Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-23 / 23. szám

1957. március 23. NÓGRÁDI Népújság Egy korszerű, fejlődő bánya Mintha skatu­lyából húzták vol­na ki, olyan tisz'a, rendezett a mátra- nováki Csurgó­táró. Ritkaság, hogy csakúgy, ut­cai ruhában, félci­pőben végig lehes­sen járni egy bá­nyát. Már pedig ez ilyen. Ritka vendég a víz is, a vágatok szélesek, magasaik, a vasút szépen lesalakoz- va, egy darabon már megépítve a beton vízlefolyó. Minthogy a bánya fövágatai vízszin­tesek, részben már megépült a villa­mos vontatás, amely jóformán a munkahelyről szállítja el a sze­net és az a terv, hogy idővel a bá­nyászokat is így szállítja hazulról a munkahelyre. Csurgó-táró ro­hamos fejlődés­nek indult bánya. 1955 áprilisában kezdték a feltá­rását, s eddig már jóval több mint másfélmillió fo­rintot fordítottak fejlesztésére. Eb­ben az évben még mintegy 900 ezer forintos beruhá­zással biztosítják, hogy a jelenlegi napi 35 vagonos termelés 60 vagon­ra fejlődhessen fel. Ma még egy műszak alatt be­járható a bánya, akkor is, ha az aknász, vagy a bányamester idő­zik az egyes csa­patoknál. Egy év múlva bizony er­ről már szó sem lehet. A fejlett technika alkal­mazása révén a kézi szállítás vsak egészen vummátís" lesz. Jelenleg is egy meddő-felra­kógép, 2 csúszda, 1 kaparószalag se­gíti a bányászok munkáját. Kor­szerű biztosítási eljárásokkal te­szik biztonságo­sabbá a munkát és tartósabbá a vágatokat. A bánya rövid idő múlva nem­csak korszerűsé­gében, hanem a termelésben is magára vonja majd a figyelmet. Úgy mond jóik, hogy napi 100 va­gonos termelés mellett is 20 évre való szénkészlet­tel rendelkezik. A mostani Iközel 200 bányász helyett 400 bányász adja majd a jó szenet. A legfőbb kéré­sük csak az, hogy legyen több az üres csille ... • Csurgó táróval egyidejűleg most kerül feltárásra Mátranovákon a Gáti IV-es akna, Királytáró a zagy­vái üzemegység­nél, Medve akna Szorospatakon. Ezekben az új bá­nyákban a feltá­rástól függően hamarosan meg­indul a termelés. A szénbányászat fejlesztése azon­ban tovább folyik. Most ^készülnek a tervek a jövő év­re, amikoris új bányáik hajtását kezdik meg Szék­völgyön, Gyula- tárón és Újlakon. Az új feltárá­soknál igen nagy SÚJltí. fektetnek a i .-nyoderni- gépesíti­sére. Híradás a szegkovácsokról (Tudósítónktól.) Mintegy 14U ezer forint veszteség érte az ellenforradalmi események következtében a Nógrádmegyeri Szegkovács KTSZ dolgozóit. A nyereségcsökkenést főleg az idézte elő, hogy nem volt megfelelő anyag, s a kifizetett bérek mögött hiányzott a termelési érték. Jellemző, hogy a termelési értéknek közel 98 száza’ékát fizették ki bérbe. Annak idején voltak olyan jóslatok, hogy a szövetkezet felbomlik, ez azonban — szerencsére — nem vált be. A tag­ság kitartott a szövetkezet mellett. Növelte munkakedvüket, hogy a ktsz önelszámoló lett. Közgyűlésen állapodtak meg abban, hogy teljesítménybérezésben dolgoznak. A dolgozók az év első napjaitól kezdve, derekasan meg- álltáfc a helyüket. Januárban például naponta már két mázsa szöggel termeltek többet, mint szeptemberben. Ehhez nagy mércékben hozzájárult a helyes bérpolitika. Az egy főre eső termelés is általában három kilóval emelkedett, s nem egy dolgozó keresete eléri a 2000 forintot. Amig szeptemberben az átlagkereset 1000—1100 forint között mozgott, most eléri az 1500—1800 forintot is. Az elmúlt napokban csaknem 46 000 forintot osztottak ki a múlt évi nyereségből. Egy-egy dolgozó 700—800 forint ere­jéig részesült a jövedelemből A megmaradt nyereségösszeg­ből pedig törlesztik az üzem fürdő építésére felvett hosszú­lejáratú kölcsönt. A ktsz dolgozói most azt tervezik, hogy az év végére több mint 400 ezer forint nyereséget érnek el. A kisipar helyzete a pásztói járásban i bányák A zalására, A dolgozók kérik: adjanak erre választ „A mai előadásra minden jegy elkelt.“ Ez az első szava Karancskesziben a mozi pénz­tárosnak, miután a pénztár kis ablakát kinyitja. Az em­berek már nem egy alkalom­mal bosszankodtak emiatt. No azért nem hiába nyílik ki a pénztár kis ablaka, mert az érdeklődőket tájékoztatják ar­ról is, hogy a jövő hétre van még egy pár darab II. és még I. hely. Hogy aztán mit sike­rül megnézni azoknak, akik ilyen korán megváltják je­gyeiket, az a jövő titka. Lehet, hogy egészen mást, mint ami­re számítanak. De ez ilyenkor nem fontos. Lényeg az, hogy jegy legyen. Hiszen el lehet azt adni akkor is, az előadás elején ha nem tetszik a film, mert mindig vannak olyanok, akik jegyet vennének. Elvégre nincs itt más szórakozás, esetleg a kocsma, vagy a fodrászüzlet — mondogatják. S most egy gondolat!... Ha a pénztárban nem lehet jegyet kapni, hová tűnnek el a jegyek?. Hová? Ugyanis Karancs­kesziben az a helytelen gya­korlat lett úrrá, hogy a pénz­táros az előadás előtt már na­pokkal előbb eladja a jegye­ket saját lakásán. No ha ren­des áron, mégis helytelen ez. Helytelen egyrészt azért, mert lakásán állandóan nyugtala­nítják emiatt. A nap egyetlen órájában sincs nyugta, mindig jön valaki. Az esti órákban pedig valósággal búcsújáró hellyé válik. Másrészt azért helytelen, mert a dolgozóktól — akik egész héten el vannak foglalva a munkával — el­veszik azt a lehetőséget, hogy ha telik idejükből moziba is menjenek. Pedig sokan len­nének ilyenek, akik egy héttel előbb még nem tudják milyen feladat előtt állanak. S, hogy kik tudnak jegyet szerezni?... Gyerekek, a fiatalok, ezek közül is főleg a lányok, asz- szonyok és a szomszéd közsé- gekbeliek. Persze-' nekik is szükségük van a művelődésre, tanulásra, hadd szórakozza­nak, okuljanak — de ne csak ők. Éppen ezért ajánlatos lenne, ha nem Is minden je­gyet, de a legtöbbjét az elő­adás kezdete előtt a mozi­pénztárban adnák el. Lehet, hogy már nehéz lenne meg­szokni, de véleményünk sze­rint szükséges. Ez a dolgozók követelése — s így a helyesebb. — Ennek megvalósítása első­sorban a karancskeszi mozi­üzem vezetőjén, s nem utolsó sorban a pénztárosán múlik. — nyesi — 1956 előtt sok kárt, bosszú­ságot okozott — főleg falvak­ban — az, hogy egy-egy szak­mában nem volt sem KTSZ, sem kisiparos még a harmadik fa'uban sem. A szakemberek inkább elmentek a gyárakba. Nem volt érdemes kisiparos­nak lenni. Sok volt az ^dó, ne­hezen kaptak anyagot stb. Ez volt a helyzet a pásztói járás­ban is Aki kiváltotta az ipar- engedélyt, azok közül is sok lemondott róla idővel, vagy visszavonták tőle, mert nem gyakorolta az ipart, vagy nem fizette az adót. Még 1955-ben is 54 darab iparengedélyt tö­röltek, ebből 48 önként mon­dott le. 1956-ban már más volt a helyzet. Különböző könnyíté­sek meghozták a kisiparosok kedvét. Csökkent azoknak a száma, akik lemondtak az ipar gyakorlásáról és egyre többen kértek en­gedélyt, vagy váltották ki újra, amiről régebben le­mondtak. Ebbén az évben pedig még csak egy héhalmi asztalos ad­ta vissza az ipart, az is csak azért, mert elköltözött egy másik megyébe. Annál többen kértek. December elejétől március 15-ig 50 engedélyt adtak ki a járás területén, de még min­dig elkelne egypár. Csécsén és Fcsegen például nagyon kellene a fodrász, szabó. Szirákon sincs fér­fiszabó. Bujákon, Szur­dokpüspökiben nagy szük­ség lenne kovácsra, bog­nárra. Tarra most ment ki egy pásztói kovács. Püs­pökiben köműyes, ács is nagyon kellene. A kormány rendelkezése, amely eltörli az építőiparosok­nál a forgalmi adót, bizonyára kedvet ad ilyen szakemberek­nek az ipar gyakorlásához. Az idős iparosok jövedelmi adót sem fizetnek. Az is igen elő­nyös, hogy elengedte az állam az alkalmazott után fizetendő adót és csökkent az alkalma­zott után fizetendő SZTK is. Eredmény: már öten kértek ebben az évben alkalmazott tartási engedélyt. Azt, hogy most már érdemes kisiparosnak lenni, hogy bíz­nak a jövőjükben, meglátszik a fiatalok érdeklődésén is. Még három-négy évvel ezelőtt Is gond volt az utánpótlás kér­dése. Ma már egyre több fiatal tanul olyan szakmát, amit nem gyárban, hanem KTSZ-ben, vagy kisiparos­ként hasznosíthat majd. Az elmúlt évben és az idén 35 ipari tanulót szerződtetlek a járásban. Csak az utóbbi egy hónap alatt kilencet, és ezek között két érettségizett fiatalt/ Minden évben csak a vizsgáktól őszig lehet tanulót szerződtetni. Az idén a mun­kás-paraszt forradalmi kor­mány a fiatalok elhelyezkedé­se érdekében a szokásostól el­térően februárban is engedé­lyezte tanulók szerződtetését és most augusztus 15-ig meg­hosszabbította a határidőt. Szabászati és varrótanfolyam indul A városi tanács végrehajtó bizottsága a TTIT Nógrád me­gyei szervezete és a városi kultúrház szabászat- és varró- tanfolyamot rendez. A három hónapig tartó tanfolyam ápri­lis 5-én indul. A foglalkozások minden hét péntekjén 17-től 19 óráig tartanak. A tanfolyam keretében a hallgatók megtanulják a gyer­mek-, férfi és női alsó és fel­ső ruha szabását és varrását; Az elhelyezkedni kívánókról a tanfolyam végeztével a he­lyi kézműipari vállalat gon­doskodni fog. Jelentkezni 1957. április 1-lg lehet a városi kul- túrházban reggel 9 órától dél­után 5 óráig. Részvételi díj mindössze 50 forint. A tanfo­lyam elvégzéséhez szükséges eszközökről — olló, cérna, pa­pír — a hallgatók maguk gondoskodnak. o — ’* Úttörők problémáiról• tár­gyaltak március 17-én a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa tanácstermében. A gyűlést a Magyar Úttörő Szövetség rendezte. • / Kishartyánban a Noszti fiú esete Tóth Marival című da­rabot mutatják be a fiatalok. Az úttörők az Iván kovács cí­mű mesejátékot tanulják. • Ismeretterjesztő kirándulást szervez a TTIT Egerbe. A március 31-re tervezett kirán­dulásra 25-ig igényelhetők a jegyek a TTIT salgótarjáni szervezeténél. • Lucfalván EPOSZ-szervezet alakult. A fiatalok a község művészeti hagyományait fi­gyelembe véve, eredeti szlo­vák népi táncot dolgoznak fel. A tánccsoportot már meg is alakították. • Merényletet követett el Leo­nardo da Vinci Mona Lisája ellen Hugó Vilegász. A me­rénylő kővel dobta meg a vi­lághírű festményt és ezzel Mona Lisa könyökét megsér­tette. Vilegászt letartóztatták. • Film-bőit rendez a Moziüze­mi Vállalat április 6-án. A nagyszabású hagyományos film-bált a Megyei Tanács nagytermében rendezik. • Állat- és kirakodóvásárt tart Kisterenye község tanácsa 1957. április 2-án. A vásárra vészmentes helyről szabály- szerű járattal minden állat felhajtható. • Mátraszőllősön teke-pálya készül. A befejezés előtt ál­ló pálya a megye eddigi leg­szebb sportlétesítménye lesz. A „Mézeskalács" c. daljátékot mutatják be Nógrádon A nógrádi községi színját­szók még 1956. októberében műsorukra tűzték a „Mézes­kalács” c. daljátékot. Az el­lenforradalmi események meg­gátolták a darab bemutatását. A színjátszók januárban elha­tározták, hogy az előadást mégis megtartják, ha később is. Azóta teljes ütemben foly­tak a próbák és március 23— 24-én szép előadással kedves­kednek a nógrádi közönség­nek. Kőműves tanulókat képez ki a 34-es számú budapesti MTH intézet. Jelentkezhet minden fiatal, aki kedvet érez a szakma iránt, legalább az általános iskola VII. osztályát elvégezte és 18. életévét még nem töltötte be. • ÁUamellenes izgatás és röp­cédulagyártás bűntettével vá­dolják Géczi Antal kisecset! volt tanácstitkárt. A vádlott a nyomozás és a tanúvallomások alapján beismerte bűnösségét, • A pásztói járás ifjúsága kul­túrműsorral készül a moszk­vai VIT tiszteletére rendezen­dő salgótarjáni munkás-pa­raszt találkozóra. A helyi be­mutatók után körzeti bemuta­tókra készülnek. . Természettudományi közlö­nyét újra megindította a Tár­sadalom- és Természettudo­mányi Ismeretterjesztő Társu­lat. Az Élet- és Tudomány­hoz hasonló folyóirat ára: 5 forint. . Egy néma japán 27 éves fiatalember 12 nyelvet sajátí­tott el. Aszahisza Masszubár 13 éves korában kezdte meg 8 nyelvtanulást. . Filmtrilógia készül Solohovj Csendes Don című regényéből) • Húsvétra készülnek a zagy- varónai színjátszók. Az ünnep­re Huszka: Szabadság, szere­lem című operettjét mutatják be. • Közgyűlést tart a Salgótar­jáni Erdőközbirtokosság va­sárnap délután 3 órakor a vá­rosi tanácson. • Takács Paula, a budapesti Operaház szólóénekesnője március 20-tól április 6-ig Ju­goszláviában vendégszerepei • A Sárdy-estre elővételben elkelt mind a 880 jegy. Az óriási érdeklődésre való tekin­tettel a Salgótarjáni Városi Kultúrház újabb budapesti művészeket hív vendégszerep­lésre. Legközelebb Gyenes Magda, Ráthonyi Róbert és Puskás Sándor látogat el vá­rosunkba. Nehéz egyedül... ■»si:;;;;;i;HMimi;i;»iiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiuiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiii Még néhány hónappal ez­előtt is úgy tűnt, mintha a dolgok a legteljesebb rendben folynának. A sztahanovistát, a szakma kiváló dolgozóját és még hat csillagos érdemrend tulajdonosát jutalomüdülésre a Szovjetunióba küldték. „Messze tornyokat lát, gat sor­ba, szédül, elbúsong (és emlé­keiben) lehull a porba, amely­ből vétetett". Idézhetjük Ban- dúr Mihály esetében is, Ady örökszép versét. Oly büszkeséggel beszél a Szovjetunióban tett útjáról, a sok látnivalóról. Moszkváról, a Lenin Egyetemről, az Aurórá­ról —. mintha személyes köze lenne hozzá, mintha két keze munkájával maga is simított, fényesített volnc rajta... Bandúr Mihály azonban mégsem örülhetett igazán, önfeledten a láttottakon. A hazai emlékek nem engedték nyugodni emlékezetét. A Ban- dúr-családot életkörülménye ha nem is mindenkit sgy- f'yrmá módon —, de közel vitt a munkásmozgalomhoz. Gyu­la, mint bátor partizán, Szlo­vákiában harcolt a fasiszták ellen. — Itt esett el a harcok közben 18 éves fia is. Gyula később a felszabadulást köve­Bllllllllllllllllllllllllllllllll .... tő értekben szénkormánybiz­tos lett, és megint később „el­ejtették.” — térmester lett Pe- tőfibányán. Nem a leváltás ténye, hanem az, hogy mindezt magyarázat nélkül hagyták, súlyos nyomokat hagyott a Bandúr-család önérzetén. Eh­hez járult még a Mihállyal szembeni féltékenység, irigy- kedés, — úgyhogy a „hivata­los“ elismerés mellett, mély megbántottság is kínozta Bandúr Mihályt. Pedig ő soha nem vágyott többre, minthogy dolgozhas­son, és becsületesen élhessen családjával. Emlékszik még gyerekkorára és soha, soha nem fogja elfelejteni akkori nyomorúságukat. •. Heten Vol­tak testvérek ... Tizenegyéves korában édesanyja kivette az iskolából, mert az ő kereseté­re is szükség volt... * izénkét- éves és — kecskepásztor. Fi­zetése egy kecske ut-’n, egy napi koszt és évente 2 darab szappan... Beszélgetésünk a kiváló munkás vásártéri kétszobás, fürdőszobás lakásában fo'-nk, s amikor a múlt nyomorúsá­gáról beszél a családfő, c gye­rekek, a huszonnégyéves. ap­ja mesterségét folytató Mis­ka, és Giziké, a kis menyasz. szony, szeretnék leinteni ap­jukat. Valahogy rossz hallgat­ni, mennyire megalázták ré­gen az embert. Az apjukat. Mikor ők egészen másképpen éltek és élnek... Innen, ilyen mélyről indult el. Munkásember, örömét is, bánatát is (családja mellett) a munka Okozza. Minden szál a munkához, a munkásosztály­hoz köti. A szovjetunióbeli út októberre eset. Két héttel 23-a előtt ért haza. Megdöbbentet­ték az események. Tudta, lát­ta, de talán még inkább, érez­te, az elkövetett hibák súlyát, de az ellenforradalom vak gyűlölete mélységesen megdob. bentette. Majd ötven éves már — munkáséletét örökös dologgal töltötte el. És az ellenforrada­lom október végén kiadta a jelszót: sztrájk! Felidézte em­lékeit, azokat az időket, ami­kor nem hogy nem sztrájkol­tak és sztrájkolhattak, de örültek, ha munkát kaptak. És most sztrájkoltak... Két hónapon keresztül munkátla- nul, dologtalanul élni... Sehol nem találta a helyét... Be-be- járt a gyárba hírek után, hogy mi van. mikon kezdjük... de semmi ... sztrájk... Dolgozni, dolgozni, ezt súg­ta embersége, munkásbecsüle­te ... Az eszmei tisztázódás jó­val lassabban ment.,, Üf Csapás t-oft a családra az egyik közeli rokon súlyos megsérülése december 8-án. Az egyéni sérelem és megbán­tottság és a múlt hibái miatt érzett aggodalom és felelősség útjatévesztetté tette a csalá­dot. Mégis a Bandúr-család elvá­laszthatatlanul összenőtt a mozgalommal. Amiken- az el­lenforradalom országszerte el­égette a kommunistaság szim- bóliumait, mikor meggyaláz- tálk a szovjet harcosok emlé­két — a család akkor is meg­őrizte hűségét a szocializmus ügyéhez. A kis vörös vándor- zászlók — az elismerés kis zászlócskái — változatlanul helyükön maradtak. És nem egy van belőlük. S mégis... A negyvenötös kommunista nem tagja az új pártnak. „Milyen úton indu­lunk?” — kérdezte a pártszer. vezőt. Három nap gondolkodá­si időt kapott. Válasszon. Igen, vagy nem. Bandúr Mihályt nagyon bántotta, hogy így el­intézték őt... Aztán jött as egész üzemre kiterjedő tagzár. lat. Október előtt három párttag is volt a családban, most egy sem.., A családot érints és fog­lalkoztató más kérdésekről is szerettem volna hallani véle­ményüket, Elégedettek mosta­ni sorsukkal. Havonta 4500 fo­rint kerül a család asztalára, Nincs hiányuk. Bármiről be­szélünk is, szüntelenül vissza, kanyarodunk a párttagság kérdésére. „Rövid idő volt O kiigazodáshoz...” — mondja 8 férj. Az asszony, ez a derék proletárasszony, aki maga is kemény iskolát járt, még ma is tűzbejön, ha a 45—16-os hő­si időket idézi, ha falujárásról beszél és ha arról, hogyan szervezték 45 után a nőket O- tűzhelygyárban... És most kívülrekedtek..< „Kedden taggyűlés volt és nem szóltak” — mondja az asszony megbántottam Bandúr Mihály soha nem vágyott kiemelkedni. Szeré­nyen élni és dolgozni... ez volt a célja. A munkatársak is, akik becsülik, tisztelik őt. a harminchatéves tapasztalata kéziformázót, akit művezetővé akartak előléptetni — a mun­katársak is értetlenül állnak Bandúr Mihály esetével — Én csináltam most is, is én korábban is a városi szov­jet emlékmű csillagát. Kom­munista vagyok én most is.,. Örülök, hogy meghosszabbítót, ták a tagfelvételt... Mert na­gyon nehéz így egyedül,,, A megsebesült rokon ki­jött már a kórházból... ügy hírlik Gyula is funkciót váL lalt... Gyógyulnak á sebek.,, (Túrái L.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents