Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)
1957-05-18 / 39. szám
NÓGRÁDI Népújság 1957. május 18. Tiltakozunk a hidrogcnbomba robbantási kísérletei ellen! Már évek óta beszélünk az t,atom“-ról és azokról a nagyszerű távlatokról, melyeket az atomenergia békés felhasználása nyit a fejlődésben és jelent új korszakot az emberiség történetében, hiszen hatalmas energia került az ember kezébe. Ugyanis 1 kilogramm urán hasadásakor 2 és félmilliószor annyi hő fejlődik, mint 1 kg szén elégésekor. Repülőgépeket, hajókat, vonatokat hajtr hatunk vele és megolvaszthatjuk az "Északi-sark jégtakaróját. Miközben hátborzongva gondolunk arra a pusztulásra, melyet a háborús célra felhasznált atombomba okozna, hiszen 4—5 hidrogénbombával az egész Földet elpusztíthatnák. Mi is az atom? Az anyag millió és millió olyan parányi részecskékből tevődik össze, melyeket sem szabad szemmel, sem a legerősebb mikroszkóppal nem láthatunk meg. Ezeket a parányi részecskéket nevezzük atomoknak. Róluk még a múlt századig azt hitték, hogy az anyag legkisebb részei. Azonban a két világháború atomfizikus, a Curie házaspár (Kün házaspár) évek hosszú során tartó, kitartó munkájuk eredményeként felfedezték a rádióaktivitást, vagyis azt a jelenséget, amikor a rádiumot az atomnál még kisebb részecskék hagyják el sugárzás alakjában, miközben ő maga egyre fogy. Ez a jelenség azt bizonyította, hogy az atom még kisebb részecskékből áll és nagyjában m naprendszerhez hasonlítható. Az atom részei: az atommag, mely pozitív töltésű protonokból, semleges neutrónok- ból tevődik össze, ezeket hatalmas erők, a nukleáris erők tartják össze, É mag körül pedig óriási sebességgel negatív töltésű részecskék, az elektronok keringenek. Az elemek atomjaiban rájuk nézve jellemző számú proton, neutron és elektron van. Vannak azonban olyan elemek, melyeknek atomjaiból ezek a részecskék sugárzás alakjában eltávoznakJ miközben óriási energiák, a nukleáris energiák szabadulnak fel. Ilyenek a radioaktiv elemek, Ez a felfedezés fényt derített az atom szerkezetére és fordulópontot jelentett a természet- tudományok történetében, mert az atom szerkezetének ismerete óriási lendületet adott a természettudományok fejlődésének, Madamme Curie, bármennyire is örült hatalmas felfedezésének, melyet a rák gyógyítására, tudományos célokra, az emberiség hasznára szánt felhasználni, mégis szorongó szívvel gondolt arra, hogy mi lesz, ha a rádióaktivitás pusztító hatását háborúkban fogják alkalmazni? És méltán aggódott. Alig múlt el egy fél évszázad, az USA a II. világháború végén másodpercek alatt söpri el a föld színéről Hirosimát és Na- gaszakit. A japánok tehát jól ismerik az atombomba pusztító hatását, hisz saját bőrükön tapasztalták és azért is tiltakoznak olyan erélyesen a hidrogénbomba robbantási kísérletei ellen, Curie asszony tanítványai, az atomfizikusok tovább dolgoznak az atomenergia békés célra való felhasználásán, de közben tökéletesednek az atomfegyverek is. Itt szeretném ismertetni az atombomba robbanása alkalmával végbemenő folyamatokat. Az atombombában egy Időzített szerkezet nagy erővel csap egymáshoz két darab 235- ös urán tömeget és ennek következtében létrejön az a kritikus nagyságú tömeg, melynél a 235-ös urán atomja a levegőben mindig jelenlévő neutronok bombázó hatására két másik elemre, báriumra és 'criptonra bomlik, miközben nukleáris energia és 2—3 neut- rón szabadul fel, ezek a neutronok tovább bombázzák az urán atomokat és az így keletkezett láncreakció következtében a millió és millió atomból felszabaduló energia sok kicsi sokra megy közmondás szerint, hatalmas energiává összegeződik. A hidrogénbomba robbanásánál ezzel szemben vem maghasitással, hanem magösszetétellel jön létre a hatalmas magenergia. Az atommáglya alkalmazásával a láncreakció szabályozására kadmium-csöveket használnak, melyekkel elnyeletik a szabaduló neutronok egy részét és így a hatalmas hőt, kb. 450 celzius fokra csökkenti és ezzel a hővel már gőzt fejleszthetnek gépek hajtására. A hirosimai atombomba ma csak gyutacsa a hidrogénbombának, itt ugyanis az atombomba robbanásával előidézett 1 milliós hőfokkal a hidrogén- atomokat héliumatomokká kapcsolják és ekkor szabadul fel az a hatalmas magenergia, mellyel egész világrészeket lehetne elpusztítani. A Karácsony-szigeteken, az amerikaiak által végzett robbantási kísérletek alkalmával keletkezett rádióaktív felhőt messze elviszi a szél és 2000 mérföldnyire is megmérgezi a talajt, vizet, levegőt és elpusztít embert, állatot, növényt. A hirosimai robbantás után 9 év múlva is meghaltak rádióaktív kisugárzások hatására. A mérgezés abban nyilvánul meg, hogy rádióaktívvá válnak a csontokban levő kalcium, stron- cium és bárium elemek, melyeknek sugárzása rákot, fehérvérűséget okozva, 20 év múlva is hat. Az atombetegség örökölhető, hisz korcs gyermekek születnek fertőzött szülőktől. Rádióaktív sugárzás ölte meg munkaerejének teljében felfedezőjét, Curie asszonyt is. Miért akarják az amerikai imperialisták ezt a hatalmas energiát csak háborús célokra felhasználni, miért kísérleteznek csak az atomfegyverek tökéletesítésén, miközben az atomenergia békés célra való felhasználása terén teljesen elmaradtak a Sozvjetunió és Anglia mögött? Azért, mert az amerikai kapitalisták félnek a túltermelési válságtól és féltik régi befektetéseiket. Az atomfegyverek gyártása pedig nagy profitot jelent számukra. Ezzel szemben, az atomenergia békés felhasználásáért küzd a Szovjetunió ma, amikor már neki is vannak atom- és hidrogénbombái. 1954. június 27-én helyezte üzembe a világ első atomvil- lanytelepét és felhasználja az iparban, mezőgazdaságban, orvostudományban az atomenergiát. Néhány év alatt felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerzett ezen a téren és azokat átadja más országoknak is. A Szovjet Tudományos Akadémia az atomerő békés felhasználásával foglalkozó ülésére nagyszámú külföldi tudóst hívott meg. Ma az atomkorszakban élünk, ismerjük az atommagerők békés felhasználásának lehetőségeit, ismerjük, mint háborús célra felhasználható leghatásosabb tömeggyilkos fegyvert, de ne elégedjünk meg, ezeknek az ismereteknek egyszerű tudomásul vételével, hanem fogjunk össze és csatlakozzunk ahhoz az országhoz, mely az atomenergia békés fel- használásáért küzd és a legerélyesebben titakozzunk az imperialisták hidrogénbomba- robbantási kísérleteik ellen, valamint az atom- és hidrogénfegyverek gyártása ellen. Tiltakozásunk pedig jusson el a Béke-Világtanács értekezletére, melyet 1957. június 10-től 16-ig tartanak meg Colombó- ban. Firczák Ilona AZ ÁTIGAZOLÁSOK TAPASZTALATAI BALASSAGYARMATON Ha a balassagyarmati párt- szervezetek átigazolt párttagjainak számát és összetételét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az ellenforradalom itt sem múlt el nyomtalanul. Annál is inkább, mivel az MDP- alapszervezetek teljesen szétestek. a féladat az volt, hogy november 4-e után alapos körültekintéssel megkezdjük az MSZMP-alapszervezetek szervezését. A kormány és az MSZMP megalakulása után a teendőnk világos volt: feltétlen kisebb létszámú, de átütő erőben, harckészségben, elvi szilárdságban erősebb alapszervezeteket kellett létrehozni. Ezeket szem előtt tartva, elsősorban volt illegális és nagyrészt 45—46-os kommunistákat kerestünk fel és ezek bevonásával november 12-én nyolc elvtárssal megalakult az első MSZMP-alapszervezet. Ezekután az általánosan ismert nehézségek közt folyt a szervezés, melynek eredményeként ma már 30 alapszervezetben a régi MDP-tagság mintegy 55 százaléka lett átigazolva az MSZMP-be. Ezek a párttagok döntő többségben önként, vagy az e’ső hívó szóra léptek be a pártba és azóta is aktívan részt vesznek a párt- határozatok végrehajtásában. Ma még azonban kisebb-na- gyobb hibákat tapasztalunk. Ilyen például az a hiányosság, hogy kevés nő van párttagjaink között. Ugyancsak hibának könyvelhetjük el azt, hogy mindössze 8 tsz-tagunk van a párttagság soraiban. Ugyancsak alacsony a termelésben közvetlenül résztvevő fizikai dolgozók száma, viszont magas az alkalmazott, vagy más adminisztratív munkakörben dolgozóké. Hiányként említhetjük meg, a kevésszámú értelmiségi párttáBelátta hibáit... vagy helyezkedik?! K ommunistákkal nem dolgozunk — hangzott el az ismert ellenforradalmi szólam az október végi, november elejei napokban az érsekvadkerti gépállomáson. Mert az ellenforradalom a falu szocialista bázisát, a gépállomást sem kímélte. sőt időleges sikereket sikerült is elérni. Elsősorban azzal. hogy nyílt terrorista módszereivel meghátrálásra kény- szeritette a 40 főt is számláló párttagságot. a munkások legjobbjait. Sikerült elszigetelni a becsületes embereket, megteremteni azt a létr kört. ahol az „úrázás” vált divattá, s eltiportak mindent, ami a szocializmusra emlékeztetett. S hol volt a „kommunista” igazgató? Ott volt a helyén, De nem úgy, ahogy azt gondolnánk. Bitskei Lajos, akit 1956 márciusában helyeztek le a gépállomásra és 1948 óta párttag. nem bizonyult szilárd igaz kommunistának. Sőt. Nagyon is „politikus” volt. Miután megtudta, hogy nem divat kommunistának lenni, nem kifizető a párttagság, az internacionalizmus eszméje kárára lehet — gondolkodni kezdett. Október végén Balassagyarmaton járva látta, hogy a tenyérnyi kokárdák jelképezik az igazi haza- fiságot, a piros szín és a marxizmus-leni- nizmus elleni harc a haladást — gyors cselekvésbe kezdett. Krizsan István gépkocsivezetővel és néhány jó „hazafi”-val nekirontottak egy 5000 forintot érő festménynek, ameiy Sztálin és Vorosilov elvtársakat ábrázolja a Moszkva alatti csatában és azt összetörték. Majd kíséretével a tanácsterembe rohant, ahonnan a piros drapériát szaggatták le. Bevezette a ,.vezetők” támogatásával az „úr” megszólítást. S amikor a párt- szervezet december 10-én megalakult, ismét tanúbizonyságát adta „elvhű” magatartásának. Ugyanis a háromtagú párt- szervezet egyik tagját — oki a gépállomás fő mezőgazdásza is — Fülöp elvtársat csaknem felelősségre vonóan megkérdezte: — Hogy, hogy belépsz a pártba? Milyen elhatározás mellett!? Fülöp elvtárs azonban megpdta neki a választ: — Egész családom kommunista. Nekem is ott a helyem. És mi történt ezután? A dolgok lassan bár. de fejlődtek. A falu is és a gépállomás is a szocializmus irányába haladt. A független gépállomás gondolata már a múlté. Május elseje is elérkezett, a volt MDP-tagok átjelentkezésének utolsó határideje. Mit tett az igazgató úr? Amit sokan a hasonszőrű emberek tettek. 0 is kérte az átjelentkezését. Lehet, hogy „belátta” hibáit?! (Inkább azt, hogy a szocializmus győzött s jobb lesz ehhez alkal. mazkodni.) A párttagság) azonban, amely időközben 11 főre szaporodott, nem fogadta el őt párttagnak. Eddigi magatartása miatt nem méltó arra, hogy tagja legyen az MSZMP- nek. (És igazgatónak?!) Igaz a pártszervezet sem volt elég harcos és öntevékeny, az igazgató és a köréje csoportosult személyek viselt dolgainak a feltárása, és ezeknek a politikai meggyőző munkában való felhasználása terén. A jövőben feltétlenül ki kell lépniük ebből az elszigeteltségből és a „tiszta pártmunka” elvével szakítaniuk kell, ha azt akarják, hogy a párt befolyása érvényesüljön a gazdasági munkában is. M. P. A Borsosiberényi Állami Gazdaság igen jelentős mezőgazdasági üzem — háromezer holdon gazdálkodik, félezernél nagyobb szarvasmarha állománnyal büszkélkedhet. Gondosan, jóltáplált állatok ezek, úgyhogy valóban büszkélkedhetnek a gazdaság tenyészetével. A gabona is jól telelt. Az utóbbi napok hűvösebb ideje sem tett különösebb károkat benne. Biztató, bizakodó a hangulat a gazdaságban — olyan, mintha a szörnyű októberi-novemberi napoktól nem is hónapokkal, hanem évekkel távolodtunk volna el. Pedig, nem régen; ;. Az ellenforradalom az állami gazdaságban is nagy pusztításokat végzett. A legnagyobb kárt nem is anyagiakban okozta, — bár erre is meg volt a terv: a raktárak kifosztása, az állatállomány széthurcolása —, hanem a munkafegyelem szét- rombolásában. Az ellenforradalom vezérei úgy számították, hogy a dolgozókat a munka megtagadására bírják és így pusztítják el a több millió értékű állatállományt, az időszerű, mezőgazdasági munkák meggátlásával a gabonatermés frontján fognak pusztításokat elérni. Hogy tervüket nem tudták megvalósítani — nem rajtuk múlott. Bár a büntetett előéletű sikkasztó, Sógor Gábor, mint „a forradalmi munkás-tanács“ elnöke minden tőle telhetőt megtett, hogy anarchiát okozzon, zűrzavart keltsen — a rombolás mégis csak részben sikerült. Elérték ugyan, hogy megkéstek az őszi munkával, hogy az állat- állomány állapota megromlott, hogy a fejési átlag október első napjaihoz képest (7.6 liter volt, ekkor) novemberben majd másfél literrel csökkent. Nehéz napokban mutatkozik meg az ember embersége A Borsosbercnyi Állami Gazdaság kommunistáinak életéből A gazdaság felszerelésében és anyagi értékeiben is okoztak pusztításokat. H a nem is szervezetten, ha nem is teljes tudatossággal, de a gazdaság öntudatos dolgozói szembeszálltak a.pusztításokkal és a pusztítókkal. A kommunista raktárnak mindent meg tett annak érdekében, hogy megóvja, megőrizze közös munkájuk eredményét; a gabonakészletet. A tehenészetben dolgozó kommunisták nem hagyták ott munkahelyüket, a legnehezebb napokban sem, sőt dolgozó társaikat is a munka folytatására ösztönözték. Nem felsőbb utasításra tették ezt, nem volt olyan szerv, erő, ekkor, amely szervezetté tette volna munkájukat, de emberségük, becsületük nem engedte, hogy elnézzék a gazdaság pusztulását. Nehéz napokban mutatkozik meg igazán az ember embersége. Október előtt 49 tagja volt a pártszervezetnek. Ekkor úgy gondolták, hogy erre a majd félszáz emberre tűzönvízen, a legnehezebb időkben is lehet számítani. Az októberi-novemberi események beigazolták, hogy irreális volt ez az elképzelés. Nem egy párttaggyalázatos módon cserbe hagyta korábban vallott nézeteit, s megtagadta társait. Az egyik fő hangadó szégyenteljes szerepére vállalkozott például Kovács István, aki pedig korábban párttag volt. A párt hűséges katonái eleinte teljesen elszigetelten végezték munkájukat, de lassan-lassan megtalálták egymást. Januárban megalakult a gazdaság párt- szervezete. Nagyon kis szervezet volt ez. Hatan kezdték. Első dolguk a munkástanács megtisztítása volt az afféle ..forradalmi” elemektől. Az új elnök, Rácz István lett, aki a legnehezebb napokban is igazolta, hogy hűséges katonája a népi hatalomnak, minden erejével a közös vagyon megvédéséért dolgozott. A pártszervezet megalakulása és a munkástanács megtisztítása igen jelentős esemény volt a gazdaság életében. Ezzel kezdődött meg az ellenforradalom okozta pusztítások helyreállítása, s a munkafegyelem megszilárdításának nem könnyű munkája. N agyon kevesen voltak, be kellett látniok, csak akkor boldogulnak, ha a gazdaság dolgozóival megértetik az eseményeket, rádöbbentik a dolgozókat, hogy az ellenforradalom. mit is akart tulajdonképpen. Ettől kezdve a párt- szervezet tagjai minden szabad idejüket felhasználták, hogy elbeszélgessenek a dolgozókkal, hogy tisztázzák az előttük álló nagy feladatokat. Ennek a munkának az eredménye, hogy lassan-lassan helyre állt a rend, az elmaradt mezőgazdasági munkákat még időben befejezték és egyre javul a tehenészet fejési átlaga is. A hízómarhák súlygyarapodása is olyan kedvezően alakult, hogy annak ellenére, hogy negyedévi tervükben nem szerepelt. 31 elsőosztályú hízómarhát exportálhattak. De hogy teljesebb képünk legyen az ellenforradalomnak, a munkamorál területén okozott pusztításairól, hozzátartozik az igazsághoz, hogy elmondjuk; a gazdaság még így is négyszázezer forintos deficittel zárta első negyedévi tervét! Bár a gazdaság szakmai vezetése teljes elismeréssel van a pártszervezet, a kommunisták munkájáról, mégis elmondhatjuk, hogy a pártszervezet nem használta ki eléggé a lehetőségeket. Semmiképpen sem tudjuk egészségesnek tekinteni például azt az eljárásukat, hogy januári megalakulásuktól áprilisig egyetlen taggal sem növekedett a pártszervezet létszáma. Elzárkóztak az új tagók felvételétől. Valahogy az a nézet alakult ki bennük, hogy nem méltóak a felvételre. Az utóbbi hetekben azonban mintha rádöbbentek volna hibás elzárkózásukra, arra, hogy így nem lehet igazán eredményes a munkájuk — az MDp néhány becsületes tagját átigazolták szervezetükbe. A járási pártbizottság ösztönzésére a gazdaság pártszervezete még szélesebb hatósugarúvá akarja tenni munkáját. Ennek jegyében szervezték meg legutóbbi nyilvános párt- napjukat, ahol majdnem kilencven dolgozó vett részt, A gunkat. különösen a műszalü és az orvosi kategóriákból. Még ezeken a területeken a hiányosságokat ki kell javítanunk. addig igen nagy figyelmet kell összpontosítanunk a pártba belépni szándékozó karrierista, számító, csupán érdekből, állásszerzés, vagy az ellenforradalom alatti viselkedésüket leplezni akaró emberek törekvéseire. Az utóbbi időben, de különösen május 1-e előtt, azt tapasztaltuk, hogy a volt MDP- tagok tömegesen igyekeznek átigazolni mágukat és ezek között egyre több a karrierista elem. így például olyan, aki 1956. október 23-án írásban lemondta & párttagságát, visz* szaküldte tagsági könyvét és márciusban jelentkezett, hogy tévesen írta meg a párttagságról való lemondást. Vagy olyan, aki szervezte a sztrájkot, a szovjet emlékmű ledöntésében aktívan részt vett, de márciusban ezt megbánta és arra kérte a tagságot, vegyék fel a pártba, hogy megmutathassa, mennyire szocialista tud lenni. Vagy olyan, aki kizavarta a kommunistákat, amikor elmentek hozzá, hogy párttagságával kapcsolatban érdeklődjenek tőle. Mindezek azt mutatják, hogy a továbbiakban a felvételeket még körültekintőbben kell elbírálnunk, amellett, hogy az ösz- szetétel helyes alakulását is elősegítsük. Ezért, az elkövetkezendő időkben mint a városi intéző bizottság, mind az alapszervezetek munkájában a következőket kell szem előtt tar- tanunk. Tervszerű, céltudatos munkával kell felvenni a jól dolgozókat a párttagság soraiba. Meg kell szüntetni sok káros és bizalmatlan nézetet, amely a most és ezután jelentkezőket azzal fogadja, hogy miért nem léptek be előbb, miért gondolkodtak ennyit. Különös gondot kívánunk fordítani a volt pártonkívü- liekre, akik az ellenforradalom idején és utána léptek a pártba, és azóta is kiválóan dolgoznak, hogy alapos eszmei képzettséget nyerjenek és továbbra is harcos kommunis- 1 ták maradjanak. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem. hogy a pártba eddig valamilyen módon beférkőzött ellenséges elemeket felfedjük és a párt. soraiból eltávolítsuk. Szabó József pártszervezet foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy a szak- szervezet munkájának megjavításával tovább szélesítik a felvilágosító munka lehetőségeit. Raj elvtárs, a gazdaság igaz* gatója elmondja, hogy az októberi-novemberi napokon lát* ták csak igazán, mit jelent a pártszervezet, illetve a párt- szervezet hiánya. Sokat tettek a gazdaság kommunistái, hogy a rend normalizálódjék, de még több segítséget, több támogatást vár a pártszervezettől. Véleménye szerint a pártszervezetnek — s így a szak- szervezetnek is — többet kellene foglalkozni a fegyelem és a munkaverseny kérdésével^ Nagyon sok a baj a közösségi vagyon hűtlen, gondatlan kezelése terén is. A gazdaságvezetés itt is számít a kommunisták hatékonyabb segítségére; Vészeli Márton, idős, tapasztalt pártonkívüli szakember —, ő a gazdaság vezető állat- tenyésztője. — Azt állítja, hogy1 ő is sokát köszönhet a gazdaság kommunista dolgozóinak; Az a megfigyelése, hogy valahogy jobban, gondosabban végzik munkájukat, mint az irányítás alatt álló pártonkívüliek; Ö is a munkafegyelem megszilárdítását tartja a gazdaság dolgozói előtti legfőbb feladatnak. A pártszervezet nemcsak létszámban erősödött meg, de munkája Is megjavult, egyre nő tekintélye is. A gazdaságvezetés legfőbb, segítője a munkák elvégzése érdekében. Állítjuk: csak úgy tudják megvalósítani célkitűzéseiket, a gazdaság rentábilissá tételét, ha még inkább együtt dolgoznak nagy, közös feladatuk maradéktalan megvalósítása érdekében. T. L.
