Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-22 / 40. szám

1957. május 22.

NÓGRÁDI Népújság

sr

4

Komoly ígéretek a pásztói festők kiállításán

A pásztói festőkolónia szakkör — mint minden évben — képkiállítást rendezett. A képeik legnagyobb része tájkép, virág- és gyümölcscsendélet, kis számiban életkép volt.

Leszenszki László rajztanár, a szakkör vezetője állította ki a legtöbb képet. Téma- választásában keresi a nehezebb megoldásokat. Tájképei közül a „Hóolvadás” (tempera). a „Cserhát Buják környékén” című különösen kiemelkedik. Szép az őszibarackokat ábrázoló gyümölcs- csendélete. Leszenszki Lászlónak azonban az életképek festéséhez van különös tehetsége. „Gyurika’’, „Kis horgászók’’, című képe minden látogatónak feltűnt és sokáig álltak előtte. Alakjait a színek, a fény és árnyék ábrázolásának művészi megoldásával emeli ki. Kár, hogy kevés életképpel szerepelt. Képei nemcsak a tehetséget, hanem rajztanár tudását, iskolázottságát is mutatják.

A szakkör tagjai: Péter Pál, Szabó Aron, Vida László és Zelke József. Noha Péter Pál csak két képpel szerepelt, mindkettőből látszik, hogy a festéshez érzéke, tehetsége van.

Vida László még igen fiatal, gyerekifjú, de mind a tizenegy kiállított képe elárulja a tehetségét. Kiemelkedik „Utcarészlet télen” (akvarell) finom színábrázolásával és „Tanya” (tempera) című képe. Jól tenné, ha művészi képességeit főiskolán tovább képezné.

Zeke József tanár kevés képpel szerepelt. Azonban ez a kevés kép is elárulja, hogy milyen szívesen foglalkozik szabad idejében festéssel. Szépek tájkép akvarelljei, de „Virágcsendélet”-e azt mutatja, hogy inkább ehhez a témakörhöz van tehetsége. Jól ért a színek alkalmazásához.

Szabó Áron tanárnak tizenhárom képe volt kiállítva. Igen szépek az utcarészletek és virágcsendéletei. Kiemelkedik „Virágcsendélet” c. (tempera) és „Széchenyi utca” c. akvarell képe. Képein költői módon eleveníti meg a mező virágait. A „Széchenyi utca” című (akvarell) képe valóságos élmény volt.

Megoldásánál és témájánál fogva kiemelkedik „1955. április 4.” c. (olaj) képe. Kár, hogy csak egy ilyen tárgyú kép volt a kiállításon. Pedig az iskolai ünnepek és úttörőélet sok szép témát nyújtana a szakkör tagjainak.

Szabó Áron igazi művész a színek, fények játékának

ábrázolásában. Képein látszik, hogy a való élet alapos megfigyelője és tehetség.

A kiállítást igen sokan látogatták. A képek nagy része

elkelt. Az ifjúság tanult és tapasztalt a látottakból. A szakkör tagjai megérdemlik az állami támogatást.

Cs • • • I,,,

Több mint 700 ezer látogatója volt a filmszínházaknak

Már az év első hónapjában is látszott, hogy a szokottnál nagyobb az érdeklődés a megyében a filmek iránt. Az első negyedév értékelése most megmutatta, hogy ez az érdeklődés később sem csökkent. Sokkal több előadást tartottak megyénk filmszínházai, mint az elmúlt évek hasonló időszakában azért, mert egy- egy film iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az eredetileg tervbe vett előadások nem bizonyultak elégnek. Több mint 700 ezer látogatója volt a filmeknek. A moziüzemi vállalat 129,4 százalékra teljesítette tervét és azok részére, akik azt híresz- telték, hogy a szovjet és népi demokratikus filmeknek' már nincs jövője Magyarországon, hadd adjon csattanó választ a következő kis számadat. A látogatottsági tervet úgy teljesítette túl a vállalat, hogy a megyében bemutatott filmeknek jóval több, mint a fele volt magyar, szovjet és népi demokratikus.

Bernard elvtársnő, a vállalat igazgatónője, a moziüzemvezetők negyedéves értekezletén beszámolt arról, hogy mint a

normál moziknál, mint a keskeny filmszínházaknál csökkent az egy előadásra eső önköltség. Ez igen fontos, hiszen részben ennek köszönhető, hogy a vállalat a várt veszteséggel szemben nyereséggel zárta az első negyedévet.

Jó eredményt értek el még az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva is — pedig ezeknél a filmszínházaknál már akkor Is nagy volt a látogatottság — a szécsényi és a kisterenyei normálfilmszínházak, de nem sokkal maradt el mögöttük a karancskeszi sem. A fix keskenymozik közül a tari, a galgagutai és a kállói érté el a legobb eredményt. Ügy gondoljuk, alaposabban meg kellene vizsgálni a vállalatnak, mi lehet az oka annak, hogy amíg egyes községekben évről évre nő az érdeklődés a filmek iránt, sőt kicsinek bizonyul a mozihelyiség, és harc folyik a jegyekért, addig más községekben alig tudják 50 százalékig kihasználni a filmeket. Ilyen például Patvarc, Nógrádmarcal, Erdőkürt. Föltétlenül meg kell keresni, miért van ez és vagy az üzemeltetés megjavításával, vagy jobb propagandával fölkelteni a dolgozók érdeklődését.

A Salgótarjánban megrendezett népi demokratikus filmnapok után most ifjúsági filmnap megrendezését tervezi a vállalat.

Nagyon helyes az az elgondolás, hogy segíteni kell az ifjúságnak a filmek helyes értékelésében. Ennek segítésére tényleg jó lenne, ha egy- egy ifjúsági film bemutatása előtt az ifjúsági vezetőknek, a pedagógusoknak levetítenék a filmet, hogy azok már előtte fölkelthessék a fiatalok érdeklődését egy-egy film iránt. Egyik pedagógus pedig olyan ismertetőt tarthatna a filmelőadás előtt, amely hozzásegíthetné az ifjúságot ahhoz, hogy jobban megértse a filmet. így eredményesebb lenne az utána megtartott értékelő vita is. Ha mindez nemcsak terv marad, akkor ismét előbbre vittük egy lépéssel az ifjúság szocialista szellemben való nevelését.

Ennek a nemes célnak a megvalósítására versenyre hívták ki egymást az értekezleten részvevő mozi üzem vezetők. Többen beszéltek arról, hogy az ellenforradalom tevékenysége nagyon kinyitotta a szemüket, hálásak a Szovjetuniónak, amely szinte másodszor is felszabadította hazánkat és lehetetlenné tette az ellenforradalmárok további garázdálkodását. Most még lelkesebben dolgoznak azért, hogy a film felvilágosító munkájával segítsék elő az emberek tisztánlátását.

'V-ca

K

\ "

j.j

A Déryné Színház Váratlan vendég című előadásában Árva Jánosnak: Goole felügyelő, Vámos Icának: Dorothy a gyáros lánya és Tassi Bélának: Birling a gyáros alakításáért.

(Kiss Béla rajzai.)

Magyar siker

a párizsi képzőművészeti kiállításon

A francia főváros művészeti életének nagy eseménye a francia művészek szövetsége által a Grand Palais-ben minden év tavaszán rendezett kiállítás. Ez évben a kiállításra meghívták Szentesy-Hiesz Géza magyar szobrászművészt,

áld öt kiállított művének egyikével, a „Kacsa” című bronzszoborral ezüstérmet nyert. A kiállítás befejeztével a francia közoktatásügyi miniszter maga nyújtotta át a díjakat a kitüntetettnek, köztük Szen- tesy-Hiesz Gézának.

Interjú magammal

(VÁLASZUL

— Ki vagy te tulajdonképpen? Gondolkodtál-e már az „ismerd meg önmagad” klasszikus parancsán?

— Elég sokat. És mégse eleget. Az ember holtig tanul önismeretet is.

— De mégis.;:

— Elsősorban embernek gondolom magam.

— Miért csak gondolod? Mint Franklin Benjámin, aki önéletrajzában azt írja, hogy leszokott a kategorikus állításokról, s inkább így kezdi a mondatait: úgy tűnik, úgy látszik, ügy tetszik. úgy vélem.;:

— Mert tévedhetek. Azt mondtam: ügy gondolom; Ez mindenesetre kifejezi az én egyéni hitvallásomat. De nem becsülöm le mások rám vonatkozó megfigyeléseit, nem tagadom ellenőrzési jogukat, hogy emberhitemet csak ők szentesíthetik.

— Szereted az embereket?

— A kérdésben a felelet; Az előbbiekből következik, hogy ez költői kérdés.

— Apropó, költő. Ez is vagy-e talán?

— Volt néhány szerény sikerem. Ez önbizalommal töltött el.

— Kötet?

— Még nincs. Ennek oka műit kiadásunk bizonyos visszásságaiban rejlik.

ötven-hatvan vers. Mintegy háromnegyed része megjelent, főleg budapesti lapokban. A kötetet két évvel ezelőtt elfogadta a Magvető. Egyszer csak váratlanul visszaküldte a kéziratot.

— Miről írtál főleg?

— Eredendő élményem a falu. A „puszták népe” volt első melegítő közösségem. Legtöbb versemben a gyerekkor gyötrelme sajog; A summások. a cselédek barátságát, hajdani közös kínunkat nem feledhetem'. Ma sem, 1957 tavaszán. S a küzdelmes diákidőket. Hiszem, hogy túl földeken és minden iskolákon az útunk mégis egyfelé vezet a puszták népével.

— Tehát társadalmi jellegűek á közölnivalóid. Mi volt legnagyobb társadalmi élményed?

— A földosztás 1945-ben' Magam is. akkor még középiskolás, egyszeriben értő földmérnökké váltam a mérőszalagot vonszoló földnélküliekkel. Ez volt nekem a fölszabadulás. Erről

VALLOMÁS)

írtam a „Földosztás” című szonettben:

iqy méq nem mentek mezőre

parasztok.

Kezükben fejsze, tábla és cövek.

A felszabadult május fénye harsoq,

Kifordulnak „örök” határkő- vek.

— Nem tagadtad-e meg később ezt a legnagyobbra tartott élményt?

— Tudatosan nem. Tény azonban, hogy tavaly októberben csakhamar együtt kellett volna menetelnem a levitézlett urakkal. Észter- házival, akinek az uradalmát sajátkezűleg parcelláztam. Az ő demokráciájától, „forradalmától” a puszták népe nevében el kell határolnom magamat. Hiszek hazám felemelkedésében is; A haza azonban legyen a népé, a földdel együtt. Ne akarják azt visszaadni az úri hazafiaknak. Én csak a nép hazájában és a nép hazafiságában hiszek. A hibákat ne a fegyverek javítsák ki, a magyar jövőt ne a fegyverek döntsék el, hanem a béke. Nem a katonai paktumok békéje, hanem a kollektív biztonságé, minden népek barátságáé.

— Még egy kérdést. Hány éves vagy?

— Személy szerint 32-re emlékszem, de lehet, hogy ember-őseimmel együtt már a milliomodik évet tiprom>

— Persze, már megint aa egész emberiségben gondolkodsz.

— Igen. Azzal kezdtem! alapvető ismérvem, hogy ember vagyok. Csepp a tengerben: él bennem az emberiség. Ezért nekem is élnem kell. Vele és általa, sohase ellene. Mert az em-> beriségnek küldetése van) hogy az élet örök parancsára egyre szebbé tegye a földet.

— Legutóbb milyen versed jelent meg?

— A „Daruslány”. Ennek ihletője a daruslányon kívül Juhász Gyulának a munkáról zengő sora: „Én őt dicsérem csak, az élei anyját.” Ezt tartom a magyar költészet egyik legszebb. legigazabb. legemberibb sorának. Azonkívül elszavaltam két békeversemet a közgazdasági technikum békegyűiésén. Életem egyik legnagyobb költői sikere volt az a diáktaps.

— Csakhogy kérdés, ki nek szólt a taps: a versnek vagy az osztályozó tanárnak.

— Azt hiszem; az emberiségnek.

Nagy István

JELENTÉKTELEN ÜGY

R

engeteg akta van a bíróságon. Ezek között az akták között meglapul szerényen egy vékony, csak néhány ív papírból álló ügy, amelyből szintén akta lett. Amilyen vékony ez az akta. olyan jelentéktelennek látszik. Vravuska István egy 27 éves MÁ- VAUT-gépkocsivezető ügye, akit elbocsátottak a vállalattól és ő ezt megfellebezte. Ügy történt, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, ösz- szeül az egyeztető bizottság és döntenek: az igazgatónak van-e igaza vagy az elbocsátottnak. *

Ez esetben az egyeztető bizottság nem döntött. Azaz a történeti hűség kedvéért: a négy tag közül kettő, nevezetesen Kővári János és Szlovencsák István az igazgatósághoz hajlott, Beleznai Béla és Darányi Sándor a fellebbező felé. Eldöntetlen lett tehát a szavazat, és ilyen esetben a bírósághoz kerül az egész ceremónia. Természetesen azzal a pi- látusi gondolattal: „Mi mossuk kezeinket...“ És itt kezd az egész úgy érdekessé válni. Ugyanis az a jelentéktelen akta nem is olyan jelentéktelen. Néhány iv panír mindössze, de nagyon sok bűnt takargat. Csak fel kell libbentem, valósággal bűzlik a szennytől.;

Történt még az 1956. esztendőben, hogy a 33. Autóközlekedési Vállalat MAVAUT-rész- legénél dolgozott egy fiatal emberke. Vra- vuska István ennek a neve. Valahonnéi Va- nyarcról származik, de mivel hites társát Mátraderecskén lelte meg, így odavalósi lakos lett. Amolyan rakoncátlan, minden lében kanál, csak éppen a maga munkáját semmibevevő legényke volt. De hát ez az esztendő a kiabáló, hibakereső, alkalmi szónokok esztendeje lévén, még érdemeket is hozott a legénynek. Ugyanis ezt tette a forgalmi osztály vezetője Gáspár, na és egy néhány gépkocsi vezető, az olyan valódi kikopott horthysta tisztek, akik itt tömörültek, az erősen bűnözésre hajló Dancsák, az amerikai ügynökként működő Kecskés, szóval volt itt egy egész csokorra való.

I

gen ám, csakhogy ebből az ágaskodés- ból októberre olyan ellenforradalom robbant ki, hogy az ország mind a mai napig nyögheti. t

A MÁVAUT-nál aztán eldorádó volt ez a pár hónap.

Az ellenforradalom első napjaiban rögtön melegében összehoznak egy megveszekedett emberek gyűlését, amelynek színhelyéül ugyanabban az esztendőben több millió forintos költséggel épült űj autóműhelyt és garázst válasszák. Erre az alkalomra váró alkalmi szónokok vastagra dagadt nyakerekkel, tűzdelve fenyegetőd zésekkel ordítják tele a nagy csarnokot: „Nem kaptunk semmit, nyomorgunk." Ne feledjük, az új épületbe, a 2000, na és még több fizetésekkel zsebükben. Mert nekik ilyen fizetésük volt.

Majd előkerülnek a szerelővasak és neki mennek a kommunistáknak és azoknak, akik egyáltalán józanságra intenek. Űgyannyira, hogy már a testi épségük sincs biztosítva. Ekkor fut be a nagybátonyi részleg, élén Vra- vuslkával. Olyan ez az ember, mintha embereket akarna reggelizni. Felugrik az emelvényre: „Le a kommunistákkal!... Ki a szovjet csapatokkal!... Nyugathoz akarunk tartozni!... Sztrájk!... Szerezzünk fegyvereket! ..Társai sem voltak a vér, pusztítás követelésében valami csecsemők, de ő még ezeket is túlszárnyalta. Ügy, hogy meg is válasszák a sztrájkbizottság tagjának és Gáspár kitünteti nem is akárkinek kijáró megbízatással.

— Vravuska! Maga jól tud szónokolni, maga menjen a megyei bizottmányba. Aztán könyörtelen legyen!

De a fiút nem kellett nagyon bíztatni. Rászolgált a megbízatásra. Amikor a terror előkészítésére Aszódról Pétervásárról autószámra hordták a fegyvereket, már pisztolya

• • •

dugdosott az emberek orra alá. És bírták szusszal is. mert amíg mások hosszú sorokban álltak egy falat kenyérért, vagy nyalták szájukat egy cseppnyi bor után, ők tele voltak itallal, hússal, szalonnával. Arra használták a kocsikat, hogy végigfosztogatták a környéket. Vravuskának nagyon tetszett ez a helyzet, mert megrészegedve a diadaltól életét és vérét ajánlotta az ellenforradalomnak;

Ki is tűnt a megyei ellenforradalmi vezetők előtt, mert minden joggal felruházva megbízták Salgótarján és Eger összekötőjének. Jól figyeljünk, az egriekkel összekötő, a jól ismert darutollasokkal.

És mi történik 4-e után? Budapesten megalakul a forradalmi kormány. Vidéken is megerősödnek a forradalmi erők. ök pedig egy újabb fegyveres felkelésre készülődnek. Mindenük 'megvolt, ami egy ellenforradalomhoz kell. Féktelen gyűlölet a népi demokrácia iránt, közel kettőszáz szálfegyver, több géppuska, golyószóró, géppisztolyok, láda számra kézigránátok. Ügy, hogy ők lettek a megyei ellenforradalmi bizottmány fegyveres erői. Talán ez megmagyarázza, hogy miért voltak az utolsó pillanatig is a leghangosabbak. egyébként rendelkeztek egy géptávíróval, amelyen keresztül állandóan kapcsolatban álltak Egerrel, Miskolccal és Budapesttel. Ennek a csoportnak Vravuska is tagja volt.

M

ár recsegett, ropogott a bánya, némely helyen beomlott, álltak az üzemek, fa- gyoskodtak az emberek, de a sztrájkbizottság megtiltotta, hogy valakit is munkába szállítsanak. A kommunista gépkocsi vezetők már bátran szembeszállnak a sztrájkbizottság döntéseivel. és ahol módját ejthetik, viszik az embereket munkába. De ők fegyverrel támadják meg a szállítmányokat. Közben futkosnak a kocsikkal mindenfelé, s fenyegetik a munkába készülő dolgozókat.

E

rősen tartják magukat, de decemberben már nem bírnak a békés munkára vágyó dolgozókkal és bekapcsolódnak az ellenforradalom legaljasabb cselekedetébe. Az ellen- forradalom ismét náluk talál legnagyobb támogatásra. A Beda-féle nagybátonyi csoport tüntetésre indul Salgótarjánba. Az autókba kényszerítik az embereket. Ki vezeti az autót Nagybátonyból? Vravuska. Ahol tevékenykedik az ellenforradalom, mindenütt ott van; És ezen a napon sem tagadja meg magát. MÁVAUT-kocsikkal úttorlaszokat állítanak fel az utcán. Ezzel akadályozzák a távozni akaró embereket. A szovjet katonák az akadályokat harckocsival el akarják vontatni, és az egyik katona, amikor drótkötelet akaszt az úton keresztbe álló autóra. Vravuska a kezében levő sebességváltóval fejbe üti a katonát, aki összeesik, ő pedig elmenekül.

Ekkor már menekülnek társai Is, az egész megyei ellenforradalom, és őt faképnél hagyják. Egy időre ő is eltűnt erről a környékről, de íme most az egyeztető bizottság elé állt: Azt kéri állítsák vissza munkájába, vagy legalább a fegyelmi úton való eltávolítását másítsák meg.

Emlékeztessünk még valamire? A MÁVAUT-nál Vravusikáék tevékenysége nyomán milliós károk keletkeztek. A kocsipark 70 százaléka tönkrement. Elfogyott 50 ezer liter gázolaj. Javarészt abból, amit a csehszlovák munkások adtak.

így történt tehát. így jegyezte fel az igazgató is. És az egyeztető bizottság nem tud dönteni. Pedig ott voltak a vállalatnál. Mindvégig ott voltak .;:

U

gye milyen érdekes, hogv nem tudnak dönteni? Igaz, az kényelmesebb, hogy pilátusi módra mossák kezeiket. Csak vigyázzunk, nehogy szennyes legyen ez a kéz.

BOBÁL GYULA