Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-23 / 6. szám

1957. január 23. NÓGRÁDI Népújság 3 A harcos munkásosztály, erősödő pártunk biztosíték a felemelkedésre A karancslapujtöi kommunisták bátor helytállása már köztudomású az egész országban. Az októberi események alatt minden ellenforradalmi támadással bátran szembe nézték. Nem engedték az ellenforradalmi erőket felszínre, a munká­sok, parasztok hatalmát példásan megvédték. Talán erre a legjobb bizonyíték, hogy az ellenforradalom legádázabb táma­dásának napjaiban a nemzetiszínű zászló mellé kitűzték a munkások, parasztok jelképét, a vörös zászlót és az végig mind a mai napig hirdette, hogy a kommunisták talpon van­nak, készek szembe szállni minden támadással, amely megkí­sérli megdönteni a nép hatalmát. hogy a régi rendszert akar­Az elmúlt vasárnap pártna­pot tartottak Karancslapujtőn. Mintegy 350—400-an jelentek meg a mozi helyiségében, hogy meghallgassák Czottner Sándort, a bánya- és energia­ügyi minisztert, a pártnap elő­adóját, aki bevezetőjében me­legen üdvözölte a karancsla­pujtöi kommunistákat és pár- tonkívülieket, az egész község dolgozóit, parasztjait. A kor­mány köszönetét tolmácsolta bátor helytállásukért, amely- lyel nagy elismerést vívtak ki Budapesten is. Majd ismertette október 23- ét. megelőző, és október 23-át követő ellenforradalmi tevé­kenységet. Itt emelte ki egyes írók s újságírók ká­ros tevékenységét, akik az elmúlt tizenkét év minden eredményét mellőzve túl­zottan sötéten festették meg a magyar helyzetet. — Kétségtelen — mondotta *—, ezt magával hozta az MDP akkori vezetőinek rossz politi­kája is, amely részben nem fordult szembe ilyen helytelen beállítással, részben hogy a va­lóban meglévő hibákon nem igyekezett gyökeresen változ­tatni. Elmondta Czottner elvtárs, hogy az imperialisták óriási anyagi és emberi erőket fordí­tottak már az október előtt és október utáni időkben is arra, hogy megdöntsék Magyaror­szágon a népi demokráciát. Ezt tényekkel támasztotta alá: fasiszták, csendőrök becsempé­szése az országba, nemzetközi telefonközpont, sajtó, rádió és egyéb fontos gócpontok meg­szállása. Mindszenty, Eszter- házy és más népéllenes erők megjelenése. Kommunisták és pártonkívüli becsületes embe­rek tömeges kivégzése, belső népellerfes erők talpra állítása. — De bizonyítja az imperia­listák előkészített támadását az is — mondotta —, hogy a magyarországi eseményekkel egyidőben abban a reményben, hogy lekötik a Szovjetunió fi­gyelmét, támadást intéztek Szuez ellen. Mind e közben demokráciát hirdettek. Elmondta, hogy mindezek ellenére a nép tudatára ébredt, ják visszaállítani, így került sor a Kádár-kor­mány intézkedésére, amely megmentette az országot a pusztulástól. Ezután a Kádár-kormány nehéz küzdelmeit ismertette a munkástanácsokba fászkelő- dött ügyvédekkel és imperia­listáktól támogatott erőkkel szemben. Példának mutatta be, mi­lyen elemek voltak a munkás- tanácsokban, amikor elmond­ta, hogy egy nagybátonyi kül­döttséggel nála lévő megyei munkástanács-tagnak valló embere deportálásról tett fel neki kérdést, amit ő visszauta­sított, kijelentve, hogy ilyen nincs, de népellenesek letar­tóztatása van és lesz. Mire az illető itthon azt híresztelte, hogy a miniszter szerint de­portálás van és lesz is. (Elíté­lő moraj.) Ezután elmondta, hogy a ré­gi harcosok, összefogva a fia­tal erőkkel, hogyan vették fel a harcot és szervezték a pár­tot. Majd a párt szervezésénél elért eredményeket ismertette. — Hogy ez milyen ered­ménnyel járt — mondta — ezt ma már bizonyítja, hogy a párt szerte az országban hal­latja szavát és a dolgozók tö­megei egyre többen sorakoz­nak mögéje. Ezután a nemzetközi hely­zetről adott rövid tájékozta­tást, majd rátért annak ismer­tetésére, milyen támogatást nyújtanak a baráti országok. Kiemelte a kínaiak nagy segítségét mind ideológiai, mind anyagi területen. Majd ismertette a baráti or­szágok, ezek között is Szovjetunió segítségét, amely a legsúlyosabb na­pokban többek között 100 ezer tonna szenet és egyéb élelmet adott. — A baráti támogatás tette lehetővé, hogy elkerültük a sú­lyos inflációt. — Magyaror­szágnak — mondotta — 10—11 milliárd vesztesége van az ok­tóberi események következté­ben. Sok exportszerződésünk elmaradt. Ezekből a vesztesé­gekből a baráti országok se­gítségével tudtunk átmenetileg kilábalni. Most megláttuk ki az igazi barátunk. Az Ameri­kai Egyesült Államok is ígért 20 millió dollár támogatást és azt széltében-hosszában hir­dette, de nem láttunk, és nem is látunk abból egy fülért sem. Ezután elmondta: — Nehéz helyzetben vagyunk, de nem reménytelenben. A dolgozókon múlik, mi­lyen gyorsan tudunk a ne­hézségekből kilábalni. Ha szívvel-lélekkel megy a munka, megindul a termelés, elindulunk egy új, tiszta úton, megerősödünk és a régi soha többé nem tér vissza. Itt pél­dának említette a nógrádi bá­nyászokat, akik kemény helyt­állással, nagyszerű eredménye­ket értek el a széntermelés frontján. ■— A kibontakozásra minden lehetőség meg van — fejezte be beszédét Czottner Sándor bánya- és energiaügyi minisz­ter. — Van harcos munkásosz­tályunk, egyre erősödő pár­tunk és ez biztosíték hogy a kibontakozás megindul min­den ellenkező Imperialista hír­verés és ténykedés ellenére is. Beszédét nagy tetszéssel fo­gadták és számtalan felszólaló tett hitet, hogy a párt és km'- mány munkájához minden tá­mogatást megadnak. Őskori kövületekben rendkívül gazdag lelőhelyet fedeztek fel a balassagyarmati Palóc Múzeum munkatársai A természettudományi ku­tatók jól ismerik az európai viszonylatban is csaknem egyedülálló ipolytarnóci kövü­leteket. A balassagyarmati Pa­lóc Múzeum munkatársai most az ipolytamócinál is gazda­gabb lelőhelyet találtak Nóg- rádszakál határában, ahol mintegy három, három és fél méter vastag rétegben — hoz­závetőleg a harmadkor dere­kától a jégkorszakig élt fák és más növények megkövesedett maradványai találhatók. A kö­vületekben az egykori pálma­erdők maradványai éppen úgy megvannak, mint a jégkorszak előtti, a mostanihoz hasonló növényvilág jellegzetes ősei. A leletekből a teljes feltárás után a balassagyarmati Palóc Múzeum kiállítást rendez. (Lenin emlékének áldoz a világ. Harminchárom évvel ezelőtt, 1924. január 21-én, 54 éves korában meghalt a pro­letariátus lánglelkű vezére. Ez alkalomból kö­zöljük Theodor Dreiser, a nagy amerikai író Leninről szóló megemlékezését.) Olyan ember volt, aki egész életét, minden gondolatát tudományos kutatásoknak és a jobb társadalmi rendért folyó harcnak szen­telte s aki végül a legnagyobb lehetőséget kapta meg, mely valaha is osztályrészül ju­tott a haladás prófétáinak: egy azelőtt elma­radt, óriási állam vezetője lett. Azt tartom, hogy mindennél jobban magára vonta és mindig is magára fogja vonni az egész világ figyelmét Leninben az a nagylen- dületű, sokoldalú és világos megértés, mellyel megállapította, hogy mit kell tenni és mit le­het tenni egy ilyen óriási országgal, mely a világnak egylhatod részét foglalja el s amely a cári zsarnokság eredményeképpen évszázadok­kal maradt el Európa és Amerika gazdasági és társadalmi élet-zínvonala és tudományos fejlődése mögött. Nemcsak a régi desnota- rendszert kellett megdöntenie, de meg kellett találni ezekben a tömegekben, ebben .az or­szágban, a megfelelő embereket és eszközö­ket egy olyan társadalmi rend megteremtésé­re, amely igazságos és ugyanakkor gyakorlati­lag megvalósítható is legyen. A feladat ugyan­is abban állt, hogy kielégítve a tömegek leg­égetőbb szükségleteit, egyidejűén le kellett győzni a zsarnokság szülte előítéleteket, fé­LENIN leimet és vallásos babonát, melyek még mindig hal almuk­ban tartották az embereket. És még nehezebb volt megértetni ezekkel az emberekkel azt, hogy mit jelent számukra mindaz, amit Lenin tőlük követel. Mikor 1927 és 1928-ban Oroszországban vol­tam, a Lenin szellemében egyesült ország egyes vidékein alkalmam volt látni paraszto­kat és munkásokat, férfiakat és nőket, akik áhítattal hajtották meg fedetlen fejüket Lenin szobra előtt, akikben — én legalább úgy értet­tem — megmentőrüket látták és véleményem szerint jogosan. A Lenin-felszabadífotta orosz nép sohasem fogja eltűrni, hogy újból leigázzák, rabszol­gává tegyék. Lenin szellemétől áthatva har­colni fog. E harc kimenetelében én nem ké­telkedem. Lenin és szovjet állama győzni fognak. Bármi lenne is ennek a harcnak legköze­lebbi eredménye, Lenin és a Szovjetunió, az a humanitás és igazságosság, amiket Lenin az ország kormányzásába bevezetett, végered­ményben győzni fognak. Mert, bár Ionin ma már nincs az élők között, az a társadalmi rend, melyet, megalkotott s melyet harcostár­sai és követői azóta még nagyobbá és erősebb bé tettek, sohasem veszhet el a jövő nemze­dékek számára. Theodor Dreiser (Kalifornia. Amerika! Egyesült Államok, 1940.) Továbbra is közösen akarunk gazdálkodni - de mindeis beavatkozás nélkül (Pillanatkép a nagyoroszi Úttörő Tsz-ből) •— Azért mégiscsak borzasz­tó^ hogy jövedelmünk 50 szá- zalékát elvitte a gépállomás. Ebbe nem lehet belenyugodni. Tenni kellene valamit! — Nézd komám, van elég pénzünk, megvesszük a GS 60. típusú traktort, amit szántásra és vontatásra egyaránt fel tu­dunk használni, veszünk egy elevátort és egy cséplőt. Erre a beszélgetésre nyitot­tunk be a nagyoroszi Úttörő Termelőszövetkezet irodahelyi­ségébe, ahol néhány tag és az elnök beszélgetett. Megragad juk az alkalmat, hogy a szö­vetkezet felől érdeklődjünk. — Hogy viselték át a nehéz napolhat? — Az események alakulása bizony néhány tagot kiszakí tott szövetkezetünkből. A töb­biek azonban aggódva figyel­ték a közös gazdaság sorsát. — A környező községekből, de a faluból is nyugtalanító hírek érkeztek. Nem engedjük a szövetkezeti vagyon széthurcolását, jelentették ki a tagok. — Megszerveztük tehát az ♦ őrséget. Éjjel-nappal vigyáz­— összesen 104, ebből az én harmadomban 34—35 fő. Azután elindulunk a mun­kahelyek felé. Bizony a szál­lító vágatban nincs minden rendben. Vékony kis fenyőfa- ácsolatok, nem csoda, ha egy­két helyen már eltörött. A gu­miszalagra kaparó szállítja a szenet. Egy helyen azonban megsüllyedt és a teknőbe mozgó lánc nem viszi a szenet, hanem szétterül a teknő mel­lett. A munkahelyek felé haladva fát szállítanak. Most megáll­tak „kifújni” magukat. Mon­dani sem kell, hogy nehéz le­het., csak rá kell nézni, Vas­A másik munkahelyre me­gyünk. Ugyanaz a kép fogad. Néhány percre félbeszakad a munka. Panaszkodnak, hogy nehéz az ácsolás, messze van a fa. Majd a szakszervezetről, a pártról érdeklődünk. Né­gyen vannak a munkahelyen. A négy embernek külön-külön annyi a panasza a múltból, hogy kisebb regény is kitelne belőle. Most várnak. Mint mondják — „majd meglátjuk, mi lesz“. Ugyanezt mondja a csapat­vagon. Az elsők között vannak az üzemek között termelésük­kel. Mi az, ami mégis a ter­melés növelését, emelkedését segíti elő? Ez a hajtóerő az új bérezés. A kazári bányászok i és ezen belül Tőkés II-ben is Z ismerik az új bérezést és sze- Z retnének hónap végén mind Z több pénzt hazavinni. Ezen ♦ túlmenőleg azonban jó lenne,* ha létrejönne a pártszervezet, ♦ a munkástanács s megerősöd-f ne a szakszervezet is. A bá-j nyászok nem látják tisztán az| vezető is, Kazinczi László. Az- országunkban végbement vál­előtt kilenc embere volt, aki­vel régóta együtt dolgozik. Ed­dig még nem léptek be a párt­ba, de hamarosan belép ki­lenccel együtt. tunk a közös vagyonra. Mi­után látták, hogy így nem bol­dogulnak, más utat kerestek azok, ákik a tsz megsemmisí­tésére törekedtek. Október 29- én a községi nemzeti tanács javaslatára megalaikítottuk a forradalmi bizottságot és új elnököt is választottunk. A nemzeti tanács több hívatlan vendégg_» „segített“ a vd'-iz- tásem. Az új elnökválasztással — aki később ki is lépett — az lett volna a céljuk, hogy majd ez az elnök elősegíti a tsz szét­* hullását. Szerencsére a tagság ♦ észrevette ezt és megsemmisi­tozásokat. Ezt bizonyítja az a% tette az előző választást. szólás-mondás js, amit min-* denütt hallottunk — „majd| meglátjuk, mi lesz". Az helyes, j hogy jól termelnek, de az már — Sok dolgozónak volt az nem, hogy nem látják a kitér-; tag, vizes 2,50-es fa. Nehéz dolog az ácsolás, messze van a fa. Balra egy feltörésből rá­zócsúszda szállítja a szenet a kaparószalagra. A munkahe­lyen bőven van szén, s a rázó- rsuszda teknője púpozva meg­rakva. Nem is csoda, van jolyan nap is, amikor egy mű- fzakban 2 métert haladnak előre, elmúlt időben jogos sérelme — mondja — és most kissé félnek. Nem szeretnék, ha ugyanaz ismétlődne meg. Még várnak. De talán a munkástanács jobban működik? — Az bizony nincs is az üzemnél. Volt ugyan egy ideiglenes, de a Rákóczi-teie- piek és a falusiak közötti ko- moiy ellentét folytán most a melt szén útját, csak azt, hogy J mennyi lesz a kereset. Két év után Éjjeli riporton voltunk. Há­rom bányát látogattunk meg az éj folyamán. Amíg sokan nyugodt éji álmukat alusszák, addig bányászaink a karbid­lámpa fényénél fejtik az életet ÍplATitn 1 QR4-hpn íc munkástanács egyáltalán nem voltunk éjjelj np0rton. Akkor m Még egyet lehet kérdezni.:: f1.14«1*’ *ogy ^ f Talán a szakszervezet? daul Ronán aludtak a mun- t A szakszervezet hasonló a kahelyen. Két év telt el azóta többiekhez, mert ez sem mű- és mégis mennyi változás tör- ködik. tént. Ma már a kormány kel­És most felmerül a kérdés, lően értékeli bányászaink hő- Az üzemegység jól dolgozik, sies munkáját. Átlagos napi termelésük 100 — tob —* — No és hány tag lépett ki mégis? — 7 közé-paraszt lépett ki csupán, 150 holddal, majdnem Í00-an maradtunk. Mert■ aki egyszer meggyőződött a szö­vetkezeti élei előnyéről, azt a legnagyobb vihar sem tudja eltó oritani a közös munká­tól. A tagság kiálló. .. a pró­bát. A napokban ismét két be­lépő jelentkezett. 5' '' főnnek még többen is — toldja meg az egyik tsz-tag. — Mik a terveik? — kér­dezzük az elnököt. — Továbbra is •!. ten aka­runk gazdálkodni, de minden beavatkozás nélkSokszor olyanok is beleavatkoztak a gazdálkodásunkba, akiknek a szakképzettségük nem volt megfelelő. Ezután is elfogad juk r .nban a jó szaktanácsot. Szeretnénk emelni a búza, ku­korical őszi árpa terméshoza­mát, m.crt erre min.' lehető­ségünk megvan. — Véleményünk szerint a termelőszövetkezeti alapszabályzatot is módosítani kellene. Ezzel kapcsolatban vannak el­gondolásaink is. Már ebben a gazdasági évben megvalósí­tunk belőle néhányat, a terme­lőszövetkezeten belül is. Ügy gondoljuk, hogy hasznos lesz. ha a többi szövetkezetek is gondolkoznak ezen és javasla­tukkal elősegítik a jövő alap- szabályzat kidolgozását. — Van-e már pártszerveze­tük? — Még a községihez tarto­zunk, de a 20 párttagunkból 16 ismét belépett. Ügy gondolják, a jövő fel­adata lesz a helyes kapcsolat kiépítése a pártszervezet és a vezetőség között. Véleményük szerint, azonban feltétlenül a tsz-ben kell műkü 'niök, mert ezek a kommunisták a nehéz napokban is tisztán láttak és a jövőben is lehet számítani megfontolt, józan szavukra. M. P. Az igazmondás a bizalom alapja... Az elmúlt hetekben már szinte minden szájból elhang­zott az a becsmérlő szó, hogy hazugság. Sok embert, szer­vezetet, sajtót és rádiót illet­tek ezzel a jelzővel. Napjaink­ban nagyon könnyen rásütik ezt a súlyos bélyegzőt min­denre. Ennek egyik oka, hogy az emberek a súlyos csalódá­sok után nehezen hisznek már igazságnak és bár rosszul hangzik, de ki kell mondani, könnyebben hiszik el valami­ről az ellenkezőjét. Hogy ez miért van így — annak gyö­kereit a múltban kell keres­nünk. Az elmúlt évek propagan­dája a sajtó, a rádió és egyéb írott propagandafórum sok esetben nélkülözte az igazsá­got. Sok volt az igazságot el­ferdítő hamis tájékoztatás. So­kat leírták azt a bűvös, az életszínvonal emelkedését jel­ző számokat, amelyek mögött a valóság más volt. Sok volt az ígérgetés, amiből nem lett valóság. Az emberek szinte megszokták már, hogy min­dent kétkedéssel fogadjanak az elmúlt években. Ez a bi­zalmatlanság jelentkezik most is lépten-nyomon. Igaz, hogy az egészséges bi­zalmatlanságot, a fenntartá­sokat, nem lehet egyértelműen elítélni. De ahogyan nem volt helyes az elmúlt időkben a vakonvaló hit, ugyanúgy nem helyes, ha mindent kétkedés­sel. fenntartásokkal fogadunk Különösen akkor nem, ha ez egyoldalú. Napjainkban szinte sporttá vált a nyugati rádiók — kü­lönösen Szabad Európa hang. ja — rádió adásának hallga­tása. Mind ez nem volna olyan, amit okvetlenül el kell ítélni abban az esetben, ha az ott hallottakat kritikailag fo­gadják. Sajnos, nagyon vakon hisznek ezekben a propagan­dákban ugyanúgy, mint régen Az emberek egy része saját országunk híradásait és a nyu­gati rádió híradásait is meg­hallgatva. felénk a lehelő leg nagyobb fenntartásokkal é\ míg a másik oldalt feltétel nélkül elfogadja Ped’g — kü­lönösen az elmúlt hetek alatt — nemegyszer bizonyult eny­hén szólva tévesnek a nyugati civilizáció híradása. Mind az ellenforradalom ideje alatt tett ígérgetések, mind a nyu­gatra csalogató propagandá­juk az idők folyamán leleple­ződött és a szép szavaikból a sívár valóság bontakozott ki. Ezeknek a megtévesztő, iga­zán hazug szavaknak feltétel nélküli követéseként vált ha­zátlanná sok tízezer magyar. Mégis vannak, akik még hisz­nek ezeknek a szavaknak. Ezzel szemben a megújhó- dott országunk sajtója és rá­diója ma ténylegesen az igaz­ság útjára lépett. Nem kell róluk dicsérő szavakat írni. Beszélnek azok magukért. Mégis sokan még ma is ha­zugnak béiyegzik őket, mevt nem vélt igazságuknak, elfer­dített beállítottságnak meg­felelően ír. Van egy jó ma­gyar közmondás, amely lágy szól: „Ki hogy él, úgy ítél.“ Azt hiszem ez vonatkozik er­re is. Sokan vannak, akik még bizalmatlanok a munkás-pa­raszt kormánnyal szemben is. Nem akarnak hinni az eddig meghozott rendeietek tartós­ságának. Igen sokszor elhang­zik még az az érvelés, hogy a béremelés, a begyűjtés el­törlése cs egyéb más intézke­dések mind csak időlegesek, a kormány taktikai lépései. Még inkább nem hisznek azokban a most még csak ígéretekben, de holnap már megvalósuló gondolatokban, amelyeknek kimunkálásán a kormány most dolgozik. Mi nem körűik, hogy higgyenek el mindent, de azt kékjük, hogy legyenek annyi bizalom­mal a munkás-paraszt kor­mány iránt mint amennyit el­várnak maguknak ezek az emberek. Ne ítéljenek más­ként csak a tények birtoká­ban. Akkor pedig ha a té­nyek birtokában ítélnek, nem lesz szükség a bizalmatlan­ságra. nem lesz szükség azok­ra a jelzőkre, amelvek az igazság ellenkezőiét teletik. A történelem meid eldönti, mi volt jó, ki cselei--1''*' he­lyesen. V. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents