Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-28 / 33. szám
1957. április 84. NÓGRÁDI Népuiság & BALASSAGYARMAT ÉLETÉBŐL Nagy körültekintéssel, készülnek Balassagyarmaton május elsejére Még egypár nap és itt lesz május elseje. Ez Balassagyarmatot is felbolygatta, mert a nemzetközi munkásosztály seregszemléjén ők is a hagyományokhoz méltóan akarnak felvonulni. Minden iskolában, üzemben, még az üzletekben és hivatalokban is lázasan, versenyszerűen készülődnek a felvonulásra. Miben áll ez a versenyszerű készülődés? Abban. hogy a vállalatok saját, legkorszerűbb termékeiket akarják bemutatni. S hogy mik lesznek majd bemutatva? .;. Ezt mindenhol titokban tartják, május elsejei meglepetésnek szánják. Azért mégis sikerült valamit megtudnunk. Hogy mit? ..; Csak olvasóinknak áruljuk el. Az iskolák mindegyike felvonul. méghozzá úgy, hogy a megfelelő osztályok együtt lesznek. Ezt azért teszik, hogy nem minden iskola egyformán jól áll anyagiakban és így a versenyzés sem lenne igazságos, egészséges. Itt is titokban folynak a készülődések. Mégis sikerült annyit megtudnunk, hogy az MTH iskolától minden tanuló saját szerszámaival vonul maid fel a Petőfi általános iskolások pedig egy több. mint kétméteres galambot visznek az iskolások élén. A műanyaggyár dolgozói az eddig legszebb és legjobban bevált műanyaggyártmányaikat mutatják majd be. Többek között padlóburkoló lemezt, műbőrmintá- kat (amelyekből a szandálokat, retikülöket készítik), esőkabátanyagokat, műanyagszőnyegeket és amint hallottuk, szeretnék érzékeltetni a felvonuláson magát a műanyag gyártását. A vendéglátó, a vágóhíd es az állatforgalmi vállalatoknál a legnagyobb talán a készülődés. Egyesek úgy vélik, hogy az elmúlt évek szokásainak megfelelően az idén is közösen vonulnak fel. (így értesültünk mi is erről.) Az elmúlt években is ők voltak és ebben az évben is ők lesznek azok, akik legjobban csiklandozzák majd étvágyunkat. Ugyanis egy autón teljes húsboltot rendeznek be és a ligetben — ahová az ünnepi felvonulás után mennek — három darab 16 méteres sátorban árulják majd a hideg-meleg ételeket, süteményeket és az Italt is. A népbolt. a KIOSZ és a KTSZ-ek úgy hallottuk, a köz- alkalmazottak is felvonulnak. Itt is nagy a készülődés. De hogy mivel akarnak felvonulni. innen még semmi nem szűrődött ki. Lehet, hogy ez lesz a legnagyobb meglepetés. Balassagyarmat külsőségeiben, mondhatnánk egy kicsit megkopott. Az idő megviselte, kopárabb, piszkosabb is lett. De már van törekvés a város szépítésére. Már vannak terveik és még e hónap 23-án a városi tanács is napirendre tűzi majd. A városok lakói — de a városi tanács dolgozói is — úgy vélekednek, hogy Balassagyarmatot virágos várossá változtatják. Már eltervezték a város parkosítását, először a Fő út két oldalán. Az előkészületi munkálatok már folynak. Mint ahogy a virágkertben nincs és nem is illő a szemét, éppen ezért Balassagyarmaton I is többeket foglalkoztat az a Balassagyarmaton újabb családok szabadulnak meg évek óta tartó lakásproblémáiktól. A napokban a terményforgalmi vállalat, a pénzügyőrség, a tejipari vállalat, a földművesszövetkezet hordójelző hitelesítő állomáshelyiségei — a hivatalok csoportosítása folytán — felszabadultak és HANGVERSENY BALASSAGYARMATON A Balassagyarmati Tanítóképző dísztermében május 4-én este 7 órai kezdettel hangverseny lesz. A tanítóképző hangversenyén közreműködnek;: Vácziné, Roknyák Zsuzsa (zongora), Szüts Pál (gordonka), Váczi Gyula (zongora), Virág László (hegedű), a Salgótarjáni Állami Zeneiskola művésztanárai, a Balassagyarmati Tanítóképző és a gimnázium vegyeskara, Réti. Zoltán vezényletével. gondolat: hogyan kellene a város parkosításával egyidőben Balassagyarmat tisztítását, tisztántartását is megoldani. A virágos városban bizony nem illő a szemét és Balassagyarmaton akad belőle éppen elég. Az a legnagyobb baj, hogy az összegyűjtött szemetet több mint három kilométerre kell elhordani, ezt pedig lovaskocsival nehéz győzni. Egy Zetor- traktorra lenne szükségük, amellyel gyorsabban tisztíthatnák a várost, hogy mielőbb tiszta, a virágoktól illatos, mindenki számára megnyerő, egészséges lehessen Balassagyarmat. így tizenhat család kaphat új, egészséges otthont. Ezenkívül — mivel a járásbíróság a mo- gvei bírósággal egy épületbe költözött — még felszabadult egy épület, melyben két iskolának lett napközi otthona, s emellett egy család is kényelmes. egészséges otthonhoz jut. Parkosítják, csinosítják városukat Több épületet felszabadítottak lakás részére Vádolnak az áldozatok Már a hetedik hónapja, hogy elszakadva a szülőföldtől, szerte a világban bolyongnak, társtalanul, elhagyatva magyarok. Hosszú hónapokon keresztül hírt sem hallattak magukról. Csak a különböző hírtudósítások sejtették, hogy csolódottan vergődnek a nyugati országokban, s reményeik lassan-lassan szertefoszlanák. Hazúg, lelketlen csábítás áldozatai lettek legtöbben. Nem akarunk menlevelet kiállítani számukra, hiszen a magyar kormány legmesszebbmenőikig elment. Március 31-ig minden lehetőséget biztosított hazatérésükhöz. Voltak, akik kijózanodtak, visszatértek és bátran szembenézve tévelygéseikkel. munkával teszik jóvá hibáikat. De örök intelemként, gondoljunk az októberi, novemberi napokra, hogy csábítgatta áldozatait a Szabad Európa Hangja, a londoni BBC, s az Amerika Hangja. Egymással versengve ígértek fűt-fát tejjel, mézzel folyó Kánaánt. A hazai bűnösök, akiknek volt miért menekülni, még tetőzték a hazugságokat és sok-sok embert tettek földönfutóvá, szakítottak szét családi életet, sodortak embereket a bizonytalanságba. Ma már a két hónap után egyre többen, a tőlünk is távol szakadtak közül hírt adnak magukról. A levelek keserű csalódás hangján beszélnek. Húbert Erzsébet valamelyik angliai lágerből ír. Ez az öregkorba hajló asszony az ellenforradalmi felkelés idején a hévízi üdülőben üdült. Egy napon két teherautó kanyarodott be az üdülőbe, felpakoltak rá csomagokat, embereket, s valahol Ausztriába álltak meg velük. Hogy tiltakoztak-e, vagy sem. nem tudni, de levele a megbánásról, szégyenérzésről beszél: ..Megundorodtam az emberektől. itt mindenki olyan erőszakos. De én már nem bírok tovább szenvedni. Elés: volt ebből az életből. Haza akarok menni, mert becsaptak. félrevezettek. Nem a saját akaratomból hagytam el az országot. Itt egy lágerben lakunk, egy fülke a lakásom. Konfekciós üzemben. mint kisegítő dolgozom. Csak haza. haza. Remélem, megbocsátják. hogy eljöttem. De legyen bárhogy is. visszamegyek, mert vissza kell mennem .. ,** A másik levelet Kiss György acélgyári munkás írta. Nem politikai okokból ment ki. Itthon könnyelmű léha életet élt. Sokat ivott, családjával nem törődött. Feleségét, kislányát Itthagyva vágott neki, szerencsét próbálni, de inkább az' apai kötelesség elől szökött. Levele, amit hazaiküld, összefüggéstelen. zavaros, egy kétségbeesett ember kusza gondolatait mutatja. „Nem tudok itt kivel beszélni. Szavam nem értik. Már magamban beszélek, hogv halljak magyar szót. Mindenki és minden idegen itt. Senki pártfogóm. Öh, csak haza. haza... Ha pénzem lesz. haza megyek! Igen. haza megyek! Történjék bármi is. haza megyek! Van reményem. Washingtonba küldtem egy levelet, kértem, hogy küldjenek haza. Még nem jött válasz. Öh, miért is jöttem el? Miért is nem szóltam neked. Ne sírjatok majd haza kerülök. Letelik ez a kis idő (nem tudni, mire gondol. Szerk.) és együtt leszünk. Azt mondják. nincs honvágy. Én is most tudom csak. mi ez. Azért ne sírjatok .. A harmadik levelet Csipke István, nagybátonyi bányász írta. Fiatal, alig 24 éves. Állapotos feleségét hagyta itt. Az erkölcsi lejtőn nem volt megállása, ivott, s erkölcstelen életet élt. Felesége mellett egy nagybátonyi nő is gyereket vár tőle. Mikor elment, a szomszédjával lakó bányász- társának is felvette fizetését, s magával vitte. A csapongó. Mindenen túl vagyunk, jelentette telefonon Mattié János. a Kisterenyei Állami Gazdaság igazgatója. Máthé elvtárs beszámolt arról. hogy minden talajmunkát elvégeztek, fejtrágyázták az őszi vetéseket, trágyát kapták a gyümölcsösök is. Nyolcvan holdon vetettek borsót. Ennek 80 százalékán elvégezték a szép kikelt vetés sarabolását. Elvetették a tavaszi keverékeket is. Túl vannak már minden tavaszi munkán, várják, hogy kikeljenek a növények és megkezdhessék a növényápolási munkát. Mivel a dolgozók tétlenkedkönnyelmű életet ' élő fiatal néhány sora kétségbeesett ke- sergés. „Nyugtalan vagyok, hogy nem látlak. Londonból már Blackpoolba vittek. Küldjél legalább fényképet. hogy enyhítsen valamit nyugtalanságomon. írd meg. hogyan vagytok. mi újság otthon Kedves Csillagom! Cgy fáj a szívem, nem tudom mi lesz velem. Munkanélkül vagyok .. A negyedik levél Balassagyarmatra érkezett, feladója Egyed Ferencné Kanadából. „Egy tengerparti városba kerültünk. Itt lakó magyar orvos vett bennünket pártfogásba. Nagyon jól bánnak velünk. Feri egy autószerelő műhelybe került dolgozni, de megbetegedett és elbocsátották. Másfél hónapja állás nélkül van. Most a megtakarított pénzünkből élünk, mert itt nincs táppénz... Ma még meg van a mindennapink, de nem tudjuk, mi lesz holnap. Haza szeretnénk menni, mert idegen itt a mi számunkra minden.” íme a lelketlen csábítás néhány áldozata. Ez lett tehát abból a sok ígéretből, amivel telekiabálták a világot. Valódi, hamisítatlan gengsztermódszer ez. Becsapni embereket,. tönkretenni, csak azért, hogy pillanatnyi politikai előnyöket érjenek el. Abban az időben kellettéit nekik a magyarok, hogy kirakatba rakják, mutogassák. Most pedig mint a használt rongyot, eldobják. Igen, ez valódi, hamisítatlan nyugati módszer. B. Gy. segítünk másoknak is ni nem szeretnek, a sztalinye- cükkel bérszántást vállalnak, hogy legalább egy kis plusz jövedelmet szerezzenek a gazdaságnak és saját maguknak. Napos csibét lehet vásárolni a MAGYARNÁNDORI ÁLLAMI GAZDASÁG Kelecsényi telepén március 28-tól. Az apában m&r napok óta forr a méreg. Ez a kis csitri úgy adja a nagy lányt, hogy ez már nevetséges. Az asszonnyal meg nem lehet szót érteni: „Te ne avatkozz bele, te ehhez nem értesz, ezt csak bízd rám, az anya dolga a nevelés”. Ezt kapja, ha megpróbál beleszólni a felesége „nevelési“ módszerébe, ha megpróbálja megértetni vele, hogy egy 13 éves lány még kislány. De nem hallgat tovább. Nem ám! Vége a béketűrésnek, megmondja a magáét. Csak jöjjön haza az a lány. Türelmetlenül nézi az órát. Mindjárt fél nyolc és még nincs itthon. Kora délután ment el, ródlizni, de biztosan megint fiúkkal kószál. Nem, ezt nem tűri tovább. A feleségének is megmondja a véleményét. Nem befolyásolja többé a sírásuk. Mától 'kezdve itt rend lesz! Nem engedi, hogy egy utcai nő váljék « lányból. Már most úgy mozog a kis taknyos, mint egy vamp. Nincs benne semmi természetes gyerekesség, pajkosság. Mindig a tükör előtt áll. Egy keresztül szalmát nem csinál itthon. Nem! Ez így nem megy tovább! Amikor Judit végre hazajön, még dühösebb lesz, mert látja, hogy a felesége a lehető legtermészetesebbnek veszi, hogy a lány ilyen későn jön haza és azt sem tudja hol járt. — Ide figyeljetek — tört ki — ha ennek mától fogva nem lesz vége, láttok olyan cirkuszt, hogy a fővárosiban sem különbet. Amíg az általános iskolába jár ez a kölyök, addig legyen olyan, mint minden rendes iskolás- gyerek. Majd adok én neki fiúkat. Mi lesz így belőle? Ha nem értetek magyarul, majd ütök! N Mondta volna tovább is, ha hagyták volna. De Judit a szokásos fegyverhez nyúlt, sírva fakadt. Tudta, hogy anyja rögtön a védelmére kel. íme most is. Lánya sírására az asszony dühösen kikelt magából. — Vén maradi, hogy megijesztette ezt a szegény kislányt, pedig az igazán nem tett semmi rosszat. Hát tehet arról, hogy olyan szép és tetszik a fiúknak? Menj a pokolba az ósdi elveiddel. Szégyellje magát, aki így bánik gyerekével. Ne félj kislányom, nem hagylak bántani. No, ne sírj már. Itt van 20 forint, majd holnap elmégy a Dérynébe. Azt a szép kesztyűt is megveszem, amit tegnap láttunk — babusgatta a lányt. Az emóer azt hitte, most mindjárt vagy meg. üti a guta, vagy agyoncsapja az asszonyt, vagy ... Semmit sem tett. Gyenge volt, mint mindig. Dühösen átment a másik szobába és A „NAGYLÁNY" megpróbálta mentegetni a pipogyaságát. „Elvégre kultúremberek vagyunk, nem csinálhatok botrányt.“ Maradt minden a régiben. A kislány egyre inkább eltávolodott osztálytársaitól. Már egyik sem szerette. Amikor azok vidáman játszottak, ö a frizuráját igazgatta. Amikor azok még patentharisnyát hordtak, ő nylont vett fel, amikor a többiek szívesebben beszéltek volna gyerekes csínyeikről, vagy a moziról, ő a szerelmesleveleit mutogatta. Egyik hónapban egy Jancsiba volt „halálosan szerelmes”, a másikban egy Laciba. Lassanként a gyerekek gúnyolódásainak a céltáblája lett. Sokszor panaszkodott az anyjának és az mindig neki adott igazat. — Ne törődj velük, Judikám, irigyek, mert te szebb vagy, mert szebben jársz, mint ők, mert a fiúknak te tetszel, nem ők. Juditot ez egy pár napra megnyugtatta, de mindig újra ellceseredett. Alapjában véve megvolt benne minden adottság ahhoz, hogy olyan legyen, mint a többi 13—14 éves lány. Félig még kislány, tele gyerekes tempókkal. Félig már kamaszlány, hiszen egy nagyobb fiú tegnap azt mondta, „hová siet kislány?” Nem sietsz, hanem siet — így magázva. A „kislány” három napig többet néz a tükörbe, mint máskor, többször fésülködik mint azelőtt. Aztán elhalványul ez az „élmény” és inegint olyan könnyedén, önfeledten kacag minden semmiségen, míg egy újabb élmény nem jön. De Judit nem ilyen. Hogyne lenne a többinek mulatságos, hogy olyan következetesen kitart a nagylányos viselkedés mellett. Persze, mivel nem igazán nagylány még, hát túlozza. Az egész osztály fuldoklik a visszafojtott kacagástól, amikor ő megy ki — vagy ahogy a gyerekeik mondják — „vonaglik” ki a táblához. Az osztályfőnöknő szerint „kígyózik”. Végeredményben egyre megy. A lényeg az, hogy a gyereknek — az anyja hibájából — sem a jóakaratú figyelmeztetés, sem a gúnyolódás nem használ. Az osztályfőnöknő megpróbálta az anyának megmagyarázni, hogy milyen káros, éppen a kislányra nézve, ha idő előtt nagylányt csinál belőle. Erélyes visz- szautasításban volt része: — Egyszer és mindenkorra kikérem magamnak, hogy az én Juditkámat folyton molesztálják. Mindig találnak szegénykében valami kifogásolnivalót. Egyszer a ruhája nem tetszik, máskor a frizurája, ez már igazán tűrhetetlen. Mit tehet itt az osztályfőnöknő, de az egész tanári testület is? És az apa? Legutolsó kitörése óta több hó. nap telt el. Belenyugodott volna, hogy a lánya nevelésébe egyáltalán nincs beleszólása? Egy este — régen készült már erre. csak félt a kudarctól — elhatározta, hogy megint megpróbál szépen, szeretettel, meggyőzően beszélni a feleségével. Tovább már nem halasztja. Judit szinte alig van itthon, egyre rósz-, szabbui tanul. Edzés, mozi, séta. Ez köti Iá minden idejét. Megvárta, míg a gyerek elaludt, úgy drukkolt, mint diákok az érettségi előtt. Egész este nagyon kedves volt az asszonyhoz. Hiába, megfelelő hangulat nékül ilyen beszélgetéshez nincs elég kurázsi. Az asszony kezében sebesen mozgott a horgolótű. Csodálkozva nézett föl, amikor az ura gyengéden kivette kezéből s oda ült melléje. És úgy ült melléje, mint valamikor régen. De elszokott ettől az utóbbi években. És még soha nem érezte így, hogy ez mennyire hiányzott. Az utóbbi évékben valahogy nem jól éltek. Látszatra ugyan minden rendben volt, de a valóság. A valóság az, hogy nagyon ridegek voltak egymáshoz. Egy pillanat alatt villan mindez keresztül az agyán s egyszerre rádöbben, hogy bizony ezért ö is felelős. Türelmetlen volt. Az ura minden szavára felcsattant. Nem beszélt meg vele semmit bizalmasan. Pedig milyen kedves. Akárcsak legénykorában. Kedvesen rámosolygott hát ő is. Az urát ezzel a kedves mosollyal mindig levette a lábáról, most bátorságot öntött belé. — Mártikám! Juditról szeretnék veled beszélni. De nagyon szeretném, ha szépen meghallgatnál és megértenél. Nagyon szeretlek benneteket, ezért kérem ezt. Aggódva figyelte az asszony arcát, nem csattan-e föl? Megkönnyebbülten, boldogan látta, hogy az figyelmesen hallgatja. — Az a gyerek idő előtt elvesztette a gyermekikor utolsó éveit, a kamaszkor oly sók érdekes újdonságot, szépséget rejtegető élményeit és lásd be kedves, hogy ezt nagyrészt neked köszönheti. Nem félsz, hogy pár év múlva számonkéri tőled ezeket az éveket? Amikor más, hasonló korú lány még legszebb, legboldogabb éveit éli, ő már mindent unni fog. Vagy nagyon is válogat majd és eközben képtelen lesz igazi mély érzésre, vagy tizenöt éves korában férjhez megy és tíz év múlva esetleg téged vádol korán elkezdett „felnőtt” életéért. Szeretnénk, ha továbbtanulna, egyetemre kerülne. De mi lesz, ha ott is állandóan csak a fiú ügyek foglalkoztatják? Ott magára lesz hagyva, mi nem leszünk ott. Mi a biztosíték így, hogy nem hoz majd szégyent ránk... De ha meg is őrzi magát tisztának? A lelkét nem tudja megőrizni. Ha havonként más fiúval csókolódzik, tud majd igazán szeretni? Vagy csak úgy férjhez megy egyszer, mert már benne lesz a korban?... Milyen anya lesz így belőle? Gondoltál te minderre? Lásd be, hogy nem lehet tovább ilyen felületesnek nevelni. Nem élhet csak a szórakozásnak ... Gondoskodjunk együtt arról, hogy itthon is jól érezze magát. Valahogy észrevétlenül érjük el, hogy olyan legyen, mint a hasonló korú kislányok és azok szívesen barátkozzanak vele, ne gúnyolják, mert másképp viselkedik. Meglátod, ha 'ketten szeretettel hozzáfogunk, menni fog... Neked is jobb lesz. Több örömed lesz benne, ha nem lesz ilyen nyegle, ha segít a házimunkában. Mondta, mondta, ki nem fogyott a szóból. Boldog is volt és szégyenkezett is. Boldog, mert az asszony ilyen megértőén hallgatta és szégyenkező, mert érezte, hogy ő is hibás. Már régen igy kellett volna beszélni az asz- szonnyál, nem dühöngeni, kiabálni. Sietett is ezt megmondani neki, nehogy a felesége azt higgye, csak őt Okolja. Az asszony hálásan nézett rá, az ura minden szava elevenére talált. Nagyon is érezte, hogy igaza van. De olyan nehéz lett volna minden felelősséget egyedül viselni. Most azt érezte, hogy az utóbbi időben már csak a makacssága miatt ragaszkodott a maga vélt igazához. Boldogan és megkönnyebbülten simult az urához, aki úgy érezte, talán soha nem szerette még ennyire a feleségét mint ebben a percben. Régen volt ilyen szép, meghitt estéjük és mindketten arra gondoltak; talán éppen ez az Oka, hogy a gyerek nevelése ennyire félresikerült. T. L-né.
