Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-01 / 34. szám

1957. május 1. NÓGRÁDI Népújság 3 A Szovjetunió baráti támogatása tette lehetővé, hogy az Acélárugyárban nem lett munkanélküliség md kapcsolatok megkötése óta zavartalanabb lett a ládadesz- ka-ellátás, mert a Szovjetunió­ból jelentős mennyiség érke­zett, megfelelő ütemezésben és jó minőségben. Most különö­sen nagy jelentőséget tulajdo­nítunk a megjavult deszkaellá­tásnak, mert az ellenforradal­mi harcok alatt keletkezett épület- és berendezéskárok helyreállításához sok deszka szükséges, aminek ellátása mellett az ipari szükséglet is fedezhető. A Szovjetuniótól kapott anyagok minőségéről példát vehetünk. A Külkereskedelmi Válla­lat kötésétől függően gyakran kapunk acélhengerhuzalt is a Szovjetuniótól, magasszilárd­ságú acélhuzal gyártásához. Ez a hengerhuzal az előbb is­mertetett jó tulajdonságokon kívül még azért kedvezőbb az üzem részére, mert az anyag széntartalma olyan szűk hatá­rok között ingadozik, amely lehetővé teszi a tömeggyártás­ban az azonos mechanikai ér­tékeik tartását. Ez igen komoly feltétele a patentozott acél- huzal -gyártásnak, mert az Oz- don gyártott acél hengerhuzal széles tartományú széntartal­ma miatt nem biztosíthatók az azonos gyártási technológiával készített magasszilárdságú ru­góhuzalok, kötélhuzalok és be- tonbuzalok előírt mechanikai értékei A gyártás biztonságo­sabbá tétele és a kényes fel­használási huzalok jobb minő­sége érdekében, ebből a hen­gerhuzalból is nagyobb meny- nyiséget kellene biztosítani az üzemnek. Az öntödék jobb kokszellá- tása szintén összefügg az ellenforradalmi időket kö­vető kereskedelmi szerződések gyors megkötésével, mert az öntödei kokszot azóta megfe­lelő mennyiségben szállítja Csehszlovákia és Lengyelor­szág. A Salgótarjáni Acéláru­gyárban nemcsak az anyagok­ban közvetlenül segítségnek van jelentősége, hanem annak a műszaki tapasztalatát­adásnak, amellyel létrejött a dróthúzóban és a hideghenger- dében a gyorsítási mozgalom. A dróthúzó- és henger]őgépek eddigi gyorsítása már jelentő­sen javította az üzemek terme­lékenységét. Azokban az üze­mekben a gyorsításnak még további lehetőségei vannak, aminek megoldásán most dol­goznak a vállalat műszaki ve­zetői. Ez a gyorsítás a terme­lés növelése mellett jelentős mértékben javítani fogja a két üzem termelékenységét. A hideghengermű jelenle­gi fejlesztése ugyan­csak a Szovjetunióból szerzett műszaki tapasztalatokon alap­szik, amelynek végrehajtásával az üzem termelése megsokszo­rozódik; Tóth Pál a Salgótarjáni Acélárugyár termelési osztályának vezetője-.de a baráti segítség az építőanyag ellátását is segíti A z ellenforradalom leveré­se után, amikor a ter­melőmunka kezdett elindulni a Salgótarjáni . Acélárugyár öntödéiben, az volt a legna­gyobb probléma hogy, mikor és honnan kapnak olyan nyersvasat, ami szükséges az öntödék tervteljesítéséhez. Több hónapon keresztül kény- szerűségből olyan belföldi nyersvasat ' is használtunk, amelynek vegyi összetétele nagyban lerontotta az öntvé­nyek minőségét, főleg az olyan kén'-, i kohászati öntvényekét mint például alaptáblák, ko- killák, salaküstök, stb. A nyersvas ellátás olyan hiányos és elégtelen volt, hogy a vas- és acélöntöde sokszor még az erősen csökkentett ter­vét sem tudta teljesíteni. Már annak a hírnek a vétele is megnyugvást jelentett az ön­tödei dolgozókra és a vállalat vezetőségére, hogy kedvező gazdasági segítségről és gazda­sági kapcsolatul- elmélyítésé­ről van szó a Szovjetunióval. Később, amikor a segítség tényleg meg is érkezett, hirte­len megszűnt az anyaghiány az öntödében, mert azóta bő­ségesen van nyersvas, még­pedig kifogástalan, jó minő­ségben. Ma már nem kell tar­tani a kohászat reklamációjá­tól sem, mert elmúlt az előző idők rossz minőségű nyersvas miatti félelme. Nyersvasat fő­leg a vasöntöde nagy mennyi­ségben kap a Szovjetuniótól, melynek folyamatos beérkezé­se ma már olyan ütemezésben van biztosítva, hogy az telje­sen fedezi, az üzem folyamatos termelésének szükségletét. Kiváló minőségű nyersanyag a dróthúzóban 1957 első negyedévben a dróthúzó üzem kapott 400 ton­na szovjet hengerhuzalt húzási célra. Ez a mennyiség csak <kb. 3,5 százaléka a negyedévben felhasznált ózdi mennyiségnek, azonban kivitel és minőség szempontjából az ózdi henge­részek sok hasznos tapasztala­tot szerezhetnének az alakhű­ség, mérettűrés és kifogástala­nul húzható lágy minőség te­kintetében. A karikák köte­gelése a szorosan zárt menetek megakadályozzák a rakodás közbeni szétkuszálódást is, ami a laza ózdi karikáknál elég gyakori eset. Hiba csupán az, hogy nagyon kevés meny- nyiségre adtak kiutalást. így a dróthúzóknak nem sokáig volt részük a jól húzható henger huzal feldolgozásában; J elentős mennyiségű fa­anyagot használ fel a szegverő üzem az export-szög csomagolásához. A kereskedel­Az építőanyag-készletet nem mondhatjuk minden te­kintetben kielégítőnek. A múlt évben megkezdett épít­kezéseket az októberi ellen- forradalmi események követ­keztében sokan nem tudták befejezni, mivel a termelő­üzemek energiahány miatt kénytelenek voltak leállni, munkájukat beszüntetni. A szállításban is zavarok mutat­koztak. Ehhez hozzájárult az, hogy a fővárosiban a harcok következtében nagyon sok la­kóház megrongálódott vagy egészen megsemmisült. Ezek­nek a rendbehozatala min­dennél előbbrevaló volt, hiszen a lakás nélkül maradottakra ráköszöntött. a tél. Ez erősen rányomta bélyegét a vidék tavaszi építőanyag-ellátására. De még sokkal nagyobb hiá­nyok mutatkoznának, ha a baráti országok, különösen a Szovjetunió nem sietnek se­gítségünkre. A Szovjetunióból nagy­mennyiségű faanyag, ce­ment, Bulgáriából szin­tén deszka és cement, Ro­mániából cement, gipsz, Csehszlovákiából mész ér­kezett segélyként hazánk­ba, amely mennyiségeket még az év első hónapjá­ban forgalomba hoztunk. A hazai gyárakban előállí­tott építőanyagok a téli ki­esés miatt csak márciusban kerültek forgalomba, de ezek­nek mennyisége nem kitágító; A Szovjetunióval kötött ke­reskedelmi szerződés már szintén márciusban érez­tette hatását, mivel ekkor nagymennyiségű fenyő, fűrészáru érkezett a TÜ- ZÉP-telepekre, aminek kö­vetkeztében ezen cikk minden korlátozás nélkül kapható; Legszűkebb keresztmetszet a cement és a cserép vonalán van. Ezen két cikkből sokkal nagyobb készletekkel kellene rendelkeznünk, hogy a fellé­pő igényeket ki tudjuk elégí­teni, töi<a8<3<SűSCÍ<#CSCteiCS<S<»OSOÍ<3<«Cf<a<#C*<8CS<3<8<»fcteScaKK8C!S<2<3a*CK8<^^ Az egyik melegedőbe hívták össze a kommunistákat; Nem sokan voltak, alig egy páran. De még utat sem talált magá­nak a szó, amikor vagy har­minc fegyveres rájuk törte az ajtót. Egy darabig farkassze­met néztek, de nagy volt a túlerő. Amazok csőre töltötték a fegyvert és rájuk szegezték. Kritikus pillanat volt. A félig részeg emberek kezében im­bolygóit a fegyver. A fegyve­resek vezetője, Ponyi Gyula, pedig teleordította a termet. — Fel a dobogóra, halljuk mit akartok!? Mindketten felléptek, sulyok András egy árnyalattal sápad- tabb lett. Rezső ajka pedig megszűkült. De szembe néz­tek a fegyverekkel és Sulyok András röviden beszélt, amely­ből kicsengett: „A pártot akar­juk megszervezni”; — Itt nem szervezünk pár­tot — ordították feléjük és kényszerítették, hagyják el a helyiséget; Kijöttek. Gyilkos pillantás­sal kísérték őket, de hitük ebben a pillanatban megnőtt, mert a fegyveresek között bá­nyász, igazi bányász nem volt. Átmentek az Északi-táróhoz. A bánya bejárata előtt tele­pedtek meg. De alig néhány percre megjelent ott Varga Dénes, Tunyodi Istven, Bertók a fegyveresek közül. Olyan börtönpriccset nyomorgatók voltak ezek mindig. Ki az a Mrázik? ;— kiál­tották, de már csőre is csat- tantották a fegyvert. — Álljon oda a bánya elé! — és Rezsőre szegezték a fegyvercsöveket; Oda állt. Mardosta a gondo­lat, hogy fegyver nélkül van és így kell elpusztulnia? így tehetetlenül? De azok máris kiáltották: — Induljon a hegynek! — Elindul. Gondolatainak még csak árnyéka sem került ar­cára. Mosolygott, lépései ma­gabiztosak voltak. Ez megza­varta a támadókat. Egy levá­gott part oldalához állítják; De ekkor még mindig moso­lyog; — Majd lefagyasztom a kommunista mosolyt arcodról *— kiáltott rá Bertók, de hang­jában már van valami bizony­talan. Egymásra néznek a tá­madók, majd felszólítják. — Előre az útónt Ment, ment, mögötte a fegy­veresek, de nem fordult visz- sza. Bátran lépett. Pedig ha megfordul, láthatta volna, hogy a fegyveresek elvesztet­ték magabiztosságukat és meglátta volna, hogy elvtársai szeme, akik az akna bejárata előtt maradtak, izzik a harag­tól s egymásra tekintenek; Visszavittók Mrázik Rezsőt az ellenforradalmi fegyvere­sek közé. Végigkutatták zse­beit, de csak a piros párttag­sági könyvet találták nála. — Fegyver nincs — kiáltott rá tehetetlen mérgében Ponyi; f— Áz én fegyverem a párt f— volt a válasz; Nem bírtak vele; Magukhoz akarták csalogatni, de kommu­nista maradt. Keményen visz- szautasított mindent, ami becs­telen; Ismét kiéleződött a helyzet, nárohantak, s vérét követelték; De Nagy Károly, egy öreg bányász túlkiabálta a hangzavart; — Megálljatok’1 Mit akar­tok? >— és fegyvert ragadott; Oda állt Mrázik Rezső mellé. — Aki megmozdul, lelövöm >— szegezte nekik a fegyvert, s lassan hátráltak az ajtó felé. Az elleníorradalmárok meg­riadtak, s ezt a percet kihasz- nálva, kiugrottak az ajtón. Az erdő védelmébe vette őket; Megmenekültek; Azóta ők is mindketten a karhatalommal tisztították a környéket az el­lenforradalomtól; Estébe hajlott Nagybátony felett az idő. Csillogó fénybe öltözött a város. Még a Mátra komor oldalát is szürkévé fes­tette. Már vége az iskolának is. A város ablakaiban egymás után hunynak el a fények. Mrázik Rezsőék is nyugovóra tértek, mert holnap új napra ébrednek, dolgos, békés hét­köznapra. Csend van, csak a csillék csattognak fáradhatatlanul a drótkötélen, doromból az osz­tályozó és haladva terhével győzelmesen belesípol az éj­szakába a nagy vonat; Bobál Gyula Haina lók hajnalán... 1919 hős fiataljai mai utódai­nak ajánlva e sorokat, ame­lyet Puskás Lajos elvtárstól, a Salgótarjáni Tűzhelygyár fő­művezetőjétől hallottam. A z első világháborúban a munkásfiatalók életét a megfeszített munka, a 10—12 órás munkahét, a vofonok. a megaláztatás, a lopva összesze­dett szaktudás jellemezte. Szomjazták a jobb, emberibb életet, az igazságot. Amikor 4—5 jóbarát összetalálkozott, már erről folyt a szó, s a fia­talság igényelte romantikát, a kirándulásokat, a játékot a nagy sztrájkok, a szervezke­dés, ismerkedés a munkás­igazsággal, a harcra való ké­szülés helyettesítette. Tágr anyílt szemmel figyel­ték 1918 őszén a történteket. Igaz, nem mindent értettek még belőle, de ösztönük súg­ta, no meg az idősebbek sza­vaiból tudták, hogy nagy ese­mények vannak kialákulóban. A történelem viharos fordula­tai gyorsan éretté, felnőttek közé számítónak tették a 17— 19 éves gyerekembereket. Mi­re végigszáguldott az országon a felhívás: „Be a vöröshadse- regbe‘‘ — már tudták, hol a helyük. 1919 márciusának vé­gén több salgótarjáni ifjúmun­kás indult el Egerbe, roham- osztagosok kiképzésére. A csu- pavídám, harcravágyó fiata-. lóknak mégis hamarosan más irányt szabott az élet. A „csá­szári és királyi“ katonatisztek, a klérus ellenforradalmi pucs- csot készített elő, s laktanyá­jukat szándékoztak felrobban­tani. Otthagyták Egert és két napi gyaloglás után már a sal­gótarjáni rohamszázadnál je­lentkeztek, * , M ájus elsejére a helyzet már veszélyessé vált. Teljesen nyilvánvalóvá vált a cseh intervenciósoknak az a szándéka, hogy a salgótarjáni szénmedencét elvágják a fő­várostól. s így mérjenek halá­los csapást a Magyar Tanács­köztársaságra. Amikor az im­perialista csapatök elérték Vizslást, Kisterenyét, bizony nem sok idő maradt a kikép­zésre. A fiatalokat pedig fű­tötte a vágy, hogy kezükben fegyverrel védjék meg jövőjü­ket. A május 1-i nagy ünnep­ség lelkes hangulata meg ott égett bennük, amikor jött a parancs: az ifjú rohamszázad a kisterenyei — salgótarjáni vasútvonal balszámyán vonul­va, tisztítsák meg a környéket az ellenségtől. Közel negyven év után is elevenen él az emlék, amilyen kitörő ovációval fogadták a fiatalok az első harci felada­tot Fegyvertisztogatás, ruha­igazítás, némi kis fejetlenség — de azért gyorsan elkészül­tek, s irány Kisterenye. Május elején szokatlan, hűvös hajna­lon, még alig-alig világosodott, amikor 65—70, jórészt salgó­tarjáni fiatal — a rohamszá­zad *-■ elindult első „beveté­sére“, A fiatalok úgy feszítettek a huszár mentében, a bosnyák nadrágban, meg a vöröscsilla­gos sarkában, mintha évven díszszemlére indultak volna. Fegyverük és szívük a helyén, a harcászati kiképzés hiányos­ságait pedig bátorságuk, vak­merőségük pótolta. Nem is akárhogyan..; rok is egymás után rohantak a parancsnokságra. A nyegle, kikent-kifent őrnagrrnak csak­hamar inába szállt a bátorsá­ga, amikor a jelentéséket ösz- szegezte. Mert abból az derült ki. hogy a magyarok borzal­Egykorú fénykép az ifjú rohamisták egy csoportjáról: Pásztor János, Kiss István, Nagy Antal, Szloracsek Károly, M ár jól maguk mögött hagyták Zagyvapálfal- vát, a felkelő nap sugarai csak fokozta kedvüket, amikor — Márkházapuszta után kiérve a dombon —, közvetlen közelről tapasztalhatták az ellenség je­lenlétét. Sáska bácsi, a roha­misták olasz frontot is meg­járt kiképzője, bizony hiába kiabálta magát rekedtre, hogy „feküdj“, a fiatalok szinte cso­dálkozva lesték, hogyan „puk­kan“ a levegőben srapnell. A nagy ámuldozásban alig vet­ték észre, hogy egyik társuk könnyebben meg is sebesült. Lett erre azután felzúdulás. Ha eddig magas volt a harci kedv, most már kicsapott medréből, s Iher főhadnagy, a parancs­nokuk is alig bírt velük. „Cse­heket akarunk látni“ — volt az egybehangzó válasz a kato­naviselt idősebbek minden fi­gyelmeztetésére. Valóságos lavinaként zúgta végig a réten. Bakancsuk alatt messze hangzóan ropogva tört össze a mocsaras talaj vékony jégrétege. Már csak 500—600 méterre lehettek a vasútállo­mástól, amikor az épület felső körablakából erélyes géppus­katűz jelezte, hogy elérkezett a közvetlen összecsapás ideje. Maconka mögiU ellenséges ágyúk ugattak egyet-egyet. S ahogy a vezényszó elhang­zott. olyan fergeteges tüzet és rohamot kaptak az interven­ciósok, mintha legalábbis egy ezred indult volna támadásba. Itt aztán ismét hiábavaló volt a jó szó, a vakmerőség feled­tette az óvatosságot, no meg a ruhájukat is féltették. Sáska bácsinak legfeljebb azt sike­rült elérni, hogy legvgoUak.de feküdni, azt már nem. A Solymossy báró kasté- z* lyábanelhelyezkedő cseh főhadiszálláson egyre türel­metlenebbül csörögtek a tele­fonok. A jelentést tevő futá­mas túlerővel támadnak, s be­lőlük semmi sem marad, ha gyorsan el nem hordják ma­gukat. Az egyik hadnagy léleksza­kadva rontott be szobájába, s még a jelentkezés formaságait is megszegve hadarta, hogy már végük van, rengeteg a se- beseült, s már a katonák is ar­ról vitatkoznak, tulajdonkép­pen miért is vannak ők itt, ahelyett, hogy lőnének. —Visszavonulni! ■— adta ki a parancsot az őrnagy. M ire a rohamisták kora délelőtt elérték a kas­télyt és az állomás épületét, az intervenciós csapatoknak csak hült helyét találták. Egész Mizserfáig szágudottak utánuk, de azoknak jobb lá­buk volt a futást illetően. Minek utána naay öröm Jcö-* zepette megállapították, hogy valamennyien épségben meg­vannak, rendben, kicsinosod- va bevonultak a Solymossy- kastélyba. örök emlék az is, ahogyan a lakosság fogadta őket. A felszabadulás friss öröme fűtötte azt a vígságot, amit még aznap este rendez­tek. Tűzkeresztségen átesett férfiakká váltak a rohamisták. Rövid néhánynapos pihenő után indultak tovább, hogy Fülek. Rozsnyó, majd Szolnok mellett teljesítsék kötelességü­ket. Előlük futott az ellenség, nyomukban növekedett a pro- letárhatalom területe. Bátorsá­guk, hazaszeretetük legyőzött minden akadályt, csak az áru­lás csavarhatta ki kezükből a fegyvert, de az élők, szívükben a mai napig hűen megőrizték az eszmét. 7 07 Q május eleiének egyik napján, haj- nalok-hajnalán indult el a ro­hamszázad. s ma a felkelő nap világítja meg maradandó, hősi emléküket. Balogh Gyula Gondoljunk a fej trágyázásra Nógrád megyében évről évre örvendetesen emelkedik a felhasznált műtrágyameny- nyiség. Elsősorban a közis­mert és közkedvelt nitrogén műtrágyáiknál — pétisó. linzi­só. mészsalétrom — mutatko­zik ez meg; Igaz, hogy az el­látás Ír kedvezőbb volt a ta­valyinál; Az idén, az állami gazda­ságok kivételével, 19 500 má­zsa linzi, illetve pétisó érke­zett megyénkbe. Ebből mint­egy 1600 mázsa már el is fo­gyott. A földművesszövetke­zeti hálózatban pillanatnyilag 3500 mázsa pétisó áll a dolgo­zó parasztság rendelkezésére. De a MÜNŐSZER-kirendelt- ség még újabb szállítmány ér­kezését várja, hiszen kell majd a fejtrágyázáshoz is. A nitrogén műtrágya szak­Hirdessen a Népújság-ban szerű fej trágyázásával, gyors növekedésnek indul a gabona­féle, zöldülnek a kapások, lombosodik a gyümölcsös, gyarapszik a szőlőtő és min­-------------—<•»­d enütt több lesz a termés. Te­hát az a kis fáradság megéri; TAPOLCAI JÖZSEFNÉ, MŰN ÖSZER -kirendeltség vezetője KIK NYERTEK AZ ÁLLAMI ÁRUHÁZ REJTVÉNYPÁLYÁZATON? Az Állami Áruházról szőlő rejtvényünk nyertesei a kö­vetkezők: *Nagy Gyula Baglyasalja, Reiner Miklós Kálló, Kerekes Jánosné. Szurdokpüspöki, Ka­zár Károly Salgótarján, Pálin­kás József Salgótarján, Béri József Mátranovák, Mayer La- josné Nagybátony, Miklós Andrásné Balassagyarmat, Szeberényi Júlia Kisterenye, Bereezki János Szentetornya, özv. Lanczinger Jánosné Szé- csény, Sándor Rudolf Salgó­tarján, Nagy Albertné Nemli, Lugoei László Szécsény, Paró- czr.i Edit Mátranovák, Bánya­telep, dr. Darida Mihályné Salgótarján, Szabó Istvánná Salgótarján, Harsány! Zoltán, Balassagyarmat, Buda Sári Salgótarján, Rozgonyi Tibor Tereske, Koncz Erzsébet Sal­gótarján, Magos Jenő Cser- hátsurány, Kirchner Rezsőné Sámsonháza, Herczeg János Nógrád megyei', Koós Pálné Salgótarján, Futó Károlyné Vizslás, Krajlik Zoltánná Pásztó, Trajbják Antal Salgó­tarján, Kertész Géza Mátra­novák, Soltz Béla Salgótar­ján; A nyertesek címére az áru­ház postán megküldi az 50,— forintos vásárlási utalvánvt, melyek az áruház bármely osztályán beválthatók.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents