Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)
1956-12-12 / 6. szám
2. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1956. december 12. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottságának határozata (Folytatás az első oldalról.) ramot nem adott, egyoldalúan csak a pártot támadta, s egyidejűleg a reakciótól nem határolta el magát. Felbátorította a reakció erőit és jelentős mértékben hozzájárult az ellenforradalom kirobbantásához. 3 Az októberi események • előkészítésében és kirobbantásában alapvető tényező volt a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom, melynek jelentős erői működtek illegálisan idehaza, fő erői pedig Nyu- gat-Németországban gyülekeztek és szervezkedtek. A magyar ellenforradalom célja a kapitalista, földesúri rendszer visszaállítása volt, amelyről az 1945-ben elszenvedett veresége óta egy pillanatra sem mondott le. Ellenkezőleg, azóta állandóan szervezkedett és csak a kedvező alkalomra várt, hogy lecsapjon népi demokratikus rendszerünkre és ellen- forradalmi céljait valóra- váltsa. ^ A magyarországi eseményekben végül döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializmus, amelynek céljai természetesen túlmentek a magyar kérdésen. A közelmúltból világszerte ismeretesek a vietnami, koreai, taivani és szuezi nemzetközi imperialista provokációk. Ezek a példák azt mutatják, hogy a nemzetközi imperializmus nem mondott le a népek leigázására, és kizsákmányolásának további fenntartására irányuló törekvéseiről, nem mondott le a helyi háborúk és egy új, harmadik világháború kirobbantásának tervéről. A nemzetközi imperialistáknak a magyar eseményekbe való beavatkozását és szerepet az októberi események által ismert tény is bizonyítja, rádiók és adóállomások (Amerika Hangja és Szabad Európa) az elmúlt 12 év alatt egy percig sem szűntek meg a Magyar Népköztársaság és intézményei ellen uszítani. 1945-ben a földreform ellen, majd a gyárak, bányák és bankok államosítása ellen uszítottak. A legutóbbi három év alatt pedig minden erejüket megfeszítették, hogy a ténylegesen meglevő hibákat mértéktelenül eltúlozva a rendszer elleni uszításra használják fel. Céljuk az volt, hogy a magyar kommunistákat, a demokratikus érzésű tömegeket a szocialista eszme s a népi demokratikus rendszer, a Magyar Népköztársaság ellen fordítsák. A háttérben meghúzódó s onnan irányító nemzetközi imperialista körök bűnös szerepét a magyar események kirobbantásában bizonyítja továbbá az a tény, hogy Nyugat-Német - országban ellenforradalmi célokra már évekkel ezelőtt összegyűjtötték a volt horthysta hadseregnek és csendőrségnek a Hitler - fasisztákkal együtt nyugatra menekült maradványait. Egyenruhákba öltöztették, fegyverrel látták el, katonai kiképzésben részesítették és amerikai dollárokkal fizették őket. Előőrseiket hónapokkal az októberi események előtt növekvő számban küldték Magyarországra, hogy aknamunkát folytassanak népi demokratikus rendszerünk ellen. Az imperializmusnak Magyar- országon az ellenforradalom nyeregbe segítésével egy új háborús tűzfészek létrehozása volt a célja most már itt — Európa térségében. II. Az október 23-án kezdődött események Az országban lejátszódott események helyileg és időrendben — egyes szakaszaiban is — különböznek egymástól. Az október 23-án Budapesten tüntető fiatalok többségét a Rákosi—Gerő- klikk hibái és vezetési módszerei feletti elkeseredettségében az a szándék vezette, hogy e hibákat megszüntetve, a népi demokratikus rendszer alapjait megerősítve, a szocializmus építésének útján haladjon előre az ország. Ez még határozottabban és szembetűnőbben így volt vidéken, az ott megmozduló tüntető dolgozóknál. Mindenki előtt világos, hogy azokat a katonai manővereket, amelyek gue- rilla-csoportok részvételével, a rádió ostromával egyidejűleg a legfontosabb katonai és állami vezetési szervek — a józsefvárosi telefonközpont nemzetközi vonalának osztálya, a Nyugati-pályaudvar, a Lakihegyi rádióállomás, a Ferihegyi repülőtér, a Fegyver- gyár, a Timót utcai katonai fegyverraktár — elfog- la’ását célozták, nem az október 23-án délután békésen tüntető egyetemi hallgatók, hanem csak igen tapasztalt és képzett ellen- forradalmi diverzánsok szervezhették meg. alatt illegalitásban harcoltak a munkásság és a parasztság felszabadításáért, akik mint partizánok küzdöttek a második világháború éveiben a hitleristák ellen az ország függetlenségéért, akik a felszabadulás után a földreformért, a gyárak, a bányák és bankok államosí' tásáért és a néphatalom megteremtésért harcoltak. Ezek legtöbbje szembenállt a régi pártvezetéssel, és ha az elmúlt években tévedtek is. a párttal együtt tévedtek, s ma a párttal együtt javítják ki a múlt hibáit. dik, hog az ország nehéz gazdasági helyzetét súlyosbítsa és a politikai kérdések demokratikus megoldását gátolja és késleltesse — s ha csak helyileg is — újabb összeütközéseket provokáljon ki és növelje a sok szenvedésen átment nép gyötrelmeit. Minden tisztességes embernek meg kell értenie, hogy nem lehet forradalmi, munkás, nemzeti vagy demokratikus követeléseknek tekinteni olyan követeléseket, amelyek lényege kommunistaellenes, demokrácia- ellenes, szovjetellenes. E kísérletek közé tartoznak azok a provokációk, amelyeket a napokban követtek el, többek között a megtévesztett és félrevezetett nők felhasználásával ellenforradalmi céljaik elérésére. Ide tartozik a békés lakosságot újabb fegyveres harcokkal rémisztgető illegális röp- iratok és hírek terjesztése is. Hasonlóan tudniok kell azoknak is, akik a Magyar Népköztársaság elleni fegyveres támadás idején sztrájkoltak és tüntettek — ha egyébként teljesen indokolt és jogos gazdasági és politikai követeléseket hangoztattak is — bogy fellépésükkel a megtámadott Magyar Népköztársaság államrendjének erejét gyengítették és ezzel ténylegesen az ellenforradalom esélyeit növelték, amely — mint ismeretes — a munkásosztály hatalmának megdöntéséért harcolt. Ezek nem forradalmi, még kevésbé munkáskövetelések, ellenkezőleg, népi demokratikus rendszerünk alapjait támadó tiszta ellenforradalmi követelések. Az ellenforradalom, a fegyveres harc, valamint a sztrájk és bojkott csatájának elvesztése után nem adta fel a harcot. Most a rémhírterjesztés és a népellenes provokációk eszközeire tért át, hogy a visszatérő nyugalmat, a megkezdődött munka folyamatát és a megszilárduló törvényes rendet újból megzavarja. Arra törekeAz ellenforradalom, amely látja, hogy ereje és tömeg- befolyása napról napra csökken, elkeseredett kísérleteket és kétségbeesett erőfeszítéseket tesz vesztett ügye megmentésére. A békét és nyugalmat óhajtó lakosság azonban egyre inkább látja, hogy ezek a provokációk csak akadályozzák a belpolitikai és a nemzeti szuverenitásunkkal összefüggő kérdések rendezését és mindinkább elhatárolja magát az ellenforradalmi erőktől, sőt a magyar karhatalommal együttműködve, mindinkább szembefordul velük. Végigtekintve a most lejátszódott súlyos események egész menetén, azt látjuk, hogy a | magyar ellenforradalomnak és a nemzetközi imperializmus magyarországi fellépésének j fontos tanulságai vannak a í magyar nép számára. Az egyik j legfőbb tanulsága az ellen- | forradalom álcázott fellépése, j Korunkban az emberiség haladó eszméje a szocializmus. A szo- I cialista és népi demokratikus í országok egész sorának létre- I jöttével a szocializmus már világrendszerévé változott és hatalmas vonzóerőt gyakorolt a kapitalista országok és a gyarmati iga ellen harcoló népek tömegeire. Az ellenforradalom és az imperializmus éppen ez- | ért már nem tud többé a népek ellen saját zászlaja alatt az ellenforradalom, a kapitalizmus I és az imperializmus jelszavaival fellépni. Kalóz módjára, idegen zászló alatt kényszerült fellépni nálunk is, hogy a néptömegek bizalmát megnyerje, kénytelen olyan jelszavakat hangoztatni, amelyek a nép előtt rokonszenvesek. Ellenforradalom helyett „forradalom“, az imperialista gyarmati elnyomás helyett a „szabadság“ és a „nemzeti függetlenség“ jelszavaival lopakodik be a tömegek közé, csapja be és vezeti őket félre. IV. A párt egyes kérdései Súlyos előzmények után nehéz helyzetben kell szembenézniük a feladatokkkal a Magyar Szocialista Munkáspárt — ma már az egész országban működő — pártszervezeteinek és tagjainak. Az ideiglenes központi bizottság meg van győződve arról, hogy az október 30 és november 4-e közötti legmélyebb válságon már túljutottunk. Ha világosan látjuk az eseményeket, s következésképpen a jelenlegi helyzetet és tennivalókat, akkor minden előfeltétele megvan annak, hog? a párt a néptömegekkel ösz- szeforrva, velük együtt élve és harcolva, becsülettel betölthesse nehéz, ugyanakkor megtisztelő történelmi feladatát. Az októberi események minden részvevője tudja azt is, hogy már a budapesti fegyveres felkelést megelőző órákban — a délutáni diáktüntetésen — megjelentek az olyan, kimondottan ellenforradalmi jelszavak és követelések is. mint: Le a vörös csillagokkal, Ne használd az elvtárs szót. Nem, nem, soha!, s ugyanakkor megkezdődött a vörös zászlók égetése is. Az ellenforradalom azonban hosszú ideig gondosan álcázta magát a tömegek előtt és csak október 30-a után. a tűzszünet idején lépett fel nyíltan, álarc nélkül. Az az ellenforradalmi erő, amely ekkor kommunistákat és más haladó, munkás, paraszt és értelmiségi dolgozókat mészárolt le az utcán, már a felkelés első óráiban, október 23-a estéjének katonai akcióiban is szervezetten vett részt és tudatosan, saját céljai irányában befolyásolta az eseményeket. Ugyanezt az erőt képviselték Mindszenty. B. Szabó, Lichtenstein herceg és a többiek rádióbeszédeikkel, herceg Eszterházy és gróf Takách- Tolvay fellépésükkel nyíltan a kapitalizmus viszaállítására u- szítva. Világos az is, hogy az ellenforradalom célja nem a hibák kijavítása, hanem a néphatalom, a Magyar Népköztársaság államának megdöntése, a szocialista vívmányok meg- | semmisítése volt. Arra a kérdésre, hogy mi volt a Magyar- | országon október 23-án kezdő- ■ dött fegyveres felkelés alap- | vető jellegzetességei forradalom j — vagy nemzeti forradalom-e, I szembenézve a tényekkel csak ! azt válaszolhatjuk, nem volt sem az egyik, sem a másik, | hanem ellenforradalom volt. Ezt az igazságot akkor is meg | kell mondani, ha tudatában vagyunk annak, hogy az ese- | mények során az országban í megmozdult tömegek túlnyomó | többsége célkitűzéseiben, szán- j dékaiban és érzéseiben a Ma- j gyár Népköztársaság hű fia, I becsületes dolgozó és jó hazafi j volt, nem pedig ellenforradal- i már. Az októberi eseményekben I becsületes szándékkal részt vett tömegeknek látniok köti azt a keserű igazságot, hogy a népköztársaság államrendje és intézményei ellen a fegyveres felkelés azok részéről is az ellen forradalom céljait mozdítja elő, akiknek az nem volt szándékában. Az októberi eseményekről szólva, rá kell mutatni arra az elítélendő szerepre is, amelyet a Nagy Imre-kormány játszott ezekben a napokban. Az ellen- orradalmi erők előretörését megkönnyítette a kormány tehetetlensége és állandó jobbra- tolódása. Ezt mutatja olyan követelések elfogadása, mint például a garancia nélküli semlegesség, önkényes kimondása, a varsói egyezmény azonnali hatályú, törvénytelen felmondása, az ENSZ-beavat- kozás kérdése, az ellenforradalom leverésére segítségül hívott szovjet csapatokkal szembeni ellenállásra való felhívás; ellenforradalmi pártok tevékenységének és garázdálkodásának eltűrése, valamint a több pártrendszer olyan értelmű deklarálása, amelv a szocializmus alapjainak feladásával volt egyenlő. 1. A párt tevékenységének elméleti és politikai alapjai A Magyar Szocialista Munkáspárt a világ munkásságának élenjáró elmélete, a marxizmus—leninizmus tanításai alapján végzi tevékenységét. Visszavonhatatlanul szakít mindazzal, ami a múltban rossz és helytelen volt, ugyanakkor ápolja és továbbfejleszti mindazokat a nagy értékeket, amelyek megvoltak mindvégig a magyar kommunista mozgalom 38 éves történelmi harcában. Élesen elitéli az MDP vezetésének bűnös, dogmatikus hibáit, a leninizmus eltorzítását. A párt történelmi feladata, hogy vezesse, segítse dolgozó népünket a szocialista társadalmi rend felépítésére hazánkban. Védi és továbbfejleszti ! a szocializmus építésének mindazokat a történelmi jelentőségű vívmányait, amelyeket népünk az elmúlt 12 év alatt — a hibás vezetési módszerek ellenére is — az alapvető tevékenységében marxista—leninista párt, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével ért el. A Magyar Szocialista Munkáspárt a magyar munkásosztály egységes, forradalmi pártja. A kommunista és szociáldemokrata párt szervezeti és politikai egységét megteremtő 1948. évi egyesítő kongresz- szus történelmi jelentőségű határozata alapián áll. A párt ideiglenes központi bizottsága elitéi minden olyan törekvést, amely a munkásosztály történelmileg kialakult egységét meg akarja bontani. A Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmust—leniniz- must alkotó módon alkalmazva, a szocializmust a magyar sajátosságoknak és a jelen történelmi követelményeknek megfelelően kívánja megvalósítani. Nem fogja más szocializmust építő országok gyakorlatát gépiesen másolni, ha nem történelmi tapasztalataikat és eredményeiket figyelembe véve, a hazai adottságok alapján a szocializmus' építésének sajátos, magyar útján akar haladni. 2. A párt szervezeti és vezetési módszerei A Nagy Imre-kormány — melynek élén kommunista miniszterelnök állott — azzal, hogy a fehérterror nyílt dühöngésének napjaiban nem lépett fel nyíltan az ellenforradalommal szemben, azt nevével fedezte és leplezte a tömegek előtt, gátolta, hogy felismerjék az ellenforradalmi veszély igazi nagyságát. III. A jelenlegi helyzet A jelenlegi helyzet főbb sajátosságai a következők: Az ellenforradalom fegyveres támadását a Magyar Népköztársaság államhatalma ellen november 4-én és az azt követő napokban szétzúzták. Utána az ellenforradalom visszavonult és ismét korábbi taktikáját alkalmazta. elködösítette, és „forradalmi“, sőt „munkás“ jelzőkkel álcázva igyekezett azokat a tömegek közé visszacsempészni. A nyílt ellenforradalmi jelszavakat, amelyeket október 30-a és november 4-e között nyíltan hangoztatott és melynek valóraváltását akkor meg is kezdte, újra A dolgozókat sztrájkra és bojkottra szólította fel. Miután pedig a sztrájk és bojkott a munkára, törvényes rendre és békességre vágyó munkások, parasztok és értelmiségiek nagy többségének józanságán megtört, ezeket a jelszavakat is félretette és a harc új eszközeihez nyúlt. Most a „sztálinisták és rákosisták“ elleni harc ürügyén folyik a kommunisták üldözé- : se. Mindenütt — ahol erre az ellenforradalomnak még módja i és lehetősége van — igyekszik az állami intézményekből, üzemekből, vállalatokból eltávolítani a kommunistákat, az egyA Magyar Szocialista Munkáspárt tiszta és puritán munkáspárt legyen. A pártszervezetek megalapításában támaszkondi kell a MDP erőire, azokat, akik szilárdan és ingadozás nélkül kitartanak a dolgozó nép, a szocializmus ügye- mellett, át kell venni az MSZMP-be. Megértő, baráti, elvtársi kapcsolatot kell fenntartani azokkal a volt MDP- tagokkal is, akik még az elmúlt időszak megrázó eseményeinek hatása alatt állanak, és egyelőre nem kívánnak a párt tagjai lenni. Nem lehetnek a párt tagjai azok, akik az internacionalizmus elveivel szembenállva, nacionalista álláspontot képviselnek. tése alapján hozzanak határozatokat. E határozatok, j valamint a felsőbb párt- szervek határozatainak végrehajtása minden párttag számára kötelező. A párt- határozatok kötelező végrehajtása mellett minden párttagnak jogában áll véleményét fenntartani és azt — ha szükségesnek látja — a felsőbb pártszervekkel ismertetni. Pártunk tisztaságának megóvása érdekében nincs helve az MSZMP soraiban a karrierista elemeknek sem. szerű, becsületes munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, a haladó embereket. Azok az; emberek, akik ellen az ellen- j forradalom ma „sztálinisták és '• rákosisták“ címén úszít, túlnyomó többségükben igaz hazafiak, akik a Horthy-rendszsr A megalakuló pártszervezetek és pártszervek a lenini szabályoknak megfelelően dolgozzanak. A demokratikus centralizmus elvének alapján állva, szabad és széles viták után, a párttagok többségének dönA Magyar Szocialista Munkáspárt minden egyes szervét demokratikusan, alulról választják meg. Az ideiglenes központi bizottság szükségesnek tarja a párt programjának és szervezeti szabályzatának mielőbbi kidolgozását és a párt- kongresszus előkészítését. A program és szervezeti szabályzat tervezetét a párttagság egészével meg kell vitatni. A párt minden szervezete és tagja bátran lépjen fel a régi szektás, antidemokratikus vezetési módszerek felújításának kísérletei ellen . A Magyar Szocialista Mun-j káspárt hatarozottan szakítani kíván azzal a régi, káros gya- korlattal is, amely eddig a pártnak az állami szervekhez, valamint más társadalmi szervekhez való viszonyát jellemezte. A párt politikai és ideológiai vezető szerepét az állami szervek tevékenységében és a dolgozók más társadalmi szerveiben nem utasításokkal, nem a kötelezőként kimondott határozatokkal biztosítja, hanem a célok és feladatok helyes meghatározásával, a dolgozó nép és az ország felemelkedését szolgáló javaslatokkal, e szervekben dolgozó párttagok példamutató, szerény, áldozatkész munkájával. A párt szervei és tagjai — Lenin szellemében — a dolgozó nép élettapasztalatában és bölcsességében bízva segítsék elő, hogy a szocializmus építésében minél teljesebben érvényesülhessen a nép alkotó ereje. Az MSZMP minden tagja köteles pártmunkát végezni. Az eddigi gyakorlattal szemben — amikor a párt munkája jelentékeny mértékben a nagy apparátusra épült — most és a jövőben is munkáját a párttagok önként vállalt társadalmi tevékenysége útján fejti ki. (Folytatás a 3. oldalon.) Sztrájk = éhség! Sztrájk = infláció!
