Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-22 / 40. szám

1957. május 22.

NÓGRÁDI Népújság

t

A legjobb fiatalok legyenek a KISZ tagjai

KISZ-gyűlés az Üveggyárban

A

(Tudósítónktól.)

Az elmúlt szerdán délután 5 óra tájban sok ünneplő ruhás fiatal leány és fiú sietett a Salgótarjáni Üveggyár kultúr- otthona felé. A KISZ tag- könyvkiosztó gyűlésre iparkodtak. A gyűlésen körülbelül 75 tag vett részt, ami igen szép eredmény. Jelenleg 118 tagja van az üveggyári KISZ-nek. Ebből azért nem vehettek részt mindannyian a gyűlésen, mert vannak, akik délután dolgoznak és vidéken laknak.

Giródi elvtárs KISZ-titkár beszámolójában beszélt a KISZ megyei akcióprogramjáról, amelynek célja összegyűjteni az ifjúság problémáit, észrevételeit, javaslatait, hogy később ennek alapján dolgozzanak ki országos ifjúsági programot.

Az előadó beszéde után vita indult meg. A vita során Gritz Sándor Ede ifjú dolgozó hangsúlyozta, hogy a jövőben

a gyár fiatal kommunistáinak tevékenyebb szervezeti

életet keli élni, mint az elmúlt időszak alatt.

Nem elég az, hogy valaki kitölti a belépési nyilatkozatot.

Kádasi Zoltán ifjú üvegfúvó kérte, hogy úgy mint azelőtt, legyen motoroskor, rádióskor, valamint foto-szakkör.

A fiatal mérnökök közül Móricz Imre elvtárs szólalt fel, aki beszélt arról, hogy szeretné világosabban látni a KISZ tevékenységének politikai célját nemcsak a tanulókörökben, hanem a sport és kultúrmunka területén is. ö, mint fiatal mérnök,

több foglalkoztatottságot

vár a KISZ vezetőségétől.

Többek között hozzászólt Iko- nomu Hédi laboráns, aki javasolta, hogy ne hanyagolják el a gyár tisztántartását, mert az a fiataloknak elsőrendű kötelességük. De ezen keresztül meg lesz a hasznuk is belőle, mert a papír- és vashulladékok gyűjtéséből származó jövedelmet kirándulásokra és egyéb társas szórakozásokra költhetik.

A városi KISZ-bizottság részéről felszólalt Vonsik elvtárs, aki hiányolta az aktivitást a sport és kultúra szervezésében. Móricz Imre elvtárs beszédére válaszolva, három pontban sorolta fel a KISZ legközelebbi feladatát:

1. Példamutatók legyenek, a legöntudatosabb fiúk és lányok legyenek a soraiban.

2. Időszerű, hogy létrehozzák a termelő egységekben az ifjúsági brigádokat.

3. Fontos, hogy a KISZ részt

zottság javasolta felvételét. Néhány ellenvetéssel a taggyűlés meg is szavazta. A for- radalmi éberség teljes hiányának megdöbbentő példájával is találkozunk az Erőműben. Su- hajda István (aki egyébként „rendes, becsületes ember’’ — igy jellemzik) a nehéz napokban elégette párttagsági könyvét. Kérte ő is felvételét. Néhány becsületes, osztályhű elvtárs tiltakozóba ellenére a taggyűlés hozzájárult az ő felvételéhez is.

Szigetfalvi Endre az egyik fő „hőbörgő’* volt. A márciusi taggyűlés elfogadta felvételi kérelmét — áprilisban mór ő volt az egyik ajánlója Gajdár Jánosnak. Mert ahogy mondják: kéz, kezet mos. Én megvédem őt, és ha én leszek bajban, akkor majd ő leplezi a múltamat. így vélekednek.

Ez lenne a pártszervezet?

N

em ilyen egyértelmű a kérdés. Vannak a párt- szervezetnek becsületes, osztályhű, harcos tagjai, de a megalkuvás szelleme annyira tért hódított, hogy ennek a jobbik résznek az ébersége is megkopott — mert hogyan lehetne másképpen elképzelni a mostani tűrhetetlen, bátran mondhatjuk gyalázatos helyzetet?!

Ez a jobbik fél igyekszik változtatni a helyzeten, de kevés az erejük. És hogyan, milyen módon? Május 15-én reggel 10—12 kommunista, aki

vegyen a sport- és kultúrmun- ka._ szervezésében. Helyes, ha előtérbe helyezik azt a helyileg érdekelt sportot, amihez kedve van az ifjúságnak.

Csábi elvtárs, az üveggyári pártbizottság titkára, a fiatalokhoz szólva elmondotta, hogy a Horthy-rendszerben már 10 —12 éves kortól dolgozni kellett a fiataloknak. Méghozzá egészségtelen és korszerűtlen üzemekben.

A földbirtokosok fiait minden esetben felmentették a katonai szolgálat alól, míg a munkás és szegényparaszt gyerekek ezreit vitték az urak érdekeinek védelmében vágóhídra. Beszélt arról, hogy a múlt rendszerben a fiatal hiába végezte ugyanazt a munkát, mint egy idősebb munkás, mégsem kaphatta ugyanazt a bért, mert a tőkések így igyekeztek szembeállítani a fiatalokat az idősebbekkel. Megemlékezett

a már működő ifjúsági brigádokról, amelyek igen szép vállalásokat tettek, és fegyelmezetten teljesítik is azokat

a selejtcsökkentésben, a munkafegyelemben és a termelékenység növelésében. Az éberségről szólva megemlítette, hogy jól nézzük meg, milyen fiatalokat veszünk fel sorainkba. Olyanokat, akik hűségesen tanulnak, dolgoznak és hű állampolgárai akarnak lenni szocialista hazánknak. Intette a fiatalokat, nem szabad mosolyogni azokon, akiknek még nincs olyan nagy szókincsük, mint azoknak, akik már gyakorlottabbak a véleményeik nyilvánításában. Elsőrendű feladatunk nevelni egymást, hogy minél többen vegyenek részt az ifjúsági szakmai és egyéb körökön. Itt az érdekes foglalkozások mellett a jó modort és a beszélőkészséget is fejleszteni tudják. Kitért arra a kérdésre, hogy

az ifjúság problémáit akár munkahelyi, akár pedig egymás közötti minden esetben a taggyűlésen tisztázzák,

ott beszéljék meg fegyelmezett fiatalokhoz méltóan, ne pedig az utcán.

A vitát követően igen alapos bírálat és hozzászólások alapján vettek fel négy ifjú elvtársat.

A tagkönyvek kiosztása után az ifjúság gyűlése az ifjúsági induló eléneklésével ért véget.

már nem tudta tovább nézni az opportunizmusnak ezt' a tobzódását, külön megbeszélésre gyűlt össze —, az intéző bizottság elnöke és egy másik tagja nélkül, ök 10—12-em, valamennyien egyetértettek abban, hogy így tovább nem mehet. Az élet pozitív irányú fejlődésének legfőbb akadályát a pártszervezet vezetőségének opportunizmusában jelölték meg. A szervezet megtisztítása, a vezetés megerősítése, ez a legfőbb feladat — hangsúlyozták. Foglalkoztak a párt, a szakszervezet és munkástanács leghatékonyabb együttműködésének. a fegyelem megszilárdításának és a párttitkok megőrzésének kérdésével. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban el kell mondani, hogy eddig nem tudtak olyan bármilyen szűkkörű megbeszélést sem tartani, hogy a megbeszélés anyaga ki ne szűrődött volna.

Pártunk lenini típusú párt, amelynek egyik ismérve az akarat és a cselekvés egysége, amely kizárja a frakciók létezését. Az erőmű kommunistái súlyosan vétettek ez ellen, de meggyőződésünk, hogy ez a legutóbbi, a május 15-i „frakciózás’’ a Párt féltéséből ered. A mód mindenképpen elítélendő. Az elvhű párttagoknak pártszerű körülmények között kell rendezniök közös dolgaikat. A dolog annyira elfajult, hogy nem húzható tovább. Tiszta vizet kell végre

i verseny feltételein.,

A szorospatakiak válasza Mátranovákra

A szorospataki üzemegységnél 1955 — 56 évben a fizikai, műszaki és nem utolsósorban az adminisztratív dolgozók jó munkája tette lehetővé, hoqy négy élüzem címmel büszkélkedhetnek. E címek mögött hosszú és fáradságos munka áll. Az elmúlt idő alatt nagyban hozzájárult ehhez a szép eredményhez a dolgozók versenyszelleme. Dolgozóink megértették, hogy ha többet termelnek és főleg olcsón, ezzel saját magukat Is támogatják, emelik életszínvonalukat. Ennek az eredménye, hogy 1956 harmadik negyedévben már 22 000 tonna szenet adott üzemegységünk terven felül, az önköltséget pedig 92,3 százalékra teljesítette.

Sajnos, az októberi ellenforradalom miatt üzemegységünknél Is megszakadt ezen nemes vetélkedés. A KISZ felhívása és csatlakozása azonban dolgozóinkat újból helyes útra térítette és üzemünknél újra életre kelt a versenyszellem. Ez év májusában már ismét egész komoly vállalások születtek dolgozóink körében. Ebben a munkában elöl- jártak kommunista brigádjaink, illetve csapataink és szakszervezetünk. Májusban 1750 tonnát vállaltak csapataink terven felül. Csuz Sándor 36 fős csapata 680 tonnát, Zsidai János 30 fős csapata 610 tonnát és Barabás István 21 fos KlSZ-brigád- Ja pedlq 280 tonnát vállaltak terven felül. Az elővájó csapatok Is csatlakoztak e nemes célhoz: Sulyok gy. András hat fős KlSZ-brigádJa például 15. László Dezső két fős csapata 20, Gergely József 9 fős csapata pedig ^folyómétert vállalt havi tervén felül. Ezen vállalások biztosítékai. hoqy a szorospataki bányaüzem újból az élen foq haladni.

Páros versenyre lépünk a mátranovákl Uzemeqy- séqqel. A verseny feltételeit most dolgozzuk ki. Legfőbb célunk a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése lesz. Páros versenyünkkel akarjuk segíteni mind a mi. mind a mátranováki üzem qazdaságos termelését.

Somogyi Jenő Szorospatak

AZ ORSZÁGGYŰLÉS I TA.\

a uiui mim Kinn

\ I

M ••

I. A szavak visszanyerik értelmüket

az országgyűlés lelenlegi ülése magán viseli közéletünk néhány új, igen egészséges vonását. Ez a vita, a tárgyalás, a hozzászólások, amelyek itt a beszámolóhoz elhangzottak, illetve a beszámolót követték, nem formálisak, a felszólalók a lényegről beszéltek. A szavak visszanyerték értelmüket.”

(Kádár János elvtárs országgyűlési vitazáró cikkéből.)

joooí

Kisebb csoport jött ösz- sze az egyik nap délutánján a Főtáró bejárata mellett — a régen várt napsütésben a fűre telepedünk. Olyan bányászok, akik nemcsak figyelik és tudomásul veszik a világ és az ország dolgait hanem saját munkaterületükön igyekeznek irányítani azt. Beszélgetünk. Téma: az országgyűlés legutóbbi ülésszaka.

Nagy József gépkezelő jellemző tapasztalatot mond el. A napokban azt mondja neki az egyik bányász: „Te koma, nekem tetszik, ahogy most folynak a dolgok, mert fokozottabban foglalkoznak a dolgozóval ..S bármerre beszélget, mindenütt íkicsendül az a jóleső érzés, hogy az országgyűlés őszintén feltárta az ország helyzetéi, így a termelékenység és a bérek közötti arány ta lanságot.

— Ez feltétlenül lendületet ad a dolgozóknak — összegezi a véleményeket Nagy elvtárs. Képzeljük csak el — mondja fellelkesülve — hogy az év elején arra gondoltunk, hogy május végére a kukoricalisztre is sor kerül. És mi történt helyette? A kereskedelmi forgalom jóval nagyobb, mint sok év óta bármikor. S hol tartanánk, ha a hibákat nyugodt helyzetben javíthattuk volna ki!

— Van erőnk a hibákat kijavítani —, mondják többen is, és igen határozottan.

— Én 1950 óta vagpok tagja a pártnak, de az ellenforradalom adott nagy erőt ahhoz, hogy még világosabban lássak — szólal meg csendesen Világosi József vájár. — A kommunistáknak együtt kell érezni a tömegekkel, s akkor nem kerülünk ismét olyan helyzetbe, hogy a volt földbirtokosok nyíltan hirdethetik: a kommunistáknak még harmadában sem adunk földet...

Nagy elvtárs azt mondja, hogy az országgyűlési bátor felszólalások az emberek élet- tapasztalatából ered, s bizonyos mértékig megnyugvást hozott, ahogyan a legfőbb törvényhozó testületben intézték az ország, a nép jövőjét.

Egy kicsit azután megszakadt a beszélgetés fonala, látszik, hogy valami még nyomja gondolatukat, csak nehezen terelődik rá a szó. Reinik Mária töri meg a csendet:

— Nem fogjuk megengedni, hogy az ellenforradalom még- egyszer megismétlődjék ... Pesten láttam a híradóban, hogy micsoda gazemberségeket vittek véghez... S mihez vezetett volna, ha győznek? Újra 3—4 napot dolgozott volna a bányász, mint régen ...

— Nem lenne autónk, járhatnánk 30—Í0 kilométerre dolgozni, ahogy tudunk, meg csendőr „vigyázna“ ránk a bányában — így Simon József.

Mi

int hirtelen szakadt gát fodrozódik tovább a beszéd, hiszen itt már nem általában az országról, hanem közvetlen róluk, a salgói, rónai bányászdkról is szó van. Náluk is felbukkant az a 4—5 ember, akik demagóg hangjukkal, s más eszközökkel igyekeztek félrevezetni az emberéket, hogy megvalósítsák az ellenforradalom céljait.

— Ilyen volt nálunk Dusics- ka bányamester mondja

Szép eredmények a Nógrád kövesdi Kőbányában

Igen sokan ismerik a Nóg- rádkövesdi Kőbánya készítményeit. Az útburkolatihoz használt kockakövek és egyéb faragott köveket ma már megszerették szerte az országban. Az ellenforradalom a . kőbányára is rányomta bélyegét, itt is leállt a termelés. Most azonban a kommunistákkal az

önteni a pohárba. A legközelebbi taggyűlésen a dolgok végére kell érni.

Nemcsak a pártom belüli, de a kívülálló dolgozók is érzik, hogy valami sántít. Jelzéseikre, javaslataikra nem figyelnek fel — kezdeményezésüket, aktivitásukat meg is törte az opportunizmus szülte rossz vezetés. Nehéz ezek után a közömbösség okát kikutatni? Azt, hogy a szakszervezet nem tud lábraállni, azt, hogy például a legutóbbi ellenforradalomról szóló előadást csak 30 üzemi dolgozó hallgatta meg.

A vezetés gyengeségének bírálói a fenti megjegyzések. Alaposan, alapvetően változtatni kell ezen. A kommunistáknak ki kell lépniök a színre és a párt minden egyes tagjának tudnia kell, hogy személyileg is felelős azért, ami az Erőműben történik.

L

ehetséges, hogy túl mesz- szire mentünk a bevezetőben említett cikkel kapcsolatos megjegyzésünkkel, de egy dolgot mindenképpen levonhatunk a történtek tanulságából: Roppant nagy az írástudók felelőssége. És bármenynyire is nem népszerű dolog az elmarasztaló bírálat , kiszellőztetése” az újságíró alapvető feladata a tények reális felkutatása és megírása még akkor is, ha az nem szép — csak igaz. Az írástudói felelősség, a dolgozók igazságának hűséges, becsületes szolgálatát jelenti számunkra.

Túrái Lajos

élen mindent elkövetnek, hogy elérjék régi termelésüket. Ez sikerült is, hiszen az első negyedévben a múlt évi termelés 100 százalékát teljesítették. Pedig csak január 20-tól indult meg a kőfejtés és majdnem egy hónap telt el, míg sikerült a régi tenypót elérni.

Nehéz volt, de mégis sikerült. Sőt jobban, mint ahogyan azt várták. Hiszen csak márciusban 8,735 tonnával többet termeltek, mint az előző év hasonló időszakában. A titok világos. Sikerült, mert jó volt a dolgozók munkalendülete, hiszen most sem dolgoznak magasabb létszámmal, mint az elmúlt évben.

De nemcsak a mennyiségi tervnél értek el szép eredményeket, hanem a bérköltség területén is. A három üzemrész: a szandai és beroeli bánya, valamint a feldolgozó üzemrész együttesen az első

negyedévben közel 58 ezer forintos bérmegtakarítást ért el.

Ebben nem kis része van a termelékenység emelkedésének. Érdemes megnézni, hogyan alakult márciusban az egy főre eső termelési érték: Bércéi 1956 3012 Ft

Beared 1957 4380 Ft

Szanda 1956 1779 Ft

Szonda 1957 1935 Ft

Telep 1956 2305 Ft

Telep 1957 3272 Ft

És ezek után érthető, hogy az elmúlt évvel szemben a vállalat egy főre eső termelési értéke 1CM30 forinttal emelkedett. Természetesen ebben a szép eredményben jelentős helyet kap a most elkészített tároló bunker, melynek folytán lehetővé válik 1300—1400 vagon anyag tárolása. Az elmúlt években az osztályozó leállítása az üzemet is leállította, mivel az elszállítás nem volt biztosítva.

A csillepakolók is kitettek magukért. Egy műszak alatt 28—30 csillét is megraktak.

Csernik János, Kasbán István és Niesel Pál. Itt érdemes megjegyezni, hogy az ország más bányáiban egy pakoló csak 7—8 csillét rak meg. *

Egy tonna kő önköltségét 76 forinttal csökkentették. Míg tavaly a nyereségrészesedés csak 0,5 százalék volt, addig most 0.9 százalékra emelkedett. A dolgozók keresete is körülbelül 500 forinttal növekedett.

Szép eredményekről adtunk hírt a nógrádkövesdiekről. Reméljük a jövőben is méltók lesznek a dicsérő szavakra.

A berceli bánya természeti ér- delessiqe: az alsó szint 30 méter magas oszlopos, andezit sziklafala.

(Foto: Vratoi)

Reinik elvtársnő. — Sok kárt okozott üzemünkben.

— Pedig rendet csinálhatott volna, ha akar, mert nagy tábora volt — szól Világosi.

Aztán az is kiderül, hogyan „szerzett“ tábort magának. Amióta elküldték őt a bányától, azóta például a sógora keresete rohamosan csökkent. Bizony senki sem hiszi el, hogy szaktudása romlott, vagy éppen pénzre nincs szüksége... Az ellenség romboló munkájának pedig most is érződik még a hatása. Akadnak róna- telepi bányászasszonyok, akik még most is 27—29 forintos keresetről beszélnek, pedig minden rosszindulatú beállítással szemben a külszínen is 38 forint a legalacsonyabb kereset. Simon elvtárs arról panaszkodik, hogy falújában, Cereden éppen akkor javították a villanyt, amikor a rádió Kádár elvtárs örszággyúlésl beszédét közvetítette, pedig már négy napja rossz volt. Nagy hiba — mint mondja —, hogy a tanács még csak nem is szólt ezért a villanyszerelőnek.

— Most magyarázzunk, ér~ véljünk mi, hiszen a kormány- intézkedések a legmeggyőzőbb érvek — szabja meg a tennivalót Nagy elvtárs. — Ismerjük meg jobban az embereket.,*

E tekintetben bizony még nincs minden rendben ennél a bányánál sem. A politikai munka még szűkkörű, nem rendszeres. Pedig mondanivaló, tapasztalat van bőven, mint az eddigi kis beszélgetés is kiderítette. S sokkal több van, amikor az üzem közvetlen életéről, feladatairól, a gazdaságosabb termelésről esik szó. Látják, tudják, hogy gazdasági sikereink a politikai harc eddigi eredményeinek szilárdítását jelentik.

Érdekes esetet mond el például Simon elvtárs.

— Egy alkalommal már háromnegyed kettőkor elindultam a bányából kifelé. Látom, hogy 35—40 üres csille áll a vágatban, de a munkahelyeken egy sem volt. Kiderült, hogy a szállítók már megmosakodtak, s szépen leültek a gépházban, várva, mikor indulhatnak kifelé. Sietek az irodára, mondom, hogy ezt és azt a szállítót hívassák be, ami meg is történt. Ott aztán megmondtam neki, hogy ö kommunista, hogyan engedhet magának ilyesmit. Emlékezz rá, rajtunk is múlott, hogy nem lett vagy háromszázezer munkanélküli — mondtam neki. Igaz, hogy elvtársunk nagyon elszégyell- te magát, de ennyivel nem elégedtem meg. Megbíztuk őt, hogy mint kommunista szállítás-felelős őrködjön és mutasson példát a fegyelemben. Azóta bizony sokat javult a helyzet.

Majd kiderült, hogy volt olyan aknász, aki segítette is a lazaságokat, s amikor ezért rászóltak, azzal vágott vissza: „Egy gépkezelőnek ehhez semmi köze“.

Nagy elvtárs meg mások arról beszéltek, hogy sok a pazarlás a fánál. Nem kapják méretre, vagy a csapatok fejtésen is vastag, fővágatokba való fát használnak fel. Simon elvtárs azt mondja, hogy 24 órán belül omlasszák össze j a végétért fejtéseket, így sok- i kai több fát használhatnak fel újból. Kiderül, hogy a csapatoknak csak 30 százaléka volt munkahelyen, s így sokan elesnek a több keresettől, az ország pedig a több széntől.

így gyűrűznek a gondok> a problémák a rónai bányászok között, az országgyűlés után. A vezetők és dolgozók ügye egyre jobban közös valóság lesz, visszanyeri igazi tartalmát, értelmét, hogy szocialista építésünk, milliók ügye, azzá válik, mert azzá teszi az őszinte, bátor, felelősségteljes hang.

hg —