Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)
1957-05-22 / 40. szám
4 A NÓGRÁDI Népújság 1957. május 22. NE FELEDJÜNK! niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin MIRŐL ? Az ellenforradalom tükröződése a megyei sajtóban A partok szervezkedéséről Nógrád megyében is, mint az országban általában az ellenforradalom ideje alatt megkezdődtek különféle pártok szervezései. Az újságban egymás után jelentek meg az egyes pártok felhívásai. Ezek közül egyet nézzünk meg, azt, hogy hogyan adott hírt magáról a Független Kisgazda Párt, hogyan kezdte meg szervezkedését. A felhívásban, amit kiadtak, többek között ez áll: „Most Itt van újra a párt és harcba szólít minden magyar parasztot, minden értelmiséget és minden munkást, aki a Kisgazda Párt célkitűzéseit magáévá teszi, hogy jöjjön, szervezze a pártot, segítse pártunkat, hogy újból millió és millió magyar igazi követelése: a magántulajdon, a szabad vallásgyakorlás, a tiszta demokrácia. a humanizmus legyen úrrá a nemzet életében. Ezek az eszmék számunkra szentek.’? (Dr. Garamvölgyl Antal, a Magyar Forradalmi Nemzeti Bizottság tagja, a Kisgazda Párt volt megyei UV-elnöke.) Ügy gondolom, nem nagy szükség van magyarázatra. Elég világosan megírta a párt céljait Garamvölgyi. De mégis ki kell emelni egy-két dolgot. Először is a párt összetételénél már kiderül, hogy itt nem a parasztság érdekeit képviselő pártot akarnak, hanem a régi reakciós Kisgazda Párt újjáélesztését. De nézzük a fő célkitűzéseket. A magántulajdon szentségét — mint ahogy azt Mindszenthy — ók is kimondták. Demokráciát akarunk — amit tiszta szóval jelölnek — minden olyan elem részére, aki a régi rend híve, aki arra törekszik, hogy visz- szaállítsa a régi birtokos kapitalista Magyarországot. Humanizmust hirdetnek, amellyel már a magyar nép megismerkedett a Horthy-rezsim alatt. A Szovjetunióról A szovjetellenes hangulat, amelyet az ellenforradalom szálláscsinálói szítottak, megtalálható volt a nógrádi újságban is. Ennek több formáját lehetett tapasztalni. Jelentek meg olyan cikkek, amelyek szembe akarták állítani a Szovjetuniót Kínával, vagy olyanok, amelyek a népi demokráciák és a Szovjetunió közé akartak éket verni. Voltak olyan — enyhén szólva — zavaros fejű újságírók, mint például Miklós Dezső, aki a Szovjetuniót imperialistának jellemezte. Idézzük csak mit írt ez a bértollnok. A Nógrád Népe 1956. november 4-i számában cikke jelent meg arról, hogy a Szovjetunió a magyarországi eseményekkel kapcsolatban milyen politikát folytat az ENSZ- ben. Többek között ezt írja: „Az ülésen felszólalt Szobol- jev úr. a Szovjetunió ENSZ- képviselűje. Felszólalása any- nyira sajátságos, hogy nem érdemes vele foglalkozni.” További soraiban azzal vádolja a Szovjetuniót, hogy a fekete kutyát akarja fehérre mosni. Majd így folytatja: „.,.. szocialisták és nem- szocialisták egyaránt — kénytelenek lesznek nehéz szívvel megállapítani, hogy a fekete kutya fehérre mosása nem más, mint a kérlelhetetlen imperialista politika mentegetése. Ezt csak súlyosbítja, hogy a mosási kísérlet — a szocialista elvek megcsúfolásaként — szocialista jelszavak fürdővizében történik.’» Azóta, hogy ezeket a sorokat leírták, eltelt egy pár hónap. Az eltelt idő széles tömegek előtt tisztázta a Szovjetunió igazi szerepét. Beigazolódott, hogy aki ilyet ír, nem lehet megtévedt ember. Odáig eljutni, hogy a Szovjetuniót imperialista jelzővel illessék, még a legvadabb ellenség sem tudott. Az ilyen uszító, embereket félrevezető írások sokban hozzájárultak, hogy Nógrád megyében, de elsősorban Salgótarjánban, hogy a munkásokat zavarják és az ellenforradalmi erők érdekében használják feL A sajtószabadságról Az ellenforradalmárok jelszavai között megtalálható volt a szabadszólás, a sajtószabadság és sok egyéb. Nincs ebben semmi érdekes, ha a szó és a tett között nincs különbség. Hogy ez nem így volt, arra példa a következő: Cikk jelent meg a Nógrád Népe c. lap 1956. november 3-i számában. Címe: „Bányászok”. Most nem a cikk tartalmáról kívánok szólni, hanem arról, ami a kéziraton látható. Ezt a cikket Sartóris Kálmán írta, akit a nemzeti bizottság tett meg a Szénbányászati Tröszt vezetőjévé. Hogy a bizalom mennyire nem volt meg egymás iránt a nemzeti bizottságon belül sem, bizonyítja a kéziraton levő aláírás: „Jóváhagyom Lénárd Andor s. k. Nógrád megyei Nemzeti Bi- zottság’1. Tehát a cikk csak úgy jelenhetett meg, ha azt a nemzeti bizottság egyik vezetője aláírta. Ez bizonyíték arra, hogyan képzelték el a tisztelt ellenforradalmárok a sajtó- és szólásszabadságot. Azt hiszem, bővebb magyarázat nem szük- ségesu A* acélgyári „Acélakarat**-ról Ez a lap is az ellenforradalom szülötte volt. Szerencsére igen rövid életet élt — csupán két szám látott napvilágot belőle. Hogy miért szerencse? Azért, mert a lap az ellenforradalmi megyei munkástanács szócsöve volt. Hangja és mondanivalója az ellenforradalmat segítette. Az első szám vezércikkében — melynek címe „Acélakarat- taT‘ volt —, többek között ezt írják 1956. december 1-én: „Egyébként az ország, súlyos, mély sebeket hord a testén. AJultan, megtépázottan, szinte élettelenül fekszik hetek óta. Gyógyulna, az igaz, de valahogy mégis visszahanyatlik. Nem bízik teljesen sem a gyógyításra vállalkozó orvosokban, sem az alkalmazott gyógyszerekben.” Az első olvasásra ezek a sorok nagy )n egyszerűek, lehetne mondani azt is, semmitmondóak, nem tűnnek föl különleges mondanivalójukkal. Helyezzük azonban a sorokat abba a történelmi körülménybe, amelyek idején íródtak. Ez a cikk kishíján egy hónapra rá íródott, hogy a Kádár-kormány lépett hatalomra. A harc azonban még folyt. Az ellenforradalom megsemmisítése még élő feladatként állt a párt előtt. Ebben az Időben egy ilyen cikk mit fejezett ki? Kik voltak az orvosok. akikben nem lehetett bízni és mi volt a gyógyszer? Azt hiszem, a válasz igen egyszerű. Az orvosok a Kádár-kormány tagjai, a gyógyszer a keménykéz politikája. Hát ebben nem bíztak. Ez a cikk a maga mondanivalójával igyekezett szembeállítani a dolgozókat a munkások érdekeit képviselő Kádár-kormánnyal és politikájával. Bár a lapnak majd minden cikkében megtalálható volt az igazmondásra való hivatkozás, mégis ilyen szemenszedett módon igyekezett a bizalmatlanság légkörét szítani. Volt ebben a lapban egy elméleti tanácsadó rovat. A szerkesztőség nem átallotta, hogy sok esetben ezen a rovaton keresztül olyan nézeteket terjesszen, amely alkalmas volt a tények elferdítésére. Magyarázták mi a forradalom, mi az ellenforradalom, mi a fehérterror stb. A magyarázatok azonban nagyon a saját szájuk íze szerint történt. Például egyenlőségjelet tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar- országi októberi ellenforradalom közé. „Megmagyarázták”, hogy Magyarországon a kommunisták üldözése és gyilkolása nem fehárterror. Az újság szerkesztői ezzel a rovattal is tudatosa? az ellenforradalom malmára hajtották a vizet. Az itt kiragadott töredékeik nem adnak teljes képet arról, hogy a sajtó milyen célt szolgált az ellenforradalmárok kezében. Ügy gondoljuk, hogy azért valamivel hozzájárult ahhoz, hogy az ellenforradalom fényét Nógrád megyében is megmutassák. Egyre nagyobb hírnévnek örvend a román penicillin Románia nemrégen megkezdte a penicillin-exportot Jugoszláviába és Nyugat-Németor- szágha. A külföldi szakemberek nagyra értékelik a román penicillint és minőség tekintetében az európai színvonal élvonalába sorolják. A jasi antibiotikum-gyár munkaközössége a gyógyszer minőségének állandó javításán dolgozik. A közeli napokban megkezdik az aureomicin gyártását is. Az év eleje óta terven felül 378 millió penicillin egységet állítottak elő, a gyártási önköltséget 0,6 százalékkal csökkentették és a munkatermelékenységet 19 százalékkal növelték. A községi tanácsülések néhány tapasztalntáról . z elmúlt havi tanácsülések A előkészítését, a beszámolók elkészítésének módját, a tanácsülések egész lefolyását vizsgálva, azt látjuk, hogy sok községben az előzőekhez képest javulás van. Nőtt az ülésen megjelent tanácstagok és vendégek száma, jobbak voltak a beszámolók, aktívabbak a részvevők, több helyen a késő éjszakába nyúlt az ülés, mert élénk vita volt a beszámoló fölött. Sok hasznos bírálat, javaslat hangzott el. Ilyen volt a tanácsülés Taron, Varsányban, Cserhátszent- ivánban és még több más helyen. Itt, ha nem is volt még olyan a tanácsülés, amelyre azt mondhatnánk, jobb már nem is lehetne, de határozottan van javulás, fejlődés. A község dolgozói érdeklődnek a tanács munkája iránt és segítik egy-egy feladat elvégzésében. A község dolgozói nemcsak egy végrehajtó szervet látnak a tanácsban. Meglátják a tanács államhatalmi szerepét is. Ügyelnek arra, hogy a tanács a kötelességeik mellett jogaikkal is törődjön. Figyelemmel kísérik a tanács mind két irányú tevékenységét. Bujákon például a tanácstagokon kívül a község száz dolgozója vett részt mint vendég tanácsülésen. És sokan járultak hozzá igen okos észrevételekkel, javaslatokkal a vitához. Alapos vita után határozatot hoztak például a vásártér létesítésére, és 120-an tettek felajánlást arra, hogy társadalmi műn- kában segítik a terv megvalósítását. így már biztos, hogy ez a határozat nem marad papíron. A községi tanács és a dolgozók összefogása, lelkes együttműködése nyomán így valósul meg a község dolgozóinak régi óhaja. Megyei Tervosztály: .1 termelés és a aránytalansága Mindenki emlékezik még az ellenforradalom zűrzavaros napjaira. Mindenkiben él még az ellenforradalom által felidézett inflációs veszély réme. Mennyit rettegtünk még az év elején a dolgozó osztályra nem kis terhet jelentő munkanélküliségtől. Mit jelentenek ezek a veszélyek ma már? Csupán fogalmakat, vagy egy-egy lidérces rossz álmot. Dehogy álmokká és fogalmakká váltak az akkori keserves napok, ahhoz szükség volt a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány engedményeket nem tűrő gazdasági politikájára. Megyénkre vonatkoztatva vessünk egy pár pillantást eredményeinkre, hibáinkra és ezekből vonjuk le tapasztalatainkat a következő időszakokra. Mit mutatnak a megyei Statisztikai Hivatal számai? A KSH megyei Igazgatóságának adatai szerint a megyei szocialista ipar 1957. első negyedévében mintegy 45 millió forinttal termeit kevesebbet az 1956 első negyedévéhez képest. E nagymérvű termeléskiesést — mivel a létszám cca. azonos szinten mozgott — főleg a termelékenység 17,5 százalékos csökkenése okozta. A termelékenység és a termelés csökkenését azonban az átlagbérek 30,4 százalékos emelkedése kísérte. (Szintén 1956 első negyedévéhez képest.) Persze a fenti számok nem zárják ki az elismerést üzemeinktől azért a munkáért, amelyet a termelés hétről- hétrevaló emeléséért végeztek. Ennek a november és december hónapok termeléséhez képest megnövekedett termelésnek köszönhető, hogy ma már az üzletek kirakatai nem „konganak az ürességtől". De nem szabad, hogy elvakítson minket a kirakat fényessége és felszíni ragyogása. Sőt ez kötelez arra, hogy elemezzük és tárjuk fel nyíltan megyénk Ipari termelésének helyzetét. Ezek még kezdeti eredmények és látnunk kell a célt: a nagyobb, az olcsóbb és a minőségileg sokkal jobb termelést. Talán még kezdeti eredménynek sem mondható, hogy a termelés csökkent, az önköltség emelkedett, a vásárló erő és a fogyasztás szintén emelkedett. A 45 millió forintos termeléskieséssel szemben a megyei kiskereskedelem forgalma 14,3 százalékkat volt magasabb, mint 1956 első negyedévében. Kisebb termelésből többet vásároltak a dolgozók. De meddig bírjuk ezt az ellentmondást áthidalni. Egyetlen gazdasági rendszer sem képes sokáig ezen a szinten tartani a termelés és fogyasztás közti ellentmondást úgy, hogy abból gazdasági csőd ne legyen. S ez n kérdés különösen fontos most, a megoldása a legégetőbb kérdés, azért, mert gazdaságunk az ellenforradalom következtében igen komoly veszteségeket szenvedett. A megemelt bérek mögött csökkent teljesítmény van Ez a kérdés megyénk lakossága számára is különösen égető probléma, ha látjuk, hogy a megyei minisztériumi ipar egyes mutatói hogyan alakultak. A minisztériumi ipar 1957. első negyedévében a múlt év azonos időszakának mindösz- sze 80,4 százalékát termelte. Ugyanakkor az egy főre eső termelés forint értékben kifejezett mutatója ugyanezen hasonlítást alapul véve, 1957. első negyedévében csupán 79,6 százalékot tesz ki. Az egy munkásra jutó átlagos havi kereset viszont 1756 forint, ami a múlt év e'ső negyedévéhez képest 130,7 százalékos fejlődést mutat. És bizonyság arra, hogy a komoly mértékben megemelkedett bérek mögött lényegében csökkent teljesítmény ail az, hogy a 100 forint bérre eső termelési érték az 1956. első negyedévének csupán 60,9 százaléka. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt munkáját vizsgálva — amellett, hogy elismerjük a tröszt jelenlegi termelési eredményeit és fejlődését — meg kell jegyeznünk, hogy szénből az 1956. első negyedévének csak 84,5 százalékát termelték. Még kezdeti eredménynek sem mondható, hogy ugyanitt az egy főre jutó termelés az 1956. első negyedévének csak 71,9 százaléka, míg a munkások átlagos havi keresete 133,2 százaléka. A szénbányászat minden kifizetett 100 forint bér ellenében csak 52,8 forintos termelést ad, amely az 1956. első negyedévének 54,1 százaléka. Milyen az acélárugyár egy főre eső termelése? A minisztériumi iparban az acélárugyár például az 1956. első negyedévi termelési értéknek csupán 79,1 százalékát termelte, az egy főre eső termelés 1957. első negyedévében a múlt év azonos időszakához képest 83,8 százalékot tesz ki, míg a munkások átlagos havi keresete 119,8 százaléka az előbbi viszonyitási alapot képező időszaknak. S még az acélgyárban az összes teljesített órákhoz képest 1956. első negyedévében az Időbéres órák csak 36,4 százalékot tett ki, addig ez a mutató 1957. első negyedévében 63,1 százalékra ugrott fel. Mivel az időbérek r.em igen sarkallnak a nagyobb teljesítményre, érthető, hogy a 100 forintra eső termelési érték az 1956. első negyedévi, nek csak 70,9 százalékát teszi ki. A tanácsi iparban sem sokkalta kedvezőbbek, az arányok. A helyi ipari vállalatok termelése 33,'3 százalékkal, az élelmiszeripar termelése 3.6 százalékkal magasabb, mint a műit év első negyedévében. A tanácsi ipar termelékenysége 13,2 százalékkal emelkedett, az átlagbérek viszont 30,3 százalékkal emelkedtek a múlt év hasonló időszakához képest. A 100 forint bérre eső termelés a múlt év azonos időszakának _ 92.6 százalékára esett vissza. Az átlagbérek ilyen nagymérvű emelkedése nem indokolt. | E nnek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk ösagár- don. Itt már három hónapja tárgyalnak a község-fejlesztésről, de a szentnek sem jutnak el még addig sem, hogy valamit határoznának. Megoldandó feladat pedig itt is van bőven. Az áprilisi tanácsülésen a tanácstagok egyhangúlag követelték a Szabadság út kikövezését. Ehhez nagy mennyiségű társadalmi munkát is ajánlottak fel. Ezenkívül más feladatról is beszélnek a tanácstagok, a baj, hogy csak beszélnek és a szót nem követi tett. Sajnos, még mindig elég sok községben van ez így. Több helyen már a tanácsülés előkészítése is olyan rossz, hogy még csak remélni sem lehet, hogy eredményes legyen a tanácskozás. Nem egy községben csak aznap értesítik a tanácstagokat egy névsoros meghívón. Határozati javaslatot nem kapnak. Három-négy órával a tanácsülés előtt egy negyedíves papírra vázolja fel a titkár azokat a feladatokat, amelyek két- három hónapra szólnak. Az előző tanácsülésen hozott határozatról alig esik szó a beszámolóban. Tolmácson még a lejárt határidejű határozatokat is egy-két mondatban intézte el a titkár a beszámolóban. Ilyen körülmények között igazán nem lehet csodálni, ha a tanácstagok nem nyújtanak kellő segítséget a VB- nek. I tt, nem hogy vendégek vennének részt az ülésen, még a tanácstagok sem mennek el. A legutóbbi tanácsülésen Tolmácson 31 tanácstagból csak 16 jelent meg, Nagyorosziban 42-ből 25, Né- zsán 31-ből 18. Persze a távolmaradó tanácstagokat sem érheti dicséret ezért. Miért nyugszanak bele, hogy a VB így felrúgja a tanácstörvényt, eny- nyire elszakad a falu dolgozóitól. Menjenek csak el a tanácstagok a legközelebbi tanácsülésre és mondják meg alaposan a véleményüket, ha felületes, rossz az a beszámoló. Együttesen határozzák el mi a legfontosabb teendő. Vállaljanak részt annak a végrehajtásában és ha a VB a ráeső részt nem végzi el, vonják erélyesen felelősségre. Joguk van hozzá. Rajtuk múlik, hogy egy hevenyészve, egyedül összeállított beszámoló után szónél- kül haza mennek-e, vagy az állandó bizottságok, a tömegszervezetek és több tanácstag ismerve azt a szocialista gazdasági törvényszerűséget hogy az átlagbérek emelkedésének mindig alul kell maradni a termelékenység fejlődési ütemével szemben. Ez a kép különösen rossz. A teljesítmények növelésére viszont minél előbb át kell térni a darabbéres rendszer maradéktalan megvalósítására. Olcsóbban és többet kell termelnünk íme néhány példával is be lehet bizonyítani, hogy megyénkben is van még tennivaló. Sokáig nem hidalható át a csökkentett és drágább termelés a megnövekedett fogyasztás ellentéte. Ezt a komoly terhet eddig sikerült úgy elhárítani, hogy igénybe vettük a Szovjetunió és a népi demokráciák segélyeit és hiteleit. De ez nem biztosíthatja azt, hogy a színvonalat hosszú ideig úgyanígv fenntarthatjuk. ügy is igyekeztünk segíteni a bajon, hogy a nemzeti jövedelemnek mintegy 95 százalékát (országos méretekben) a fogyasztási alapra tesszük, tehát feléljük. Ez sem tartható sokáig, mert így nem tudjuk az állandóan növekvő szükségletekhez biztosítani a bővített újratermelést. A megoldás egyetlen és célravezető útja az, hogy olcsóbban és mindig olcsóbban termeljünk, minéj többet és minél jobbat. Ezt meg kell szívlelnie megyénk minden dolgozójának és gazdasági vezetőjének, mert ez a nemzet és megyénk lakosságának is a legbiztosabb útja a magasabb életszínvonal felé. segítségével elkészített jó beszámoló fölött harciasán vitatkoznak. A vita és a javaslatok után pedig az egész falu érdekét szolgáló határozatot hoznak és azt közös erővel végre is hajtják. Ha ezért nem tesznek semmit, ha továbbra is ilyen bólogató jánosok lesznek, akkor egy szavuk sincs, amiért a VB nem dolgozik jól. De ez nemcsak a tolmácsi tanácstagokra vonatkozik. Nem jó az előkészítés Diósjenőn, Karancslapujtőn, Mátraszelén, Kétbodonyban és még több más községben sem. Ha a VB- üléseken foglalkoznak is a tanácsülés előkészítésével, csak a napirendi pontokat és a tanácsülés idejét határozzák meg. Arról már nem esik szó, hogy a beszámoló mivel foglalkozzon, hogy kinek mi a feladata a tanácsülés előkészítésében, kik állítják össze a beszámolót. így történhet meg, hogy az elnök vagy a titkár egyedül készíti azt el, az előző határozatokkal nem sokat törődnek, a tanácstagok aznap vagy előtte való nap szereznek tudomást a tanácsülésről. Ilyen körülmények között nem is tudnak segíteni a lakosság mozgósításában. M ost foglalkoznak a tanácsok az állandó bizottságok újjászervezésével is. Sajnos ez mindenütt elég vontatottan megy. Többet beszélnek róla, mint amennyit tesznek. Pedig a tanácsdemokráciát kiszélesíteni lehetetlen az állan* dó bizottságok jó munkája nélkül. Minél több dolgozót vonnak be az államigazgatási és államhatalmi feladatok végrehajtásába, annál biztosabb, íogy a tanács a dolgozók érdekében a legjobban végzi el feladatát. T. L.-né
