Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-13 / 20. szám

1957. március 13. NÓGRÁDI Népújság LwíL 4 mizserfai bányaüzem több éven keresztül telje- zi. sítette termelési tervét, az utóbbi évek során pedig a gazdaságos termelésben is szép eredményeket ért el mind az önköltség, mind egyéb gazdasági mu­tatók terén. Az október 23-i események azonban ná­lunk Mizserfán is, ha nem is olyan mértékben, mint sok más helyen, de mégis megzavarták a békés ter­melő munkát, amelyhez nagyban hozzájárult az ese­ményekről a hiányos tájékoztatás. A mizserfai üzem dolgozói több helyről tevődnek össze: Szanda, Kiskér, Nyíregyháza és !környéke, vala­mint Istenmezeje és egyéb helyekről. Ezek nagyrésze abban az időben elhagyta az üzemet és így csak a helybeli dolgozókra támaszkodhattunk 1956. október 25-től december második feléig. Az ellenforradalom időszaSkában kisebb-nagyobb zavargásoktól eltekintve a helybeli és a közeli falvak dolgozói termeltek any- nyit, ami biztosította a vízválasztói erőmű üzemelteté­sét. Ez időszakban üzemünkben is a munkafegyelem lényegesen megromlott és csak az öntudatos dolgozók­nak köszönhető, hogy üzemünk teljesen nem állt le és különösebb kárt nem szenvedett. A munkafegyelem lazulását befolyásolták a meg nem dolgozott időre tör­ténő bérkifizetések, a csökkentett munkaidő és ezen csökkentett munkaidőnek is a be nem tartása. A mizserfai dolgozók legjobbjai december hónap első felében összeültek és megalakították a Magyar Szocialista Munkáspártot. A párt megalakulásával egy- időben, fokozatosan, napról napra kezdett megszilár­dulni a munkafegyelem. A dolgozók között tudatosítot­tuk, hogy december hóra csak a megdolgozott munká­ért és munkaidőért fizetünk bért. Ennek következté­ben december hónapra például Pálhegy I. üzemben 28 forintos átlagbért fizettünk ki. Ennék láttán dolgozóink mwnkalendülete lényegesen megváltozott. Januárban már egyes napokon és februárban egész hónapban el­értük, illetve túlhaladtuk az 1956. szeptemberi napi tervelőirányzatunkat. Ez az eredmény még szebb lehe­tett volna, ha a vontatási üzem több szenet tudott vol­na elszállítani, ugyanis talbóhiány miatt naponta rend­szeresen többórás ürescsille-hiány volt. 4 Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Köz- zí ponti Bizottságának ülése foglalkozik a gazda­ságos termelés fontosságával, amely egyben harc az inf­láció ellen. Többek között foglalkozik a bányászók helytállásával. Mi, a mizserfai bányaüzemnél felül­vizsgálva a gazdaságos termelés lehetőségét, további intézkedéseket teszümk annak érdékében, hogy a fel­merült hiányosságokat (túlzott improduktív műszak- felhasználás stb.) megszüntessük. A januári, februári önköltségünket a kormány által engedélyezett új bére­zés többletköltségén felül nagyban befolyásolja a vé­konyabb (I. és II. telepi) szénrétegek művelése, amely az eddigi művelés alatt lévő III. telepi szén önköltsé­gének többszörösét teszi ki. így a gazdaságosságot csak az egyedi munkahelyek vizsgálatával tudjuk mérni. Sürgősen arra törekszünk, hogy a körletéknél felme­rülő üreshiányt, részben új csillék beszerzésével, rész­ben a meglévők javításéval megszűntessük. Szükséges, hogy fúrógépeik azonnali kijavításával csökkentsük a csapatoknál a fúrógépre való várást, amely naponta több óra kiesést ókoz. El kell, hogy mondjam, a szeptemberi önköltségi tervünk 80,62 forint volt, míg január hónapban 123,52 forintért termeltünk egy tonna szenet. A februári ön­költség jóval alatta lesz a januári önköltségnek, vagyis van némi fejlődés februárban a január hónappal szem­ben. A z előbb említett intézkedési terveken felül a ja- zí nuári önköltség emelkedésében jelentős szerepet játszott az a tény, hogy a hó első felében a termelés mennyisége alatta volt a hó második felében elért napi termelésnek. Ez természetesen az önköltségünkön 1957. január hóban erősen rontó tényező volt. Sándor Béla a mizserfai szénbányák igazgatója Épül Csehszlovákia első atomfizikai intézete Nem messze Prágától. Cseh­szlovákia fővárosától a Mold­va folyó jobbpartján 1955-ben láttak hozzá a népi demokra­tikus Csehszlovákia igen nagy jelentőségű létesítménye, az első atomfizikai intézet építé­séhez. Jóformán két év sem telt el az építkezések megin­dulása óta, mégis a létesít­mény környéke szinte a felis- merhetetlenségig megválto­zott: már messziről látni lehet az atomfizikai intézet magas- baemelkedő épületeit. A tudo­mányos szakemberek, mérnö­kök, tervezők, kőművesek, be­tonozok szoros együttműkö­désben fáradoznak Csehszlo­vákia eljövendő ipari forra­dalma „agyközpontjának“ épí­tésén. E hatalmas intézet építésé­nek gondolatát a Szovjetunió vetette fel. s egyúttal felaján­lotta legmesszebbmenő segít­ségét is- Nemcsak kiváló szak­embereit küldi el az építke­zésre, hanem a szükséges be­rendezéseket is biztosítja az intézet számára. Már meg­küldte az atomreaktorhoz szükséges berendezéseket és a közeljövőben eljuttatja a cyk- lotrom berendezéseit is. A nagy kiterjedésű építke­zés valamennyi gócpontjában serénv munka folyik. Ennek ellenére meg lehet állapítani, hczy a munka üteme leggyor­sabb az atomfizikai intézet „szívében“, vagyis az atomre­aktor építésén. Néhány nap­pal ezelőtt helyezték el itt azokat a hatalmas acélberen­dezéseket. amelyek biztos vé­delmet nyújtanak majd a rá­dióaktív kisugárzás ellen. Igen előrehaladott stádiumban folynak a tulajdonképpeni kutatórészleg munkálatai is. A tudományos kutatás céljai­ra — az atomtechnika követel­ményeinek megfelelően — korszerű laboratórium léte­sült, amelyben nemcsak a már meglévő magfizikai eredmé­nyeket tanulmányozzák majd, hanem megindul az újabb „ti­tok“ feltárására irányuló ku­tatómunka is. Rendkívül gyors ütemb°n építik az inté­zet központi kazánházát, ugyanis mielőbbi felépítése nagymértékben meggyorsítja az atomreaktor befejezési munkálatait. Az atomreaktor felépítése lehetővé teszi, hogy Csehszlo­vákiában már a közeljövőben hozzálássanak az atomerőmű­vek hatalmas munkálataihoz. Jól kamatozó bizalom A szervezett takarékosság hosszú múltra tekint vissza. A takarékbetétek össze­gyűjtése és kezelése a szocialista és a kapita­lista világban egyaránt igen jelentős feladat, de ennek a tevékenységnek itt is, amott is ggészen más a célja, jelentősége. A tőkés bankok — különösen a két világ­háború időszakában — az állam háborús poli­tikájának céljaira, fegyverkezésre fordították a lakosság betétjeit éppen úgy. mint adófo­rintjait A pénz elértéktelenedésével mindkét háború után úgyszólván semmivé zsugorodott a la­kosság bankbetétje, s ezzel együtt a kapita­lista bankokba vetett bizalom is. A két világháború között gyakran előfor­dult, különösen a vidéki városokban, a huszas évek vége felé, hogy kisebb magánbankok belebuktak spekulációs üzleteikbe és betéte­seik pénzét is elvesztették. A betétesekre minden előbbinél nagyobb csapást mért a Földhitel Bank 1930-ban bekövetkezett buká­sa. Ennek a pénzintézetnek ugyanis igen szé­leskörű betéteshálózata volt az egész ország­ban. Mindezek a jelenségek, érthetően, hozzájá­rultak ahhoz, hogy egyre kevesebben helyez­ték el megtakarított pénzüket takarékbetét­ben. A népi demokratikus Magyarországon élői­ről kellett kezdeni a lakosság takarékosságra nevelését. Meg kellett értetni a dolgozókkal, hogy a szocialista bankok egészen másképp hasznosítják és biztosítják a takarékban őr­zött pénzt, mint tőkés elődeik. A betéteket nem az állami költségvetés kiadásainak fede­zésére, háborús politikára, fegyverkezésre for­dítják. hanem úi értékek előállítására: épít­kezésre, az ipar, a mezőgazdaság és a kereske­delem továbbfejlesztésére. Mindezeknek a be­ruházásoknak tehát komoly árufedezetük van, ami már magában is biztosítja a visszafize­tést. Ezen túl a betétekért az állam is szava­tol. M indennek tudatában a lakosság évről évre nagyobb összeget takarít meg és helyez el a takarékpénztári fiókokban és a postahi­vatalokban. 1956-ban minden eddiginél maga­sabb volt a betétállomány, amely jóval meg­haladta az 1 milliárd forintot. A tragikus ese­mények folytán bekövetkezett átmeneti visz- szaesés után ez év januárjában ismét emel­kedni kezdtek a bankbetétek, amelyek ma már megközelítik a 700 millió forintot. A lakosság nemcsak kamatokkal tetézett NYOMON KÖVETETT DIAKCSINY megtakarított pénzét kapja vissza a takarék- pénztártól, de egyéb juttatásokat, például egyéni hitelek formájában kölcsönképpen. a betétállományt meghaladó összeg is rendelke­zésére áll. A szeptembervégi 1 milliárd 69 ezer forintos betétállománnyal egyidejűleg például az OTP 1 milliárd 200 ezer forintos hitellel segítette a dolgozókat. A kölcsönök összege azóta 1 milliárd 300 ezer forintra emelkedett, annak ellenére, hogy a múlt év végén igen sokan kapták vissza betétbe he­lyezett pénzüket, annak kamataival együtt; A 3—5 százalékkal kamatozó bankbetétek igen jelentős jövedelmet biztosítanak a betét­könyv-tulajdonosoknak. A kamatok fejében kifizetett összeg alaku­lása éppen ezért igen jellemző képet nyújt a „nép bankjába“ vetett bizalom erősödéséről; Míg 1952-ben az Országos Takarékpénztár 19 millió forint kamatot fizetett ki, 1955-ben már 21,5 millió forintra, 1956-ban pedig 34 millió 700 ezer forintra emelkedett a lakosság kar­mátokból eredő tiszta jövedelme. Mindebből látható, hogy népi demokrá­ciánkban kettős jelentőségük van a lakosság megtakarításainak: a fejlődést szolgálják, így igen nagy a nemzetgazdasági jelentősé­gük, de ugyanakkor egyéni szempontból is fontosak, mert nemcsak biztonságosak és ka­matoznak, de a nagyobb szükségletek kielé­gítését is szolgálják. 1956-ban, amikor legmagasabb volt a la­kosság betétállománya, átlag 100 forint ka­matot fizettek ki minden kamatozó betét­könyvre. Ez világosan mutatja, hogy a ka­matjövedelem arányosan növekszik a betét összegével és egyre komolyabb tényezővé vá­lik. E helyütt akarunk rámutatni arra is, hogy míg a tőkés bankok egyik legfontosabb jövedelmi forrása a kölcsönök után számított — olykor 10—12 százalékos, sőt vidéken néha 18 százalékot is elérő — kamat volt, a szo­cialista bankrendszerben ez a tényező jelen­téktelenné zsugorodott. Az egyéni hitel for­májában kihelyezett pénz után ugyanis 2—4, 6 százalékos kamatot számítanak, vagyis sok esetben kevesebbet, máskor alig többet annál, amennyit a lakossági betétek után fizetnek. Most, hogy a helyzet megszilárdulásával a betétállomány már naponta mintegy 5 millió forinttal növekszik az országban, elmondhat­juk: a dolgozók egyre jobban bíznak a pénz értékállandóságában és a nép bankjának ne­vezett Országos Takarékpénztárban; Figyelemre méltó, elgondolkodtató 4 naptár 1957. március 4-ét zí mutatott Balassagyarma­ton is. Az eget ólomszürke fel­hőréteg borította, amely még- inkább fokozta a bágyadt hét­fői hangulatot. Az emberek egy csoportja a Salgótarjánba induló autó­buszra várt. A háziasszonyók kosaraikkal, szatyrokkal járták az üzleteket, hogy a hétreva- lót megvásárolják. Ez mind is­a pártért és míg mások pihen­ték a munka fáradalmát ő tevékenykedett mindenki ügyéért, a békéért. Danilla József az idősebb korosztályhoz tartozik. Az Acélárugyár egyik műhelyé­nek főművezetője volt. Erdély­ből szakadt ide. s mint egy­szerű munkás kezdte. Beszél­jünk szorgalmáról, mely veze­tővé emelte őt? Inkább arról az eljárásról beszéljünk, ahogyan megaláz­ták. Beszéljünk, hogy felül­kerekedjék az igazságérzet és szégyenkezésre kényszerítse azokat, akik ösztönüket sza­badjára engedték, bűnhődésre azokat, akik ellenséges szán­dékkal felforgatásra indulva az emberek békés életére tör­tek; Danilla József, mint a me­gyei békebizottság tagja ma­ga is részt vett azon a gyűlé­sen, ahol az ellenforradalom vezetői Nemzeti Bizottság-vá­lasztási komédiát rendeztek. Mert valójában semmi egyéb nem volt ez a gyűlés, mint emberek megbélyegzésének a helye. Mint az ő esetében is, felordított valami Trezsnyik nevezetű, volt nyilasszervező és kiküldette őt a teremből. Miért tették ezt vele? Csupán azért, mert béketitkár volt. Fájdalommal, az emberekben csalódva hagyta el a termet, s visszatért az üzembe. Itt azon fáradozott, hogy folytatni kell a munkát, mert a sztrájk esz- telenség. De a ráirányított tá­madást már itt sem tudta el­kerülni. Vádolták, mert kom- humista volt. Egy darabig he­lyén maradt és kiosztotta az embereknek a munkát. De az Üzem központi munkástaná- (sában már készült ellene a merénylet: megalázni, levál­tani, semmivé tenni. ' Az akkor kétségtelenül el­lenforradalmat szolgáló mun­kástanács igyekezett a maga szájaízének megfelelő embere­ket a vezető helyekre állítani. Danilla József helyére is kije­lölték Malomhegyi Istvánt. Akiről csak annyit: igaz, szak­ember, de nem különb, mint Danilla. A munkásakhoz soha nem állt közel. Egy más világ­ban élt ő mindig. Mióta népi demokrácia van, hányódik minden felé, nem tud gyökeret verni. És, hogy mégis adjanak va­lami formát Danilla eltávolí­tásához, megrendeztek egy nagy színjátékot, ahol a szere­pet András Istvánnak és Éliás Istvánnak szánták. András elsőnek megtagadta Danilla főművezető munkára adott utasításait. Éliás pedig összehívott egy 300 főnyi gyű­lést, ahol felszólította az em­bereket: ítélkezzenek Danilla felett. Danilla ott állt az em­berek előtt, várva a döntést. A sokaság hallgatott, csupán Teplán István mondta erőtle­nül: „Aki Rákosi idejében fel­került, az most menjen.” Ezzel lezárult az „ítélet” és Malom­hegyi diadalmasan elfoglalta Danilla helyét. Ezután még sokan felkeres­ték Danillát, hogy ne menjen, maradjon beosztásában, de Da. nilla csalódottan félreállt, mély fájdalommal, megbántva igazságérzetében. Még azzal mérték rá az utolsó csapást, hogy megalázták. Kijelölték, hogy ezek után hova mehet dolgozni. Géplakatos lett. De munkájával itt is igazolja, hogy becsületes ember maradt, hű az ország gyarapításának gondolatához. Nem rég fejezett be egy új rezezőgépet, amivel eddig az üzem nem rendelke­zett. Dolgozik, alkot. De mi a biz­tosíték, hogy ugyan ezt teszi utóda is, Malomhegyi? Az el­lenforradalom állította bizo­nyára megjelölt céllal, de jog­talanul és törvénytelenül arra a helyre. Elfoglalta a főműve­zetői beosztást, de belegázolt egy ember becsületébe. Med­dig maradhat ez büntetlenül? Az igazságtalanság már meg­mozdította a gyár vezetőit, de nem hoztak határozott intéz­kedést, hogy Danilla visszake­rüljön az öt megillető helyre. Vissza a helyére Danilla Jó­zsefet! 6 MOKRI JÓZSEF a harmadik igazságában megbántott ember. Mű­szaki dolgozó az öregebb kor­osztályból. 1912-től dolgozik az Acélárugyárban. Már tizenegy éve a GSZ/C művezetője. A gyár törzsgárdájába tartozik. Sok fiatalt nevelt jó szakem­berré, férfivá. Már a pihenés felé hajlik és pont itt érte őt a nyugtalanító bőntódás. Januárban több társával együtt nyugdíjba helyezték. Amíg mások megnyugodva fo­gadták a döntést, addig ő a nyugdíjazási határozatot meg­fellebbezte. Azt kifogásolja, hogy nyugdíjához még egy kerek esztendő hiányzik, és törvényesein csak ekkor lép­het művezetői fizetéssel pihe­nésre. A vezetők előtt ismeretes volt a még hátralevő egy esz tendő. De hogy áthidalják, egy raktárba helyezték dolgozn művezetői fizetéssel. Mokri bá­csi ezt az eljárást kifogásol ja. Nem akarja, hogy munka­társai szemére dobják: mél­tánytalanul vesz fel fizetést De nem érzi annak sem biz­tonságát, hogy mint művezetőt fogják nyugdíjazni. A munkához még erőt érez sok gyakorlati tapasztalata is van és megbántottnak érzi magát, hogy így mellőzték Talán az ő esete lesz a leg­könnyebb. Hozzájárulnak hogy dolgozza végig a még hátralevő egy évet, mint mű­szaki. Már így határoztak, de még mindig nem közölték ve­le a döntést. És itt van a nagy hiba. Nem szabad egy ilyen idős, sok esztendő alatt a munká­ban, becsületben helyátálló em­bert bizonytalanságban hagy­ni. ö azt az üzemet magáénak tudja. Otthonának, abban nőtt fel. Rettentő fájdalom lehet számára, ha esetleg úgy érzi, hogy az a gyár, amely őt fel­nevelte, mostoha lett hozzá. Rendeződik ügye, Mokri bá­csi. Egészen bizonyos, rende­ződik. És ha eljön az idő, jó, nyugodt pihenést kíván magá­nak mindenki. Három ember. Talán mindhárom sorsa azon dől el, hogyan állnak eléjük, s mondják meg bátran, hogy mi lesz holnapjuk, ök ezt várják, nekik ma ez legfőbb gondjuk. Emberektől függnék, olyan emberektől, akik ugyan becsületesek, de a mindennapi lázas munkában talán megfeledkeznek, mily’ nagy a felelősségük. Erről pedig megfeledkezni soha, de soha nem szabad! Bobál Gyula mert dolog, ezért nem is rész­letezem tovább. Akadnaik en­nél ezen a hétfő reggelen ér­dekesebbek is!.. i Már jóval 8 óra után vol­tunk, amikor az egészségház előtt négy fiúgyereket lát­tam, kezükben táskával sétál­gattak és közbe-közbe megáll­tak. Már a látszat is gyanúra engedett következtetni. Amint közelükbe értem, ezeket hal­lottam tőlük: — Még a másik órát is kint töltjük. Ne menjünk be! ...Én legalábbis nem megyek. Ha most bemennék, biztos feleltet- nénék, és nem akarok „bezúg­ni”. Tudjátok, tegnap nem volt időm tanulni — mondotta a legnagyobb okoskodó, s beszé­de közben többször megsimo­gatta a hátrafésült sima szőke haját. Megbízható vezetőkészségét mi sem bizonyítja jobban, hogy társai egyetlen ellenvetés nél­kül elfogadták javaslatát és máris elindultak a liget felé. em sokkal később fiúkból, lányokból álló kisebb cso­port jött velem szembe. Voltak gimnazisták is közöttük, ök is a tanulásról beszélgették. — Ügy utálom ezt a hétfői napot és éppen az a kibírhatat­lan tartja az első órát — szólt az egyik, lány. — De mi lesz, ha megtud­ják — vágott közbe a másik, egy 19 év körüli fiú. — Mi lenne?.;-. ' Majd azt mondjuk, hogy késett a busz. Azt hiszed, hogy nekik van ar­ra idejük, hogy megérdeklőd­jék — felelte a lány nevetve. — Miután már jól elhaladtak mellettem, még egy hangos ka­cagást hallottam, láttam, amint befordultak a cukrászda ajta­ján. N 4Ztán még egy pár elem is-< sE tavai és még ismerős IV.-es gimnazista lányokkal is találkoztam. A nevüket nem írom le, ne mondják, hogy árulkodó vágyók, inkább azt, hogy miért voltak még 9 óra előtt 10 perccel is az utcám Az egyik lány ezt mondhtta: — Az a legnagyobb baj, hogy a szombat, az jóformán csak beszélgetéssel megy el. — Udvarlással!;; s Illetve udvaroltatással. -.. Miért titko­lod, mondd meg őszintén — vák gott közbe a legnyelvesebbi Majd aztán így folytatta. — — Nem egészen az udvarol­tatással, mert a szüleimmel és a testvéreimmel is beszélgetni kell. A hét minden napjáról be kell számolni — válaszolt. A harmadik, bár a legkisebbf de a legcsinosabb volt. Fekete haja alatt kék szemeinek te-* kintete olyan volt, mint a ta- vaszi napsugár, ö sem maradt adós. — No és erről is beszá­molsz? ... Ne védd magad. A szombat az csak egy nap és a vasárnap? ... Az is egy teljes nap. Akkor is lehet tanulni —* mondotta nevetve. Aztán meg­kérdeztem tőlük, mivel töltöt­ték a vasárnapot? — A vasárnapot?... Farsang­kor? A bálban voltunk. Majd­nem reggelig táncoltunk. Nem volt időnk tanulni. Most meg azért nem megyünk be, mert az első óra történelem és nem akarjuk a jegyünket lerontani — válaszolt nevetve a fekete­hajú. ár rosszak ezek a gyere­Bc hogy szülők és tanárok tőlem tudják meg, kik voltak. Azt sem akarom, hogy ők, már a gyerekek „árulkodónak" mond­janak, hiszen én is voltam diák. De azért mégis el kell gondolkodnunk az ilyen dolgók helytelenségén és okán. Főleg a tanárok és a szülők kapcsola­tán. Ügy érzem, itt nincs min­den rendben!. K. B.; Ez évben 250 építési engedélyt adtak ki A pásztói járásban az eddi­gi adatok alapján megállapít­ható, hogy ebben az évben a szokottnál jóval több család­nak lesz saját háza. A járási ; tanács ipari és műszaki cso­portja eddig mintegy 250 épí­tési engedélyt adott ki, ezek­ből csak 50 építő kért OTP- kölcsönt. Ezenkívül a múlt évben elkészült 150 házra ad­ták ki a lakhatási engedélyt;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents