Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)
1957-02-09 / 11. szám
1957. február 9. NÓGRÁDI Népuiiág T Farsangi népszokások Nógrádban Az otóbbi években igen sokat hallottunk néphagyománva- ink ápolásáról. Sokat beszéltünk róla, de vajmi keveset tet- tünk__érte. Mielőtt a farsangi szokásokról)' áltálaSan a szokások jelentaségéről szólnánk, tisztáznunk kell a néphagyo- mány fogalmát. Az emberi társadalmak hosszú története során a gazdasági és kulturális élet terén kialakult szokások és tapasztalatok apáról fiúra szálltak, hagyományozódtak. Ez az örökség kötötte az új nemzedéket a régihez, a jelent a múlthoz. Az apáról fiúra szállt tapasztalati tudás, a különböző munkamódokat, a mindennapi élet teendőit épp úgy meghatározta, mint az ünnepek, a szórakozások különböző formáit. A hagyományoknak ez az összetartó ereje különösen falusi életben még ma is nagy jelentőségű. Éppen ezért kulturális életünk új arculatának megformálásában a néphagyományokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Bár i kapitalizmus a hagyományok által megszabott formákat erősen kikezdte, sőt itt-ott el is tüntette, jó részük a gyakorlatban, vagy az emlékezetben még él. Mivel ezek a nép között élnek és a megszokás erejével hatnak, népszokásoknak nevezzük őket. I£?ek a népszokások nem elszigetelt jelenségek. Egymástól eltérő-változatait megtaláljuk más népeknél is. Mégis, mindegyiknek megvan a maga nemzeti, sőt táji jellege, amely a más népekétől megkülönbözteti, még akkor is. ha bizonyos vonásaikban hasonlónak látszanak. Ezek a különbségek még egy-egy ország határain belül élő nép között is megmutatkoznak. Ezt látjuk nemcsak a szokásokban, hanem a viseletben, az építkezésben, a nyelvjárásokban stb. Ez mutatkozik meg a következő példáinkban is. Etesen farsang előtt két héttel a legények vasárnapját, farsang előtt egy héttel pedig a lányok vasárnapját tartották. A lányok vasárnapján 10—12 lány. akik a fonóba jártak délben szépen felöltözve sorrajárták a házakat. Magukkal vitték a fából készített nyársat, amelyre pántlikát, bokrétát kötöttek és cégérnek egy jó darab szalonnát. Kosarat is vittek magukkal az ajándékok számára. Az egyik háztól a másikig daloltak. nevetgéltek, kurjongatták. Mikor bementek a házba, énekeltek: Hej gazdasszony ugorj a padlásra, Hozz le egy szál szalonnát, hagy húzzuk a nyársra. Édes bányász uram, kifutja a ferháb, Ne sajnálja tőlünk ezt a tíz-húsz krajcárt, Legyen sok kacsája, libája, malaca, Jövő esztendőre kilenc hízó diszna. Az ének után a lányoknak pénzt, szalonnát, lisztet adtak. Az ajándékot a lányok megköszönték és mentek tovább. Mikor bejárták a házakat, a szalonnát megsütötték; Sütöttek ezenkívül még pogácsát és pampuskát is. Mikor az ételek elkészültek, megérkeztek a legények is a dudással. A jó vacsora után kezdődött a tánc, amely éjfélág tartott. ht i Siflist Bocsárlapujtőn is tartották. Az összegyűjtött élelmiszerekből szintén megvendégelték a legényeket. Amikor a legények megérkeztek, kalapjaikat elszedték és a leányok bokrétát tűztek mellé. Ezért a bokrétáért a legényeknek fizetniük kellett. Az így összegyűlt pénzen a lányok bort hoztak a kocsmából, A farsangi szalonna- és tojássütés régen sok nógrádi faluban szokásban volt, A szokást megtaláljuk a szlovák községekben is. Vanyarcon farsang hétfőjének reggelén a gyerekek jártak házról-házra. Tarisznya volt aa oldalukon, kezükben a nyárs, Minden háznál énekeltek: Fasange, fasenge, fasagovnid, Tancuju mládenci nad za humnici. Prc nima, za túrna dovceoce fhrajú, Cervenie cizmicke na nozkách májú. A tam hőre, na komoré Sedi kacúr na slanine, Chodte ho dov zőhnat A mne kustik odrezat... A gyerekek Itt szalonnát kaptak, amit heteitek a tarisznyába. Azonban a nyársat sem hagyták üresen. Arra mindig a legnagyobb darabot szúrták, mutatónak, hogy minden háznál olyat adjanak, írsekvaiikerten az utóbbi esztendőkben mér csak a cigány- gyerekek jártak farsangolni. 20—30 évvel ezelőtt ezt még a legények végezték. Sorra járták az összes lányosházaikat és mindenütt tojást kaptak. Az összegyűjtött tojást aztán megsütötték és megették. Amelyik lányra haragudtak a legények, annak a kapujára a felfűzött tojáshéjakat felakasztották. Ipolyvecén farsangkor választották a legénybírókat. Ezután mentek koledálni. A legények különféle maskaráknak öltöztek, hogy ne ismerjék meg őket. így mentek tojást szedni. A lányosházakmál két-két tojást, a legényesházaknál szalonnát kaptak. Honion az iskolásgyermekek szőkicskézni jártak. Ünneplő ruhát vettek magukra, kezükben csörgősbot volt. A versmondás közben a botot a földhöz veregették. A vers után szalonnát, diót. és pénzt kaptak, amit végül egymás között elosztottak. A leányok bokrétát küldtek azoknak a legényeknek, akikre számítottak. Egy-egy legény néha több bokrétát is kapott. A legény a farsangi mulatságra annak a lánynak a bokrétáját tűzte a kalapjához, amelyik tetszett neki. A bokrétáért a lány a legény anyjától szalagot kapott. Az említetteken kívül van a farsangi szokásoknak egy másik csoportja, amely a tél vagy a farsang jelképes kiűzésének a szokásait őrzi. Egy rövid újságcikk keretében nincs lehetőség ezeknek a felsorolására. Röviden csak annyit, hogy a farsangot, vagy a telet egy szalmabáb, néha koporsó jelképezi, amit a legények menetben visznek ki a falu végére, különféle tréfás játékok kíséretében. Az itt felsorolt néhány példa rendkívül tanulságos a szá-j irtunkra. Ezek azt bizonyítják, hogy a nép nemcsak a mindennapi életért folytatott harcának, küzdelmeinek, verejtékes munkájának, hanem a szórakozásainak, kultúrái® életének j módját, formáit is kialakította. Helytelen lenne, ha ezeket a j formákat nem igyekeznénk felhasználni népünk mai kulturá- j lis igényeinek kielégítésére. Ez is egyik módja népi, nemzeti! hagyományaink ápolásának, a nemzeti formájú és szocialista | tartalmú kultúra kialakításának. Dr. Manga János OKTÓBER 31. Tjj szelek fujdogálnak a kJ magyar politika porondján. Helyezkedő is úgy érzi: tenni kell valamit. Már kora reggel Ödön ott sürög-forog irodájában, „Rendet“ akar csinálni portájén. Az asztalfiókkal kezdi, de gondosan átnézi a polcokat is. Ne maradjon semmiféle áruló jel: „Népnevelő“’, szemináriumi jegyzet, vagy „Szovjet Kultúrahe kell számolni a rákosizmussal, bizonygatja, majd ügyesen el- helyezgeti a legláthatóbb he. Ivekre az otthonról hozott és átmentett Függetlenség, Vj nemzedék lapokat és a Tolnai Világlapját. Igaz hogy kissé hézagos marad a polc, de így van ez rendjén. Elégedetten dörzsöli kezét, amíg tekintete nem fut fel a falon s nem találja magát szemben Lenin képével. Rövid úton azt is eltűnteti. De hová? Hát a polc mögé! Vagy a szekrény alá? Hátha megtalálják. Mégis az utóbbi mellett döntött. Letérdel, benéz a szekrény alá... de . -.; kopogás hallatszik: — Tessék! — Ne haragudjon elvtárs, hogy... — Elv társ?!. -.. Kikérem magamnak! Én úr vagyok! Eleget hallgattam ezt 12 évig! S ezzel becsapta az ajtót a meglepett takarítónő előtt. DECEMBER 22. Gondolataiba mélyedve ül. Előtte az aznapi Népszabadság. Olvasni kezd. Szinte belefúrja magát az újságba, a betűk mögé aikar kerülni. Keres- kutat benne. Majd ismét felemeli tekintetét. Agyában cikáznak a gondolatok. Homlokán kidagadnak az erek. Mit gondolhat most Ödön? Vegyünk egy olyan röntgen- szerkezetet elő. amely közli velünk barátunk gondolatát. — Nicsálc. A mi kedves barátunk önmagát káderezi, s így beszél önmagához: Te, Ödön, Te mindig demokrata voltál, sőt kommunista. 1951-ben részt- vettél a politikai oktatásban is és kétszer fel is szólaltál. Mindig megvetted a megyei népnevelő füzetet, és a békekölcsönnél is jegyeztető voltál, sőt a személyzeti osztályvezetőnek is „segítettél“. Munkatársaid kilengéseiről mindenkor pontos feljegyzést készítettél. Ezért nem egyszer mondták rólad: Önre mindig lehet számítani! Előre köszöntél az összes pártvezetőségi tagoknak. Május 1-én Te vitted az esőben a legnagyobb zászlót. Mindenki kidőlt melHelyezkedő Ödön három napja (Történt egy salgótarjáni hivatalban) tőled! Hát nincs mitől tartanod! Felemeli az újságról a tekintetét. Homlokáról eltűntek a barázdák. Meggyőzte önmagát! Nem volt túlságosan nehéz feladat. Összehajtogat ja az elhehogy újságot és összegyűrve lyezi zsebében, de úgy, mindenki lássa: Helyezkedő a Népszabadságot olvassa. De a telefon berregés megzavarta előkészületeit. Türelmetlen mozdulattal, de kenetteljes hangon szólna, de megelőzik öt. — Halló. Helyezkedő úr? — Kikérem magamnak, micsoda szemtelenség! Itt Helyezkedő elvtárs! — és gorombán . lecsapja a telefont, JANUÁR 29. Helyezkedöt létszámfelettinek nyilvánították. Megszűnt munkaköre. Mint munkaerő sem állta meg a helyét. De ő ezt így látja: A jó szakembert nem becsülik meg! 18 éven keresztül szolgáltam az államot! Megyek oda, ahol megbecsülnek. (A határig eljutott, de nem volt bátorsága szembenézni a bizonytalansággal. Most a forradalmi munkás-paraszt kormány szidásával foglalkozik.’“). M. P. nononoiionoiioiionoiioii« ioii*iioii»!!OiiO!ionon*iioiioii«MOtioii*iioiioiiOHOJi»ii*noiioi!oiio!!Otiniio.iioii*iini!nuO!ioiinti*!í»!toiioiioii*» A kerten jártam és amint az útkereszteződésnél a Budapesttől — Salgótarjánig közlekedő autóbuszra vártam, ismerősein! közül többen arra jöttek és szóbaelegyedtünk. A beszélgetés során annyira kiszáradt a torkunk, hogy kénytelenek voltunk a földművesszövetkezeti italboltba bemenni egy kis toroköblítésre. Az ajtóban egy hat-hét főnyi csoporttal találkoztunk. Kezükben pálinkás és boros üvegek voltak. Először úgy látszott, mintha az ajtó lenne szűk, de a tova áradó borszag és viselkedésük az ellenkezőjét bizonyította. . Néztük őket egy ideig és a látottak egy régen hallott anekdotát juttattak eszembe. Eszerint Noé a bort úgy csinálta, hogy öt állat és egy szárnyas vérét keverte össze. Az oroszlánét, a tigrisét, a medvéét, a disznóét, a farkasét és a galambét. Kutatni kezdtem, főleg a magatartásukban, hogy kinek melyik állat véréből jutott több, vagy melyik állat jelleme ütött ki rajta, Vagy kettőnél nem tudtam eldönteni oroszlán, tigris, avagy farkas, többségükben — lehet, hogy csak viccből — a disznó szokásait utánozták. Egy ember volt ezek közül, aki a legközelebb állott a galamb természetéhez. Ez arról beszélt — de mondhatjuk azt is, kiabált —, hogy ő nem szereti ugyan a női nemet, de a nők nélkül mégsem tud élni; Amikor a kis csoport utolsó tagja medvemódjával kicammogott az ajtón, ismerőseimmel együtt bementem a H ogyan csinál Ita Noé a tort ^ kocsmába. Balról a hordókon és a pénztár körül egészen fiatal fiúk kortyolgatva nyelték Noé borát. Amikor italuk elfogyott, mintha vezényelték volna, valamennyien zsebükbe nyúltak. — Már nincs pénzem —- mondogatták egymás után; — Kérjünk hitelbe — szólt az egyik a hordó tetejéről. — Nem adnak ezek a 16 éves fruskák .;; Az is pofára megy itt — hangzik a válasz. S amint közelebb lépünk a pulthoz egy érdekes táblára esett a tekintetünk. Ez volt ráírva: „Hitelt csak 100 éven felülieknek adunk“. Ez jó, gondoltam magamban, de voltak olyanok is, akiknek ez nem tetszett. Arról beszéltek, hogy még a személyazonossági fényképükön sem néznek ki 100 éveseknek, pedig ez az egyetlen dokumentum amit fel lehetne használni. így hát nincs mit tennünk, elfogyott a pénzünk, hitelt meg nem adnak;;. Amint tovább szemlélem a feliratokat, örömmel láttam a következőket. „Részeg embereket nem szolgálunk ki”. Egy másik helyen pedig ott ékeskedett: „18 éven aluliakat nem szolgálunk ki”. Nagyon helyes! Milyen kár, hogy csak a feliratokon ilyen józanul szigorúak .. | Kökényes! Béla A Salgótarján! Sport-vendéglőben történt. 1,5 liter bort kértek hazára. Ügy látszik az üzletben a fél. vagy literes mércét nem ismerik, mert 2 deciliteres mércével méri a csinos kiszolgáló. De „jobb” is ez, hiszen 1,5 liter bornál a „megtakarítás’’ majdnem 3 deciliter. 8 ^^>^-^r^-^---^^-w^Y-^LWyir^nrvyvinf^OO<yVX.OOOOOOOOOOOOOOOOCOCX^OOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC000000000000000000000000000030000000000000000000000000000000: \J ént, mendegélt Zsuzska 1" szorgalmasan, s alko- nyatra megérkezett a sűrű, rengeteg erdő szélére, az emberevő házához. Most nem kopogtatott be, mint amikor először itt Járt. A ház előtt gyönyörű virágoskert pompázott, oda lopakodott, s megbújt a virágok között. Nem is sokat kellett várnia, mikor besötétedett, akkorra otthon volt az emberevö is. Rossz kedve voK, s úgy zsémbelődött boszorkány-fe- leséqére, hogy az azt sem tudta, hogy járjon kedvébe. Zsuzska kihallgatta beszélgetésüket: — Rossz napom volt ma —’ mondta az emberevö — alig tudtam felfalni vagy kilenc gyereket, meg három öregasszonyt, de azoknak meg olyan vén húsuk volt, hogy a fogam Is elvásott bele. — Én meg még mindig a három szép lányunkat sirattam, még főzni sem volt kedvem. Hej, az a kutya Zsuzska ... — De hiszen, majd a fogamra kerül még az az átkozott ... de most már jöhet az a vacsora hé! Zsuzska beleskelődött az ablakon, s csak elbámult rajta, hogy az öreg milyen hirtelen felfalt 3 kemence pogácsát... Aztán nemsokára elfújták a mécsest, lefeküdt a két öreg. Kisvártatva kihallatszott a horkolásuk Is. Zsuzska csak erre várt: beosont a szobába s körülnézett. Az emberevő ágya mellett csakugyan ott csüngött felakasztva egy aranyozott pálcika — a tengerütő pálca. Óvatosan akasztotta le Zsuzska, s mikor kívül került a házon, bekopogott az ablakon: Hé! Emberevő, ébredj fel! Én vagyok itt, kutya Zsuzska! Megetettem 3 szép lányodat, elvittem a mérföldlépő csizmádat, most meg viszem a tengerütő pálcádat! ÉTŰ, a kirelajzumát — ug- ' * rótt fel az emberevö — álom ez, vagy valóság? A ten- gerütő pálca azonban nem volt ott, igy mindjárt látta, hogy nem álmodott. — Mire kikászálódott az ágyból, Zsuzska már messze Járt. Nem is futott KUTYA ZSUZSKA... utána — úgysem érte volna utol — csak megfenyegette bütykös ujjával, s utána kiáltott: — Zsuzska, Zsuzska, Kutya Zsuzska! Meglakolsz még te ezért!!... Zsuzska csak nevette a tehetetlen óriást, s megszapo- rázta lépteit, hogy mielőbb otthon legyen a becses zsákmánnyal. Megörült szörnyen az öreg király. Homlokon csókolta Zsuzskát, országa meqmentő- jét. Másnap már meg is ütköztek a kutyafejű tatárokkal, el is pusztították őket, mind egy szálig. Nagy volt a vigasság az egész országban, hát még a palotában. Hét nap, hét éjjel folyt a dáridó, s mindenki Zsuzskát ünnepelte. De hát mindennek vége van egyszer, s lám a király örömének is vége lett. Az úgy történt, hogy nagy lakoma volt a királyi udvarban. Mindenfelől érkeztek a királyi vendégek. A nagy ebéd után sétálni mentek a királyok a palota kertjébe. Az olyan gyönyörű volt mióta a Zsuzska testvére — a Juliska gondozta a virágokat, hogy heted-hét országban nem lehetett párját találni. Büszke is volt a* öreg király, s örömmel mondta barátainak: — Ugye, ez a legszebb kert a világon) — Hát szó, ami szó, nagyon gyönyörű — mondta a legöregebb barátja, de mégsem a legszebb. Akkor lenne csak a legszebb, ha benne ékeskednék a világ leggyönyörűbb virága, az aranyfejű káposzta. Abból csak egy van a világon, s azt egy emberevő óriás őrzi valahol, hegyeken, völgyeken túl, s megvédi hétorszáq ellen is, mert az a legdrágább kincse — ezt még az öregapám nagyapjától hallottam. C' Ibúsult az öreg király. Attól kezdve alig tudták szavát venni. Csak ült a szobájában, s szomorkodott reggeltől estig, Zsuzska sokat töprengett: ugyan mi baja lehet Jó királyának. Bekopogott hát hozzá illedelmesen, s igy szólt; — Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom, ugyan miért szomor- kodik kegyelmed? Hiszen megvertük már a kutyafejü tatárokat, árvíz sincsen, Járvány sincsen, a krumplitermés is szépnek ígérkezik, s maga mégis szomorú? — Ez és ez az én bajom — mondta a király és elpanaszolta bánatát. — Hátha én megszerezném azt az aranyfejű káposztát? — kérdi Zsuzska. Mert azt már ugye mondanom sem kell, hogy mikor az emberevönél Járt, s a kiskertben volt megbújva, látott ő ott egy csodálatos növényt. Nem Is lehetett az más, mint az aranyfejü káposzta. Félt az öreg király, hogy bajba kerül miatta kedvenc szobalánya, de Zsuzska addig kérte. míg beleegyezett. Zsuzska hát ismét tarisznyá- zott — persze már nem ha- mubasült pogácsát, mint régen, hanem egészbe sült kap- pant. Felhúzta a mérföld lépő csizmákat, magához vette a tengerütő pálcát is, aztán elbúcsúzott, s útrakélt. Ismerte már jól a Járást, hát könnyebb dolga volt. Éjszaka, mikor az emberevő és a boszorkány is aludt már, belopózott a kiskertbe. Ott pompázott középen az aranyfejű káposzta. Levelei szin- aranyból voltak, minden levelén száz pici csengő, azok is aranyból, csak a hangjuk volt gyönyörű, csengő ezüst hang. És az egész úgy ragyogott, úgy tündökölt, de úgy... Zsuzska meqilletődötten nézte. aztán munkához látott. Hozott magával kis ásót is, s e| kezdte kiásni tövestől. Már majdnem kiásta, mikor véletlenül hozzáért eqy levélkéhez Uram fia! Micsoda esl- lingelés támadt. Csak úgy csengett, bongott az egész környék. r/suzska lekapta a kabát- Ját, s ráterítette, hogy ne zúgjon annyira. Aztán óvatosan az ölébe vette, s az ablakhoz került. Kisásójával beverte az ablakot, hogy csak úgy csörömpölt — az emberevő is mindjárt felriadt — Zsuzska pedig bekiáltott: — Hé! Emberevő ébredj fel! Megetettem három szép lányodat, elloptam a mérföld lépő csizmádat, a tengerütő pálcádat, most meg viszem az aranyfejű káposztádat! — Aztán futásnak eredt Zsuzska, mint a nyúl. Az emberevö mint egy sárkány, rohant utána. Zsuzska most lassabban haladt, hiszen a káposztára is vigyázni kellett, s az emberevő már a hátamegett loholt, mikor a tengerparthoz értek, Zsuzska csak ráütött a vízre a tengerütő pálcával, s a tenger ketté vált. Egy lépés volt középig, két lépés a túlsó partig, aztán megint a vízre csapott, s a habok összecsapódtak. Az emberevőt elnyelte a víz, s mikor egy hullám felvetette, veszett haraqgal fenyegette Zsuzskát. s ezt ordította: — Zsuzska, Zsuzska, Kutya Zsuzska, meglakolsz... — de mire eddig mondta, örökre elnyelte a víz. Zsuzska most már nyugodtan ment haza, s hogy milyen örömmel fogadták, azt nem is lehet elmondani. Az öreg király sírt örömében, aztán behívta 3 szép fiát — meg Zsuzskát és a két testvérét, s igy szólt a fiaihoz: ha a világot tűvé teszitek is, akkor sem találhattok különb feleséget, mint ez a három derék kislány. Ásó, kapa, meg a nagy harang válasszon el egymástól benneteket. A legidősebb királyfi Zsuzs- kához, a középső Mariskához, a legfiatalabb Juliskához lépett, s boldogan csókolták meg menyasszonyaikat. A szegény özvegyasszonyt — Zsuzskáék édesanyját — futár hozta a pilótába, öt meg — úgyis özvegy ember volt — feleségül vette az öreg király. 5
