Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)
1957-05-04 / 35. szám
VILÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÓGRÁDI Népujsű AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ii. Évfolyam, 35. szám. Ára 60 fillér 1957. MÁJUS 4. A proletárnemzetköziség szellemében ünnepelték megyénk dolgozói május 1-ét Talán egy ünnep se lapozott be emberek szívébe s honosodott meg úgy, mint május elseje, a munkásosztály harcos ünnepe, a proletárok nemzetközi összefogásának szimbóluma, Megyénk dolgozói, s főleg Salgótarján és környéke munkássága már hetekkel az ünnep előtt lázas készülődésben volt és várta május elsejét. Különös színt és tartalmat adott e várakozásnak az a körülmény is, hogy a közelgő ünnepen lerójják hálájukat a testvémépeknék, elsősorban a nagy szovjet népnek, a népi demokratikus országoknak, a nyugati áUamak munkásosztályainak azért, hogy segítségünkre jöttek az ellenforradalom leverésében. Ez a tény megerősítette népünket abban, hogy nemzeti függetlenségünk társadalmi haladásunk egyedüli záloga a munkások nemzetközi összefogása. Ilyen körülményék között a május elseje kedvezőtlenebb időjárása sem riasztotta vissza a dolgozókat a felvonulástól, hogy hitet tegyenek pártunk, kormányunk célkitűzései mellett. Már a kora reggeli órákban vidám, zajos készülődés lázától volt hangos a város. Kilenc órára mindén üzem, iskola, vállalat és hivatal, gyülekezési helyén volt, s megkezdődött a felvonulás. Húsz ezren vonultak föl jókedvűen a Petőfi térre, a nagygyűlés színhelyére. A menetet természetesen az iskolások nyitották meg. Általános iskolások, ipari tanulók, középiskolások jöttek egymásután színpompás csoportokban. Tornászok, karikagyákorlatokat bemutató lányok, kerékpárosok tarkították a menetet. A kis tornászfiúk a tribün előtt szép tomagyokorla- tokat mutattak be. A gúla közepén a vöröscsillag tele galambokkal. Semmit sem rontott az ötlet kedvességén, hogy a galambok nehezen hagyták el búvóhelyüket és emiatt a gyálcorlat tovább tartott, mint ahogy a gyerekek tervezték. Olyan kedvesek voltak, ahogy úgy igyékeztek, és a többi gyerekek is mind. A KISZ f iataljai világoskék ingekben, sötét aljban, nadrágban szép látványt nyújtottak. A diákok után az üzérnek, vállalatok dolgozói vonultak a térre. Élükön a Szénbányászati Tröszt. Elöl bányászegyenruhában a fekete gyémánt fel- színrehozói. Majd sorban a Zagyvái Bányaüzem, a Zagy- vapálfalvai Bányagépgyár, a Salgótarjáni Tűzhelygyár. A fiatalok színpompás csoportban, különböző nemzetek népviseletében, középen egy kocsin Lenin mellszobra, fölötte a diadalmas vörös csillag, melyről már Ady is azt írta: .. mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt reménye.’1 Szép volt ez a csoport, olyan sokat mond. Kifejezi a szocializmust építő országok széttép- hetetlen összetartozását. hiszen Lenin tanításai és a vörös csillag vezérelnek mindany- nyiunkat. A csoport feje fölött a fehér galambos, világos kék zászló lengett, magasan hirdetve elszántságunkat a béke megvédelmezésére. Ezután egy teherautón a gyár legújabb gyártmányai és közöttük egy öntő szobra, ..mintha csak élne", hallani innen is onnan is és nagyon meg kellett nézni a „szobrot“, hogy rájöjjünk: valóban él. Egy talpig bearanyozott munkás tartotta „élethűen“ a merítő kanalat. A nézők ezután egy másik élő szoborban gyönyörködhettek. Egy fehérruhás női alak tartotta magasan a feje fölé a békevágy évezredes jelképét, a pálmaágat. Általában ez a gondolat, hogy békét akarunk, végig vonult az egész felvonuláson. De végigvonult az is, hogy nem akármilyen békét. A rengeteg nemzetiszinü zászló mellett mindenütt ott lobogott a mun- izásvér festette vörös zászló és a csillag. Az öt világrész népeinek összefogását jelképező vörös csillag, amelyet ennek az összefogásnak a segítségével védelmeztünk meg nemrégen azoktól, akik joggal gyűlölik, hiszen az ő zsarnok hatalmuknak vetett véget e ragyogó szép csillag győzelme. Kudarcba fulladt kísérletüket minden üzem dolgozói ötletesen jelképezték. Pöffeszkedő. szánalmas „urak’ csoportját rendőrségi, karhatalmi szerveink tagjai tették ártalmatlanná mindenki hangos éljenzése mellett. Az acélgyáriak menetében egy hatalmas munkásököl sújtott le rájuk. Nagyon hosszúra nyúlna ez a beszámoló, ha minden üzem, vállalat, intézmény dolgozóiról írni akarnánk. Minden csoport szép volt, ötletes, színes. Mindenütt zászló, munkájukat jelképező eszközök, gyártmányok. Táblák, rajtáik a feliratok a megújhodott párt iránti bizalmat fejezték ki. Egy pár szóval, azonban okvetlenül külön meg kell emlékeznünk a kereskedelmi dolgozókról, a kenyérgyáriakról, akik derekasan helytálltak az Pothornyik József elvtárs beszéde Kedves Elvtársak! Kedves ünneplő közönség! Ma, május elsején az egész Világ dolgozó népe, különösképpen a munkásosztály ünnepli a proletár nemzetköziség nagy ünnepét. Dolgozó népünk e nagy ünnepet a lehetőségeikhez mérten, de szabad május elsejékhez ihíven ünnepli. Másként ünnepelnek a Szovjetunió és a népi demokratikus államokban élő dolgozóik, akik szabadon, boldogan, ■ senkitől nem zavartatva fejezik ki ragaszkodásukat, örömüket e nagy ünnepnek, május elsejének) A másik oldalon a nyugati imperialista, kapitalista államokban a terrortól üldöztetve, de hitet téve a május elsejei Pothornyik József elv társ ünnepi beszédét mondja. ünnep mellett harcokkal ünnepli ezt a nagy ünnepet. Magyarországon, 67. éve ünnepeljük május elsejét. Ebből 53 esztendő volt az, amikor kapitalisták által kizsákmányolva, elnyomva, de harcosan ünnepeltük május elsejét. Az elnyomatás éveiben Emlékezzünk csak vissza, salgótarjáni dolgozók, hogyan ünnepeltük május elsejét? Május elseje előtt a csendőrség. a rendőrség olyan intézkedéseket foganatosított, hogy letartóztatta a kommunistákat, a „kommunista gyanúsakat“, a dolgozók vezetőit. Ezzel akarták meggátolni május elsejének megünneplését. Ezenkívül a bányahárók, a gyártulajdonosok elrendelték május elsejének rendes termelőnappá való nyilvánítását és külön szigorral, fenyegetésekkel hívták fel a figyelmet, hogy aki május 1-én nem dolgozik, lesrámolják, munkanélkülivé teszik. Mindezek ellenére a salgótarjáni dolgozók minden május elsejét harcosan ünnepelték meg. Ebben az időben, az ünneplés úgy történt, hogy a dolgozók csoportosan mentek az erdőkbe, Karancsba. Kercsegbe, Gyurtyáposba. Vadaskertbe, kimentek a Jlármashatárhoz, Paptagba stb. Minden csoportba akadt egy-egy dolgozó, aki méltatta május elsejének nagy ünnepét és harcra buzdította a részvevőket, az emberségesebb megélhetőségért, a nagyobb darab kenyérért, a nagyobb politikai jogokért, A Salgótarján és környékén elhelyezett csendőrség kevésnek bizonyult azonban ahhoz, | hogy a salgótarjáni dolgozó-1 kát ünnepségükben meg tud-i ják akadályozni, ezért mező-| gazdasági területekről hoztak 1 csendőrségi erősítést, akikhez | hozzá csatlakoztak az .,Ébre-| dők”, a „Feketeinges sasok“ | és mint a kopók vették üldö-| zőbe a csoportos, ünneplő :| munkásságot. Akiket tudtak, = elfogtak, de legtöbbször az | ünneplők legnagyobb részének § sikerült az elfogás elől meg-1 menekülni, mert minden cső- | port kiállított megfigyelő elv-1 társakat, akik jelezték a ve-1 szélyt. 1919. május elseje, az elsői szabad május elseje volt, ahol | vörös lobogós zászlók erdejé- i ben, itt a. Főtéren Salgótarján | dolgozói felemelt fővel, tele I életkedvvel ünnepelhették má- f jus elsejét. De a külső- és belső reakció | és azok képviselőinek összefo-1 gása lehetetlenné tette Ma-fi gyaronszágon a proletárdikta-1 túra létezését. Ezután, húszon-1 öt éven keresztül a fehérter-l ror, a zsarnokság, az elnyomás { ideje következett. Ennek elle-l nére a fasizmustól üldözve, de í harcosan ünnepeltük május el- \ sejét. Ebijen változás csak akkor; jött létre, amikor 1945-ben a| dicső szovjet nép, hazánkat is i felszabadította a zsarnokság, f az elnyomás alól. Ismét szaba- | dón ünnepelhettük május el-1 sejét. Azóta tizenkét éven ke-1 resztül 1919 májusához híven I szabadon, boldogan ünnepel-1 tűk ezt az ünnepet. Ma, felszabadulásunk óta I tizenharmadszor ünnepeljük a| szabad májust, s ennek az ün-f neplésnek olyan nagy értéket f (Folytatás a 3. oldalon) I Ezek a bajos iskolások Is hozzájárultak a május elsejei íirmn7Ónc foltmMlllúe Ciílrn»á1tn'r A nagygyűlés résztvevőinek egy része. A békét hirdeti ez a tűzhelygyári kislány A salgótarjáni acélárugyári 19-es kommunisták hitet tesznek ellenforradalom nehéz napjai-M ban. Ezért még most félév táv-fi latából is köszönetét kell mon-ff dani nekik. Ugyanígy a zagy- = vapálfalvai Üveggyár dolgozói-j§ nak is. A Salgótarjáni Üveg-1 gyár gyönyörű készítményeits egy ötletes „óriás kerékre sze- j reit mozgó mintaterem mutat-= ta be, de a mi szemünket leg-g jobban mégis a kocsi oldalárab írt piros betűk vonzották,§ amely büszkén hirdette, hogy i= első negyedéves tervüket 121,1§ százalékra teljesítették. Hát = nem nagyszerű? Ha mindens üzem munkásai így dolgoznak, 1 rövidesen anyagilag is telje- ^ sen kiheverjük az ellenforra-g dalom okozta károkat és akkor § aztán semmi akadály a dolgo-ff zójfc életszínvonalának emelése fi előtt. A felvonulást a. nyomdaiparig dolgozók fejezték be. A him- g nusz hangjai mellett gálám-ff bök szálltak az ég felé, azután M Jakab Sándor, a megyei Inté-=f zö Bizottság elnöke megnyi-M tóttá a nagygyűlést. Majd át-1 adta a szót Pothornyik József s elvtársnak, a Magyar Szocia-1 lista Munkáspárt Központid Bizottsága tagjának, aki a kö-g vetkezőkkel kezdte beszédét: ü
