Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)
1956-12-06 / különkiadás
A történelem sohasem bocsátotta volna meg a magyar dolgozóknak és a Magyarország .fasiszta elnyomás alóli felszabadításáért óriási áldozatokat hozó szovjet népnek azt, ha most — tizenkét évvel a hitleri hordáknak a második világháborúban történt szétzúzása után — a magyar s a szovjet emberek meghátráltak volna az ellenfor- rada mi puccs részvevői előtt és eltűrték voina egy fasziszta tűzfészek helyreállítását Európa közepén. A szovjet emberek nem tehették meg azt, hogy ne teljesítsék a Magyar Népköz- társasággal szembeni kötelezettségüket, minthogy a Magyarországgal megkötött békeszerződés — és a jelen esetben emlékeztetnünk kell arra, hogy ezen az Egyesült Államok és Anglia aláírásai is szerpelnek — előírja nemcsak a Magyarország területén létező összes fasziszta jellegű szervezetek feloszlatását, de kötelezi Magyar- országot arra, hogy a jövőben se engedje meg az ilyen szervezetek létét és tevékenységét az országban. Nem hagyhattuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy Magyarország a Szovjetunióval szomszédos ország és hogy a két országot, egy államcsoportot egyesítő egyezmény, a varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés fűzi ősze. A magyarországi reakciós erők győzelme azt jelentette volna, hogy Magyar- ország a Szovjetunió, sőt a többi keleteurópai állam elleni agresszív háború hídfőjévé is válik. Meggyőződésünk, hogy bármely demokrata kormány, amelyet baráti kapcsolatok fűznek egy szomszéd országhoz, eleget tett volna egy olyan segélykérésnek, (amelyet Magyarország in ézett a Szovjetunióhoz. Magyarország forradalmi erői, a szovjet hadsereg egységeinek segítségével rövid idő alatt ártalmatlanná tették a felkelőket. Magyarország kormánya, demokratikus programját valóraváltva, rendes mederbe tereli az ország életét. Egyes szónokok, erről az emelvényről nem átallták megrágalmazni a szovjet hadsereget. Nem mondinató, hogy igen eredetiek voltak. Az utóbbi hetekben az újságok olvasóira és a rádióhallgatókra a hazugságok és szörnyű koholmányok egész áradatát zúdították a magyarországi eseményekkel kapcsolatban. Mindazokat a súlyos és véres gaztetteket, amelyeket Magyarország tragikus napjaiban a Horthy-lasiszta összeesküvők elkövettek, most példátlan cinizmussal a szovjet hadsereg katonáinak terhére írták, akik haláltmegvető bátorsággal és áldozatkészséggel mindent megtettek annak érdekében, hogy megfékezzék és ártalmatlanná tegyék ezeket a gyilkos, fasiszta összeesküvőket. Nem tartom szükségesnek azt, hogy itt a szovjet hadsereg védelmére keljek, hogy a szovjet hadsereg morális arculatáról és elveiről beszéljek. A szovjet hadseregnek nincsen erre szüksége. Tudja az egész világ, hogy akkor, amikor a fasiszta barbárok halált és pusztulást hozó páncélos hordái el- özönlötték Európát és úgy tűnt, hogy eltiporják és porrázúzzák az évezredes civilizációt, a szovjet hadsereg volt az, amely szétzúzta a hitleri Wermacht fő erőit és ezáltal megmentette a világot a fenyegető fasiszta leigázás veszélyétől. Ezekben a példátlanul álló harcokban a szovjet katonák nemcsak hősiességüket bizonyították be a világ előtt —, hanem magasztos morális elveiket is. A hálás emberiség még századok múltával is tisztelettel fog megemlékezni a szovjet hadsereg fegyvertényeiről. Ezért tehát a rágalmazóknak a szovjet hadsereggel kapcsolatos hazugságai és koholmányai sohasem találhatnak meghallgatásra. Az MSZMP Intéző Bizottsága a párt- kongresszuson elfogadásra kerülő új szervezeti szabályzat megalkotásáig ideiglenesen a következő irányelveket szabja meg a tagok felvételének módjára. 1. Az MSZMP marxista—leninista párt, a tagok felvételénél érvényesíti Lenin tanításait. Az MSZMP-nek tagjai csak azok lehetnek, akik elfogadják a párt politikáját, megvalósítják a párt határozatait, részt vesznek valamely alapszervezet munkájában, tagsági díjat fizetnek. Tagok csak 18. életévüket betöltötték lehetnek. 2. Az MSZMP elsősorban a munkásosztály pártja. Soraiba felveszi a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség legjobbjait, akik demokráciát és szocializmust akarnak, mindazokat, akik egyenjogúságon alapuló testvéri barátságot akarnak a szocialista országokkal, a világ összes népeivel. A párt tagjai sorába léphetnek mindazok, akik a független, szabad és szocialista Magyar- országért küzdenek. 3. Az MSZMP elsősorban a volt MDP tagokra és szervezetekre építi munkáját. A pártba kívánja tömöríteni a régi szervezett munkásokat, azokat a párthű MDPr-tagokat, akik a nehéz napokban szilárdan a párt mellett álltak. 4. Mindazokat, akik nem voltak az MDP tagjai és tagfelvételre jelentkeznek az MSZMP-be, két ajánlás esetén egyéni kérelem és elbírálás alapján sürgősen fel kell venni. 5. A volt MDP tagoknak az MSZMP-be való felvételével kapcsolatban viszont leszögezzük, hogy nem vehetők fel azok: a) akiket az ideiglenes központi bizottság a Rákosi-klikk uralmának idején lekövetett súlyos politikai hibák miatt nem tart a párttagságra méltónak; b) akik a Rákosi féle politikai vezetés idejében nép- és pártellenes bűntetteket követtek el (becsületes, szókimondó kommunisták üldözése, letartóztatása, kínzása, a dolgozók megfélemlítése — általában a hatalommal való súlyos visszaélés); c) akik a fegyveres felkelés részvevőiként kommunistákat, vagy más haladó embereket meggyilkoltak, vagy erre uszítottak — fosztogattak, spekuláltak, általában A tagok felvétele a következő módon történjék: 1. A volt MDP-tagok átigazolása az MSZMP-be az alapszervezet, alapszervezet híján a felsőbb pártszerv intéző bizottsága végzi. Az MDP tagjai, akik átigazolásukat kérik, ideiglenes tagsági könyvüket az MDP tagsági könyv felmutatása alapján kapják meg. Kérdéses és vitás eseteikben a párttagok kollektívája foglaljon állást. 2. Mindaddig, amíg az MSZMP tagjai tagsági igazolványukat megkapják, a volt MDP tagok gyakorolhatják az MSZMP-ben párttagsági jogaikat. (Kivételt képeznek az 1/5 sz. alatt felsoroltak.) 3. Az újonnan jelentkező párttagok felvétele a következő módon történik: a) a belépni szándékozó „belépési nyilatkozatot“ tölt ki. Az új nyomtatványok elkészüléséig Írásban is kérheti felvételét, életrajzot íratni nem szabad; b) a kérelem felett az alapszervezet kommunista kollektívája dönt; c) a felvételre jelenkezett, illetve a pártba felvett tagok listáját el kell juttatni a felsőbb pártszervezethez. A felsőbb pártszervezetnek joga van kifogást emelni egyes kérelmezők ellen, ez esetben az alapszervezet kommunistáinak ismét meg kell vitatni a felvételi javaslatot, figyelembe véve a felsőbb szerv indokait. 4. Az MSZMP-be való belépés kelte a volt MDP-tagoknál az MDP-tagság kezdetének ideje, az új tagoknál az alapszervezet által való jóváhagyás napja. 5. Az MSZMP tagsági igazolványban feltüntetendő, hogy az elvtárs mióta vesz részt a munkásmozgalomban. 6. Az MSZMP tagsági igazolványának hitelességét a felsőbb pártszervezet titkára előírásával és pecséttel igazolja. 7. A tagnyilvántartás új rendjének kidolgozásáig az illetékes MSZMP intéző bizottságok gondoskodjanak a párttagok ideiglenes n, 'ilvántartásba vételéről és biztoA külföldi reakció szerepe a népellenes államcsíny megszervezésében Szeretnék beszélni itt a megvizsgálandó kérdés egy másik vonatkozásáról is. A rendelkezésünkre álló konkrét adatok világosan mutatják, hogy a Magyarországon lefolyt események egészen más jelleget öltöt ek volna és nem jártak volna vérontással, ha — már kezdettől fogva —, a belföldi ellen- forradalmi erők tevékenysége mögött nem álltak volna ott a külföldi bujto- gatók, akik már hosszú idő óta készítették elő Magyarországon a népi demokratikus rendszer elleni fasiszta államcsínyt. Valójában a külföldi szubverzív központok ezirányú tevékenysége senki számára sem titok. Ezt a tevékenységet nem magánszemélyek, vagy magánszervezetek végzik, hanem olyan állami szervezetek, amelyek a legfelsőbb állami hatóságoknak vannak alárendelve, amelyeket az állami költségvetésből tartanak fenn. Igen tanulságos például az a tény, hogy az amerikai szenátus határozata értelmében, a kongresszus múlt évi jegyzőkönyvében szerepel a szocialista országok elleni szubverzív akciók részletes tervét tartalmazó okmány is. Ez a terv a többi között előirányozza, hogy különleges kádereket kell kiképezni „az ellenállási műveletek végzésére, a propaganda, az aláaknázás és a behatolás céljaira“ ezekben az országokban. David Sarnow, a terv szerzője így ír: „Szükségünk van egy olyan iskolai és egyetemi hálózatra, amely előkészíti a hidegháborúhoz szükséges kádereket. A célt itt nem a szó szoros értelmében vett oktatás, hanem a kémkedés műszaki és szellemi céljait és az ideológiai-lélektani háború egyéb szempontjait szolgáló különleges kiképzés... Meg kell alakítani a politikai harcászat valamelyes akadémiáját.“ Számos nyugati szerv már régóta minden propagandaeszközt felhasznál arra, hogy a népi demokratikus országokban meglévő államrendszer megdöntésére bujtogasson: e szervek különleges „központokat“ létesítenek a Német Szövetségi Köztársaság és Ausztria területén, ahonnan rendszeres felforgató tevékenységet folytatnak a keleteurópai államok ellen. Nem véletlen, hogy 1935. második felétől' kezdve érezhetően fokozódott az amerikai kormánykörök beavatkozása Magyarország belügyeibe. Egyes amerikai hivatalos személyiségek üzeneteikben a törvényes hatalom megdöntésére szólították fel a magyar népet; ez év április 16-án az USA képviselőháza határozatot fogadott el, amely nyílt felhívás a népi demokratikus országok úgynevezett „felszabadítására“; egyes nyugati országok rádióállomásai rendszeresen szubverzív felhívásokat közvetítenek; léggömbök útján tömegesen terjesztik a rágalmazó röpiratokat; nyíltan támogatják a magyar emigránsok soraiban a fasiszta söpredéket; kémeket és diverzánsokat küldenek Magyarországra. Immár világossá vált, hogy mindezek célja a titokban előkészített népellenes összeesküvés támogatása volt. önök jól tudják, hogy az USA felforgató tevékenységét a kelet-európai országok ellen az amerikai kongresszus törvényerőre, sőt mi több, a hivatalos politika magaslatára emelte. Emlékezzenek vissza, milyen viharos viták voltak a közgyűlésben, amikor az USA-ban első ízben fogadták el az államok gyakorlatában példátlanul álló törvényt, amely felhatalmazza a kormányt, hogy 100 millió dollárt költsön felforgató tevékenységre! E törvény kertelés nélkül kimondja, hogy azt a pénzt a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországban, Romániában, Bulgáriában, Albániában, valamint a Német Demokratikus Köztársaságban és más országokban lakó „válogatott személyek“ (!) támogatására szánják, továbbá „olyan személyek segélyezésére, akik ezekből az országokból vagy területekről menekültek el,“ abból a célból, hogy „ezekből a személyekből alakítsák meg az észak-atlanti szerződés szervezetét támogató fegyveres erők alegységeit, vagy pedig más célból.“ Az amerikai diplomaták akkor az ENSZ szónoki emelvényéről igyekeztek bebizonyítani, hogy mi nem értettük meg jól ezt a törvényt, hogy egyáltalán nincs szó a szubverzív tevékenység megszervezésének pénÉs ime, a fasiszta kaland bukása után, azok, akiknek a lelkiismeretét terheli javarészben a felelősség a magyarországi vérontásért, most krokodílköny- nyeket hullatnak a magyar nép szenvedése fölött. Nem átallanak erkölcsöt prédikálni és erkölcsi leckét adni azoknak, akik hozzásegítették a magyar népet, hogy megvédje .demokratikus vívmányait, hogy megmentse nemzeti függetlenségét. Uraim, nem mértéken- felüli képmutatás ez? A helyzet teljes normalizálása magának a magyar népnek az ügye dó jótékonysági segélyről. Az a törvény azonban, amelyet az imént idéztem, épületes és feltárja, mire gondoltak a törvény szerzői; az amerikai kémszolgálat által kiválogatott olyan személyek pénzeléséről volt szó, akik a szocialista államok területén laknak és akiket mindenfajta aláaknázó tevékenységre akarnak felhasználni, beleértve azt is, hogy ezekből a személyekből alakítják meg a „fegyveres erők bizonyos alegységeit.“ Azóta évenként hoztak hasonló törvényeket az USA-ban és százmilliós doilár- foiyamok táplálták a felforgató tevékenységet. Az lyoö. július 18-án elfogadott 726. számú törvénnyel további 100 millió dollárt irányozták eio erre a tevékenységre, az ltioö—o7-es költségvetési évre. Ezen túlmenően a törvényhozó szervek felhatalmazták az amerikai kormányt, hogy ez összegen felül más pénzalapból is bizonyos összegeket fordíthat felforgató célokra. Az utóbbi évek során a Magyar Népköz- társaságban igen sok, külföldről pénzelt szubveizív csoportot álcáztak le. A Magyar ín epkoz társaság kormánya többször tiltakozott amiatt, hogy bizonyos nyugati államok aurván beavatkoznak Magyarország bei- ügycioe. így hát a magyarországi ellen- forradalmi puccsot már régóta tervszerűen és alaposan előkészítették s ebben külföldi erők tevékeny része vettek. Magától értetődik, hogy az előkészületek titokban folytak. időnként azonDan a beavatott személyek közül egyik—másik elszólta magát. így például Drew Pearson, ismert amerikai szcmieiró a Daily Mirror november ö-i számában közölt cikkében idéz néhány kijelentést abból a beszélgetésből, amelyet Fáoián Bélával, a reakciós magyar emigráció egyik vezetőjével folytatott. „A magyar nép fel fog lázadni... na Unok egy kis segítséget nyújtanak, Magyarország lángra- lobban... Az Önök léggömbjei hasznosak voltak" — mondotta FáDián Béla. Nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy Varga Béla, az amerikai magyar emigráns központ vezetője a magyarországi veres esemenyek előestéjén New Yorkőan kijelentette: a magyarországi földalatti körök rövidesen megkezdik a felkelést. Varga „megjósolta“, hogy egy vagy két héten belül Nagy Imre kerül hatalomra, Mind- szenthy o. boros pedig kiszabadul a börtönből. A magyarországi puccs kudarcát kommentálva, még egyes amerikai lapok is kénytelenek most beismerni, hogy bizonyos küifö.di köröket súlyos felelősség terhel a magyarországi vérontásokra való uszításért. így a New York Wordl Telegramm and Sun „Ä mi lelkiismeretünket terheli“ sokatmondó címmel közölt vezércikkében szemére veti az amerikai bujtogatóknak, hogy „hiú reményeket“ ébresztettek a titkos magyar reakciós mozgalom soraiban. A mi propagandánk — bármilyen jószándék is vezérelt bennünket, azt a benyomást keltette bennük, hogy a jenkik jönni fognak — állapítja meg a lap. Az ellenforradalmi puccs kudarca után Magyaj-orszägröl megszökött összeesküvők most nyíltan kijelentik: biztosra vették, hogy ha fegyvert fognak, megkapják a megígért segítséget. Hallgassák meg azt, amit a Daily News kiküldött munkatársának mondott el a magyarországi események egyik Ausztriába szökött részvevője: „Az erős és nagy Amerika biztatott minket erre...“ Panaszkodván arra, hogy a szükséges időben Amerika nem küldte el saját fegyveres erőit a felkelők segítségére, a következőket mondta: „Amerika elvesztette Budapesten a legjobb hadseregét.“ A Christian Science Monitor november 12-én a következő című cikket közölte: „Mint jelentik, a nyugati propaganda félrevezette a magyarországi felkelőket“. A cikk kertelés nélkül megírja, hogy „az Egyesült Államokba érkezett magyarországi felkelők soraiban uralkodó hangulat főeleme az, hogy keserűen csalódtak a Nyugatban.“ A lap szerint a felkelők, akiknek messzemenő Ígéreteket tettek, bizonyosra vették, hogy „Nyugattól nemcsak rokonszenvező kijelentéseket, hanem politikai, sőt szükség esetén határozott és gyors katonai akciókat is várhatnak“ (hangsúlyozom, katonai akAzt javasolják itt nekünk, hogy az ENSZ avatkozzék be a magyar állam belügyeibe. Miközben Magyarországon már helyreáll a rend, miközben a Magyar Népköztársaság kormánya már rá is tért az általa meghirdetett nagyszabású program megvalósítására, lényegében azt ajánlják nekünk, hogy ismét robbantsuk ki a harcot a magyarországi népi demokratikus rendszer ellen. Mert hiszen csak így lehet értelmezni az itt elhangzott felelőtlen felhívásokat, hogy küldjünk Magyarországra ENSZ karhatalmi erőket stb. Az ilyenfajta javaslatok kezdeményezői szeretnék azt a benyomást kelteni, mintha ők nem tudnák, hogy az ilyen intézkedések nem szilárdítják, hanem veszélyeztetik a béke ügyét. Aki valóban azt óhajtja, hogy Magyar- ország a súlyos megpróbáltatások után mielőbb rendbejőjjön, hogy minél gyorsabban begyógyítsa a fasiszta felkelők ütötte sebeket, annak nem szabad megakadályozni az ország élete normalizálásának most végbemenő folyamatát. Mire van a legnagyobb szüksége Magyar- országnak? Úgy véljük, hogy a békére és nyugalomra, erélyes tevékenységre a gazdasági élet megszervezéséhez és fellendítéséhez, a normális állami és közéleti tevékenység helyreállításához. Vajon előmozdíthatja-e ezt bizonyos körök uszító politikája, ami a kubai küldöttség határozati javaslatában és más, itt elhangzott beszédekben jutott kifejezésre? Nem, ez a politika nyilvánvalóan nem arra irányul, hogy segítséget nyújtsanak Magyarországnak, hanem arra, hogy szétzüllesszék gazdasági és közéleti tevékenységét. A magyar népnek most anyagi segítségre van szüksége. A közgyűlés kifejtette szempontjait ebben a kérdésben. A Szovjetunió és a többi szocialista állam máris jelentős támogatásban részesíti Magyarországot. Elegendő megemlíteni, hogy a szovjet—magyar határon keresztül naponta 700 vagont is elérő élelmiszer, építőanyag és felszerelés érkezik Magyarországra.. Mint ismeretes, sok más ország szintén segélyezi Magyar- országot. A szovjet küldöttség véleménye szerint a fő feladat most az, hogy ne szítsuk fel a szenvedélyeket az úgynevezett „magyar kérdés“ körül, hanem tegyünk meg minden tőlünk telhető intézkedést, hogy megkönnyítsük a rend, a béke és a nyugalom helyreállítását ebben az országban. A magyar munkás-paraszt kormány megkezdte a széleskörű építő intézkedések va- lóraváltását. Ez a leglényegesebb biztosíték arra, hogy a népi demokratikus Magyar- ország, a többi szocialista állam családjában, az összes államokkal való kereskedelmi, baráti kapcsolatait fejlesztve, sikeresen halad majd a béke és fejlődés útján. Ami a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság kapcsolatait illeti, ismeretesek azok az alapvető elvek, amelyekre a szocialista államok kapcsolatai épülnek. A szocialista államok, amelyeket közös eszmények egyesítenek, kapcsolataikat a teljes egyenjogúságra, a területi épség, az állami függetlenség és szuverénitás tiszteletbentartására, a másik ország belügyeibe való be nem avatkozásra alapítják. Ez nemesedi hogy ném zárja ki, hanem ellenkezőleg, feltételezi a szocialista államok szoros testvéri együttműködését és kölcsönös segélyezését minden téren. A fenti elveket a szovjet kormány 1956. október 30-i nyilatkozata ismételten leszögezte. A szovjet kormány szilárdan és következetesen valóra váltja e nyilatkozatban foglalt elveket. A fenti nyilatkozat értelmében fogjuk megoldani a szovjet csapatok Magyarországon való állomásozásának kérdését is. A magyar kormánnyal létrejött megállapodás alapján kivonjuk a szovjet csapatokat Budapestről, mihelyt normalizálódik a helyzet a magyar fővárosban. Ugyanakkor a szovjet kormány megkezdi a varsói szerződésben részvevő Magyar Népköztársaság kormányával a tárgyalásokat a szovjet csapatok Magyarországon való állomásozásának kérdésében. A Szovjetunió egyáltalán nem híve annak, hogy egyes országok csapatai más országok területein állomásozzanak. Eyetértünk Nehru úrral, India miniszterelnökével, aki nemrégiben állást foglalt az ázsiai és európai katonai paktumok ellen, katonai csapatok idegen országban való állomásozása ellen, hogy idegen álamok számára megengedjék katonai támaszpontok létesítését idegen területen. A leszerelés és a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdésében november 17-én közzétett szovjet kormánnyilatkozat széleskörű és hatékony programot tartalmaz a fegyveres erők csökkentésére, a más államok területén levő összes légi és tengeri támaszpontok bizonyos határidőre történő teljes felszámolására s a későbbi általános leszerelésre. A szovjet küldöttség javasolja, utasítsák el a kubai küldöttség indítványát, mint a nemzetközi légkör megmérge- zésére irányuló rágalmazó hamisítványt. A népek r.em bocsátják meg nekünk, ha engedjük félrevezettetni magunkat azok részéről, akik az úgynevezett „magyar kérdés“ körüli politikai mesterkedéseikkel el akarják terelni az ENSZ figyelmét a haladéktalan megoldásra sürgős nemzetközi kérdésekről és elsősorban azokról a kérdésekről,, amelyek Anglia, Franciaország és Izrael Egyiptom elleni agressziója folytán álltak elő, minthogy ebben a térségben a helyzet (még most is rendkívül veszélyes. Uraim! E felelősségteljes percekben, a- mikor bizonyos körök mindent megtesznek annak érdekében, hogy újból felélesszék a „hidegháború“ lázát, hogy súlyosbítsák a nemzetközi feszültséget, mindannyiunk kötelessége mindent elkövetni a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdításáért. Ezt követelik az Egyesült Nemzetek Szervezetének magasztos célkitűzései. A Szovjetunió akárcsak eddig, továbbra is híve a népek közötti békének és sokoldalú együttműködésnek. Határozottan és állhatatosan felhasználunk minden lehetőséget arra, hogy mindinkább megszilárdítsuk a békét és a népek biztonságát. IRÁNYELVEK a Magyar Szocialista Munkáspártba való tagfelvétel módjára