Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-11 / 37. szám

í I II. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM. Ára 60 fillér 1937. MÄJUS 11. A forradalmi munkás-paraszt kormányt történelmi szükségszerűség hívta életre MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Az országgyűlés új ülésszaka csütörtökön délelőtt megkezdte ülésezését, a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A karzatokat zsúfolásig Kádár János elvtárs beszél az Országgyűlés előtt VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 0 _ 0 NÓGRÁDI Népujső AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Néhány perccel 10 óra után a képviselők tapsai közben lépett az ülésterembe Dobi Ist­ván, a Néplcöztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, s a kormány tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, dr. Doleschall Fri­gyes, Dögéi Imre, Horváth Imre, Kállai Gyula, Kossá István, Marosán György, dr. Münnieh Ferenc, Révész Géza, A diplomáciai páholyokban hel-yet foglalt megtöltötték az érdeklődök. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés el­nöke nyitotta meg. Javaslatára as. ország- gyűlés elhatározta, hogy üdvözlő táviratot küld a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége jelenleg ülésező Legfelsőbb Taná­csának. Ezután Dobi István, az Elnöki Tanács eh nőké emelkedett szólásra, A Minisztertanács megerősítése, új miniszterek megválasztása Az országgyűlés ezután egyhangúlag, jóváhagyólag tu­domásul vette az Elnöki Ta­nács beszámolójában, s a be­lerjesztett jelentésében fog­laltakat. egyben megerősítette Kádár Jánosnak a Miniszter­tanács elnökévé, Münnieh Fe­rencnek a Minisztertanács el­ső elnökhelyettesévé. Marosán Györgynek államminiszterré, Apró Antalnak iparügyi mi­niszterré. Horváth Imrének külügyminiszterié, Biszku Bé­lának belügyminiszterré. Ré­vész Gézának honvédelmi miniszterré, Kossá Istvánnak pénzügyminiszterié. Dögéi Imrének földművelésügyi mi­niszterré. Kállai Gyulának művelődésügyi miniszterré, tír. Doleschall Frigyesnek egészségügyi miniszterré, va­lamint dr. Szénási Gézának legfőbb ügyésszé választását az Elnöki Tanács által. Rónai Sándor ezután beje­lentette, hogy a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa az alkot­mány 23. §-ának (2) bekezdé­se alapján javaslatot terjesz­tett az országgyűlés elé a Mi­éves korában elhalálozott. (Mindenki feláll.) Javaslom, hogy Szentiványi Lajos és Az elnök ezután bejelentet­te az országgyűlésnek, hogy képviselői mandátumukról a következő képviselők mond­tak le: Andics Erzsébet, Ács Lajos, Bata István. Bozsik Jó­zsef, Dénes István, Erdey- Gruz Tibor. Gero Ernő, He­gedűs András, Hidas István, Horváth Márton. Kovács Ist­ván, Kónya Lajos, Könnyei József, Lukács György, Ma­darász Ferenc, Piros László, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Vajdai Lajo&r.é és Vas Zol­tán. — Vannak továbbá olyan lemondott képviselők — foly­tatta Rónai Sándor —. akik az ellenforradalmi események­kel kapcsolatban olyan poli­tikai és erkölcsi magatartást tanúsítottak, hogy ügyükben az összeférhetetlenségi bi­zottságnak kellett volna vizs­gálatot folytatni és az ország­sunk, emlékét jegyzőkönyvben örökítsük meg. Az országgyűlés a javasla­tot elfogadta. gyűlés elé javaslatot terjesz­teni. Ök azonban maguk is érezték, hogy cselekményük és magatartásuk következté­ben méltatlanokká váltak a nép bizalmára, ezért lemond­tak képviselői mandátumuk­ról. Ezek a következők: Kiss, Imre. Kopáosy Sáridon Mkla- vics Mária. Elek János, Föld­vári Rudolf. Márton András, Süveges Dániel és Szigeti At­tila; — Tisztelt országgyűlés! Be­jelentem, hogy az elhalálozá­sok és lemondások folytán megüresedett képviselői he­lyekre a következő pótképvi­selőket hívtam be: a Baranya megyei választókerületből Sziveri Kálmánt, a Borsod megyei választókerületből Csergő Jánost, a Bács-Kiskun megyei választókerületből Orosz Jőzsefnét, Szeleczki Imrét, a Fejér megyei válasz­tókerületből Kovács Gy. Fdi­nét, a Győr megyei választó- kerületből Kalmár Pálnét, Varga Jenőnét, Zierhut An­talt, Ökrös Illést, a Hajdú me­gyei választókerületből Kiss Jánost, Nagy Istvánt, a Heves megyei választókerületből Mu- csi Sándort, a Komárom me­gyei választókerületből Mtf- sitz Józsefet, a Pest megyei választókerületből • Becseics Lyubomirt, a Somogy megyei választókerületből Füstös Já­nost, a Szabolcs-Szatmár me­gyei választókerületből Ko­vács Sándort, a Szolnok me­gyei választókerületből Sza- bari Istvánt, Győri Gyulát, a Vas megyei választókerület­ből Giczi Ferencet, a Vesz­prém megyei választókerület­ből Bakos Istvánt, Hegyi Já- nosnét, a budapesti választó- kerületből Horváth Károlyt, Varga Istvánt, Schumeth Já­nost, Petrovics Jánosáét, Ba­logh Lajost, Dóra Jánost, Vanikó Gyulát, Vári Márton­nál. Az országgyűlés a bejelen- ‘cést tudomásul vette. A men­telmi és összeférhetetlenségi, bizottság jelentésének, meg­hallgatása után Rónai Sándor javaslatot terjesztett az or­szággyűlés jelenlegi üléssza­kának tárgysorozatára, majd az országgyűlés megválasztot­ta az Elnöki Tanácsban meg­üresedett helyekre Kiss Ká­roly, Olt Káról)’, Péter János, Reszegi Ferenc és Szobek András országgyűlési képvi­selőket. * A szünet után Kádár János elvtárs, a Minisztertanács el­nöke tartotta meg beszámoló­ját; Guba Mihály képviselőíár­A megüresedett képviselői helyek betöltése Kádár János elvtárs beszámolója a kormány féléves tevékenységéről hisztertanács kiegészítésére. Az Elnöki Tanács javasolja, hogy az országgyűlés Apró Antalt iparügyi miniszteri, Kossá Istvánt pénzügyminisz­teri tiszte alól mentse fel, egy­ben Apró Antalt a Miniszter­tanács elnökhelyettesévé. Kos­sá Istvánt közlekedés- és pos­taügyi miniszterré válassza meg. Javasolja továbbá, hogy Antos Istvánt pénzügyminisz­terré, Nezvál Ferencet igaz­ságügyminiszterré, Csergő Já­nost kohó- és gépipari minisz­terré, Czottner Sándort ne­hézipari miniszterré, Nagy Jőzsefnét könnyűipari minisz­terré, Incze Jenőt külkereske­delmi miniszterré, Tausz Já­nost belkereskedelmi minisz­terré, Kovács Imrét élelme- zésü'V’i miniszterré, Traut- man Rezsőt építésügyi minisz­terré, Kisházi Ödönt munka­ügyi miniszterré, Kiss Árpá­dot az Országos Tervhivatal elnökévé válassza meg. — Tisztelt országgyűlés, kedves elvtársak! A magyar nép békés, szocialista alkotó­munkáját megszakító ellenfor­radalmi támadás sötét és vész­terhes napjai után immár bé­késebb, normális körülmények között mutatkozik be az or­szággyűlésnek a forradalmi munkás-paraszt kormány. — Népünk szocializmushoz hű tömegeinek harca és mun­kája eredményeként, továbbá a nemzetközi munkásmozga­lom. a szocialista tábor, a Szovjetunió testvéri segítsé­gének eredményeként elmond­ható, hogy ma már túl va­gyunk a legnagyobb nehézsé­geken. Az az ellenforradalmi felke. lés, amely hazánkban a nem­zetközi imperializmus cselek­vő támogatásával 1956. októ­ber 23-án kitört, vad gyűlö­lettel vetette magát népi de­mokráciánk minden vívmá­nyára. mindarra, amit né­pünk több mint egy évtized munkájával alkotott. Az el­lenforradalom meg akarta dönteni a Magyar Népköztár­saság törvényes állami rend­jét. társadalmi rendjét, a pa­rasztsággal szövetséges mun­kásosztály hatalmát és helyé­be a burzsoá diktatúrák leg- reakciósabb rendszerét, a fa­siszta diktatúrát akarta állí­tani. Nemzeti függetlenségünk megsemmisítésével imperia­lista gyarmattá akarta változ­tatni hazánkat. — A forradalmi munkás- paraszt kormányt az ellen- forradalom elleni hare múlhatatlan és halaszt­hatatlan történelmi szük­ségszerűsége hívta életre. Azok az emberek, akik a té­nyeket nem ismerik, vagy képtelenek az események lé­nyegét megérteni és mind­azok. akiknek .érdéke fűződik ahhoz — megkísérelték, s részben még ma is megkísér­lik vitatni a hazánkban ki­tört fegyveres felkelés ellen­forradalmi jellegét. De a té­nyek ereje megtöri a ködösí­tés minden kísérletét. Nem „véletlen kilengések" — szervezett ellenforradalom Rónai Sándor, a ház elnö­ke szavazásra tette fel az elő­terjesztést-. amelyet a ház egy­hangúlag elfogadott. Szünet után Rónai Sándor emelkedett szólásra. — Szo­morú kötelességemnek teszek eleget —• mondotta —, amikor jelentem, hogy a legutóbbi ülésszakunk óta eltelt idő alatt mély gyász érte az or­szággyűlést. Szentiványi La­jos képviselőtársunk 1956. au­gusztus 29-én, 74 éves korá­ban. és Guba Mihály képvise­lőtársunk november 13-án, 58 — Már a fegyveres felkelés kúrobbantását megelőző órák­ban égették a vörös zászlót, törték és zúzták a vörös csil­lagot, a szocializmus, az em­beri haladás és a népek test­vériségének szent jelképeit. Rövidesen fellobbantak a fa­sizmus elmaradhatatlan kí­sérői: az emberiség kultúr- kincseit hamvasztó, barbár könyvégetés máglyái. Meg­kezdődött a fasiszta ellenfor­radalom állatias terrorja, mint az 1919 augusztusában elő­ször uralomra jutott Horthy­fasizmus dühöngésének első napjaiban. A haladó emberek elleni hajsza szervezetten és intézményesen folyt. Kereszt­tel megjelölt és jelöletlen la­kásokból, házról házra járva, előre elkészített listák alap­ján hurcolták el a párt- és tanácsfunkcionáriusokat, ki­váló munkásokat, termelő­szövetkezetek alapító tagjait és elnökeit, rendőröket, ál­lamvédelmi és honvéd sorka­tonákat, tiszteket. Kínozták és meggyilkolták őket. Ezeket a fasiszta rémtetteket maguk a gyilkosak ,.a hosszú kések éj­szakájának“, más alkalommal „Szent Bertalan éjszakájá­nak“ nevezték el. De amit műveltek, az még csak a kez­det volt. November 4-re vir­radó éjszaka csak Budapesten 1400, az egész országban hoz­závetőlegesen mintegy há­romezer olyan megkínzott .ha­zafi volt az ellenforradalmár banditák kezében, akiknek kivégzését november 4-re, 5- ére.és 6-ára tervezték. — Aki ezeket a rémtet­teket „véletlen kilengések­nek” nevez!, az a legjobb esetben nem tudja miről beszél, vagy az ellenforra­dalmat akarja mentesíteni, szörnyű, népellenes bűnei­től, vagy a legrosszabb esetben saját, nem egészen tiszta lelkiismerete kény­szeríti őt erre. Ha van jó­hiszemű ember a világon, akinek még kétsége van az októberi magyarországi események ellenforradalmi jellegét illetően, az vessen csak egy pillantást a fel­kelés zászlóvivőire és har­cosaira és akkor minden kétsége eloszlik, — Mindszenty, a középkori kardinális, Nagy Ferenc, a nemzetközileg ismert haza- áruló, az agg Horthy Miklós, a magyar nép világszerte ismert hóhéra. Habsburg Ottó — úgymond „király“ —' egyszer­re mozdultak meg. — De nézzük a honi vezé­reket: itt, van Maiéter. az egy­kori ludovikás, esküjét kö­vetkezetesen mindig megsze­gő tiszt, Király Béla Horfhy- f ufi i szia katonatiszt, Dudás, a királyi román sziguranca és Horthy volt besúgója, beugra­tó ügynöke. Az ellenioi-rada-. Támadás a párt •— De az ellenforradalom nemcsak őrjöngő fehér­terrort szervezett az ut­cán, nemcsak fegyverrel támadott és gyilkolt — támadott a politika po­rondján, a politika eszkö­zeivel is. Abhan már po­litika volt, hogy az ellen- forradalom fegyveres erejét mint legfontosabb célokra, a párt épületeire, intézmé­nyeire, funkcionáriusaira és tagjaira irányította, hogy elsősorban a pártot akarta — intézményei és hű tagjai megsemmisíté­sével .— fizikailag is el­pusztítani. — Az októberi ellenforra­dalmi támadás és terror té­nyei ismét megmutatták, hogy nemcsak a marxistái!?—leninis­ták, hanem az ellenforradal­márok is épp olyan jól, ponto­san ismerik a párt szerepét. Tudták, hogy ha a Magyar Népköztársaságot meg akarják semmisíteni, akkor előbb meg kell semmisíteniük a népköz- társaság fő és vezető politikai erejét, a pártot, mert amíg a párt él és harcol, addig él a népköztársaság is. Nagy csapásokat mértek a pártra, mocskolták, gyalázták. , rom­bolták. Ágyúval lőtték szét székházait, gyilkolták váro­son és falun legjobb fiait, de nem tudták elpusztítani — a oárt él és napról nanra erősö­dik! (Hosszan tartó, ütemes taps.) És ahogy annak történ­nie kellett, a taloraállt párt vezetésével és sugárzó erejé­nek segítségével talpraálltak. tömörültek a szocialzimus ügyéhez hű magyar dolgozó tömegek és a rátámadó ellen­séget lerázva él és napról naora erősödik drága hazánk, a Magyar Népköztársaság is! (Lelkes, nagy taps.) — Az októberi ellenforrada­lom politikai támadásának el­ső sikere az volt, hogy Nagy Imre régebbi politikai elgon­dolását megvalósítva kiharcol­jam tiszti kádereit a börtönaj­tó kinyitásával is kiegészítette. Külön bűnük, hogy 9400 kö­zönséges gyilkost, rablót és tolvajt is rászabadítottak a társadalomra és felfegyverezi- ték ezeket, De az ezeken kí­vül kiszabadított több mint 3400 elsőosztályú, kipróbált háborús és népellenes bűnös, kém, ellenforradalmár, össze­esküvő, a vezérkarhoz azon­nal hozzácsatolható — -és a döntő katonai szervekben nagy számban azonnal aktivizál lódott. — erőkkel együtt a következő díszes társaság állt Maiéter és Király Bé­la vezetése mögött: Dövényi Nagy Lajos nyilas újságíró ■* Littomeriezky Zoltán ezre­des.’ horthysta ügyész, Mes- kó Zoltán és Szakmán Emii nyilas miniszterek, herceg Odeschalchi Péter, Atkári Arisztid, gróf Eszterházy Pál, Nagy Dezső, Parádi és Hege­dűs horthysta törzstisztek, Kuthi László, gróf Almásy Pál. gróf Takách Tolvav Jó­zsef horthysta tábornokok, há­borús bűnösök. íme ezek voltak a katonai vezetői az’ ellenforradalmi felkelésnek es hozzájuk méltó volt táboruk is, síién, fehérterror ta a politikai pártok koalíció­jának kormányát és feladta a Magyar Dolgozók Pártja veze­tő szerepét. Ez az adott törté­nelmi viszonyok között az el­lenforradalom első, de döntő jelentőségű politikai győzelme volt. A marxizmus—leniniz- mus pontosan feltárta, hogy a pártok szövetsége kérdésében, a döntő: mikor, milyen felté­telek között, kinek a vezeté­se alatt és milyen célok eléré­se érdekében létesül a pártok egy adott szövetsége, A második világháború idő­szakában létrejött már egy pártszövetség, koalíció, a Ma­gyar Kommunista Párt veze­tésével, a Kisgazda, a Szociál­demokrata és a Nemzeti Pa­rasztpárt részvételével. Ez a pártszövetség akkor a haladást szolgálta, tartalma demokra­tikus, antifasiszta volt. célja a Hitler-fasiszta iga lerázása, a háború után pedig a fasizmus visszatérésének megakadályo­zása, a független, demokra­tikus Magyarország megterem­tése . volt. Ennek megfelelően külpolitikájának alapja a fa- sisztaellenes iábor fő erejével, a Szovjetunióval való barátság és szövetség megteremtése volt. — Az 1956. október végén, az ellenforradalom fokozódó támadása és nyomása alatt létrejött koalíció — bár ugyanazok a pártok vettek részt benne — nem a haladást szolgálta. A koalícióban rész­vevő polgári pártokat most a kommunistaellenesség, a bur­zsoá restauráció szándéka és ennek megfelelően a szovjet- ellenesség vezette. A Magyar Dolgozók Pártja ebben a koa­lícióban nem vezető, hanem alárendelt helyzetben volt az első pillanattól kezdve, első­sorban nem a külső körülmé­nyek, hanem annak következ­tében. hogy a Magyar Dolgo­zók Pártja képviselete ebben a koalíciós kormányban nem volt egységes és a Nagy Im­(Folytat&s a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents