Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-24 / 32. szám

1057. április ÍO. NÓGRÁDI Népújság ■mjr* * • * Mi újság a Salgótarjáni Tűzhelygyárban? Fejlesztik a kulcsgyártást Az elmúlt hónapokban szép eredményeket ért el a képen látható kulcsmegmunkáló-brigád. A januári 101 maisával szemben márciusban már 161 mázsa kulcsot készítettek. Ugyanebben az Időszakban 45,3 százalékról 34 százalékra csökkentették a selejtet, áprilisban pedig még ennél is kevesebb lesz. Az általuk készített kulcsok szinte a világ majdnem valamennyi országába eljutnak. Húsvéti ajándék a háziasszonyoknak: a mákdaráló Közel tízévi szünet után, a belkereskedelem kérésére "S ismét megkezdték ezen a héten a mákdaráló készítését. A háziasszonyok körében keresett cikk volt a múltban is a Tűzhelygyárnak ez a készítménye. Az utóbbi időben azonban mint hiánycikk jelentkezett az üzletekben. Ezért ebben az évben mintegy 80 ezer darab darálót készítenek a gyárban, kétfajta típusban. Ebből a mennyiségből körül- belül tízezer darabot exportál majd a gyár. A hosszú gyártási kiesésből eredő nehézségeket le- , küzdve már több száz mákdarálót készítenek, s néhány nap múlva megjelenik a Tűzhelygyár új készítménye a boltokban. Több ízléses, nikkelezett tűzhelyet adnak A Híves kályhaszerelő-brigád naponta 120 tűzhelyet küld a raktárba. A gyár vezetői külön elismeréssel szól­nak a brigád jóminőségű munkájáról. A Híves-brigád is kiveszi részét abból a feladatból, hogy növeljék a díszí­tett, nikkelezett tűzhelyek arányát. Áprilisban már 25—30 százalékkal több ilyen tűzhelyet készítenek, mint koráb­ban, június elejére pedig az 50 százalékos arányt szeret­nék elérni. A brigádban jelenleg arról folyik a tanácskozás, hogy munkaversenyt indítsanak a takarékosabb anyag­felhasználásért. Ehhez kérik a műszaki és szakszervezeti vezetők támogatását. (Foto: Hajmer) A SZAKSZERVEZETEK Mi a helyzet a bányafa-ellatásban ? A bányafa-ellátottság — egyes méretektől eltekintve — szénmedencénkben megfelelő­nek mondható. Nehézségeink vannak azonban 2,20, 2,50-es lombos bányafában. A lombos bányafa-ellátás kizárólag a belföldi erdőgazdaságokból történik. Az erdőgazdaságok többszöri sürgetésünkre sem tudtak eleget tenni a szerző­désekben vállalt kötelezettsé­güknek. Az erdőgazdasági tár­gyalásaink során hivatkoztak az október 23-i és az ezt köve­tő rendkívüli eseményekre. Az őszi esőzések után a fagy be­álltakor kellett volna a folya­matos szállításoknak megin­dulni. de a fent említett okok miatt az erdőgazdaságok saját hibájukon kívül ennek nem tudtak eleget tenni. Ebből adódott az, hogy a 2,20, 2,50-es lombos bányafakészletünket teljesen felhasználtuk és tar­talék készletünk nem maradt. Ezen hiányosságok megszünte­tése érdekében a tröszt veze­tősége rendelkezést adott ki, hogy ezen méretű bányafákat csak a termelési és műszakfej­lesztési osztály együttes enge­délye alapján a meghatározott bánvákban és helyeken lehet felhasználni. Ezen méretek hiánya érdekében a Nehézipa­ri Minisztérium Anyag- és Faforgalmi Vállalatával foly­tatott tárgyalásokkal elértük azt, ho"v az átmeneti időre nagyobb mennyiségű fenyőbá- nyafával tudtuk ellátni tele­peinket és utasítottuk üze­meinket, hoPv lombos bánya­fát csak elkerülhetetlen eset­ben használjanak fel. Kértük az erdőgazdaságo­kat. hogy a 2,20 és 2,50-es lombos bányafákat más hossz­méret terhére is minél na­gyobb mennyiségben termel­jenek. Az erdőgazdaságoktól nyert értesülés szerint a tava­szi mezőgazdasági munkák be­fejezésével a szállításban ja­vulás várható és így a lom­bos bányafa-ellátottságunk lé­nyegesen javulni fog. Fenti intézkedéseink azon­ban Csak akkor lesznek ered­ményesek, ha az üzemek bá­nyafa fajlagos felhasználásu­kat 0,260-ról úgy tudják csök­kenteni, hogy minél előbb el­érjék a 0,233 szeptember havi fajlagos felhasználást; A bányafa fajlagos felhasz­nálásának csökkentése mind- annyiunk érdeke annál is in­kább, mert a bányafa nagyob­bik részét külföldről kell im­portálni, ezért ismételten fel­hívjuk az összes fizikai és műszaki dolgozókat, hogy min­dent kövessenek el a bányafa- takarékosság érdekében; Hegyi József, a Tröszt anyag- és áru- . forgalmi osztályának ve­zetője Több területen a gazdasági vezetők és a szakszervezeti aktivisták között az utóbbi időben vita tárgyát képezte és még képezi jelenleg is egyes üzemekben, hogy feladata-e a szakszervezeteknek a terme­léssel való foglalkozás vagy egyoldalúan a szakszervezetek csak a dolgozók érdekvédel­mével foglalkozzanak. Ezt a helytelen és egyoldalú gondo­latot az októberi ellenforra­dalmi események szülték. A munkástanácsok létrejötte után több területen kialakult olyan vélemény, hogy a mun­kástanácsok foglalkozzanak csak a termeléssel, a szakszer­vezetek az érdekvédelemmel. Jelenleg, ha vizsgáljuk, a ter­meléssel való foglalkozást -— amely a nemzetgazdaságunk előrehaladásának és a dolgo­zók életszínvonala emelésének kulcskérdése — megállapít­hatjuk, hogy a szakszervezeti vezetésben még mindig nincs meg az egységes álláspont, hogyan, milyen formában se­gítsék a termelési tömeg- munkát. Ennek egyik oka az, hogy több hónapon keresztül még nem tudtuk teljes egészé­ben felszámolni megyénk minden üzemében a szakszer­vezetek vezetésében azt a helytelen nézetet, illetve állás­pontot, hogy a szakszervezetek csak a dolgozók érdekvédel­mét biztosító tömegszervezetek és ezen szerepét a termeléstől függetlenül akarták, illetve akarják végezni. Magától érte­tődik és meg kell érteni min­den szakszervezeti vezetőnek, hogy a dolgozók érdekvédel­mének biztosítása és a terme­léssel való rendszeres és ál­landó foglalkozás elválaszt­hatatlan egymástól és nem is lehet az egyiket, vagy másikat külön-külön szemlélni, az egyik, vagy másik kérdéssel külön-külön foglalkozni. Ha a szakszervezet területi bizottságai, vagy üzemi bizott­ságai a munkamódszerek, újí­tások, munkaszervezési jó ta­pasztalatok elterjesztését végzi, akkor is a munkás érdekkép­viselet érdekében végzik azo­kat. Ha a szakszervezetek fel­hívják a dolgozók, vagy a gazdasági vezetők figyelmét a minőség javítására és a fenn­álló hibák felszámolására moz­gósítják a dolgozókat, akkor mindig a dolgozó nép érdeké­ben teszik azokat. Lehetne sorolni még tovább a terme­léssel való mindennapi foglal­kozás fontosságát a szakszer­vezeti munkában, mert ezek mind érdekvédelmi feladatok, vagyis egyik igen fontos szak- szervezeti feladat. Mindezek a hibák és téves nézetek felszámolása érdeké­ben az SZMT március 26-i elnökségi ülésén, a szakszer- | és a termelés vezetek tömegmunkájának megjavítása érdekében több pontból álló tervezetet adott ki. Jelenleg megállapítható, hogy megyénkben a termelési tömegmunkával való foglal­kozást, a szakszervezeti feladat egyik szerves részét, már több területen és üzemben a szak- szervezeti vezetők megkezdték. A bányász területi bizottság a KISZ megyei vezetőségével közösen megszervezte az ifjú­sági bányász-brigádok tanács­kozását, ahol résztvettek az üzemek, párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetők is. A bá­nyász ifjúsági brigádok ezen értekezlet után versenyt indí­tottak a több, jobb és gazda­ságosabb termelésért. Ugyan­csak a bányász területi bizott­ság a jövő hét folyamán hívja össze az üzemek élenjáró dol­gozóit tanácskozásra, majd ezt követően minden üzemben az élenjáró dolgozók tanácsko­zását, ahol vezetők és dolgozók közösen megbeszélik a terme­lésben fennálló hiányosságokat és megszabják az előttünk álló legfontosabb feladatokat. Hasonló jó módszerekkel és kezdeményezésekkel lehet ta­lálkozni Salgótarján gyárainak üzemi bizottságai részéről is. A termelési tömegmunka leg­fontosabb feladataként a minő­ség javítását, a gazdaságosabb termelés megvalósítását tűzték ki célul. A Tűzhelygyárban az üzemi bizottsággal folytatott megbeszélés alapján a kulcs­öntő „Április 4” brigád tagjai elhatározták, hogy az előző negyedévhez viszonyítva 1 százalékkal csökkentik a selej­tet a második negyedév végé­re. A „Május 1” kézi formázó brigád tagjai vállalták, hogy a második negyedévben 2 száza­lékkal csökkentik a hibás öntvények számát. Az Acélárugyár hengermű üzemében is megindult a dol­gozók alulról jövő kezdemé­nyezése alapján a szocialista munkaverseny. Ezen üzem­részben 180 dolgozó tett külön­böző felajánlásokat a termelés növelése, a gazdaságosság meg­szilárdítása érdekében. Itt is, mint a többi üzemekben a kommunisták és a szakszer­vezeti aktívák kezdeményezték a munkaverseny megindítását. Nem arról van szó, hogy a régi bürokratikus versenyfor­mát felelevenítsük, hogy a dolgozókat nap mint nap zak­lassuk a felajánlásokra a régi rossz módszerek alapján. Arról vaij szó, hogy a szakszervezeti vezetők szakítva a régi, hely-r télén, a dolgozók alkotó kész­ségét lebecsülő formális mód­szerekkel, új módon, éppen a dolgozók kezdeményezését, az adott üzem gazdaságos terme­lését figyelembe véve, szerve­zetten biztosítsák a dolgozók beleszólását a termelési prob­lémák megoldásába. A régi versenyszervező munkánkban hiba volt, hogy a felajánlások szervezésénél összekevertük a célt az eszköz zel. Nem az volt a cél, hogy magasabb legyen a termelé­kenység, hanem az, hogy minél több dolgozó tegyen felaján­lást. A másik hiba az volt, hogy a versenyszervező mun­kánk egyoldalúan a mennyiség hajszolásához vezetett, a ver­seny csak a magasabb száza­lékok eléréséért folyt, amely oda vezetett, hogy nagyon drágán termeltünk, ami igen káros hatású volt a munkás- osztályra. A jelenlegi versenyszervez^ munkánk során a legfonto­sabb célként fninden szak­szervezeti, gazdasági és tömeg­szervezeti vezetőknek a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek javítását, az életszín­vonal emelését kell alapul vennie. Ennek feltétele a termelés, a termelékenység szakadatlan növelése, amelyet a szocialista munkaversennyel tudunk a legjobban elősegíteni. A ver­senyszervezésre két döntő esz­köz áll rendelkezésünkre. Az első az anyagi ösztönzés. Ebben legfontosabb a helyes bér­rendszer kialakítása, vagyis az, hogy azokban az üzemek­ben, ahol a teljesítménybért, a darabbért be lehet vezetni, ott alkalmazzák azt. A helyes bérrendszer maga mozgósít a termelékenység emelésére és így a szocialista munkaverseny reális alapját is megteremti. A másik eszköz a dolgozók politikai, kulturális színvona­lának emelése, a dolgozók szakmai képzettségének állan­dó növelése. A szakszerveze­teknek nagy gondot kell for­dítani a dolgozók kulturális nevelésére, mert ha a munkás- osztály műveltebb, kulturális színvonala magasabb, maga­sabb szakképzettséggel -rendel­kezik, akkor jobban dolgozik, jobban megérti saját érdeke! és a társadalom érdekei kö­zötti összefüggést. A dolgozók alulról lövfl kezdeményezésének hatására tovább kell haladni megyénk többi üzemeiben is, hogy a következő időkben még több. jobb és olcsóbb árut tudjunk biztosítani dolgozó népünk számára, hogy még szebb, erősebb és boldogabb hazát teremtsünk és minél előbb be- hegeszthessük azokat a sebe­ket, amelyet az ellenforrada­lom okozott népgazdaságunk­nak. Sándor István, a szakszervezetek Nógrád megyei tanácsának elnökhelyettese ttyOtlöü&Ona sétálgatok ba­rátommal a főutcán, s elme­rengünk egy-egy kirakat szemlélésében. Nékem külö­nösen megragadta figyelme­met az „Államiu gyönyörű üvegekkel és csecsebecsékkel teli ízléses kirakata. Éppen a kirakatrendezés technikáján gondálkcktam, amikor ismerő­söm oldalba bők. — Nézd csak! Ott megy sze­gény Sanyi! ■-— Milyen Sanyi? Nem tudod? — Nem. Ki az? — Majd elmesélem. Gye­rünk sétálni. • Együtt nőttünk fel Sanyi­val. Sokat civakodtunk ugyan, de a legfontosabb dolgokban megegyeztünk. Amikor kima­radtunk az elemiből, mind a ketten mentünk a gimnázium­ba. Én nem szerettem a la­tint — meg aztán nem volt türelmem sem. Otthagytam a gimnáziumot, ö tovább tanult és jelesen érettségizett. De to­vábbra is jó barátságban vol­tunk ... Bár a szálak szaka­doztak. — De azért találkoztatok? — Igen. De mindig ritkáb­ban. Amikor az egyetemre ke­rült még ritkábban találkoz­tunk. Csak szünidőben jártig haza. _ — Mással sem barátkozott? í-r Itt van a kutya elásva. Egy innen felkerült lánnyal ismerkedett meg. Nagyon me­leg, szerelmi viszony alakult ki közöttük. — Itt megáll s az emlékeiben kutat. Sokáig nem szól. Végre rájön, hon­nan tudja ezt. S folytatja. — Az anyja állított meg egyszer. Boldogságtól sugáirzó arccal mesélt. Még most is fülembe csengenek szavai: — Sanyika jövőre végez, s az utána kö­vetkező évben megnősül. Mert szerelmes az eszemadta. Mi is szeretjük a kis jövendőbelin­ket. Nem olyan előkelő, de az a fontos, hogy megértik egy­mást. S ezzel elváltunk, ö még mondott volna sok mindent, de én valahogy irigyeltem e nagy boldogságot. Miért is le­het valaki boldog, amikor én nem vagyok az? Ennek min­denben olyan szerencséje van: diploma, állás, szép feleség — boldogság. — És tényleg elvette a lányt? Várj még! Ahogy hallottam, később még szorosabbra fűző­dött a kapcsolat közöttük. Sa­nyi mindennapos vendég voll Sáriéknál. De Sárika is fejáro- gatott Sanyiékhoz. Igazi ro­konszenves lány volt, amilyen­ről minden fiú ábrándozik. Sö­tétbarna haja hullámokban omlott a vállára. Nagy vilá­goskék szemei mindig rejtett mosolyt takartak. Amikor el­mosolyodott két kis gödröcske Öv&khjí a ... képződött halványpiros orcá­ján, s ilyenkor szemei is új fényt kaptak. Biztos ezzel nyerte meg a Sanyit. De a vevőket is — majd magyará­zókig hozzáteszi — egy üzlet­ben volt kiszolgáló. — Nagyon szeretett a házi­munkával, sütéssel, főzéssel foglalkozni. De a legjobban a bevásárlást élvezte. Tíz per­cig el-elnézegette, melyik a legszebb kelkáposztafej, me­lyik a legszebb alma. Ha si­került különös szép példányt szerezni, azt mindig félrerak­ta. S amikor 'Sanyi náluk ebé­delt, úgy helyezte el, hogy az Sanyinak jusson. — Majd egy újabb dolog jut eszébe. — Né­ha napján, amikor Sárika szü­lei nem voltak otthon, Sanyit meg-meglepte maga készítette túrós palacsintával. Neki az volt a legnagyobb boldogság, ha jövendő párját látta enni. Szinte maga is jóllakott. Hát még ha Sanyi meg is dicsérte: lie finom volt ilyet csak Te tudsz csinálni. Megint szünetet tart, mert őt is elérte az emlékezés ha­tása. Majd folytatja. — Úgy látszott, hogy nagyon szép életnek néznek elébe. A múlt év október 21-én meg is vette a gyűrűt Sanyi. Mert már türelmetlen volt. A boldogság napját nagyon vár­ta már. De a gyűrűt csak zse­bében merte hordani. Azzal a titkos gondolattal: Ez is erő­síti szerelmében. Másnap, 23-án valahogy kü­lönös érzéssel ébredt. Már reggel eltervezte, hogy dél­után sétálni és bevásárolni fognák menni. Alig várta a délutáni órákat, amikor ked­vesével kéz a kézben mehet­nek, gyalogolhatnak, s elkezd­hetik mindennapos, de min­dennap örömet jelentő tervez- getéseiket: hogyan rendezik be a szobát, mi lesz a konyhá­ban, hát a könyvesszekrény­ben? Mindezek apró előleget jelentettek abból a várt bol­dogságból, amit tervezgettek. — Talán nem lettek boldo­gok? — Sajnos, nem. Amikor az esti órákba nyúlóan a Mú­zeum körútra jutottak, fegy­verropogás hangja ütötte meg fülüket. Mit sem sejtve sétál­tak tovább, talán szorosabban és egymást féltőbben mint az­előtt. Egyszercsak Sárika megremeg, szorítása enyhült arcából a vér kiszökik, egyre sápadtabb s szája szélén meg* jelenik a véres hab, majd el* veszti erejét, lassan összecsuk- life. Egy eltévedt golyó eltalál* ta Sárikát. — Meghalt? — Nemsokára. De nem vesztette el eszméletét mind* járt. Kis kezével megkapasz* kodott Sanyi széles vállaiban* Majd amikor Sanyi lefektette, arcáról még akkor sem tűnt el a halvány mosoly és úgy suttogta. — Szeretsz? — Igen — és akkor Sanyi elővette zsebéből a talizmán* ként őrzött gyűrűt és Sárika ujjara húzta., Sárika arcán föl* döntúli mosoly jelent meg) Nem érezte akkor a golyóülőt* te seb fájdalmait. Eddig soha nem látott boldogság ragyog* ta be arcát. Még annyi ereje volt, hogy megkérdezzél — Enyém leszel? — Örökké a tied . a • Vf fimláfirés könnyet csalt szemünkbe. Nem lettek egy- másé. Megakadályozta őket október 23-a kirobbantói, ékik* nek nem volt drága a többi fiatalok élete sem. Sanyi még a mai napig is hűségesen hordja a jegygyűrűt, annak a párját, amelyet Sárika ujjára halála percében húzott, n Mert ő örökké az övé akar lenni.a Molnár Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents