Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)
1957-05-29 / 42. szám
f 10 NÓGRÁDI Népújság 1951 MÁJUS 29. I Már az ujjlenyomat sem biztos Az ujjlenyomatok nem használhatók minden kétséget kizárólag a bűnös személyének megállapítására, mert ma már hamisíthatók — állapította meg nemrégiben Edgar Hoower, az amerikai FBI vezetője. Kis- és nagybünözők egyaránt, régóta fáradoztak azon, hogy ujjlenyomataikat eltüntessék — ezért viseltek kesztyűt • „munkai- közben — vagy hogy megváltoztassák azokat. Erőfeszítéseiket nem koronázta siker. Diliinger, A1 Capone utódja és Amerika elsőszámú közellensége, még azzal is próbálkozott, hogy egy sebésszel leoperáltatta ujja végéről a bőrt, de ugyanaz a mintájú bőr nőtt ki az újról. Az ujjlenyomatok tökéletes hamisítása félelmetes fegyvert szolgáltat a bűnözőknek ahhoz, hogy nyugodtan működhessenek és ne kelljen tartani ujjlenyomatuk áruló voltától. Az FBI vezetője arról nem volt hajlandó nyilatkozni a sajtónak, hogy mi az új módszer lényege, de azt elmondta, hogy már sokan használják Chicagóban és Los Angelesben. Az Interpol (nemzetközi rendőrség) ugyancsak hamisított ujjlenyomatokra bukkant Németországban és Svájcban, de úgy látszik, az eljárást Franciaországban és Angliában még nem ismerik. Edgar Hoower hozzátette még azt is, hogy a hamisított ujjlenyomatok sokszor azonosak voltak már bebörtönzött gonosztevőkével, ami az utóbbiak számára tökéletes alibit nyújtott, de rendkívül megnehezítette a rendőrség munkáját. Az amerikai rendőrség vezetői összeültek, hogy harcoljanak az ellen a súlyos veszedelem ellen, amely nagyon fenyegető egy olyan országban, ahol a nappal és az éjszaka minden 13 másodpercében elkövetnek egy-egy bűntényt. JELENTEKTELEN EMBEREK A Jelentéktelen emberek című francia filmet június 9— 11-ig játssza a szécsényi Kossuth filmszínház. A film főszerepeit Jean Gabin, világhírű színész és Francoise Amoul, a Tiltott szerelemből és az Éjszaka lányai című filmekből már ismert színésznő alakítják. A film egy sofőr és egy kiszolgálólány tragikus kimenetelű szerelmét ábrázolja. Egy megakadt munka befejezésre vár Kazár község java földjét teszi tönkre évről évre a Kazár patak. A meder eltömődött és a nyári nagyobb esőzések idején mindig kiönt. A kazá- riak már régen kérték a vízügyi igazgatóságot, hogy szabályozzák a patakot, mert sok kárt okoz. A kérésnek végülis eredménye lett. Az igazgatóság 1955-ben Kisterenyétől kiindulva hozzáfogott a patak szabályozásához. El is jutottak az épülő Gyula-táróig. Ekkor a bányatroszt kérte, állítsák le a szabályozási munkálatokat, amíg elkészül Gyula-táró teljes építési terve, mert lehet, hogy a patakmeder áthelyezése válik szükségessé. Ennek már két éve. GyulaHat év után újra nyereséggel dolgozik az üveggyár Egyhavi keresetnek megfelelő visszatérítés a cél A Salgótarjáni Üveggyár dolgozóinak termelékenysége január óta megkétszereződött és az egy munkásra eső termelési érték mintegy 200 forinttal meghaladta a múlt év harmadik negyedének átlagát. Mindezt a selejt emelkedése nélkül érték el, sőt 30 százalékkal csökkentették az elmúlt évihez képest. A gyár dolgozói jó gazda módjára bántak az anyaggal, energiával is és így hat évi ráfizetéses munka után az áprilist zárták először nyereséggel: 669 ezer forinttal. A vállalat vezetősége és a munkástanács most azt a feladatot tűzte ki, hogy a jövedelmezőséget tovább növelve, az év végén egy havi keresetnek megfelelő nyereségvisszatérítést kapnak a dolgozók. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében azonban azt a rendelkezést hozták, hogy aki három napot igazolatlanul mulaszt, annak nevét kihúzzák a visszatérítésre jogosult dolgozók névsorából. Halálos kimenetelű motorkerékpárszerencsétlenségek Gyorsan hajtott, s motor- kerékpárjával nekirohant az útszéli villanyoszlopnak Oláh Ferenc 25 éves szécsényi lakos. Oláh a helyszínen belehalt sérüléseibe. . Ripsz János 23 éves jános- aknai bányász Pannónia motorkerékpárjával Nagybátony- ban belerohant egy személy- szállító gépkocsiba. Ripsz Jánost kórházba szállították, s másnap belehalt sérüléseibe. A halált a gondatlan vezetés okoztaj táró már lassan teljesen fölépül, de a tröszt többszöri sürgetés ellenére még mindig nem közölte a vízügyi igazgatósággal, hogy kész a terv, lehet-e tovább folytatni a patakmeder rendezését, ...........................— Ja nuár óta nyereséges a Zagyvapálfalvai Bányagépgyar A Zagyvapálfalvai Bányagépgyár dolgozói évek óta rendszeresen nyereséggel zárják munkájukat. Az első negyedévben elsősorban annak az eredménye a 80 ezer forintos nyereség, hogy messzemenően takarékoskodtak az anyaggal és nagyértékű gyártmányokat készítettek. A hulladékot újra felhasználták. Vas- szerkezeti csomólemezeket, rövid tengelyeket, görgőagyat és más alkatrészeket csináltak ebből. A munka gyökeres javulása azonban áprilisban történt, amikor újra áttértek a teljesítménybérezésre. Ezzel együtt járt a termelési költség csökkenése is, amely már elérte a tavalyi önköltségi színvonalat. E sikerek alapján az áprilist majdnem háromszor annyi, összesen 211 ezer forintos nyereséggel zárták, mint az első negyedévet. A gyár dolgozói májusban újabb sikerre számítanak. Megoldották a gumiszalag görgőfedelek házilag történő gyártását, amit görgőként 10 forinttal olcsóbban tudnak előállitani. A vállalat KISZ-szervezetének fiataljai pedig a május elején rendezett vasgyűjtés nyomán mintegy 200 mázsa hulladékanyagot gyűjtöttek, amelyből ismét olcsó áron tudják elkészíteni a kisterjedelmű gépalkatrészeket. Legalább már ennyi segítséget adjanak! Somoskőújfaluban szinte az egész község lakosságának a részvételével folyt 1955 óta egy nagyszerű kultúrház építése. Amikor elkezdték, csupán annyi pénz állt rendelkezésére, amibe az anyag került. A munkálatok nagy részét a község lakossága társadalmi munkában vállalta és föl is építették a kultúrházat. Ez év elejére már csak a belső és külső pucolási munkák és a belső szerelési munkák voltak hátra. Úgy gondolták, ez már mégis rendesebb lesz és gyorsabban készül el, ha a tatarozó vállalatra bízzák. A vállalat akkor örömmel kapott ezen a munkán, hiszen januárban még munkahiánnyal küzdöttek. Közben kaptak más megrendelést is és a Somoskőújfalui kultúrház építése azóta áll. Romantika a börtönben Hernando Cotton, a San Fraiicíscú-i állami büntető intézet foglya felfedezett egy titkos alagutat, amelyen keresztül átjutott szerelméhez, Martha Stachurához, aki a női fogoly-osztályon töltötte büntetését. Szerelmük akkor kezdődött, amikor a férfit átküldték a női ősz* tályra, hogy megjavítsa a villanyt. Itt találkozott Marillával. A férfit kocsilopásért ítélték el. a nőt pedig azért, mert eladott egy autót, amely nem volt az övé. Első látásra egymásba szerettek. Hernando ezentúl az alagútban találkozott szerelmével, amelyben kábelek és vezetékek voltak lefektetve. A vezetékekbe rejtették el egymáshoz írott szerelmes leveleiket is. Hogy-hogy nem, Martha azt tapasztalta, hogy gyereket vár. Ekkor Hernando a férfiak géptermében előkészített egy rejtekhelyei, élelmiszert hordott ide és Marthát az alagúton keresztül a rejtekhelyre csempészte. Négy napig, amíg a szökésük okozta riadalom elült — ott rejtőztek. Ezután szöktek ki a börtönből. Játékpisztolyt vettek és ezzel megállásra kényszerítettek egy gépkocsivezetőt. A sofőrnél azonban csak 3 dollár volt. így aztán egy dollárt visszaadtak neki, de előbb arra kényszerítették, hogy vigye ki őket a városból. Hernando és Martha néhány hónapig teljes boldogságban élt és örömmel várta az újszülöttet. Az idegen kocsik iránti gyöngéjük azonban ismét erőt vett rajtuk: „köles ön vettek” egy gépkocsit, de a szerencse nem szegődött társukul. A kocsi elromlott és véletlenül éppen a közelben tartózkodó szolgálatkész rendőr sesrített megtolni a kocsit. A rendőr, miközben verítékezve tolta a kocsit, rápillantott a rendszámtáblára és rájött, hogy a kocsi lopott. így aztán Hernando és Martha visz- szakerült a börtönbe. De most már szökéssel és rablással vádolják őket. „Fegyveres rablásért öt évtől életfogytiglani börtönbüntetést kaphatnak, szökésért 10 évtől életfogytiglani börtönre ítélhetik őket, a kocsilopás büntetése pedig két évtől öt évig terjed” — mondotta a helyi rendőrfelügyelő. A felnőttek felelősek a gyerekekért A sajtó csaknem naponta ismertet egy-egy elgondolkoztató családi tragédiát, boncolgatva a szereplők életmódját, egymáshoz való viszonyukat. Az olvasók túlnyomó része mély sóhajjal fejezi ki sajnálkozását. hogy a családi tragédiák legnagyobb áldozata, a gyermek, most „lelenc'-be kerül. A felszabadulás óta 12 év telt el. Ez a 12 év eltörölte a „lelenc1 intézményt, sajnos, át- kos emlékét még nem. A magyar nép vezetői a gyermekvédelmi intézmények átszervezésével otthonokat teremtettek az árva vagy rossz körülmények között élő gyermekek számára. Nem intézeteket, hanem igazi meleg, szeretettel bélelt otthonokat, ahol szakemberek irányításával a legjobb ellátást és nevelést biztosítják a szülői szere tetet nélkülöző gyermekeknek. 50 pici gyerek meleg otthona Nógrád megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1956-ban a novemberi viharok között adott utasítást a megyei gyámügyi előadónak, hogy a meglévő eszközök felhasználásával helyezzen üzembe gyermek- otthont. Ez a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár, a megyei leánydiákotthonok vezetőinek segítségével sikerült, Felsőpe- tényben Sztruhár Jánosné igazgatónő szerető kedvessége 50 piciny gyermek otthonát tette barátságossá, boldoggá. Az év elején, február valamelyik napján egyik budapesti gyámhatóságtól kaptam értesítést, mely szerint Vázsonyi Vilmos 5 éves kiskorú állami gondozását megszüntetik és elrendelik az apának való kiadását. A Vili gyerek egy komoly szemű, finom arcú, szőke csöppség volt. Az otthonban szerette mindenki és ezért nem akadt más, aki a hazaszállítást vállalta volna, nekem kellett kísérni. Reggel korán költött bennünket az igazgató néni. Meleg reggeli mellé még út- ravalót is készített Vilinek, aki csendesen, szomorúan várakozott. Utazás közben férfihez illő komolysággal tárgyaltuk meg a szendehely! szerpentin, a váci Duna-kanyar szépségeit és azt, hogy miért éppen most van hideg. A Fővárosi Gyermekvédő Otthonban kellett átadni a fiút, aki már ismerte az épületet és érezte, hogy az apja közelében van. Talán ez volt a baj. Halkan, de állhatatosan kérni kezdett: — Bácsi, ne adj oda apának. Vigyél vissza igazgató nénihez. — Nehéz volt hallgatni és nézni a kezemben kapaszkodó apró emberkét. Hisz ha nem lenne három gyerekem, legszívesebben hazavittem volna. Az apa jelentkezésekor szöknöm kellett, mert a gyermek inkább akart visszaKe képzőművészeti éle. tünk előrehaladása szempontjából elengedhetetlen az elmúlt tizenkét esztendő reális értékelése, hogy munkánk során támaszkodhassunk mindarra, ami fejlődésünket előbbre vi- szi, s bátran szakítsunk a meglevő, vagy megcsontosodott fogyatékosságokkal. Az ellenforradalmi időszak előtt megindult egy alapjában véve helyes irányzat művészeti életünkben, a „minden virág virágozzék" jelszóval. Ez az irányzat azonban új ideológiai megfogalmazást nyert a gyakorlatban. mely már a kezdet kezdetén nagy vitát váltva ki, megteremtette azt, ami ellen küzdenünk kell, — szabad utat nyitott a dekadens, absztrakt művészeti irányzatoknak. Az országos Tavaszi Tárlat azoknak tetszik, akik hozzászoktak a Horthy-rendszerben divatos műcsarnoki színvonalhoz. Az elmúlt tizenkét év tagadhatatlanul nagy fejlődést jelentett képzőművészeti eleiünkben, pedig a művészetek területén pontosan itt kellett a legnagyobb harcot megvívni a dekadens, formalista irányzat ellen. \ Ez a harc a szocialista realista művészet elvi igazságának győzelmével végződött, s kiállításaink igényessége abban tükGondolatok az országos Tavaszi Tárlatról röződött, hogy születtek monumentális alkotások — nem méreteire gondolák —, melyeik büszkén tanúsítják a felszabadulás óta megtett utunk helyességét. A szocialista realizmus nem stíluskérdés. Szó sincs arról, hogy a művészek kezét gúzsba kössük, hogy holmi program művészek csíráját plántáljuk a fejekbe, azonban feltétlenül szét kell választani merészen azt, ami fejlődésünket elősegíti attól, ami azt visszahúzza. Társadalmunk azt a művészetet támogatja, mely a haladás szolgálatát tűzi zászlajára. Nem kaphat támogatást olyan „alkotás”, mely tehetetlenségével, vagy érthgtetlenségével visszahúz, vagy akadályozza fejlődésünket. A Tavaszi Tárlaton bizony ebből a fajtából akad elég. Nem művészeti demagógiáról van itt szó. hanem a művészet pártosságáról, eszmei tartalmáról, mert itt ezzel baj van. , Az absztraktok képei, szobrai külön helyiséget kaptak. Az egyik látogató beírta a vendégkönyvbe, hogy ezeknek az „alkotásaiknak" a vurs- liban a helyük. Nem tudom azonban, hogy a könnyűműfaj kedvelői, vagy művelői ezt megengednék-e, mert nevetni is csak azon lehet, ami érthető humorral csalja ki az emberből a mosolyt, a nevetést. Társadalmunk osztályjellegéből fakad, hogy minden eszközt, így a képzőművészetet is magáénak vallja, harci fegyvere 'kell, hogy legyen az új világ születésében. Harcot kell tehát folytatni a gyomnövények terjedése ellen. A búzában a konkoly nagy kárt tesz, de ma már gyomirtószert használnak ellene. Ilyen gyomirtó szerre van szükség a képzőművészet minden ágában, még most a kezdet kezdetén. A szabad virág illatozik, gyönyörködtet, szóval szép, s meg lehet különböztetni levelét, szirmait, de a fenti kiállításon kiállított érthetetlen absztrakt-műveknél még szakavatott is érthetetlenül áll s azt hiszem, „alkotója” sem érti. Míg a szobrászati alkotások bizonyos fokig megőrizték az elmúlt évek eredményeit, addig a ’festmények nagy száma elvtelen, sokszor kispolgári, dzsentri-kultúra feléledését sugallják. M. a feladatunk? Feltétlenül támaszkodnunk kell haladó művészi hagyományainkra, melyeket nem szabad, hogy október 23-a elhomályosítson egy pillanatra sem. Sajátosan magyar karakterű, szocialista képzőművészet további formálására és megteremtésére van szükség, melynek óriásléptei tizenkét év alatt nem az indulást, hanem az út helyes továbbvitelének alapját adták meg számunkra. Sok még a zavar a fejekben, s bizony sok művészünknél ez már kóros állapot. Budapesten egészséges fejlődésünkre károsan hatott az ellenforradalom, s a jelszavak mögött szállást csinált magának a burzsoá kultúra egy-két megnyilvánulási formája. A Tavaszi Tárlat is erről tanúskodik. Azt hiszem, a közeljövőben összeülő országos képzőművészeti közgyűlés zászlajára tűzi a helytelen irányzatok elleni harcot és megszabja képzőművészetünk egészséges fejlődésének útját, melynek a magyar művészek legnagyobb része a művészetszeretőkkel együtt örülni fog. Meg kell indítani a képzőművészet országos jellegű folyóiratát a harc sikeres megjavítása érdekében. Vidéken élő művészeinknél merőben más a helyzet. A vidék nem vesztette el tisztánlátását. Megyénkben május elsejei ünnepség keretében nagy nyilvánosság előtt nyitottuk meg művészeink első megyei vándorkiállítását. A kiállításon szereplő alkotások azt mutatják. hogy művészeink helyes úton járnak. Úgy érezzük, művészeink valóban a minden virág virágozzék jelszó jegyében és nem annak hamis elideoló- gizálása jegyében dolgoznak. Formai és színmegjelenitésben, témaválasztásban különböznek egymástól, de céljuk világos, a nép szolgálata. Nem lehet azt mondani, hogy az eszmei mondanivalója, a képzőművészeti nevelés fontos igénye itt túlzottan kicsengene, de remélhetőleg a helyes formai megjelenítés megtartása mellett, tartalmilag is gazdagodni fog művészeink munkája az őszi nagy megyei kiállításig. A kiállítás útnak indult Salgótarjánban. hogy az év folyamán a legkisebb falvakba is lejusson, harcot hirdetve a giccs, a selejtes kultúra ellen. AAűvészeink a kiállítással együtt ismeretterjesztő művészettörténeti előadásokat is szerveznek, hogy megteremtsék a legszorosabb kapcsolatot a művészet és a nép között. CZINKE FERENC festőművész-rajztanár, Nézsa. térni a gyermekotthonba, mint az apai házba. így nevelnek az otthonok, vagy még jobban. 1957. április 19-én két testvért vett állami gondozásba a gyámhatóság. Azonnal intézet* be is szállították, ahol örömmel fogadták az egészséges csöppségeket; Időközben a házi bonyodalmak rendeződtek és május 7- én a gyámhatóság megszüntette az állami gondozást. Anya és nagymama örömmel siettek a gyermekotthonba a gyerekekért. Örömük azonban hamarosan szomorúsággá változott, mert a karonülő kicsik a gondozó pő vér kék nyakát szorították és nem voltak hajlandók anyjukhoz, nagyanyjukhoz menni. Amikor mégis átvették, csak hosszú idő múlva nyugodtak meg és ismerték fel az anyát, nagyanyát A gyermekkel nem lehet könnyelműen bánni Megvallom, igaz szívből örültem a jelenetnek; Egyrészt azért, mert beigazolódott az érdekeltek előtt, hogy otthonaink dolgozói szeretettel gondozzák az új magyar életeket, és azok is ragaszkodnak hozzájuk. örültem másrészt azért, mert ez komoly lecke volt a szülők részére. Láthatták, hogy a gyermekkel nem lehet köny- nyelihűen játszani, mert a gyermek a szeretetet szomju- hozza és ha a szülőtől nem kapja meg, azt meg is tagadja és elfordul tőle; A gyermek kérdésekről napokat lehetne beszélni és beszélünk is, de csak munkaközben, mert a kérdés fontosságát a dolgozók minden rétege átérzi és segíteni akarását a sok örökbefogadási kérelem bizonyítja. Pedig ez sem köny- nyű feladat. Nem régiben egy cigányasszony keresett föl és cigánygyereket kért örökbefogadni. A járási gyámhatóságnak sikerült kérését teljesíteni és azóta a fiatal házaspár a legnagyobb gonddal és odaadással látja el a gyermeket, akinek életét sok gyermek irigyelhetné, A gyámhatóságnak a munkája nem csak abból áll, hogy az anyagiakat biztosítja a fiatalkorúak fejlődéséhez. Joga és kötelessége figyelemmel kísérni a fiatalkorúak nevelését és gondozását is. Megértő szóval elsimítani a házastársak közötti viszályokat, a gyermek érdekében. De kötelessége az is, hogy a családjukat nélkülözésnek kitevő lelketlen szülőket büntetőbíróság elé állítsa. Segít a magára maradt leányanyának biztosítani a gyermek felnevelését, akinek apját éppen a gyámhatóság kényszeríti bírósági eljárással gyermekének elismerésére és a gyermektartásdíj pontos fizetésére. Mindannyian őrködjünk a gyerekek felett Mi is az a gyámhatóság, ha ennyi felé ágazik szét a munkája. Mert ezenkívül, amit rnár elmondtunk, harcol többek között a moziüzem vezetőkkel, hogy a terv teljesítését ne azzal akarják elérni, hogy gyerekeket engednek be az esti előadásra, hogy tizenhat éven aluliakat, részükre nem engedélyezett előadásra. Tárgya' vállalatokkal, hogy elhagyott gyerekeket erejüknek képességüknek megfelelő munkába helyezzen el. Elszámoltatja az elmebetegek vagyoni intézésére kirendelt gondnokokat, a kiskorúak gyámjait. Elszámoltatja és ha mulasztást észlel intézkedést tesz a felelősségre- vonásra. Sok és sokfeléágazó a gyámhatóság munkája. Hogy jól végezze munkáját, szüksége van a dolgozók széleskörű támogatósára. Ifjúságot féltő és sze- rető segítőkre van szükség, akik tökéletessé egészíthetik ki a gyámhatóság munkáiét és ezáltal megbecsü’hetetien szolgálatot tesznek a jövő nemzedék egészséges életmoráljának kialakításában. Mojzes József