Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-08 / 36. szám

1957. májas 8. NÓGRÁDI Népújság t Összes dolgozó 655 Szénen dolgozó 156 Miért növekedett a széntermelő 4 műszakok aránya Margittárón ■ Májusi emlék... 7 QáA áprilisának közepén hangos volt Európa a csa- J.yQrt tazajtól. A világuralomra törő náci csizmák sarka már erősen megkopott a sok szaladástól, Keletről Nyu­gat felé. A Vörös Hadsereg űzte, hajtotta a náci hordákat, akik visszavonulásuk alkalmával pusztítottak és elhord­ták a kelet- és középeurópai országok műkincseit és más értékeit. A magyar munkásosztály legjobbjai, a kommunistáik harcoltak fegyverrel a kézben a fronton, szabotázs-akciók­kal az üzemekben, védték a magyar munkásosztály, a ma­gyar nép becsületét Horthy áruló politikájával szem­ben. A magyar urak érezték, hogy Kelet felől új hajnal hasad és ezért a félelem érzését akarták felszítani a ma­gyar népben a nagy szovjet nép és Vörös Hadserege iránt. Kétségbeesetten raktak ki a gyáraik falaira és utcák hirdetőtábláira olyan feliratokat, amelyek semmiféle jó­val sem kecsegtették a magyar népet a szovjet hadsereg győzelme esetén... „Győzelem, vagy Szibéria!” — írták ki az Acélgyár hosszú kerítésére. „Harcolj inunkával, fegyverrel a vörös rém ellen!” szövegű felírás a GSZ üzem falára volt ki- írva. Egyik plakáton egy nagy vörös karom nyúl at a Kari pótokon és fenyegeti a megriadt kis Magyarországot, mel­lette ez a felírás: „Harcolj a vörös rém ellent’ Kétsegbe- esett kísérlet volt ez már. A muvSkások, amikor reggel meglátták az éjjel festett kerítéseket és a plakátot, tud- táik, hogy ez a gyűlölt Horthy-korszak végét jelenti. Meg­vetően mosolyogtak és sokan kiköptek feléje a gyári rend- őrkopók, spiclik figyelő tekintete ellenére. . Egy pár fiatal ismerte már elekor külonbozo nirfojra* sokból a magyar partizánok — köztük itt a Felvidéken is — Nógrádi-csoport harcát. , Hárman voltak barátok. Gondoltak egy nagyot es erős elhatározás fogamzott meg bennük. Valamit tenni kell ne­kik is, valami olyat, amiről megtudják, hogy a magyar ifjúságnak a színejava nem azonosítja magat az egyes se­gédoktató ruhába, vagy levente uniformisba bebujtatott, darútollas pojácákkal, aíkik nap, mint nap kirohanást in­téztek a Szovjetunió ellen és festették fel az uszító hangú feliratokat a kerítésekre és falakra és nyilas jelvény virí­tott a mellükön. ök másfajta fiatalok voltak. Ha nem is voltak marxis­ták még akkor, de apáik elmondása alapján tiszteltek a Szovjetuniót, a világ első proletárállamát és gyűlölték a nácizmust. maian tisztában sem voltak annak értelmével, amit 1 csinálnak, de csinálták, tették igaz, fiatalos lendü­lettel, bátorsággal. .. Április utolsó napján gyártották a kezzel irt röplapo­kat, különböző szövegekkel: „Halál a nácizmusra!” „Halál csatlósára Horthyra. Ezt fáradságos munkával egyenként újra és újra leírták, míg végül vagy 200 darab lett belőle. Ketten este tíz órára mentek munkába. Megálltak minden üzlet előtt és a rolló alá becsúzstattak egy-egy íkis röplapot. Az a társuk pedig aki este 10-ig dolgozott, éjfél felé ment haza és egyik kezében vízüveg, másikban a röp­lapok, és ragasztotta a falakra lázas sietséggel végig a hosszú gyári utcán és főutcán. A másik kettő ezalatt dolgozott, majd egy félórára el­tűntek mind a ketten vörös festékkel a hónuk alatt és ecsettel a kezükben. Es reggel, amikor a munkások május elsején dolgozni mentek, a falon kaparászó rendőröket, csendőröket lát­tak. Néhol még rajta volt a cédula a falon és láthatták a céduláról, hogy a magyar kommunisták ifjúmunkás szö­vetsége él és dolgozik. Amikor pedig a dolgozók a gyár hosszú kerítésére néztek, láthatták, hogy keresztül van húzva a „Győzelem; vagy Szibéria!” jelszó és a ,,Harcolj munkával, fegyver­rel a vörös rém ellen!" című jelszó így módosult: Harcolj fegyverrel a nácik ellen!“ és egy ormótlan, esetlen sarló­kalapács mutatta, hogy ezt már nem levente segédokta­tók és gyári spiclik festették a falra. Nemsokára azt is észrevették és a spiclik hada vésői vei, lemezzel kaparta a kerítésről a ráírt mbndatol és ráfestett jelvényt. Majd, hogy ez fáradságos volt és hosz- szú időt vett igénybe — és egyre több dolgozó nézte, akik reggel hatra mentek munkába, s aíkik az éjszakai műszak­ból jöttéik — lefestették fehér meszettel. Amikor ez más­nap még mindig olvasható volt, újra hozzáfoglak és leka­parták azt. a három jóbarát nagyokat kuncogva haladt végig az jtL utcán azon a május elsejei reggelen a jólvégzett munka után, nézték a falon kaparászó rendőröket és nyo­mozókat, nézték és arcukat megcsapta a napfény s a má­jusi szellő, amely Kelet felől törte át a borús fellegeket és lágy fuvallatával megérintéite az ébredező várost, a mostani szép városunkat, a feszabadult Salgótarjánt, az akkori „kenyeretlen” Tarjánt. Godó László Több ezer forintos lopás a balassagyarmati kórháznál Az első negyedév eredmé­nyeit vizsgálva megállapítható, hogy bányáinkban a produktív teljesítmény csökkenésén kívül az összüzemi teljesítmény is csökkent és az önköltség emelkedett az improduktív műszakok emelkedése folytán. Ez a helyzet jellemzi a nóg­rádi tröszt valamennyi bánya­üzemét. Különösen a zagyvái üzemegységet. Szeptemberhez viszonyítva márciusban átla­gosan naponta 32-vel több külszíni műszakot használtak fel. Az egyéb földalatti mű­szakoknál és a földalatti szál­lítási műszakoknál is szeptem­berrel szemben emelkedés van: naponta 44 műszakszám- mal több. Az önköltséget a sok túl- műszak elrendelése is növelte. Szeptemberrel szemben, ami­kor egy teljes vasárnapon is termeltek az üzemek, mégis az akkor teljesített túlműszak- jának Zagyva 94,3 százalékát használta fel. így tehát némi­leg érthető, mi okozta egy ton­na szén önköltségének nagy­mérvű emelkedését. Zagyván 178,7 százalék a bérköltség szeptemberhez viszonyítva. Felkerestük az üzem igaz­gatóját, Madarász elvtársat, hogy választ kapjunk: mi a tervük az improduktív mű­szakok csökkentésére. Közben nyílik az ajtó és Sirkó László idős bányász lép be. Elmondja jövetele célját is Eddig szi­vattyúkezelő volt és most sín­javító. Hallotta, hogy sok a fölösleges létszám. Ehhez sze­retne segítséget nyújtani több évtizedes tapasztalatával; — A II. Ferenc fősiklójában két korong átépítésével 24 óra alatt egy súlyfék elhelyezésé­vel hat embert lehetne más területre elhelyezni és azon­kívül felszabadulna egy 1500 kilogrammos húzatógép. Eddig a javaslata és ezután személyesen is eljön az üzem­be, hogy megmutassa a hely­színen. Úgy látjuk, nem ismeretlen a dolgozók előtt sem az üzem problémája. Ezt bizonyítja Sirkó bácsi javaslata is. Saj­nos, a nagyobb baj ott van, hogy az üzemvezetőségek nem eléggé rugalmasak. Előfordult például Somlyón, hogy a góc­ponton, ahol szeptemberben öt fő végezte a szállítást, már­ciusban már 9 fő dolgozott. Ezt az üzemvezető is látta és mégis az igazgatóságnak kel­lett utasítást kiadni annak megszüntetésére. Vagy néz­zük Margittárót: Egy mű­szakban 24 szénfejtő van és ezek mellett 36 szállító sze­mélyzet. Nem kell hozzá külön bizonyíték, hogy ez az arány nem megfelelő. IV. Margit-lejtakna előtt a külszínen egy kapcsos és egy szóló nárt- és kormányhatáro­zat. Fegyvert kaptak a mun­kások és a népi államrend leghűségesebb katonái! Kell-e külön hangsúlyozni, hogy ez a rendelet nem egyszerűen a fegyveres erők létszámát nö­veli, hanem a szocialista forra­dalom bázisát, támaszát széle­síti? Íme, a megnyilvánuló új, szocialista demokrácia. A fegyver természetesen most is diktatúrát jelent — az ural­kodó osztállyá emelkedett munkásosztály diktatúráját az ellenforradalmi erők felett! Amikor a kormány rendeletet hozott az államapparátus lét­számának erőteljes csökkenté­sére, nem egyszerűen takaré­kossági elképzelések vezették. A takarékosság viszonyaink között rendkívül lényeges, de van a dolognak egy másik ol­dala is. A tanács és általában az irányító apparátus létszá­mának lényeges csökkentése mást is jelent. Nevezetesen azt. hogy a kormány minden erejével nemcsak olcsó hiva­talnoki apparátus kialakításán munkálkodik, hanem azon is. hogy az ügyintézés egyre kö­zelebb kerüljön a dolgozók­hoz, a népi államrend ügyin­tézése népi jellegűbbé váljék. A bürokrácia ormótlan vad- haitásainak levágásával úgy is kell ezt segíteni, hogy az el­lenséges, de a dolgozók bizal­mát nem élvező egyénektől is meg kell szabadítani szervein­ket. gépész van egy műszakban. A bányában 30—32 váltócsille vart és a napi szállítás 50—60 csille. Vagyis, az ott dolgozó két ember naponta átlagosan 2 óra 10 percet dolgozik. Ha jól szerveznék meg a munkát, több mint öt órát ez a két dol­gozó vagy a fatelepen, vagy a meddőhányón dolgozhatna. A műszakiak elosztásában sem a legjobb az arány. Mar­gittárón egy bányamester és három körletvezető működik. Mind a bányamester, mind a körletvezetők állandóan nap­pal járnak műszakba, ami azt eredményezi, hogy sem dél­után, sem éjjel nincs gazdája az üzemnek. Madarász elvtárs szeretne ezen változtatni és azt tervezi, hogy megszűnik a kör­letvezetői beosztás és főakná­szok lesznek. Minden műszak­harmadban a jövőben egy-egy főaknász lesz jelen, ami bizony igen helyes intézkedés. Az aknászok csökkentésére is van lehetőség. Ferenc II. és V. Margit-lejtaknába három aknász, a IV. és VII. lejtakná- ba három aknász, a VI-os Margit-lejtaknába három ak­nász és egy raboló-aknász lesz telepítve. így lehetőség nyílik három aknász áthelyezésére. Ezek a tervek is nagy segít­séget nyújtanak majd az improduktív létszám csökken­téséhez. Természetesen csak akkor, ha meg is valósulnak Sirkó bácsi a bánya mélyén is megmutatja, mit kellene tenni. Az ötlet jó és reméljük, hamarosan megvalósul. A csapatokhoz indulunk. Gajdár Pál kérdez: — Mi annak az oka, igaz­gató elvtárs, hogy 655 főből csak 156 fő van szénen Mar­gittárón. így nem csoda, ha önköltségcsökkentés helyett emelkedés van. De nemcsak kérdez, hanem mindjárt válaszol is: — Tartozzon a Ferenc II és az V. Margit-lejtakna egy ve­zetés alá, így három fő már felszabadul és • még több is, hiszen az üzem sújtóléges és a robbantást a csapatvezető végezze el. így megint három lőmester mehet termelőmun­kára. A dolgozók, a kommunisták jól látják, hol a hiba. Ezt bizo­nyítja Gajdár elvtárs is. A hiba azonban az üzemvezető­ségnél van Fél ezektől a ja­vaslatoktól és ha ezt az igaz­gatóságtól kapja utasításba, még akkor is próbálja be­bizonyítani a maga igazát. Nagyon helyesen cselekedett az igazgató elvtárs, amikor bízott Sirkó bácsiban, az öreg bányászban. És felmerül a gondolat: Vajon nem lehetne-e az idős, tapasztalt bányászokat egybehívni, elmondani a prob­lémákat és ehhez segítségüket Ez is a proletárdiktatúra érvényesítése érdekében törté­nik? Természetesen. A/ egyre inkább szilárdabbá váló rendünk nem választható el az eddig méltatlanul mellő­zött, de az ellenforradalom ideje alatt becsületesen helyt­álló tehetséges Ú1 vezetők fá­radságot nem ismerő munká­jától. Október előtt szinte az élet minden területére be­fészkelték magukat a népi rend ellenségei és a karrieris­ta talpnyalók, akik az első adódó alkalommal mindent és mindenkit elárultak. Ez a gya­lázatos belső rombolás történt a fegyveres testületeteknél is. A honvédség tábornoki és tisztikarának nem egy tagja október végnapjaiban cserben­hagyta katonáit, s saját bőrét mentegette. A budapesti rend­őrkapitány, Kopácsi Sándor az ellenforradalom fegyveres erőinek egyik vezetője volt. Tovább is sorolhatnánk az árulók tetteit. Ahogy a szo­cialista forradalom erői ren­dezték soraikat, úgy haladt előre a fegyveres erők szer­vezése is. Derék karhatalmis- táink kiállták az idők próbá­ját. Bátor helytállásukat mél­tán sorolhatjuk a 19-es vörös­katonák hősi példájához. A munkásosztály megbecsüli hű­séges katonáit! Befejeződött a honvédség újjászervező munkája is. El­távolították a nép bizalmára méltatlanná vált tiszteket, új, kérni. Úgy hisszük, megérné és eredményes lenne, hiszen nem mindegy egyetlen bá­nyaüzemnél sem, hogy egy torma szén 70, vagy 180 fo­rint. A Margittárón látottak azt bizonyítják, lehet az impro­duktív műszakot (és kell is) csökkenteni, hiszen ez nem­csak a margittárói bányászok, hanem egész népünk érdeke. — Hortobágyi — A mezőgazdasági termelés megjavításán dolgoznak Balassagyarmaton a tanács VB a város mezőgazdasági szakembereiből egy bizottságot alakított. A bizottságnak ko­moly feladata van. Meg kell vizsgálni a város környező földjeinek összetételét és meg- állapítami, hogy milyen növé­nyi kultúrák tenyésztésére a legalkalmasabb. Emellett a bizottság meg­vizsgálja az állattenyésztést elősegítő legelőterület biztosí­tását. Elsőnek a Vízmű kör­nyékét nézik meg egy legelő- r terület létesítésére. I Lelkeshangú munkásgyűlést tartottak a kazári Szurdok üzemnél, mintegy 300 főnyi részvevővel. A munkásgyűlés előadója Kovács József, a megyei MSZMP intéző bizott­ság osztályvezetője volt. Kovács elvtárs előadásában a magyar—szovjet tárgyalások gazdasági és politikai előnyei­vel foglalkozott. Foglalkozott az ellenforradalom leverésé­ben adott segítséggel, majd rátért a november 4-e utáni helyzet értékelésére. Rámuta­tott, hogy a proletárdiktatúra kivívásában és megtartásában, a törvényes rend helyreállítá­sában, a termelés megindítá­sában, a népi hatalom fegy­veres erőinek megszervezésé­ben a kommunisták és a párt- szervezetek jártak élen. El­mondotta Kovács elvtárs, hogy a medencében a széntermelés viszonylag a vártnál előbb stabilizálódott. Míg a januári termelés tröszti szinten csak 300—400 vagon napi teljesít­ményt ért el, ma már az ezer vagonos termelést is elértük. Ugyanakkor — mondotta Ko­vács elvtárs — a szurdoki üzem is sokat haladt a terme­lés mennyiségi tényezőinek tehetséges, a szocializmus ügyéért életük feláldozására is kész. az ellenforradalmárok elleni harcban becsületesen helytálló tisztek kerültek a hadsereg élére. Hasonló, mély­reható változások történtek a rendőrség állományában is. Fegyveres erőink újszellemű átszervezése, kipróbált kom­munista erőkkel való megerő­sítése egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy soha többé nem lesz nálunk ellenforradalom! Az élet minden területén ta­pasztalható felélénkülés, a mezőgazdaságban is szembe­tűnő: az állami gazdaságok, gépállomások, tsz-ek egyre ja­vuló munkája az egyénileg dolgozó parasztság megnöve­kedett munkakedve is bizo­nyítja, hogy nem elszigetelt fellendülésről van szó. A té­nyek egyöntetűen azt tanúsít­ják, hogy a szocialista forra­dalom erőinek decemberben megkezdődött offenzíváia tel­jes sikerrel járt. A szocializ­mus erői végleges győzelmet arattak hazánkban és nincs olyan erő. mely képes lenne népünket letéríteni magavá­lasztotta útjáról. A nép eltö­kélt szándékának, a párt s a politikáját követő nép egész­séges kapcsolatának nagyszerű bizonyítéka volt a felejthetet­len május elsejei demonstrá­ció. Túrái Lajos A bizalmi férfi Szabó István alkotása megjavítása terén. Erősen megközelítették a szeptemberi 108 vagonos termelést. Ma már 100 vagonos termelés állandó. Javult a munkások átlagos keresete is, a kormány és a párt helyes bérezési politi­kája alapján. Szeptemberben az átlagos vájárkereset 60 fo­rint volt, ma 87 forint. Mind­ezek az eredmények mellett néhány fogyatékosságra is felhívta a figyelmet Kovács elvtárs. Többek között arra, hogy az egy főre eső termelés terén a szeptemberi átlaghoz képest lemaradás mutatkozik. Ugyanez vonatkozik az önkölt­ségre is. Utána Kovács elvtárs össze­foglalójában kihangsúlyozta, hogy az eddigi eredmények el­érésében közreműködött a szo­cialista tábor is, akiknek ön­zetlen támogatása folytán a nehézségeket sikerült leküz­deni. A vártnál hamarább bekövetkezett gazdasági és politikai konszolidációban köz­rejátszott az is, hogy a párt politikája helyes volt, helye­sen hozta meg a különböző politikai-gazdasági intézkedé­seket. Ugyanakkor az is segí­tette az eddigi eredmények ki. alakulását, hogy a párt élesen elhatárolta magát Nagy Imre és Losonczi-féle revizionista csoporttól. Hogy eredményeinket meg­tarthassuk és tovább fokozhas­suk, ahhoz még szorosabbra kell zárni a párt sorait, és mi­nőségileg is javítanunk kell pártunk összetételén. Az ed­dig elért politikai győzelmün­ket újabb gazdasági sikerekkel kell alátámasztanunk, főleg a mennyiségi termelés (szénter­melés) állandó növelésével és az önköltség csökkentésével. Ugyanakkor nap mint nap beszélgetni kell a dolgozó em­berekkel, hogy mind szélesebb tömegeket vonhassanak be a politikai és gazdasági élet minden területére. A rétsági járásbíróság Tóth Ferenc romhányi lakost fegy­verrejtegetés bűntette miatt két évi börtönre és egyes jogai gyakorlásától való két évi el­tiltásra ítélte azért, mert Tóth Ferenc egy német gyártmányú puskát és egy pisztolyt tartott birtokában. Ugyancsak a rétsági járás- bíróság Boszkovszki János romhányj lakost fegyverrejte­getés bűntette miatt 10 hónapi börtönre ítélte azért, mert köz­reműködött egy pisztoly enge­dély nélküli megszerzésében. Gabriel László szécsénkei lakost gyujtegatás bűntette A Balassagyarmati Járási Rendőrkapitányság, a városi és megyei tanács pénzügyi osztályai, már több mint egy gyakorlásától való 3 évi eltil­tásra ítélte. Gabriel László Szécsénke községben 9 hold földön gaz­dálkodik és 1956 októberében köztartozásai fejében lefoglal­ták egy tinóját, amelyet szer­ződés alapján az Állatforgalmi Vállalat részére nevelt. Emiatt azután az októberi események során felelősségre vonta Nagy Sándor szécsénkei VB-titkárt és 1956. november 12-én éjjel bosszúból felgyújtotta Nagy Sándor lóherekazlát. Mintegy 9000 forint értékű takarmánya égett el. hete mindenre kiterjedő vizs­gálatot tartanak a Balassa­gyarmati Járási Kórháznál. A vizsgálat eddig megálla­pította, hogy a kórház elme- osztályán, a kórház tulajdonát képező felszerelésekben na­gyobb hiány van. Ennek alapján megindítot­ták a vizsgálatot, amely meg­állapította hogy a felelősség Miskédi Bélánét, az elme- osztálv vezető ápolónőjét ter­heli. mert a hiányzó felszere­lések az ő kezelésében voltak. Miskédinénél házkutatást tar­tottak. amelynek során meg­találtak lakásán mintegy 25— 30 ezer forint értékű lepedőt, várnahuzatot, új cipőket, stb. Ezek a betegek ellátására vol­tak kiadva, amit Miskédiné el­lopott és értékesíteni akarta. Miskédinét a rendőrség le­tartóztatta és tovább folytat­ják a vizsgálatot. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiiiiiiiiuiim!iiiiiimiiiiiiiiniiiiiiiit]ii!iim!ntinmiiiiiiiiiiiiiitiimimiiiiimiii[iimiiiiii"l|ili--------------................................. J avult a szénbányászok átlagos keresete - a kormány helyes bérpolitikája folytán — A kazári üzemi munkásgyűlésről — Fegyverrejtegetők cs gyújtogatok felett ítélkezett a rétsági járásbíróság miatt 3 évi börtönre és jogai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents