Nógrád Népe. 1956. november (1. évfolyam. 2-4. szám) / Új Úton. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám) / Nógrádi Népújság. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám)

1956-11-08 / 1. szám

\ 1956 november 8. ŰJ ÜTŐN (ÍLl ütőn Új lap kerül ma az olvasó kezébe, az „Űj Ütőn”, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei szervezete s a Nógrád megyei Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság lapja. Tudjuk, hogy a lap kézbevé­tele sok magyar munkásnak, parasztnak, értelmiségnek erőt, biztatást ad. Előbb nem szólhattunk. Kivették kezünkből a legfontosabb eszközöket — telefont, nyomdát, stb. —, amivel hírt tudtunk volna adni megyénk dol­gozóinak. Ma újból jelentkezünk, mert mun­kásságunk — elsősorban a bányászok — bá­tor fellépésével vezetjük, irányítjuk népünk forradalmi harcát, jogos követelésének meg­valósítását. Amikor újból megyénk dolgozóihoz szó­lunk, szükséges elmondani tömören, hogy mit akarunk, milyen úton akarunk járni. Lapunk címéül, de cselekvésünk vezérgondo­lataként is új utat választunk. Szakítottunk azokkal a nézetekkel és helytelen módszerek­kel, amelyek a Rákosi—Gerő-klikk idején vezetett sok párt, állami, gazdasági és tö­megszervezeti vezetőt. Ma ezek az elvtársak már teljes mértékben felismerték munkájuk fogyatékosságait, saját fejükkel, a tömegek fejével gondolkodnak és fejezik ki annak gondolatát, akaratát. Akik erre nem képe­sek, azoknak félreállításával egyetértünk és helyeseljük. Üj utón járunk, hazánk függetlenségének kérdésében. A teljes egyenjogúság, a testvéri szövetség, a szocializmust építő országokkal. Külpolitikánkban a nemzet érdekei mellett állandóan szem előtt tartjuk az emberi ha­ladás ügyét. Támogatunk minden olyan ja­vaslatot, jöjjön az Keletről vagy Nyugatról — amely a békét, a haladást szolgálja. Üj utón járunk, a munkásosztály felé foly­tatott politikánkban. A munkásosztály sze­repének fontosságát nem szavakban hangoz­tatjuk, hanem tettekkel igazoljuk. Rájuk támaszkodunk a legkülönbözőbb kérdések el­döntésénél. Kikérjük véleményüket és azo­kat meg is valósítjuk az ország, az üzem sorsát érintő kérdésekben. Véleményünk, hogy ’a minisztériumok ne foglalkozzanak apró, személyi, anyagbeszerzési dolgokkal, hanem az illető iparág elvi irányítója legyen. Az üzem sorsát érintő kérdésekben az üzemi munkástanácsok döntsenek. Azok nevezzék ki az igazgatót, azok hozzanak döntést a bér­es a norma-kérdésekben, a lakáselosztásban, stb. Ügyelni kell azonban arra, hogy a mun­kástanácsokban olyanok képviseljék a mun­kásokat, akik hűek a munkásosztályhoz, a néphez és nem önző érdek vezeti őket. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondhat­juk,. hogy a józanul és helyesen intézkedő munkástanácsok, ahol felhasználták népünk 12 éves fejlődésének tapasztalatait — jól mű­ködtek. A Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány követeléseiben szerepel a lakásépítkezés meggyorsítása. Teljesen egyetértünk a köve­teléssel. De legyen szabad hozzátenni még néhány gondolatot. Építsünk több lakást, de jobbat, önköltségre hivatkozott Gerő gazda­ságpolitikája és oda jutottunk, hogy az új lakásokban nem fért el a család szűkös bú­tora sem, a fürdőszobát csak zuhannyal el­látott fürdőfülke helyettesítette. Meg kell ezt szüntetni és annyi lakást kell, amennyi ékesen bizonyítja a szocialista rend fölényét, a munkás megbecsülését. És ha már a la­kásnál tartunk: egységes lakbérek legyenek az új épületekben is. A munkások jogos kö­vetelését teljesíteni kell a norma- és bér­kérdéseknél, a nyugdíjrendezésnél. Az öreg­ségi járulékot meg kell szüntetni s azokat nyugdíjjal kell helyettesíteni. Üj nyugdíjtör­vényt kérünk, amelynek előkészítését előzze meg az érdekeltek vitája. Üj utat járunk a parasztság felé is. Szor­galmas, becsületes parasztságunkat mindig tiszteltük, nagyrabecsültük szaktudását, élet­revalóságát, küzdelmes életében való kitar­tását. Továbbra is bízunk bennük és hisz- szük, hogy az új viszonyok között, a begyűj­tés eltörlése, az új adópolitika után még eredményesebben fognak dolgozni. A nyu­godt élethez az országban még másról is kell szólni. Szólni kell olyan kérdésekről, ami eddig legjobban izgatta, vagy zaklatta a dol­gozó parasztságot. Nyíltan megmondjuk, hogy továbbra is kitartunk a termelőszövetkezetek mellett, de rögtön hozzátesszük, olyan ter­melőszövetkezetek mellett vagyunk, amelyek a legnagyobb' önállóságot élvezik saját ügyük eldöntésénél. Ne avatkozzanak bele a leg­különbözőbb szervek minden kérdésbe, ne kényszeresen rájuk senki előnytelen szerző­déseket. Az önállóságot azonban nemcsak így gondoljuk. Az önállósághoz, véleményünk szerint, az is hozzátartozik, hogy legyen a tsz-eknek traktoruk, melléküzemük, értéke­sítési lehetőségük, hogy gazdasági alapra tá­maszkodhassanak az önállóságban. A tsz szert vezését teljesen önkéntes alapon kívánjuk. A jól működő tsz példája a több és jobb termés, a könnyebb munkalehetőségek le­gyenek a termelőszövetkezetek szószólói. Aki pedig nem érzi jól magát a termelőszövetke­zetben, tegyük lehetővé, hogy más utat vá­laszthasson. A termelőszövetkezet szervezése mellett fontosnak tartjuk a földművesszövetkezetek szerepét. Kezdetlegesebb formája ez, de hasznos, mert akár a termelésben, akár az értékesítésben kifejezője lehet a közös mun­ka előnyének. Itt is valljuk a földművesszö­vetkezetek önállóságát: a közgyűlés legyen a legfelsőbb fórum és a járási szervek csak segítői legyenek a földművesszövetkezetek­nek. Mindezek mellett nyomatékosan hang­súlyozzuk, hogy munkánkban egy percre sem mellőzzük az egyénileg gazdálkodók érdekeit. Ezt elmulasztani komoly hiba lenne, mert az egyénileg gazdálkodók mind számban, mind termelésben a legszámottevőbb réteget kép­viselik. Éppen ezért segíteni fogjuk, hogy kapjanak elegendő műtrágyát, géphasznála­tot, előnyös szerződéskötéseket. Ellenzőnk minden tagosítást és egyéb olyan dolgot, amely szorgalmas parasztságunk munkáját zavarná. Mi hisszük, hogy dolgozó paraszt­ságunk ebben támogat, mert látják, hogy más idők lesznek, békésebb, emberibb idők. Üj utón járunk értelmiségünk felé. Ezt az utat mi már májusban megkezdtük. Büszkék vagyunk arra, hogy önállóan, az országban elsőnek mi fejeztük ki álláspontunkat értel­miségünk felé. Az akkor hirdetett nézeteket most is valljuk: munkája alapján ítéljük meg értelmiségünket, számolják fel a helytelen káderpolitikát. Biztosítani kell, hogy az arra rátermett értelmiségi származású gyerekek egyetemeken, főiskolákon tovább tanulhas­sanak. A tovább tanulás, az élet megjavítá­sához elengedhetetlen, hogy az alacsony fize­tésű értelmiségiek fizetését rendezzék. Mindezek megvalósításához a pártnak is új úton kell dolgozni. Nehéz máról holnapra szakítani a múlttal, a beidegződött helytelen gyakorlattal. De tudunk és akarunk is sza­kítani ezzel. Ehhez legjobb orvosság az lesz, ha a tömeg között élünk, dolgozunk. A töme­gek között tartózkodva, ki tudjuk fejezni a nép akaratát, kívánságát, amit hallatni aka­runk felfelé is. A népért dolgozunk, a nép alázatos szolgájaként. Pártunk nehéz időket élt, de ez idő meg is erősítette párttagjainkat. A nehézségeken túl vagyunk. Tegnap igen sok bányász felvette a munkát. Dolgozik a Zagyvapálfal- vai Üveggyár, az Erőmű és még több más üzem. Az élettel együtt nő, erősödik pár­tunk. Pártunk jelt adott magáról, él, dolgo­zik. Pártunk tagjainak feladata: egységesen kiállni a tömeg élére, vezetni, igaz, sokat- ígérő harcát. Részlegesen megkezdték a munkát az Acélárugyárban (Folytatás az 1. oldalról) műhelytitkárokat. Az acélöntődében a dolgo­zók nagyrésze az öltözőben a padokon ült és vitatta az ese­ményeket. — Most már őrültség tovább folytatni a sztrájkot — mon­dotta felháborodottan Szent- györgyi Antal formázó. — Dolgozni kell, mert ha így ülünk tovább, abból csak éh­ínség lesz. Az acélöntődében néhányan a Kádár-kormány első kérésére megkezdték a munkát, a formázó szekrények előkészítését, hogy a formá­zást, a termelést meg lehes­sen kezdeni. De lehurrogták őket. Most ezek is ott ülnek, várják, hogy intézkedés tör­ténjen. —O— Sok érdekes véleményt hal­lottunk a dolgozóktól. Sokan vetik fel aggodalmasan: mi lett volna, ha Eszterházyék és Mindszenthyék, meg a vissza- özönlő fasiszták hatalomra ju­tottak volna. A földet, a gyá­rat szerették volna vissza. Leg­többen Mindszenthy beszédét kifogásolták. Ugyancsak so­kan kifogásolták, hogy a rá­dió nem tájékoztatja a köz­véleményt és csak zenél eb­ben a nem éppen vidám idő­szakban. így kénytelenek kül­földi rádiót hallgatni. Nem tudják, kinek higgyjenek. So­kan helytelenítették azt, hogy Kádár elvtárs a fasiszták meg­fékezésére az orosz csapatokat vette igénybe, miért nem kér­te Kádár elvtárs a dolgozók segítségét, a becsületes mun­kásokét, hogy a fasisztákat megsemmisítsék. Általában mindannyian csak találgatják az eseményeket. Akikkel be­szélgettem, szinte kivétel nél­kül egyetértenek azzal, hogy dolgozni kellene. Mi akadályozza tehát az Acélárugyárban a munkát? A munka megindulását elsősor­ban az anyaghiány gátolja. Amíg a rendszeres szállítás meg nem kezdődik, addig, saj­nos, normális termelés nem indulhat meg. Ha továbbra is állni kell — a dolgozók véle­ménye szerint —, nagy ve­szélyt fog jelenteni a szénkész­let apadása. —O— Mire az üzemeket végigjár­tam, végétért a Forradalmi Munkástanács ülése is, mely­ről az alábbi nyilatkozatot ad­ták ki: Az acélárugyári Forradalmi Munkástanácsot szerdán dél­előtt folyamán felkereste az újonnan megalakult Megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság elnöksége részéről Mr ázik János és Andó István, akik ismertették az újonnan alakult Forradalmi Munkás- Paraszt kormány programját és kérték az acélgyári dolgo­zók bizalmát, valamint a For­radalmi Munkástanács segít­ségét munkájuk megszervezé­séhez. A gyári Forradalmi Mun­kástanács a kérdést széleskör­ben megvitatta és bizalmat előlegezett mindaddig, míg az egyezik a munkások érdekei­vel. A gyári Munkástanács — és dolgozók — eleve helytelení­tették a forradalom félrecsú- szását, a sok párt és szerve­zet újraalakítását, valamint Mindszenthy és a hozzá ha­sonlók nyilatkozatait. A Munkástanács egysége­sen a dolgozók akaratával — a rend, a fegyelem, a demok­rácia megtartása mellett őr­ködik, azon, hogy a gyárban továbbra is a munkáshatalom maradjon fent. A Munkástanács a sztrájk megszüntetését és a munka részleges megindítását hatá­rozta el. Tekintettel arra, hogy a munka teljes felvétele nem az Acélgyártól függ — részle­ges munkát indít meg a gyár gépeinek teljes karbantartá­sára, hogy amikor már bizto­sítva lesz az alapanyag, ener­giaszolgáltatás akkor teljes ka­pacitással indulhasson meg a munka. A bentlévő dolgozókkal a főműhelyben azonnal meg­kezdték a karbantartó mun­kát, amely folyamatosan a többi üzemek karbantartó részlegeinél is megkezdődik. Lapzártakor ült össze az Acélárugyár Munkástanácsa mellett működő Igazgatósági Tanács, amely megtárgyalja, hogy milyen intézkedéseket tesznek az üzemrészlegek megindítására és előkészíti a termelőmunka folyamatossá­gát. f—1 Felhívás a vasutasokhoz Nógrád megyében a vasút­nál minden intézkedés meg­történt, hogy meginduljon a 1 folyamatos szállítás'. A Nóg­rád megyei Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság felhívja valamennyi vasutas figyelmét arra, hogy a munka megin­dult, jelentkezzen mindenki szolgálati helyén. Aki e felhí­vásnak nem tesz eleget s tá­volmaradásának okát nem tudja igazolni, az ellen a vas­úti szabályzat értelmében fe­gyelmi eljárás indul. Intézkedés történik a Nóg­rád megyei vasút szénellátá­sának biztosítására is. Tárgyalás folyik a csehszlo­vák vasutasokkal a litkei 18 kilométeres magyar vasút használatáért és az ózdi nyers­anyag szlovák vasúton Ma­gyarországra történő szállítá­sával kapcsolatosan. —O— November 7-én reggel már megindult a vasúton a forga­lom. Természetesen a vonatok még nem menetrendszerűen közlekednek. Délelőtt 9 óra­kor indult egy vonat Pásztóig. 11 órakor Hatvanból ugyan­csak indult egy szerelvény Salgótarjánba. Délután két vonat érkezett a városba, de ki is indult kettő. A menet- retdszerű közlekedést akadá­lyozza, hogy a vasút vidéki dolgozói még nem érkeztek meg munkahelyükre. HELYTÁLLÁS Nem tehetek róla, de mi- .. _J_ kor a nyugati rádióadók hullá­mait beszorítom a vevőkészü­lékembe, áz az elmezavarodott ember jut eszembe, aki né- dobogása, ne legyen úrrá a hány évvel ezelőtt egy ápoló kétségbeesés mindenkin, aki könnyelműsége révén kisza- remeg ezért a maroknyi ma- badult és mindent törni, zúzni gyár földért, amikor azt hali- kezdett, majd aki útjába ke- ja, hogy Kun Barna, ez a va­rült, gyilkolni akarta. Amikor lamikor régen főjegyzői tiszt- nagy üggyel-bajjal kényszer- séget betöltő zubbonyba dugták, mindenkire torkaszakadtából azt ordította: ,,Gyilkosok! . . . Rablók!... Gazemberek! . . . Lassan belefáradt és elcsen­desedett. Borzalommal és mély szánalommal nézte őt minden épeszű ember. Sajnálták, mert valaha ő is ember volt. —O— A Városi Tanácsnál történt, amikor a Forradalmi Nemzeti Bizottságot választották. Elő­ettől eltekintve az én szememben egészen sze­líd, békésnek látszó ember _ azt mondja, hogy számtalan kitün­tetése van azért, mert 1919- ben résztvett a Tanácsköztár­saság leverésében. Óh, borulj el nap szégyenedben! Hát kik­ből tevődött a Tanácsköztársa­ság? Nem a munkásokból, pa­rasztokból, értelmiségiekből? Apáinkból, anyáinkból, gyere­keinkből! Ha elgondolom, hogy alig egy hónapja ennek az ember­J.-------- vaslatát, hogy a környékbeli fö ldesurakat is. * “ Hát ki akarja ezt? A nép talán ezt akarja? Ugyan mi- mint az orkán tovább zúg- nek ide a kérdés, hiszen min­ták. Tombol a tiszta igazság- denki előtt világos. Ma már érzet, amelyen, mi tagadás, méginkább világos, mert volt csorba esett. Tomboljon is! De ahová visszavitték és ott folyt hogyan, ha beszennyezik? Hí- a vér, a drága magyar vér, a szén ezen a nevezetes ülésen hazafiak, a munkások tiszta is Kun Barna után Vitéz Né- vére. meth — nem tudom a másik nevét, de fontos ez? — azt ja­vasolja, hozzuk vissza Salgó­tarján város élére dr. Förster Kálmánt, a volt polgármestert, Horthy kormányának főtaná- testvéreim, magyarok! csosát . . . Majd megtetézi ja- B. Gy.-------------------------------;--------­Ne m a bosszú kiált belőlem, sem a gyűlölet, de szégyellem, hogy e szép és tiszta forradal­munkat, a nép felkelését be­szennyezték. Gondoljátok meg, emberek, Kezdődik a tanítás rebocsátom: örök életre tiszte- nek, ennek a végtelenül alá- lettel adózom azoknak a józan, zatos, csendes embernek kö- becsületes embereknek, akik zei 15 000 forintot szavaztak őszinte szándékkal a haza, meg az állam pénzéből, mert a magyar nép sorsa iránt ér- úgy ítélték, hogy méltatlanul zett felelősségből ültek le erre iett a közigazgatásból elbo- a tárgyalásra. Megérdemlik az csátva. elismerést, hiszen halomra Hát méltatlanul lett? . . . volt bennük a legjobb szándék. Egy pillanatra megdöbbent De ne döbbenjen meg az mindenki, de csak egy pilla­ember? Ne álljon meg a szív natra. A felkorbácsolt idegek A Nógrád megyei Tanács VB Oktatási Osztálya közli, hogy az általános iskolákban (november 8-án (csütörtökön) a tanítás megkezdődik, kéri a szülőket, hogy gyermekeiket a szokott időben küldjék isko­lába. A tanulószobák szintén megkezdik működésüket. A középiskolákban a rendes tanítás még szünetel, mert a tanulók túlnyomó többsége vi­déki, az iskolák székhelyén lakó tanulók számára azonban a foglalkozás megkezdődik. A Megyei Tanács VB Egész­ségügyi Osztálya közli, hogy Salgótarján bölcsödéiben a munka november 8-án meg­kezdődik. „ŰJ ÜTŐN” A Magyar Szocialista Munkás­párt megyei szervezete és az Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizott­ság. Salgótarján, Damjanich u. 2. Salgótarjáni Nyomdaipari V. Felelős vezető: Topa György Mint a fővárosban tanuló egyetemista október 31-ig részvevője és szemtanúja voltam a budapesti esemé­nyeknek. Láttam a harcoló forradalmas szívű pesti né­pet s láttam a zavarosban halászó, dolgozó embereket meglopó tolvajokat. Már ek­kor tudtam német egyen­ruhában harcoló fasisztákról s láttam a Madách téri Napsugárárüház üszkös rom­jait. Nagyon sok lakás van üveg nélkül, a Belvárosban keresve sem látni ép kira­katokat. Láttam a rommá lőtt Rá­diót és láttam 50 méteres kígyózó sorokat a kenyérbol­tok előtt. Láttam a vérző Budapes­tet. Állítom, hogy nincs sem­mire ma nagyobb szüksége a főváros népének kenyér­nél, szénnél és üvegnél. Ke­nyér .még van, de a szállító- eszközök híján szörnyű vész fenyegeti a várost. Ha a ter­melés nem indul meg azon­nal, a szénhiány néhány na­pon belül sötétségbe borít­ja a várost, elnémítja a rá­diót, a kenyérgyárak és a gázművek üzemanyag nél­kül maradnak. Mit tettünk mi, nógrádiak a szörnyűségek elkerülésé­ért? Nem sokkal többet a semminél. A bányák többsé­ge nem dolgozik, a gyárak leálltak. Egyetlen kivétel ez alól: az ország egyetlen táblaüveggyára. A Zagyva- pálfalvai Üveggyár dolgozói hősiesen teljesítik a vérző hazával szembeni kötelessé­güket. Az üzem leállítása hosz- szú hónapokra megbénította volna a gyár termelését, A dolgozók bizalmából megvá­lasztott forradalmi munkás- tanács becsületesen helyt­áll: a munka folytatása mellett döntött. Nem frázis, nem újságírói túlzás, ha azt állítom, hogy ,7 gyár kollek­tívája példás önfegyelem­mel, hősi helytállással tel­jesíti feladatát. A gyár dol­gozóinak jelentős százaléka vidéki. A munkásszállító autó nem közlekedik, a munka mégsenfi állt meg. A gépüzem dolgozói, ha szük­ség volt rá, két műszakot „tizenhatost” csinálták. A mű­szaki és adminisztratív \dol- gozók felcserélték a tollat lapáttal, kalapáccsal: szenet \ lapátoltak, törték a darabo­sat, szódát zsákoltak. Ke­züket feltörte a szokatlan szerszám, de nem állt meg a munka: mert Budapest­nek, az országnak üvegre van szüksége. A gyár dolgozói soha még ilyen lelkesen nem végezték munkájukat. Büsz­kék egymásra, örülnek egy­más munkájának. Amikor arról beszéltem a generátor „tizenhatost” csináló dolgo­zóival, hogy derekas, becsü­letes munkát végeztek, sze­rényen arról szóltak, hogy nézzem meg Bubelényi Em­mát, ő már harminckettedik órája nem tágít őrhelyéről. Nagy nehézségek idején mutatkozik meg az ember jelleme. A Zagyvapálfalvai Üveggyár munkáskollektívá­ja a költő szavával élve: emberségből példát, vitéz­ségből formát mutatnak me­gyénk dolgozóinak. De hiába a példátlan helyt­állás: szénhiány a munka beszüntetésével fenyeget. A szén gyenge minősége a gé­pek egyharmadát már bé­naságra kárhoztatta. Az üveggyáriak azonban bíz­nak, reménykednek, hogy a szénhiány nem fogja meg­állítani munkájukat. Biztosra vesszük, hogy me­gyénk öntudatos, büszke bá­nyászai nem hagyják cser­ben munkástársaikat, nem csalják meg remélő, segítsé­güket váró budapesti mun­kástestvéreiket. Túrái Lajos Dolgozik a Mávaut alkalmazottak nagyobb része is A megye valamennyi MÁV­AUT vonaláról érkeztek sze­mélyszállító gépkocsik Salgó­tarjánba november 7-én. A MÁVAUT dolgozói felvették a munkát. Dolgoznak a szere­lők is, hogy üzemképessé te­gyék a még használhatatlan gépkocsikat. De az üzem- anyaghiány miatt valameny- nyien nem tudnak szolgálatba állni. A munkás járatok azon­ban biztosítva vannak. A lit­kei vonalról tizenegy, a pogo- nyiról pedig egy kocsi érke­zett, bár még kevés utassal. A szécsényi járás négy községé­ben: Nagylóc, Nógrádmegyer, Magyargéc és Szécsényben az üzemek, gyárak dolgozói még mindig nem vették fel a mun­kát, pedig most már világos, hogy a sztrájkkal saját ma­gunkat gyengítjük. Ezekből a községekből nem is indultak munkás j áratok. A Nógrád megyei Munkás- Paraszt Forradalmi Bizottság november 7-én délután ült össze, hogy megbeszéljék, me­lyik vonalon milyen járatokat állítsanak le a gumi- és az üzemanyaghiány miatt. A megbeszélésen résztvettek a járások küldöttei is.

Next

/
Thumbnails
Contents