Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-29 / 42. szám

f 10 NÓGRÁDI Népújság 1951 MÁJUS 29. I Már az ujjlenyomat sem biztos Az ujjlenyomatok nem használhatók minden kétsé­get kizárólag a bűnös sze­mélyének megállapítására, mert ma már hamisíthatók — állapította meg nemrégi­ben Edgar Hoower, az ame­rikai FBI vezetője. Kis- és nagybünözők egy­aránt, régóta fáradoztak azon, hogy ujjlenyomatai­kat eltüntessék — ezért vi­seltek kesztyűt • „munkai- közben — vagy hogy meg­változtassák azokat. Erő­feszítéseiket nem koronáz­ta siker. Diliinger, A1 Ca­pone utódja és Amerika el­sőszámú közellensége, még azzal is próbálkozott, hogy egy sebésszel leoperáltat­ta ujja végéről a bőrt, de ugyanaz a mintájú bőr nőtt ki az újról. Az ujjlenyomatok tökéle­tes hamisítása félelmetes fegyvert szolgáltat a bűnö­zőknek ahhoz, hogy nyu­godtan működhessenek és ne kelljen tartani ujjlenyo­matuk áruló voltától. Az FBI vezetője arról nem volt hajlandó nyilatkozni a saj­tónak, hogy mi az új mód­szer lényege, de azt el­mondta, hogy már sokan használják Chicagóban és Los Angelesben. Az Interpol (nemzetközi rendőrség) ugyancsak ha­misított ujjlenyomatokra bukkant Németországban és Svájcban, de úgy lát­szik, az eljárást Franciaor­szágban és Angliában még nem ismerik. Edgar Hoower hozzátette még azt is, hogy a hamisí­tott ujjlenyomatok sokszor azonosak voltak már be­börtönzött gonosztevőkével, ami az utóbbiak számára tökéletes alibit nyújtott, de rendkívül megnehezítette a rendőrség munkáját. Az amerikai rendőrség vezetői összeültek, hogy harcolja­nak az ellen a súlyos ve­szedelem ellen, amely na­gyon fenyegető egy olyan országban, ahol a nappal és az éjszaka minden 13 má­sodpercében elkövetnek egy-egy bűntényt. JELENTEKTELEN EMBEREK A Jelentéktelen emberek című francia filmet június 9— 11-ig játssza a szécsényi Kossuth filmszínház. A film fősze­repeit Jean Gabin, világhírű színész és Francoise Amoul, a Tiltott szerelemből és az Éjszaka lányai című filmekből már ismert színésznő alakítják. A film egy sofőr és egy kiszolgáló­lány tragikus kimenetelű szerelmét ábrázolja. Egy megakadt munka befejezésre vár Kazár község java földjét teszi tönkre évről évre a Ka­zár patak. A meder eltömődött és a nyári nagyobb esőzések idején mindig kiönt. A kazá- riak már régen kérték a víz­ügyi igazgatóságot, hogy sza­bályozzák a patakot, mert sok kárt okoz. A kérésnek végülis eredménye lett. Az igazgatóság 1955-ben Kisterenyétől kiin­dulva hozzáfogott a patak sza­bályozásához. El is jutottak az épülő Gyula-táróig. Ekkor a bányatroszt kérte, állítsák le a szabályozási munkálatokat, amíg elkészül Gyula-táró tel­jes építési terve, mert lehet, hogy a patakmeder áthelyezé­se válik szükségessé. Ennek már két éve. Gyula­Hat év után újra nyereséggel dolgozik az üveggyár Egyhavi keresetnek megfelelő visszatérítés a cél A Salgótarjáni Üveggyár dolgozóinak termelékenysége január óta megkétszereződött és az egy munkásra eső ter­melési érték mintegy 200 fo­rinttal meghaladta a múlt év harmadik negyedének átlagát. Mindezt a selejt emelkedése nélkül érték el, sőt 30 száza­lékkal csökkentették az elmúlt évihez képest. A gyár dolgozói jó gazda módjára bántak az anyaggal, energiával is és így hat évi ráfizetéses munka után az áprilist zárták először nye­reséggel: 669 ezer forinttal. A vállalat vezetősége és a mun­kástanács most azt a feladatot tűzte ki, hogy a jövedelmező­séget tovább növelve, az év végén egy havi keresetnek megfelelő nyereségvisszatérí­tést kapnak a dolgozók. A munkafegyelem megszilárdí­tása érdekében azonban azt a rendelkezést hozták, hogy aki három napot igazolatlanul mu­laszt, annak nevét kihúzzák a visszatérítésre jogosult dolgo­zók névsorából. Halálos kimenetelű motorkerékpár­szerencsétlenségek Gyorsan hajtott, s motor- kerékpárjával nekirohant az útszéli villanyoszlopnak Oláh Ferenc 25 éves szécsényi la­kos. Oláh a helyszínen bele­halt sérüléseibe. . Ripsz János 23 éves jános- aknai bányász Pannónia mo­torkerékpárjával Nagybátony- ban belerohant egy személy- szállító gépkocsiba. Ripsz Já­nost kórházba szállították, s másnap belehalt sérüléseibe. A halált a gondatlan vezetés okoztaj táró már lassan teljesen föl­épül, de a tröszt többszöri sür­getés ellenére még mindig nem közölte a vízügyi igazgatóság­gal, hogy kész a terv, lehet-e tovább folytatni a patakmeder rendezését, ...........................— Ja nuár óta nyereséges a Zagyvapálfalvai Bányagépgyar A Zagyvapálfalvai Bányagép­gyár dolgozói évek óta rend­szeresen nyereséggel zárják munkájukat. Az első ne­gyedévben elsősorban annak az eredménye a 80 ezer forin­tos nyereség, hogy messzeme­nően takarékoskodtak az anyaggal és nagyértékű gyárt­mányokat készítettek. A hulla­dékot újra felhasználták. Vas- szerkezeti csomólemezeket, rö­vid tengelyeket, görgőagyat és más alkatrészeket csináltak eb­ből. A munka gyökeres javulá­sa azonban áprilisban történt, amikor újra áttértek a teljesít­ménybérezésre. Ezzel együtt járt a termelési költség csök­kenése is, amely már elérte a tavalyi önköltségi színvonalat. E sikerek alapján az áprilist majdnem háromszor annyi, összesen 211 ezer forintos nye­reséggel zárták, mint az első negyedévet. A gyár dolgozói májusban újabb sikerre szá­mítanak. Megoldották a gumi­szalag görgőfedelek házilag történő gyártását, amit görgő­ként 10 forinttal olcsóbban tud­nak előállitani. A vállalat KISZ-szervezetének fiataljai pedig a május elején rendezett vasgyűjtés nyomán mintegy 200 mázsa hulladékanyagot gyűjtöttek, amelyből ismét ol­csó áron tudják elkészíteni a kisterjedelmű gépalkatrészeket. Legalább már ennyi segítséget adjanak! Somoskőújfaluban szinte az egész község lakosságának a részvételével folyt 1955 óta egy nagyszerű kultúrház épí­tése. Amikor elkezdték, csu­pán annyi pénz állt rendelke­zésére, amibe az anyag került. A munkálatok nagy részét a község lakossága társadalmi munkában vállalta és föl is építették a kultúrházat. Ez év elejére már csak a belső és külső pucolási munkák és a belső szerelési munkák vol­tak hátra. Úgy gondolták, ez már mégis rendesebb lesz és gyorsabban készül el, ha a ta­tarozó vállalatra bízzák. A vál­lalat akkor örömmel kapott ezen a munkán, hiszen január­ban még munkahiánnyal küz­döttek. Közben kaptak más megrendelést is és a Somoskő­újfalui kultúrház építése azóta áll. Romantika a börtönben Hernando Cotton, a San Fraiicíscú-i ál­lami büntető intézet foglya felfedezett egy titkos alagutat, amelyen keresztül átjutott szerelméhez, Martha Stachurához, aki a női fogoly-osz­tályon töltötte bün­tetését. Szerelmük akkor kezdődött, amikor a férfit át­küldték a női ősz* tályra, hogy megja­vítsa a villanyt. Itt találkozott Marillá­val. A férfit kocsi­lopásért ítélték el. a nőt pedig azért, mert eladott egy au­tót, amely nem volt az övé. Első látásra egymásba szerettek. Hernando ezentúl az alagútban talál­kozott szerelmével, amelyben kábelek és vezetékek voltak lefektetve. A vezeté­kekbe rejtették el egymáshoz írott sze­relmes leveleiket is. Hogy-hogy nem, Martha azt tapasz­talta, hogy gyereket vár. Ekkor Hernan­do a férfiak gépter­mében előkészített egy rejtekhelyei, élelmiszert hordott ide és Marthát az alagúton keresztül a rejtekhelyre csem­pészte. Négy napig, amíg a szökésük okozta riadalom el­ült — ott rejtőztek. Ezután szöktek ki a börtönből. Játék­pisztolyt vettek és ezzel megállásra kényszerítettek egy gépkocsivezetőt. A sofőrnél azon­ban csak 3 dollár volt. így aztán egy dollárt visszaadtak neki, de előbb arra kényszerítették, hogy vigye ki őket a városból. Hernando és Mar­tha néhány hónapig teljes boldogságban élt és örömmel vár­ta az újszülöttet. Az idegen kocsik iránti gyöngéjük azonban ismét erőt vett rajtuk: „köl­es ön vettek” egy gépkocsit, de a sze­rencse nem szegő­dött társukul. A ko­csi elromlott és vé­letlenül éppen a kö­zelben tartózkodó szolgálatkész rend­őr sesrített megtolni a kocsit. A rendőr, miköz­ben verítékezve tol­ta a kocsit, rápillan­tott a rendszámtáb­lára és rájött, hogy a kocsi lopott. így aztán Hernan­do és Martha visz- szakerült a börtön­be. De most már szökéssel és rablás­sal vádolják őket. „Fegyveres rablásért öt évtől életfogytig­lani börtönbüntetést kaphatnak, szökésért 10 évtől életfogytig­lani börtönre ítélhe­tik őket, a kocsilo­pás büntetése pedig két évtől öt évig ter­jed” — mondotta a helyi rendőrfelügye­lő. A felnőttek felelősek a gyerekekért A sajtó csaknem naponta is­mertet egy-egy elgondolkozta­tó családi tragédiát, boncolgat­va a szereplők életmódját, egymáshoz való viszonyukat. Az olvasók túlnyomó része mély sóhajjal fejezi ki sajnál­kozását. hogy a családi tragé­diák legnagyobb áldozata, a gyermek, most „lelenc'-be ke­rül. A felszabadulás óta 12 év telt el. Ez a 12 év eltörölte a „le­lenc1 intézményt, sajnos, át- kos emlékét még nem. A ma­gyar nép vezetői a gyermekvé­delmi intézmények átszervezé­sével otthonokat teremtettek az árva vagy rossz körülmé­nyek között élő gyermekek szá­mára. Nem intézeteket, hanem igazi meleg, szeretettel bélelt otthonokat, ahol szakemberek irányításával a legjobb ellátást és nevelést biztosítják a szülői szere tetet nélkülöző gyerme­keknek. 50 pici gyerek meleg otthona Nógrád megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1956-ban a novemberi viharok között adott utasítást a megyei gyám­ügyi előadónak, hogy a meg­lévő eszközök felhasználásával helyezzen üzembe gyermek- otthont. Ez a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár, a megyei leány­diákotthonok vezetőinek se­gítségével sikerült, Felsőpe- tényben Sztruhár Jánosné igazgatónő szerető kedvessége 50 piciny gyermek otthonát tette barátságossá, boldoggá. Az év elején, február valame­lyik napján egyik budapesti gyámhatóságtól kaptam értesí­tést, mely szerint Vázsonyi Vilmos 5 éves kiskorú állami gondozását megszüntetik és elrendelik az apának való ki­adását. A Vili gyerek egy ko­moly szemű, finom arcú, szőke csöppség volt. Az otthonban szerette mindenki és ezért nem akadt más, aki a hazaszállítást vállalta volna, nekem kellett kísérni. Reggel korán költött bennünket az igazgató néni. Meleg reggeli mellé még út- ravalót is készített Vilinek, aki csendesen, szomorúan várako­zott. Utazás közben férfihez illő komolysággal tárgyaltuk meg a szendehely! szerpentin, a váci Duna-kanyar szépségeit és azt, hogy miért éppen most van hideg. A Fővárosi Gyer­mekvédő Otthonban kellett át­adni a fiút, aki már ismerte az épületet és érezte, hogy az ap­ja közelében van. Talán ez volt a baj. Halkan, de állhatatosan kérni kezdett: — Bácsi, ne adj oda apának. Vigyél vissza igaz­gató nénihez. — Nehéz volt hallgatni és nézni a kezemben kapaszkodó apró emberkét. Hisz ha nem lenne három gye­rekem, legszívesebben hazavit­tem volna. Az apa jelentkezé­sekor szöknöm kellett, mert a gyermek inkább akart vissza­Ke képzőművészeti éle. tünk előrehaladása szempont­jából elengedhetetlen az elmúlt tizenkét esztendő reális érté­kelése, hogy munkánk során támaszkodhassunk mindarra, ami fejlődésünket előbbre vi- szi, s bátran szakítsunk a meg­levő, vagy megcsontosodott fo­gyatékosságokkal. Az ellenforradalmi időszak előtt megindult egy alapjában véve helyes irányzat művészeti életünkben, a „minden virág virágozzék" jelszóval. Ez az irányzat azonban új ideológiai megfogalmazást nyert a gya­korlatban. mely már a kezdet kezdetén nagy vitát váltva ki, megteremtette azt, ami ellen küzdenünk kell, — szabad utat nyitott a dekadens, absztrakt művészeti irányzatoknak. Az országos Tavaszi Tárlat azoknak tetszik, akik hozzá­szoktak a Horthy-rendszerben divatos műcsarnoki színvonal­hoz. Az elmúlt tizenkét év ta­gadhatatlanul nagy fejlődést jelentett képzőművészeti ele­iünkben, pedig a művészetek területén pontosan itt kellett a legnagyobb harcot megvívni a dekadens, formalista irányzat ellen. \ Ez a harc a szocialista rea­lista művészet elvi igazságának győzelmével végződött, s kiállí­tásaink igényessége abban tük­Gondolatok az országos Tavaszi Tárlatról röződött, hogy születtek monu­mentális alkotások — nem mé­reteire gondolák —, melyeik büszkén tanúsítják a felszaba­dulás óta megtett utunk he­lyességét. A szocialista realizmus nem stíluskérdés. Szó sincs arról, hogy a művészek kezét gúzsba kössük, hogy holmi program művészek csíráját plántáljuk a fejekbe, azonban feltétlenül szét kell választani merészen azt, ami fejlődésünket elősegíti attól, ami azt visszahúzza. Tár­sadalmunk azt a művészetet támogatja, mely a haladás szolgálatát tűzi zászlajára. Nem kaphat támogatást olyan „al­kotás”, mely tehetetlenségével, vagy érthgtetlenségével vissza­húz, vagy akadályozza fejlődé­sünket. A Tavaszi Tárlaton bi­zony ebből a fajtából akad elég. Nem művészeti demagó­giáról van itt szó. hanem a művészet pártosságáról, eszmei tartalmáról, mert itt ezzel baj van. , Az absztraktok képei, szobrai külön helyiséget kap­tak. Az egyik látogató beírta a vendégkönyvbe, hogy ezek­nek az „alkotásaiknak" a vurs- liban a helyük. Nem tudom azonban, hogy a könnyűműfaj kedvelői, vagy művelői ezt megengednék-e, mert nevetni is csak azon lehet, ami érthető humorral csalja ki az ember­ből a mosolyt, a nevetést. Társadalmunk osztályjellegé­ből fakad, hogy minden esz­közt, így a képzőművészetet is magáénak vallja, harci fegyve­re 'kell, hogy legyen az új világ születésében. Harcot kell tehát folytatni a gyomnövények ter­jedése ellen. A búzában a kon­koly nagy kárt tesz, de ma már gyomirtószert használnak elle­ne. Ilyen gyomirtó szerre van szükség a képzőművészet min­den ágában, még most a kezdet kezdetén. A szabad virág illa­tozik, gyönyörködtet, szóval szép, s meg lehet különböztet­ni levelét, szirmait, de a fenti kiállításon kiállított érthetetlen absztrakt-műveknél még szak­avatott is érthetetlenül áll s azt hiszem, „alkotója” sem érti. Míg a szobrászati alkotások bizonyos fokig megőrizték az elmúlt évek eredményeit, addig a ’festmények nagy száma elv­telen, sokszor kispolgári, dzsentri-kultúra feléledését su­gallják. M. a feladatunk? Fel­tétlenül támaszkodnunk kell haladó művészi hagyománya­inkra, melyeket nem szabad, hogy október 23-a elhomályo­sítson egy pillanatra sem. Sajá­tosan magyar karakterű, szo­cialista képzőművészet továb­bi formálására és megteremté­sére van szükség, melynek óriásléptei tizenkét év alatt nem az indulást, hanem az út helyes továbbvitelének alapját adták meg számunkra. Sok még a zavar a fejekben, s bizony sok művészünknél ez már kóros állapot. Budapesten egészséges fejlődésünkre káro­san hatott az ellenforradalom, s a jelszavak mögött szállást csinált magának a burzsoá kul­túra egy-két megnyilvánulási formája. A Tavaszi Tárlat is erről tanúskodik. Azt hiszem, a közeljövőben összeülő országos képzőművé­szeti közgyűlés zászlajára tűzi a helytelen irányzatok elleni harcot és megszabja képzőmű­vészetünk egészséges fejlődésé­nek útját, melynek a magyar művészek legnagyobb része a művészetszeretőkkel együtt örülni fog. Meg kell indítani a képzőművészet országos jellegű folyóiratát a harc sikeres meg­javítása érdekében. Vidéken élő művészeinknél merőben más a helyzet. A vi­dék nem vesztette el tisztánlá­tását. Megyénkben május else­jei ünnepség keretében nagy nyilvánosság előtt nyitottuk meg művészeink első megyei vándorkiállítását. A kiállításon szereplő alkotások azt mutat­ják. hogy művészeink helyes úton járnak. Úgy érezzük, mű­vészeink valóban a minden vi­rág virágozzék jelszó jegyében és nem annak hamis elideoló- gizálása jegyében dolgoznak. Formai és színmegjelenitésben, témaválasztásban különböznek egymástól, de céljuk világos, a nép szolgálata. Nem lehet azt mondani, hogy az eszmei mon­danivalója, a képzőművészeti nevelés fontos igénye itt túlzot­tan kicsengene, de remélhető­leg a helyes formai megjelení­tés megtartása mellett, tartal­milag is gazdagodni fog művé­szeink munkája az őszi nagy megyei kiállításig. A kiállítás útnak indult Salgótarjánban. hogy az év folyamán a legki­sebb falvakba is lejusson, harcot hirdetve a giccs, a se­lejtes kultúra ellen. AAűvészeink a kiállítással együtt ismeretterjesztő művé­szettörténeti előadásokat is szerveznek, hogy megteremtsék a legszorosabb kapcsolatot a művészet és a nép között. CZINKE FERENC festőművész-rajztanár, Nézsa. térni a gyermekotthonba, mint az apai házba. így nevelnek az otthonok, vagy még jobban. 1957. április 19-én két test­vért vett állami gondozásba a gyámhatóság. Azonnal intézet* be is szállították, ahol öröm­mel fogadták az egészséges csöppségeket; Időközben a házi bonyodal­mak rendeződtek és május 7- én a gyámhatóság megszüntet­te az állami gondozást. Anya és nagymama örömmel siettek a gyermekotthonba a gyere­kekért. Örömük azonban ha­marosan szomorúsággá válto­zott, mert a karonülő kicsik a gondozó pő vér kék nyakát szo­rították és nem voltak hajlan­dók anyjukhoz, nagyanyjuk­hoz menni. Amikor mégis át­vették, csak hosszú idő múlva nyugodtak meg és ismerték fel az anyát, nagyanyát A gyermekkel nem lehet könnyelműen bánni Megvallom, igaz szívből örül­tem a jelenetnek; Egyrészt azért, mert beigazolódott az érdekeltek előtt, hogy ottho­naink dolgozói szeretettel gon­dozzák az új magyar életeket, és azok is ragaszkodnak hozzá­juk. örültem másrészt azért, mert ez komoly lecke volt a szülők részére. Láthatták, hogy a gyermekkel nem lehet köny- nyelihűen játszani, mert a gyermek a szeretetet szomju- hozza és ha a szülőtől nem kapja meg, azt meg is tagadja és elfordul tőle; A gyermek kérdésekről na­pokat lehetne beszélni és be­szélünk is, de csak munka­közben, mert a kérdés fontos­ságát a dolgozók minden réte­ge átérzi és segíteni akarását a sok örökbefogadási kérelem bizonyítja. Pedig ez sem köny- nyű feladat. Nem régiben egy cigányasszony keresett föl és cigánygyereket kért örökbefo­gadni. A járási gyámhatóság­nak sikerült kérését teljesíteni és azóta a fiatal házaspár a legnagyobb gonddal és oda­adással látja el a gyermeket, akinek életét sok gyermek irigyelhetné, A gyámhatóságnak a mun­kája nem csak abból áll, hogy az anyagiakat biztosítja a fia­talkorúak fejlődéséhez. Joga és kötelessége figyelemmel kísér­ni a fiatalkorúak nevelését és gondozását is. Megértő szóval elsimítani a házastársak kö­zötti viszályokat, a gyermek érdekében. De kötelessége az is, hogy a családjukat nélkü­lözésnek kitevő lelketlen szü­lőket büntetőbíróság elé állít­sa. Segít a magára maradt leányanyának biztosítani a gyermek felnevelését, akinek apját éppen a gyámhatóság kényszeríti bírósági eljárással gyermekének elismerésére és a gyermektartásdíj pontos fi­zetésére. Mindannyian őrködjünk a gyerekek felett Mi is az a gyámhatóság, ha ennyi felé ágazik szét a mun­kája. Mert ezenkívül, amit rnár elmondtunk, harcol többek kö­zött a moziüzem vezetőkkel, hogy a terv teljesítését ne az­zal akarják elérni, hogy gyere­keket engednek be az esti elő­adásra, hogy tizenhat éven aluliakat, részükre nem enge­délyezett előadásra. Tárgya' vállalatokkal, hogy elhagyott gyerekeket erejüknek képes­ségüknek megfelelő munkába helyezzen el. Elszámoltatja az elmebetegek vagyoni intézé­sére kirendelt gondnokokat, a kiskorúak gyámjait. Elszámol­tatja és ha mulasztást észlel intézkedést tesz a felelősségre- vonásra. Sok és sokfeléágazó a gyám­hatóság munkája. Hogy jól vé­gezze munkáját, szüksége van a dolgozók széleskörű támoga­tósára. Ifjúságot féltő és sze- rető segítőkre van szükség, akik tökéletessé egészíthetik ki a gyámhatóság munkáiét és ez­által megbecsü’hetetien szol­gálatot tesznek a jövő nemze­dék egészséges életmoráljának kialakításában. Mojzes József

Next

/
Thumbnails
Contents