Nógrád Népe. 1956. november (1. évfolyam. 2-4. szám) / Új Úton. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám) / Nógrádi Népújság. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám)

1956-11-10 / 2. szám

Ára: 30 fillér

CKKKKK>0<><K><><>0<>0<>0<X><><><><><><><><><>CK><><K><><><><>CK><><>0<>

I. évfolyam 2. szám NÓGRÁD HEGYE DOLGOZÓINAK LÁPJA 1956. november 10.

1. MM—MBlMllHIIIiTM——II ll'lll—8M—!■—KM—1—■M

I Szervezett munkások ! Álljatok a Magyar g Forradalmi Munkás-Paraszt kormány <j> mögé! Haladéktalanul vegyétek g fel a munkát! 0

9 I

•^o-oooo-ooooooocKxyoooooooooooooooocxxxxxxycxyKxy

flz élet anyja

T mmár két bete, hogy megyénk üzemeiben, bányáioan nem folyik rendem mederben a munka, megakadt a közlekedés. Most nem akarunk belebocsátkozni az okok taglalásába, a hibák elemzésébe. Mindentől fontosabb most, hogy meginduljon az életet, a jövendőt jelentő termelő munka. Csütörtökön adtunk hírt arról, hogy egyes bányaüzemekben megkezdődött a termelés, a Zagyva- pálfalvai Üveggyárban minden nehézség ellenére biztosították a munka folyamatosságát.

Két heti kiesés a termelő munkából igen komoly károkat jelent a népgazdaság számára. Készleteink kimerülőfélben vannak, újakkal kell azokat pótolni. A termelés haladéktalan és teljes megindítása biztosíték csak egyedül arra, hogy rend, fegyelem, teljes kibontakozás valósuljon meg.

Mindenekelőtt a bányászokra tekint a megye népe. Szenet várnak a mozdonyok, a gyárak kazánjai, a háztartások. Szén kell ahhoz, hogy az élet egyáltalán megindulhasson, erőnk legyen a nehézségek leküzdéséhez, a munkások, parasztok hatalmának megszilárdításához. A bányászok mindig az első sorokban meneteltek, amikor a haza, a nép érdekeiről volt szó. Teljesen biztosak vagyunk abban, hogy most is ott találjuk őket, s támogatva a kormányt, a jobb jövőbe vetett tudattal állnak helyt létfontosságú posztjukon.

XT a a szén az éltető erő, akkor a vasút, a közlekedés az az érrendszer, amely kapcsolatainkat biz-, tosítja. A gyárak nyersanyagot, a lakosság élelmet, a bányák fát várnak. Aggódó szülők szeretnék megölelni már hozzátartozóikat, szeretteiket. Vidéken lakó dolgozók kénytelenek távolmaradni munkahelyüktől, a közlekedés hiányosságai miatt. S meg kell mondani, hogy a különböző rémhírek terjedése, a kitalált történetek zaklató burjánzása nem kis részben az ország,

a megye egyes részeinek elzártsága miatt is megtörténnek Ezrek és tízezrek várják türelmetlenül, hogy szaporodjanak és rendszeresek legyenek a mozdonyok füttyei, a dolgozókat, a nyersanyagokat, a szenet, lisztet szállító vagonok csattogásai.

Tudjuk, hogy rengeteg nehézséget keli leküzdeni minden bányában, üzemben, a közlekedésben. S nemcsak s nem elsősorban műszaki nehézségek, hanem az eseményekből adódóan az emberekben felvetődő rengeteg kérdés a történteket és jövőnket ill- tően. Aki azt várja, hogy minden kérdésre egyik napról a másikra kielégítő választ lehet adni, az messze jár az élettől. Az alapvető dolgokat azonban tisztán láthatjuk: hazánkat a tőkés-földesúri rend visszaállításának veszélye fenyegette, látjuk, hogy vannak az országnak olyan vezetői, akik a dolgozó népre támaszkodva képesek visszarántani a szakadék széléről. Ismerjük a kormány programját, amely tömören ma- gábafoglalja a társadalom minden rétegének jogos követeléseit. Mindez alap arra, hogy a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, minden hazafias erő egységesen, teljes szívvel- lélekkel állja meg a helyét a maga munkaterületén.

A munka — az élet anyja! Csak ez biztosítja, hogy minden, amit a nép akar, s amely megegyezik a kormány törekvéseivel, valóra- váljon. A zavartkeltők mesterkedései a munka megakadályozására nem a dolgozóknak használ, hanem azoknak, akik népünket a fasizmus markába akarták hajtani. Csak a becsületes munka biztosítja, hogy a dolgozók jobb életet teremthessenek, megvédjék, továbbfejlesszék vívmányaikat.

A szebb, boldogabb élet — ez minden dolgozó törekvése. Álljunk hát csatasorba, hogy ezt a nagy, közös törekvésünket a munkával, a termeléssel alapozzuk meg!

» »»

HÍREK az országból

EGEK

A városban 26-án kisebb lövöldözés kezdődött, azonban nem vált komolyabbá a dolog. Most rend és nyugalom van Egerben. A szovjet katonák békésen megvannak a lakossággal. Lassan megindul az életet jelentő munka is. A Dohánygyár 70 százalékos kapacitással november 8-án megkezdte a munkát, azonban az energiánál zavarok vannak. A Bútorgyár dolgozóinak mintegy 75 százaléka vette fel a munkát. November 7-én Petőfi-bányán mintegy 300 bányász kezdte meg a termelést. 60 vagon szenet küldtek felszínre az nap, de fenntartási munkálatokat is végeztek.

Az élelmiszeripari üzemek dolgoznak. A tejipari vállalatok változatlanul szállítják a tejet Egernek. Élelemből nincs fennakadás a városban.

HATVAN

A szovjet csapatok vasárnap este mentek be Hatvanba, a városban azonban egyetlen puskalövés sem volt. Merő hazugság az a hír, hogy Hatvanban utcai harcok folytak. Most is rend és nyugalom van. A város lakóinak ügyét a Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság intézi. A szovjet parancsnokság semmibe sem szól bele.

Elsőkként a kereskedelmi dolgozók álltak munkába. November 7-én nyitott üzletek várták a vásárlókat.

Az üzemek dolgozói 8-án fogtak munkához. Természetesen a létszám még nem teljes, hiszen a munkások nagyobb része vidéken lakik, s a közlekedési zavarok akadályozzák, hogy munkahelyükön megjelenjenek. A cukorgyár, a centrálé, a vasút és a bányászok dolgoznak.

Élelem és tüzelő van bőven. A Forradalmi Bizottság engedélyt adott a filmszínházaknak is, hogy játszhassanak.

MISKOLC

A város csendes, nyugodt. Vannak szovjet katonák, de nem került sor összeütközésre kozö tűk és a lakosság között. November 8-án, ha részlegesen is, megmdult a munka. egész Borsod megyében. Dolgoztak a bányászok, a Lenin Kohászati Művek, a Di- mávag a Járműjavító, a Szerencsi Csokoládégyár és a kisebb üzemek munkásai is. Azonban az energiával, üzemanyaggal bajok vannak. A MÁVÁUT például korlátozta a járatokat az üzemanyaghiány miatt. A vonatok, eltekintve egy-két naptól, már menetrend szerint közlekednek a megyében.

A testvéri Csehszlovákia kassai kerülete élelmiszert, üzemanyagot, gyógyszert és traktort küld Borsod megyének. Az egyik felvidéki ter- t melőszövetkezet 85 ezer forint értékű élő állatot ajánlott I fel minden ellenszolgáltatás nélkül.

EGYRE TÖBBEN. . .

Bányászaink jelentős része a Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság felhívására jelentkezett munkahelyén, hogy az ország szénellátásában segítsen. Ennnek eredménye már az első napon, november 7-én megmutatkozott, amikor- is a nógrádi tröszt napi termelése a tervezett 126 vagon helyett 174 vagon volt. November 8-án már többet termeltek, mert 34 százalékkal több bányász ment dolgozni, mint az előző napon.

A vidéki dolgozók is egyre nagyobb számban bekapcsolódnak a munkába, mert a szállítás is egyre jobban működik. Ez meg is mutatkozott már a november 8-i termelésben. Ezen a napon a tröszt összes üzemei 2 585,7 tonna szenet termeltek. Ezen a napon a zagyvái üzemegységnél teljes termelés folyt és 508 tonna szenet termeltek.

Mizserfa 624,5 Ménkes 327 Kazár 297 Máranovák 205,2 Nagybátony 121.2 Szorospatak ‘102 tonna szenet termelt. A fenntartási munkák minden bányaüzemben folynak. November 9-én már nem maradtak távol munkahelyükről csak a katonák és azok a szállóbeli dolgozók akik hazamentek. Néhány nap múlva — ha ezek a dolgozók is elfoglalják helyüket — a bányák teljes termelést nyújtanak.

Köszönet a jó munkáért

A Megyei Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság ezúton köszöni meg Salgótarján és környéke kereskedelmi dolgozóinak és munkásainak a szállítás vezetőinek és munkásainak a sütőipari dolgozóknak fáradságot nemismerő munkáját, amivel Salgótarján és vidéke élelmiszer ellátását és egyéb háztartási cikkel való ellátását biztosították.

Marosán György rádióbeszéde Munkások, dolgozó parasztok, elvtársak!

Lássunk tisztán mai nehéz helyzetünkben. Ezért szólok hozzátok. A magyar dolgozó nép hatalmának védelmére megalakult a magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Ennek a kormánynak megalakulását az tette szükségessé, hogy véget vessünk az ellenforradalmi elemek garázdálkodásának, az utóbbi hetekben lezajlott embertelen állapotnak hazánkban. Kötelességünk, hogy szétzúzzuk a már széjjelvert, de még itt-ott jelentkező ellenforradalmi elemeket, akik sanyargatják dolgozni, alkotni akaró népünket, feldúlva a törvényes rendet, gyilkolják a becsületes, népi hatalomért harcoló fiainkat. Az elmúlt évek folyamán a Rákosi—Gerő-klikk káros politikájának következményei jogos elégedetlenséget és felháborodást váltottak ki pártunk, munkásosztályunk és a dolgozó nép széles rétegeiben. En magam is elszenvedtem a bűnös politika, a törvénysértés káros következményeit. Eveken keresztül szenvedtem ártatlanul a börtönben. Minden okom meg van arra, hogy egyetértsek a Rákosi- és Gerő- klikk elítélésében. Nincs olyan személyes bántalom, amely megingathatna a szocializmus ügye iránti szent hitemben. Éppen ezért teljes biztonsággal fordulok szembe mindazokkal, akik a Rákosi- és Gerő-klikk által kiváltott elégedetlenséget a népi hatalom megdöntésére, a demokrácia eltörlésére történt ellenforradalom céljaira használják fel. Ma már sok, korábban megtévesztett ember látja személyes meggyőződése alapján, hogy az ellenforradalmi bandák fosztogatnak és gyilkolnak. Üldözik népünk hű fiait. Ez lett a vége a több mint két hetes és az egész országot megrázó politikai viharnak. Mindehhez vezetett az a tevékenység, amely mindenképpen meg akart alkudni, s ennek a megalkuvásnak árán fel akarta áldozni népi demokráciánk rendjét a kapitalista restauráció, a régi világ képviselőinek, akik ezekben a véres napokban visszavonhatatlanul lelepleződtek.

Mindenkinek világosan keli látni, hogy ellenforradalmi támadás érte egész népünket. £zt a támadást szét kell zúzni, hogy népünk békében és szabadságban élhessen, Az ellen- forradalmi bandákat eddig sem és ezután sem érdekli, hogy mi lesz az ország ellátásával, lesz-e kenyér, hús, tej, vagy fűtőanyag. Nem érdekli népünk szenvedései. Ma az országban minden munkás és dolgozó paraszt, minden hitves és anya jogosan követeli tőlünk, hogy számoljuk fel az ellenforradalmi bandákat, állítsuk helyre az ország rendjét, védjük meg az anyagi értékeket. Utasítsátok vissza a hitvány szovjetellenes rágalmakat, amelyeket az ellenforradalmárok a nép megtévesztésére terjesztenek. Köszönet a szovjet

harcosok testvéri segítségéért, ami elősegíti a néphatalom megvédését. El fog jönni az idő, amikor az elmúlt hetek eseményeit teljesen feltárva megmutathatjuk az országnak, hogy mi váltotta ki ezen megrázkódást. Most azonban sürgős teendő vár ránk és arról kell beszélnünk, hogy mi a teendő, mit akar a munkás-paraszt kormány.

Helyre akarjuk állítani a rendet, a törvényességet, meg akarjuk védeni a munkások és parasztok hatalmát, meg akarunk akadályozni minden restaurációs kísérletet, ami vissza akarja hozni hazánkba a nagybirtokosokat, bankárokat és azok kiszolgálóit. Ennek érdekében a magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány harcba szólít mindenkit, akinek szent nemzetünk ügye, dolgozó népünk hatalma, népi demokráciánk rendje. Közel két millió szervezett munkás van ebben az orságban, ezek tudják, hogy mit veszíthetnek, ha az ellenforradalmi bandák kerekedtek volna felül. Látni kell, hogy az utóbbi két hét milyen nagy mértékben tette tönkre népünk alkotásait. Ennek véget kell vetni a magyar forradalmi munkásosztály teljes harci egységének acélos erejével. Munkás-paraszt összefogással védjük meg népünk hatalmát és teremtsünk rendet hazánkban. A gyárak, üzemek, bányák várják a ti dolgozó kezeiteket, hogy meginduljon újra az alkotó, termelő munka. Haladéktalanul meg kell indítani újra a termelést mindenütt. Minden becsületes dolgozó jelentkezzék munkahelyén és munkával segítsen helyrehozni azt az anyagi kárt, amelyet az utóbbi napokban elszenvedtünk. Beálltak a hidegek és nekünk szembe kell nézni a téllel. A munkás asszonyok és gyermekek jogosan várják, hogy mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy ebben az országban ne fázzon, ne éhezzen senki. Minden lehetőség meg van arra, hogy a rendet helyreállítsuk, a termelést beindítsuk és az élethez szükséges feltételeket megteremtsük. A ti két kezetek vár ennek a feladatnak az elvégzésére. Az utóbbi időben nagyon sokat beszéltek arról, hogy rajtunk van a világ szeme. Tudnunk kell azonban azt is, hogy rajtunk van a világ valamennyi szocialista és munkáspártjának a szeme is. Nézik, hogyan birkózunk meg azokkal a feladatokkal, amelyek reánk várnak. A világ egész szocialista tábora kész támogatást nyújtani e nehéz napokban, s nekünk méltónak kell lenni ezek bizalmára. Nem vagyunk egyedül, nem maradunk magunkra, támogatni, segíteni fognak bennünket. Nekünk csak rendet, békét, nyugalmat kell teremteni. Állítsátok félre az útból azokat, akik a rendnek és békének fegyveres akadályozói.

Munkára fel! Ezt követeli tőlünk hazánk léte és boldog jövője!

A Tűzhelygyárban is

A Salgótarjáni Tűzhelygyárban, a legkevesebb ok van a huzavonára, mert valamivel jobban állnak anyaggal és nem a munkástanács tehe- tetlenkedik, mert azt meg sem kérdezik, össze sem hívják, az igazgatótanács mondta ki, hogy a forgalom helyreálltáig nem érdemes az üzemet megindítani, két nap múlva úgyis le kellene állni.

A munka megindítása iránt naponta érdeklődő dolgozók, üzemrészvezetők részéről sok minden elhangzik naponta az igazgatótanács tagjainak magatartására vonatkozóan. Senkinek sem tetszik ez a halogató taktika, nem tetszik, hogy e nehéz helyzetben első dolguk volt listák összeállítása, becsületben megőszült munkások félreállítása, leváltások a munkások akarata ellenére, stb. Csak egy példát. A gyár igazgatója, Oravecz elvtárs mellett döntöttek a munkások, az igazgatótanács ennek ellenére leváltotta és kinevezte Németh Lászlót. A további részletekbe most szándékosan nem megyünk bele, nem akarjuk a munkásokat befolyásolni, döntsék el ők, ki felelt meg eddig, ki nem, miért és miért nem. Most csak a tények közlésére szorítkozunk.

Az igazgatótanács egyes tagjai, de főként Németh László és Takácsi mérnök makacsul kitartanak amellett, hogy őrültség lenne a termelést megindítani, mig a vasút nem működik rendesen, míg Ózd és Borsodnádasd sztrájkol. Idomvasuk sincs és nem ad az

Acélárugyár, mert azok is Ózd után igazodnak. (Kik? A becsületes munkások, akik aggódnak az ország sorsáért, ha továbbra is áll a munka?)

És mit mondanak az üzemvezetők, a munkások, a munkástanácstagok? Mindegyiket öli az idegesség, amiért a vezetőség nem intézkedik határozottan az üzem megindítása felől. Tele vannak ötlettel, javaslattal. Amikor a véleményüket kérem, rövid idő alatt egész gyűrű vesz körül és csak úgy röpködnek a megjegyzések. Íme egy pár közülük:

Gazsi elvtárs a hidegüzem vezetője: ha nem teljes kapacitással indulunk, csak részlegesen, egy hétig elég lenne az anyag.

Ügy hallom, nincs vízüveg — veti fel valaki.

— Egy hétig az is elég.

— Azt mondják, csavar sincs elég — aggodalmaskodik más.

— Részleges termelés mellett az is elég.

— Dolgozhatnánk négy órát naponta, mint az ország sok más gyárában — mondják többen.

Az igazgatótanács véleménye: nem érdemes, mert a dolgozók nagy részét vidékről kell behozni — mondja Gazsi elvtárs.

— Erre is van megoldás — mondja Hajnovics elvtárs, a zománcozó-üzem vezetője —, egy műszakban dolgozzunk de nem teljes kapacitással, és készítsünk tervet, hogy a többi munkást hol foglalkoztassuk. Van itt munka elég, amire teljes termelés mellett

nem jutott idő, hogy csak egyet mondjak a sok közül, a tetőkön becsurog az eső, az utat kellene megjavítani, amely már régen húzódik, a vezetők meg küldözik haza a munkásokat, akik naponta bejönnek érdeklődni: dolgozhatnak-e már?

Állítólag az öntöde miatt nem indulhatnak — mondom.

— Ez nem igaz — felelik és mindjárt Lipták elvtársat, az öntöde üzemvezetőjét tolják előre.

— Mennyi időre van anyag? — kérdezik.

— Teljes kapacitással egy hétig, részlegesen talán kettőig is.

Sokan felvetik, hogy kár részlegesen beindítani a kemencéket, mert ugyanannyi szén kell.

— Nem igaz — érvelnek mások —, ha kisebb kapacitással dolgozunk, a generátor sem fogyaszt annyit.

Most az anyagpótlásra terelődik a szó, mert megjöttek azok a dolgozók, akik a VAFÉM-nál voltak géptöredékért. Két nap alatt 14 tonna vasat hoztak, még 8 tonna van és kiderül, hogy másutt is van. A Pálfalvai Üveggyárban, Kisterenyén, Nagybátony ban — röpködnek a javaslatok és ismét csak az igazgatótanácsra terelik a szót. Nemakarásnak nyögés a vége. Talán akarnának is, csak nem mernek. Ügy néz most ki a gyár, mintha egy kocsit két ló kétfelé húzná. Ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel adnak hangot türelmetlenségüknek, amely még növekszik, amikor a nemrég érkea munka

zett Kővágó. Antal bejelenti, hogy most jött egy karancs- aljai raktári munkás, aki azt mondja, hogy ott a munkások az úton várják az autót. Erre a MÁVAUT-ot kezdik szidni. Téglái elvtárs meg így érvel: minek várunk mi a MÁVAUT-ra, saját teherautóink is vannak, hozzuk be őket. 1945-ben el tudtuk indítani a gyárat, amikor a gépek le voltak szerelve, saját szerszámainkat hoztuk be, most ne tudnánk, amikor mindenünk van, anyag meg most már majd jön rövidesen.

Űj emberek jönnek a városból és hírül hozzák, hogy megszólalt a Kossuth-adó, sok fontos felhívást, intézkedést olvastak be.

— Mi van Kádárékkal? — tapadnak nekik.

A Kádár-kormány letette az esküt Dobi kezébe. — Több se kell a jelenlévőknek.

Itt miért néma a hangoshíradó — dühösködnek —, most mi is hallgathatnánk. Azért, mert egyesek Amerikahang ját hallgatják, nem a mi rádiónkat — vélik a többiek.

Gyerünk az irodára és mondjuk meg, hogy mi dolgozni akarunk — döntenek végül is.

Hogy ez a beszélgetés hogyan zajlott le, arról most ne beszéljünk, csak az eredményről.

Lapzártakor felkereste szerkesztőségünket Németh László és közölte, hogy részlegesen megindul a munka a gyárban.

Takács Lajosné

I