Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)

1957-02-13 / 12. szám

4 NÓGRÁDI Népújság 1957. február 13. BÚCSÚZTATÓ Megható kis ünnepségre Hát sok szerencsét kívánunk gyűltek össze az acélgyári kul- az új élethez — búcsúzunk túrotthonban szombat este. A Kirner nénitől. A Karancskesziből indul» autóbuszon... gyár igazgatósága, szakszerve­zeti és munkástanácsa 160 öreg dolgozóját búcsúztatta. Száz­hatvan munkában megőszült öreg munkás lép ki most vég­leg a gyár kapuján. Második otthonuk volt eddig a gyár, amit nem könnyű szívvel hagy­nak el. Egy egész generáció 30 ■—40—50 évi nehéz, fáradtságos munkájára tett most pontot ez a meghitt kis vacsora. A kezdeményezés eredeti és magával ragadó. Amikor be­lépünk az alkalomra kicsino­sított terembe, a fehér asztalok körül már valamennyiőjüket együtt találjuk. Folyik a meg­hitt beszélgetés, a munkában eltöltött évekre emlékeznek, és a jövőről tervezgetnek. Nehéz szívvel vesznek búcsút a gyár­tól, munkához szokott kezük­nek szokatlan lesz a pihenés. Van, aki szívesen maradna még', van, aki már áhitja a pi­henést. Kifelé menet egy idős bácsi magához int bennünket: — Én nem örülök a nyugdí­jazásnak — mondja — gyógyít­hatatlan betegségem van, még a múlt rendszerben szereztem. Emiatt az utóbbi években nem dolgozhattam a szakmámban, könnyebb munkára tettek. Így persze alacsonyabb volt a ke­reset is, és eszerint kapok nyugdíjat. Sajnos, 570 Ft-ból ketiecskén alig tudunk meg­élni ... Hasonló panasza van Szlifke Ferencnek: — Mi pedig hárman leszünk 670 Ft-ra — panaszolja. — Már számvetést is csináltam. Egy napra 20 Ft jutna, ebből egy főre hat forint nyolcvan esik. Ennyiből háromszor ét­kezni, lakbért, villanyt, tüzelőt fizetni, és még ruházkodni is, nagyon nehéz. A legtöbb panaszosnak — így Esztergomi Gézának, Dubi- nyi Lajosnak is —, akik a Molnár József például majd- gyárban eltöltött 45—50 évet — Nem állná! fel — Hogyne! Hogy fiacskám? a bácsi leüljön! nem 54 évet töltött a gyárban, 800 forint nyugdíjat kap. Az új nyugdíjrendelet gondosko­dik öreg napjairól. Molnár József örül a pihenésnek, de nem szeretne most már örök­re elszakadni a gyártól. Bár­mikor szívesen visszajön — mondja —, ha szükség lenne rá. Ezek az emberek ala­posan elsajátították a szak­mát. De nem elégedték meg ennyivel. Legtöbb közü­lük 30—35 fiatalt nevelt jó szakemberré, így az utánpótlás is biztosítva van. Kimer Róbertnének mind­össze 14 ledolgozott éve van. — Tizennégy éve halt meg a férjem — mondja —, így ke­rültem az Acélgyárba, hogy biztosítsam a megélhetést ma­gam és két fiam számára. Az­óta a fiúk megnőttek, szakmát tanultak. Apjuk örökébe lép­tek, mindketten esztergályo­sok. Én pedig megöregedtem. 53 éves vagyok és bizony jól­esik majd a pihenés. Ezért főként szakmájukban töltötték —, az a sérelmük, hogy keve­sebb nyugdíjat kapnak, most önhibájukon kívül (betegség, öregség), olyan beosztást kap­ták, ahol kevesebb a fizetés, s a nyugdíjat eszerint számít­ják ki. A megoldó ötlet önként fel­vetődik. Nem lehetne úgy el­bírálni az, ilyen eseteket, hogy amennyiben éveinek nagy ré­szét, mondjuk 70—80 százalé­kát a szakmában töltötte a dolgozó, a nyugdijat a szakma mostani dolgozóinak átlagfize­tése alapján kapná meg? Ügy hisszük, ez valóban sok jogos sérelmet megoldana. De tálalják is már a vacso­rát, ideje búcsút venni. Itt most minden értük van, nekik játszanak a „Szürke fiúk“, ér­tük szorgoskodnak a szakács­nők, hagyjuk hát mi is ma­gukra őket. Összeszoktak, együtt öregedtek meg, töltsék a búcsú perceit is egymás kö­zött. Néhányan keserű szájízzel ... , , kezdenek vacsorához. Őszintén örültem meg a nyugdíjazásnak, jogos pal,aszuk mi­És mennyi nyugdíjat kap? — előbb orvoslásra kerül. A kérdezzük. többség azonban jókedvűen, — ötszáz forintot — feleli derűs hangulatban, remények- — nem nagy ößszeg, de gyere- kel telve mond búcsút máso- keim támogatásával ki lehet dik .otthonának, jönni belőle, U-né A WACYVILÄGBól „Épül a. nap-kályha” Amerikai tudósok elhatá­rozták, hogy Uj-Mexikóban óriás kályhát építenek, amely­ben tükrök segítségével fel­használják a Nap hősugarait. A tervek szerint a kályha 20— 30 ezer kis tükörből épül és tíz emelet magas lesz. Az építkezés költsége 4.5 millió dollár. Nem közölték előre, hogy mire akarják felhasznál­ni a nap-kályhát és milyen meleget sugároz majd. Különben közlik, hogy Fran­ciaország is elhatározta egy ilyen nap-kályha építését, mégpedig a Pireneusokban. A kályha jövőre mér „melegít”. Üj elasz találmány: hangtalan zongora Ismeretes, milyen sok kel­lemetlenséget okoz szomszé­dainak a kezdő zongorajáté­kos. Unalmas ujjgyakorlata: alaposan megtépázzák a szom­szédok idegrendszerét. Ezen igyekszik most segíteni egy milánói zongorakészítő, aki olyan zongorát konstruált amelynek hangját csak a zon­gorázó hallja. A zongora hang­ját csak fejhallgatón lehet hal­lani, így a zongorajáték még Adjunk már végre nagyobb önállóságot Nagyon sok emberben felve­tődött a gondolat, vajon a lét­számcsökkentés — különösen a hivatalokban — milyen eredményekkel jár? Ezért látogattunk el a pász­tói járási tanácshoz, hogy ezekre a gondolatokra, kérdé­sekre választ adjunk. Elsőnek Vasdobos Páltól, a járási ta­nács elnökétől érdeklődtünk, aki a következőket mondotta: — A létszámcsökkentés leg­főbb pozitívuma, hogy a me­gyei tanácsnál is csökkent a létszám és onnan is csak a leg­lényegesebb, a rendeletekről küldenek iratokat., vagy tájé­koztatót. Kevesebb a levélvál­tás. így mi is többet tudunk foglalkozni a lakosság problé­máival, hiszen az a cél, hogy minden ügyet gyorsan, törvé­nyesen elintézzünk. Eddig na- gvon sok adminisztrációs mun­kát kellett végeznünk és nem egy emberünknek csupán ada­tokért kellett a járásban fut­kosnia. Ez ma már nincs. De meg kell mondanunk, hogy a létszámban megmaradt mun­katársak munkája nem köny- nyű. Elsősorban azért., mert 16 fővel csökkent a létszámuk (ez mintegy 20 000 forint meg­takarítást jelent havonta). Má­sodsorban azért, mert a régi ügyvitel teljességében megma­radt. Az elnökön kívül még töb­ben is beszéltek a munkatár­sak közül arról, hogy a létszá­mot — bár csökkentették, de a munkát azt nem. Elmondották, hogy még nincsenek tisztázva a hatáskörök sem járási szin­ten, sem a munkatársak kö­zött. Az érkezett aktákat, leve­leket egymásnak utalgatják. s hem intézik kellő felelősség­gel, gyorsasággal. Az adócsoportnál helyeslés­sel nyilatkoztak arról, hogy az adókivetéseket a községi taná­csok Végzik. Eddig olyanok voltak az adófelelősök, mint a pénzbeszedők. A járási ta­nácstól megkapták a feladato­kat, csak végre kellett hajtani, s ha valahol megkérdezték őket, hogy miért annyi az adó, amennyit éppen fizetni kellett, csak álltak és hallgattak, ha nem akartak felelőtlen kije­lentést tenni. Ezekután az adó­ügyben csak tanácsadási joga lesz a járási tanácsnak. Ezt az intézkedést mi is he­lyeseljük, s helyeselnénk azt is, ha nem várnának a pásztói já­rási tanács vezetői felsőbb uta­sításokra, hanem maguk kö­zött is rendezgetnék a hatás­köröket — főleg a mezőgazda- sági osztályon — ne utalgas- sák egymáshoz az érkezett le­veleket, aktákat, hanem le­gyen minden ügynek felelős in­tézője. Az igazgatási osztályon — bár az építkezési engedélyek intézése gyorsabb, mint hóna­pokkal előbb volt —, hiszen már ebben az évben 80 csa ­ládnak engedélyezték az épít­kezését —, mégis itt vannak a legkomolyabb problémák. Több olyan ügyben kell intéz- kedniök, ami tulajdonképpen távol áll tőlük. így nem isme­rik megfelelően az adott hely­zetet, a körülményeket, így csupán a községi tanácstól ki­kért vélerftényeket kénytele­nek jóváhagyni. Ilyen ügyek például az építkezési engedély kiadása, a romépületek bontá­si engedélye, a hadigondozási ügyek, a kórházi ápolások költségének elengedése, vagy csökkentése. Véleményünk szerint ezek­ben az ügyekben a községi ta­nácsoknak kellene dönteniük A járási tanács az ilyen ter­mészetű ügyek intézésével csak a bürokráciát, a huza-vonát növelj. Mert mi a helyzet? A kérelem megérkezése után a járási tanács kikéri a községi tanács véleményét (levélben) a községi tanács környezettanul­mányozást végez és az ered­ményt újra visszaküldi a já­rási tanácshoz ugyancsak le­vélben. így a legkisebb ügy intézése is hónapokat ves2 igénybe. Ezek után az sem csoda, ha a pásztói járási ta­nács szociálpolitikai előadójá­nál még mindig 70 darab elin­tézetlen levél van a múlt évről. Amíg ezeket elintézik, eltelik legalább 3—4 hónap. A község ezzel szemben a hatáskörükbe tartozók ügyeit napok alatt rendbe tennék. A jelenlegi viszonyoknál — amellett, hogy az ügyintézés lassú, fennáll az a veszély is, hogy a községi tanácsok — mivel őket anyagi felelősség nem terheli — bizonyos dol­gokban helytelen javaslatot ad- nak. Így volt ez Vanyarcon is, ahol a 24 éves Litovszki ,Tá- nosnénak el akarták engedni a 650 forintos kórházi költségét. Pedig ennek a családnak egy házuk, és 18 hold földjük volt. Hát ki fizesse ezt ki? Ha a községi tanácsok intéz­nék az ügyeket, az anyagi fe­lelősség terhe mellett sokkal gyorsabb és igazságosabb dön­tések lennének. Gazdaságo­sabb is lenne, mert nem kelle­ne a járási tanács munkatár­sainak addig kiszállni, napo­kat tartó kömyezettanuimá- nyozást végezni egyes esetek­ben. C. upán az ügyek intézé­sének ellenőrzése lenne a fel­adatuk. Ügy gondoljuk, érdemes ezen az illetékeseknek gondol­kodniuk .. i Kökényes! Béla azokat sem zavarja, akik ugyanabban a helyiségben tar­tózkodnak. Vetkőzés — évi százezer dollárért Nyugat-Európábarv új őrület terjed: a Strip-tease, amely ab­ból áll, hogy a színésznő nyílt színpadon, vagy pódiumon levet­kőzik. Az amerikai Annie Becker — színpadi nevén Tempest Sto>‘m — tízéves Strip-tease szerződést írt alá a San-Francisco-i színházvál- lalattal. A szerződés értelmében évi százezer dollár fellépti díjat kap. A Strip-tease táncosnő öt év­vel ezelőtt, első fellépésekor még csak heti 40 dollár gázsit kapott. A török parlamentben tilos a káromkodás A törökországi demokrata j kormánypárt törvényjavasla- tott nyújtott be, amely - g kívánja tiltani a képviselők­nek a szitkozódást és a ká­romkodást. A javaslat célja, bogy a viták „magasabb szín­vonalúak” legyenek. Ahol a tyúkok „főtt tojást tojnak’’ A kaliforniai Kolorado- viügyben. olyan nagy a hőség, hogy a tyúkok főtt tojást toj­nak a forró homokba — állít­ják egyes kaliforniaiak. Ez ta­lán még sincs egészen így, az viszont valóban igaz, hogy az olaszországi Isia strandjának homokjában tóját t lehet főzni- A homokot földalatti hőforrá­sok melegítik fel. Saját magát ítélte el Egy kis brazil városka pol­gármestere saját magát ítélte börtönre, mert egy sürgős számla kiegyenlítéséhez a vá­rosi pénztárból vett ki 120 dollárt. Minthogy egyúttal a város bírája is volt, saját ma­gának kellett ügyében dönte­nie. A polgármester kihirdette, hogy egy csekély pénzösszeg ellenében mindenki megtekint­heti a börtönbe zárt polgár- mestert, aztán elfoglalta he. lyét. A sikkasztott összeg ha­marosan megtérült, mire a polgármester felmentette ön­magát. Mammuttemetőt találtak Romániában A Josi közelében fekvő Bahlui- vblgyben mammuttemetöre buk­kantak. A csontvázak százai kö­zött olyan mammutkoponya is van, amely egy méter hosszú, agyarai pedig 2 méteresek. Churehill 22 kilométer szivart szívott Winston Churchill, volt an- goi miniszterelnök szivarjai szinte ugyanolyan híresek vol­tak, mint Churchill maga. Churchill saját bevallása sze­rint az utóbbi 60 esztendői' n naponta hét szivart szívott el. Valaki kiszámította, hogy az összesen 153 000 darab. Ha ezeket egymásután helyeznék, összesen 22 kilométert tenné­nek ki. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Szerkeszti- a szerkesztőbizottság Felelős kiadó* l.aukő Györgv Szerkesztőség: Salgótarján. Baiesv-Zslllnszky o 11. Budapesti I-ipnvomrla Rrp«t VIII P*Vlr :*rd utón 0 Felelős vezető: Kulcsár Mihály. KELLEMES... KELLEMETLEN az SBTC—DVTK labdarúgó-mérkőzésen Vasárnap az idei szeszélyes időjárás folytán kellemes tava­szi napsütésben, meleg idő kö­szöntötte az 1957-es sportév el­ső komoly labdarúgó-mérkőzé­sére érkező szurkolókat. Az első kellemetlen érzés a pénztárhoz érkezőket fogadta, ahol hosszú sorokban kígyózott az egyetlen nyitvatartott ab­lak előtt a sok ezres sportra­jongó. Jó félóra után, mikor végre jegyhez jutottak, újabb kellemetlenség fogadta a bejá­ratnál a mérkőzésre éhes szurkolókat. Szinte egymás lie- gyén-hátán tolongtak be a né­zőtérre az emberek, szidva a rendezést, a jegyszedőket és nem utolsósorban, a sportkör vezetőségét, amiért ilyen meg­lepetésekkel fogadták az év el­ső labdarúgó-mérkőzésére ér­kezőket. Kellemes látvány volt az NB I-es tarjániak fergeteges táma­dásai a diósgyőri kapu ellen. Sándor, Jancsik, Jedlicska. Dá­vid, Bablena és Taliga erőtől duzzadó játéka is kellemes meglepetés volt. Az első negyedóra után kel­lemetlen két helyzetet terem­tettek a vendégek Oláh kapu­ja előtt. Az elsőt Sándor a gól­vonalról mentette, míg a má­sodikat Szojka akadályozta meg a góltól. Ugyancsak kelle­metlen volt Sándor kezezése az ötösön, melybft a diósgyő­riek Dobó révén megszerezték egyetlen góljukat. A második félidő elején a kitűnően játszó Jedlicska igen kellemetlen sé­rülést szenvedett, mely után már nem is tudott tovább ját­szani. Végül kellemes érzéssel, a 3:l-es tarjáni győzelem tudatá­val távozott az SBTC pályáról több mint négyezer lelkes szur­koló, mert a két régi vetély- társ találkozóján nagy küzdel­met, kemény összecsapásokat, helyenként jó játékot, no és ha nem is nagy, de szerencsés gólokat is láthattak. Nem be­szélve a sok kihagyott hely­zetről. mely nem hiányozhat egyetlen labdarúgó-mérkőzé­sen sem. Az viszont kellemes érzés volt azt hiszem a játékvezető hármas részéről, hogy dacára a nagyszámú szurkolótábor lel­kes buzdításának, egyetlen elé­gedetlen bekiabálás sem hang­zott el a Rigó—Marosvölgyi— Dora játékvezetői hármas el­len. Ez nagy haladás szurkoló­ink részéről. — gór — Gondok a Zagyvapálfalvi SE-nél tó néhány napja találkoz­J tam csapatuik egyik mér­kőzésén Juhász Gyulával, a Zagyvapálfalvi Üveggyár ed~ zőjével. Megkértem őt, mondja el, hogyan készülnek fel a zagy­vapálfalvi labdarúgók a me­gyei bajnokság folytatására és az ősszel induló NB III. küz­delmeire. A népszerű Gyula bácsi mo­solyogva néz rám, s készsége­sen adja meg a választ kérdé­seimre. — Az elmúlt év októbere óta nemigen volt edzésben a csapat. Ez év elején kezdtük meg az edzéseket, mivel már korábban értesültünk arról, hogy március folyamán a me­gyei bajnokság tavalyról elma­radt mérkőzéseit le kell játsza­nunk. Most pedig örömmel | vettük tudomásul, hogy csapa- I tunkat beosztották az NB III. ősszel induló küzdelmeibe. Ép­pen ezért a legnagyobb gon­dunk, hogy labdarúgóink jól legyenek felkészülve az egyre nagyobb feladatokra. Már ja­nuár 14-én elkezdtük •a sza­badban való edzéseket. Azóta egyre erősítjük az edzésadagot, hogy a kellő időben már for­mában legyenek a fiúk. Lab­darúgóink közül csak egy tá­vozott külföldre, de őt pótolni tudjuk, hiszen van bőven utánpótlás a sportkörünknél, kikre mindig bátran számít­hatunk. Fiataljaink igen lelke­sek és szorgalmasak. Minden edzésen ott vannak, s az idő­sebbekkel versengve végzik az előírt feladatokat. Hogy csak egyet említsek meg: nézze pél­dául Nagy Nándit, az alig 17 éves kapuvédönket. Olyan ez a fiatal, mint valami gumilab­da. Rugalmas, jószemű és ke­zű kapuvédő. Erről tanúskodik az is, hogy az elmúlt évben a megyei ifjúsági válogatottnak tagja volt. s az idén is ott van a keretben, ö már 'komoly te­hetség, de még neki is van mit tanulnia. Főleg a pózolás­ról kell leszoknia, hogy a csa­pat fő erőssége legyen. Remé­lem, ezen a hibán közös erővel tudunk majd segíteni — mon­dotta Huszár edző. A vállalat vezetősége, szak- szervezet és a párt, no meg a lellces pálfalvi szur­kolók minden segítséget meg­adnák ahhoz, hogy csapatunk szereplését biztosítsák. Így ezen a téren nincs komo­lyabb gondunk a továbbiak fo­lyamán. Gondunk esetleg csak az. hogy a sok jól játszó fiatal közül ki kerüljön be vasárna­ponként az első csapatba — mondja mosolyogva az edző. — De hát ez a gond inkább kellemes, mint kellemetlen. A további szereplésünkre vonatkozóan pedig csak azt tudom mondani, hogy rémé- lem az idén csak fokozódni fog a tavaly ősszel elkezdett jó szereplés és fiataljaink eb­ben a sportévben is sok kelle­mes vasárnap délutánt fognak szerezni lelkes szurkolótábo­runknak. valamint sok sikert a régi hagyományos ZSE szí­neinek — fejezte be kérdé­sünkre adott válaszát Huszár Gyula edző. A hogy én és a szépszámú SA közönség is elnézte a pál­falvi fiatalok lelkes játékát, valamennyiünknek az volt a véleménye, hogy valóban úgy lesz, ahogy edzőjük elmon­dotta, Mert olyan segítség mellett, mint amilyent ő fel­sorolt, csak jól szerepelhet­nek az ország legnagyobb táb­laüveggyárának labdarúgói. — gór —----- ---------­Eg y pohár víz. Házak falán fehér papír, rajta nyomtatott belükkel ez áll: Jön, jön. Egy pohár víz. Ejnye, de jó, gondoltam magamban. Éppen ez hiány­zott száraz torkomnak. Kíváncsian néztem körül, vajon látni-e már? Hogy ide kell érkeznie az biztos, erre utal az ide ragasztott papíros. Várok 10 percig, csak nem jön, pedig a pia- kát még most is bizony­gatja: jön, jön. Egy pohár víz. Nekem ugyan mindegy lenne, csak jönne már. Egy bizonyos, úgy fenékig ürí­tem őkegyelmét, hogy har­matcseppnyi sem marad benne. Újabb tíz perc telik el tikkasztó várakozással. A torkom már szinte össze­tapad a szárazságtól. Dühö­sen indulni akarok, de a plakát csökönyös türelemre int. Most már valósággal ordítja: jön. jön Egy pohár viz. Várok hát tovább. Egyre türelmetlenebbül. Egyszercsaik iszonyú sej­tés nyíllal belém. Evekig játszottak Pesten egy ha- soneímű színdarabot. Csak nem annak az érkezését hirdeti a plakát? Ami azt illeti, szomjas vagyok én kultúrára is. Dehát akkor miért nem úgy írják oda, hogy ... a f ... egye meg! — j

Next

/
Thumbnails
Contents