Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)
1957-02-23 / 15. szám
1957. február 23. NÓGRÁDI Népújság 3 Ne hagyd el SOHA azt ki téged szívből imád... Mária lépteit számlál- gatva haladt a télutó áldásától átázott földúton a vonat felé. Nyugtalanul tekinget hátra, olykor kémlelőén néz előre. Mintha nem akarva ismerősökkel találkozni. Arcát átvirrasztott éjszakák nyomai árnyalják. Még mindig nem ült el a lelkében dúló vihar. Sokszor ajkára lcerül önkéntelenül: Béla, majd később: Mit tettél velem? S ilyenkor tüzes ólomgolyó gurul le száraz torkán egészen a szívére. Ahogy az állomásra ér, már bent áll a vonat. Odasiet a pénztárhoz. — Salgótarjánba leérek egy fapadost. A visszajáró pénzt meg sem számolva táskájába gyűri. A vonaton nagy a zsúfoltság. Az ajtó mellé áll. Ismét gondolatába merül- Félénken nézeget. Ügy gondolja, mindenki tudja nagy bánatának okát. El-el- íkapja a szemben ülő fejkendős néni átható, vizsgálódó pillantásaitól tekintetét. — Csák már Ott lennénk! Történjen bármi is — suttogja maga elé. Valami baj van, kislányom? Rosszul érzi magát? Hát persze, lehet, hogy várandós szegényke! S hiába tiltakozik, el kell foglalnia az ablak mellett számára készített helyet. A szégyen és a lámpaláz pírjai hatalmasodnak el arcán. Inkább csüngene a peronon egy kézzel fogódzva. — Menetjegyeket kérem •— hangzik a felmentő kérdés, amely visszazökkenti az utasokat előző tere-feréjilkbe. Pálfalva felé elnyomta az álom. Hetek gyötrelmei ültek arcára. Amikor a Főtérre érkeztek, ismét elérte a gyengeség. Tétova tekintettel keresett megértő arcókat, anyai tanácsokat. Válaszút előtt állott. Vagy követi szíve parancsát, vagy Másképp határozott. Szapora léptekkel indult neki az útnak. Ismeretlen ardök, idegen emberek kerültek útjába. Az emberek érdektelenül siklottak el mellette, Ki tudta, milyen bánatot hordoz ez a 19 éves hajadon. Amikor a hivatali épület folyosójára ért, már hosszan kígyózó Sor állt előtte. Ismét hatalmába kerítette a félelem és szégyenérzet. Mégis magabiztosan lépett a bizottság elé . -. -. — Hány éves? — Hol lakik? *— Férjezett? — Ahogy válaszolt a kérdésekre, úgy szakadtak fel ismét hevenyésen összehegedt sebei. Először elhomályosult szeme, később hangos zokogás rázta át- Amikor elhalkult sírása, ismét a két szót ismételgette: — Béla! — majd később: — Nem így képzeltem el. A jelenlevőket teljesen hatalmába keríti a lány megrázó tragédiáját sejtető fájdalom. Részvét ül arcukon. A szociális előadó rejtett könnyet törül ki. Nem siettetik, pedig a folyósón még várják a bebocsátást .. s Lassan megáll a szenvedélyek zuhataga, s beszélni kezd. Könnyíteni akar magán. Senkisem szakítja félbe. Sőt biztatják: hogy is volt kislány? — 1956 augusztus 20-án ismerkedtem meg vele a vidám vásáron. Olyan jól tudott táncolni —, mert hát este felkért a szabadtéri mulatságon. Egy tangó közben azt dúdolta a fülembe: Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád..; — Olyan édes volt. Enyhe mosoly játszadozik ajkán. Arca a régi boldogság leheletétől megszépül. De aztán folytatja. •— Minden másnap eljött hozzánk. Apunak nem nagyon tetszett, merthogy olyan vig- kedélyű, bohém volt. Pedig elég jól keresett. Soffőr volt. Igaz, nem szívesen beszélt munkájáról. Eljárogattunk a moziba is. Néha később mentünk haza Apunak ez sem tetszett. Mi óta anyu meghalt, ő nevelt Ilyenkor mindig azt mondo gáttá: Lányom, nem lesz en nek jó vége. — Könnyek homályosítják el szeméi. Hangja elcsuklik. — Bárcsak rá- hallgattam volna. Aztán jötték az októberi, novemberi napok. Sokáig nem jött. Minden este sírva feküdtem. Nem tudtam elfeledni. Egyik este mégis eljött. Elfoglaltságára hivatkozott. Nagyon kedves volt. Megígérte, hogy most már minden este eljön. Nem is tudtam rá haragudni. Aznap sokáig nálunk volt. Megkérte a kezem. Legyek az övé. Nagyon boldog voltam. Nem tudtam ellentállni. övé lettem. Űjra megjelennek szemében a könnyek. Arcát eltakarja- Majd ismét bátorságot vesz, miután lopva 'végigtekint a bizottságon. — Harmadnap tudtam meg, hogy disszidált. Első gondolatom az volt, hogy öngyilkos leszek. Apu megsejtette szándékomat — vigyázott rám. De mindig éreztem vádló tekintetét. Egyik szomszédomnak elmondtam, mi történt velem, ö javasolta, hogy jöjjek ide, Hosszabb szünetet tart. Vonásai megnyugodtak. Leszámolt a helyzettel. Tisztán és határozottan mondja: — Nem akarok tőle gyereket! Nem akarom, hogy gyermekem előtt apja miatt szégyenkeznem kelljen Hazudott az első perctől. Ha szeretett volna, nem hagy cserben. Csak önmagára gondolt, könnyű kaland kellett neki. — Keserűen ismétli: ...Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád... Eddig a szörnyű történet. Ne hagyjuk Máriát gondjaival egyedül. Segítsünk neki, hogy megtalálhassa igazi életpárját, aki nem hagyja el, és aki szívből fogja szeretni. M. P, Borúra derű Több mint két hónapja, hogy utoljára jártam a takarékpénztárban. Akkor — még csodálkoztam is — csupa komoly, gondterhelt arcú emberrel találkoztam, pedig majdnem valamennyi pénzzel távozott. Most mosolygó, megelégedett arcú emberek jönnek el a pénztárablaktól, de érdekes, pénzt egyik sem hoz magával. Annyira meglepőnek találtam a dolgot, hogy leültem a várakozók részére fenntartott padra és elgondolkoztam. Mi oka lehet annak, hogy az, aki annakidején pénzt kapott, szinte búskomorrá vált, aki meg most itthagyja pénzét, örül. Eddig ugyanis akárhol jártam, mindenütt a fordítottját tapasztaltam. Ahogy ott ültem, fiatal pár nyitott be az ajtón és éppen előttem zajlott le megbeszélésük, — Együtt tegyük be, vagy külön — ezt vitatták, s ahogyan láthattam, végül a közös mellett döntöttek. Aztán leszámoltak a pultra néhány ropogás, piros százforintost és vidáman elmentek. Amíg őket néztem, észre sem vettem, hogy középkorú házaspár érkezett a „Betétek“ feliratú tábla elé. Az asszony félhangosan zsörtölődött férjével: — Nekem persze soha nincs igazam! Minek kellett ezt a pénzt hazavinni?! — Azt hittem, otthon jobb helyen lesz — csitítja az ura. — Jobb helyen? Ide 40, oda 80, most meg majdnem 800 forinttal kevesebb van, mint volt, pedig semmit se vettünk. Az esküvő már itt van a nyakunkon, stafírung meg hiányos. No, ezek a lányukat akarják férjhezadni — gondolom. Előre is sajnálom .szegény vöt, hogy ilyen zsörtölődő anyóst kap, de máris fordul a helyzet. A tisztviselő közben elintézte dolgukat, kiadja a betétkönyvet, s az asszony, mint akit kicseréltek, mosolyogva karol férjébe. Mennek kifelé. Mondanom sem kell, közben megfejtettem a rejtvényt. A komor és vidámképű emberek rejtvényét. Aki akkor elvitte a pénzét, azért vitte el, hogy kéznél legyen és elköltötte örömtelenül —, hogy ne legyen. Aki viszont most kezd gyűjteni, az tervezget, készül valamire, valami jóra, aminek már előre is örülni lehet. MAGYAR FILMHÍREK A Hunnia Filmstúdióban új film előkészítési munkáit kezdték meg SZERENCSE LOVAG címen. Reményik Zsig- mond forgatókönyvéből Randdi László rendezésében készül majd a film. * A Pannónia Filmstúdióban most feliratozzák az ÚTBAN A KARAVÁN című kínai és a DON JUAN című francia filmet, szinkronizálják a jugoszláv KÉK SIRÁLYT, A művelődés frontjáról Újra kacagtatják, szórakoztatják az embereket a színjátszócsoportok, újra táncol a fiatalság faluszerte. Megindult az élet a művelődés frontján is. A salgótarjáni járás majd minden községe mozgolódik. Kishartyánhan az Annuská-t tanulják. Húsvétig be is mutatják a darabot. A község lakói már alig várják. Somoskőújfalun a hosszú idő óta vajúdó kultúrotthon avatására készülnek. Márciusra várják a nagy eseményt és már a borjút is kinézték az avató ünnepségre. Zagyvarónán az iskola szülői munkaközössége állítja talpra a népművelést. Már tanulják is a Betyár Bandi-t. Sóshartyánban napok kérdése a kultúrélet megindulása. Már padlózzák a kultúrotthont. A több százezer forintos építménynek egy baja volt. a költségvetésből nem tellett parkettázásra. Egyébként szépen berendezett, modem épület; Legutóbb rádiót, szép lemezjátszót, hozzá 40 tánclemezt és festményeket is kaptak. De mozgolódik az egész járás. Mindenütt van terv, elképzelés, ezernyi ötlet a farsang útmutatására. Lázas munka folyik a Budapesti Filmstúdió minden részlegében — játék-, dokument- és népszerű tudományos filmek készítői között — egyaránt nagy a sürgés-forgás. Uj filmek gyártását készítik elő, befejezik a megkezdett alkotásokat. Rövidesen a közönség elé kerül A HARMADIK ARANYÉREM című riportfilm, amely Papp László háromszoros olimpiai bal- nok ökölvívónkról szól és bemutatja, hoqyan készült fel Papp László a melbourne-l olimpiára. A filmet Popper Imre rendezte. A csecsemőápolásról és helyes táplálkozásról készített rövid filmet Préda Tibor. A filmet, amelyből a kismamák megtanulhatják a szükséges tudnivalókat, hamarosan műsorra tűzik a filmszínházak. A film címe AZ ELSŐ KANÁLTÓL AZ ÖNÁLLÓ EVÉSIG. • JÁTÉK A SZERELEMMEL a címe Gyárfás Miklós vígjátékának, amelyet saját novellájából ír. A film rendezője Apáthi Imre lesz. EGY HEGEDŐ TÖRTÉNETE címmel Kolozsvári Endre írt romantikus cigánytörténetet. A film rendezését előreláthatólag Basi- lides Abris vállalja. A „Mézeskalács“ Nógrád megyében L assan besötétedett. A kis kanász abbahagyta a fárasztó mászást, s meghúzódott egy odúba, hogy majd ott éjszakázik. De micsoda éjszakája volt.., körülötte huhogtak az odú félelmetes lakói, a baglyok. A szemük úgy világított innen is, onnan is, mint egy tüzes varázs. Máskor denevérek csapódtak az arcához, hangyák csípték meztelen lábait. Hanem hát, nem olyan fából faragták a mi kis kanászunikat, hogy ilyenektől is megijedjen. Pirkadatkor folytatta útját, s öreg estig meg sem pihent, így teltek napjai: nehéz és veszélyes mászásban. De szíriben élt a remény, s gyakran suttogta maga elé álmodozm: micsoda takaros kis feleség lesz abból ... cAz íqi(i érő (a II. rész w retedik napja mászott már, mikor lassan ritkulni kezdtek az ágak. Ekkor elővett egy szeget a tarisznyájából, s beütötte a fába, arra állt. Így már lassabban haladt, de csak feljebb jutott mindig egy-egy kicsivel. Mikor az ötvenedik szegét is beütötte, felnéz, hát valami sötétet lát a feje felett... — az volt, a kacsalábon forgó vár, Másnap délben már tisztán lehetett látni, s alkonyaira meg is érkezett. Éppen a századik szeget ütötte a fába, s ahogy felállt rá, el is érte kezével a várat. Igen ám, de úgy forgott a vár, hogy sehogyan sem tudott felkapaszkodni. Sokszor próbálkozott, hiába. Végül olyan mérges lett, hogy kapta a kis baltáját, s teljes erejéből belevágta a feje felett forgó alkotmányba. Megrázkódott az egész hatalmas fa, nagy csengés-bongással megállt a vár. A kis kanász felkapaszkodott, s elindult — világot látni. Bejárta a kerteket, parkokat. Már majdnem eltévedt, mikor egyszercsak, mit lát? A bokrok között ott labdázgatott a szépséges kis királylány. Megdörzsölte szemét: ébren van-e vagy álmodik? Nem álmodott, csakugyan ő volt. Micsoda örömmel ölelték meg egymást... Mikor eleget örültek, kérdi a kislány: hogy kerülsz te ide, ahol a madár sem jár? — Gyalog jöttem, bizony, s egyenesen azért, hogy visszavigyelek az édesapádhoz. Szegény öreg, már mind elsírta a könnyeit utánad. ]\lo, akkor alighanem — -t ’ hiába jöttél. Engem a hétfejű sárkány rabolt el, s mindenáron feleségül akar venni. Dehogy enged az vissza engem... — Itt tartottak éppen a beszélgetésben, amikor egyszerre nagyot dobbant valami. A sárkány hajította haza a buzogányát. — Mindjárt itthon lesz 6 maga is — mondta a királylány. De mire kimondta, a sárkány már ott is volt. A kis kanász bátran elébe állt, s így szólt: — Jó estét kívánok, felséges sárkányapám. Bocsánatát kérem, amiért betolakodtam birodalmába. Szolgálatot keresni jöttem, ha felfogadna... — Szerencséd, hogy illedelmes fickó vagy. Értesz a lovakhoz? — Szolgalatjára, igen. — No, akkor fel vagy fogadva. Holnaptól fogva te legelteted az aranyszőrű lo33 esztendővel ezelőtt, mint a második „János vitéz“-t üdvözölte a sajtó és avatta sikerré a közönség a budapesti Király Színházban Ernőd Tamás—Szirmai Albert új operettjét, a Mézeskalácsot. A történet megindítóan bájos, népies zamata, a figurák magyaros íze, a zeneszámok fülbemászó dallamai joggal és okkal szerezték meg a darabnak megérdemelt sikersorozatát. A fiatal Ernőd Tamás, aki a nagyváradi Holnaposok — Ady Endre, Babits Mihály, Biró Lajos, Dutka Ákos, Juhász Gyula, Balázs Béla — társaságából került Budapestre, kezdetben zengő rímű verseivel, szívhezszóló kabaréda- laival tette nevét .híressé. A sziporkázó fantáziájú költő méltó társat kapott a romantikus zeneköltőben, akiknek „Mézeskalácsáéból ki ne ismerné a dalt: „Szív küldi szívnek szívesen“ i j, A bujdosó katonának és a kis városi pesztonkának bűbájos szerelmét nem zavarhatja meg a királynői hatalom sem; A darab szerepeit Kassai Ilona, Fülöp Kálmán, Sándor Böske, Donáth Lili, Vár adi Zsuzsa, Fülöp Sándor, Berényi Ottó, Szoó György és Deák Ferenc játsszák, Orbók Endre rendezésében. A darab ütemterve a következő: február 23 Szécsény, 24 Salgótarján, 25 Kavancskeszi, 26 Mizserfa, 27 Kisíerenye, 28 Zagyvapálfalva, március 1 Nagybátony, március 2 Jobbágyi, 3 és 4 Balassagyarmat. Dr. Bánóczi Dezső Ördögűzés, trnugm és egyebek Érdekes szokások Hont községben TVTyár volt, forrón sütött a júniusi nap, ültem az árnyékos Ipoly-partján és néztem a sárgás, iszapos, de mégis oly kedves öreg folyót. Egyszercsak szokatlan dologra lettem figyelmes. Valamit hoz a víz, méghozzá elég fura, különleges ez a valami. Előbb csak egy sárga halmaznak látszik, majd lassan egy emberi testet ringat felém a folyó. Nézem. Különös ember, szalma ember; Ruháját letépte valami titokzatos kéz és szalma testén ütlegek nyoma látszik. Detektív fantáziámat nem hagyta nyugodni e furcsa dolog. Elindulok a parton felfelé, hátha valami nyomra bukkanok. A községben újra meglepetés vár. A part mentén énekelő, kacarászó lányok, fiúk. Mint később kiderült, jókedvük oka éppen az úszó szalmaember. Bolondos hangulatukban táncolnak, kurjongatnak. Márcsak megkérdezem. minek ez a nagy öröm? — gondoltam magamban. Meghökkenésük óriási. Végig- mémek egy lesújtó pillantással. Egy kis fiatal fruska végül is válaszra méltat. — Tudja-e milyen nap van ma? Nem tudja, hannét is tudná. Hát Szent Iván napja és nálunk az a szokás járja, hogy ha vidámságban, egészségben, jómódban akarunk megélni egy újabb esztendőt, ezen a napon kiűzzük innét a nyavalyát, bánatot, szegénységet. És méghozzá hogyan? Kiváncsi rá? — szájasíkodik. Ügy történik az egész, hogy a falu legügyesebb fiataljai szalmából emberi testet formálnak. Felöltöztetik és bejárják vele az egész falut. Egy71 vaimat. Mit kérsz fizetségül? — Majd, ha letelik az esztendőm, felséged tudni fogja, mit érdemiek — felelt a kis kanász. — Rendben vagyunk ‘rámondta a sárkány. 1%/jásnap munkához lá- -LV1 tott a kis kanász. Bemegy az istállóba, hát ott talál 100 aranyszőrű, gyönyörű lovat. Azaz, hogy csak 99-et. A századik ló nem volt aranyszőrű, hanem egy csúnya, sánta, púpos, csupa csimbók gebe. Olyan sovány volt, hogy a bordáit meg lehetett számolni és olyan gyenge volt, hogy fel sem bírt állni a jászol mellől. A kis kanász mindjárt megsajnálta. Az aranyszőrűeket kihajtotta legelni, aztán visszament az istállóba. To, te szegény, beteg kis lovacska! Úgy látom, sokat koplaltál mostanában. Ne félj, hozok neked finom zdbocskát. — Indulna is a zabért, de mi történt? Megszólal a lovacska emberi hangon: ne hozz nekem zabot, kedves gazdám, hozzál nekem inkább egy teknő tüzes parazsat! Ujlaky István = Folytatjuk, —-Nc egy ház elé érve énekszóval magukhoz hívják az ottlakó fiatalt. Mire az Ipolyhoz érünk, egész nagy sereg kíséri már a szalmabábut. Aztán kiki a saját panaszát, dühét kitölti az ördögi testen. Alaposan összeverjük és lerángatjuk róla a ruhát. A legmarkosabb lány és legény egy lökéssel a vízbe hajítja. Bár nem sebes folyású az Ipoly, mégis me&z- szire kerül falunktól a bábu; Az pedig magával viszi bajainkat, a veszélyt a falú felől, így messzire elkerül bennünket a dögvész, járvány és egyéb szörnyűségek. A fiataloknak tetszik álmélkodó cső-' dálkozásom. Mások is közbeszólnak. Ünnepségekben, ceremóniákban érdekes szertartásokban gazdag a falu életei Virágvasárnapján például füzet raknak a lányok a falu közepén. Aztán sorban átugorjak a forró parazsat. Azt tartják, hogy ez biztosíték a há- zasodásra. A lány nem marad pártában, a legény meg Rzem- revaló párt talál; t uca napja is tele van apró, •*-' érdekes, szokásokkal. A reggel az iskolás gyerekeké; Sorbajárják a falu házait, énekes köszöntőkkel és jókívánságokkal. „ ... Annyi búzájuk legyen, mint égen a csillag, a tehenek borjazzanak, a lovak meg csíkozzanak, az asszonyok fiadzzanak, a tyúkok így heverjenek: e.** Éne a lucázó gyerekek lehe- verednek a földre. A ház asz- szonya édességet, diót, gyümölcsöt, pénzt ad nekik. Délben az eladó lányok gombócot főznek; A 13 gombócba egy-egy kis papirost gyúrnak; Rajta fiúnevek. Amelyik gombóc elsőnek jön fel a víz tetejére, olyan nevű férjet kap az eladólány. Este Iá- nyok-fiúk ólmot öntenek. A kis figurák megjósolják, milyen lesz a foglalkozása a jövendőbelinek; Lefekvés előtt a lányok ellopják egy-egy kiszemelt férfi nadrágját és éjszakára fejük alá teszik. Így aztán a jövendőbelijükről álmodnak. Érdekes szokás fűződik András napjához, farsanghoz, karácsonyhoz, húsvétihoz is. E lgondolkoztató, érdekes dolgok ezek. Hogy mért csinálják, mi a rugója egy ilyen megrögzött szokásnak, ki tudná megmondani. Csinálják. mert így tanulták a szülőktől, hallották a nagyanyó- tól, dédapától. Magukévá teszik a gyerekek, unokák is; Tulajdonsága a magyar embernek, hogy megőrzi, magával menti a múltból azt, ami tetszik neki, amit magáénak érez. Tán legelőször, a súlyos szenvedés, szegénység ellen ígv próbáltak védekezni. Vagy a magánytól, egyedülléttől való félelemben összegyűltek és ez a félelem termékeny talaja lett a ma emberére hagyományozott szokásoknak, ceremóniáknak. Az életkörülmények, az életmód megváltozott. A szokásnak tán már nincs is tartalma, mondanivalója. Tán nem is hisznek benne. Inkább beidegződött az emberek életébe. megmaradt szokásnak; ÚJLAKI MÁRIA
