Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-30 / 25. szám

Záróközlemény a magyar—szovjet tárgyalásokról

mokratikus Köztársaság kormánya a két német állam közeledése végett kifejt, mert éneikül Németország egyesítése elképzelhetetlen.

Franciaország, Belgium, Hollandia és a NATO-hoz tartozó más országok népeinek felháborodása, valamint Lengyelország, Csehszlovákia és a fasiszta megszállás összes szörnyűségeit elszenvedett más európai államok népeinek jogos méltatlankodása ellenére ma a NATO európai parancsnokságába ugyanazokat a hitlerista tábornokokat nevezik ki, akik nemrég véres gaztetteket követtek el Európa országaiban. A történelem tanulságai úgy látszik nem sokat használtak az imperialista államok vezető köreinek.

A Magyar Népköztársaság kormánya teljesen egyetért a Szovjetunió kormányának a leszerelés ügyében 1956. november 17-én tett nyilatkozatával. Az ebben foglalt javaslatok megvalósítását alkalmasnak tartja a nemzetközi feszültség enyhítésére, a fegyverkezési hajsza megállítására és a közvetlen háborús veszély elhárítására. A két kormányküldöttKádir János,

a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke

1957. március 27—28-án tárgyalások folytak ■ Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségei között. A tárgyalásokon részt vettek a Szovjetunió Kommunista Pártja részéről: N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának első titkára, továbbá N. A. Bulganyin, G. M. Malenkov, A, I. Mikojon, M. A. Szuszlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja elnökségének tagjai és D. T. Sepilov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja elnökségének póttagja.

A Magyar Szocialista Munkáspárt részéről Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, továbbá Apró Antal, Kállai Gyula és Kiss Károly elvtársak, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai.

Az SZKP és az MSZMP képviselői megtárgyalták a nem^stközi helyzet és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseit, tájékoztatták egymást az SZKP és az MSZMP belső életéről, megegyeztek a két párt közötti viszony és együttműködés kiszélesítésének intézkedéseit illetően, és véleménycserét folytattak a két pártot érdeklő más kérdésekben. A tárgyalások meleg baráti légkörben a teljes kölcsönös megértés és mindkét küldöttség nézetének azonossága szellemében folytak le az összes meghatározott kérdésekre vonatkozóan.

A tárgyalások részvevői hangsúlyozták: az imperialista körök az utóbbi időben fokozták kísérleteiket a nemzetközi légkör megmételye- zésére, hogy meghiúsítsák a különböző politikai rendszerű államok egymás közti viszonyában megmutatkozott javulást és aláássák a szocialista országok együttműködését.

A legkomolyabb provokációk egyike az imperialisták által Magyarországon szervezett ellenforradalmi támadás volt.

A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselői teljesen egyetértettek a Magyarországon 1956 október—novemberében végbement események jellegét illetően, és azt úgy értékelték, mint ellenforradalmi lázadást, amely a népi demokratikus rendszer megdöntésére irányult Magyarországon, és arra, hogy az országban visz- szaállítsa a tőkések és földesurak hatalmát, és aláássa a szocialista tábor egységét, Magyar- országot pedig Európában háborús tűzfészekké, az imperialista hatalmak agresszív köreinek eszközévé változtassa.

A második világháború folyamán a szovjet hadsereg a hitleri hadak szétzúzásával felszabadította Magyarországot az idegen elnyomás alól. Magyarország a német Habsburg-monarchia négyévszázados elnyomása és a fasiszta Horthy-rend&zer 25 éves uralma után, amely az ország gazdasági és politikai életét a külföldi imperialista erők érdekeinek rendelte alá. első ízben kapott nemzeti függetlenséget. A felszabadult magyar nép lerázta a népellenes fasiszta rendszert, megsemmisítette a tőkések és a fqldesurak hatalmát, népi demokratikus rendszert létesített és a szocialista építés útjára lépve, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével az élet minden területén nagy sikereket ért el.

A népi demokratikus hatalom átadta a földet a dolgozó parasztságnak, a gyárakat és az üzemeket az egész nép tulajdonává tette, ezzel megszabadította a dolgozókat a kapitalista kizsákmányolás szörnyűségeitől, és széleskörű demokratikus jogokat biztosított a dolgozó népnek. A népi hatalom évei alatt a magyar ipar termelése több mint háromszorosára növekedett. Komoly lépések történtek a mezőgazdaság szocialista átalakulásának útján. Növekedett a lakosság életszínvonala. Jelentősen felvirágzott a formájában nemzéti, tartalmában szocialista magyar kultúra.

Ugyanakkor a szocialista építés gyakorlatában a párt régi vezetősége komoly hibákat követett el, ami elégedetlenséget Váltott ki s párton belül és a párton kívül a dolgozók körében. A magyar ellenforradalom népellenes restauráció céljából felhasználta ezt az elégedetlenséget. Igyekezett minden módon azt a népi demokratikus rendszer ellen irányítani, a rendszer vezető erejét, a munkás- osztály pártját aláásni. A külföldi imperialista enők által uszított ellenforradalmi összeesküvők dühödt propagandát indítottak és megkísérelték, hogy befeketítsék a népi demokratikus rendszert, gyalázzák Magyarországon a szocialista építés eredményeit, és azt az

ség közös megállapítása szerint az atom- és

hidrogénfegyverek betiltása, az országok és elsősorban a nagyhatalmak fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentése, a külföldi államok területén levő katonai támaszpontok felszárnolása, valamint az európai kollektív biztonság rendszerének létrehozása a béke megőrzésének és a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatai megjavításának leghathatósabb eszközei.

*

A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szovjetunió kormánya kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a tárgyalások során történt sokoldalú véleménycsere hozzájárul a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti igaz barátság és együttműködés további megszilárdításához és fejlődéséhez a két ország népeinek érdekében, elősegíti a szocialista országok egységének megerősítését, a világ békéjének és biztonságának megszilárdítását.

Moszkva, 1957. március 28.

IV. A. Bulganyin,

a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége minisztertanácsának elnöke

elvitathatatlan tényt, hogy éppen a népi demokratikus rendszer évei alatt ért el a történelem során eddig nem tapasztalt virágzást Magyarország népgazdasága és kultúrája, jelentősen javult a magyar dolgozók élete.

A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége hangsúlyozta, hogy az összeesküvőknek mindenekelőtt azért sikerült ellenforradalmi lázadást kiprovokálniuk, mert a Nagy—Lo- sonczy áruló csoport személyében szövetségeseik voltak az MDP köreiben, amely csoport már jóval az októberi események előtt együttműködött az ellenforradalmárokkal és emellett magát a szocializmus iránti hűségnyilatkozatokkal palástolta.

Ez a csoport huzamos ideje belülről bomlasztotta a Magyar Dolgozók Pártját, aláásta sorainak egységét, revizionista nézeteket terjesztett és nacionalista hangulatot szított. A Nagy—Losonczy-csoport pártellenes céljaira felhasználta azt, hogy a múltban elkövetett hibák következtében a Magyar Dolgozók Pártja soraiba nagy számban furakodtak be megalkuvó karrierista, sőt a szocializmussal szemben ellenséges elemek: ez a csoport felhasználta továbbá a párttagok eszmei és szervezeti összetartásának és a pártfegvelemnek a meggyengülését. A pártmunka gyakorlatában nem fordítottak kellő figyelmet a soviniszta és nacionalista irányzatok elleni harcra, nem számoltak kellő mértékben azzal, hogy a reakciós Horlhy-rendszer 25 év folyamán fasiszta ideológiát terjesztett és a revansizmus eszméit véste be a néptömegek tudatába. Nagy Imre és cinkosai a revizionisták szokásos útját tették meg. Eltérve a marxizmus—leniniz- mus elveitől, hamarosan az ellenforradalmi erők nyílt támogatásának útjára süllyedtek, és a reakció akaratának végrehajtóivá váltak.

Az MSZMP küldöttsége rámutatott továbbá: frakciók létezése a munkásosztály hatalmon levő marxista—leninista pártjában, mint ezt a magyar tapasztalat is bizonyítja, oda vezet, hogy a párt ellen harcoló opportunista frakciók, amelyek antimarxista, anti- leninista nézeteket vallanak, egybeforrnak az ellenforradalommal és annak eszközévé válnak.

Az SZKP küldöttsége teljes egyetértését fejezte ki az MSZMP küldöttségének álláspontjával.

A magyar kormányt 1956 október—novemberében vezető Nagy Imre áruló politikája megtisztította az utat az ellenforradalomnak, és a fasiszta terror rombolásához vezetett. Az a veszély jött létre, hogy megsemmisülnek a magyar nép összes forradalmi vívmányai, Magyarországon pedig véres fasiszta rendszer jön létre, és az ország játékszerré válik az imperialista reakció kezében.

Az országban kialakult nehéz viszonyok között a magyar nép egészséges erői konszolidálódtak, megalakították a forradalmi munkásparaszt kormányt, és a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével határozott harcot folytattak az ellenforradalom ellen.

A szovjet hadsereg, amely a magyar kormány felszólítására lépett fel, segítette a magyar népet az ellenforradalmi erők szétzúzásában, és a törvényes rend helyreállításában. A nemzetközi kötelességét teljesítő szovjet hadsereg testvéri segítségével a magyar nép megvédte országa nemzeti függetlenségét és a népi demokratikus rendszer vívmányait. Ilyen módon útját állták annak a veszélynek, hogy Magyarország Európa kellős közepén egy agresszió tűzfészkévé, és az imperialisták katonai támaszpontjává változzék. Felszámolták azt a reális veszélyt, amely a szocialista országok népeinek életbevágó érdekeit és a világ békéjét fenyegette. A Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok a jelen viszonyok között a magyar nép szabadságát és függetlenségét védelmező feladatokat látnak el a nemzetközi reakció agresszív terveivel szemben.

A Szovjetuniónak a magyar nép megsegítésére irányuló intézkedései egyöntetű támogatásra találtak a Kínai Kommunista Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Román Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt és más kommunista és munkáspártok részéről, mint olyan intézkedések, amelyek megfelelnek a proletár nemzetköziség érdekeinek, a szocializmus, a népek békéje és biztonsága ügyének. Valamennyi országban a békéért és a demokráciáért küzdő körök egyre nagyobb

és nagyobb részei helyeslik ezeket az intézkedéseket.

A magyarországi események megmutatták: az imperialista erők nem hagynak fel kísérleteikkel, hogy bármilyen eszközzel megbontsák a szocialista tábor egységét, és ezzel megpróbálják egyenként szétzúzni a szocialista országokat, aláásni a szocialista világrend- szert. Ezek az események újra megerősítették, hogy a szocialista országokon belül a burzsoázia megdöntése után sem szűnik meg az osztályharc, hogy a hatalomból eltávolított kizsákmányoló osztályok és lakájaik, szövetségben a külföldi imperialistákkal, felhasználva a proletárdiktatúra és a pártvezetés bármilyen meggyengülését, tevékenyen harcolnak a népi demokratikus rendszer ellen, saját népük ellen, a kapitalisták és a földesurak hatalmának visszaállításáért.

Minden egyes szocialista ország és az egész szocialista tábor dolgozóinak érdeke, a béke biztosításának, a népek biztonságának, a szocializmus győzelmének érdeke határozottan megköveteli a népi demokratikus rendszer állhatatos továbbszilárdítását. Ennek a rendszernek erélyes védelmezését az imperialisták és a belső ellenforradalmi erők minden mesterkedésével szemben: megköveteli a forradalmi éberség állandó fokozását.

Az ellenforradalom szétzúzása Magyarországon megsemmisítő csapást mért a szocializmus országaiban létező szocialistaellenes erőkre és külföldi imperialista pártfogóikra; mindazokra, akik a népi demokratikus rendszer aláásására és megsemmisítésére törekedtek. A szocialista országok nagy baráti közössége kézzel foghatóan megmutatta, hogy határozottan és keményen vissza tudja verni mindazokat a kísérleteket, amelyek ez országok dolgozóinak életbevágó érdekeire törnek, megmutatta, hogy nem hagyja bántani e baráti közösség egyetlen részvevőjét sem.

Az SZKP és az MSZMP küldöttségei nagy megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar nép a Szovjetunió és más szocialista országok baráti segítségére támaszkodva, komoly sikereket értek el az ellenforradalmi lázadás következményeinek felszámolásában és az ország életének normalizálásában. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével megvédte a szocialista vívmányokat, helyreállította és állandóan szilárdítja a dolgozó parasztsággal szövetségben levő munkásosztály hatalmát. Az országban helyre állt a rend, a nyugalom és a forradalmi törvényesség.

Jelentős sikereket értek el az ipari és a mezőgazdasági termelés fejlesztésében és a lakosságnak a szükséges árukkal való ellátásában. Sikeresen normalizálódik az ország egész gazdasági élete, amelyet az ellenforradalmi összeesküvők megzavartak. A Magyar Szocialista Munkáspárt a dolgozókat a termelékenység további emelésére, az ország termelő erőinek további kibontakoztatására mozgósítja. Az MSZMP, figyelembe véve a mező- gazdaság fejlesztésének fontos jelentőségét a magyar nép életszínvonalának emelése érdekében, a dolgozó parasztság erőfeszítéseit a mezőgazdasági termelés sokoldalú és gyors fellendítésére irányítja. Az MSZMP küldöttsége hangsúlyozza, hogy a gazdasági élet normalizálásában a magyar dolgozók saját erőfeszítésein kívül nagy szerepet játszott a testvéri szocialista országok segítsége.

Az MSZMP és az SZKP küldöttségei megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar dolgozók túlnyomó többsége helyesen értékeli az október—novemberi eseményeket, az

országban kialakult helyzetet, és erőfeszítéseit arra irányítja, hogy minden módon szilárdítsa a népi demokratikus államot, mielőbb helyreállítsa és tovább fejlessze az ország népgazdaságát, megerősítse testvéri szövetségét a szocialista tábor országaival.

Hangsúlyozták, hogy az ellenforradalom sikeres leverésében, továbbá az ország társadalmi és gazdasági életének helyreállításában nagy érdeme van a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Kudarcot vallottak az ellenforradalmi köröknek a magyar munkásosztály marxista—leninista pártja megsemmisítésére irányuló erőfeszítései. A Magyar Szocialista Munkáspárt, amely összeforrasztotta a marxizmus—leninizmushoz hű erőket és biztosította sorainak egységét, a széles néptömegeket a reakció megzabolázására, a népellenes és szocialistaellenes erők szétzúzására, az ellenforradalmi lázadás következményeinek felszámolására mozgósította.

Az SZKP és az MSZMP rámutatnak: Magyarország példája újra bebizonyította Marx —Lenin — a proletariátus nagy tanítóinak — igazát, hogy a munkásosztály marxista pártja döntő szerepet játszik, mint a nép mozgósító, vezető és szervező ereje, hogy milyen óriási jelentősége van a párt eszmei és nevelő tömegmunkájának, a párt és vezetősége szoros mindennapi kapcsolatának a néptömegekkel. A magyarországi események megmutatták továbbá, hogy a munkásosztály pártjában minden módon szilárdítani kell a fegyelmet és erélyesen harcolni kell a pártegység megbontására irányuló bármilyen kísérlet ellen. »Az, aki valamennyire is gyengíti a proletariátus pártjának vasfegyelmét (különösen a proletárdiktatúra idején), az a valóságban a burzsoáziát segíti a proletariátus ellen.« (Lenin)

Az SZKP és az MSZMP küldöttségei kihangsúlyozták. hogy a magyarországi események újra kifejezésre jutatták a szocialista országok, azok népei, valamint kommunista és munkáspárti egységének és tömörülésének szükségességét. aA szocialista tábor országainak akcióegysége volt az a hatalmas erő, amely segítette a magyar népet a fasiszta rendszer visszaállítása fenyegető veszélyének gyors felszámolásában. Biztosította a feltételeket a magyar népnek, hogy tovább haladjon előre a szocializmus felé. Mindkét párt hangsúlyozza megmásíthatatlan elhatározását, hogy továbbra is fáradhatatlanul szilárdítani fogja a szocialista tábor egységét és erejét, ami fő biztosítéka a szocialista országok szabadságának és függetlenségének, hatalmas támasza azoknak a népeknek, amelyek vagy már lerázták a gyarmati rendszer igáját, vagy harcolnak az imperialista elnyomás alóli felszabadulásért.

Az SZKP és az MSZMP legfontosabb feladatuknak tartják, hogy országaik népeit továbbra is a proletár nemzetköziség és a dolgozók nemzetközi szolidaritásának szellemében, a burzsoá nacionalizmus és a sovinizmus minden megnyilvánulása elleni kérlelhetetlen harc szellemében neveljék. Mindkét párt határozottan síkraszáll mindennemű kísérlet ellen, amely revízió alá veszi a marxizmus— leninizmus olyan alapvető tényeit, mint a proletárdiktatúráról, a párt vezető szerepéről szóló tanítást: harcolni fog a marxista- leninista 'ideológia bármilyen elferdítései és meghamisítása ellen, a bárhonnan jövő különböző kísérletek ellen, amelyek arra irányulnak, hogy az ideológia területén széttépjék és elkülönítsék a szocialista országokat, azok kommunista és munkáspártjait.

Az SZKP és az MSZMP úgy vélik, hogy az utóbbi időben egyes »teoretikusok« által terjesztett úgynevezett »nemzeti kommunizmus« eszméi ártalmasak, semmi közük sincs a marxizmus—leninizmushoz, és nagy kárt okoznak a szocialista tábornak. Ezek az eszmék lényegében véve arra irányulnak, hogy megingassák a proletár nemzetköziség sziklaszilárd alapjait, szétválasszák és egymással szembeállítsák a szocialista országok népeit, kettészakítsák a szocialista tábort, meggyengítsék a kommunista mozgalmat, aláássák a dolgozók bizalmát a kommunista és munkáspártok iránt, feltartóztassák a népek előrehaladását a szocializmushoz vezető úton. A marxista— leninista nagy tanítás nem nemzeti, hanem nemzetközi jellegű. A szocializmus építése a marxista—leninista tudomány feltárta törvényekre támaszkodva különböző országokban a fő és alapvető kérdésekben közös úton halad, és továbbra is ezen az úton fog haladni, és a marxista—leninista tudomány által feltárt törvényekre támaszkodni. Emellett tér* mészetes, hogy minden egyes ország nemzeti hagyományainak és sajátosságainak figyelembevételével lehetségesek és a gyakorlatban meg is vannak a szocializmus építésének különböző formái és módszerei, a szocialista építés feladatainak különféle megoldásai. Ennek azonban semmi köze sincs a nemzeti korlátoltságokhoz, egyik szocialista ország tapasztalatának a másikéval való szembeállításához, a proletár nemzetköziség elferdítéséhez, a nacionalizmus álláspontjára való süllyedéshez.

A marxizmus—leninizmus nemzetközi tanítás, ugyanakkor teljes egészében tükrözi a népek alapvető nemzeti érdekeit. A marxista —leninista tanításra épülő párt politikája, tevékenysége teljesen megfelel az adott ország néptömegei életbevágó nemzeti érdekeinek és biztosítja ezeknek a helyes összeegyeztetését a munkásosztály és minden dolgozó nemzetközi érdekeivel.

A tárgyalások résztvevői rámutattak, hogy az egyenjogúság és a testvéri együttműködés elvei alapján mennyire fontos a kommunista és munkáspártok közötti érintkezések és kölcsönös baráti kapcsolatok sokoldalú kiszélesítése, a párt vezető funkcionáriusainak esetenkénti találkozásai és értekezései formájában, a pártküldöttségek kicserélése, a pártmunka tapasztalatának kölcsönös tanulmányozása, a pártkiadványok és okmányok kicserélése, valamint más ilyen intézkedések útján. Mindkét párt úgy véli: rendkívül hasznos és gyümölcsöző, a kommunista és munkáspártok közötti együttműködés, barátság megerősítését szolgálja, a nemzetközi helyzet és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseiben, valamint a pártok belügyeire vonatkozóan kialakult és az utóbbi időben különösen kifejlődött tájékoztatás gyakorlata, ezért ezt a gyakorlatot meg kell erősíteni és tovább kell fejleszteni.

A tárgyalások résztvevői kifejezték azt a szándékukat, hogy továbbra is erőfeszítéseket tesznek a szocializmus eszméiért küzdő munkáspártok, valamint politikai irányzatok és csoportok közötti kapcsolat és együttműködés megteremtéséért a munkás világmozgalom akcióegységének létrehozása céljából.

Az SZKP és az MSZMP küldöttségei nagy megelégedéssel állapítják meg, hogy a két párt közötti viszony a szoros eszmei barátság, a kölcsönös testvéri megértés, az együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás szellemében fejlődik. Rámutatnak, hogy az SZKP és az MSZMP kölcsönös viszonya a marxizmus— leninizmus elvei iránti tántoríthatatlan hűséggel, a forradalmi törekvések közösségén, valamint a szocializmus és a kommunizmus felépítésén, a népek közötti békéért és barátságért folyó harc közösségén nyugszik.

Az MSZMP küldöttsége hangsúlyozta, hogy a szocializmus felépítésére irányuló gyakorlati tevékenységében a világtörténelmi jelentőséggel bíró nagy lenini tanításra, az SZKP és a szovjet nép tapasztalataira, továbbá más szocialista országok és marxista—leninista pártok tapasztalataira és gyakorlatára támaszkodik, és továbbra is azokra fog támaszkodni.

Magyarország éppen úgy, mint a népi demokrácia bármelyik más országa, a jelenlegi viszonyok között csak úgy tudja megőrizni függetlenségét, ha a szocialista országok baráti családjának egyenjogú tagjaként halad a szocializmus útján. Ezért az úgynevezett »semlegességi« jelszó a valóságban nem más, mint a reakciós erők törekvése arra, hogy elszakítsák Magyarországot a szocialista tábortól, hogy megtagadtassák vele nemzeti függetlenségét és a külföldi imperialista államoknak vessék alá.

Az SZKP küldöttsége kijelentette, hogy a (Folytatás az 5. oldalon)

Nyilatkozat

a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségei között folytatott tárgyalásokról