. Már 35 ezer tonna, már 40 ezer! A fegyveres harc megvívása után a kétkezi munkások ■nagy csatája következett. A bányászok harca a megrongálódott munkahelyeken az elemekkel — az életért, érettünk. Ezekben az időkben fel- magasztalódtak ezek az emberek, hős és egyéb dicsérő jelzőket adtunk nekik, Elmúlt a nagy vihar, a bányászok már nem a 40 ezer, hanem lassan 80 ezer tonnánál tartanak és mostanában kevesebbet beszélünk hősiességükről, helytállásukról. Pedig ők keményen, becsülettel, emberséggel állják a harcot — serényen, szerényen dolgoznak. Míg kísérőm mögött a két méter magas fővágaton nyakamat összehúzva baktatok, hogy „be ne verjem a fejen.“, arra gondolok, hogy milyen különös világ a föld alatti élet. Örökös harc a természet erőivel... Elönt az izzadság, lábam botladozik, kísérőm biztat csak: mindjárt megérkezünk. Zuga kaparószalag motorja, rörög, rázkódik a csúszda, kilométernyi földalatti út, után megérkezünk — ez Sulyok László birodalma. Ügy fogad, mint az a gazda, aki büszke portájára, amihez két keze munkája fűződik. Két év híján 50 éves már — ősz haja eleven ellentéte fiatalos mozgásának. — Megizzadt — mondja, csak úgy, mintha azt mondaná: Nem baj, legalább megtudja, mi a bánya. r7<lmondom, hogy mijárat- J-4 ban vagyok. Alig beszélünk néhány percig — elszalad. Szinte hallom gondolatát: ha nézgelődni akar, csak néz- gelődjön, de nekem más munkám van. Csapatvezető. Kommunista bányász. Nyolc ember dolgozik irányítása alatt, nyolc ember tartja őt nemcsak vezetőjének, de gondos, idősebb barátjának. Épp műszak végére értünk. Abbahagyják a munkát. A csapatvezető szemével még. egyszer végigpásztázza a terepet: rendben van-e minden. Megvárja, míg emberei összegyűlnek és elindulnak. Azaz előbb néhány rövid szóval elintézi, hogy mennyi volt. — 73 csille. — Ahá, nem rossz. És megindulnak kifelé. Elől a csapatvezető. Meredek emelkedőn kapaszkodnak kifelé. Izzadva bukdácsolok utánuk. Kezükben lámpa. Határozott, kemény léptekkel mennek. Amíg szemtől szembe álltam a csapatvezetővel, amolyan középmagas embernek tűnt. A fény és az árnyék félelmetes naggyá teszi őt is, embereit is. Az árnyék rámvetődik, szinte ez is nehezíti lépteimet. Nyomukba szegődök, hátha így könnyebben haladok. Ahogy kiérünk a világosságra, nagyot szippant a friss levegőből. — Hát itt élünk. Nehéz beszédű ember. Kemény iskolát járt. Több mint 30 éve dolgozik csapaton. Talán beszéde is azért olyan tempós. Olykor-olykor a humor oldja fel, teszi pergőbbé. Ahogy beszélgetünk, kialakul előttem a csapatvezető képe: gondos felelőssége, emberséges élete. Nagy gond csapatvezetőnek tenni. Segíteni a fiatalokat a fogások elsajátításában, ügyelni az önköltségre, a fával való takarékosságra és még sok egyébre. Emellett Sulyok elvtárs azt tartja egyik legfontosabb feladatának: megtanítani az embereit az ésszerű munkára. Mert a Sulyok-csapat „hajt” ám. 8,3 csille a fejenkénti előirányzat, de ők általában 10—11-et termelnek. Beszélgetés közben szóba- kerülnek az októberi, novemberi idők. Elmondja, hogy nem hagyták ez idő alatt sem cserben a bányát. A csapat emberei (hol ez, hol az) bebejártak a munkahelyre. Egyszer még az asszonyt is megfenyegették, hogy ráfizetnek a buzgólkodásra, amikor senki sem dolgozik. Volt idő, amikor nem volt tanácsos a rendes úton megközelíteni a bányát. Ekkor a hegyen át járt, de valahogy nem volt szíve magára hagyni. Hiába, élete jelentős részét itt töltötte — ide húz a szíve. Munkahelyüket meg is őrizték és amikor a csapat teljes lett, nem kellett várni, azonnal megkezdhették a termelést. Ahogy elnézem ezt a „szürke’’ embert, valóban nem hős ő, egyszerű, becsületes bányász, aki számára a munka nem robotot jelent, örömet, célt ad életének. /csapata május 1-től 20-ig vi majd 4 ezer csille szenet termelt. Mennyi munkával, mennyi izzadság árán! Becsületük, hűségük a rendhez, ez az ami hajtja őket. Hősök? Bányászok, az élet kovácsai. Tisztelet, becsület nekik! T. L. kében. Megbocsáthatatlan bűnbe esik az, aki azt gondolja, hogy az ellenforradalom égből csapott villámként jelentkezett. Világosan mes kell mondanunk, hogy ifjúságunkat valóságos üvegágyi kezelésben tenyésztettük, eltekintve egyré- szétől. Sok mindent adtunk ingyen nekik, s hiányzott velük szemben a jóindulatú és következetes szigorúság. Bőven kaptak ösztöndíjat, sokan abból házasodtak és többre mentek a tanulással, mint egy gyengébben bérezett állással; Miután az ösztöndíj „csak úgy jött” számadással annak, aki küldte, nem tartoztak (üzem, régi iskola) lassan úrrá lett rajtuk a közöny, vagy az elégedetlenség, a cinizmus. A nevelői munka lazasága a hivatásra való nem megfelelő nevelés hatását is alaposan vizsgálni kellene ezzel kapcsolatban. A nevelői munka tekintélyén sok esetben csorba esett. Pártunk nem egy határozatával igyekezett komoly segítséget nyújtani munkánkhoz, a nevelők társadalom által történő megbecsülte té se érdekében. Hogy csak a legutóbbit említsem, ilyen a pedagógusok fizetésrendezése, egyéb erkölcsi megbecsülés mellett. Nevelőink között az ellenforradalmi események után egészséges erjedés indult meg. A jelenlegi párt- és kormányvezetést helyesnek tartják és lassacskán még a „hőbörgök* is elcsitulnak. A közvetlen tör-* ténelmi események súlyos tanulságát elismerve, kívánják a szilárd párt- és állami vezetést. elítélik a kalandorok, reakciós politikáját. Mi ennek a viszonylag gyors kibontakozásnaic a magyarázata? Véleményem szerint az, hogy a mostani vezetőink reálpolitikusok és őszinték. Ezért a bizalom egyre inkább erősödik a pedagógusok részéről is s ma jobban mint bármikor, szembe találná magát a kommunista, de a párton- kívüii haladó pedagógusokkal is az, aki jóindulatú, segítő szándékú bírálat helyett az ellenforradalmárok intrika-fegyverét használná. Nevelőink megértették, hogy politikamentes iskola nincs, és saját bőrükön tapasztalva most már határozottabban mint korábban kiállnak a párt és az állami vezetés által irányított materialista alapokon nyugvó világnézeti oktatás mellett. Jakab Imre, Salgótarján, Rákóczi úti Ált. Isk. Igazgató. Latin-Amerika ifjúsága készül a moszkvai VIT-re Chile, Uruguay és más latinamerikai országok ifjúsági szervezete} nagy lelkesedéssel készülnek a VI. Világifjúsági Találkozóra. Santiago ifjúsága 10 tagú balettcsoportot küld a fesztiválra. A balettcsoport tagjai kijelentették az El Siglo című lapnak, azért utaznak Moszkvába, hogy jobban megismerjék a szovjet balett-iskolát, amely legjobb a világon. Ezenkívül sportolók, színjátszók, valamint népművészek csoportjai is utaznak a fesztiválra. Az uruguayi szervezetek több mint 50 munkás-, paraszt és értelmiségi küldöttet indítanak el a moszkvai fesztiválra. Az El Popular című lap szerint most nagyobb küldöttséget. küldenek, mint az eddigi fesztiválokra. \
