Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-08 / 36. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! nógrádi Népújság «OGOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÓOOOOOOOOOOQJJ AZ MSZMP MEGYEI ,NTEZŐ BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM. Ara 60 fillér 1937. MÄJUS 8. A proletárdiktatúra érvényesülésének néhány kérdéséről - az ellenforradalom után ♦ Hűtlen asszonyok ♦ j Egészségügyünk néhány problémája | fey>y>yori'vy-»vy'tfy^r>fifYyyyyifyigX!)OOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOQQQQOQQ;^rcOOQ|^ Gyáriparunk néhány gazdasági kérdése Az ellenforradalom fegyve­res leverése után megyénk ipari üzemeiben is normalizá­lódik a gazdasági helyzet. A termelés emelkedik s egyes területeken elérte az október 23-a előtti színvonalat. Általá­nos törekvés az ipari üzemek­ben, hogy gyors ütemben to­vább emeljék a termelési szín­vonalat, Itt, Salgótarjánban is vita tárgya volt, hogy a mun­kásmozgalom élharcosainak, a kommunistáknak mi legyen az első feladatuk: a termelés megindítása, vagy a párt- szervezetek létrehozása? Az élet bizonyította, hogy az utób­bi melletti állásfoglalás volt a helyes. Minisztériumi és he­lyiipari üzemeink általában teljesítették az első negyedév jóváhapvott tervét. Ebben ki­emelkedő arány jut a március havi termelésre. Nem egy olyan vállalat, üzem van, amelyik márciusban annyit, vagy töb­bet termelt, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ugyan­akkor azonban a negyedév át­lagát összehasonlítva csak né­hány vállalat érte el, vagy ha­ladta meg az elmúlt év színvo­nalát. A termelés visszaesésének okát keresve mindenekelőtt a termelékenység nagymérvű csökkenésében találjuk. Egy pár üzemet kivéve a munkás- létszám eléri, vagy meghalad-* ja az előző év azonos időszakáét s szinte általános a munkaerő­hiány. A kormánynak eltökélt szán­déka a jelenlegi életszínvo­nal fenntartása, de nem en­gedheti meg olyan bér kifize­tését, amely mögött nincsen termelés. Ahhoz, hogy az itt tapasztalható egészségtelen arányt felszámolhassuk, a leg­szigorúbb munka- és pénzügyi fegyelmet kell érvényesíte­nünk. A Salgótarjáni Acéláru­gyárban például az egy mun­kásra jutó termelési érték az előző év első negyedévétől 16,2, a harmadik negyedévétől pe­dig 12,2 százalékkal alacso­nyabb, egy munkás átlagkere­sete pedig az első negyedévi­től 10,4 százalékkal, a har­madik negyedévitől 17,8 száza­lékkal magasabb. Egyedül a Zagyvapálialvi Üveggyárban 4,3 százalékkal magasabb az egy munkásra jutó termelé­si érték, mint az előző év azo­nos időszakában. A március­ban elért eredmények annyira biztatóak, hogy minden re­mény megvan arra: a második negyedév gazdasági mutatói nem maradnak alul az elmúlt év bármelyik negyedévével szemben. Az önköltség csökkentése ér­dekében bátran és követke­zetesen kell alkalmaznunk a teljesítménybérezést minden olyan helyen, ahol annak egy kis létjogosultsága is van. Jel­lemző, hogy a termelékenység ott a legalacsonyabb, ahol időbérben dolgoznak, mint pél­dául az Acélárugyár két öntö­déjében-' A termelékenység emeléséért javítani kell a munkaidő leihasználását, nö­velve az egy teljesített órára- eső termelési értéket. A lehe­tőségekhez mérten javítsuk a közvetlen termelésben dolgo­zok arányát az improduktív dolgozókkal’ szemben. A mun­ka termelékenységének eme­lésében komoly szerepet fog betölteni a kibontakozó mun­kaverseny, ha a dolgozók fi­gyelmét éppen a legfontosabb gazdasági mutatókra irányít­juk, s felkaroljuk az alulról jövő kezdeményezéseket. Is- n aretes, hogy ez évben új be­ruházások megvalósítására nincs lehetőségünk, ami szükségessé teszi a technikai színvonal emelését, a kapaci­tások tökéletes kihasználását, az újító mozgalom szélesíté­sét. Ha a jelenlegi önköltséget jelentős mértékben csökken­teni akarjuk, akkor figyel­münk középpontjába kell állí­tanunk a selejt csökkentését. Bár a Salgótarjáni Tűzhely­gyár az első negyedévben ren­tábilis vállalat volt, nem hányhatjuk be szemünket a se­lejt növekedése előtt. Amíg az elmúlt év első negyedében 5,28, a harmadik negyedévben pedig 5,39 százalék volt a se­lejt, ez év első negyedében 6,63, márciusban pedig 6,8 szá­zalékra emelkedett. Megnőtt, a selejt a Zagyvapálialvi Bá­nyagépgyárban, s a Salgótar­jáni Acélárugyárban is. Ha a negyedév első hónapjaiban vizsgáljuk a selejt alakulását, úgy tűnik, mintha az időbér­ről darabbérre történő átté­rés arányában növekedne. ' Az Országos Gazdasági Bi­zottság kidolgozta a vállalati nyereségrészesedést. Az ipari és építőipari vállalatoknál má­sodik negyedévben bevezetett nyereség részesedési rendszer ösztönző hatású. Szükséges, hogy ismertessük a dolgozók­kal, milyen feltételeket kell teljesíteniük ahhoz, hogy egy heti vagy egy havi bérüknek megfelelő nyereségben része­sedjenek. Végezetül szeretném leszö­gezni, hogy jelenlegi gazdasági helyzetünk egyáltalán nem olyan rózsás, mint ahogy ->azt az üzletek kirakataiból, az emberek ruházkodásából kö­vetkeztethetnénk. Nincs meg az egyensúly a vásárló­erő és az árualap között. Fel­éltük készleteink, tartalékaink jó részét és jelentősen meg­növekedett importunk, ugyan­akkor megyénk nagy ipari üzemeinek exporttermelése is csökkent. Őszintén feltárva a dolgozók előtt gazdasági hely­zetünket, meg kell mondani, hogy a jelenlegi életszínvona­lat csak úgy tudjuk fenntarta­ni, ha emeljük a termelékeny­séget, csökkentjük az önkölt­ségünket és növeljük az ex­portunkat. Mindenekelőtt a termelékenység és az átlagbé­rek kedvezőtlen arányán kell változtatnunk. Kiindulva abból a szilárd alapból, amelyet a baráti or­szágok segítsége számunkra jelent, felhasználva a népgaz­daságunkban rejlő lehetősége­ket és támaszkodva a dolgo­zók alkotó erejére, úgy és azt kell termelnünk, amivel a rendelkezésre álló anyagi esz­közökkel a leggazdaságosabb termelést valósíthatjuk meg. Az állami bevétel növelése, a vásárlóerő és az árualap egyensúlyának biztosítása ér­dekében még ebben a negyed­évben el kell érnünk, hogy vállalataink olyan eredméniy- nyel dolgozzanak, mint az el­múlt év harmadik negyedévé­ben. Most már itt az ideje, hogy pártszervezeteink, is foglalkoz­zanak behatóbban a gazdasági kérdésekkel még taggyűlésen is. Biztosítsák, hogy a mun­kástanácsok és a szakszerve­zetek az eddiginél hatáso­sabban és többet foglalkozza­nak a javak megtermelésének problémájával. A termelési ér­tekezleteket újra a dolgozók gazdasági tanácskozó testüle­tévé kell tenni és rendszeresen meg kell tartani azokat. Gyár­ipari üzemeink különösen márciusban elért gazdasági eredményei biztatóak és ha vannak is nehézségek — mint ahogy igen komolyak vannak —, a munkások, a párt és a tö­megszervezetek, a vállalatve­zetés közös erőfeszítésével le­gyűrjük azokat. GOMBÁR JÁNOS Négy halálos ítéletet és egy 15 évig tartó börtönbüntetést hozott a statáriális bíróság a Nógrád megyei hídrobbantók és fegyver rejtegetek ügyében Hétfőn délelőtt hozott ítéle­tet a budapesti rögtönítélő bí­róság Geczko István és társai ellen, fegyver- és robbanó­anyag-rejtegetés bűnügyében. Öten ültek a vádlottak padján, öten, szemlesütve as október­ben még örömmámortól ittas „nagy magyarok” közül. 1956. december 5-én Alapi László gépkocsikísérő szerve­zésével íentnevezettek vala­mint Kelemen Károly, Kiss Antal és Tóth Miklós a mát- raszöllösi mészkőbányából 35 kilogramm robbanóanyagot ra­boltak el azzal a céllal, hogy kedvező alkalom esetén rob­bantásokat hajtsanak végre a megyében. Az öt vádlott elő­zőleg megbeszélt terv alapján vitte véghez a lopást. 5-én éj­jel Kiss és Geczko tehergép­kocsiján -mindannyian a bá­nyához mentek, ahol Tóth az 1956-os felforgató események folytán szerzett fék-puskáját Csohá-ny István bányaőrre szegezte, a raktárkulcsot ’ kö­vetelve tőle. Mivel a kulcs nem volt az őr birtokában Tóth és Geczko lefeszítették a lakatot a lőszeres raktár ajta­járól, majd. az elrabolt anya­got az autókra pakolva, eltá­voztak. A kedvező alkálöm cáü- pán három napig váratott ma­gára. A december 8-i salgó­tarjáni ellenforradalmi meg­mozdulás hatására tíeczko és Kiss felrobbantottak egy Hat­van vasúti hidat, melyhez 10 kg robbanóanyagot használtak fel, a megmaradt 25 kg-t pedig Geczko házának pincéjében rejtették el Pásztón. A bűn­cselekmény szervezője Alapi, rendszeresen hallgatta a Sza­bad Európa adót és mélysége­sen szégyellíe úszítói előtt, hogy immár december havát mutatja a naptár s ő és bandá­ja még mindig nem vette ki részét „hazafiúi“ kötelességé­ből. Lassan elmúlik a forra­dalom s mi még semmit sem csináltunk, ne legyünk tétle­nek, jelszavak kíséretében el­rendelte a Kövicses patak hídjának felrobbantását. A bí­ró kérdésére: vajon eszébe ju­tott-e mennyi áldozata lehe­tett volna tettének, ha idejé­ben ki nem tudódik az eset, „nem”-mel felelt. Hogyan is juthatott volna eszébe, hiszen az ő felesége és gyermekei ott­hon voltak, más élete pedig, mit sem számított neki. Alapi a kihallgatás sorún számtalanszor ellentmondásba került saját magával. Hol azt mondta, tudott a híd felrob­bantásának tervéről, hol pedig azt, hogy fogalma sem volt ró- lg. Sokat hazudott és nem em­lékezett arra, hogy ő bíztatta volna fel bűntársait a robba­nóanyag elrablására. Decem­berben még naponta lelkesí­tette őt a Szabad Európa vi­csorgása. A lelkesedés köze- pett természetesen nem volt ideje tudomást venni a Kos- suth-rádió azon adásairól, amelyben felhívja a figyelmet a statárium kihirdetésére. „Hídrobbantásunkkal csupán az volt a célunk, mondja Ala­pi, hogy megakadályozzuk a diákok „deportálását“ Orosz­országba.“ Valódi céljuk vi­szont az volt, hogy feltartóztas­sák a gyá'.akba igyekvő dol­gozókat s megbénítsák a vasúti teherforgalmat. Geczko, a bűnszövetség má­sik tagja, büntetett előéletű. Nem kellett sokáig bíztatnia Alapinak a robbantás véghez­vitelére. Tóth szakszerű útmu­tatása alapján, hogyan kell a gyutaccsal bánni, gyors és precíz munkát végzett, Kiss segítségével. Sem Geczkónak, sem a többi­nek nem jutott eszébe, milyen következmények várnak egy vasúti sin levegőbe röpítésé- vel. Aljas céljukat népköztár­saságunk helyzetének nehez­ítésére használták fel s hasz­nálták volna továbbra is. A házkutatások során Geczko házának pincéjében megtalál­ták a robbantás után fennma­radt 25 kg robbanóanyagot; Tóth Miklós lakásán 250 darab gyutacsot, 30 méter gyújtózsí- nórt, 1 darab géppuskát 150 darab tölténnyel. A hídrobban- tághoz Tóth adta át Kissék­is tudott arról, milyen célra használják fel Alapiék a rob­banóanyagot s a bánya helyi ismeretében ő vezette el őket a lőszerraktárhoz. A vád, a vádlottak beismerő vallomása és a tanúkihallgatások alap­ján bizonyítást nyert. Geczko és Alapi többször ismételte, hogy ők „megtévesztett em­berek ..De lehet-e csupán a ■megtévesztés sugallatára hi­dat robbantani, fegyvert és lő­szert rejtegetni?! Mert, ha va­lakit megtévesztenek, éz a té­vedés nem tarthat hetekig, hónapokig. Vagy, ha tart is sokáig, a rögtönbíráskodás ki­hirdetése nem volt elegendő ahhoz, hogy kijózanodjanak? Ök, nem egyszerű megtévesz- tettségtől, vagy a félelemszül­te hallgatástól dugdosták gyil­kos szerszámaikat.;. Nem, Nem azért, hanem aljas ter­veik voltak későbbi időkre nézve. Ez a banda egy újabb kedvező alkalomra várva egy­szerűen gazemberségből nem vette figyelembe a statárium kihirdetését. De előbb, vagy utóbb minden gazságra fény derül. Egy bűnös sem kerül­heti el a büntetést. Az öttagú diverzáns banda ügyében a hadbíróság rögtön­ítélő tanácsa május 6-án a kö­vetkező ítéletet szabta meg: Geczko István első-, Alapi László másod-, Kiss Antal ne­gyed- és Tóth Miklós ötödren* dű vádlottakra kötéláltali ha­lált, Kelemen Károlyt 15 évi börtönbüntetésre ítélte. Elsői és másodrendű vádlottakon ai ítéletet végrehajtották, ne­gyed- és ötödrendű vádlottak kegyelmi kérvényét a rögtön­ítélő bíróság a Népköztársaság Tanácsa elé terjesz­domása volt a bűncselekmény j Elnök elkövetéséről. Kelemen Károly j tette. és Salgótarján közötti j >#• A NAGY CSALÁD Akar egy nagy család. Iffy lehetne a legjobban jellemezni a 102 dolgozónak otthont nyújtó kazári munkásszállót. Ezt a nagy családot látogattuk meg. Az idő 3 óra. A barátságos szobák, a napfényes ebédlő még üres. A délutános műszak már elment munkába, s a délelőttös* szak dolgo­zói még nem értek haza. Egyedül csak az idős Miklós Mihály bácsi van otthon. Már megebédelt s olvasgat. Viskárdi Gyulám* az utolsó simításokat végzi, hogy rend legyen, mire a többiek hazajönnek« Nem kell sokáig várni, mert már jönnek is. Györgyről. Gusztáv­ról, Szurdokból, Tőkésről, és még ki tudná felsorolni a sok üzemet, ahol a szálló lakói dolgoznak. Egy azonban biztos. Nem hoznak szé­gyent Jakab elvtársra, a szálló gondnokára. Igazolatlan hiányzás már ma ismeretlen a szállóbeliek körében. — No. de nézzük, mi történik. Lekerült a bányászruha és a meleg viz is lemossa a szénport. Ezután talán mondani sem kell. hogy jólesik az ízletes ebéd. Mint hallottuk, minőségileg és mennyiségileg is megfelelő. _ Ebéd után jólesik a pihenés. Ilyenkor benépesül a szálló parkja (főleg, ha jó napos idő van). Előkerül a levélpapír, a ceruza és megy a levél messze Cserhátsurányba. vagy Nyíregyházára. Viszi magával a hírt: „Jól vagyok.’» Van. akit otthon feleség és kisgyermek vár. van« akit a szülök. Előkerül az újság, a sakk. Benkő János és Katolin János már három éve vannak itt. egy faluból jöttek. Most is együtt sakkoznak. Baráth István még csak három hete jött. de már ő is ott­honosan érzi magát. Kiss János az újságot olvassa« Sokau vannak a szállóban fiatalok, akiket csak a szülői ház vár odahaza a távolban. Eljöttek 150—200 kilométerről és kissé nehezen, de már megszokták a mi hegyes-völgyes vidékünket. Megszerették a bá­nyát, van. aki már semmi pénzért nem hagyná el. De meg­szerették a kazári lányokat is. Jelen­leg három vőlegény van a szálló lakói között. Deda Gábor. Székely Sándor, és Nagy Gábor. Deda most Salgótarjánban van. így csak Szé­kelyt és Nagy Gá­bort tudjuk a fény­képezőgép lencséje elé hívni. Hamaro­san meglesz a lak- zi is és utána ők már. mint kazáriak szerepelnek a nyil­vántartásban. Búcsút mondanak a szálló­nak. a családi ott­hont választják. S hogy talán még nincs több vőlegény, annak okai a kazári lányok is. hiszen, miért nem ügye­S3bbek? Hortobágyi =-Foto: Gergely

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents