Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)
1957-01-20 / 5. szám
1957. január 20. NÓGRÁDI Népújság 5 Az államhatalom erősítése mellett további demokratizálást! A kormánynyilatkozat pre ambuloma után első helyen az államhatalom erősítésével es további demokratizálásával foglalkozik. Ez természetszerűen érthető, hiszen egy ország politikai és gazdasági fejlődésének elsődleges feltétele: a hatalom ügye; kinek a kezében van a hatalom és hogyan kívánja ezt a hatalmat gyakorolni. A kormánynyilatkozat e részében nagyvonalakban tisztázza a hatalom ügyét, tisztázza, hogy a hatalom gyakorlását milyen szervezeti rendszerrel, milyen módon kívánja végrehajtani. — Lényegében a hatalom gyakorlása így foglalható össze: a dolgozók túlnyomó töbségét képviselő tömegek diktatúrája, mely diktatúra gyakorlásában elsősorban a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra, a néphez hú értelmiségre, a szakszervezetekre, a munkástanácsokra, az ifjúság demokratikus szervezeteire és mindazokra a becsületes hazafiakra támaszkodik, akik hajlandók a magyar nép boldogulásáért, a munkás-paraszt hatalom felvirágzásáért, a szocialista Magyarország felépítéséért szívvel-lélekkel harcolni. E diktatúra gyakorlásában vezető erőként a munkásosztály pártját, az összes demokratikus erőt egyesítő szervnek pedig a munkásosztály politikai, forradalmi pártja által irányított Hazafias Népfrontot kell tekinteni. A hatalom gyakorlásának, a népi állam demokratizmusának egyik legfontosabb biztosítékát abban látja a kormánynyilatkozat, hogy a nép által választott államhatalmi szervek: az országgyűlés, a helyi tanácsok rendszeresen ülésezzenek az alkotmány által reájuk ruházott jogkörben, az ország és a nép érdekeinek megfelelő határozatokat hozzanak. A kormánynyilatkozat megjelöli azt az utat is, melyen a helyi tanácsoknak és azok végrehajtó bizottságainak ha- ladniok kell abban az irányban, hogy valóban területük igazi gazdáivá váljanak. A nyilatkozat ilyen irányban beszél többek között a tanácsok apparátusainak megszervezéséről, a tanácsok gazdasági megerősítéséről, hatásköreinek bővítéséről és így tovább. Melyek azok a soron következő legfontosabb feladatok, melyek a helyi tanácsok előtt állanak a kormánynyilatkozat végrehajtása terén. Véleményem szerint az első legfontosabb feladatnak kell tekinteni: tisztázni azokat a feladatokat, amelyeket a helyi tanácsoknak tanácsszintenként el kell látniok. A feladatok tisztázásának azonban nem csupán abban kell állnia, hogy „elvileg’1 beszélgetünk különböző körökben a helyi tanácsok gazdasági megerősítéséről és hatásköreinek bővítéséről, hanem el kell jönnie a cselekvés régen várt órájának, amikor határozottan, biztos kézzel, az újtól nem reszketve végre kimondjuk, hágy történetesen salgótarjáni vonatkozásban a város területén lévő kiskereskedelmi vállalatot, vendéglátó vállalatot és minden olyan vállalatot, amely salgótarjáni szükségleteket lát el — a városi tanács, gondjaira bízzuk. A hatásköri leadás korábbi és jelenkori rákfenéje: az állásokhoz való ragaszkodás, hiszen nyilvánvalóan az egyes hatáskörök leadása csökkenti a magasabb szintű tanácsok létszámát — következésként néhány államigazgatási dolgozók számára feladatokat szüntet meg. A népgazdaság és a társadalom szempontjából azonban az ilyen bátor intézkedés semmiképpen nem lesz káros, sőt számtalan előnnyel jár. A hatáskörök kérdése azonban más államigazgatási kérdéssel is összefüggésben van. összefüggésben áll az államigazgatási szervezet működése a munkástanácsok működésével its többek között. A mai nappal kijelenteni kategorikusan azt, hogy a vállalat ügyvitelével, gazdasági szervezésével a munkástanácsok foglalkoznak — feltétlenül belát- hatatlanul káros intézkedés lenne. Igen kevés számban találnánk ebben az országban olyan vállalati munkástanácsot. amely képes arra, hogy önálló gazdaságvitelt teremtsen, hogy működése az önállóság példája lenne. Munkástanácsaink az október 23-i események szülöttei. Kiforrott példa, megfelelő tapasztalat rendelkezésükre még nem áll. Munkájukat a kezdeti időszakban feltétlenül támogatni, egyengetni kell, mégpedig olyan államigazgatási dolgozóknak, aki’: mélyen elemezve a munkástanácsokban rejlő hatalmas erőt, következetesen helyes irányba tudják terelni a munkástanácsok működését. A helyi tanácsok igen sok vonatkozásban tudnak segítséget adni munkástanácsainknak, Ilyen módszerekhez tartozik véleményem szerint, ha a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai napirendre tűzik egv-egy vállalat, vagy illetékességi területükön lévő több munkástanács működését, mely ülésére hívja meg az érdekelt munkástanácsok küldötteit, megfigyelőként és tanácsadóként jól működő nagyüzemi munkástanácsok küldötteit, akik jó tanácsaikkal hozzásegíthetik a munkástanácsokat a helyes működéshez. A tanácsapparátus egyszerűsítése elsődleges P árhuzamosan a hatáskörök leadásával meg kell valósítani a tanácsi apparátus egyszerűsítését, az évek során felduzzadt bürokratikus aopa- rátus létszámának nagymérvű csökkentését. — Ahhoz, hogy az államigazgatási gépezet jól működjön és feladatát gyorsan, magabiztosan ellássa, arra van szükség, hogy működése során élvezze a széles néptömegek bizalmát, támogatását és jól képzett legyen. Ezekben a napokban az államigazgatási apparátusból számos dolgozó kénytelen munkahelyét elhagyni. A létszámcsökkentést végző bizottságoknak és szerveknek széleskörű látókörére, megfontolt intézkedésére van szükség ahhoz, hogy a létszám- csökkentés végrehajtása ne az államigazgatási apparátus de- moralizálását jelentse, hanem kormánynyilatkozati céljának megfelelően az államigazgatás egyszerűsítését, olcsóbbá, jobbá tételét. Az államigazgatási apparátusban számos, a munkásosztályhoz hű, becsületes ember foglal helyet, akiknek céljuk az ország talpraállítása. Olyan emberek, akik nem hatalmas szolnokiatokká!, ígérgetésekkel és számos más helytelen módszerrel, hanem szerény, egyszerű, de célravezető és eredményeket felmutató mindennapi munkával bizonyították be munkakészségüket. A létszámcsökkentési bizottságoknak éppen ezért nem a nagy szavak embereit, hanem a mindennapi munka során jól bevált munkaerőket kell mun kahelyeiken tartani. Ehhez a kérdéshez tartozik az emberről való gondoskodás problémája is. A létszámcsökkentési bizottságoknak számot kell vetni azzal is, hogy családfenntartó apák, anyák ne kerüljenek az utcára. Ki vállalná a felelősséget azokért a síró gyermekekért, akik a mindennapi betévő falat kérésével elkeseredést, könnyeket szereznek szüleiknek, eltartójuknál^ Ezekben a napokban minden államigazgatási dolgozónak egyben számadást is kell készítenie saját munkájáról és mindazoknak, akik saját maguk is belátják, hogy minden napi munkájuk forint ereje lényegesen kevesebb, mint a minden hónapban esedékes illetményük összege — saját elhatározásukból el kell távoz- niok az államigazgatási munkaterületről. A tanácsok élvezzék a nép bizalmát Sorrendben felállítani a feladatokat nem lehet, hiszen a feladatok szoros összefüggésben állanak. Az államigazgatási munka demokratizálásának előfeltétele, hogy államhatalmi szerveink, így a helyi tanácsok élvezzék a dolgozók széles tömegeinek, a lakosság támogatását. Tanácsaink megyálasz- tása 1954. év őszén a területi elv alapján történt, mely szerint egy-egy tanácstag egy-egy földrajzilag összefüggő terület gazdája. Elmondhatjuk-e, hogy az 1954. év őszén megválasztott tanácstagok valóban a széles néptömegek bizalmát élvezik? Zömében igen, azonban ha csupán azt vesszük figyelembe, hogy olyan választókerületek is vannak, ahol a tanácstagi jelölő gyűlésen 200 választó közül 10—14 választó jelent csak meg, a választás óta eltelt idő alatt tartott tanácstagi beszámolókon séhi több, az ilyen kerületek tanácstagjai nem mondhatják el magukról választóik teljes támogatását. — A néptömegek állami munkába, közelebbről az államigazgatási munkába való bevonásának előfeltétele olyan közérthető, a nép jólétének felemelkedését szolgáló politika és gazdaságpolitika kialakítása, melynek végrehajtásáért a tömegek készek a cselekvésre. A helyi gazdaság- politika kialakításában helyi tanácsaink, minden tanácstagnak széles lehetőségei vannak. Tanácsainknak nemcsak joga, hanem kötelessége a helyes helyi gazdaságpolitika kialakítása. — Az államhatalom további demokratizálásának előfeltételéhez tartozik a szilárd jogrend, a szocialista törvényesség megszilárdítása. Olyan helyzetet kell megteremtenünk, ahol az állam által alkotott jogszabályok nem írott maiasztok, hanem élő valóság, ahol a jogszabályok szigorú betartásával, a törvények betartásával és betartatásával biztonságban élnek az emberek. BERKES JÓZSEF, a Salgótarjáni Városi Tanács VB titkára Új szövetkezet alakult Egyházasdengelegen — Ez itt mind-mind a tsz-é volt — mutatja az egyházas- dengelegi tanács titkára. — Ez a sok rét, szántó mind a közösbe tartozott. Majd elmondja, hogy a faluban három tsz működött és így Egyhazasdengeieg szövetkezeti községi volt. A tsz-ek nem is dolgoztak valami rosz- szul. Miért oszlott fel mégis? Erre Ja'kus Pál VB-elnök adja meg a választ. — Rossz volt a vezetés — mondja Jakus elvtárs. Nem törődtek eleget az emberekkel. A tagok sem szerették vezetőiket, így aztán nem is lehet csodálkozni, hogy tovább nem tudtak együtt maradni. Tehát fölbomlott mindhárom tsz. Hogyan lesz ezután? Mindenki egyénileg gazdálkodik? Végkép elvetik a közös gazdálkodási formát, hiszen aránylag jól gazdálkodtak a szövetkezetben. Hogyan akarnak élni ezután? A szövetkezeti forma helyességéről sokan meggyőződtek. Éppen ezért nem is szakadnak el teljesen a közös gazdálkodási formától. Üj tsz-t alakítanak. Elég gyakori mostanában ez a jelenség. Nemcsak Egyházasdengelegen, hanem még sok más községben is hasonló folyamatok játszódnak le. Azt mondják, a paraszt a legreálisabb ember a világon. Nehéz meggyőzni mindenről. Csak a két szemének, saját tapasztalatainak hisz. Kétszer is meggondolja, míg egyszer csinál valamit. Most mé<íte vannak olyanok, akik újra a szövetkezeti formát választják. Bíznak benne. Ezt mutatja sok más példával együtt az egyházasdengelegi példa is. — Nálunk I-es típusú sző* vetkezet alakul — mondja Jakus elvtárs. A gazdák ezt tartják most a leghelyesebbnek. Körülbelül 160—170 holdon gazdálkodnak majd. A szövetkezetbe 16 család lépett be. Olyan vezetőséget akarunk választatni, hogy mindenki bízzon bennük, mert csak így lehet igazán dolgozni. Az emberek dolgozni akarnak. Állandóan sürgetnek bennünket: mi lesz? Jó földjeink vannak, megterem bennük szinte minden. Csak a vezetőség legyen más, mint a régi. Ne maguknak éljenek, mert akkor megint nem lesz kedve senkinek dolgozni. Reméljük, nem lesz baj az új tsz-szel. Hiszen sok tapasztalattal indulnak és ezeket a tapasztalatokat ügyesen tudják majd fölhasználni. Sikert kívánunk az új tsz-nek. Mi újság a Tolmácsi Erdőkémiánál? Január 9-i számunkban már érintettük a tolmácsi falepárlót, persze akkor negatív megvilágításban, téves információ alapján. Az üzem csak rövid ideig szünetelt — akkor sem az üzemvezető, Schmidt főmérnök hibájából, hanem áramhiány miatt. A technikai akadályok ellenére az üzem egész évi beruházási tervét teljesítette. Elkészült egy új rekuperá- tor oszlop, egy új rekuperátor főző, egy új rekuperátor hőcserélő. Beszerelték a rekuperátor oszlopot és a főzőt, sőt ennek próbaüzemeltetését is elvégezte Schmidt főmérnök. Beszerelték az új tartalék methyloszlopot. Elvégeztük az elmúlt évben egyhónapos üzemellátást okozó téliesítési munkákat. Az eddigi szabadban levő szivattyúknak a telepen található téglából épületet építettünk. Az összes szabadban futó és eddig szigeteletlen csöveket hőszigeteltük a fagyveszély ellen. A desztillációs üzemben átszereltük az eddigi munkákat téli időben szinte lehetetlenné tevő ecet- tárolást, összes vezetékével és az anyagmozgatással együtt. Ennek érdekében az épület födémét megerősítettük. Átvizsgáltuk részletesen az ösz- szes készülékeket és azokat szinte generáljavítottuk. Kijavítottuk a nagyobb munkát igénylő, eddig használaton kí- vüllevő összes anyagtároló tartályokat. Az üzemet a nagy események viharos napjai nem károsították meg. Nem hallgattak a sztrájkra, uszítókra, tehát nem is lehettek sztrájkok kezdeményezői. Schmidt Ernő üzemvezető volt a munkák kezdeményezője és szorgalmazója, méltán érdemelte ki munkatársai elismerését és támogatását. M. P. Érdemes mákot termelni „SOK MOST A BAJ..“ A pásztói járás mezőgazda- sági osztályán Hunyadi Árpád osztályvezető helyettessel beszélgetünk. — Hogyan dolgozik most a mezőgazdasági osztály? — Nálunk is sok most a baj. Különösen a feloszló tsz-ek okoznak sok gondot. Az összeenyvezett, összeragasztott szövetkezetek, mint a morgós- pusztai, erdőkürti, most fölbomlottak. Itt nehéz a zárszámadást elkészíteni. Ezeknek sokat segítünk. Természetesen leltárba kell venni mindent a feloszló tsz-eknél. Olyasmi is előfordulhat — különösen a nagyon eladósodott tsz-eknél —, hogy a tagok magasabbra akarják értékelni állóeszközeiket valóságos értéküknél. Erre is vigyáznunk kell és ezért a leltározáshoz a megyétől is kérünk segítséget. Még tálán annyit a munkánkról, hogy már folyik a tavaszi vetőmag felmérése, a határban megy a munka, sok helyen igával is végzik a mélyszántást. — Miben látja a tsz-ek felbomlásának okát? — összetákolt szövetkezetekben nem lehet dolgozni. Érdékes eset Héhalom példája. Itt a fiatalok és öregek ellentétének volt legnagyobb szerepe a fölbomlásban. — Sok tsz-ből széthordták a fölszerelést. Mi lesz ezekkel? — A szövetkezetekből széthordott tárgyakról tudunk. Tudjuk azt is, hogy hol vannak. Ezeket a tsz-ek rövid időn belül vissza fogják kapni. A mák fontos mezőgazdasági és ipari növény. Erősen közeledik a vetés ideje, tehát minden mákot termelni szándékozónak előre biztosítani kell azt a területet, ahol azt február elején el fogja vetni. A megyei földművesszövetkezeteken keresztül kedvezményes áron nemesített mákvetőmag szerezhető be. A mák termelésével érdemes foglalkozni, mert igen jövedelmező és szabad piacon értékesíthető. A máknak ma is igen jó szabadpiaci ára van. A mákmagon kívül a mákgubót is lehet értékesíteni. A mákgubót a megyei földművesszövetkezetek vásárolják mázsánként 90 forintért. A földművesszövetkezetek által felvásárolt, illetve begyűjtött mákgubót az Országos Gyógynövényforgalmi Vállalat veszi át és az Alkaloida Vegyészeti Gyár, Tiszavasvári, dolgozza fel. A gyár a mákgubóból fontos gyógyszereket (morph int, kodeint, ópiumot) állít elő. A kész gyógyszerek nagy részét a gyár exportálja, mellyel jelentős valutát biztosít népgazdaságunknak. Az előbb említetteket alátámasztva tehát a mák hozama kataszteri holdanként kb. 3 és fél—4 mázsa mag, 3—3 és fél mázsa mákgubó, mely napi áron átszámítva kb. 20—22 000 forint jövedelmet tesz ki Azonkívül népgazdaságunk részére is nélkülözhetetlen nyersanyag. A mák termelésébe ne csak a kis földdel rendelkezők kapcsolódjanak be, hanem érdemes annak termelésével az* állami gazdaságoknak és tsz- cs-nek is foglalkozni. ' * r Uj elnököt tálasztott a pásztói Szabadság tsz Lukács Árpád személyében* Lukács elvtárs eddig mint gépállomási traktoros dolgozott. Mindenki szereti, megbecsült* ezért is bízták meg az elnöki tisztséggel. Az októberi események következtében Nógrádban is meg. alakult a forradalmi nemzeti tanács. A „nép képviselőjének“ vallotta magát, de sorra követte el a szabálytalanságokat. Például a szeszfőzdében levő állami szeszt hat forintos áron adta el. S így valójában „népszerűvé" vált a nemzeti tanács egyesek szemében. A nemzeti tanács elnöke: Piroska István, titkára: Rettek Mihály. Ismerjük meg közelebbi munkájukat. A titkár „úr" becsületes embereket vádolt, hogy gerő- és rákosisták, a nép ellenségei. Nem ismerték el a törvényesen megválasztott VB-t még 1957-ben sem. Annak ellenére, hogy a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 17/956 (XII. 8.) számú határozatával megszüntetett minden egyes forradalmi néven létrehozott bizottságot, a nemzeti bizottság vezetői görcsösen ragaszkodva a hivatali székhez, nem ismerték el a kormány határozatát és így januárban is még a nemzeti bizottság ülésezett. A törvényes VB-t mellőzve ténykedtek. A faluban a becsületes tanácstagok és q falu dolgozói ezzel nem értenek egyet és nem ismerik el törvényes vezetőiknek. A nép követelésére a törvényes VB január 9-én ülést tartott, ahol a nemzeti bizottság titkára lemondott, érezve azt, hogy a falu bizalma megingott benne. Piroska elnök görcsösen ragaszkodott a hivatalhoz, azonban képtelen megoldani a feladatokat, annál is inkább, mivel a VB-t mellőzve ténykedik. Ilyen vezetőket a falu többsége nem ismeri el és követeli, -hogy minél hamarabb adják át a vezetést becsületes dolgozóknak. Azok olyan dolgozók legyenek, akik támogatják és építik a népi demokráciát. (Tudósítónktól.) A kis felkelő A romhányi lakosú Szabó Elemérke nemcsak reggel, hanem délben és este is felkelő volt. Ha jól meggondoljuk, még álmában is felkelőskö- dött. Szóval ez a kiselejtezett csil- lagoknélküli katonatiszt nagy legényke volt a kályhagyárban, de még a gyárkapun kívül is. Októberben, amikor kiütött a „balhé“ az igazgatót kiugrasztotta a bársonyszékből* Széthessegette a párttagokat, likvidálta a pártszervezetet, eltüntette a vöröszászlót és a csillagot és aztán dölyfösen éltig felfegyverkezve őrködött szépséges művére; A félős emberek úgy tekintettek rá, mint az atyaistenre. Ha neki úgy tetszett két napi szobafogságra ítélte az igazgatót. Ha ballábbal kelt fel nem engedte agyaghoz ' nyúlni a munkásokat. Amikor egy kicsit becsiccsentett, ellátogatott a volt pártszervezet vezetőihez és a túlvilági boldogságról tartott nekik előadást. Szóval ilyen kakaskodó fiúcska volt Elemérke. De amíg a gyerek hőzöngött, addig a negatív elemek a pozíciókért marták egymást. Sa- liga Andris, Koczkás Imrus, meg az a Hegyaljai Jóska egyszerűen lgpkényszerítették magukat a munkástanácsba* Ajánlólevelük a csendőrmúlt. De a volt horthysta vezérkari százados is fel akart kapaszkodni az igazgatói székbe. A nagy erőlködésben feldőlt vele a szék és így meg kellett elégednie a főművezetői funkcióval. No de azért a kis Szabó sem lett árva gyerek'. A csendőrbácsik neki is jutattak a koncból. Képzeljék négy funkciót vett a nyakába. Jó, hogy idáig is elbírta szegény gyerek. Persze kár sajnálkozni rajta, ellopná ő még a Nyíri tata elnöki pálcáját is. Most, hogy újra előre fordult a nagy kerék Elemérkéből csupán szimpla reggeli felkelő lett. Minden reggel felkel. De ma már csak titokban sajnálja az elnöki funkciót* Néha kitör belőle a vadászjellem és ilyenkor nincs irgalom. Azt mondja: nem jó a munkástanács összetétele. Az | elnökségben nincs szakember* Saliga régi csendőr, meg nem a legtisztább a keze sem. Saját zsebére dolgozik. Nyirinek meg nagy a hangja, tudása nincs. Nyilas volt, aztán meg nagy kommunista, most meg az ellenforradalom embere* Tehát a kis Szabó addig fúr- farag, míg végül ő is a fúró elé kerül. (n—f)
