Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-22 / 40. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957. május 22. A proletárdiktatúra vezető erejének egysége — újabb sikerek forrása — Gondolatok a pártegységról és az intrikáról — Sokszor elmondtuk az el­múlt 12 évben, de íőleg 1953 után: a pártegység milyen fon­tos a szocializmus felé vezető út helyes irányának megsza­bása szempontjából. 1956. ok­tóber 23-a azonban megmutat­ta, hogy a pártegység hiánya, a pártba befurakodott revizio­nista csoportok tevékenysége — fontos előkészítője volt az ellenforradalom kitörésének. Ez a tény arra figyelmeztet bennünket, hogy pártunk min­den tagjának erősíteni és vé­deni kell a párt szervezeti és ideológiai egységét, amely a munkásfiatalom megvédésének együk legfontosabb biztosítéka. Hogyan állunk ezekkel a legfontosabb kérdésekkel me­gyénkben? Az ellenforradalom — amely nálunk egészen december 8-ig, de még utána is tevékenyke­dett — nem engedte, ahol ezt nem tehette, ott gátolta a párt- szervezetek megalakulását. Különösen akadályozták az akkori munkástanácsokba be­furakodott ellenforradalmi csoportok, akik kifejezésre is juttatták: nem kívánják a párt létrehozását az üzemük­ben. Sőt attól sem riadtak vissza, hogy különböző esz­közökkel megfélemlítsék a kommunista vezetőket vagy egyszerű párttagokat. E ne­hézségek gátolták a pártszer­vezetek megalakulását, de mégis minden alapszerve­zetnél megvolt az a szi­lárd mag, akikre az MSZMP megalakításánál számolná lehetett. Külön dicséret illeti a káráncs- lapújtői kommunistákat, akik ezekben a napokban is éltek pártéletet. Ebben az időszakban is nagy kö­vetkezetesség. és szívós harc jellemezte ezeket az elvtársakat. A párttagság döntő többsé­ge az MDP-tagok legjobbjai- ból tevődik össze, akik az el­lenforradalom dúlósa idején is megállták helyüket. Jelenleg az április 30-i állapotot figye- lembevéve 11 567 párttag van, az MDP-tagság 42,7 százaléka. Nagy jelentősége van annak, hogy párttagságunk a legalap­vetőbb elvi és gyakorlati kér- désekbao egyetért. Ilyenek például az ellenforradalom ér­tékelése, a Szovjetunió beavat­kozásának fontossága, a szo­cializmus felépítésének szük­ségessége. A párttagság he­lyesli azt is, hogy kormányunk következetesen szilárdítja a proletárhatalmat és leszámol az ellenforradalmárokkal. (Bar egyes helyeken mentési akció­ban is részt vesznek párttagok és vezetők.) Ugyanakkor legtöbb helyen hangot adnak annak a követe­lésüknek is, hogy vonják fele­lősségre azokat a személyeket is, akik az ellenforradalom alatt nemcsak gyakorlatilag, hanem szervezési, illetve az irányítás terén is tevékeny­kedtek. Az értelmiségi dolgozóknál más a helyzet — mivel az ér­telmiségiek egyrósze ellenfor­radalmár volt — és így bizony „értelmiségi egység” alakult ki, aminek folytán egyes cso­portok közösséget vállalnak az ellenforralalmárokkal, s min­den eszközzel védik őket. Pártszervezeteink zömében helyesen értékelik a . Nagy— Losonczy-féle revizionista cso­port káros munkáját. Igaz, hogy volt olyan időszak is, amikor Nagy Imre áruló tevé­kenységét egy kalap alá vet­ték, az MDP vezetői által el­követett hibákkal. A pártszervezetek ideológiai egysége kihatott a szervezeti cselekvési egységre is. Az újjá­alakult pártszervezetekben a taggyűléseket általában rend­szeresen megtartják, ahol a párttagság 85—90 százaléka je­lenik meg. A taggyűlések nemcsak szer­vezeti téren, de tartalmában is jobbak, színvonalasabbak. Kü­lönösen nagy viták folynak a szervezeti kérdésekről, ami sajnos, sokszor eltereli a fi­gyelmet tartalmi-politikai kér­désekről, I Ez különösen a politikai felvilágosító munkánál érezteti hatását. Kevés helyen tapasztalunk szer­vezett felvilágosító mun­kát. Ezeken a helyeken is alkalomszerű és egyoldalú. Nem terjed ki üzemekben a gazdasági kérdések meg­oldására a különböző mu­tatók figyelembevételére. Igazi pezsgő életet varázsol­tak az átjelentkezést intéző taggyűlések a pártszervezetek életébe. Nagy vitákat rendez­tek, s a tagság úgy döntött az átigazolások, illetve a kizárá­sok mellett. Egyes területeken azonban hiányosságok szár­maztak. Ezek egyrészt a szek­tás, másrészt a jobboldali hi­bákból adódtak. Előfordulr, hogy egyes helyeken illetékte­len egyén ügyét 4,5 óra hcsu­száig tárgyalták, s mégis fel­vették a pártba. Noha ezen a vitán sok minden kiderült ró­la. Veszélyezteti a párt tiszta­ságát a tömeges jelentkezések is. Pl. Acélárugyár, Jobbágyi üzem, Szorospatak. Helyen­ként túlságosan liberálisak a taggyűlések. A pálfalvai üveg­gyárban olyan embert vettek fel, aki a vörös csillagot lever­te az épületről. A Salgótarjáni Acélárugyár egyik GSZ-alap- szervezetében pedig olyat vet­tek fel, aki az ellenforradalmi nógrádi újságban — a Szov­jetunióról hamis, rágalmazó cikket írt. Karancsalján Hajdú József mb. igazgatót is felvet­ték a pártba, aki az ellenforra­dalmi időkben a „Nemzeti Bi­zottságban’1 vezető szerepet töltött be, s aki tevékenyen részt vett a helyi tanács fel­oszlatásában. E jobboldali veszélyt már felismerték pártszervezeteink, azonban elég vontatottan ha­lad az ellene folyó harc. A túlbaloldali szektás maga­tartás is árt a pártnak. Ez ab­ban is megnyilvánul, hogy gyakran szemükre vetik ezek­nek az elvtársaknak, hogy mi­ért csak márciusban, vagy áp­rilisban jelentkeztek. Hol vol­tak októberben, vagy novem­berben? Ilyen és hasonló né­zetek sok MDP-tagot tartanak távol a párttól, mert a taggyű­lésen szégyellték elmondani, hogy miért vártak eddig. A párt szervezeti és cselek­vési egységére kihatással van­nak a meglévő személyeskedé­sek és intrikák, amelyek a pártszervezetek jelentős részé­ben elterjedtek. Már az SZKP X. kongresszusa is foglalkozott a pártegységet lazító frankciók- kal és intrikákkal. „Minden öntudatos mun­kásnak világosan fel kell ismerni, hogy minden né­ven szervezkedő frakció­zás ártalmas és megenged­hetetlen, mert a frakciózás óhatatlanul a vállvetve vég­zett munka gyengülésére és arra vezet, hogy a kor­mányzó párthoz törleszke- dett ellenségeink ismétel­ten és fokozottabb mér­tékben kísérletet tesznek arra, hogy a megoszlást el­mélyítsék és az ellenforra­dalom céljaira kihasznál­ják.” Mi a fő oka az intrikáknak? Kádár elvtárs a februári or­szágos aktíván úgy mondotta. hogy az intrikának az oka a társadalom megbillenése. Az ellenforradalom mérhetetlen kárt okozott az emberi fejek­ben. Ugyanakkor a megvert ellenség igyekszik a munkás­osztály élcsapatába befurakod­ni és ott bomlasztó munkát vé­gezni. Hatással van a kispolgári ideológia is a pártban meglevő intrikára, amely hol opportu­nista, hol radikális oldalról nyilvánul meg. Különösen szembetűnő ez a városi, terü­leti és a hivatali pártszerve­zeteknél, ahol so*k polgári gon­dolkodású alkalmazott vagy kisiparos kerül a pártba. A pártfegyelem terén meg- nyüvánuló lazaságok is sértik a pártegységet. Ugyanakkor rendezni kell a személyi ügye­ket is és az elvtársak'kal meg kell értetni: egyéni problémái­kat ne helyezzék az összesség ügye fölé. Ennek a másik oldala pedig az, hogy legyünk nyíltak és őszinték az elvtársakhoz. Mondjuk meg bátran a hi­báikat, álláspontunkat, s hallgassuk meg őket is. De azt is le kell szögezni, hogy aki a figyelmeztetés ellenére sem változtat ma­gatartásán. a pártegység ellen vét. fegyelmi eljárást kell indítani ellene. Elmondhatjuk, hogy dolgozó népünk soha olyan egységesen nem állt a proletárdiktatúra mellett, mint napjainkban. En­nek fontos feltétele a proletár- diktatúra vezető erejének a szervezettsége, egységes cse­lekvése, amely további sike­reknek lesz a forrása. Molnár Pál Zászlót bontott Kányáson a KISZ Május 17-én a kora reggeli órákban megalakult a kányási Kommunista Ifjúsági Szövet­ség helyi szervezete. Az ala­kuló ülésen Bata elvtárs, a szervezet titkára foglalkozott az alapszervezet megalakulá­sának jelentőségével és a szer­vezeti élet feltételeivel. Ki­hangsúlyozta, hogy az ifjúsági szervezetnek kommunista szel­lemű fiatalokat kell nevelni, akik a gazdasági és társadalmi életben megállják majd helyü­ket. Foglalkozott a KISZ-bri- gádok szervezésének fontossá­gával, majd bejelentette, hogy már eddig is működik egy bri­gád a bányában, és szeretné­nek még egy brigádot szervez­ni a szállításnál és a műhely­nél is. A beszámolót élénk vita kö­vette. A fiatalok nagy lelkese­déssel beszéltek a jövendő munkájukról, terveikről. A tagság csaknem egészében je­lentkezett a megyei ifjúsági találkozóra. Elhatározták, hogy a termet rendbehozzák, kide­korálják, röplabda pályát épí­tenek és megalakítják a lö­vészkört. Ugyanakkor fontos­nak tartják azt is, hogy a párt- szervezet vezetői és a gazda­sági vezetők is látogassanak el hozzájuk. Lelkes hangulatban ért véget a taggyűlés. Fogadás Ceylon pekingi nagykövetségén - Csou En-laj miniszterelnök támogatja a ceyloni-indiai közös nyilatkozatot Wilmot Perera, Ceylon első pekingi nagykövete hétfőn fo­gadást adott Csou En-laj mi­niszterelnök tiszteletére. A ba­ráti légkörben lefolyt fogadá­son megjelent India nagykö­vete és a diplomáciai testület több más tagja is. Csou En-laj miniszterelnök a fogadáson kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja Nehru indiai és Bandaranai- ke, ceyloni miniszterelnök va­sárnap közzétett közös nyilat­kozatát, amely az ázsiai-afri­kai országok egységének je­lentőségét hangsúlyozza. Csou En-laj hangsúlyozta, hogy az ázsiai országok a bandungi konferencia egységes szelle­méről tesznek tanúbizonyságot és kijelentette, igen értékes­nek találja, hogy a közös nyi­latkozat foglalkozik Kínával, az ázsiai-afrikai országokkal és más nemzetközi kérdésekkel, A vasárnapi csehszlovákiai nemzeti bizottsági választások nem végleges eredménye Megalakult a hugyagi parasztfiatalok kommunista szervezete — Levél a szerkesztőséghez — örömmel közlöm az elv­társakkal, hogy megalakult községünkben is a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség helyi szervezete. Talán emlékeznék még rá, hogy a balassagyar­mati járásban községünkben alakult meg elsőnek az ellen- forradalom leverése után az EPOSZ-szervezet. A szomszé­dos községek fiataljai a mi példánkat követve kezdték meg a szervező munkát: Sze­retnénk, ha ez alkalommal is követnék példánkat. A hugyagi fiatalság magáé­nak vallja a párt és a kormány programját. Minden erőnkkel annak megvalósításáért dolgo­zunk, Ez a fogadalom csendült ki a taggyűlési felszólalások­ból is. Csábi János KISZ-titkár A CTK az alábbi nem vég­leges eredményeket közli a vasárnapi csehszlovákiai nem­zeti bizottsági választásokról: A szavazásra jogosultak szá­ma 8 899 460 volt. Közülük 8 834 042-en járultak az urnák elé, vagyis a szavazásra jo­gosultak 99,26 százaléka. Az érvényes szavazatok szá­ma 8 822 039. A Csehszlovák Nemzeti Arc­vonal jelöltjeire 8 739 461 sza­vazatot adtak le, vagyis az ősz. szes szavazatok 99,06 százalé­kát. A japán kormány alapvető védelmi“ politikát dolgozott ki 9> A japán kormány hétfőn négy pontból álló alapvető „védelmi” politikát dolgozott ki — közli egy Tokióból ér­kező jelentés. Ezt a politikát a japán nemzetvédelmi tanács hétfő délelőtti ülésén jóvá­hagyta. A négy pontból álló „védel­mi” politika kimondja, hogy fokozatosan ki kell építeni az eredményes és hatékony vé­delmi erőt a nemzet képessé­geinek határai közt. Leszögezi, hogy támogatni kell az ENSZ tevékenységét és törekedni kell a nemzetközi együttműködés előmozdítására, hozzájárul­ván ezzel a vüágbéke ügyé­hez". A nemzetvédelmi tanács a hétfőn elfogadott „védelmi" politika alapján hosszúlejára­tú katonai tervet dolgoz ki. Kormányforrásokból közöl­ték, hogy a programmal kap­csolatos hivatalos döntést füg­gőben tartják mindaddig, amíg Kisi miniszterelnök visz- sza nem tért amerikai látoga­tásáról. Tokiói politikai hírmagya­rázók véleménye szerint a „védelmi” politika elfogadása gesztus az amerikaiak felé, hogy eloszlassák azt az elége­detlenséget, amely bizonyos amerikai körökben a japán új- rafelfegyverzéssel kapcsolat­ban tapasztalható. A japán kormány elhatározása hozzá­járulhat Kisi júliusra terve­zett washingtoni tárgyalásai­nak zökkenőmentes lefolyásá­hoz — mutatnak rá Tokióban. Katonai kine vezések az Egyesült Államokban Az AP jelenti: Eisenhower elnök hétfőn Frank F. Everest altáborna­gyot nevezte ki az Európában állomásozó amerikai légierők főparancsnokává, William H. Hirdessen ^„Népújság-ban Conner vezérőrnagy helyébe, aki más beosztásba kerül. Az elnök ugyanakkor tábor­nokká nevezte ki Thomas S. Power altábornagyot, aki Cur­tis Lemay tábornok helyére kerül az amerikai stratégiai légierő, parancsnokságának (SAC) élére. Lemay tábornokot a légierő helyettes vezérkari főnökévé nevezték k:. Eisenhower végül három ve­zérőrnagyot háromcsillagos tábornokká nevezett ki. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Mire vezet az opportunizmus! — A Salgótarjáni hír tinta pártsaerveaetének munkájából — Ha az október—novemberi ellenforradalmi napok ször­nyűségeiről esik szó, talán semmiről sem beszélnek any- nyit, s oly vádlóan — tegyük hozzá: teljes joggal — mint az „írástudók" felelősségéről, illetve egyrészük árulásáról. Az írók és újságírók egy része valójában szégyenteljes szerepre vállalkozott: a dolgozó nép ügyének árulója, az ellenforradalom szellemi előkészítője, szolgálója lett. Sem­milyen önkritika nem moshatja le ezt róluk. TTogy milyen roppant nagy az írástudói felelősség, még egy kisebb térben mozgó és ható újságíróé is — az el­múlt napok élményei döbben­tettek rá. A Nógrádi Népújság január 26-i számában munka­társunk, Balogh Gyula, tudó­sítást közölt: Akik a viharban is helytálltak címmel a Salgó­tarjáni Erőmű dolgozóiról. Az írásban Gösswein Richard fő­mérnökről is szó van és a cikkíró azt állítja róla, hogy az ellenforradalom leverése után „a józan ész felülkere- kedésének egyik fő részese ő volt!’’ Az Erőmű dolgozói jól tudják, hogy nem így áll a dolog. A cikk megjelenése utá­ni taggyűlésen a fiatal, akkor ■még igen kislétszámú szerve­zet tagjai erélyesen tiltakoz­tak a valóság effajta elferdí­téséért. Mi szükség van a múlt fel- hánytorgatására, saját lapunk ilyeténvaló kompromittálőisá- ra, különösen akkor, amikor egyszerű újságírói „melléfo­gásról” van szó? — kérdezhet­né banki. Az Erőműben kiala­kult helyzet megértéséhez el­engedhetetlen a múlt ismerete, lapunk korábbi állásfoglalása. Miről is van szó? Arról, hogy ezzel a cikkel a jó helyett a rosszat dicsértük meg, a már amúgy is meglévő és ve­lejéig rothadt megalkuvást tá­mogattuk hallgatólagosan, hagytuk azt tovább élni — rassz szolgálatot tettünk vele. Gössweim főmérnök tehetsé­ges ember, érti mesterségét. Talán ezzel magyarázható, hogy túlságosan magabízó és mér évekkel ezelőtt kijelen­tette, hogy őt a párt és a szak- szervezet ne zavarja munkájá­val — elintézi ő egymaga is a gazdasági ügyeket. Er az ön­állóság odáig ment, hogy a gazdasági és pártvezetés telje­sen külön utakon járt. A párt- szervezet csak amolyan meg­tűrt vendég volt az üzemben. A dolgozók előtt egyre nyil­vánvalóbb lett, hogy a főmér­nök nem barátja a pártnak — és így is közeledtek hozzá (vagy távolodtak tőle) az em­berek. Október végén, amikor a kommunistaellenes „forrada­lom” hulláma az Erőműig is eljutott, a demagóg hangosko- dók, az új vezérek úgy érez­ték, hogy Gösswein is közé­jük tartozik. És az, vállalta is a szerepet. Az új vezérek ül­dözték az üzem legderekabb kommunistáit, több párttag­funkcionáriust „menesztet­tek’’ is —, de a főmérnöknek egyetlen ellenvetése sem volt. November 4-e után a munkás- tanács — az „úri munkásta­nács’’, ahogy a dolgozók ne­vezték — döntött: Nem enge­di meg az üzemen belüli párt­szervezést. A főmérnök is megszavazta ezt. Nem reális ez a szemrehá­nyás: Göisswein mégis csak párlonkivüli szakember — mondhatnák ismét mások. Va­lóban, Gössweinről irreális lett volna a kommunista kiál­lást várni; példája azt illuszt­rálja, hogy a kizárólag gazda­sági vezetéssel foglalkozó szakembert milyen kínos he’y- zetbe hozhatja a politikai tá­jékozatlanság, vagy ha úgy tetszik „politikamentesség”. A fenti ténykedéssel termé­szetesen nem merül ki az ellenforradalom garázdálko­dása­A ludovikás Nagy Miklós és Puskás Péter, a beruházási osztály vezetője géppisztollyal legénykedett ezekben a na­pokban. És a kommunisták la­kásán tartották házkutatást. Gajdár János, aiki lakatosból lett művezető, már előre „el­siratta” a munkásvezetőket, „mert rájuk is sor kerül.” Gaj­dárnak 2126 forint volt a szep­tember havi keresete. Nem érezhette „elnyomva” magát, de mégis örült, hogy most a kommunistákra jár a rúd. Párttag volt ő, de nem igazi párttag. Hitvány, számító ember, a párt. de még a szak- szervezeti bélyeget sem ra­gasztotta be a könyvébe. A ne­héz napokban üres, bélyegnél­küli könyvét mutogatta: Ö nem volt „Igazi” tag! Mit csinált a munkástanács? Mint mindenütt, itt is követe­léseket fogalmazott. November 4-e után például ilyeneket: Nagy Imrét a kormányba, ki a szovjetekkel! Szénjárandósá­got követeltek, amikor alig volt néhány órás széntartaléka az erőműnek. És hogy népsze­rűségük teljes legyen, jogta­lan bért fizettek a dolgozók­nak. Ezek a tények — mindenki előtt ismeretesek. S mégis a pártvezetősági megbeszélése­ken a legutóbbi napokig heves vita tárgyát képezte az a kér­dés, hogy volt e nálunk ellen- forradalom vagy sem? Az in­tézőbizottság elnöke, Lubi Já­nos elvtárs, (aki egyébként így fogalmazza meg elveit: alap- természetem a lojalitás, nem tudok rajta változtatni!) azt állítja, hogy náluk minden rendben ment. Nincsenek ná­luk (és nem is voltak) ellen­forradalmárok. Különös mó­don hasonlóan vélekedik Göss­wein főmérnök is: megértőek voltunk a kommunistákkal. Ha az üzemben jár-kel az ember, és ha a dolgozókkal szót vált, bizalmas beszélge­tésekben felháborodva tilta- koznak az eluralkodott oppor­tunizmus ezernyi megnyilvá­nulása ellen. A fő „hőbörgők" és az új vezérek a kéz kezet mos politikáját vallják és minden lehető módon védik egymást, mert ha megindul a lavina...! Rossz még rágon- dolni is. Az említett cikk megdicséri az arra érdemtelen főmérnö­köt. Az intéző bizottság elnöke (fő-mechanikus) már hivatal­ból függ a főmérnöktől. „Meg­értő’’ magatartásának erede1 't nem nehéz nyomon követni. Rosszindulatú rágalmazás! — mondhatná megint valaki. Nézzük a tényeket, miről ta­núskodnak ezek. Gajdár Jánosról volt már szó fentebb. Az intéző bizottság megkérdezte, szeretne-e párt­tag lenni? Az eleinte nemet mondott, majd később meg­gondolta magát. Az intéző bi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents