Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)

1957-02-16 / 13. szám

1937. február 19. NÓGRÁDI Népújság * Legyenek jövedelmező, önelszámoló gazdasági egységek a gépállomások Néhány gondolat a gépállomások önállóságáról Napjainkban mindinkább előtérbe kerül a helyes vállal» ti gazdálkodás kérdése, a jöve­delmezőség biztosítása minden vállalatnál. Ez vetette fel an­nak szükségességét is’ hogy a gépállomások is önálló elszámoló egységek legye­nek, vagyis saját maguk tartsák fenn magukat. Ez még új, idegen fogalom, a gépállomások előtt, mert eddig a költségvetési gazdálkodásba voltak bekapcsolva, ami azt je­lentette, hogy bevételeik nem függtek össze kiadásaikkal. Vagyis működésükhöz szüksé­ges, minden költségre a szük­séges összegeket az államház­tartás, a bevételek alakulásá­tól függetlenül fedezte. Az önelszámolás, és ezzel együtt az önállóság megvalósí­tásának konkrét tervei még nem ismeretesek. Csak nagy vonalakban tudjuk ma még a célkitűzéseket, melynek lénye­ge az, hogy (a vállalatok, te­hát) a gépállomások az általuk végzett munkák utáni bevéte­leikből fedezni tudják műkö­désükhöz, fenntartásukhoz szükséges kiadásaikat. Gépállomásaink vezetői, mun­kástanácsai megértik a szüksé­gességét az önelszámolásnak, az önfenntartásnak és az ekeit egy hónap óta, amióta ez a kérdés első ízben felvetődött, igyekeztek munkájukat a jöve­delmezőség szemszögéből vé­gezni és a vállalati kiadásokat megfontolva eszközölni. A konkrét végrehajtási uta­sítás hiányában még igen sok a bizonyta­lanság és sok a nehézség. Nem ismeretes például még az sem, hogy ténylegesen január 1-től, vagy április 1-től kezdik meg a gépállomások az új gaz­dálkodást. Ennek hiányában egyes gepáilomási vezetők haj­lamosak arra, hogy a régi mó­don gondolkozzanak, vagyis az átmeneti időszakra, az első ne­gyedévre leadott költségvetési hitelkeretet gátlás nélkül el­költsék. Nem ismeretesek még a gépi munkák díjai, amelyek feltétlenül változtatásra szo­rulnak, mert — legalábbis Nóg- rád megyei viszonylatban — például • egy hold szántás díja, egyéni és tsz-átlagában, 30—40 forinttal alacso­nyabb, mint az ugyanarra a munkára fordított költ­ség. Gépállomásaink többsége tiszta lappal szeretne indulni. Felmérve a lehetőségeket, a bevételeket, és kiadásokat, számításokkal, kalkulációkat, tervet szeretne készíteni. Eh­hez pedig a lehetőségek, éppen a fentiek miatt, még nincsenek meg. De akárhogyan is fog alakul­ni az év első negyedéve, az bi­zonyos. hogy a gépállomások önálló egységekként fognak működni. Úgy kell tehát a munkákat, szervezniük, úgy kell gazdálkodtok, nehogy ez az időszak könnyelmű, terv­szerűtlen gazdálkodása megne­hezítse és esetleg eredményte­lenné tegye az elkövetkezendő időszak, vagy az egész év gaz­dálkodását és munkáját Helyes a Szécsényi Gépállo­más vezetőségének, munkásta­nácsának az a törekvése, hogy javítási munkákat vállal az egyéni parasztság részére, vál­lalatok részére, mert ezzel a bevétele nő. Valamennyi gépállomáson folyik a gépjavítás. Most a gépjavítási munkák befejezé­sére határidő nincs kitűzve. Minden gépállomásnak saját érdeke, hogy az ténylegesen időben, és’ minőségileg legyen végrehajtva. Vagyis, hogy a ta­vaszi munkák megkezdéséig a tavasszal szükséges gépeket kijavítsák. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a saját gépeinek javítása mellett valamennyi gépál­lomásnak feltétlenül van a mostani időszakban kapa­citása idegen szervek gé­peinek javítására, mert a tavaszi időszakban lé­nyegesen kevesebb erő- és munkagépre van szüksége. Vi­szont más szervek igényei is most jelentkeznek és ezek ja­ÉJJEL DOLGOZNAK... (Pásztó, február 12.) A nap melege megette a havat és kiszabadította téli bilincseiből a földet. És most a sár és a víz az uralkodó... Sár­ból, vízből bizony van elég a gépál­lomás udvarán. Sárban állnak a már kijavított traktorók, s a munkagépek. Né. hány vontató is a sárban áll s veze­tőik el.elmarasz- talják az olva­dást. Racskó Ödön nem szereti a sarat. Nem, mert most is az irodaépület mel­letti gyepen állí­totta le lánctal­pas gépét, hogy a segédvezetője se­gítségével elvé­gezhesse a kar­bantartási mun­kát. — A gyepen mégiscsak jobb dolgozni, mint ab­ban a locs-pocs- ban — mutat a sáros udvarra. — Szántanak talán, hogy kar­bantartást végez­nek? — Igen, egész télen dolgoz­tunk ... Enyhe a tél. A fagy sóm volt olyan nagy. S amikor az idő megengedte vé­geztük a szántást. Volt olyan nap is, amikor hét-nyolc hold földet szán­tottunk fel, a ta­vaszi vetésű nö­vények alá. A pásztói egyéni gazdáknak és a Szabadság Ter­melőszövetkezet­nek dolgoztunk. Mégiscsak jobb a. téli szántás, mint a tavaszi... — S most eb­ben a sáros idő­ben is szántanak? — Nappal nem, de éjjel igen. Az éjszakák hide­gek, a nappal fel­engedett föld éj­jel megfagy és így alkalmassá válik a szántásra. Ezért dolgozunk éjjel s reggel, s mindad­dig, míg a nap melegének hatá­sára fel néni en­ged a fagy. Racskó Ödön és segédvezetője, ifj. Pusztai István minden dicsére­tet megérdemel­nek nagyszerű munkájukért. S most is olyan jó­kedvűen s felelős­ségteljesen vég­zik a karbantar­tást. Az éjszakai műszakhoz készí­tik elő a gépel. Munka közben él­vezik a nap mele­gét és érzik, hogy a tavasz kezdi bontogatni szár­nyait. Bár jól tud­ják: nem tavasz ez még, hanem csak a tél haldok­lása. De rövide­sen beköszönt az igazi meleg ta­vasz, s akkor a mezőn munkához látnak a trakto­rók. ni a pártbizottságot, épületét átadni a Megyei Nemzeti Bizottságnak“. Majd: „Oszlassák fel teljes egészében a karhatalmat“. Tudvalévő, a párt feloszlatása a dolgozók teljes szerve­zetlenségét eredményezte volna, a karhata­lomé pedig, hogy az ellenforradalom kezébe kerülnek a fegyverek. Fő követelésük közé tartozott az akkor már nyilvánvalóvá vált Nagy Imre újbóli kormány-elnökké való kine­vezése. Teljesen alkotmányellenesen a Me­gyei Nemzeti Bizottságot a megye legmaga­sabb államhatalmi szervévé kinevezni és ide olyan, embert akarnak elnöknek beállítani, mint a hírhedt Garamvölgyi. a Horthy-főis- páni hivatal volt főjegyzőjét. Fő követelésük jjözé tartozott a sajtó és a rádió megszerzése, afölött való teljes hatalomgyakorlás. Ezeknek a követeléseknek a megvalósítása ma már nem kétséges, nem a kibontakozás, hanem a teljes anarchiához vezetett volna. Nem beszél­ve arról, hogy csoportjukban az ellenforrada­lom minden rendű és rangy embere helyet kapott; A követelések felállítása mellett egy időben zavartkeltő rémhíreket terjesztettek. Sokszo­rosított szövegeken szerte a megyében híresz- telték. hogy Magyarországról tömegesen de­portálják az embereket. Sikerült nekik ismét zűrzavart kelteni, sztrájkra bírni az üzemeket, de fő céljuk a nyílt összetűzésre még akkor sem. került sor. A dolgozókat nem bírták már az utcára vin­ni. Ekkor olyan eszközökhöz folyamodtak, amely kétséget kizárva bizonyítja, kik voltak nálunk az ellenforradalmárok, Két társukat megbízták, hogy államellenes röpcédulát ter­jesszenek Kisterenyén, közben a karhatalom­nál névtelenül feljelentést tettek a két em­berre. Valóban a feljelentés alapján tetten is ér­ték Viczián és társát és letartóztatták. Mind később kiderült, a feljelentést azért tették, hogy majd a letartóztatott emberek kiszaba­dítására tüntetésre bírják az embereket. Erre az alkalomra nagy körültekintéssel ké­szültek. Több fegyvert és kézigránátot szállí­tottak Salgótarjánba. Ezeket részben a MÁVAUT Megyei Tanáccsal szemben levő irodájában, részben az ellenforradalomban résztvett gépkocsivezetőknél és egyéb más el- lenforraidalmi elemeknél helyezték el. azzal céllal, hogy a tüntetésnél a fegyvereket hasz­nálják. December 8-án sztrájkra bírták a már rész­legesen dolgozó bányákat. Ezzel isiiét 208 001 tonna szén esett ki a termelésből. 11 millió 440 ezer forint értékben. December 8-án reggel Bedáék most már nyíltan is akcióba kezdtek. Kényszerítik a MÁVAUT nagybátonyi kirendeltségének ve­zetőjét, hogy adja rendelkezésükre az feszes munkásszállító autókat. Az ö&szetoborzott embereket különböző kényszerhatással a ko­csikba rakják és elindulnak Salgótarján felé. A gondosan előkészített akciójuk sikerült is. Ferenci István, a MÁVAUT gépkocsivezetője, mint azt bevallotta, a tüntető tömeg és a kar­hatalom közé dobta a kézigránátot. Mire meg­szólaltak a fegyverek és több ártatlan ember­életét veszti. Ekkor ismerték fel nagyon so­kan, hogy mit akart az ellenforradalom. De Beda is elköveti azt. ami fényt derít, hogy milyen utasítások alapján végezte el­lenforradalmi tevékenységét. Visszarohan Na^ybátonyba, telefonon felhívja a budapesti angol követséget és kétségbeesetten követeli: „Kérek segítséget. ENSZ-csapatokát... “ Mint a nagybátonyi telefonközpontos tanúvallomá­sában elmondja, a drót másik végéről csak ennyit mondanak: „Mi már segíteni nem tu-J dunk .;, “ A gazdáitól cserbehagyott Bedaf szökni alkar, de elfogták. / így szól a vádirat amely a napokban széles nyomozás után elkészült és fényt derít a Nógrád megyében működő ellenforradalmi erők egy csoportjának hazaáruló tevékeny­ségére, az angol nagykövetséggel való kap­csolatukra. Az elvetemült embereknek tettei­kért most felelni kell a nép előtt. vítási munkát nyilván úgy biz­tosítanak, ha azt a gépállomás időben el tudja végezni; Visszatérve a Szécsényi Gép­állomás helyes módszerére ahol fölmérték, hogy a tavaszi munkák elvégzéséhez 18 erőgépre lesz szükség, eze­ket a gépeket a gépállomá­son maradéktalanul kija­vítják március 1-ig. Emellett javítási munkákat is vállal, és a többi gépek kijaví­tását április végén, májusban amikor ismét holtszezon van. fogja javítani. Hasonló a hely­zet a Kisterenyei Gépállomá son, ahol eddig három traktor főjavítását vállalták el. Az egyéni dolgozó parasztok, termelőszövetkezetek, és egyéb vállalatok, szervek íorduljanak bizalommal a gépállomások­hoz mindenféle mezőgazdasági gép javításával, mert vala­mennyi gépállomásnak van er­re szabad kapacitása és meg­felelő felszerelése. Ezen túlme­nően egyes gépállomásokon nemcsak mezőgazdasági, ha­nem egyéb gépek javítását is vállalják. így motorkerékpáro­kat is. Ezenkívül bognár- és kovácsmunkákat, hegesztése­ket, esztergályozásokat, sőt Berceli Gépállomás megrende­lés alapján drótkerítés fonását is végzi. Gépállomásainkon a trakto­rosok, de a műlhelyi szakmun­kások bére is megnövekedett. A végrehajtott létszámcsök kentés keretén belül főként a kevésbé szakképzett dolgozók kerültek el, a képzett szak­munkások megmaradtak. Ez viszont garancia arra, hogy a gépállomásoknál megrendelt munkákat lelkiismeretesebben és szakszerűbben végzik el. Természetesen ezen munkák csak másodlagos jelleggel bír­nák a gépállomások szempont­jából. mert a fő feladat — és ez nem is lehet vitás, tovább­ra is a mezőgazdasági munkák jó minőségben történő mara­déktalan elvégzése. Alihoz, hogy a gépállomá­sok ténylegesen jövedelme- zőek tudjanak lenni, fel­tétlenül szükséges, hogy minél több gépi munkát végezzenek. Ismeretes tény, hogy a terme­lőszövetkezetek egy része fel­oszlott, és így az eddigi tény­leges biztosított munkalehető­ség csökkent. Ezt a hiányzó munkamennyiséget az egyéni parasztoknál kell elvégezni, sakkal jobb minőségben és pontosabban, mint eddig, mert csak így tudják megszerezni, illetve megtartani a dolgozó parasztok bizalmát. Az önállóság, és az önelszá molás nem kis feladatot jelent. Sokkal körültekintőbb és jól megalapozott tervek kidolgo­zására lesz szükség a munkák jobb, megfontoltabb, szervezet­tebb végzése mellett. Ebbe a munkába minden gépállomási dolgozót be kell vonni, hogy ki-ki maga munkájával járul­jon hozzá a nagy feladat vég­rehajtásához. Most valóban minden gépállomési dolgozó sajátjának érezheti a gépállo­mást, mert annak irányításá­ba maga is beleszólhat, más­részt anyagilag is érintve van valamennyi dolgozó, mert az elért nyereség egy hányadát év végén a gépállomás dolgozói között fogják szétosztani. Schrodt Ernő megyei üzemszervező ♦f os f tó Bizalmat, csak bizalomért... Salgótarjáni Lakáskarban­tartó és Építő KTSZ szö­vetkezeti tagként önként jelentkezőket felvesz villanyszerelő, vízvezeték- szerelő, kőműves, lakatos segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: Salgótar­ján, Rákóczi út 2—1. szám alatt levő szövetkezet iro­dájában. j napokban azt a felodá­zol tot kaptam a szerkesz­tőségben, hogy írjak a salgó­tarjáni Rákóczi úti Általános iskola pedagógusairól, az itte­ni pedagógus kollektíva világ­nézeti egységéről, arról, mi­lyen erőfeszítéseket tesznek az iskolában a zavartalan ma­terialista szellemű oktató­nevelőmunka biztosítása ér­dekében. Mint az olyan munkás, o!ki megálmodja a holnap végzen­dő munkáját, én is — útköz­ben — elképzeltem, mi fogad a „terepen”. Szinte láttam azt a derék, öreg, sokszor nem eléggé megbecsült pedagógust, akit városszerte nagyon sze­retnek, tisztelnek — láttam, ha az ellenforradalom esemé­nyei nem is érlelték harcos forradalmárrá, de belátja: szükség van a kormány eré- lyességére, és .. és bízik a jö­vőben, bízik a szocializmus­ban. Láttam azt is (ilyennek képzeltem a többséget), hogy a történtek döbbenetéből las­san eszmélnek és hisznók... Gondoltam, találkozom majd olyanoklcal is (mindenütt akad belőlük egy-kettő), akik októ­ber 23-a előtt kommunistáb­bak voltak a kommunistánál, aztán fordítottak egyet kabát- jókon és az ellenforradalom idején is feltornázták magu­kat ... így képzeltem .-.: Nem jut­hattam előbbre az elképze­lésben, mert megérkeztem, és előttem a kőrengeteg, a hatal­mas iskola. (Sok száz szülő já­ratja ide gyermekét. Szép re­ményekkel indítják útnak őket. Mit is várnak a tudás, szépség, az első remények, az emberi eszmélés műhelyeitől és a fiatal lelkek kertészeitől? Természetes dolog: a szülő nem egyszerűen ismeretet vár a pedagógustól. Nem azt vár­ja, hogy gyermekét csak oko­sítsák, emberi gazdagodást is remél az iskolától.) Rosszall képzelődtem. Csa­lódnom kellett. Egyik lehető­séggel sem találkoztam. Ellen­ben találkoztam olyan embe­rekkel. akik nem „nyilatkoz­nak", mert „nem érdemes”. Azaz mégis. Eleinte arról folyt a szó, hogy nincs itt probléma. Zavartalan az isko­lai munka, vagyis majdnem zavartalan, mert a terem­hiány, a kétműszakos tanítás mégsem egészséges dolog. — írjon arról: hogyan segít­jük a gyerekeket, hogy a nagy kiesést mielőbb behozzuk. ír­jon arról, hogy a szülőknek is többet kellene foglalkozniok a gyerekeikkel, mert azt tapasz­taljuk, hogy túlságosan az is­kolára bízzák őket — így ad­ták a tanácsokat. Tárágyon lényeges dolgók J- » ezek, valójában érdeme­sek a figyelemre, kívánunk is foglalkozni a. kérdéssel.-.. De engem most mégis más fog­lalkoztat. Az, hogyan ítélik meg az iskola pedagógusai a nemzet nagy tragédiáját, ellenforradalom pusztító ször­nyűségeit. A legmeglepőbb, a legáltalánosabb tapasztalat, hogy nem látják ma sem, mily pusztulásba akarták Nagy Im- réék sodorni sókat szenvedett hazánkat. Úgy éreztem beszé­dükről, hogy nem látják azt sem. hogy Nagy Imre nemzet­áruló magatartásával szemben a forradalmi munkás-paraszt kormány a nemzet megújho­dásának útjára vezeti népün­ket. — Bíznak a Kádár-kor­mányban? — kérdeztem a pe* dagógusoktól. Nem várattak sokáig a válasszal, de előbb szemükkel megbeszélték, me* lyikük mondja ki véleményük két. — Várunk. Nem azt mondták, hogy bi* zunk, nem azt, hogy rémé* lünk, hanem azt, hogy vá* runk... És ami a továbbiakban kitűnt: majd meglátjuk. Majd aztán. A beszélgetés közben talán nyersen azt találtam monda* ni, hogy az emberek nem tart* ják valami erkölcsös dolognak (különösen az értelmiségnél nem), ha valaki látja, hogy a sáros úton megrekedt kocsit kikerülik és akkor állnak a kocsi mögé, ha az jó útra ve* rekedte magát. S zavaim után — láttam szélesebb lett a kör, a beszélgető pedagógusok egy lépéssel hátráltak tőlem. Kínos másodpercek követ* keztek.. -. Nehezen találtuk meg a beszélgetés fonalát. — Bizalmat kérünk. Nem igaz, hogy mi pedagógusok nem vagyunk hívei a népi de* mokráeiának — mondta ekkor az egyik nevelő szenvedélyes hangon. — De bizalmat vár a kor* many is és segítségüket kéri — válaszoltam. És ekkor a viszont bizalom* kérés elindította a lavinát és zuhogott, áradt belőlük a szói. Szinte kivétel nélkül arról be* széliek, hogy erkölcsileg lehe- tétlenné tette őket az elmúlt évek politikája, amikor szinte hétről hétre másképpen kellett beszélni. — És ekkor kiállni a gyerekek eléÉs állhata* tosságról. hűségről, becsület* ről beszélni.És nemcsak arról van szó, hogy csak be* szelni kellett, az embernek szíve, meggyőződése is van. Korábban azt hangoztatták, hogy hívei a népi demokráciá* nak. — Nem is itt a probléma, A népi demokráciát nem ta* gadhatjuk meg — hogy a szakmában maradjunk —, az iskoláik államosítását rendkí* vül nagy vívmánynak tartjuk< És tovább sorolhatnánk még, amit magunkénak vallunk, de . -. szörnyű hibák voltak. Na* gyón mélyen hatottak ezek, Bármi történt is „ez az or* szag a mi országunk, itt most már a mi kezünk épít” ■— mi* ként a költő mondaná. Nem* csak építünk, miénk az épí­téssel járó felelősség is. És bármilyen nehéz is a harc, vállalnunk kell. Ezt diktálja a sokat szenvedett, magyar ha* zánkkal szembeni felelőssé* günk is. Ezt ne tudnák és ne vállalnák a pedagógusok, az ifjú lelkek kertészei?! Akikre annyi fényes tekintetű kis em­berke tekint fel, akik talán az életben először nem a felnőt­tet látják bennük. hanem az embert, a jellemet, aki min­dig igazat mond, akinek meg­győződése van, és aki mindig csak azt mondja, vallja, amit valójában hisz is. Lehet-e egyáltalán bizako* dús és meggyőződés nélkül ta* nítani? Lehet-e enélkül em­berségre nevelni a nyiladozó értelmű gyerekeket? C salódtam a Rákóczi úti pedagógusokban? Az új* ságíró személyes csalódása nem lényeges itt. Sokat vár tőlük népi ren* dünk, számít rájuk. Hiszem, mégis hiszem, hogy nem lég* vár-e bizodalom. Túrái L. TELI EMLEK Nem mindig sikerül úgy, ahogy szeretnénk. A sielők ügyes! ségét alaposan próbára teszi a hosszú, kanyargós lejtő. Bizont itt csak a „nadrágfék” segíthet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents