Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)

1957-02-02 / 9. szám

1957. február 2. NÓGRÁDI Népújság Hamarosan közgyűlés dönt a dejtári József Attila Tsz idei terveiről Nógrád megye termelőszö­vetkezetei ugyancsak megkés­tek. az idei tervek készítésé­vel. Még öt-hat hét van hátra és meg kell kezdeni a tavaszi munkát. Ennek ellenére még számos olyan termelőszövetke­zet van a megyében, amelyek még most sem döntötték el, hogy az idei gazdasági évben mit és milyen nagyságú terü­leten termelnek, mennyi álla­tot tartanak, s nem tervezték meg kiadásaikat és bevételei­ket. A dejtári József Attila Tsz tagsága már rövidesen köz­gyűlésen hagyja jóvá a közös gazdaság tervét. A tsz — ha- j bár ezúttal nem kötötte veté­si terv — kenyér- és takar­mánygabonából ugyanannyit vetnek, mint az elmúlt évek­ben. Kertészetük területét azonban megkétszerezik, hogy jövedelmezőségét biztosítsák, egy csányi dinnyekertésszel kötöttek megállapodást. A nagy hasznot hozó dohányter­melésről sem mondanak le az idén. Hét holdra elegendő do­hánypalántáról fognak gon­doskodni. Tervükben szerepel az építés alatt álló daráló és szecskavágó szín építkezésé­nek befejezése. S ha minden jól megy, az év folyamán még sertésfiaztató, hizlaló-ól építé­sére és juhtenyésztésük fej­lesztésére is futja erejükből, Hogyan lehet biztosítani a lakóépületet és a gazdaságot? A kötelező biztosítás már­cius 31-én megszűnik. A tűz­és jégveszély azonban tovább­ra is fennáll. Hogyan történik az önkén­tes biztosítás? Azoknak, akiknek eddig kö­telező biztosításuk volt, az Állami Biztosító felhívást küld a biztosítás megkötésére. Ha valaki továbbra is biztosítani akarja tűz ellen épületét, ak­kor a felhívásban közölt ösz- szeget megküldi az Állami Biz­tosítónál?:. Ez a biztosítás ön­kéntes, ég a biztosító fél ré­szére kedvezőbb, mint a köte­lező volt. Mivel a kötelező biztosítás március 31-én szű­nik meg, ezért az. önkéntes, te­hát a kedvező föltételű bizto­sítással elkerülhetjük a már­cius 31-ig esedékes kötelező biztosítást. A lakóépületi tűzbiztosítás alapján az Állami Biztosító a tűz, villámcsapás, robbanás és vihar által okozott épületkáro­kat a megállapított összegha­táron belül teljes értékben megtéríti. A mezőgazdasági tűzbiztosítás igénybevehető a lakóépület tűzbiztosításával együtt, vagy külön is. Ennek keretében biztosítva van a la­kóépületben levő minden há­zi és használati ingóság, a me­zőgazdasági épületek, a felsze­relés és a termés, továbbá a gazdasághoz tartozó állatok. Az önkéntes tűzbiztosítás dí­ja általában kedvezőbb, mint a kötelezőé volt. Például két­szobás, cseréptetős lakóépü­let évi tűzbiztosítási díja 40 —50 forint körül van. Vagy például egy ötholdas gazda há­zi ingóságaira és mezőgazda­ságának tűzbiztosítására 53 forinttól 65 forintig terjedő összeget fizet évente. A kánok kifizetésére és az ügyfélforgalom lebonyolításá­ra az Állami Biztosítónak minden városban és járásban fiókja van, ahol az érdeklődők szakszerű felvilágosítást kap­hatnak. Az önkéntességen alapuló jégbiztosítóst most dolgozzák ki és erről kora tavasszal tá­jékoztatjuk a termelőket. ,,Apám dolgozó ember volt és szorgalmas munkával kapart össze 300 hold földet“ így kezdte életét ismertetni Tóth Ferenc, az Ipolyvölgyi Állami Gazdaság munkástaná­csa előtt, mikor kifejezte azon óhaját, hogy a gazdaság igaz­gatója akar lenni. De hogy is került sor erre? Ez úgy történt, hogy 1956. ok­tóber 23-a után pesti munka­helyét elhagyva, visszament 1945 előtti működési területé­re, ahol azelőtt apjának 300 holdas kisbirtoka és feleségé­nek 160 hold örökölt földje volt, mert elérkezettnek látta az időt arra, hogy a „kisbirto- kon” gazdálkodjék. A terv ígü nem sikerült, mert sem a dol­gozó parasztoktól, sem a ter­melőszövetkezettől, de az álla­mi gazdaságtól sem lehetett visszavenni a földet. Azokban a napokban alakult meg a járási forradalmi bizott­ság és Tóth „kartárs” megbí­zást kapott a járásban levő termelőszövetkezetek, gépállo. mások és állami gazdaságok ellenőrzésére. Útja így vezetett az Ipőlyvölgyi Állami Gazda­ságba, ahol a súlyos betegen fekvő munkásigazgató távollé­tében beült az igazgatói szék­be. Első ténykedése a népszerű­ség megalapozása volt. Ezért vágatott le három szarvasmar­hát a járási forradalmi bizott­ság részére — hiszen ott sem ártott a népszerűség növelése és a barátság ápolása. Gaval­lér volt az állami gazdaság va­gyonából, mert a mai napig sem tett feljelentést azok el­len, akik a gazdaságból öt va­gon almát és több vagon szá­lastakarmányt elhordták. Olcsó népszerűség ez Tóth „kartárs”. Nem alkalmas ön egy állami gazdaság vezetésé­re. Nem bízzuk kecskére a ká­posztát. A munkások és pa­rasztok államának vagyonát nem hagyjuk elherdálni. Nem teheti ezt meg sem ön, sem más! Szilágyi József az állami gazdaságok főköny­velőségének dolgozója. Ülést tartott a megyei mezőgazdasági szakbizottság A múlt héten tartotta első ülését a megyei mezőgazdasá­gi szakbizottság. A bizottság tagjai hosszasan megvitatták a megye mezőgazdasági adott­ságait, s javaslatot dolgoztak ki a belterjes mezőgazdálko­dás kialakításához. A bizottság tagjai többek között megállapították, _ hogy jelenleg egy számosállatra 2,9 kh szántó jut. Tehát a meg­levő jószágállomány elegendő trágyát tud termelni ahhoz, hogy négy év alatt meg lehes­sen javítani a talaj termő­erejét és a belterjes mezőgaz­dálkodáshoz ki lehessen ala­kítani a helyes vetésforgót. A termelőknél meglevő s a kormányzat által máris kilá­tásba helyezett vöröshere- és lucernavetőmág, valamint a magtermeltető vállalattal ez- ideig szerződésre lekötött egyéb pillangósvirágú vető­magvak elegendők lesznek a belterjességre való áttérés megindításához. Megyénk dom­borzati viszonyai, talajössze­tétele és éghajlata kiválóan alkalmas az aprómagvak ter­mesztésére. Az aprómagvak komoly jövedelmet biztosíta­nak a termelőknek s a visz- szamaradt szalmával és poly- vával jól lehet segíteni az ál­latok téli takarmányozását. Ezért az aprómagvak — lu­cerna, vöröshere, - baltacim, szarvaskerep, fehérhere, nyúl­szapuka, keserűcsillagfürt stb. jooocooooooooooooooooooooooooooqí; lyogot vetünk 1953. nyarán. Már 5600 forintunk volt. Egy nap is, mint máskor elmen­tünk vályogot verni. A kony­hában a felső ablakot nyitva hagytam. Mikor haza jöttem, már láttam, hogy valaki bent járt a lakásban. A pénz a szobában volt a szekrényben, az uram kabátjában. Meg­döbbenve láttam, hogy nincs ott, ellopták. Sajnálkozott raj­tam mindenki. Szomoráné is eljött hozzám. Magával hoz- • ta a kisfiát. A gyerek az anyja zsebében papírcsomagot látott és mivel azt hitte cu­kor van benne, kivette. A pa­pír szétesett és abban volt 3950 forint. Majd később me­gint jött Szomoráné, hogy menjek át mert bedobták a pénzt az ő ablakukon. Ügy is volt, ott volt még 1300 forint, igaz 350 forinttal kevesebb már, mint volt. Így hát kide­rült. hogy a pénzt Szomorúik vitték el! Igaz, semmi bünte­tést nem kaptak érte ... Hogy nyilvánvalóvá vált Szomorá- ék tolvajlása. ezért üldözik azóta a lányunkat és minket is. Nem különb Csikós Kál­mánná sem, akit ismernek a faluban. Novemberben a szö­vetkezeti boltban az egyik fa­lusi asszony zsebéből 720 fo­rintot lopott el, majd a ke­nyérosztáskor egy másik asz- fzonytól 100 forintot lopott. Mind két esetben rajtafogták a lolvajláson. C mint ahogy az később ^ kiderült, mégis Szomo- ráék, Csikósék tartják kezük­ben a hatalmat. Kedvenc szavajárása Csikós Kálmán­nak: „pénz van, majd mi el­intézünk mindent“. És a Csi­kósak uralkodnak, sőt mi több még ők tesznek feljelentést. Erről, panaszkodott Radios Bertalan is, akinek feleségét \ verték meg. Persze így aztán', nem csoda, ha Radies talán j hiányzik műszakból, mert a ! felesége beteg. Pedig jó vá­jár — Kazinczi szerint is. /Cigányok. így nevezik őket j * ' általában. Míg az üzem­ben vannak nincs köztük és a j többi dolgozó között különb­ség. De_ munka után ők a tár- j sadalam számkivetettjei. Nem i törődnek velük csak addig, i amíg dolgoznak. Nem kérnek ■ sokat, csak annyit, hogy men­jen ki közéjük bátran a ta­nács vezetője, a körzeti rend­őr, vizsgálják meg ügyüket és j szüntessék meg a most ural­kodó Csikós-hatalmat. Ne fél­jenek tőlük, ne nézzék le őket Emberek ők is, akik részt akarnak vermi az élet örömei­ben. Törődjenek velük mun­kaidő után is, ezt kérik csu- pán. tob sst — termelését igen gazdaságos volna elterjeszteni. Kívánatos lenne ezen aprómagvak szer­ződéses árainak felemelése. Az arra alkalmas területe­ken, mint például a pásztói, balassagyarmati és a rétsági járás nagy részében a 4-es, a szécsényi és a salgótarjáni já­rásban pedig az 5—6-os vetés­forgót kellene bevezetni, mi­után a meglevő állatállomány elegendő trágyát tud termelni ahhoz, hogy a szervestrágyá­zásokat ilyen időközökben végre lehetne hajtani. A műtrágyahasználat kh- ként átlagosan 10—12 kilo­gramm. Ez nagyon alacsony. A kormányzat segítségével el kell érni, hogy a műtrágya­használat kh-ként átlagosan | legkevesebb 100 kilogrammra § emelkedjék. Ha számításba vesszük, hogy Kelet-Német- országban és Csehszlovákiá­ban kh-kénti átlagműtrágya- használat 200 kilogramm, ak­kor a fenti mennyiség is még csak 50 "százaléka lesz annak. A műtrágyaárak — különösen a nitrogén műtrágyáké — ma­gasak. Kívánatos lenne az árak csökkentése. A bizottság tagjai helyesnek tartanák, ha a megmaradó tartalékterületeket — a terü­let tagoltságától függően — egy-egy hozzáértő agronómus kezelésébe adnák, akik gaz­dálkodnának azon. A terület nagysága 500—600 kh, esetleg nagyobb is lehetne. Az agro­nómus gondoskodna — az el­számolás terhe mellett — a talajmunkákról, a vetőmagról, a cséplésről és az összes egyéb munkálatokról. A Szovjetunió és a szovjet csapatok szerepéről a magyarországi eseményekben Salgótarjáni Lakáskarban­tartó és Építő KTSZ szö­vetkezeti tagként önként jelentkezőket felvesz villanyszerelő, vízvezeték- szerelő, kőműves, lakatos segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: Salgótar­ján, Rákóczi út 2—4. szám alatt levő szövetkezet iro­dájában. 1^1 int ismeretes, a Magyar ÍVJ. Népköztársaság területén a szovjet csapatok a varsói szerződés értelmében tartóz­kodnak. A varsói szerződés több oldalú államközi megál­lapodás, amelynek célja, hogy a baráti, szocializmust építő, békeszerető országok erőit szo­rosabban összefogja, összehan­gol- . s ezáltal meghatványoz­za az imperialista agresszió veszélyével szemben. Ez a szer­ződés a részt vevő országok­nak és a világ békeszerető né­peinek támaszt és biztosítékot jelent az imperialista országok kalandor, agresszív, háborús terveivel szemben. Hazánkban a szovjet csapa­tok segítő beavatkozására a fegyveres felkelés kirobbanása után az ellenforradalmi erők megfékezése céljából került sor. A szovjet csapatok közbe­lépése mindkét alkalommal a törvényes magyar kormány ké­résére történt. A forradalmi munkás-paraszt kormány ezért hangsúlyozza teljes joggal, hogy a szovjet csapatok ma­gyarországi tartózkodása, a Szovjetunió katonai segítsége a rend helyreállításában, fegyve­res ellenforradalom leverésé­ben kizárólag a Magyar Nép- köztársaság belügye. Nem lehet azonban ezt a kérdést csupán csak jogi szem­pontból vizsgálni. Hazánkban október 23-án a Rákosi-Gerő klikk politikája, a múlt hibái ellen, a 6Úlyos hi­bák kijavításáért, a szocialista demokrácia teljes kibontakoz­tatásáért, a szocializmus sajá­tos magyar viszonyainak meg­felelő építéséért, hatalmas tö­megmozgalom bontakozott ki. A múlt hibáit, a felgyülemlett elkeseredettséget, a nemzeti jelszavak alatt kibontakozó tö­megmozgalmat kihasználta a szervezett, fegyveres ellenfor­radalom, amelyet hosszú idő óta gondosan szerveztek az im­perialista hatalmak kémszol­gálatai, a fasiszta magyar és más emigráció, együtt a reak­ció hazai erőivel. így került sor a fegyveres felkelésre és annak kapcsán a törvényes magyar kormány ké­résére október 24-én a szovjet csapatok beavatkozására. Új kormány alakult Nagy Imre vezetésével. A hazai re­akció: a volt Horthy és csend­őrtisztek, börtönből szabadult foglyok, lumpen elemek, szol­gabírók és volt kizsákmányo­lok, kalandorok, stb. gyülekez­tek a külföldről szervezett és támogatott ellenforradalom csatornáiban. A felkelésben kezdettől fogva és a tömegmozgal­makban egyre inkább a veze­tőszerepet a szervezett ellen­forradalmi erők játszották. Ők adták a harc vezetőit, jel­szavait. Az események azon résztvevői, akik egyéni szán­dékaikat tekintve becsülete­sek voltak, akik szocializmust akartak, céljaikat elérve lát­ták a kormány intézkedései­vel, a párt új vezetésének és célkitűzéseik megvalósulásá­val — kiváltak a harcból. Maguk is megdöbbenve ta­pasztalták, hogy a harc hullá­mai már átcsaptak rajtuk, hogy a mozgalom és a fegy­veres harc ellenforradalmi jel­leget öltött. Budapesten, de szinte az egész országban gombamódra elszaporodott „forradalmi” stb. szervekben (behatolva az ál­lamhatalmi és államigazgatá­si szervekbe is) a tényleges vezető szerepet, a hatalmat egyre inkább a múlt sötét fi­gurái kaparintották meg aki­ket a magyar dolgozó nép egyszer már elsöpört a hala­dás útjáról. Nagymértéket öl­tött a becsületes hazafiak, a népi vezetők gyilkolása, üldö­zése. Nagy Imre kormánya tehe­tetlen volt. Nem lénett fel az el­lenforradalmi fehérterror ször­nyűségeivel szemben, napról-- napra tolódott jobbra — lé­nyegében az ellenforradalom foglya lett. ilyen körülmények között kérte a Nagy Imre kormány a szovjet csapatok kivonását Budapestről. És a szovjet kor­mány teljesítette a kérést. A Szovjetunió kormánya ugyan­akkor október 30-i deklará­ciójában a barátság és együtt­működés fejlesztésének és to­vábbi erősítésének alapjairól szólva újból hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kap­csolatainak az országok szuve­renitásán, belügyekbe való be nem avatkozáson és kölcsönö­sen előnyös gazdasági együtt­működésen kell felépülnie. A kormány elrendelte a tűzszü­netet. Nagy Imre azt hitte hogy békéltető szózatokkal, véget nem érő engedmények­kel, fegyverletételre lehet bírni a szervezett, fegyveres ellenforradalmat? Akárho­gyan is volt — végzetes hi­bát követett el a magyar nép­pel, a világ összes haladó erői­vel, a békét akaró népekkel szemben. A z ellenforradalom nem tet­te le a fegyvert, hanem szabadkezet kapott véres, népellenes céljaihoz. A dol­gozók hatalma, alapvető szo­cialista vívmányok: gyárak, bankok, közlekedés népi tu­lajdona, a földreform, a de­mokrácia kerültek veszélybe. Ilyen körülmények között került sor a megalakult mun­kás—paraszt forradalmi kor­mány kérésére a szovjet csa­patok másodszori beavatkozá­sára Budapesten. Volt-e más kiút? Igaz, hogy a munkás- osztály, a dolgozó parasztsági az ifjúság és az értelmiség túl­nyomó többsége nem akarta és nem akarja a kapitalizmus visszaállítását, az alapvető szocialista vívmányok meg­semmisítését. Az is igaz azonban, hogy a szocializmusért folytatott harc élcsapata — a kommunisták pártja — dezorganizálódott, a kommunista tömegeket lénye­gében megbénította, illegali­tásba szorította az ellenforra­dalmi banditizmus. A munkás- osztály, a dolgozó osztályok marxista alapokon álló politi­kai vezetés nélkül maradtak. Kommunista párt nélkül pedig a munkásosztály kiszolgálta­tott, védtelen a burzsoá befo­lyással szemben. A munkásosztály, a dolgo­zók tömegei átvették és elfogadtak olyan követeléseket, amelyek idegenek a munkás­osztály érdekeitől, amelyek a szocializmus megsemmisítésé­nek követelései, ellenforradal­mi követelések voltak az adott körülmények között. Ilyen kö­vetelés volt a többpártrendszer bevezetése, amikor az egyetlen marxista, következetes mun. káspárt, a kommunisták pártja dezorganizálódott, amikor folyt a kommunisták üldözése. A munkásosztály nem léphetett volna fel politikai partnereivel szembén, mint szervezett erő, hiszen pártja nem volt. Ha­sonló követelés volt a választá­sok azonnali kiírása, ENSZ el­lenőrzés mellett. A választó cé. dulák csak „törvényesítették" volna a felülkerekedő ellenfor­radalmat a fehérterror légkö­rében, amikor a tömegek irányt vesztettek, forradalmi vezetés nélkül maradtak. Az ENSZ persze készséggel adta volna pecsétjét a történtekre. A hadsereg és a karhatalmi erők jelentős részét is megté­vesztette és szétzilálta az a kö­rülmény, hogy az októberi ese­ményekben összefonódott a nemzeti jelszavak alatt indult népmozgalom és a nemzeti jel­szavak mögött kibontakozó szervezett ellenforradalom. To­vábbá, hogy Nagy Imre egyik napról a másikra a fegyveres felkelőket nyilvánította nem­zeti hősökké. Ugyanakkor az ellenforradalom szervezett fegyveres és mindenféle gaz­tettekre el volt szánva. Amikor a munkás-paraszt tömegek fel­ismerték volna az ellenforra­dalom igazi arcát, a fenyegető kapitalista restaurációt, az a célkitűzés, hogy Magyarorszá­gon egy újabb háborús tűzfész­ket hozzanak létre, akkor már késő lett volna és megismétlő­dik valami hasonló ahhoz, ami 1919—1920-ban történt Ma­gyarországon. A Magyar Népköztársaság semlegessége eleve tart­hatatlan illúzió volt. A ,.sem­leges” Magyarország a felülke­rekedő burzsoá erők nyomásá­ra törvényszerűen az ellenfor­radalom nyugati támogatói és és szervezői karja között az imperializmus táborában kö­tött volna ki. Ki tudta volna megakadályozni ezt a fehérter­ror dühöngése 'Közben. Magyar- ország úgy foglalt volna he* lyet Európa közepén, mint az imperialista agresszió eszköze, revizionista háborús góc a nyugati imperializmus kezé­ben a Szovjetunió, a szocializ­must építő országok, minden békéért küzdő néppel szembem A magyarországi események, nyílt, agresszív, fasiszta tá­madást robbantottak ki a mukásmozgalom ellen, amely végighullámzott Németorszá­gon, Franciaországon, Olasz­országon és más országokon.^ A magyarországi eseményeket úgy értékelték Angliában és Franciaországban, mint meg­felelő lélektani pillanatot az Egyiptom elleni agresszióhoz. A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány megalaku­lása és a szovjet csapatok má­sodszori bevonulása Budapest­re a kormány kérésére, a fegy­veres ellenforradalom leveré­se, a rend helyreállítása, a ter­melőmunka megindítása ezért az egész magyar nép, az egész világ békéért, demokráciáért küzdő népiéinek életérdeke. A magyar nép, a szocializ­must építő országok füg­getlenségét, szuverenitását nem a szocialista Szovjetuniií fenyegeti. A Szovjetuniónak nem érdeke megakadályozni, hogy a magyar nép hagyomá­nyainak, az ország természeti, gazdasági és politikai adottsá­gainak megfelelően válassza meg a szocializmus építésének formáit, útjait. Hiszen csak így alakulhat ki a népi egység a szocializmus építésében, csak ezen az alapon — sajátossá­gokból és a közös érdek tisz- te'letbentartásával épülhet a szocialista országok igazi ba­rátsága, szoros együttműködé­se. A Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok kapcsola­taikat a kölcsönös barátság és segítség alapján, az országok függetlenségének és szuvereni­tásának tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avat­kozás, a területi sérthetetlen­ség elvein kívánják fejleszteni; A Szovjetunió messzemenő gazdasági, műszaki, kulturális stb. segítséget nyújt a szocia­lizmust építő, az önálló nemze­ti létükért küzdő országoknak; Ezt bizonyítja az utóbbi időben megkötött szerződések is a Szovjetunió és a Lengyel Nép- köztársaság, Szovjetunió és a Román Népköztársaság között. Csak az ellenforradalom megsemmisítése, a törvényes rend, a közbiztonság, a terme­lőmunka megteremtése, hoz­hatja meg a feltételeit a szo­cialista demokrácia kibonta­kozásának, a nemzeti egység megteremtésének. Csak így születnek meg a feltételek ah­hoz, hogy leüljünk a tárgyaló asztalhoz a Szovjetunióval és a varsói szerződésben részvevő országokkal és rendezzük a szovjet csapatok Magyarorszá­gon tartózkodásának ügyét; A magyar munkás-paraszt forradalmi kormány ezt az utat választotta és választ­ja, áthatva a magyar nép jö­vőjéért, sorsáért érzett felelős­ségtől. Döntését mindinkább megérti és helyesli egész dolgo­zó népünk, s a magyar dolgo­zókat támogatja a világ haladó közvéleménye, a szocializmust építő országok nagy tábora; ELHB nyomdásziparban 5 éves gya­korlattal KénSZEDŐ. Betanítással gépszedést vál­lal. 2 szobás lakást kér biz­tosítani. vidéken és városban egyaránt. Cím: Csombordl. Szécsény, gépállomás.

Next

/
Thumbnails
Contents