Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-17 / 30. szám
NÓGRÁDI Népújság 1957. április 17. Érdekességek - furcsasáilok Mill i om os-szessély Egy Charles de Beistegui nevű milliomos, aki velencei palotájának fényűző estélyeiről híres, most egyik kastélyában 200 személyes magánszínházat építtetett. Az új színház 300 ellenségbe és 200 millió frankba került. A megnyitón a párizsi Comedie-Francaise együttese Marivaux egy darabját és Marcel Achard egy rög tönzését adta elő. Új rák-gyógyszer Lacassagne francia profesz- Szor nemrégiben a Tudományos Akadémiának benyújtott tanulmányában javasolta, hogy végezzenek kísérleteiket egyes emberi rákbetegségeknél egy új rákellenes szérummal — az antihyaluronidasium-mal —, amely az egeréknél megakadályozta ennék a betegségnek a kifejlődését. A póruljárt betörő Pénzzel is meg lehet futamí- tani a bankrablót. Ezt az elméletet a gyakorlatban bizonyította be egy Sidney-i bankpénztáros, amikor egy bankrabló ráfogta revolverét. A pénztáros egy maroknyi súlyos rézpénzt vágott a betörő arcába, olyan erővel, 'hogy a bandita gyorsan elmenekült. Aki korpa közé keveredik... Majdnem a guta ütötte meg Robert Saranena California! ügyvédet, pedig ragyogó védő- beszédével sikerült kiharcolnia, hogy csekkhamisítással vádolt védencét felmentsék. Dühét az okozta, hogy a tárgyalás után néhány nappal észrevette, hogy kliense hamisított csekkel fizetett ügyvédi szolgálataiért. Előre megálmodta sporttársa halálos balesetét Egy angol futballista néhány órával a később végzetesnék bizonyult meccs előtt megálmodta sporttársának halálos végű balesetét. . David Hubbarcs 18 éves angol labdarúgó azt álmodta, lUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIilllllllllíllNIIIII Bányászainkat koimányunk falkozott megbecsülésben részesíti, s sokan mindezt természetesnek, törvényszerűnek veszik. Nem árt azonban egy pillantást vetni a múltra, a még ma is élő rokkant, hajlotthátú bányászokra, akik a múlt minden keservét magukon hordják. Kevesen élnek már ezek a vetei'ánok. de az élők mégis megcáfolhatatlanul bizonyítják, nem volt ilyen világ soha a bányásznak, a lenézett piszkos „csóró'--nak mint ma. Ezekkel az idős bányászokkal beszélgetek és arra gondolok, jó lenne erről írni. Hiszen íratlan törvény, hogy az ember könnyen elfelejti a rosz- szat. Azzal a céllal fogtam tollat. hogy megmutassam, nem mindig vált értélke a föld mélyén dolgozóknak. 1906-ot írunk. A szénmedencében mindenütt csend van. Nem hallani még csak elvétve sem zúgolódó szavat. A bányászok zöme messzi vidékről való, tótok és egyéb más nemzetbeliek. A helyi lakosság alig pár éve szánta rá magát, hogy munkát vállaljon a föld alatt. Eddig idegenkedett, félt, a kényszer nem hajtotta, de most, hogy gazdálkodása nem nyújt megélhetést, járomba hajtotta fejét. A bányamunkások nem egységesek s bizony a föld alatt a német szó van hatalmon. Aki a bányába kerül, annak meg kell ismerkedni az „un- terzúggal” a „rajáéval" és még sok egyébbel. Szervezet nincs, melyben egyesülnének a nemzetek fiai. A nyomor nagy úr. Liptá- kéknál hét éhes száj várja a kenyeret. A legnagyobb, Jóska, még csak 12 éves. de már dolgoznia kell, otthagyva gyermekéletét, az iskolapadot. hogy egyik sporttársa a más- ] lassa|] közlekeifiwk a nVOrSVOftatok napi meccsen mérkőzés közben összeesik és meghal. Reggel azonnal felkereste a csapat kapitányát és arra kérte, mondják le a mérkőzést. A csapat tágjai előbb kinevették. de mégis úgy határoztak, hogy szavazásra teszik fel a kérdést. A többség a meccs megtartása mellett szavazott. Délután meg is kezdődött a mérkőzés. Néhány másodperccel a mérkőzés vége előtt Robert Jale — Hubbarcs álmában szereplő sporttársa — egy heves összecsapás során lábát törte. Apja, aki részt vett a mérkőzésen, azonnal kórházba vitette, de a fiatal játékos két nap múlva meghalt a kórházban belső vérzés következtében, amit orvosai nem vettek észre. Az alma nem esik messze a fájától A 13 éves Carol Ann Wagnert emberölési kísérlet vádjával börtönbe vetették. A börtönben beismerte, hogy mérget szórt apja kakaójába. Az apa a kakaót megkóstolta, de nem itta ki. Amerikai tudósok szerint a dohányzás a tüdőrák egyik előidézője Hét amerikai tudós beszámolt arról, hogy a tudományos bizonyítékok kétségtelenül arra vallanak, hogy a ci- garettázás jelentős tényező Nyugat-Németországban A német ipar és kereskedelem kamara véleménye szerint a szövetségi köztársaságban a vonatok lassan haladnak. A vasútigazgatóséghoz intézett beadványokban rámutatnak, hogy a távolsági vonatok ma csupán nyolcvanegy kilométeres átlagsebességgel közlekednek, szemben a háború előtti 112 kilométerrel. Sok távolsági és gyorsvonatnál megállapították, hogy sebességük ma ugyanaz, mint a századfordulókor. Felhívják a figyelmet arra, hogy Hollandiában és Franciaországban a távolsági vonatok átlagsebessége 120—130 kilométer, mellékvonalakon pedig a vonatok 100 kilométeres sebességgel haladnak. A belgrádi MÉH“ érdekes újiiásn A belgrádi fém- és hulladék- gyűjtő vállalat a fővárosi köz- tisztasági vállalattal karöltve érdekes újítást vezet be. A hasznos hulladék — rongy papír, csont üvegcserép, vas, stb. — gyűjtésének megköny- nyítésére minden lakóházat különleges gyűjtőládáikikal látnak el, amelybe csak az említett hulladékot lehet elhelyezni. A nem hasznosítható szemetet természetesen továbbra is az eddigi szemétgyűjtőládákban tárolják. Egy új szovjet hajótípus kiküszöböli a tengeri betegséget Egyes nagyobb óceánjárók olyan berendezésekkel rendelkeznek, amelyek csökkentik a hajó ingadozását és ezzel az utasok úgynevezett tengeribetegségét is. Mint a moszkvai rádió jelenti, orosz mérnökök most olyan hajót építettek, amely teljesen kiküszöböl minden hullámzást és a hajó utasai teljesen megszabadulnak a tengeri betegségtől. Az újfajta hajó több propellerrel, vízalatti szárnyakkal és egyéb olyan berendezésekkel rendelkezik, amelyek csökkentik a hullámok hatását és az utasoknak az az érzésük, mintha a hajó sima felületen haladna. Amikor a hentes áll alorvosnak csap fel Mrs. Laura Young a napokban kéthetes spánielje kíséretében bevásárlásait végezte Sedlescambeban. A többi között betért az egyik hentesüzletbe is és ott megemlítette. hogy véleménye szerint kutyátüdőrák egyre gyakoribb elő- \ Ja farka túlságosan hosszú fordulásában. A tüdőrák sokkal gyakrabban (öt-tizenötször annyiszor) fordul elő a dohányosok, mint a nem dohányzók körében és közvetlen kapcsolat áll fenn a tüdőrák előfordulása és az elszívott cigarettamennyiség között. A becslések szerint minden tíz olyan ember közül, akik naponta több mint két csomag (40 darab) cigarettát szívnak el, egy tüdőrákban fog meghalni. Ugyanakkor csak minden 275 nem dohányzó közül hal meg egy ebben a betegségben. A tudósok beszámolójáról vita indult. A hentes gondolkodás nélkül fogta a kutyát és rátette a tőkére, majd levágott farkából. Az iigy bíróság elé került és a hentest 8 font pénzbüntetésre ítélték, mert érzéstelenítés nélkül olyan műtétet hajtott végre, amely az állatorvos hatáskörébe tartozik. A hentes azzal védekezett, hogy csak aikkor okozott fájdalmat a Ikutyánalk. amikor a sebet jóddal kente be. A televízióból ellesett dupla-nelson fogás halált okozott Tragikus esetet tárgyalt a J őt kergetni az osztályban és napokban a manchesteri bíró- j amikor utolértem, a fejét Ság. A 13 éves Leonard And- | rews elmondotta, hogy az is- i kólóban egyik barátjával bír- j között, amikor a 12 éves j George Clayton közbelépett, ' lábával a hasába taposott és kai'jával összekulcsolta lábait. ..így kell birkózni, ezt a televízióban tanultam” — mondotta. „Ekkor felálltam, elkezdtem dupla-nelsonba fogtam. Mind ketten elestünk. Clayton sírva állt fel. majd összeesett. Nyaltát törte és meghalt” — ismertette a történteket Andrews, A környék iskolaigazgatói az események után azt követelték, hogy a televíziós adásokon szüntessék be a hivatásos birkózás fogásainak bemutatását. A Él VÁLASZA \ DOLGOZÓIM „A MÁVAUT-tó! kérnek választ a dolgozók” címmel jelent meg egy írás a március 20-i számunkban. Ez a cikk a dolgozók véleményei alapján e MÁVAUT vezetőinek és dolgozóinak az általuk elkövetett hibák kijavítására hívta fel a figyelmet. A MÁVAUT vezetősége az alábbiakban ad választ a rendszeresen autóbuszon utazó dolgozóknak: • A Salgótarjáni 33. sz. Autó- közlekedési Vállalat vezetősége és dolgozói örömmel veszik annak lehetőségét, hogy a megyei sajtó nyilvánosságán keresztül tájékoztathatják az várakoztatása, de az eredményeken keresztül igazolt feszített munka és a rajtunk kívül álló okokból akadozó alkatrész- és gumihiány és nem utolsósorban az utastömeg utazóközönséget és az érdekelt akadályozza a késésmentes közszerveket munkájuk eredmé- lekedést. nyéről és nehézségeiről. Reméljük, hogy a hibák és nehézségek nyílt feltárása jó irányban befolyásolja egyrészről az érdekelt dolgozóink munkáját, másrészről az utazóközönség ítélőképességét. Fegyelmezetlenségből eredő hiányosságok előfordulnak a vállalat munkájában. Ezt tagadni önámítás, sőt vakmerőség volna. A vállalat munkájára azonban nem ez a jellemző — amit az alábbi számszerű adatok bizonyítanak. Autóbuszközlekedés vonalán az 1957 február havi teljesítményeket az 1956. év február havi teljesítményekkel összehasonlítva tényként áll, hogy kereken 9 százalék gépkocsi- állomány növekedés mellett 25 százalék szállított utasszám és 18 százalék utaskilométer növekedés mutatliozik. Ezek a számszerű adatok azt bizonyítják, hogy az autó- közlekedési vállalat vezetősége. műszaki és forgalmi dolgozói az ellenforradalmi romboló események után mondhatni gyorsan rendezték soraikat és az adottságok mellett hibákkal tűzdelve ugyan, de jó munkát végeztek. Persze a fenti számszerű adatok nem elégítik ki az utazni vágyó, de férőhely hiányában lemaradó dolgozókat. Ezzel tisztában vagyunk. A vállalat részéről már az év elején feltártuk a felettes szerveink felé és minden alkalmat megragadunk a helyi szervek felé is annak hangoztatására, hogy kocsiparkunk nem elegendő a mutatkozó utazási igények kielégítésére. Most a sajtón keresztül is hallatjuk szavunkat az illetékesek felé: kocsikat kérünk, hogy Nógrád megye dolgos, főleg bányász lakosságának utazási igényeit ki tudjuk elégíteni. A késések kérdésében sajnos egyet kell értenünk az utazóközönség panaszaival. Nem szándékunk az utasok Fentiekkel, esetenként csatlakozásra várással, indokoltnak vehető jelen körülmények között a késéssel való közlekedés, de a magunk részéről sem akarjuk indokolni a korábban való indulást. Tudomásunk szerint ilyen nem is fordult elő. de ha ilyen van, kérjük, hogy az utazóközönség tegyen konkrét panaszt, hogy az ebben vétkesekkel szemben a legszigorúbban eljárhassunk. Hogy erőfeszítéseink ellenére eddigi munkánk nem váltott ki megelégedést az utazó- közönség körében, azt sajnálattal vesszük tudomásul. Ennyit az érdekelt utazó- közönség tájékoztatására, azzal a kéréssel, hogy több bizalmat és főleg megértést kérnek az autóközlekedés dolgozói és ennek ellenében ígérik, hogy munkájukkal és magatartásukkal igyekeznek fokozott elismerést kiérdemelni. Még néhány szót a cikkben felvetett hétfői (március 18, salgótarjáni vásár) nap történetére is. Ezen a napon a menetrendben beállított és az utóbbi időben rendszeresen közlekedő járatokon kívül a nagyarányú utasáramlás miatt Salgótarján felé 9, visszafelé 15 i'ásegítő járatot indítottunk. Ebből a litkei vonalon befelé 4, visszafelé 9 rásegítő járat közlekedett. Rejtélyesnek látszik, hogy kétszer annyi kocsi sem tudta visszaszállítani az utasokat, mint amennyi behozta. Az alapcikkben említett az az állítás, hogy ebben az esetben a kora délutáni órákban két rendszeresen közlekedő járat ki is maradt, nem felel meg a tényeknek, hiszen mint a rásegítésként indított járatok számából is kitűnik, minden erőnket bevetettük, hogy a feladatot megoldjuk. 33. sz. Autóközlekedési Vállalat nevében Beleznay Béla forg oszt. vez. SZÁZADFORDULÓTÓL A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGIG Mint apja, ö is a bányába kerül. És ezután a 12 éves gyerek élete áll napi 12 óra munkából s a másik 12 órát pedig átaludja. Keresete 32 krajcár. amiért alig adnak 10 deka szalonnát. Ezért dolgozik Jósika. A lovak után járt mint „eugos” kapcsolt, vagy a szellőztetőgépet hajtotta naponta 120 méterre a föld alatt. S ezek a munkák helyettesítették a játszótársat, a könyvet. Még csak 14 éves volt s már 2 éve dolgozott a föld alatt. Már kocsis lett, s ha nagyon jól dolgozott, volt jó ismeretsége, akkor már 16 éves korában csapatra kerülhetett csillésnek. Akadt olyan csillés, aki már 3 hónap után segédvájárnak mondhatta magát. Ebben az időben a csapat adta még a segédvájárságot és a vájárságot is. Mindezt igaz nem ingyen, ára volt ennek. Egy hordó sör a segédvájár és nem kevesebb a vájárság, amit fizetni kellett az új szakmunkásnak. Jóska is végigjárta ezt az utat és 16 éves korában már vájár volt. Igaz, nem mindenkinek sikerült így. Nem egyszer a csapatvezetők évékig tartották a csillést, hiszen így kevesebbet kellett neki fizetni. Ebben az időben egy csapat keresete 4 korona volt. A hét végén a mérnök, vagy az aknász felkereste a csapatot és megkérdezte, mennyit „dingelnek“ a. csillésnek. Ismeretlen volt még akkor a számolás s nem egyszer az írás is a bányászoknál. Hiszen nem volt arra idő, hogy tanuljanak. így aztán nem csoda, ha akadt olyan csoportvezető is, aki többet ,,dingelt‘' a csillésnek, mint a vájároknak. 3 koronát kapott a csillés, 2.80- at a vájár. A fizetés napján aztán igencsak káromkodott a csapatvezető. Mindez Ferenc Jóstul idejében volt. Még ebben az időben nem volt teljesítmény. Jött a felügyelet a hét végén, s átvette a munkát. Volt nem bányában kézzel hajtották a szivattyút. Az ereszke hajtása vagy lóval, s ha a ló nem bírta, lcézi daruval történt. Ebben az időben ha valaki rakodógépről beszélt volna, bolondnak nevezték. Osztályzó még nem volt. Vaspálcákra ömlöt- tek a szenek s Ikész volt az osztályzás. egy olyan csapat, amelyik csak aludni járt a bányába. Ezek libát, kacsát vittek a felügyeletnek és fizetésikor több bért kaptak, mint akik dolgoztak. Robbanóanyagot j lövéshez igen keveset használtak fel. Ugyanis a lövésnek az árát levonnák a csapattól. Így aztán inkább réseitek, ami igen keserves munka volt. A A vidéki munkások bara- kokban laktak, földre hintett szalmán aludtak. Mindnyájan magúknak főztek. Egy helységbe 13—20 ember volt bezsúfolva, de nem takarított senlki. S ha valaki idegen bemerészkedett, az rögvest tele lett házi állatokkal. 1914-ben az 1. világháború kitörése a bányákban is változást jelentett. Az üzemeket katonai parancsnokság alá helyezték. Ha valaki egy műszakot hiányzott, vitték a fogdába. A kereset maradt a háború előtti, az áraik azonban emelkedtek, a>z élelmezés romlott. Egyre több szó esett erről a munkahelyen, a bányáik mélyén s 1916-ban indult meg első ízben a szervezkedés. De akik hangúkat hallatni merték közülük, nem egyet elvittek Kassára katonának. A megélhetés égető kérdéseiről mégsem tudták a bányá- szök zömének figyelmét elterelni még azzal sem, hogy Já- nosaknáról kötelező búcsúra kellett vasárnap Szentkútra menni — gyalog. A Szent Borbála és a Prokop napok sem hozták meg a kívánt eredményt. Hiába volt a bányászoknak két védőszentjük is, az eredményt egyik sem tudta meghozni a bányatulajdonosok számára. De vajon lehetett-e erről beszélni abban az időben, amikor a bányászasszonyok papírruhába, az embereik fatalpú bakancsba jártak? Ebben az időben terjedt el a bányákban a sztrájk első jele, az „amerikázás“, ahogyan akkor nevezték. A bányászok leszálltak a bányába, de nem dolgoztak, hanem csak ültek. Ha észrevették a felügyeletet, akkor dolgoztaik, míg el nem ment. Az „amerikázás” nyolc napig tartott Jánosaknán, amikor alig pár csille szén került csak a felszínre. Duba főhadnagy akkori katonai parancsnok Kassára fordult segítségért, ahonnan az egy tábornok személyében érkezett meg. Azt talán mondani sem kell. hogy nem történt sok változás. A háború javában dúlt, s egyre 'kevesebb lett a bányászok száma. Ekkor jött ki a rendelet a bányászok felmentéséről a katonai szolgálat alól. A szervezkedés megindult. A szocialisták jelszava „Keveset dolgozni, jobban élni”. És ezért folyt ezután a sztrájk. 12 órát dolgoztak most is, mi nt azelőtt, de a magas áremelés mellett a bér semmit sem változott. A nyomort minden bányászcsalád megismerte. A tőkés termelés jellegét minden bánya magán viselte. Még mindig ló vontatta a csillét, még mindig réselni kellett csákánnyal. Az orosz proletárok győzelmének híre a nógrádi bányákba is eljutott s 1917 ók- tóberében hatalmas sztrájkot szerveztek a béremelésért, a természetbeni juttatásért. A követelés egy részét teljesítették is. 1918 november 1-én « gyurtyánosi bányászok megvalósították a nyolc órás munkaidőt s követte őket a medence összes dolgozója. Az orosz munkásosztály példája lelkesítette a magyar munkásokat a hatalom kivi- vására és 1919 március 21-én kikiáltották a Magyar Tanács- köztársaságot. Az egykor kizsákmányoltak lettek az ország. a bánya gazdái s olyan intézkedéseket hoztak a dolgozók életszínvonalának megjavításához, amelyet a magyar főúri osztály évszázadok alatt nem volt képes. Hortobágyi András
