Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-28 / 33. szám

6L3EN flltíJUP 1) A uiC£q, *uiAháso**tá£qákak tuufa sesaqnmf&i&i! * Uj élet születik Karancskesziben Ezek a jó meleg április végi napok az igazi jó gazdát a föl­dön találják. Akad tennivaló mindig, alig végez a szántás­sal. vetni kell, alig kerül a földbe a vetemény, máris sür­get a növényápolás, meg ezer­nyi egyéb apróbb-nagyobb tennivaló. Karancekeszi határában :ar- kállanak az élénk színű gaz­dag mintás női szoknyák. A családfők többnyire az iparban dolgoznak, az ekét-kapát fel­cserélték csákánnyal, szer­számmal. A földekre asszo­nyaik kerültek ki. De azéri mégis jól halad a munka. Per­sze maradtak azért még hűsé­gesek a földhöz mások Is. El sősorban a régi, idősebb gaz­dák. Ezek most szeretnék meg­mutatni, hogy sok mindenre képes a karancskeszi dolgozó paraszt. Mindenekelőtt ónálló gazdakör létrejöttét tervezik. Már jó előre kidolgozták fel­adatkörét' is. Egyelőre azon fáradoznak, hogy helyi erőve] vizsgálják meg a különféle ta­lajokat, közös ésszel, jó meg­fontolva döntsék el, mire leg­alkalmasabb az itteni vidék, milyen növényféléket leggaz­daságosabb termelni. Eleinte — míg megerősödik ez a létesülő gazdakör — segítségül hívják az állami gazdaság és a gépál­lomás szakembereit is. A fő cél az, hogy végre sok terv és szóbeszéd után megvalósítsák a lehető legbelterjesebb gaz­dálkodást. Tervek, öt letek, javaslatok A gazdáktól jött egy újabb ötlet, és most a tanácson er­ről is tervezgetnek. Van 95 holdnyi állami tartalékföld, azt a közeljövőben gyümölcsfák bal telepítik be. A szükséges talajvize gálati munkákat már is elvégezték. A tanács élére mostanában került oda az el­nök. Javakorabeli férfi, Bocsó Gyula, meg van már az élet­tapasztalata az elnöki munká­hoz. Tele is van sok-sok terv­vel, elképzeléssel. El lehet mondani róla, hogy új életet visz a községi munkába, len­dületet, merész elképzeléseket. A tanács most tervez, java­sol, határozatokat hoz. Nem tűrhe.„ tovább például a ren- d.—nség. ß sok piszok, sze­mét az utcákon. A tanácsülés a háztulajdonosokat, a közte­rek, főútvonalak környékén la­kókat kötelezi házuk táiának kitakarítására, a rend, tiszta- fa J biztosítására. Ez a község annyit, de annyit fejlődött 45 óta. Van a faluban 550 lakó­ház, ebből 123 épült a nép ál­lamában, államkölcsön segít­séggel. A szövetkezetiek leg­többje szén. úi. egészséges csa­ládi házzal büszkélkedik. Az 550 lakóházból 417-ben rádió szól. Lemérhetetlenül nagy en­nek a magas számnak a jelen­tősége. Az embereiket ma már érdekli a politika, a napi bel­földi és külföldi eseményeket, új híreket élénk figvelemrrnel kísérik. Törődnek a világ bo­nyolult eseményeivel, érdek­lődnek a napi újabb és újabb fordulatok után. És emellett szórakozik, mű­velődik ez á falu. A múlt év­ben például hétszer volt lenn a Faluszínház. Az előadásokat 2317-en nézték meg. A község lakosadnak száma 2183. Tehát erv-e w előadást megnézett a fVu aoraja-nagyja, sőt a kör­nyező községeket is ide von­zotta a ku’tűra mágnes-ereje. Fejlődik alakul, bővül ez a szép kis, hegyek ölében meg­búvó község. Sokoldalúan gon­doskodnak a falubeliek éle­téről a falu gazdái. Például most oldódik meg valame­lyest a p>edagógusok igen nagy lakásproblémája. Most kapnak két-két szobás nevelői lakást. A szeretett pedagógusokkal együttérez az egész község. Szívből jövő segítségüket is felajánlották, amit csak tud­nak szívesen elvégeznek, hogy mielőbb fedél alá juthassanak a tanítók; Gondok, bajok, feladatok No persze nem megy min­den a legsimábban. Van itt sok-sok gond, probléma is- A gépállomásfoeliek például mun- kahdányról panaszkodnak. A biztosított önállóság körzetük­ből négy tszt-t kapcsolt ki ügy, hogy traktort szereztek be és nem tartanak igényt a gép­állomás munkájára. Ezt bí­zón v nar'on megérzik. Ott állnak 15 kijavított géppel munka nélkül. Erre úgy pró­báltak segíteni magukon, hogy vállalnak minden csip-csup munkát, tepsikészítést, folto­zást; sírkereszt javítást és sok­féle egyebet. Hogy helyes-e ez, vagy sem, ezen el lehetne vi­tatkozni. Sok a gond, van elég probléma kétségtelenül. A legjobb szakemberek, vontató­sok, géoészek hagyták itt a gépállomást, hogy biztosabb fixfizetéses állást keressenek. Visszatartaná nem lehetett semmilyen jogcímen őket. De munkájuk hiányzik, bár ugyanakkor még fizetési gon­dokkal is küzd a gépállomás. Aztán még itt vannak a nap­közisek. Borzasztó szerencsét­len ötletként éppen a gépállo­más épületébe bírták elhelyez­ni őket. Az apróságok folyvást a gépekre másznának, tíz óvó­nő éber szemére lenne szükség, hogy kellőképpen vigyázhassa­k rájuk. Bár eddig — merő szerencse — baleset nem tör­tént. Az óvoda problémája elég súlyos, az elsők között kellene megoldást találni rá. Ezt beszélik Karancsalján... A Béke Termelőszövetkezet két darab hegybe épített pincét kapott az erdészettől. A pincét néhány méterrel meghosszabbítják és benne étkezési gombát fognak tenyészteni. Nagy jövedelmi forrásává válik a gomba ter­melése, hiszen a három-négy kilométerre levő Salgótarján kedvező piacnak bizonyul. * Az év végére 25 darabra szaporítják a te­hénállományt. Felnevelik a tenyésztésre al­kalmas üszőborjakat is. Ezzel párhuzamosan növelik a takarmánytermő területüket. A szántóföldi művelésre alkalmatlan hegyolda­lakat fűmagkeverékelkkel vetették be. Állami segítséggel és saját erőből befejezik a tégla­silók építését. • Ez évben kát. holdanként 120 kilogramm szemcsézett szuperfoszfát és 80—90 kilogramm nitrogén műtrágyát használnak feL E műtrá­gyamennyiség az elnök számítása szerint kát. holdanként 3 mázsa többlettermést eredmé­nyez, * Ez évben nem lesz nagyobb beruházás a Béke szövetkezetben. Állami hitelből vesznek egy 16 soros vetőgépet, saját és állami hozzá­járulással 10 darab tehenet vásárolnak és sa­ját erőből felújítják gazdasági felszerelései­ket. Készítenek többek között új talajsimítót és hengert. Érdekes, hogy a Béke vezetőit és tagjait nem ragadta magával a gépvásárlási láz. A szövetkezeti parasztok azt tartják, nem tud­nák gazdaságosan kihasználni a vásárolt gé­pet, éppen a szántóterület kicsisége miatt. Meg aztán a Béke-beliek addig nyújtózkod­nak, ameddig a takarójuk ér. Nem kedvelik a sok adósságot. Nagyon helyesen gondolkodnak a Béke-beliek! • Egyelőre nincs könyvelője a szövetkezetnek. Juhász szövetkezeti elnök véleménye szerint olyan könyvelő kellene a szövetkezetnek, aki az elnöknek is segítséget tudna nyújtani. Pél­dául ellenőrizné, hogy elegendő abrakot kap­nak-e a fejőstehenek, vagy felmérné a tagok által elvégzett munkát. Egyszóval: értene a földműveléshez, a könyveléshez és együtt erezne a tagsággal. F. funkció betöltésére egy fiatal mezőgazdász felelne meg a legjobban. A szövetkezetben tervszerű gazdálkodás fo­lyik. Ezért minden tagnak bőven akad mun­kája. Részesművelést nem alkalmaznak. „Nem azért szövetkeztünk” — jelentette ki az elnök. Igaza van! A részesművelés rontja a szövetke­zet hírnevét. Jól tudják ezt a Békében. Meg aztán győzik a munkát. A múlt évben még a gabonacséplést is a tagok végezték. Okulhat­nának e példából a többi szövetkezetek^ • A Béke-beliek is változtattak az alapsza­bályzaton. Például a tagok által behozott ál­latok és gazdasági felszerelések árát öt év alatt teljesen visszafizetik. Ezen összegekből a szövetkezeti alapba nem vonják le a 20 szá­zalékot. A szövetkezeti alapot a szövetkezeti parasztok által termelt javak egy részéből lé­tesítik. GOMORI HENRIK: A belterjes mezőgazdálkodás lehetőségei megyénkben Az állatsűrűség biztosítása A takarmánybázis biztosí­tásával egyidejűleg gondos­kodni kell az állatsűrűségről is. Megyénkben az állatsűrű­ség jelenleg három, mely azt jelenti, hogy egy számosállat­ra három kataszteri hold mű­velhető terület esik. Úgy néz ki, hogy ez a szám igen jó. Azonban, ha közelebbről meg­vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az elosztása rossz. Egy- egy gazdaságban, egy-egy dol­gozó parasztnál ez a szám még javul, egyeseknél pedig egyál­talán nincsen állat és így nincs trágyagyűjtési lehető­ségük. Nagy hiba, hogy megyénk ben a szarvasmarhaállomá­nyon belül a tehénlétszám csak 37 százalék. Tehénlét­számot legalább 50 százalékra feltétlenül szaporítani kell és az lenne a leghelyesebb, ha ezen szaporodás az állatnél­küli gazdáknál következne be. Az egyes állatfajok és meny- nyiségük beállítását a meg­termelhető szálas, szemes és vizenyőstakarmányok, a legel­tetési lehetőségek, azoknak K< Egy új párttag története faét ev híján ötven éves már, de ahogy munkatársai mondják: „jól tartja magát“. Sőt az utóbbi időben mintha még a kedve is megjött volna, az asz- szony meg egyszerűen nem érti, hogy öregségére házépítésbe kezdett. Nem azért méltatlankodik élete hűséges tár­sa. mintha nem lenne szükség a házra, hanem azért, hogy már harminc évvel ezelőtt jó lett volna. De akkor nem le­hetett . .; Zsosa János — a történet szereplője — a Salgótarjáni Üveggyárban dolgo­zik. Nem öreg munkás — már ami az itt töltött idejét illeti. 1939-ben került az üzemhez. Harminc éves volt ekkor, de már előzőleg végig járta a proletár­élet nyomorúságos útjait, útvesztőit. Ha visszaidézi élete sorát, nem sok szép jut eszébe. Alig múlt tizenkét éves, de már dolgoznia kellett. Igaz, nehezen vették fel az Acélárugyárba, mert igen vékonydongájúnak találták. Erősen mustrálgatta a mester is, de „ha már tizennégy éves, hadd jöjjön“. Így mondta a mester. Tizennégy évesnek öregítette magát, mert máskülönben nem vették volna fel. Nyomorúságos boldogság volt ez számára, örült, hogy dolgozhat, hogy kereshet a családnak, de a munka rém nehéz volt. A szögpa- kolóban dolgozott Varga József nevű cimborájával. Még otthon játszaniok kellett volna, az iskolai leckén tömi a fejüket, és ők hatalmas 100—120 kilós szöggel teli ládákat huzigáltak, vonszol­tak a daruk alá és még arra is ügyel- niök kellett, hogy ha mester jön, vagy más elöljáró, akkor emberesen bírják a munkát. fgy élt. De hogy ne csak a túlhajtott munka keserítse életét, ei-ről is gondos­kodtak. A munkaidő reggel 7-től este 8 óráig tartott. Mint afféle proletárfiúnak, akit a tőke nemcsak megtört, de hű a1 attvalónak is kellett lennie —■ leven­tére is kellett volna járnia. De a kettőt nem lehetett egyidőben csinálni. Elma­radt hát a leventéről. Nem maradt eny- nyiben a dolog. Egy napon az Irodában megjelent az oktató és „kihallgatta“ a kis Jancsit. Ügy megpofozta, hogy bár­mennyire is fájt otthagyni a sok szöget, a darut, meg a nagy gyárat, mégis el kellett válnia. Nagyon megérezte a csa­lád, de mi mást tehetett:: , Aztán, hogy a család nyomorúsága és a sok gyerek árvasága teljes legyen, meghalt az édes*. Ezután kezdődött meg a kis Jancsi igazi kenyérkeresése. Való­ságos kenyérkeresés volt ez, hol a gyár­kapuk előtt ácsorgott és várta a szeren­csét, hol a városházán, ahol akciós munkát szeretett volna kapni. Néha si­került is Pár hónapra. Dolgozott ezalatt csatorna- és vasútépítésnél, kőbányá­ban, sőt volt, amikor szobafestést is vállalt. így élt. Keveset tudott a gyárak vi­lágáról, de onnan az a hír járta, hogy ha sokat is kellett dolgozniok, vala­hogy mégis jobban boldogulnak, mint ők. alkalmi munkások. Már az is meg­alázó volt számára, hogy úgy kellett kí- nálgatni magát a munkaadóinak .;; És annak hangulatától függött, hogy lesz-e a családnak kényér, vagy köpi almok kell. Hiába, a gyárban sok munkás dol­gozik és erős a sok ember. Időnként ar­ról is hallott, hogy sztrájkolnak.. és béremelést követelnek ... Nem értette a dolgot. Nekik sokszor még munkájuk sem volt, pvakran meg kellett eléged­niük a legalacsonyabbra szorított bérrel is. s ők meg.;. harcolnak. Különös szép világ képe rajzolódott ki benne a gyárról. Csodálta azt a külö­nös erőt, amely összefogja és valahogy meg is erősíti az embereket;; i így élt. 1939-ben aztán végre teljesült vágya: bekerült a tarjáni üveggyárba. Itt kez­dett rájönni, hogy milyen nagy is a dol­gozók együttes ereje. Megszokta, meg­szerette a gyári munkát. Amikor az egykori leventét, akit pofonnal kénysze­rítettek katonáséira, elvitték „igazi“ katonának és amikor 1948-ban a fog­ságból visszatért, újra az üveggyárba jelentkezett munkára. Sokat dolgozott, de valahogy most könnyebben ment a munka, mint régen. Nem kellett már munka után a kocsmákban néhány fil­lérért zenélgetni, mint akciós-munkás korában, és mégis jobban boldogultak. Nem külön felszólításra, de valahogy becseppent a közösségi munkába is. Sajtófelelős lett. Szervezte az olvasókat, a párt lapjának és lassan-lassan, észre­vétlenül maga is közel került ahhoz a korábban oly titokzatosnak képzelt erő­höz, ami úgy megerősíti az egymagában oly gyenge munkásembert. Nem más­nak, csak úgy magának többször is mondogatta, hogy jó lenne közéjük áll­ni. Csak nem lett semmi a dologból. Zsosa János lassan-lassan olyan emberré lett. ahogyan a költő mondja, aki túLniéz szobája falán. A közösség ügye, baja sajátjáé lett. De érdekese a családjával is több gondja, öröme. Ha mostanában valakiről írunk, elke­rülhetetlen, hogy ne beszéljünk októ­berről, arról, hogyan vallott színt ekkor emberünk. Zsosa János nem hős típus — egyszerű, becsületes munkásember. Szükség van-e arra egyáltalán, hogy a munkás igaz emberségét különleges hőstettekkel igazolja? Zsosa János mun­kásember. Becsületesen bejárt a gyárba a legnehezebb napokban is. Két alka­lommá) odahazúlról (Rokkant-teledről) jövet a katolikus templomnál fel is tar­tóztatták: „hogy mer dolgozni, amikor az ország vérzik“. Ő ment, csak ment és minden nap elvégezte feladatait. Fe­nyegették — de ő dolgozott. Az események véglegessé tették elha­tározását — feltétlen párttag lesz. Bár­mi történik is, kérni fogja felvételét. Tudja, megtanulta hol a helye. Es amikor februárban megkapta a párttagságát igazoló lapot nagyon jól­eső érzés fogta el. örült, hogy most már azok közé tartozik hivatalosan is, aki­ket ő oly igaz embereknek tart,;; Zso­sa János, aki oly sokat ácsorgott a fel- szabadulás előtt munkára várva a gyár­kapu előtt — párttag lett. Sohasem vol* egyetlen pártnak sem a tagja, most majd ötven éves fejjel, tiszta szívvel csatlakozott az MSZMP-hez. Egy új párttag története. Egy becsületes munkásember elete- nek jelentős állomása ez. Túrái Lajos távolsága, valamint a terü­letek nagyságának arányában kell kialakítani. Figyelemmel kell lenni a fű állomány össze­tételére és az összes takarmá­nyok megtermelhetőségére. Egy-egy gazdaságban . vagy községben lehetőleg egységes fajta állatot kell kinevelni. Ha az állatállomány jelenleg ve­gyes, úgy igyekezni kell a leg­jobban értékesíthető, a leg­jobb takarmányértékesítő ál­latokra átcserélni. Ha ezt el tudjuk érni, nem kell vásárról vásárra járni az eladás végett, mert a felvásárlók az ilyen állatokat ismerik és szívesen vásárolják fel helyben. Miután mezőgazdálkodásunk szerves részét képezi az állat­tenyésztés és enélkül eredmé­nyes növénytermelés el sem képzelhető, e két üzemág fej­lődésének együtt kell haladnia. Magától értetődő azonban, hogy az állattenyésztés bel­terjesség felé való tolódása csak akkor következik be, ha növénytermelésünk jellege erő­teljesen a belterjesség irányá­ban bontakozik ki. Miután kormányzatunk intézkedései folytán tág lehetőségei vannak a belterjesség felé való hala­dásnak, úgyszólván birtok ha­tár nélkül, azért fnégis a leg­fejlettebb tenyésztési és ter­melési eljárásokat eredménye­sebben lehet összefüggő terü­letegységen alkalmazni. Az állattenyésztés belterjességé­nek alapvető feltétele a takar­mányozási problémán kívül a helyes arány kialakítása a szarvasmarha és a sertéslét­szám között. Az elmúlt években szerzett tapasztalatok azt igazolják, hogy a megye területén lévő legtöbb gazdaság takarmány­hiánnyal küzdött, mely leg- kirivóbban a szarvasmarha­tenyésztés vonalán éreztette hatását. Az utóbbi években sok szó esett a rétek és legelők hoza­mának növeléséről. Maga az a tény, hogy a réteket és legelő­ket gondozzák és trágyázzák, nagymértékben elősegítené ál­lattenyésztésünk takarmány ellátását. A kidolgozott javí­tási és trágyázási módszerek alkalmazásával rétjeink lege­lőink hozamát a jelenleginél 2—3 szorosára lehetne emelni. Ezzel állataink jobb, olcsóbb, természetszerűbb takarmányo­zását érnénk el, hiszen egész­séges, edzett állatokat csak jó legelőn lehet nevelni, kivált­képpen a növendékállat fejlő­déséhez az nélkülözhetetlen. Milyen módon és milyen eszközökkel növelhetjük a ré­tek és legelők hozamát. Tavasszal a rét vízteleníté­sére kell ügyelni, a vízleveze­tő árkokat kitisztítani a pangó­vizeket levezetni, mert ha hosszabb időn keresztül így áll, kiöli az értékesebb édes­füveket és helyüket átveszik a takarmányozásra alkalmat­lan savanyú füvek. A vakond­túrásokat- és hangyabolyokat egyengessük el. A gyep nélkül maradt részeket fűmaggal ves­sük be. Amennyiben még nírl- csenek megfüvesedve a zsom- békok, hátára fordított fogas­sal e munkát meg tudjuk gyorsítani. Megyénkben hagyományos­sá vált már a rétek késői ka­szálása. Ennek következtében a legértékesebb tápanyagok eltűnnek és sokszor csak „fű­szalmát“ raknak kazalba. A késői kaszálás károsan befo­lyásolja a sarjúnövekedés meg­indulását. Mivel a sarjadzás a nyári nagyobb felmelegedés idősza­kára esik, a késői kaszálásból származó károk okulására szolgáljon egy példa: 1 kg. jóminőségű rétiszéna fehérjetartalma 45 gramm, 1 kg. elvénült rétiszénáé 32 gr, 10 q. ilyen rétiszénánál a ki­esés 13 000 gr. fehérje. Ez a mennyiség 1 liter tej előállí­tásához szükséges, 50 gr. fe­hérjét alapulvéve, 260 liter tej termeléséhez lenne elegendő. Akkor kaszáljunk tehát, amikor a vezérfüvek, vagyis a többségében levő szálfüvek virágzásban vannak. Az el­mondottakon kívül mint a hozamok növelésének fő esz­köze, nagyon fontos a rétek és legelők trágyázása. Az állan­dóan gyeppel borított területek sokkal több növényegyedet tartanak el területegységen­ként mint a szántóföld. Szán­tóföldön még gabonavetés ese­tén is 2.5—3 millió növény van, a legelőn és réten pedig 1 kh-n 10—15 -millió. Igaz, hogy a gyepnövény egyedei kevesebb tápanyagot követel­nek, mint a szántóföldiek, de mégis jelentős tápanyagot von­nak ki évenként és amennyi­ben nincs visszapótlás, az érté­kesebb fűfélék átadják helyü­ket a kevésbé értékeseknek; A rétek trágyázását ősszel végezzük el, melyhez használ­junk 150—200 kilogramm szuperfoszfátot, érett istálló- trágyából 120—140 mázsát, komposztból 60—80 mázsát kataszteri holdanként 4—5 éves időterjedelemben. Tavasz- szal a fűnövekedés serkenté­sére ajánlatos 50—60 kilo­gramm péti-sót használni. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents